Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-09 / 237. szám
MTS. október 9. KELET-MAGYARORSZÄG t. ttm Élő demokratizmus EGYIK JELENTŐS NAGY TSZ-ÜNKÉEN a jelölő bizottság a párttagsággal történt beszélgetés után, . már eleve két személy nevét jelölte a párttitkárt választó jelölő listára. A taggyűlésen a párttagság még újabbakat javasolt. Hasonló eset fordult elő a pártvezetőségi tagok jelölésével kapcsolatban is. Tizenkettőből választották meg titkos szavazással azokat, akiket a legalkalmasabbaknak véltek. Nem egyedi eset. A X. pártkongresszust megelőző és azt előkészítő kétfordulós taggyűlések sok tanulsággal szolgálnak. Szemmel láthatóan növekedett a párttagság felelősségérzete, a demokratizmus mélyülése, érvényesülése. A demokratizmus pártunk politikájának a lényegéből fakad. Nem egyszer és mindenkorra adott valami, hanem olyan elv. amelynek gyakorlati érvényesüléséért mindennap meg kell küzdeni. Ennek a kiteljesedését látjuk, s ez „igazolja: az MSZMP vezetési és munkastílusával, . a lenini normák érvényesítésével, a kétfron- tos harc következetes alkalmazásával olyan légkört teremtett a párton belül, amely évről évre mind tovább mélyítette a demokrácia érvényesítését. Ez tükröződik vissza a párton belül az emberek felfogásában, s ez sugárzik ki a társadalmi élet legkülönbözőbb területeire is éltető erővel. A PÁRTBIZOTTSÁGOK, A FELSŐBB PÁRTFÖRU- MOK számítottak bizonyos meglepetésekre a választásokkal kapcsolatban. Egy írás keretében lehetetlen ösz- szegeznl a rengeteg hasznos tanulságot, útravalót. Csupán néhány, a fejlődést er- jesztő-élesztő jelenség vázolására vállalkozhatunk. Egyik az, hogy megnőtt a párttagság igénye a vezetéssel szemben. Taggyűlések sokaságának tanulsága ez. És a szenvedélyesség. Szinté meglépő volt tapasztalni + azt a jártasságot, ahogy elemezték, idézték a párt irányelvéirjbk egyes pontjait, a Szervezeti Szabályzat módosítására tett észrevételeket, javaslatokat. Szókimondó légkör uralkodott. S ahol eddig a tunya, igénytelen, következetlen vezetés nem döbbent volna rá, hogy ez a párttagság valóban felnőtt, s éppen a pórt által teremtett alkotó légkörben a demokratizmus mélyülésével szélesedett látóköre, ott erre nyomósán, a titkos szavazással is figyelmeztették a „lenti” és a „fenti” vezetést. Úgy mondhatnék, magasabb, termelékenyebb gondolatváltásra, cselekvésre ösztökéltek. Értelmetlen lenne elhallgatni: olyan erjedési folyamat indult meg e taggyűléseken, amely kiveti a vezetésből a határozatlankodást, az önzést, a következetlenséget. TÖBB ÜZEMI TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGGYŰLÉS ELŐTT benyújtotta a „számlát” előre a beszélgetések során a párttagság a jelölő bizottságnak:, szóba se hozza a volt párttitkár vagy vezetőségi tag jelölését. Hogy miért? A „langyos”, , következetlen vezetés miatt. És ez választ ad egy nagyon lényeges kérdésre. Kerestük korábban is az okát. miért közömbös itt-ott a párttagság. Sok helyen most jutottak el a gyökerekig. Ez summázható a bátor, szókimondó véleményekben: „Tízszer elmondtuk már javaslatainkat, határozat is született, mégis minden maradt a régiben.” Ráuntak a félmegoldásokra, s im megmutatkozott e fórumokon, nem a párttagság fordított hátat, nem az