Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

mUBT-WAGTARORSZA« tow. oktflker M. <r #Ms KOMMENTÁR Nixon záptojáslánca Két nap alatt három csa­pás is érte Nixon elnököt, s éppen a választási csata fi­nisében. Az egyik szellemi síkon mozgott, s meglehet, nem is gyakorolt túl kelle­metlen hatást az elnökre. Ö ugyanis kevéssé törődik az ország szellemi elitjével, egészen más rétegekre akar hatni. E „csapást” pedig a legpallérozottabb amerikai agyak egyike mérte rá: Ja­mes Reston, a New York Times világhírű publicistája. Reston ugyanis nem keve­sebbet állított Vereség a győzelemben című cikké­ben, hogy Nixon, ha az ur­nák előtt talán megnyeri is, erkölcsi értelemben elveszí­tette a választásokat. Reston szerint az elnök politikai taktikája csalárd: nem úgy kezelte az amerikai népet, ahogy az megérdemelte vol­na ilyen gondterhes idők­ben, Semmit sem tett, hogy az emberek világosabban lássanak a nagy erkölcsi és gazdasági kérdésekben. Meglehet, a kaliforniai San Jósé tüntetőinek Is ez volt a véleménye, az oda érkező — a republikánus George Murphy szenátor megválasz­tása mellett korteskedi — Nixont ugyanis úgy fogad­ták, amire az USA-ban még nem volt példa. Olyan mé­retű és jellegű volt az el­lenállás, hogy Nixon kény­telen volt idő előtt a hátsó ajtón kiosonni kocsijához, s még így is záptojás és rot­hadt gyümölcs maradvá­nyaival az arcán távozott. A baj nem jár egyedül, nem is párosán: következett a harmadik csapás. Hazatér­ve a „kaliforniai Fehér Házba”, San Clemente-i má­sodik otthonába, a hajnali órákban tűz ütött ki házá­ban, s Nixon kénytelen volt pizsamában kirohanni a ház­ból, amíg a tüzet el nem ol­tották. Ezt a harmadik hírt per­sze fenntartással fogadjuk: a? USA a „publicity” nagy­iparának országa, az is le­hetséges, hogy ez a tűz csak propagandafogás volt, hadd sajnálják minél többen -— például minél több női sza­vazó •— Nixont, s ezért sza­vazzanak kedden a republi­kánusok, tehát Nixon párt­jának jelöltjeire. Ez is el­képzelhető. A lényeg azon­ban nem ez. A lényeg az, hogy egy San Clemente-i házban tá­madt kis tüzet könnyen le­het eloltani. Sokkal nehe­zebb azonban lecsillapítani a nagy tüzeket, amelyek az amerikai társadalom fokozó­dó megosztottságából, súlyos problémáinak megoldatlan­ságából lángolnak fel. Gramiko és Scheel a frankfarti megbeszélésekről Andrej Grom, ko szovjet külügyminiszter pénteken kereken 4 órás tárgyalást folytatott a Frankfurt köze­lében levő Kronbergben nyu. gatnémet kollégájával, Wal­ter Scheellel. Ez volt az első eset, hogy szovjet külügymi­niszter az NSZK-ba látoga­tott. Gromiko Berlinből jövet — Prágán át — repülőigépen érkezett Frankfurtba. Kísé­retében volt felesége, Falin, a szovjet külügyminisztérium osztályvezetője és a külügy­miniszter több más munka­társa. A repülőtéren Scheel és felesége, valamint Canap- kin bonni szovjet nagykövet üdvözölte a vendéget. aki nem — mint tervezték — he­likopteren, hanem gépkocsin utazott a kronbergi kastély­ba. a tárgyalások szín­helyére. Gromiko ugyanis kijelentette: szeretne vala­mit látni az NSZK-ból. Délelőtt 10,45 órakor kez­dődtek a tárgyalások, ame­lyeken nyugatnémet részről Frank külügyi államtitkár és Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete is részt vett. A tárgyalás szünetében a két külügyminiszter munka­ebéden vett részt, majd négy­szemközti beszélgetést