Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

1970. november ft 5. »Idaí «EtET-WAGTAnongZA« ----tl_ ,- ■ , HÉTFŐ: Kairóban bejelentik az EAK. Szudán és Líbia államszövetségére vonatkozó tervet. Tiltakozás a nyugat-berlini merénylet’ miatt. KE» De Gaulle elhunyta. Gromiko megkezdi római tárgyalásait. SZKKDA: Brit vétó a Biztonsági Tanács rhodesiai vitájában. Scheel nyugatnémet külügymi­niszter ismét Varsóban. CSÜTÖRTÖK: Podgornij, Nixon és számos más állam- s kormányfő a volt francia elnök búcsúzta­tásán. Kuba és Chile helyreállítja a diplo­máciai kapcsolatait. PÉNTEK: Újabb SALT-meg beszólás Helsinkiben. Kairó veszélyeztetve látja a Tar ing-misszió folytatását. SZOMBAT: Heves harci cselekmények Kambodzsában és Vietnamban. A lengyel—nyugatnémet megegyezés bejelentése. hatólag „első az egyenlők kö­zött”.) Fontos kezdeménye»» volt az EAK, Szudán és Líbia hármas államszövetségi ter­vének bejelentése. A kezde­ményezők hangsúlyozták a fokozatosságot, mindennemű káros sietség elvetését — nyilvánvalóan nem kevés probléma vár megoldásra. Ez az államszövetség azonban öt és negyed millió négyzetkilo­méternyi területével, ötven- kétmiUió lakosával minőségi­leg új helyzetet teremtene a közel-keleti erőviszonyokban. Már maga a terv is csattanós válasz volt a nyugati kombi­nációknak, amelyek „hatalmi vákuum” létrejöttét várták Nasszer távozta után. Az érdemi washingtoni lé­pésekre várva, természetesen nem szakadtak meg teljesen a kelet—nyugati tárgyalások. Szovjet—amerikai eszmecse­re is folytatódik: érdeklődést válthatnak ki a szűkszavú helsinki jelentések, hogy a hivatalos SALT-üléseket rendszeresen magánjellegű konzultációk követik. Gromiko szovjet külügymi­niszter számos témát érintett olaszországi tárgyalásai során. Scheel nyugatnémet külügy­Másodszor igen, harmadszor nem... A hét derekán Párizs felé fordult a világ: De Gaulle emléke, államférfiúi nagysága előtt tisztelgett. Ha maga a temetés, az elhunyt végakara- tának megfelelően, a legsze­rényebb keretek között zaj­lott is. a Notre, Dame épüle­tében megrendezett gyász- szertartásra jelentősebb szám- ban érkeztek az állam- és kormányfők, mint az ENSZ- közgyűlés jubileumi üléssza­kára. Szinte jelképe volt en­nek a csúcsforgalomnak, hogy miközben az orlyi re­pülőtéren Podgomij rövid nyilatkozatát mondta, Nixon küion repülőgépe már ott kö­rözött, leszállásra várva. Csúcsforgalómban nem volt hiány, de csúcstalálkozóra nem került sor, kivéve ter­mészetesen a Pompidou fran­cia elnöknél fett rövid ud­variassági látogatásokat. A Párizsba érkező magas rangú politikai személyiségek hang­súlyozták ezzel útjuk szemé­lyes jellegét. Úgy tűnik, hogy az adott nemzetközi helyzet­ben kevés remény kínálkoz­nék egy legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozó ereuményességét illetően. Semmi jel sincs ugyanis arra vonatkozólag, hogy Amerika hajlandó lenne feladni dél- keiet-ázsiai agresszióját, s változtatna vietnami, kam­bodzsai, laoszi magatartásán. Negatívan értékelhetjük Washington rosszallását, ame­lyet a chilei—kubai diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítá­sa miatt fejezett ki, s válto­zatlan Kína-ellenes magatar­tását az ENSZ vitájában. (Kanada és Olaszország dön­tése után most már a NATO hét tagállama létesített dip­lomáciai viszonyt a Kínai Népköztársasággal, s a népi Kína ENSZ-jogaival kapcso­latos szavazás az idén jobb arányt ígér a világszervezet­ben, mint eddig bármikor.) Különösen élesen megmu­tatkozik az amerikai felelős­ség a Közel-Kelet kérdésében, ahol az elmúlt héten ugyan némi enyhülés történt a tűz­szünet újabb háromhónapos meghosszabbodásával, de fennáll az újabb éleződés ve­szélye. Kairó határozottan kifejtette: hajlandó volt még egy fegyvernyugvási időszak­ra, de amennyiben a körül­mények nem változnak, nem lehet szó a tűzszünet tovább- meghosszabbításáról. Izrael ugyanis birtokon belül van, s bizonyos értelemben igyek- szik