ő közömbösségükről van szó sok helyen, hanem a fontos kérdéseket lagymatagon kezelő-intéző, de semmiképpen nem forradalmi módon kezelő vezetőkéről. Az ilyen vezetők munkastílusát megbírálták és ott, ahol erre szükség volt, újítottak. Főleg azokon a munkahelyeken, ahol a pártirányítás csak arra szorítkozott, hogy a felsőbb pártvezetéstől szerzett tapasztalatokat sablonosán tovább adja, ismételgette a határozatokat, de helyi érvényesítésükért nem sokat tett. Jelentős azoknak a párttitkároknak a száma, akiktől megvonta a párttagság a bizalmát. Emelkedett a mérce. Egyik legnagyobb községünk tsz-ében a párttagság az úrhatnám polgárra jellemző tulajdonságokat tapasztalt a párttitkárnál, aki nem törődött a tagság, a kommunisták gondjaival, elnézett a problémák felett, s a legszo- rítóbb munkák idején — míg a többiek dolgoztak — kirándult. Nem választották újra. De megrostálták a pártvezetőségi tagokat is. Kétségtelen, akik e választásokon bizalmat kaptak, nagy felelősséget vállaltak magukra. És ez a bizalom is csak addig tart, amíg rászolgálnak. Teljes mértékben élt a titkos szavazás adta lehetőséggel a párttagság. Több helyen kétszer-háromszor kellett ismételni, hogy« a'.ssriifc- séges százalékarányt megkapja.-.. egy-egy párttitkár vag^ pártvezetőségi tagjelölt ALKOTÓ SZELLEMŰ JELENSÉG volt ez a párt politikáját ott az üzemben, tsz-ben, hivatalban érvényesítő hatékonyabban dolgozó pártvezetés kialakítása mellett. A tapasztalatok azt mutatták. hogy a párttagság többsége nemcsak helyesen értelmezi, hanem méltóan alkalmazza is a demokrácia elvét, a párttagsággal járó jogát. Éppen ezért nagyon lényeges hogy azok, akik e bizalmat megkapták, ne okozzanak csalódást. Vonatkozik ez a járási és felsőbb pártszervekre is.. Feltétlen fontos, hogy minden figyelemre méltó, a párt töretlenül helyes politikáját és munkastílusát tökéletesítő javaslatot hasznosítsanak, mert az az élő demokrácia, amely át- fűtötte a taggyűlések egész légkörét, csak a kölcsönös bizalomra alapozva kamatozik. Farkas Kálmán Mit tehet egy lokálpatrióta ? Bizalom húsz éven át Hajdú Sándor életünk változásairól — Ebben a megyében születtem, s természetesen egy kicsit lokálpatrióta is vagyok. Hajdú Sándor ezzel kezdte beszélgetésünket, s ezután arra is fény derült, mit tehet egy lokálpatrióta, aki 20 éve tanácstag, a megyéért. Nemcsak azokról a létesítményekről van szó, amelyek számos községben az ő energiáit is őrzik létükkel, hanem a megváltozott gondokról, a megváltozott életről' is. 1950-ben a tiszalöki erőműnél volt pártszervező. s ott választották először tanácstagnak. Pedig rendkívül népszerűtlen feladatot kellett ellátnia: azon a területen, ahol most a Tisza folyik, kisajátítást végeztek Meg kellett magyarázni az embereknek. hogy a népgazdaság érdeke úgy kívánja: költözzenek el onnan. Kártalanítanak mindenkit, de menni kell. Értesülések első kézből S azt sent sokan tudták, mi is lesz az a tanács. Még azok sem, akiket tanácstagnak jelöltek. Alig hitték, hogy ha ők határoznál« valamiről, akkor azt végre is hajtják majd. Nagy volt még mindig a jegyző és a bíró szava a községekben, bár a különböző bizottságok erősen „visszafogták” már ezt a hatást";"'/'" ' Nagyon sok -kisgyüiés előzte meg a