folyta, tott. A beszélgetés a terve­zett időpontnál tovább tar­tott Scheel bonni külügyminisz­ter előzőleg több Ízben hang­súlyozta: Gromiko látogatá­sa egyenes folyománya a moszkvai szerződésnek és mutatja, hogy a szovjet—nyu. gatnémet viszony normalizá­lódik. A szovjet külügyminiszter repülőgépe 17 pra után né­hány perccel emelkedett a levegőbe a frankfurti repülő­térről. A búcsúzásnál a Moszkvába visszatérő Gromi­ko azt mondotta: a tárgyalá- _ sok fő célja a szovjet—nyu- ’ gatnémet viszony megjaví­tására irányuló törekvés volt, Olyan témákat vitattak meg, amelyek nemcsak az NSZK. hanem egész Európa szem­pontjából is fontosak. A kon­zultáció megmutatta, hogy a moszkvai szerződés alapján a jó kezdet adva van. Gromiko hangoztatta: szilárd meggyő­ződése, hogy ha a moszkvai szerződés érvénybe lép. je­lentékeny fordulat fog bekö. vetkezni a Szovjetunió és az NSZK viszonyában. Scheel kiemelte, hogy a megbeszéléseken felismerhe­tő volt a kapcsolatok norma­lizálódása a moszkvai szer­ződés aláírása utón. Ez Euró­pa szempontjából csak hasz­nos lehet. Mindkét kormány célja, hogy felszámolja a fe­szültséget — mondotta, Megkezdődtek a magyar—NDK tárgyalások Pénteken délelőtt a Parla­ment épületében megkezdő­dött a magyar—német gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizott­ság IX. ülésszaka. A ma­gyar, illetve az NDK-dele- gációt Timár Mátyás és Wolfgang Rauchfuss minisz­terelnök-helyettesek, a bi­zottság két tagozatának el­nökei vezetik. A tanácskozáson áttekin­tik a legutóbbi ülésszak óta végzett munkát, megvitatják a magyar és NDK párt- és kormánydelegációk 1970. ja­nuári megállapodásai nyo­mán elért eredményeket és a további feladatokat. Ezzel kapcsolatban megtárgyalják az elektrotechnikai, az elekt­ronikai iparban, a gép­iparban. a vegyiparban, a könnyűiparban és az építés­ügy területén kibontakozó g együttműködést. Tárgyalnak az 1970. évi külkereskedelmi megállapodás teljesítésének helyzetéről és az 1971—75. évi hosszú lejáratú kereske­delmi megállapodás előké­születeiről. A Varsói Szerződéshez lartozó hadseregek vezetőinek tanácskozása Az egyesített fegyveres erők katonái tdhácsa és a Varsói /szerződés tagállamai hadseregeinek vezetői — az egyesített fegyveres erők pa­rancsnoksága tervének meg­felelően — 1970. október 27—30 között együttes ülést tartottak a Bolgár Népköz- társaságban, Várnában. Az ülést I. I. Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, az egyesített fegyveres erők fő- parancsnoka vezette. összegezték az egyesített fegyveres erőknél a harcké­szültségben. a hadműveleti és harckiképzésben 1970-ben el­ért eredményeket, megvitat­ták az 1971. évi feladatokat es más kérdésekben is dön­töttek. A tanácskozáson min­den kérdést baráti légkörben, az összes résztvevők kölcsö­nös egyetértése szellemében vitattak meg. A katonai tanács tagjai és a szövetséges hadseregek ve­zetői részt vettek a Bolgár Néphadsereg csaoatainak gyakorlatain és foglalkozá­sain. I •• I Ünnepi tanácsülés Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) csak a háború okozta sebe­ket gyógyították be, hanem kiemelkedő eredményeket értek el a gazdasági és kul­turális élet fejlesztésében. Befejezésül újabb sikereket kívánt a magyar népnek, közte Nyíregyháza dolgozói­nak. Pavel Alekszejevies Nyi- kolajevet — az ülés részt­vevőinek nagy tetszésnyilvá­nítása közepette — Bíró László, a