Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
* »Mal 1E*T TCT MAGTAnOBSZAif f9W. BörwnH«T ff. Szülők fóruma: Miért a konyhában...? — Pityu! Már megint a macskával játszol? Az ötödikes, láthatóan eleven és játékos kisfiú bűntudatosan pislogott a szigorú anyukára. Lábával a hokedli alá sodorta a doromboló cirmost, és újra a füzet fölé hajolt. A házigazdát vártam a 'meleg konyhában, ahol a fiatalasszony hellyel kínált és folytatta az érkezésem miatt félbeszakított mosogatást. A konyhaasztal egyik felén a gyerek könyökölt, előtte könyv, füzet, írószerszám, hozzátapadva a viaszosvászonhoz, az asztal másik felén pedig nagy mosogatólé-tócsában törölgetésre vártak az elmosott tányérok, lábosok. A kék borítólapos füzeteket az asztal közepére tett konyharuha, mint valami gát óvta a mosogatóié zsíros áradatától. A kisfiú minden ledobott kanál-, villa-, edény-, csörömpölésre összerezzent és ilyenkor a ,,k!‘ és a „h” betűk hurkolása sehogyan sem sikerült szépre. A konyhai világítás sem kedvezett a leckeírásnak. Egy gyenge fényű körtécske pislogott az asztal felett és a kis ötödikes vaklálva, szinte orral súrolta a füzetlapokat, annyira rágörnyedt az irkára. Sajnáltam a gyereket, mint a többieket is, akiket most, hogy kicsit szigorúbbra fordult az időjárás, a fűtés miatt nyomban konyhai tanulásra kényszerít a szülői szűklátókörűség. A zsíros és pecsétes könyvek, füzetek, a maszatos iskolaköpenyek elárulják a jelenséggel szemben tehetetlen pedagógusoknak, hogy otthon hol készül, dolgozik a gyerek? Ilyen idő tájban a szülői értekezleteken már rendszerint gyakori és a kelleténél tapintatosabban érintett téma a konyha: a nevelők kérik az anyukákat és apukákat, hogy a gőzös, párás, ételszagos főző* és étkezőhelyiséget mellőzzék, mint „tanulószobát.” Rendszerint nyomós érvként, majdnem azt mondtam, „bűnjelként”, mutatják a gyanús foltoktól tarkálló füzeteket és kénytelenek a megérdemeltnél is gyengébb osztályzatú jeggyel gondosabb külalakra, igényesebb, tisztább munkára biztatni a dologban vétlen gyerekeket. A konyhai leckekészítés, a szennyezésen túl, egyéb ártalmakkal is jár: rendszerint az itteni zaj, világítás, kényelmetlenség, a figyelmet elvonó mozgások mind gyors, kapkodó, felületes felkészülésre, munkára késztetik a diákot. Képzeljük magunkat a helyébe: egy bonyolult számtanpéldát megoldani, egy vers szépségében elmerülni, vagy mondjuk Mátyás királyunk történelmi cselekedeteit átélni elég nehéz lehet, miközben kartávoiságra lábosban rotyog a kelkáposzta-főzelék, vagy sistereg a pörkölt és felszáll a csípős hagymapára. A szülök természetesen védekeznek, legtöbben így: „Ha közelemben tanul a gyerek, akkor jobban tudom ellenőrizni!” Ez a törekvés helyes, de nem „távolodik” messzire a tanuló akkor sem, ha a szobában nyugodt, csendes, elmélyült foglalkozásra alkalmas környezetben készül, tanul. Azok a szülők, akik a konyha küszöbén túli foglalkozással szemben bizalmatlanok, megfeledkezne!? valamiről. Legtöbb gyereket éppen a zavaró konyhai mellékkörülmények miatt kell unos-untalan munkára, feladatainak elvégzésére unszolni, ösztökélni. Az ilyen gyermek hozzászokik a folytonos szülői kéréshez, könyörgéshez, noszogatáshoz, s így azt a látszatot kelti, mintha önállóan már nem is lenne képes leckekészítésre, .tanulásra. Pityu is rendszerint akkor veselkedett újra az írásnak, amikor édesanyaja, a jelenlétemre való tekintettel, feddő szempillantásokkal igyekezett tempó- sabb foglalkozásra biztatni az elkalandozót. Amikor aztán a gyerek elkészült, a fiatalasszony, kezét kötényébe törölve szemügyre vette a füzetet és nagy sóhaj után ezt mondta: — Ez nem szép! Az ilyen macskakaparásért megérdemelnél egy Intőt... Ki tudja?! Néha talán nem ártana a konyhai tanulásért és az ebből eredő hátrányokért a szülőknek címezni a megrovó bejegyezést. Griff Sándor Krecsmáry László: MONDÖKA Volt egyszer egy kirakat, ki rakatban kislakat, kislakainak kulcsa volt, jaj, hogy milyen furcsa vol Villanyfényben villogott, a napfényben csillogott, ámde egyszer megvették, boltocskából elvitték, s rátették egy kisházra, hogy ne menj a kisházba! tires lett a kirakat, nincs már ott a kislakat — le ha a szád sokat jár, ígérem, te jómadár, hogy a házról leveszem, és a te szádra teszem! GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES i 1. Megfejtendő. 