húzni az időt, hogy a világ hozzászokjon a jelenlegi határvonalakhoz. Kairó ehhez természetesen nem hajlandó segédkezet nyújtani, hiszen a tűzszüneti megállapodásnak . eleve az adta az értelmét, hogy kedvezőbb kereteket nyújtson Jarring ENSZ-köz- •vetítő küldete^énez, a közve­tett tárgyalások megindulásé- hoz. A tűzszünet lejártakor -olyan hírek röppentek fel, hogy az izraeli héják vezér­alakja, a tárgyalások egyik .ellenfele, Uajan tábornok mégis hajlandó a párbeszéd folytatására. Valószínűleg cél­zatom félrevezetés lehetett, mert nemsokára cáfolatok hangzottak el, s a hét végére felvetődött Jarring egész missziójának esetleges kudar­ca. Az Egyesült Államok, amely egyedül lenne képes Izrael befolyásolására, válto­zatlanul passzív, s ez a ma­gatartása egyúttal tovább nö- véli a szovjet—amerikai vi­szony terhelését is. Az arab világban szokatlanul éles bírálatok hangzottak el Washington címére, felmerül­hetett a Rogers-tervvel szem- ben elfoglalt korábbi arab álláspont újraértékelése is. Mindezzel párhuzamosan — a Nasszer halálát követő negyvennapos gyász elteltével — jelentős szervezeti intézke­dések történtek a haladó arab front további konszolidálásá­ra. Egyiptom kormányzópárt­ja, az Arab Szocialista Unió megválasztotta új elnökét, Anvar Szadat államfőt, s ez­zel lezárult az új kairói veze­tés kialakításának folyamata, (Ennek jellemzője a vezetés erőteljes kollektivitása: a csúcson Nasszer öt kipróbált harcostársa áll, de Szadat lát­A bonni kormány nagyon elégedett a lengyel—nyugat­német tárgyalások sikeres be­fejezésével — jelentette ki szombaton .Conrad Ablers, az NSZK kormányának szóvivő­je. — Különösen azért- elége-. dett, mert a külügyminisz­míniszter pedig ismét vissza­tért Varsóba. Némileg meg­könnyebbülve a hesseni vá­lasztások után, amelyek a szabaddemokraták helyzeté­nek szilárdulását, s a bonni jobboldali ellenzék ro­hamának megtorpanását hozták. Az NSZK és Lengyelország megbeszé­lésein a szombat hajnalig tar­tó utolsó nagy nekirugaszko­dás során megegyezés szüle­tett, s a szerződés valószínű­leg szerdán aláírásra kerül. Ennek — aligha kell bizony­gatni — a közvetlen kapcsola­tok mellett pozitív hatása le­het az európai biztonság egé­szére. Csak utalnék rá, hogy amikor Karjalainen finn mi­niszterelnök magyar újság­írókkal beszélgetett, az euró­pai biztonsági értekezlet idő­pontjaként a jövő év első fe­lét említette. A külügyminiszteri találko­zókban is megnyilvánuló elő­készületek mindenesetre szé­leskörűen folynak, s a föld­részünket átfogó tanácskozás- sorozatban újra szerepelni fog hazánk fővárosa. A heti visszatekintés mellett csupán előrejelzésül: a következő na­pokban Budapestre várjuk az európai diplomácia egyik jól ismert személyiségét, a török külügyminisztert. Réti Ervin A szovjet társadalom életé­ben a kereskedelemnek kü- Ionosén fontos szociális sze­repe van. Mozgatóereje nem a nyereséghajhászás, nem az ügyeskedés és az a törek­vés. hogy az árut bármilyen módon eladják. A szovjet kereskedelem szociális fel­adata az, hogy tökéleteseb­ben elégítse ki az emberek szükségleteit, biztosítsa szá­mukra a maximális kényel­met. Az utolsó négy évben a Szovjetunió kiskereskedelmi hálózata 21 százalékkal, az áruforgalom 38,4 százalékkal növekedett. A kiskereskede­lem 5,5 millió embert foglal­koztat Nagy volt a befekte­tések összege is: 1966—1970- ig összesen mintegy 7 mil­liárd rubel. A kereskedelemnek, a la­kosság áruellátásának továb­bi fejlesztése, mint azt az SZKP XXIII. kongresszusá­nak határozatai megállapít­ják, elengedhetetlen feltétele a szocialista népgazdaság ál­landó növekedésének, a nép növekvő anyagi és kulturá­lis szükségletei mind telje­sebb kielégítésének. A kereskedelem, akárcsak egy barométer, érzékenyen reagál az emberek anyagi életszínvonalának változá­saira. Abból, hogy 'mennyit Emlékmű, amely a sziget felszabadítását hirdeti. Nicosiában, de másutt is az országban feltűnően sok a