városi tanács vb- elnöke Nyíregyháza Felsza­badulási emlékplakettjével tüntette ki. A városi párt végrehajtó bizottsága nevében Varga Gyula első titkár üdvözölte a húszéves tanácsot, a ta­nácstagokat és mindazokat, akik az elmúlt években és jelenleg is fáradtságot nem ismerve önzetlenül dolgoz­tak a város fejlesztésén. Az ünnepi tanácsülésen többek között tájékoztató hangzott el a harmídik öt­éves tervben megvalósult la­kásépítkezésekről, felújítá­sokról, a város közműháííza- tának fejlesztéséről. A prog­ram szerint Nyíregyházán a harmadik ötéves tervben 2700 darab állami, szövetkezeti és magánerős lakást kellett vol­na felépíteni. Ezzel szemben a városban öt év alatt 3044 lakás készült el. Ez a szám még nagyobb lehetett volna, ha a tervezett 1610 darab magánerős lakás is felépül Különböző okok miatt azon­ban ebből csak 930 darab készült el. A tervidőszakban nagy lé­pésekkel haladt előbbre a varos közművesítése. Ezek­ben az években fejezték be vagy kezdték meg és folya­matosan építik tovább az ivóvíz-, a szennyvíz-, a gáz-, a távhő. és csapadékvíz­vezetékeket. Évenként egyre nagyobb számban kapcsolják rá a lakásokat ezekre a ve­zetékekre. Ma már a legkor­szerűbb fűtéssel, távhővel is körülbelül 1600 lakást látnak el. Az elkövetkező években tovább javul a közmű, ellátottság. Hódi László Uj áruházak tervéről tárgyalt Kisvázda Városi Tanácsa A város kereskedelmi ellá­tásáról tárgyalt pénteki ülé­sén többek között Kisvárda Városi Tanácsa. Mintegy 80 üzlet, 20 vendéglátóhely van a városban, ennek ellenére sok bírálat érte a kereskedel­met és a vendéglátást egy­aránt, amely összesen tizen­három szervet érint: az ipar­cikk és élelmiszer kiskertőL, tsz-eken át a különböző vál­lalatokig, amelyek boltokat üzemeltetnek Kisvárdán. Az ellentmondás ugyanis szembetűnő: a forgalom ál­landóan emelkedik, az üzle­tek korszerűsítése, bővítése, újak építése azonban ezzel nem tart lépést. Tervek ké­szültek, de az új létesítmé­nyeket nem építették meg. Ezek közé tartozik az ipar­cikk kisker, amely áruházat tervezett, s a helyi ÁFÉSZ, amely vendéglátóhely építé­sére tett ígéretet A kereskedelem a becslé­sek szerint csak az igények 75—80 százalékát képes ki­elégíteni. Elsősorban a férfi­és női cipők, az olcsó férfi­konfekció hiányát bírálják. Hasonlóan állandó bírálat tárgya a kenyérellátás; ame­lyért a kereskedelmi szervek is okolhatók: nem érvényesí­tik kellően a szállítási szer­ződésekben biztosított jogai­kat. Várható azonban, hogy az új kenyérgyár megépülése után 1971-től ezek a gondok megoldódnak. Az élelmiszer-ellátás is el­marad a követelmények és az igények mögött, s ehhez hoz­zájárul az élelmiszerboltok többségének elavultsága. A városban a következő öt évben a kereskedelmi forga­lom várhatóan 63—67 száza­lékkal emelkedik. Tervezik, hogy a következőkben az épü­lő új emeletes házak föld­szintjén a lakások alatt üz­leteket alakítanak ki. Fontos feladatnak tekintik, hogy a kereskedelemben minél több érettségizett fiatal dolgozzék, amelytől a kulturált kiszolgá­lás megvalósulását várják. A tanács javaslatként elfo­gadta: az újonnan épülő ke­reskedelmi egységek alapterü­lete minimálisan 6—800 négy­zetméter legyen. Ilyen nagy­ságú üzlet már alkalmas kor­szerű kereskedelmi módsze­rek bevezetésére, s valóban fejlesztést tesznek lehetővé. A tanács azt tervezi, hogy versenytárgyalást hirdet