Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

1970 október 3Í.

KELET-MAGTARORSZÄ«

f. eMaf

Élet a százalékok mögött (2.)

A pihenés bére, a nyugdíj

A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.

Az eddig elmondottak alapján meggyőzték az olvasót: bonyolult, a népesség nagy részét érintő kérdés mindaz, amit a nyugdíj címszó összefoglal s hogy bármiféle nyugdíj rendezés, emelés nem az akarattól, az elhatározástól, hanem az anyagi forrásoktól függ, mert százmillió, s milliárd forintokról van szó. Ki sajnálná a tisztes munkában megöregedettektől a többet? Ám adni — ez közhely — csak abból lehet, ami van. Többet adni, pedig akkor, ha több van. Az állam, az erőforrások növekedésével

arányban, adja ezt a többet. Évről évre többet. S mégis, sokan érzik úgy: nem eleget.

Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat 1970 januárjában. (Csak emlékeztetőként: 1950- ben 502 ezer volt a nyugdíjasok száma.) Csönget a postás, s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes összeget. Miként oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett, januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot. Származékos — özvegyi stb. — nyugdíjat 181 ezren élveztek, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja, havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át, havonta. Végül is valamennyi csoportot figyelembe véve, országos átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi összege személyenként.

A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított sajátjogú nyugdíjasok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. 1969-ben a nyugdíjasok 41,5 százaléka kapott havi ezer forintnál nagyobb ellátmányt, ám 30 százalék körül van azoknak a száma, akik havi 300 forintnál kevesebbet próbálnak beosztogatni. amennyire e kevéske pénzt beosztani lehet. S bár évente 100 millió forintot osztanak ki a tanácsok szociális segélyként, a nyugdíjas korú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást.

Van tehát gond, annak ellenére, hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások...

Pénz, pénz, pénz. Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milLiárd forintot fizetnek ki az öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő összes társadalombiztosítási juttatásból 11,2 milliárd volt a nyugdíj! S hogy érzékeljük, miként növekedett az állam- háztartás terhe, írjuk ide: 1950-ben 927 millió forintot

fizettek ki nyugdíjak címén. 1955-ben már kétmilliárdot, 1960-ban 4,4 milliárdot, s mint írtuk föntebb, 1969-ben

11,2 milliárdot... Hatalmas összeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sokan varrnak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, résznyugdíjait kaphatnak csak tehát. Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is.

Például: havi ötszáz forintért dolgozhat a 800, s a 3000 forint nyugdíjat élvező egyaránt. Igazságos ez? Sokféle az eltérés a „régi” meg az „új” nyugdíjasok — az 1954 előtt, s az 1954 után nyugdíjazottak — között. A nyugdíjrendelkezések nem egységes elven alapulnak, s az indokolt különbségeket indokolatlanokkal is tetézik. Az 1954 előtt megállapított sajátjogú teljes nyugdíjak havi átlaga 750 forint volt. Az 1954—1958 között érvényben lévő jogszabályok alapján számított hasonló nyugdíjaké 875, míg az 1959-től megállapítottaké 1139 forint. A régebben meghatározott nyugdijak reálértéke — azonos nyugdíjkategórián belül is — csökkent a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított sajátjogú, teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970- ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz.) Bonyolult tehát a nyugdíj - rendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindez még azokban a nyugdíjasokban is, akik igazságos ellátmányt élveznek, a kétkedést, az elégedetlenkedést táplálja. Ahogy ezt táplálta az árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága is.

A párt Központi Bizottsága 1969 novemberi határozata alapján a Minisztertanács ez év október 22-i ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a munkaügyi miniszter közös előterjesztésére elfogadta azt a rendeletet, amely 1971. január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus kétszázalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárlóértékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenéi-e se csökkenjen a nyugdíjasok életszínvonala. Egy gondot, nem is könnyű gondot tehát januártól múlt időbe tehetünk. Öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is: minden nyugdíján- tézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két száza- ■lék ugyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel!

Adni: öröm. Még ha szerény, a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosan 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső háztartások (44,3 százalék). Azaz: nekik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre... Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett tá- -mogatás például,-hogy a jövő évtől bevezetett új lakbérek esetében a lak&éi&'ifegészítést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik —, mert nő a nagyobb nyugdíjat élvezők tábora, s nő maga a nyugdíjasok száma is, tehát az állam- háztartás terhei sokasodnak.