katona, a fegyveres őrhely, a homokzsák, a szögesdrót. Mi­után 1960. augusztus 16-án a sziget kivívta függetlenségét, felszabadulva az évszázados angol gyarmati elnyomás alól, s Makariosz érsek vezetésé­vel megalakították a köztár­saságot, sorompóba léptek a külső imperialista erők. A több évszázada békésen együtt élő, néhány évvel ez­előtt még az angol gyarmato­sítók ellen függetlenségükért közösen harcoló görög—török Lakosságot sikerült szembeál- lítaniok egymással úgyany- nyira, hogy 1963 karácsonyán fegyveres összetűzéssorozat kezdődött. A rend fenntartására, a testvérharc megszüntetésére 1964. március 27-én a sziget­re, hétezer tagú ENSZ-béke- haderőt vezényeltek, finely azóta is ott tartózkodik! A kék sapkás ENSZ-katonák több nyelven beszélnek, kato­nai dzsippel, s állig felfegy­verkezve száguldanak az ut­cákon. Akik pedig nincsenek szolgálatban, a bárokban ül­nek, rendszerint hölgyek tár­saságában, ellepik a tenger­parti fürdőhelyeket, strando­kat csapatokba verődve költik a pénzt a Ledra steeten, a főváros „Váci utcáján”. Az ENSZ-katonákon, no, meg a helyi fegyveres erők tagjain kívül a szigeten tartózkodik bizonyos számú angol, török, és görög katonaság is. Igen, az angolok a ciprusi függet­lenség 10. esztendejében is ott tartózkodnak, mint két hadi támaszpont tisztjei, ka­tonái, polgári alkalmazottai. (Jól értesült körök már há­rom támaszpontról beszélnek.) — Nem formálisak-e hát a szigetország vezető politiku­sainak a katonai támaszpon­tok megszüntetésével kapcso­latos nyilatkozatai?! — kér­deztem több alkalommal. A válasz meglehetősen kompli­kált volt. Legtöbbjük a szi­getország földrajzi fekvéséből indult ki. Ciprus kis ország, de fontos geopolitikai pont, így bizonyos körök arra spe­kulálnak, hogy NATO-bázis- sá változtassák. A szigetor­szágban az imperialista ha­talmak — ez nyílt titok — csak az „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajót” látják. Makariosz így fogalmaz: „Ciprus, létrejöttének első percétől különböző külföldi érdekek középpontjában áll.” Szpirosz Kiprinau külügymi­niszter szerint pedig: „Túlsók idegen érdek metszi egymást e kis földrészen.” (Nehezíti a függetlenségi harcot, hogy az angol támaszpontokért csinos összeget kapnak a ciprusiak.) A szigetország NATO-bázis- sá való átalakításáért tett lé­pések — mint azt a helyzet ismerői elfnondották— elég körmöníontan történnek. Tá­madni Makariosz függetlensá­gi politikáját, s végrehajtani az enoziszt (csatlakozás Gö­rögországhoz). E politika szó­szólói elsősorban a Ciprusi Nemzeti Frontba tömörült, az erőszaktól és a terrortól sem idegenkedők tábora. Bizonyít­ja ezt az idei eseménysorozat is. Március 8-án merényletet követnek el Makariosz elnök ellen, néhány napra rá elte­szik láb alól Polikarposz Jor- gadziszt, a volt belügyminisz- tért, aki állítólag évi 30 ezer dollárért az amerikai titkos- szolgálatnak dolgozott, s sze­repet játszott az érsek heli­kopterének lelövésében. Ki­pattan: Makariosz merénylői, akiket a helyszínen elfogtak, a rendőrtiszti iskola raktárá­ból „vételezték” fegyvereiket. Ezek szekerét tolja a ciprusi nagyburzsoázia, s az enozisz hívei a kitiai püspökkel, Cip­rus második számú egyházi méltóságával ni élen a lakos­ságra nagy befolyású görög­keleti egyház is. Ugyannyira, hogy a templomok tornyain görög nemzeti zászlók lenge­nek. Az enozisz gondolata megtalálható bizonyos polgá­ri körökben is. Legfeljebb annyi a különbség köztük; egyikük az angol orientációt, másikuk az amerikait tartja előnyösebbnek. Egyben azon­ban mind megegyeznek: egy tál lencséért eladnák’ az or­szágot, s az enozisz gondola­tával nem kisebbre vállalkoz­nak — miután Görögország a NATO tagja —. mint arra, hogy az egyesüléssel Ciprust is azzá változtassák. Szerencsére azonban jócs­kán vannak olyan erők, ame- lyek Ciprus függetlensége mellett, az enozisz ellen fog­lalnak állást. Eredetileg csak a baloldal, a ciprusi dolgozó nép haladó pártja, az AKEL (kommunista párt) és a rend­kívül erős baloldali szakszer­vezetek tiltakoztak a Görög­országból való, feltétel nél­küli csatlakozás ellen. Ma azonban már felzárkózott a baloldal mellé a lakosság nagy többsége, elítéli a ter­rort, és a népi erők egysége mellett foglal állást. Hogy mennyire egységes a ciprusi nép e kérdésekben, mi sem bizonyítja jobban, mint a júliusi választás: a szélső- jobboldali Nemzeti Demokra- ta Párt, egyetlen mandátu­mot sem kapott, míg a kom­munisták 9 jelöltet indítottak, s mind a 9-et meg is válasz­tották ! A júliusi hatalmas válasz­tási siker, sajnos, nem jelenti azt, hogy a Ciprus független­ségét veszélyeztető erők meg­adták volna magukat. Elővet­ték régi, jól bevált receptjü- két, a görög-török viszály fel- szítását. Fodor László A jólét „barométere" és mit vásárolnak, sok min­dent meg lehet ítélni. Ve­gyük például a kenyeret. A Szovjetunióban több, mint száz nemzetiség és nép él, mindegyiknek megvan a ma­ga sajátos ízlése. A sütőipar több mint 500 fajta kenye­ret és péksüteményt gyárt ré­szükre. A kenyér iránti ke­reslet az évek során csök­kent. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a moszk­vai választók előtt tartott beszédében elmondta, hogy a kenyérfogyasztás az 1965. év­hez viszonyítva (egy főre szá­mítva) évi 6 kilogrammal csökkent. Ezzel egyidőben nőtt a húsfogyasztás, szintén évi 6 kilogrammal. A szovjet emberek jobban étkeznek, változatosabban, jobb minőségű termékeket vásárolnak. Alekszandi Sztrujev, a Szovjetunió ke­reskedelemügyi minisztere szerint az utolsó évben 21 százalékkal emelkedett a tej­es tejtermékfogyasztás, 20 százalékkal a tojásfogyasztás. 25 százalékkal a hal' és hal­készítmények fogyasztása, és 13 százalékkal a cukorfo­gyasztás. A szovjet emberek étrendje megváltozott: nőtt a jobb minőségű termékek há­nyada. Növekszik a munká­sok és az alkalmazottak reálbére, emelkednek a kol­hozparasztok jövedelmei, a kiskereskedelmi árak pedig változatlanok maradnak. A szovjet emberek amel­lett, hogy jobban étkeznek, többet költenek olyan áruk­ra, amelyek megszépítik az életet, . javítják életkörülmé­nyeiket. Ezért a fogyasztási cikkek gyártása egy főre szá­mítva évről évre nő (1968- ban 4,6-szeresen haladta.meg a háború előtti, 1940. évi színvonalat). A nép fogyasz­tásának struktúrája dina­mikusan változik, növekszik a fogyasztáson belül a fiem élelmiszercikkek hányada 1970-ben ez (a terv szerint) a kiskereskedelmi forgalom 45,2 százaléka. Városokban és falun egy­aránt több televíziókészülé­ket, rádiókészüléket, hűtő- szekrényt mosógépet, ■ porszí­vót, motorbiciklit, gépkocsit, bútort vásárolnak. A parasz­tok életkörülményei, ottho­nuk kényelme egyre kevésbé tér el a városi lakosokétól. Az új gazdasági reform, amelyet a kereskedelem is végrehajt, megerősítette az üzletek, valamint a gyárak és üzemek közvetlen kapcso­latait, arra ösztönözte a ke­reskedelmet, hogy a vásár­lók ellátásának új, racionális formáit keresse és tökélete­sítse az állami kereskedelem egész rendszerét. 1970-ben a kiskereskedel­mi forgalom volumene több, mint 150 milliárd rubel. Egyre több új üzlet, étte­rem nyílik, városi és kerü­leti kereskedelmi központok alakulnak ki, ahol a vásárló egyszerre mindent beszerez­het, amire szüksége van. A Szovjetunióban a keres­kedelem az állam kezében van. Az államnak lehetősége nyílik arra, hogy a keres­kedelmet tervszerűen fej­lessze. Ha új város, vagy la­kótelep épül. általános tervé­ben mindjárt kijelölik a ke­reskedelmi hálózat legracio­nálisabb elhelyezését, figye­lembe véve a lakosság igé­nyeit Viktor Szmirnov 4. Az elsüllyeszthetetlen anyahajé Bonn elégedett temek sikerűit hosszú, nehéz tárgyalások során bevezetnie ,.a lengyel—nyugatnémet kap­csolatok normalizálását szer­ződéses alapon és ezzel meg­kezdeni a nyugatnémet és a lengyelek közötti megértés folyamatát — hangoztatta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom