Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
kelet Magyarország - vasárnapi melléklet 9 oldal A nevelésügyi kongresszus tanulságai HOSSZÚ, TUDOMÁNYOS IGÉNYŰ ELŐKÉSZÍTŐ MUNKA UTÁN ült össze szeptember 28 és 30- között az V. nevelésügyi kongresz- szus, hogy háromnapos munkája során elemezze az elmúlt 22 év tapasztalatait. _A magyar nevelésügy továbbfejlesztésének megítélésében figyelembe kellett venni: — Az elmúlt negyedszázad során nevelésügyünk történeti fejlődésének minőségileg magasabb rendű korszakába lépett. Megszűnt a vagyonos osztályok iskolázási .kiváltsága; a tanulás és művelődés megszűnt egyetlen osztály privilégiuma lenni, társadalmi osztályra, nemzetiségre, fajra, nemre való tekintet nélkül valamennyi fokon mindenki számára lehetővé vált. A pedagógia a tudományosság alapjára helyezkedett. Egész nevelési rendszerünkben központi feladattá vált a tudományos világnézet és a szocialista hazaszeretet kialakítása. az internacionalizmus és a humanizmus szellemének ápolása, a társadalom valamennyi tagja egyéni kibontakoztatásáról, a harmonikus személyiségfejlődésről való gondoskodás. — Szocialista fejlődésünk előrehaladásának és a- korunkban kibontakozó tudományos-technikai forradalomnak szükségletei folyamatosan magasabb igényeket támasztanak köznevelési rendszerünk továbbfejlesztésével szemben, mely kifejezésre jut a megvalósítás folyamatában lévő oktatási reformban. E reform alapvető törekvései — iskoláink még szorosabb kapcsolatának megteremtése az élettel, az. oktatás tartalmának és módszereinek folytonos korszerűsítése. a világnézeti, politikai, erkölcsi nevelés hatékonyságának fokozása,- a ne* <r>” verés-*- összehangolt társadalmi üggyé tétele — köznevef lésünk továbbfejlesztésének központi feladatai kell, hogy maradjanak továbbra is, mely feladatok fejlettebb és hatékonyabb megoldások keresésére és alkalmazására ösztönzik nevelésügyünk irányítóit és dolgozóit. — A szocializmus teljes felépítése, a jövő nemzedékek életében a kommunizmusra való áttérés, a tudományos és technikai forradalom kibontakozása, kulturális forradalmunk továbbfejlesztése, a két társadalmi rendszer közötti verseny fokozódása megköveteli egész népünk, valamint a jövő nemzedékei általános és szakmai műveltségi színvonalának további emeléséit ervolna róluk, hogy ennyire ér-, tik, amit csinálnák?... Ó, mi egészen nagy emberek voltunk akkor. Elhiszi nekem? Sipos eltűnődve simogatta a poharát. — Kisemberek voltunk ml, Bódi elvtárs — mondta. — Csak nagy dolgokat műveltünk, es ez téveszti meg magát... Szótlanul ültek az asztalnál. Elérzékenyültek a sok emléktől, amelyeket ezek az órák kimozdítottak a helyükről, s most ott vonultak előttük diadalmasan és kipirulva — pontosan úgy, mint akkor a valóság percedben. Az utcán Sípos érzelmesen. megölelte Bódit. .Magához is szorította egy kicsit. Bódi krá- kogott, egyik lábáról a másikra állt. Nem erzett bűntudatot. hogy elhallgatta Sípos előtt a szociális otthont, sőt igyekezett a régi színekben feltüntetni magát. Amiatt sam érzett bűntudatot, hogy nem tett említést a feleségéről, aki a karambolnál szörnyethalt mellette, és a három évről . sem beszélt, amire jogerősen elítélték. A bűntudat helyett valami mást érzett. Leginkább azt, hogy egyszer valahol elveszített valamit, aminek már nem is tudja pontosan a nevét, s így most már meg sem találhatja. Megvárta, míg Sipos eltűnt a házak sötétlő árnyékában, aztán amennyire a rossz lába engedte, futni kezdett az autóbuszállamás felé. A szolgálati épület minden kölcsi, politikai, világnézeti tájékozottságának és meg- győződésének erősítését, a nevelés növekvő szerepének biztosítását társadalmunk egész életében. AZ ELSŐ ÉS LEGFONTOSABB FELADAT — s erre Aczél György elv tár-, is felhívta a figyelmet felszólaló- subán — högy a kongresszuson tapasztalt felelőiság, vv takészség és lelkesedés továbbra is megmaradjon, A kongresszus tevékenységével minden pedagógus, mind- azok, akik a nevelésben a legcsekélyebb felelősséget is viselik: (szülők, társadalmi életünk törmegszervezeteink i rány í tói) ismerkedjenek meg, s hogy a kitűzött célokat elérjük; a feladatok megoldása ne' laposodjon el. Másik igen fontos feladatunk lesz az elkövetkező időben olyan iskola-, illetve közoktatási rendszer kiépítése, amely maximálisan képes kielégíteni a kor igényeit. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása során, s mivel a két világrendszer közötti harc elsősorban gazdasági szférákban fog eldőlni — ez pedig a munka termelékenységének függvényeként jelentkezik, — a jövőben társadalmi életünkben egyre jelentősebb szerepet kapnak a technikusi szinten képzett és működő munkások, mezőgazdasági dolgozók, a soraikból, gyermekeikből kinőtt értelmiség, akik gazdái lesznek a legfejlettebb technikának, lépést tudnak: tartani a rohamos technikaitechnológiai fejlődéssel. Ez egyben azt is jelenti: nincs többé befejezett ismereti törzsanyag, a tanulás, az állandó tanulás a XX., különösen a XXI. század emberének életformájává válik. Az iskola ' csak alapoz, gondolkodni és tanulni tanít, felkelti az igényt és előkészíti az egész életen át tartó tanulásra a felnövekvő nemzedéket. TÄRSADALMU NKBAN EGYRE TÖBB NÖ ALL MUNKÁBA, a gyermeknevelés gondjainak jó része az iskolákra hárul. Nevelőmunkánk során egyre inkább pótolni kell a család melegét, meghitt légkörét is. Egyre inkább jelentős szerepet kell, hogy kapjon a nevelési tényezők között munkánk során a közösség, hiszen közösségi társadalmat építünk. Ehhez azonban nem csupán gyermekközösségekben kell gondolkodni, de nevelői közösségekben is, valamint e közösségek eredményes kölcsönhatásában. Jó néhány tantestületünk figyelablaka sötét volt már, a söntés is bezárt Elmúlt nyolc óra. Bódi leroskadt a hármas kocsiállásnál, ahonnan az ő autóbusza indult. Egyszerre nyomasztónak, sőt elviselhetetlennek találta az idő súlyát, mintha minden perc — ami eddig volt és ami még lesz — külön nehezedett volna rá. Az igazgatónő alakja is egyre többször jelent meg előtte. Mindennek én vagyok az oka, de hát, ha nem volt erő bennem, hogy mást tehettem volna, nyöszörgött... Taxi suhant át az autóbusz- állomásom. Bódi későn vette észre. Integetett, egy darabig futott is utána, a sofőr azonban nem velte észre. Vagy azt hitte, hogy részeg vagyok, gondolta Bódi elkeseredve, majd amennyire a sántasága engedte, futott vissza a főtér felé. Egy mellékutcában talált rá a taxiirodára. Az egyenruhás fiatalasszony fémfogait csillogtatva azt mondta: — Körülbelül háromszáz forint. És várni kell a kocsira. Bódi válasz nélkül bólintott, és leült a várópadna. Mondhattam volna, hogy nekem mindem perc számít, gondolta, majd benyúlt á zsebébe, megtapogatta a tárcáját. Benne volt a rokkantsági nyugdíja, amelyet tegnap vett át a gondnokságon. Két csomag cigaretta ára hiányzott belőle. Várakozás közben alacsony, kövérkés alakja valósággal elveszett a széles pad sarkában. Csak mébe ajánlanánk ezt ahol széthúzás tapasztalható a tantestületben; az energiák külön irányba hatnak, s a nevelőm unka egy helyben topog. Hogyan is érezhetné jól magát a gyerek abban az iskolában ahol a jó kö- zösség híján a nevelő sem érzi jól’ Szocialista társadalmunk lényege abban rejlik, hogy gyermekeinkben nem reprodukálni akarjuk a magunk társadalmi és tudati fejlettségét., de önmagunknál fejlettebb társadalom és