6. ö, németül, hímnemben, 7. Szarvasféle. 8. Római 4*9. 9. Magyar Optikai Müvek. 11. Időjelző-szerkezet (—’). 12. Római 950,4. 14. Fedetlen esőcsatorna. 16. Észak-európai fo- lyamóriás. 18. Súlymérték-rövidí- tés. 20. Veszteség. 21. Némán kér!!! 22. Felfog. 24. Szenvedés. 25. Ravaszdi. 27. Becézett férfinév. 28. Vissza: ruhatisztító eszköz. 29. A ragadozó madár. FÜGGŐLEGES: 1. A jóddal rokon, nyugtató hatású elem. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Évszak. 4. Színesfém. 5. Hivatalból igazságot tevő ember. 6. Megfejtendő. 10. Béke; oroszul. 11. Mint a vízszintes 11. 13. Világtalan. 14. ANR. 15. Függönytartó. 17. Gyalagol. 19. Régi feudális rang. 21. Távol-keleti nagy ország. 23. THE. 24. Kosár. 26. Asztalos Károly. 27. Igen. oroszul. Megfejtendő: A ...vízszintes 1, függ 6. rendezett hangverseny kapcsán vasárnap avatják a nagy mester emléktábláját is Nyíregyházán. Múlt heti megfejtés: — ÉLJEN NOVEMBER HÉT — Könyvjutalmát nyertek: Kulimár József Nyíregyháza, Szakács Imre Mérk és Ficsor János Ven- csellő. iiiiiiiimimiiiní Az olvasni szerető nagyapának készíthetünk például karszékre akasztható újságtartót, amelybe félreteheti magának a még el nem olvasott újságokat úgy, hogy mindig kéznél legyen. Ehhez sem kell sok anyag. Ha egyszínű anyagból készítjük, hímezhetünk rá valami szép, egyszerű kis mintát. Az aljára varrhatpnk rojtot, díszíthetjük zsinórral, vagy akár még gyorsabban elkészíthető rátét mintával. A fogóját egyik oldalon gomblyukkal és gombbal zárjuk. Fejtörő Már Tamás is elkészült végre. Három szilvamag, darabka csokoládé és egy ólomkatona lapult a zsebé ben. így hát minden együtt volt a gombfocihoz. Jóska alán számol, galiba nem lesz; Peti ír, én olvasok. E tavaszon, úgy látszik, minden jól megy. Gyerekek, olvassátok el gondosan a szöveget, amelybe neveket rejtettünk el és állapítsátok meg, hogy hívják a lányokat, akik a fiúkkal együtt részt vesznek a kiránduld son. , <«ía ‘u?jj ‘PSlO TnBN ‘Cü®51 ‘cpStelM A kosárfonó herceg Csupakincs ország királyának volt egy gyönyörű lánya. Csupán a neve árulkodott hibájáról. Ugyanis Csupacsacs- kának hívták. Csupacsacska minden kérőjét kikosarazta. Azaz, senki sem vü.t iveki elég előkelő, elég gazdag, elég királyfi. Senki sem tudta Csupakincs országban, hogy vajon milyen férjet szeretne a királykisasszony. Ö maga sem tudta. Történt aztán, egy felhő- mentes, szép napon, hogy a király elhatározta: elmennek csónakkal kirándulni hármas- ban, a király, a királyné és Csupacsacska. A kirándulás teljesen családi lesz, s egyetlenegy szolgáló, udvarhölgy, semmiféle cifra kíséret sem kell a csónaktúrához. No de, a király az mégiscsak király, s a kirándulás előkészületei három nap és négy éjjel egy - végiében folytak. Temérdek csomagol rámoltak csónakba (majdnem bárka volt), s a szebbnél szebb ruhák, palástok mellett még bőségesen voltíhely a finom, ínycsiklan- dozó ételeknek is. Kimotoröz- tak a tengerre. Végtelen kékség, ragyogó napsütés, lágyan suhanó királyi motorbárka. Tapsolt is örömében Csupacsacska, Messze kerültek a paritól, Csupakincs ország 4ok mar a határa sem látszott. Egyszerre csak szörnyűséges fekete felhő közeledett, s kitört az égiháború. Mennydörgés és villámlás sű- run egymásutánban rázta meg a levegőt, s bizony próbára tette az uralkodásáról híres, de a motorcsónakázásban eddig még sohasem je- leskedő királyt. Am a király bátran állta a sarat, azaz biztos kézzel tartolta a kormányt. Nagy bajuk nem is történt tulajdonképpen..., hacsak az nem, hogy teljesen „eltévedtek a nyílt tengeren. Amikor a vihar élcsöndes,,, sedett, ismeretlen ország ismeretlen partján kászálódtak ki, ázoltan, fázva s bizony senki fia