a boltok üzemeltetésére. Segí­tik továbbá a már épülő ÁFÉSZ nagyáruház, a lakbe­rendezési áruház és két ÁBC- áruház megvalósulását. Ezek a tervek azt jelentik, hogy az új áruházak megépülése után Kisvárda valóban városi jel­legű, korszerű bolthálózattal rendelkezne, s lehetővé válna a városrendezési tervek nagy részének megvalósítása is. (marik) Az Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) szerv nyilvántartásba vegye. A törvényerejű rendelet or­szágos és helyi egyesület lét­rehozását teszi lehetővé. Az országos egyesületek és helyi csoportjaik felügyelő szerve az egyesület célja szerint il­letékes miniszter, vagy orszá­gos hatáskörű szerv vezető­je; a helyi egyesületek fel­ügyeletét pedig a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága gyakorolja. A felügyelő szerv ellenőrzi az egyesület műkö­dését és vagyonkezelését. A törvényerejű rendelet a Belügyminisztérium feladatá­vá teszi annak ellenőrzését, hogy egyesületi tevékenysé­get csak olyan szerv folytas­son, amelyet az illetékes fel­ügyelő szerv nyilvántartásba vesz. A -törvényerejű rendelet hatálya nem terjed ki a tár­sadalmi szervezeteikre (KISZ, szakszervezetek, stb.). * A szőlő és gyümölcster­mesztésről, valamint a bor- gazdálkodásról szóló törvény­erejű rendelet megkönnyíti a szőlő és gyümölcsös telepíté­sének engedélyezési eljárását. Sok vitának veszi elejét az a rendelkezés, amely meghatá­rozza, hogy a terület határá­tól milyen távolságra lehel: szőlőt és gyümölcsöst telepí­teni. A jövőben csak a törzsszőlők és törz&gyümöl- csösök, valamint a szőlő alanytelepek kivágásához szükséges előzetes engedély. A közvetlen (direkt) termősző­lők folyamatos felszámolása céljából a rendelet megtiltja az ilyen fajták telepítését és az ezekből előállított borok forgalomba hozatalát. A fo­gyasztás céljára csak a szab­ványoknak, illetve az előírt minőségi követelményeiknek megfelelő mustot, bort és borpárlatot szabad forgalom­ba hozni. Érmek értelmében a bort — forgalomba hozatal előtt — meg kell vizsgáltat­ni, illetve minősítettetai kelL A különleges minőségi bo­rok kategóriájának szélesítése a minőség javítását szolgálja. Ezekben a kategóriákban csak olyan borokat lehet for­galomba hozni, amelyeket ar­ra megfelelőnek minősítethet­tek. (MTI) 17. A pincérek főnöke a bo­rosasztalnál állt, mellette üvegek garmadája sorako­zott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik borlap sarkát, majd néhány pillanatig mintha a nadrágtartóján babrálna. Aztán ceruzacsonkkal firkál valamit a borlapra. Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak jó fél óra múlva parancsolt csendet, majd így szólt: . — -Shawan, küldd ki a pincéreket! Te is kiszolgál­hatsz, ha valamire szüksé­günk lesz. Amikor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy odain­tette magához: — Shawan, gyere idei A főpincér odalépett: — Parancsol ? Az őrnagy felugrott és megragadta Shawan nadrág­tartóját. Nem volt nehéz ki­tapintania azt a kis zsebecs- két, amely a nadrágtartó egyik szárának belső olda­lán lapult. Shawan megpró­bált hátraugrani, de ekkor már Anderson kapitány szo­rította le a karját. A kis zsebből előkerült a borlap letépett sarka. Ez volt rá­írva: „P. W. Nov. vége.” Nem volt nehéz kitalálni a tartalmát, hiszen elhangzott az asztaltársaságnál, hogy a Prince of Wales, vagyis Anglia legnagyobb, s állí­tólag