választásokét, 'ahol magyarázták az embereknek, mi az a tanács. Aztán Hajdú Sándort — népszerűtlen munkája ellenére — ellenszavazat nélkül megválasztották: községi és járási tanácstag lett. A következő választás alkalmával a ti- szavasvári körzetben lett megyei tanácstag, majd a szőkébb pátriában, az Erdőháton két cikluson át ismét. Ezután az egyik nyírségi körzet választotta meg, már másodszor. — Úgy érzem, sehol sem éltem vissza a választóim bizalmával. Jóleső érzés, hogy korábbi választókerületeimből még ma is fordulnak hozzám kérésekkel. Bekapcsolódhatott egy-egy község, vagy járás, vagy az egész megye gondjainak intézésébe, és első kézből értesülhetett azokról a problémákról, amik az embereket foglalkoztatták Fordultak is hozzá a járdaépítéstől a kul- túrház, vagy mozi létesítésén át a gyerekek iskoláztatásáig, mindennel. Az utca rangja Ki kezdte? Szovátiék, Agárdiék? Mindegy. A porták eleje, immár évek líagyomá- nyában, a legpompásabban rendben vannak. Seprő, gereblye, lapát nyoma mindenütt az utcán. Szórások aranysárga homokkal. Annak feltűnő mindez, aki ritkán látja. Mint én is, aki közel 20 éve inkább csak vendége vagyok. Valamikor a csendőrjárőr, ha arra vetődött, kész ijedelmet okozott. Nincs rendben az udvar, utcára folyik a trágyalé, a mosás vize... Olyan az utca, mint vásár után a karámos tér. „Büntetés Jár ezért” — mondták a C‘ őrök. És senki nem fizette készpénzzel.' Inkább leülték a 2—3 napot a szolgabírói hivatal pincéjében. Apámat is többször felírták a csendőrök. „Annyi a baj, hogy veszni kell bele — mondta apám. — Hogy bírjunk törődni még az ilyesmivel is?!” Jóval a háború után, a tanács azt mondta: „Helyre szállítjuk a betonlapokat, rakják ]e utcában lakók. Álljanak össze, segítsenek egymásnak.” Egyik oldalt jelölték ki a járda lerakására. Igyekvő kezek fogták, rakosgatták le egymás meiié a betonlapokat. Kijelölték a vezető irányt, fellazították a talajt, pontosan illesztették egymás mellé a betonnégyszögeket. Nagy eseménynek számított ez! A nők kiálltak a kapuba, a gyerekek a serénykedő férfiak körül ugráltak. Most már „igazi” utcában laknak. Törődik vele a községi vezetés; járdát csinálnak maguknak. Közös megállapodás alapján egy liter bort adtak az önkéntes kaláka tagjainak; Dehát több mint félszáz férfi. Nagy hordó bor kellett volna! A házankénti liter itóka inkább csak amolyan szimbólumnak számított. Ennek is jó 10 éve. S azóta, ha lehet úgy mondani: mindjobban nő az utca rangja. Az idézett időben nádtetős, roggyant házak két sorából állt az utcánk. Most már egy sincs ilyen. Még mutatóban sincs. Különösen vasárnapokra, S ő amit tudott, elintézett. — Persze, nem lehetett mindent — gyorsan. Például a tiszabecsi gyógyszertár ügyében jó 3 évig folyt a harc, kilincselés, kérés, irogatás, követelőzés... Mikor mire volt szükség. Miért? Mert nem mindenütt értették meg, hogy nemcsak gyógyszertárra, hanem gyógyszerészre. s annak lakásra is van szükség. Levél a miniüzícrneli Vagy a levelek! művelődési ház: a végén már a művelődésügyi miniszterhez írt. (Két hete járt arra: a befejezéshez közeledik.) A legfrissebb és még mindig elintézetlen panasz a nyíribro- nviak kenvévgond ia: egv tollvonás hiányzik hozzá. Legutóbb már maga az