sem mondotta volna róluk, hogy még nem is olyan régen — királyi család volt a három ágrólszakadt. Nyoma sem volt a fenséges palástoknak, s ami ennél is szomorúbb volt, az élelmük is odaveszett. Nem volt más hátra, sürgősen munka után kellett nézniük. A király azonnal talált az erdészetnél magának szép feladatot, s bizony, tisztességes fizetési is adtak a favágásért. Dolgozott a királyné is. A környék apraja-nagyja nála javíttatta meg elszakadt ruháját. A királyné ugyanis rendkívül ügyesen forgatta a tűt, az ollót és munkájáért megbecsülték, megfizették. De mit csinált Csupacsacska? Kényeskedett? Sírdogált? Panaszkodott? Sem nem kényeskedett. Sem nem sírdogált. Sem nem panaszkodott. Hanem egész nap lustálkodott. Nagyon nem tetszett ez a szorgalmas szülőknek. A favágó este fáradt, még ha király is volt azelőtt; a foltozó mama estére szintén fáradt, még ha királyné is volt azelőtt — tehát kétségtelenül jólesik majd tiszta házban, terített asztalhoz filni. Csu- pacsacskának meg kelleti tanulnia főzni, talcarítani. mosni, vasalni. Csupacsacska nem volt ügyetlen. Sőt! Néhány hét alatt híre ment pompás főztjének. Egyre- másra jöttek a vendégek, s mindannyian nyelvüket csettintették a jó falatok után, amelyeket Csupacsacslca eléjük tálalt. Az sem volt ritkaság, hogy az ország ifjú és daliás hercege náluk vacso- rázzék. Nehéz lenne megmondani, hogy az ifjú herceg a terített asztal kívánatos étkeit, vagy a Csupacsacs- ka bájos arcocskáját kedvelte-e jobban, de egy napon hatalmas virág csokon’ral jött a vacsorára. Egyenesen a favágó elé lépett, s megkérte tőle a szépséges Csupacsacska kezét. — Egy nap gondolko- zási időt kérek! — válaszolta az apa. — Először is meg kell gondolnom, hogy lányomat feleségül adjam-e egy herceghez, akinek nincsen semmiféle mestersége. Másodszor meg kell tudnom, vajon kislányom hozzád akar-e menni feleségül. — Holnap ilyenkor újra itt leszek! — válaszolta a herceg. — Jó hírt mondok édes fiam — kezdte másnap este mondókáját a favágó-király. — Kislányom azt üzeni Neked, hogy örömmel lesz « feleséged. Én is hozzád adom a lányomat feleségül, 1 • egyetlen feltételem az, hogy tanulj meg olyan mesterséget, amellyel akkor is megkeresed a kenyeredet, ha vé- letlenül kihuppansz a hercegségedből. Mert ez is előfordulhat. S ha ebben kételkedsz, akkor elmondom Neked családunk történetét. S ezután elmesélte Csupakincs országot, a királyságot, a hajótörést. A herceg csak ámítlt-bá- mult s megígérte a gondos apának, hogy a legrövidebb időn belül megtanulja a kosárfonás szép és hasznos mesterségét. S így lett Csupakincs ország királykisasszonya az ifjú kosárfonóherceg boldog felesége. Arról ez ideig még semmit sem hallottam, hogy t herceg mikor kezdett el ko- sárfonásból élni, de azt mesélik, hogy nyugodtak és boldogok voltak, mert tudták, hogy akárhová veti is őket sorsuk, mindenütt lesz munka számukra. Bolgár népmese nyomás írta: _ Barabás Éva Darázs Endrm: ŐSZI SZÉL Mert hogy bénít meleg van, Nem tetszik néki. Rugdalja a kéményt, Verdesi az ajtót, légyre verdesi, Rúgja konokon, Míg aztán arcába Zúdul a korom. A tyúk, a kacsa és az egér (TADZS1K MESE) Élt egyszer egy tyúk, egy kacsa és egy egér. A tyúk néhány szem búzát talált. Nagyon megörült és így kot- kodácsolt. / — Búzaszemet leltem! Megőretem lisztté. Ki viszi el a malomba? % — Én nem •— mondta a kacsa, — Én sem — így az egér. Elvitte hát maga a tyúk a szemet a malomba, es megérette lisztté. — Ki viszi haza a lisztet? — kérdezte. — Én nem — mondta a kacsa. — Én sem — így az egér. Hazavitte hát maga a tyúk — Ki gyúrja meg kalács nak? — kérdezte. — Én nem — felelte a kacsa. — Én sem — mondta 4» egér. Meggyúrta a tyúk. — Ki süt belőle kalácsot* — kérdezte, — Én nem — tiltakozott • kacsa. — Én sem — hangzott as egér válasza. — A tyúk megsütötte a kalácsot. — Ki eszi meg? — kérdezte. — Én — kiáltott fel a kacsa. — Én! — cincogta az egér. — Azt már nem! — mond- a tyúk. — Nem dolgoztatok érte, nem is kaptok belőle! Antalfy István feldolgozása
