Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-30 / 255. szám

Í97Ö. október §ö. «ÄtW-iiAerARORSZÄ» f. oMa! Élet a százalékok mögött (1.) A pihenés bére, a nyugdíj Az árvíz után öt hónappal Nemcsak kétszáz ház épül újjá Panyolán A tréfa olykor hatalmas hor’derejű történelmi változá­sok kifejezője. Szokás hazán­kat — okkal — a „nyugdíja­sok országaiként emlegetni. A tréfálkozáshoz az kellett,- hogy... Történelmi sorsfordu­ló kellett hozzá. 1934—1938 főzött 1,25—1,28 pengő volt a napszámbér a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdasági munká­sok járadéka — amennyiben uruk fizette a nyugdíjbiztosí­tást — 65. életévük betöltése után volt megadható. Havi öt pengő. A férfiaknak. Nők nem részesülhettek benne... Az ipari munkások — 1929 janu­ár 1-én életbe lépett — nyug­díjbiztosítása feltételként a 65. életévet, s legkevesebb 400 hét szolgálati időt köve­telt meg. 1938-ban az Ipari munkások átlagos öregségi já­radéka havi 18 pengőre rú­gott... A közszolgálati alkal­mazottak nyugdíjrendszere te­kintett vissza a legnagyobb múltra. Negyvenévi szolgálat után keresetű^ 85—90 száza­lékát kapták meg nyugdíj­ként. Tízszer, tizennégyszer annyit, mint a munkások, a magánalkalmazo'ttak... A há­rommillió koldus országa volt ez, s nem a nyugdíjasoké. Az új rend a sokféle társa­dalmi igazságtalanság eltörlé­se közepette sort kerített a nyugdíjaikra is. 1952 január 1-én lépett életbe az első, át­fogó nyugdíjtörvény, amely — hatalmas változás volt ez — kimondta: minden munkavi­szonyban állának jár az öreg­kori ellátás. Igaz, szerény volt a mérce. Átlagos mun­kabérűik 15 százalékát, vala­mint az 1945 óta munkában töltött évek után esztendőn­ként a törzsnyugdíj két szá­zalékát kaphatták meg ellá­tásként a pihenőre térők. A második nyugdíjtörvény 1954. október 1-én lett hatá­lyos. Újabb lépés élőre: a munkabér átlagának ötven százaléka a törzsnyugdíj, s * nyugdíj Me az özvegyi nyugellátás. 1958-ban kongresszust tar­tottak a szakszervezetek. Ott a többi között kimondták: .....a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő rendezésével és az 1945 előtt munkában el­töltött időnek a nyugdíjpót­lékba való beszámításával nö­velni kell a különbséget a rö­vid és a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők között’., így került sor az 1958. évi 40. törvény elfogadására, mely különböző módosítások­kal máig is érvényben van. A törvény növekvő időalapot — ma, 1970-ben 25 évet — köve­tel meg a teljes nyugdíj meg­állapíthatóságához. E törvény alapján emelték fel az 1954 előtt megállapított nyugdíja­kat legalább havi 500 forint­ra, később — 1963-ban — az alacsony összegű özvegyi nyugdíjakat, 1966. február 1- én, majd ez év március 1-én újabb emeléseket valósítottak meg... ­Milyen formái varrnak nap­jainkban a nyugellátásnak? Saját jogon öregségi, rok­kantsági nyugdíjat, vagy .bal­eseti járadékot élvezhet va­laki. Sajátjogú nyugdíjához még családi vagy házastársi pótlék is tartozhat. A hozzá­tartozók nyugellátása lehet özvegyi vagy szülői nyugdíj, s árvaellátás. Ezeken kívül még járadékok, illetve kivé­teles eUátás formájában él­vezheti valaki az állam adta támogatást. Tekintsünk ki a világba, hogy reálisan értékelhessük hazai eredményeinket s gond­jainkat. A világ 92 államá­ban van nyugdíjrendszer, il­letve szervezett nyugdíjbizto­sítás. A jogosultság alapja erősen különbözik a legtöbb országban. Hazánk a nyugdíj- korhatárt tekintve — ellen­tétben a közhiedelemmel — jó helyen áll a 92 állam al­kotta mezőnyben. A nők 55 éves életkorát 45 ország szab­ja meg feltételként, 47 ország énnél többet határoz meg. A férfiak 60. életévét 57 ország tekinti feltételnek — mind­össze 18 ország van, ahol 55 év, a többi országban maga­sabb a nyugdíjaztatáshoz szükséges korhatár. Ennél is nagyobbak az el­térések a nyugdíjalap kiszá­mításában. Van, ahol a nyug­díjat megelőző öt esztendő átlaga, másutt a nyugdíjat megelőző tíz évből a dolgozó kívánsága szerint kiválasztott egymást követő három-öt év, míg több államban a teljes szolgálati idő alkotja a törzs- nyugdíj kiszámításának alap­ját. Erősen változik az előb­biek szerint meghatározott át­lagkereset 60—65 százaléka — pl. Belgium, Románia, Egye­sült Államok —, másutt — pl. Franciaországban — csupán húsz százaléka 60 éves kor­ban, s 40 a 65. életév után. Több országban — Szovjet­unió, Egyesült Államok, Len­gyelország — ún. degresszív kulcsokat alkalmaznak, a ki­sebb keresetűek a havi átlag nagyobb hányadát kapják, mint a magasabb fizetéssel nyugdíjba mentek. Néhány országban, a meghatározott életkor elérése után akkor is folyósítják az öregségi nyug­díjat, ha valaki fenntartja munkaviszonyát... Még egy lényeges érdekes­ség: a világon mindössze 15 olyan ország van, ahol tekin­tettel az árak és bérek emel­kedésére, a nyugdíjakat is automatikusan, rendszeresen emelik. A Minisztertanács közelmúltban hozott döntése alapján hazánk most már e 15 ország közé tartozik. öregkőig Szorongás a feles­legesség érzésétől, félelem a betegségtől, az elhagyatottság- tóL Orvosi, pszichológiai, tár­sadalmi problémák bonyolult csoportja, ez az öregkor. Ha­zánkban — hála a megválto­zott életfeltételeknek — foko­zatosan emelkedik az átlag életkor. 1949-ben a meghaltak átlagos életkora 47,56 év volt a férfiak, s 52,02 a nők eseté­ben. 1960-ban 60,04, illetve 64,50, 1969-ben pedig 63,08 év a férfiaknál, s 67,83 év a nőiknél. 1930 és 1968 között az ország népessége 18 százalék­kal növekedett, a 60 éven fe­lüliek száma viszont megkét­szereződött... Az 1949-es nép- számláláskor a népesség 11,6 százaléka volt hatvan év fe­letti, 1960-ban 13,8, s 1970-ben 16,7 százaiéit:. (1949-ben 1 073 000, 1969-ben 1 719 000 fő.) , Kommentár nélkül is sokat­mondó szaldók, '-'örömtel je­geik, s gondokat is hordozók. Hiszen az összlakosság 20 szá­zaléka, minden ötödik állam­polgár — mivel a nők 55. életévükben érik el a nyug­díjkorhatárt — nyugdíjas ko­rú! Az ezredfordulóra, szá­mítások szerint 2,5 milliósra nő a nyugdíjas korúak tá­bora, ez az oi’szág lakosságá­nak 22—22,5 százalékát teszi majd ki! S mi vél — számítá­sok szerint — a 60. életévük­ben nyugdíjazott férfiak át­lagosan 16 évig, az 55. évesen nyugdíjazott nők 23 évig él­vezik a nyugdijat, az állam­nak egyre szélesebbre kell nyitnia a közös bukszát. Azt, amelyet mi töltünk meg több. vagy kevesebb pénzmaggal, s amelyből ennek megfelelően fizethetik a pihenés bérét, a nyugdíjat. Mészáros Ottó A tragikus árvíz idején — három nappal az elöntés után — jártam Panyolán, helye­sebben Panvola fölött heli­kopterrel. Egy hetven-nyolc- van méter átmérőjű száraz terület volt a templom körül, ott szorongott a község egész állatállománya. Az árvíz több, mint egy hétig tartotta ma­gát. A helyzet nagyon re­ménytelen volt, Sokan le­mondtak róla, hogy Panyolán maradjon egy darab állat is. A másfél ezernyi szarvasmar­hából öt darab, a több ezer sertésből 160 darab — főként malacok — és 200 darab juh lett az ár martaléika. Ahhoz képest, hogy több, mint egy hétig megközelíthe­tetlen volt a község, ez az el­hullás nem számottevő. Nem maradtak magukra Az állomány jó része ugyan megmaradt, de olyan legyen­gültem hogy gyors cseleke­detre volt szükség. Nem ma­radtak magukra a painyolaiak. A nyírmadai Uj Élet Terme­lőszövetkezet helyet adott a sertéseknek. A juhokat a nyíregyházi repülőtérre szál­lították, legelőre. A szarvas- marha a Nyírmadai Állami Gazdaság tákosi üzemegysé­gében talált otthonra, a csi­kókat a Hortobágyra vitték. A néhány kisborjas tehén­nek, igás lónak és a hízóbi- káknak pedig takarmányt kaptak. Az állatkátoknál sókkal sú­lyosabb volt a közösség épü­letednek károsodása. Teljesen tönkrement 208 szarvasmar­ha-férőhely, erősen megron­gálódott a sertésól, a szesz­főzde, a daráló, a raktár, az épülő sütőüzem és összedőlt- két jószággondozói lakás. Az Állami Biztosító erre 500 000 forint kért fizet. . Viszont ezeknek . a helyreállítása 4 500 000 forintba kerül. Ter­mészetesen ez új és jobb mi­nőségű lesz, de négymillió plusz terheli a közösséget. A határból egy talpalatnyi szántóföld nem volt, ahol a vetés megmaradt volna. Ilyen körülmények között — plusz az egyéni lakások, értékek je­lentősebb hányada odaveszett — nagyon kilátástalan volt a falu jövője. Most néhány hé­ten belül minden ember feje fölött fedél lesz, de mi van a közös gazdasággal? Erre ke­restünk választ a szövetke­zetben. „Less miből pénzelni“ A közös állataUománnyal együtt helyezték el a háztájit is. A szövetkezet vezetősége előrelátóan gondoskodott ar­ról, hogy a kétségbeesett em­berek kilátástalanságát ide­genből jött kupecek ne hasz- I nálják ki. Nem engedtek I egyetlen darab jószágot sefn | elkótyavetyélni. Voltak olyan szövetkezetek, ahol a közös állománytól is szabadulni akartak. Sokan súgták az el­nökinek Panyolán is: ráfizeté­ses a legyengült állatokat tartani, csak a takarmányt fogyasztja, hasznot nem hoz. Az elnök erre azt mondta: „Én is tudok számolni, az idei év valójában, ráfizetéses lesz, de az a fontos, hogy jó­szág maradjon a közösben és a háztájiban is, mert jövőre már lesz takarmány, feljavul­nak az állatok, lesz miből pénzelni. Panyola sok segít­séget kapott, de jószágot nem nevel helyette senki.” Az érvelés gyökeret vert az emberekben és ha sok gonddal, pillanatnyilag ha­szon nélkül, de az állatállo­mány megvan. Nincs keve­sebb jószág Panyolán, mint amennyit az árvíz előtt ter­veztek tartani. Csak a közös­ében 460 szarvasmarha, 1100 juh és 300 darab sertés van. (A háztájiban legalább 1000 szarvasmarhát tartanak.) Ahol tudtak, vetettek silónak ku­koricát. Ez ugyan csak fél termést hozott, de ez is va­lami. A tagok az egész ha­tárban gyűjtögethettek. Vala­mi kis szálas takarmány ösz- saejött nekik is. A lényeg azonban a más megyékből szerződött takarmány. Min­dennap érkeznek a vagonok. Szerződésileg újig biztosítva van a szálas és abrak is. Nem dúskálnak a takarmányban, de áttelelnek a jószágok. Ja­nuár közepéig való takar­mány már a községben van. Minden olyan háztáji gazda­ságnak, ahol jószág van, az elpusztult háztáji terület he­lyett 10 mázsa kukoricát és 10 mázsa szálas takarmányt Ezerkétszáz dolgozó és 85 millió forintos termelési ér­ték. Ez a két szám jelenti a fehérgyarmati járás iparát, és ez csak a puszta számokat nézve nem valami jó ered­mény. Különösen nem az, ha még ismerjük az egy tő­re jutó termelési értéket is. ami 71 800 forintot tesz ki. Hét jelentősebb ipari üzem működik a fehérgyarmati já­rásban. Ebből három ktsz, a METR1POND Mérleggyár. a téglagyár, a gépjavító állo­más és a TÖVALL. Ráadá­sul ebből a hétből új a tég­lagyár, a mérleggyár, és ezek munkásai nem kimondottan termelőinunkát végeztek, ha­nem az építést-szerelést vé­gezték. ami kedvezőtlenül be­folyásolta az Ipari termelés mutatóit. És nem utolsósor­ban az is számít, hogy sok adnak. Legnagyobb gond az alomszalma, Gsak fűrészport tudtak vásárolni, de ebből sincs elég. Az állatok gondo­zása, tisztán tartása most na­gyobb feladat, mint máskor. Megalapozott gazdálkodás Az épületek helyreállításá­ra nehezen kaptak kivitele­zőt, de még nehezebben anya­got. A szállításoknál és az építési kapacitásinál is első volt a családi házak építése. Sok ezer kilométer utazás, le- veleziés, alkudozás után most ott tartanak, hogy no­vember 7-re egy nyolcvan fé­rőhelyes híaómarba-istállót és 2 szolgálati lakást átadnak. A 80-as istállót és a szeszfőzdét a Közép-somogyi Tsz Szövet­ség építi, ami egymilliós se­gítséget jelent anyagtan és munkában. Egy 108 férőhe­lyes tehénistállót a baszterc-ci termelőszövetkezet építőibri­gádja készíti. November húsz­ra ez is készen lesz. Készen van a daráló, a szeszfőzde de­cemberre lesz működőképes. Rendbehozták ajuhférőhelye­ket, a sertésólot, csupán a sütőüzem marad jövőre. Elmondhat j uk: Panyolán nemcsak a kétszáz lakás épül újjá de jól gondoskodnak a gazdaságuk továbbviteléről, érmék, alapjáról, az állatte­nyésztésről is. 1970. december 31-én több jószág lesz a pa- nyolai termelőszövetkezetben, mint áz árvíz előtt volt. Az országos segítség mellett ez elsősorban a nem csüggedő vezetőségnek és a jószágsze­rető, előrelátó tagságnak kö­szönhető. Cs. 15­a szakképzetlen, begyakorlat- lan dolgozó, akik csak né­hány évi gyakorlat után tud­nak komolyabb eredményt produkálni. Jelentős előrehaladás tör­tént a szolgáltató tevékeny­ség bővítése terén. Uj rész­leget hozott létre az asztalos és vasipari ktsz Kölesén, Jánkmajtison és Fehérgyar­maton, melyekben tévé, rá­dió, háztartási gépek javítását végzik. A szatmárcsekei ktsz hasonlóképpen új szolgálta­tásokat vezetett be és csak az utóbbi négy évben nyolc szakipari részleget hozott lét­re. Fejlődés van a ruházati és szolgáltató ktsz-nél, á gépja­vító vállalatnál is. A ruháza­ti ktsz-nél például megkét­szereződött a dolgozók szá­ma és megháromszorozódott a termelési érték. Fontos szerepe van a járás életében a két építőipari te­vékenységgel foglalkozó üzeminek. Sajnos ezeknél az üzemeknél nem lehet fejlő­désről beszámolni, mert leg­jobb szakembereiket jobb munkakörülmények biztosí­tásával és magasabb fizetés­sel elcsábítják a termelőszö­vetkezetek. Kiemelkedő teljesítményű lesz az árvíz óta helyreállí­tott téglagyár termelése. Eb­ben a negyedévben már 8 millió téglát gyártanak. ta következő év elejétől pedig teljes kapacitással dolgozhat­nak. Ugyancsak sok, matt még ingázó munkásnak lesz helye a negyedik ötéves terv­ben véglegesen elkészülő mérleggyárban, ahol 134 szá­zalékkal tudnak több em­bert foglalkoztatni és ezzel egy időben csaknem meghá­romszorozódik a termelés is. Jelenleg 3282 ember jár el más területre dolgozni a gyarmati járásból. Ezenkívül gond a nagy számú női mun­kaerő foglalkoztatása, mely­nek megoldására már elké­szültek a tervek. Korszerűsí­teni és bővíteni fogják a meglévő üzemeket és első­sorban olyan termékek gyár­tását tervezik, amit a nők is el tudnak végezni. •— Meddig tetszik utazni? — Pátroháiig. De ezzel a Vonattal csak Nyíregyházára, ott át kell szállni. És maga? — Én Nyíregyházára, né- ném. Járt arra mostanában? — A múlt héten, a nagy- vásáron — Látta a várost? Épült három év alatt? — Mindenütt épül. Annyi Ott az új emeletes ház, mint a páva. Maga pesti? — Nyíregyházi vagyok. Csak három év óta nem vol­tam otthon. A fiatalember — 22—24 éves lehet — nézi az abla­kon az őszi mezőt. Sárguló le­gelők. rozsdabarna fák. ri­zsét arató emberek tarkasá- ga. — Katona volt? — Nem Rab A néni láthatóan megreb­ben. A magas, sovány fiú folytatja. — Ne tessék megijedni Nem loptam én, s nem szúr­tam meg senkit. És mégis ültem. Három kemény évet. Négy és felet kaptam, de jól dolgoztam, így hát korábban elengedtek. A mama hallgat, a fiú el­megy sörért és két üveggel jön vissza. Az egyiket átad­ja a néninek. — Ne tessék félteni. van pénzem. Kerestem néhány ezret. A néni nem meri kérdezni, miért ült az útitársa Az néz ki a fülke ablakán, s üveg­ből iszik. Nagyokat kortyol a friss, hideg kőbányaiból. Aztán, hogy üres. lehúzza az ablakot és kidobja az üve­get. — Egy forint ötven az is lelkem — szól a "“ni. — Az is pénz. A férfi nem figyel, nagyo­kat szív az éles levegőből. — Tetszik tudni, szép nyár volt akkor hatvanhétben. Ak­kor volt terhes a picivel a feleségem. Elővesz a belsőzsebből egy tárcát, kiválaszt egy képet. — ö az, a Ms Juliiba. Még csak így láttam. Képen, ö is csak így látta az apját. Mi­kor megtörtént az az átko­zott karambol, letartóztattak, s azóta csak most vagyok szabadlábon. — Karambolt csinált? — Azt. Sofőr voltam egy vállalatnál. Szaladtam a ko­csival az állomásra, vittem a mázsáikat, hogy minél többet forduljak estig. Előttem ment egy busz. attól nem láttam, s mögüle kilépett egy ember. Mire megállhattam -— pedig majd saétvitte a köve­zetét a fék — már elgázol­tam szegényt. — S mi lett vele? — Meghalt. Azonnal. Nem akartam elhinni. de sajnos így történt. A fiatalembernek remeg a keze. vizes a homloka. A vo­nat kattog, kint fasorok. ^ fe­héren kígyózik az országút. — Akkor kaptam a bör­tönt. Szigorított munkahe­lyen Dolgoztam három évig. mint egy állat. Akkor is. amikor nem kellett volna. Hogy elfelejtsem azt a pilla­natot. de nem megy. Az a7 ember mindig előttem van. _ Nézze, most már letelt a büntetés. Várja a felesége, a kislánya. Az embert úgysem lehet feltámasztani... — Sajnos. De kegyetlenül érzem magam, hiába. Tessék elhinni, hogy én súlyosabban büntettem volna magam. Hogy miért nem vezettem akkor figyelmesen...? Kimegy és hoz két új üve­get. A nénit kínálja, de az nem kér. Néki nagyon sok az az egy is. — Nem ittam én soha. Munkában még véletlenül sem. A feleségem szokott hozni esténként egy üveg sört. vacsora után szopogat­tuk el ketten. Ott sem ittam. De most az egyszer hiányzik. Debrecen. A hangosbemon- dó közli, hogy két perc múl. va gyorsvonat indul Hajdú- hadház, Ujfehértó. Nyíregy­háza felé. Az ember mere­ven nézi az állomást. Feláll, lehúzza az ablakot, s mélyet szippant a levegőből. amely kormos, mozdonvfüstös. Már vissza se ül Kimegy, vesz a büfében egy 24 forintos mo­gyorós teiesokit. s odaadja a néninek. — Ne adja nekem lelkem, vigye a kislánynak. Bizto­san nagyon várja az apját. — Viszek neíM is. Bevásá­roltam Pesten, míg vártam a vonatra. Az egész bőrönd te­le van csokival. A fiatalember Ujfehérló- nál leül, de Császárszállásnál már kint áll a peronon. — Ilyen sokat cigarettá­zik? — kérdi a néni. mire azt válaszolja, hogy nem, csak most. — Tetszik tudni, most, hogy itt vagyok, még inkább eszembe jut az a baleset. Én leültem a három évet, s mehetek. Ha nem gépkocsira, máshova, mert nem szégyel­lem a munkát. De az életet nem lehet visszaadni. — Gondoljon a kislányára, a feleségére. Ami megtörtént, az megtörtént... — Úgy megyek haza, mint egy idegen. Hogy nézzek an­nak a kis ártatlannak a sze­mébe? Az apja megölt egy embert... Fékez a gyors, majd meg­áll. A fiatalember elköszön a nénitől, s azt mondja, nem kell neki se taxi, se busz. Gyalog megy. legalább kiszel­lőzik a feje... Kopka János Kevesebb lesz az ingázó űj üzemek, tervek a fehérgyarmati járásban Otthon, megint

Next

/
Oldalképek
Tartalom