Főként pénzről szóltunk, millióikról és milliárdokról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudjuk, kell, hogy tudjuk mindannyian: az öregek sorsa, élete. pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást Is megkíván. Társadalmi és gyemmeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell? Elérkezik az idő, hogy nekünk is adni fognak. S ezért a teher nem kényszerű, hanem — természetes.

Mészáros Ottó

Újabb tokaji adót építenek

1972-ben kétcsatornás tévéműsorban válogathatunk

Sajtótájékoztató a tévétejlesztési programról

Két év múlva egyetlen gombnyomással két tévéműsor között válogathatnak a nézők. , 1972-ben kezdi meg adását a Magyar Televízió második csatornája. 1973-ban pedig /a második programban megkezdődik a rendszeres színes adás is. Erről tájékoztatta a lapok munkatársait a Parlament Gobelintermében Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese.

A rádió és televízió elnökhelyettese elmondta, hogy a kormány által jóváhagyott tévéfejlesztési programot a sürgető igények és a növekvő kultúrpolitikai feladatok egyaránt időszerűvé teszik. Ma már 1,7 millió tévéelőfizető van az országban — Szabolcs-Szatmárban több mint 65 ezer — indokolt, hogy a közönség nagyobb válogatási lehetőséget kapjon, s a televíziózásban fejlett országokhoz hasonlóan ne csupán egy program álljon rendelkezésre. A jelenlegi tévéadások óraszáma heti ötven. melyet a következő években tovább növelnek. Elsősorban az iskolatelevíziónál; az általános iskolai oktatáson kívül a közép- és felsőfokú, s a felnőttképzés javára.

A tévúkorszerűsítés két úton halad: egyrészt igyekeznek tovább finomítani a jelenlegi programot, jobban igazodni a szabad idős szokásokhoz, a különböző rétegek érdeklődési köréhez, másrészt; két év múlva megkezdődik egy második csatornás műsor, amely nem az első program ismétlése lesz. hanem egv önálló, {színvonalas közművelődési, kulturális jellegű műsor. A nézőknek lesz módjuk válogatni a két műsor között. Ezzel egyfajta versengés is elkezdődik a két program szerkesztői között. hogy minél vonzóbb és igényesebb adásokkal

„szolgálják ki” az 1972-ben már két csatornán vételhez jutó nézőket.

1972-ben még heti 20 órát ad a második program, de a távlatok szerint ez több mint a dupláiéra nő majd az éveik c'-'-án. Ezzel a második csatornával függ össze a sok nézőt érdeklő színes adások bevezetése is: 1971-ben kezdődnek a kísérleti adások, 1973-ban pedig heti 10 órában — a második csatornán — rendszeres színes műsorokat sugároznak. Természetesen a színes adásokat a hagyományos fekete-fehér készülékekkel is lehet venni, de az ipar rövidesen hozzálát a színes készülékek gyártásához. valamint olyan csatlakozó adapterek készítéséhez,

amelyek lehetővé teszik a színes adások vételét a most használatban lévő készülékeken is.

Uj adók építését is szükségessé teszi a második program bevezetése. 1972-ben elkészül a második műsor továbbításához szükséges budapesti, pécsi és tokaji adó. 1972 végére az ország lakosságának 39 százaléka veheti a II. csatorna adásait. 1975 végéig a nézők 66 százaléka. 1980-ig az ország 92 százaléka nézheti a tévé Il-es műsorát, s a színes adásokat.

Vitatott kérdése a televíziózásnak. hogy hétfőn legyen-e műsor, vagy sem. A véleír' nrek megoszlanak, vasinak akik ellenzik, mert szükségesnek tartják az egy

„szabadnapot”, mások szívesen néznék a tévét hétfőn

is. Egyelőre a tévé vezetői

úgy döntöttek; meghagyják pihenőnapnak a hétfőt, nem iktatnak be adásokat. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy az előzetes híresztelésekkel szemben a második program és a színes adás bevezetése után sem emelik az 50 forintos előfizetési díjakat.

1972-ben a szabolcsi tévénézők az elsők között foghatják a második csatorna műsorát a megépülő új tokaji adó jóvoltából. Addig a jelenlegi egycsatornás műsort nézhetjük, s a jövőre induló színes kísérleti adásokat.

P. G.

Megjegyzés:

Hol az Alföldi kenyér?

Néhány évvel ezelőtt nagy örömmel vették tudomásul a nyíregyháziak, hogy a vendéglőkben különlegesen finom kenyeret szolgálnak fel. így volt ez akkor is, amikor az Ezerjó megnyílt. Ez tartott egy kis ideig, aztán a szép, fehér, foszlós kenyér eltűnt. Pedig volt keletje. Senki nem sajnálta, hogy 20 fillérrel több a s??i etenként] ár. Most újra találkoztunk ezzel a sütőipari ■ termékkel mégpedig az Aranyszarvasban. Tehát ez a kenyér valahol mégiscsak készül. csak

eppen úgy néz ki, egy-egy

vendéglő megnyitása idején. Pedig rendelkezés teszi lehetővé, hogy a sütőipar a vendéglátóhelyek részére rendszeresen készítse, tiszta nul- láslisztből. A neve: Alföldi kenyér. A sütőipar — amint hallottuk — kész is lenne sütni, csak éppen a vendéglátóipar nem rendeli. Pedig milyen jó lenne, ha a vendéget megtisztelnék azzal, hogy asztalára szép és különlegesen finom árut tennének.

(bürget)

Téli előkészületek

a városgazdálkodásnál

A korábbi évek időjárása gyakorta megtréfálta a közutalt és terek rendbantartóit — ilyenkor tél előtt. A Nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat éppen ezekből okulva, már most megkezdte az esetleg hirtelen beköszöntő hideg és hó elleni védekezést. A már eddig is megvolt 2 só- és homokszóró autó mellé most újabb kettő sorakozik. ezenkívül öt hótoló gép is feljavított, üzemképes állapotban van. A vállalat telephelyén már felhasználásra vár 800 mázsa só, és az utakra szükséges homok- mennyiség. A vállalat műszaki szakemberei szerint ez a géppark és sómennyiség .elegendő ahhoz, hogy Nyíregyháza utcáin gyors ütemben takaríthassák el a havat Előkészületek folynak arra is. hogy váratlan, nagy havazás esetére a rendkívüli hószolgálat is munkába állítasson. November 15-ig a téli útkarbantartásokkal kapcsolatos kérdésekről egyeztető tárgyalásokat folytatnak azokkal a vállalatokkal, amelyek a városgazdálkodás segítségére lehetnek abban, hogy a városban sehol ne legyen fennakadás és baleset- veszély a téli időjárás miatt.

Érkeznek a játékok

a sóstói vidám parkka

HARMINC ÉV SZALMATETŐS HÁZBAN

Nyírtassi új otthonok

Régi öregek, közöttük a 13 gyermeknek életet adó Ro- gányi Györgyné még jól emlékszik rá, hogy a harmincas években valahány képviselő- jelölt jött Nyírtassra, mind

így kezdte a kortesbeszédét: „Ti. hét földbirtokos birtokában, három templom árnyékában sínylődő tassi parasztok...” Hatásos volt, ígértek fűt-fát, a szegénység elűzését. a szalmatetős viskók, cselédlakások megszűntetését, de nem lett belőle semmi.

Virtics Ferenc amikor ide került elnöknek a Dózsába, nem volt képviselő, nem is ígért semmit, de azzal kezdte a munkáját, hogy egy hétig nem volt lenn a lábáról a csizma Bejárta a határt, s értett az emberek nyelvén. S ma az a Nyírtass, amely valóban hét földbirtokostól szenvedett egykor. a nagy összefogás kikovácsolásának eredményeként jó megélhetést, emberi körülményeket teremtett parasztságának. Nem volt könnyű. Minden falunak, így Nyírtassnak is megvolt a maga keresztle.

Evek kitartó, szorgalmas

munkája, a helyes irányítás volt szükséges ahhoz, hogy letegyék a keresztet. Itt még alig néhány évvel ezelőtt is mintázni lehetett volna a régi falut, annyi volt a szalmatetős ház. Amikor Virtics idekerült elnöknek. több mint 1 millió volt a mérleghiány.

Nézzük. hová is jutottak. Jelenleg — a mostoha természeti adottságai ellenére — ez a tsz fehér angol sertés törzstenyészettel dicsekedhet, 250 hold gyümölcsöst telepítettek. „Megfogták” ipari jellegű munkával a fiatalokat Ott keresik kenyerüket sokan a tsz által életre hívott konzervüzemben,

ahonnan hamarosan Jugoszláviába exportálnak csemegeuborkát. Juhtenyésztésük híres, exportra küldik a pecsenyebárányokat. s azt újságolja az elnök, hogy az egy tagra jutó jövedelem felette volt tavaly is a 15 ezernek.

Helyettese mosolyog, 5 sem mer többet mondani, pedig több volt az. Nem akarnak dicsekedni, hátha megirigy- lik máshol. S ennek a szorgalomnak köszönhető, hogy ma már hírmondóban altad 1—2 szalmatető a faluban. Gyorsan felszámolják.

Esik az eső, amikor beállítunk az új házba Mester Sándornéhoz. Friss mész- és malterszag.

__ Harminc éve vagyunk

együtt, de mindig szalmatetős házban laktunk — mondjaa 11 gyermekes anya. — Még azelőtt is, lánykoromban. Most 8 tagú a család, öten dolgoznak a tsz-ben. Húsvét harmadnapján dőlt össze a szalmatetős házunk.

Gyors munkával készült el a kétszoba összkomfortos lakás. Rajta tartotta kezét az elnök.

Mestemé: — Ha a tsz

nincs, nem is tudom, mikor lett volna ilyen házunk.

És most beosztották. ki mivel járul hozzá a lakás berendezéséhez. Zárszámadáskor tévét vesznek, a kislány keresetéből mosógépet vásárolnak, a kisebbik fiú megcsináltatja a kerítést.

Haczka Miklósné is most költözött új lakásba. Árpád utca 85. Az előszobában sorakoznak a befőttesüvegek. A konyha a telelőhelye a családnak. A sarokban nagy- képemvős tévékészülék.

— Ha valamiért kinyitottam a számat, a tsz azonnal segített — említi Haczkáné.

Férje Pestre jár dolgozni az építőiparba. Ö gondoskodik a három iskolás gyermekről is. s emellett csak a kapásnövényekből három és fél holdat müveit. Panaszkodik, sok a munka.

— Ha kenyeret sütök, hajnal háromkor kelek, ellátom

a jószágokat, reggelit készítek a gyerekeknek, de már előző este — éjszaka megfőzöm a másnapi ebédet is. Tavasz- szal hazajön a férjem is. s könnyebb lesz, mert az ő keresetéből kétfelé élni nem lehet.

Az idős Ragányi Györgyné csuromvizesen jön be. Zsákot kér kölcsön a háztáji kukoricának.

Felderül az arca.

— Segítenek, így voltam a házépítéssel is. Mi voltunk az elsők. Nagyon kellett a segítség, mert 10 élőt neveltem. Szalmatető alatt. A tsz segített a nagy házhoz.

Említik a házavatót. amelyen tucatnyi csirkéből készült a tejfeles csirkepörkölt.

— Megváltozott az életünk. Van mosógép, rádió. tévé, gáztűzhely, teakályha, gyönyörű konyhabútor, parkettás ház.

— Más a maiak élete. Mi még hamulúggal mostunk, nem látott szappant a cselédasszony.

Fejlődik a lakáskultúra Nyírtasson. Mert fejlődik, erősödik a szövetkezet is.

Farkas Kálmán

A Sóstón készülő vidám park területét már körül is kerítették. A tavasszal induló tereprendezéssel kezdődik az építőmunka első szakasza. A vidám park leendő gazdái azonban addig sem tétlenkednek: már most jó előre gondoskodtak arról, hogy sok és jó szórakoztató eszköz álljon rendelkezésre. A nyáron Debrecenben 20 ezer forint értékű játékot már megvásároltak, novemberben viszont a fővárosban vett felszereléseket hozzák Nyíregyházára. A Vidám Parktól olyan körhintákat, mozgó berendezéseket é- gépeket vettek, amelyek ez évben még Budapesten működtek, de amelyeket a közeli napokban már bontanak és szállítanak is Nyíregyházára. Ezek értéke meghaladja a 800 ezer forintot. A lues környezetben épülő park további felszereléseire a városi tanács a jövő évben is milliós nagyságrendű összeget irányoz elő. Most már csupán az szükséges, hogy az iskolák, ifjúsági szervezetek, amelyek elsősorban lesznek élvezői a létesítménynek, az építés első szakaszában társadalmi munkával siettessék a tereprendezés, a felszerelés munkáit,