interpelláló. Hajdú Sándor szé- gyellte, hogy ismét szóba hozza a dolgot, pedig nem neki kellett volna restelkednie. — Nem könnyű megyei tanácstagnak lenni, kitartás, türelem kell hozzá. Az emberek gondjainak intézésében néha ma is úgy érzem: sok a bürokratizmus. Amikor nem anyagiakon, hanem jóakaraton vagy emberségen múlik valami, akkor is nehezen megy. Azt hiszem, ennek az emberi gyarlóság az oka, a hatalomhoz, hatáskörhöz való kicsinyes ragaszkodás. Sokszor hajnalban ért haza egy-egy tanácstagi beszámolóról vagy fogadóóráról. Máskor a napi munka mellett tanul, olvassa a rendeleteket, tájékozódik a népgazdaság vagy a megye teherbíró képességéről... A családi életből futnak el az órák, akkor is, ha levelekre válaszol. Nem fárasztó ez? — Ha bürokratikus falakba ütközöm, sokszor kérdezem magamtól: muszáj ezt nekem csinálni? De ha egy kérést sikerül elintézni, akkor a siker fölött érzett öröm kárpótol e nehéz órákért. Volt már úgy is, hogy elhatároztam, lemondok. De hát ezek az emberek nem azért választottak meg, hogy meghátráljak az ügyeikben. jét kívánná. Hogy jut még ennyi ideje a tanácstagi munkára is? — Jól meg kell szerveznem a munkámat, és szerencsére megértő — kevés szóból is sokat értő — munkatársaim vannak. Ezenkívül valami pluszt kell adni: időben is, energiában is. — Mi volt a legfontosabb tapasztalata a húszéves tanácstagság alatt? — Tudni kell igent is, meg nemet is mondani. Itt van a nyíribronyi bekötő út esete.' A kérés — hogy legyen ilyen —* jogos, de most nem bírjuk erővel. Sem a megye, sem az ország. Meg kellett mondanom, hogy most nem megy. ígérgetni, felelőtlenül, nem szabad. — Milyen a jó tanácstag? — Szakembernek és politikusnak is kell lennie. Legyen tájékozott, legyen készsége a véleményalkotásra, s értsen szót a legegyszerűbb embeHalalom és szolgálat — Vállalati igazgató, ami egyedül is egész ember ereünnepnapokra nem maradhat el a szépítés, a csinosítás. Nem elég csak sepréssel behúzni-hányni a gépjárművek, vontatók, zetorok nyomát. (Szekémyom alig akad ma már.) Az utca két oldaláról szembe gereblyézik a közrészt; a járda mellett lakók háziseprűt visznek az utcára. A be ton vonalat kétől - dalról leszórják virító sárga- homokkal. (Homoknak lennie kell. nem sajnálják érte megfizetni a fuvart a tsz- nek.) Szó, mint száz, azt látja a ritkán visszatérő, megnőtt a régi utca rangja. A vendég az okot keresi, az összefüggéseket próbálja megtalálni. A lakók, testvérek és régi ismerősök pedig mindezt a legtermészetesebb dolognak ítélik. Napjaikhoz tartozónak. Asztalos Bálint rektxS a legműveltebbekig, mindenkivel. — A tanács tagja — államhatalmi szerv tagja? Mi e hatalom gyakorlásának a lényege egy tanácstag szemében? — A hatalom gyakorlása szolgálat is egyben, a Választóinak szolgálata. Holnap — formalitások nélkül — Milyennek, látja a tanácsi munka jövőjét? — Úgy vélem, javítani kell a testületi munka színvonalát. Döntsenek mindenről ott, ahol a döntést, végre is kell hajtani. Sok még a tanácsi munkában a formalitás. Lehet, hogy ezek nyitott kapuknak látszanak, de valójában még nem azok. — Mi volt a húszéves tanácstagság legkellemetlenebb emléké? — A begyűjtés. Csakis a begyűjtés. Sokan éreztük, hogy nem jó, hogy változtatni kellene azon