legsebezhetetlenebb csatahajója november végén Singapore-ba érkezik. Az asztalon levő borlapon néhány számot találtak, ce­ruzával feljegyezve, amelye­ket szintén Shawan írt fel, mégpedig azoknak az egysé­geknek a számát, amelyek­ről a beszélgetés során szó volt. Shawant behurcolták a tiszti klub egyik szobájába. Mindössze Anderson kapi­tány és Ross őrnagy maradt a helyiségben, hogy mindad­dig őrizzék, amíg az elhárí­tó tisztek megérkeznek. An­derson azonban már megta­nulta a flottánál, hogy so­hasem árt egy kis buzgóság, s átkutatta a pincér zse­beit. Egy blokkfüzetet emelt ki, olyat, amilyenre a ven­dégek számláit írják fel. Üresnek látszott. De amint átlapozta, s az utolsó előtti oldalon levő néhány feljegy­zést akarta átfutni, Shawan mint egy oroszlán, rávetette magát a jóval erősebb An- dersonra, hogy kitépje a ke­zéből a füzetet. Anderson egyetlen mozdulattal lerázta magáról a pincért. Ezt ol­vasta le a blokkfüzetről: „November 25, 30. összevo­nás. Pearl Harbor. 270.” Anderson tudta, mit je­lent a mondat első fele; az amerikai flotta nagy össze­vonásának időpontja, Pearl Harborban, november 25. és 30. között. Hogy mit jelentett a 270-es szám, azt legfel­jebb csak sejtette. Talán ennyi hajóegységet vonnak össze... Honnan szerezhette ezt a hírt Shawan? Ander- sonban ágaskodni kezdett az amerikai flotta tisztjének fé­lelme. .. Egy japán—kínai pincér, most már minden jel szerint kém, egészen pontosan tudja, mikor fut­nak be a Pearl Harbor-i ki­kötőbe, a legnagyobb ameri­kai csatahajók... Ez — tel­jesen érthetően — félelme­tessé tette számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japá­nok ezt az alkalmat? A leg­szívesebben máris rohant volna vissza a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjének mindazt, amit itt most megtudott De nem hagyhatta egyedül Ross őr­nagyot. s a defenzív tisztek még mindig nem jöttek __ — Hol hallotta ezt? — bö­kött mutatóujjával Ander­son a blokkfüzetre írt mon­datra, s villámló szemmel nézett Shawanra. A pincér hallgatott, egyet, len szót sem szólt. Nem kér­dezett, most már nem is pró­bált támadni, magába ros- kadtan ült a széken... S mennyivel nagyobb lett vol­na Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi neve Tsuguomi Kadomatsu, a japán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezé­nyeltek ide, Singapore-ba, er­re a fontos angol katonai és tengerészeti támaszpontra, hogy rendszeresen tájékoz­tassa a japán hírszerzés to­kiói főhadiszállását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a fé. lelem még inkább úrrá lett volna a kapitányon akkor, ha azt is tudja, hogy Sha­wan már délelőtt továbbí­totta értesülését Tokióba, s a konspirációs szabályok el­len vétett, amikor a blokk­füzet szövegét nem semmisí­tette meg __ Közben megérkeztek az an­gol elhárító tisztek, s elvit­ték Shawant. Anderson ro­hant vissza a hajójára. Első dolga volt, hogy megkeresse az ONI tisztjét, s amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kantinjában, egy szuszra el­mondott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt kissé borgőzös állapotban hallgat­ta végig a kapitány szavait, de amikor Anderson odáig ért, hogy Sihawan már a Pearl Harbor-i összevonás időpontját is tudja, nyomban kiszállt fejéből az ital gőze. (Folytatjuk^ Szabó László—Sólyom József:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom