Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
ttm ofrfíSer St. KELET-MAGVARÖRPR A <5 S. «Mal VELURCSIZMA VENCSFI J..ÖRÖL A Vencs°1Iői Cipő K!sz-ben évi 120 ex. r pár női csizmát gyártanak — nagyrészt exportmegrendelésre. Ezekben a hetekben osztrák szállításra 40 ezer vedurcsizmát készítenek. Örvendetes hír, hogy a jövő évtől már az új üzemcsarnokban kezdhetik a munkát a szövetkezet dolgozói, — melyet mintegy 3 millió forintos beruházásból most építenek. így lehetővé válik, hogy az elkövetkező időben újabb 150 dolgozót foglalkoztassanak. Képünk: Az NDK-gyártmányú kaptafafelhúzó gépen Tóth József műszakonként 4—500 pár csizmát készít elő. Elek Emil felvétele Kedvezményes kölcsön gyümölcsöstelepítéshez Nemrég adtunk hírt arról, hogy az Országos Takarék- pénztár — közösen az Állat- íorgalmi és Húsipari Tröszttel — újabb ösztönző módszert dolgozott ki a háztáji állatállomány növelésének támogatására. A napokban egy másik mezőgazdasági ágazatra, a gyümölcstelepítésre is kiterjesztették a kedvezményes kölcsönt, melyről az alábbi tájékoztatást kaptuk: A háztáji gazdaságok kölcsönnel való támogatása nem újkeletű dolog, hiszen már korábban is adott 15 ezer forintig terjedő kölcsönt az Országos Takarékpénztár. Az új rendelkezés szerint viszont a kölcsön összege elérheti a 25 ezer forintot is, de ezzel egyidejűleg módosultak a feltételek is. Bogyós és csonthé • jas gyümölcsök: csemegeszőlő. körte telepítéséhez, illetve felújításához 1—4 éves időszakra igényelhető kölcsön, mezőgazdasági gép és felszerelés vásárlására viszont öt évi lejáratú időtartamra is lehet kölcsönt igényelni: 25 ezer forint összegig. A kölcsön folyósításának feltétele viszont, hogy élőre szerződést kell kötni a felvásárló vállalatokkal. Egy-két évvel ezelőtti MÉM—ÉVM rendelkezés intézkedik a külterületi földek értékesítéséről. A közelmúltban — éppen az intézkedés hatására — Szabolcs megyében is megkezdték a parcellázást, és a gyümölcstelepítések ideje éppen most van. A szövetkezeteknél és az Ültetvénytervező és Kivitelező Vállalatnál megfelelő mennyiségű csemete áll rendelkezésre, melynek telepítését — az említett feltételek mellett — jelentős összeggel segíti az Országos Takarékpénztár. Távcsőavatás Nábrádon A megye második legnagyobb távcsövét adták át ünnepélyesen a közelmúltban Nábrádon. A 15 centiméter átmérőjű tükrös távcsövet a fűzfői csillagvizsgáló munkaközössége készítette társadalmi munkában Lendvai László irányításával. Az árvízi katasztrófa után Nábrádot a Veszprém megyei Építőipari Vállalat patronálta; a csillagászok a távcső elkészítésével vették ki részüket ebből a munkából. A több ezer forint értékű távcső a nábrádi iskolában kapott helyet. A nagyszámú közönség előtt M. Takács Ferenc, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat csillagászati szakosztályának elnöke tartott avató beszédet A távcső jelentősége címmel. Osíornycles lámpák a Sóstói úton Gyorsan fejlődő városunk, Nyíregyháza már korszerűbb világítást igényel. Sajnos a város belterületén lévő forgalmas úttestek világítása nem kielégítő. Megtudtuk: ebben az évben már nem várható a köz- világítás terén jelentősebb változás. A legközelebbi probléma a most épült Sóstói út közvilágítása.' ~ Itt sűrűn egymás mellett betonoszlopokra, ostornyeles lámpatestek kerülnek. A 2x250 wattos higanygőzlámpatestek majdcsak nappali fényt árasztanak. Jelenleg az országban ez a legkorszerűbb világítási mód. A tervdokumentáció szerint az új