az egész módszeren. — de mi nem tudtunk változtatni. — S mi volt a legkellemesebb? — Mikor a begyűjtést eltörölték. Kun István Új kenyérgyárak épülnek megyénkben 140 milliós beruházással tervezik felszámolni az ellátási gondokat A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat termékeire sok .a jogos panasz..a, Xpgjca^U tó- szérőlzíiAe teeoán- nyitó-» boltokban nincs friss pékáru, rossz a kenyér minősége és a hét végeken nem tudja az üzem kielégíteni a vásárlók igényeit, ezért gyakori a sorban állás. Ezekkel a panaszos kérdésekkel kerestük meg mi is a vállalatnál dr. Bartha Lajos főmérnököt és kértünk választ tőle: — Kicsi a gyártási kapacitásunk — kezdte a főmérnök. Egy nap alatt 1300 mázsa kenyeret tudunk sütni, ezzel szemben 1700 mázsa kellene. Ünnepnapok előtt 2000—2100 mázsa kenyeret is megvásárolnak a fogyasztók. Ezt csak úgy tudtuk biztosítani, hogy rátértünk a három műszakra, amelynek az lett az eredménye, hogy nagyobb a tartalékkészlet, így már eleve nem kerülhet friss kenyér a boltokba. — De a sütőüzem mellett működő saját, elárusító boltban mindig van kemencemeleg, jó minőségű kenyér — érveltünk. Nem lehetne es a kereskedelmi boltokban is így? — Ezt a kérdést már sokan feltették a fogyasztók közül. Nincs igazuk, mert ha ezt a kemencemeleg kenyeret kocsiba raknánk és kiszállítanánk valamelyik boltba, mire odaérnénk összetörődne, megnyomódna, enyhén szólva ehetetlenné válna. Meleg kenyeret ezért egyáltalán nem szállítunk távolabbra. Arról pedig igazán nem tehet a sütőipar, hogy rá vagyunk kényszerítve a három műszakra, így több a tárolt kenyér, ami már nem kerülhet frissen az üzletekbe. — És mikorra várható változás? — Az új, korszerű nyíregyházi üzem 1971. májúé elsején kezd dolgozni. Ez megoldja a kenyérellátás problémáit, mindig lesz elegendő-.' .jó- minőségű friss kenyéri Tudjuk?-ez a válasz nem elégíti- ki a tógyaszló- kat, ezért már mostantól kezdve új gépkocsik munkába állításával, naponta többszőr szállítunk az üzletekbe, hogy friss legyen a kenyér. A korán nyitó boltokba idejében friss pékárut viszün». Fokozott gonddal ellenőrizzük ezt, és az esetleges elmaradásért a felelősöket példásan büntetni fogjuk. — Nemcsak nyíregyházi „ügy”, hegy nincs jó minőségű kenyér. A vidéki falvak lakói is gyakran panaszkodnak erre. — Sajnos, vidéki üzemeinknél is elavult, korszerűtlen gépekkel dolgoznak és ezeknek a gépeknek a teljesítménye nem elégendő, az állandóan fokozódó igének ellátására. Most már egyre többen fogyasztanak a házi sütésű kenyér helyett bolti kenyeret. 1960-ban 7285 vagon lisztet őröltek a malmok a háziasszonyok részére, 1970-ben ennek a meny- nyiségnek csak a felét, 3503 vagont. Ez is mutatja, hogy állandóan emelkedik a vidéki fogyasztók száma. — A IV. ötéves terv végére vidéken kilenc új kenyérgyár fog üzemelni. Jövőre átadják a kisvárdait, amelynek teljesítménye azonos a nyíregyháziéval. 1975- re elkészül a nagy kallói, a mándoki, a balkányi, a nagy- ecsedi, a nyírbátori, a vásá- rosnaményi, a tarpai és a kölesei sütőüzem is. Ezekre a beruházásokra 140.8 millió forintot irányoztunk elő. öt év múlva, remélem, nem lesz ilyen panasz a sütőiparra, sőt egyáltalán nem lesz — fejezte be nyilatkozatát dr. Bartha Lajos. » a.