tudat létrehozásán, kialakításán fáradozunk. Ez azt is jelenti — amint már szóltunk róla a tanulás permanenciája kapcsán. — hogy a pedagógus számára sincs befejezett képzettség. A diploma megszerzése a pedagógusképzésnek nem betetőzése, hanem előfeltétele, alapja, s a továbbiakban a munkával párhuzamosan végzett szervezett, vagy önképzés során álakul ki igazán a valódi pedagógusegyéniség. De azt is jelenti, hogy minden szülőnek törekednie kell pedagógiai ismereteit fejleszteni, s harmóniát biztosítani az iskola és család nevelői ráhatásai között. NEVELÉSÜNKBEN MA MAR nem egyszerűen csak hatásokról, de hatásrendszerekről beszélünk. Ezért szükséges, hogy az együttműködés igen összehangolt, tudatos és tervszerű legyen. Az összehangolás munkája viszont elsősorban a pc.t--.0gus feladata, hiszen a sajkásában ő a hívatásos, a „profi”. összességében a kongresz- szus megállapította: az iskola szerepe korunkban megnőtt, megnőtt a nevelőmunka jelentősége, s a nevelés, képzés életünk fontos elidegeníthetetlen tényezőjévé vált. Feladatunk a szocialista ember nevelése, a szocialista embereszmény megközelítése. s ez már nem egyszei-űen pedagógiai, de politikai kérdés is; össztársadalmi feladattá tett és még inkább kell, hogy az legysn. Pedagógusaink, s a nevelésben részt vállaló szerveink (KISZ, úttörőmozgalom, társadalmi és tömegszervezetek, társulatok, tömegkommunikáció) politikai hitvallása a nevelőmunkában, a neveltekben realizálódik. S hogy munkánk sikeres legyen, egységes és tudatos pedagógiai közgondolkodást kell kialakítanunk jövőnk érdekében, jövőnk igényei szerint. A KONGRESSZUS MUNKÁJÁT BEFEJEZTE, a célokat kitűzte, a megvalósítás a mi ‘’-T-datunk. Gáspár László akkor tűnt fel, ha nyílt az ajtó, és Bódi abban a reményben, hogy érte jött a taxi, előre {uralkodott. Kilenc óra előtt értek fel a Rigó-tetőre, ahonnan már látni lehetett a szociális otthon' ablakfényeit. Bódi egész úton növekvő aggodalommal figyelte a taxióra kattanásait, és amikor a kocsi kezdett leereszkedni a tetőről, intett. — Csak eddig? — kérdezte a sofőr. — Csak eddig. — Felviszem én az otthonig, mint egy úriembert — Hagyja csak! — mondta Bódi. A tárcájából elővette a rokkantsági nyugdiját és odaadta a sofőrnek. — Itt a pénze. Megvárta, amíg a taxi nagy nehezen megfordult a keskeny úton, aztán elindult gyalog. Sohasem kedvelte a nehezen magyarázható dod- gokat, és még inkább nem, ha sajnálatra méltónak látszott. Most sem arra gondolt hogy legfeljebb fél tízre érhet fel az otthonba, és okosabb volna, ha azon tömé a fejét amit majd az igazgatónőnek mond. Ehelyett még egyszer átélte a régi dolgokat, Sípossal, a FIAT-tal, és az Opellal. Közben könnyezett, csak könnyezett, a kabátujjába törölgette a szemét. S mint gyakran megtörténik az emberrel: egyszerre voltak ezek a visszahozható tlan múlt iránt érzett bánat és a boldogság könnyei. Az Ermitázs remekei Budapesten e. D. Friedrich: Felkelő hold (1837). A múzeumi hónap kiemelkedő eseménye a leningrádi Ermitázs legszebb rajzainak kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A két nemzetközi rangú intézmény baráti kapcsolatának nem ez az első példája. Tavaly francia mesterek, remekeit kaptuk bemutatásra s cserébe a méltán világhírű spanyol gyűjteményünket ismerhették meg a leningrá- diak. Ez a mostani is csere- kállítás. A Szovjetunióból elsősorban olyan művészek grafikáit küldték tárlatunkra, akik egyáltalán nincsenek, vagy csak hiányosan a mi kollekciónkban. Mint például, a korai olasz mesterek, vagy Rubens. Viszonzásul majd modem rajzgyűjteményünk válogatását kapják tólünk, amiben ők, — bár modern festményanyaguk hasonlíthatatlanul gazdagabb a mienknél, szegényebbek nálunk. A kiállítás 120 lapjának mintegy harmada olasz mesterek alkotása. Köztük olyan ritkaságok, mint Tiziano Ámort hegedűvel ábrázoló tdll- rajza, Tintoretto szenvedélyes vonalú akt-tanulmánya, az első európai Művészeti Akadémia egyik megalapítójának, Annibele Carraccinak életteljes Fiú feje, vagy a mennye- zetkép-festés utolsó nagy mesterének, Tiepolónak szép Madonna-képe. A német művészet virágkorát a „német Leonardo”, Albrecht Dürrer két műve képviseli a legszebben. A német- alföldi mesterek grafikái közül kiválik Rembrandt három, és Rubens négy lapja. Az utóbbiaknak különösen örülünk, mert a nagy fla- mand mestertől múzeumunk csupán egy másodrangú rajzot őriz. A leningrádi lapok közt látható remek tanulmánya egy antik görög Nagy Sándor-márványfejről, és egy unikumnak számító színes tájképe. Különösen gazdag a francia anyag. A francia reneszánsz udvari festőjének, Francois Clouet-nak II. Henrik királyról készített színes rajza tanulmány a híres portréhoz. A 17. századot a „Napkirály”, XIV. Lajos kegyence, Charles Lebrun és a harmincéves háború borzalmairól döbbenetes rézkarcok sorozatát készítő Jacques Callot képviseli, valamint az antik szellem hazájába, Itáliába szakadt két francia mester, Nicolas Poussin és Claude Lorrain. Az antik és a reneszánsz hagyományát őrző, főúri barokkot a hanyatlás kora követi. A 18. század a késői feudalizmus kora: a királyi kurtizánok. Madame Pompadour, Dubarry asszony ély- hajhászó világa, amelyet kér telhetetlen szükségszerűséggel dönt majd romba a nagy francia forradalom. Ennek a talmi csillogású világnak is megvoltak a kiemelkedő művészei: a piperkőc, parókásE. Manet: Madame Guillemet arcképe (1880). púderes gavallérokat és ledér, £ krinolinszoknyás dámákat festő Antoine Watteau, az erotikus témákat kedvelő Francois Boucher és a műveiben már a felvilágosodás esz-, méit kifejező J. B. Greuze. (Ez időben, 1768-ban alapozzák meg az Ermitázs immár 200 éves grafikai gyűjteményét.) Greuze művészete vezet át a 19. századba, amelynek első stílusa a klasszicizmus, vezető mestere pedig J. A. Ingres. Egyik műve Voltaire híres ülőszobrát örökíti meg, a másik, szűkszavúan realista rajz pedig talán Lucien Bonaparte leányát, Letíciát ábrázolja. A higgadt, „antikos”' harmóniára törekvő klassz: cizmust végletes ellentéte, í szenvedélyes romantika vált ja fel. Zászlóbontó nagymes tere, Delacroix, egy pompás oroszlántanulmánnyal szere pel a kiállításon, a késői ro mantika érzelmes német piktora, a drezdai C. D. Fried rich pedig „Felkelő hold” című grafikájával, amely egykor a Téli Palota dísze volt. A lázadó romantikát újra lehiggadás: a modern realizmus követi. Ezt az irányzatot • szemlélteti a parasztok sanyarú életét együttérzéssel ábrázoló barbizoni mester, Francois Millet illusztrációja és a Don Quijote metszeteiről híres Gustave Dórénak a londoni szegénynegyedet megörökítő lapja. Az utolsó száz év mesterei közül kiválik az impresszionizmus angol előfutárának, J. Whi'stlernek a tengeri tája, és a stílus francia elindítójának, Edouard Manet-mak bájos női feje. Századunk modern művészetét kiválóan képviseli a „Vadak” festőcsoport merész újítójának, Henri Matissenak hárem finom vonalú rajza, ■amelyeket az idén ajándékozott az Ermitázsnak a mester orosz élettársa, L. N. Gyelek- orszkája: Az utóbbiakat első ízben itt a budapesti kiállí- áson láthatja a közönség. A két intézmény vezetői rendszeressé kívánják tenni a hasonló cserekiállításokat. Tárgyalások folynak a modern szovjet és magyar művészek alkotásainak cseréjéről is, ami a két múzeumnak éppúgy hasznára válna, mint a művészetszerető közönségnek. Artucr Tivadar iW/D. őfctfflöer n.