világítás az Erdő sornál kezdődik és az Erdei kitérőig vezet. Megvilágítja majd a szanatórium bejáratát, és a most épülő új Tölgyes vendéglőt. Ugyancsak világítási dokumentációs terv ok készülnek a Sóstói út meghosszabbításában a Kossuth utca felé. Ezen az úttesten is hasonló nagyságú és erősségű higanygőz ostornyeles lámpatesteket szerelnek fel. A Sóstói út újszerű megvilágítása közel 1,5 millió forintos beruházást igényel. Akad másutt is gond. A Vasvári utca, az Árok utca és a Rákóczi utca kereszteződéseknél hiányos a világítás Ezen is sürgősen segíteni kellene! F. P. Olcsóbb ruha az árvíz sújtotta területre bxportmuni-ák, fejlesztési tervek a „Nyírség1’1- Ruházati Ülsz-ben Az idén ünnepelte fennállásának 21. évfordulóját a „Nyírség” Ruházati Ktsz. Az eltelt két évtized alatt termékeivel nagy hírnevet szerzett magának a szövetkezet. Exportáruit kelettől nyugatig minden országban ismerik. Az 1970-es évben az export- növelést tűzték ki célul a szövetkezet vezetői, de emellett nagy súlyt fektettek az olcsó hazai ruhák gyártására is. Az első fél évben 40 ezer ruhát szállítottak a Szovjetunióba, 9 ezer női ruhát Angliába és tízezer női hálóinget Romániába. A második fél év hátralévő hónapjaiban Ausztriának bérmunkában 15 ezer orkánkabátot készítenek. Emellett a Szovjetunióba 40 ezer női ruhát, az NDK-ba 15 ezer szintetikus ruhát exportálnak még az év végéig. A hazai piacokra 75 ezer olcsó flanellruhát, 80 ezer leányka, bakfis és kamasz or- kánkabátot és 6500 orkán félkabátot gyártanak. Az év végéig, főleg az árvíz sújtotta területeknek, 30 ezer olcsó flanellruhát készítenek még el. Ehhez a munkafolyamathoz már meg is kapták az anyag egy részét, 80 ezer méter flaneílt. A sikeres év közben már *. jövőre gondolnak. Folynak a tárgyalások az 1971-es év ka paritásának lekötésére. Eddi 100 ezer exportruha gyártá sát rögzítették Angliának, az NSZK-nak, a Szovjetuniónak és az NDK-nak. A belkereskedelem részére pedig 50 ezer női ruha gyártását kötötték le. A IV. ötéves tervben a régi, korszerűtlen gépeket újakra cserélik ki, mintegy hárommillió forint értékben. A gépeltél Japánból importálják. Ezenkívül tervezik a Tisza- v as vári ban lévő üzem fejlesztését is. Itt még ebben az évben átadják a szociális létesítményeket, amelyeket a ktsz építőbrigádja készített. Az ötéves terv végére a mostani termeléshez viszonyítva, 20 százalékkal növelni akarják a termelékenységet. Minél több országba akarnak exportálni, ezzel tovább emelni a „Nyírség” nevet. Több bérmunkát készíteni a kapitalista országoknak, ellátni a hazai vásárlók igényeit, jó minőségű árut és sokat termelni, ez a fő céljuk a tervben. A ktsz-ben dolgozók száma 512 fő. Itt is — mint sok helyütt az iparban — fennáll a munkaerőhiány veszélye, mert ide csak a szabást, varrást értő dolgozó kerülhet. Ezért szabó- varró tanfolyamokat szerveznek megyénkben. A tanfolyam sikeres elvégzése után i szakmun- zésére. B. D. FgIgIí üiwycR Nyíregyházáról a szakmunkástanulók- országos jubileumi kiállításán Kedden ünnepélyesen megnyitották a szakmunkástanulók országos jubileumi kiállítását a Budapesti Nemzetközi Vásár Petőfi csarnokában. A nyíregyházi szakmunkás- tanuló iskolák közül a 107. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai, az általuk elkészített elektronikus felel tetőgépet mutatják be a kiállításon. A gép egyszerre hat tanuló feleltetését végzi. A feltett tanári kérdésre öt választ kap a felelő, azok köáül kell kiválasztani a megfelelőt és azután a válasz számát a gépen lenyomni. A gép jelzi a tanárnak, hogy jó-e a válasz, vagy nem. Az érdekes feleltetőgépen kívül elektromos kapcsolótáblákat, késleltetett kapcsol ókat is kiállítanak a 107-es intézet diákjai. A Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola tanulói almáskert, — benne működő permetlékeverő torony és permetelő — makettjét mutatják be, a különféle permetező vegyszerek és almafajták mellett. Harmadik intézetünk, a 110. sz. Széchenyi Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulói három működő gép makettjét állították ki Budapesten. Egy kalapácsos darálót, egy burgonyaszeletelő és mosógépet, amit az Intézet gépjavító tanműhelyében készítettek és azt a gépet, amely a gumilabda vulkanizálását végzi. Ezeken a maketteken kívül egy kovácsolt csillárt is bemutatnak az intézet tanulói. A kiállítás november elsejéig tart nyitva. (b. d) Pinceklub társadalmi összefogással A városi közművelődés helyzetével foglalkozott október 20-i ülésén a Mátészalkai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A jelentés megállapítja, hogy helyiséghiány hátráltatja az eredményesebb művelődési tevékenységet. A városban van ugyan két művelődési otthon — a járási művelődési központ és a szakszervezeti művelődési ház — de ezek az évnek csak egy részében állnak a kulturális célokra a lakosság rendelkezésére. Az elmúlt évadban a járási művelődési központ 69 napig volt foglalt, a Móricz Z?igmond Szakszervezeti Művelődési Házban is gyakoriak a vállalati ülések, különféle tanfolyamok. Az egyik legnagyobb lakónegyedben, az Újtelepen továbbra is az iskolában kapott helyet a klub, a tévé. Nem rég filmvetítőt kaptak a Filnntu- dományi Intézettől, de nem tudják elhelyezni, hasznosítani. Ugyancsak ebből erednek az országszerte ismert cigányegyüttes nehézségei is: •nincs állandó próbahelyük. A 25 éves együttesnek más gondjai is vannak, az utánpótlás, a rendszeres művészeti élet, s az anyagi támogatás egyenetlenségei. Sajnos a városi tanács végrehajtó bizottsága az égető helyiséggondokon máról holnapra nem tud megoldást találni, de foglalkoznak azzal a tervvel, hogy az Újtelepen a TV. ötéves tervben egy 600 ezer forintos klubkömyvtárat építenek. Az ismert problémák ellenére Mátészalkán az elmúlt évadban is számos rangos kulturális eseményt rendeztek. Két ízben tartották meg a dalos tavaszt, több sikeres kiállítás színhelye volt a város. Szép múltja vaft a pedagógus-énekkarnak és az irodalmi színpadnak. A közeljövőben alakítják 'meg az értelmiségi klubot, rendezni akarják a cigány- együttes függőben lévő problémáit, újjászervezik a több hangversenyen sikerrel szerepelt ERDÉRT-rrvunkáskó- rust. Mivel jelenleg nincs kilátás jelentősebb kulturális létesítmények építésére, a jelenlegiek jobb kihasználására kötöttek szerződést. A járási művelődési központ 72 négyzetméteres pincéjéből az ÁFÉSZ-szel közösen pinceklubot alakítanak ki. Az átalakításhoz az építőanyagot az ÁFÉSZ adja, a tatarozás« munkát társadalmi összefogással a művelődési központ és a városi KISZ-bizottság szervezi a klubtagokkal. Régen vári- találkozás ' Kovács József mindig úton van. Az ő hivatása már ilyen: nyugtalan. Hol északra kíséri el a gyümölcskonzerveket, hol szörpöt szállít a Volga mellé. Ö — az élelmiszer-kombinát szállítmányozója. Szeret beszélgetni az emberekkel az életről, a munkáról, különféle esetekről, újdonságokról. Ez a jellemvonása szolgáltatta az indítékot ahhoz a történethez, amelyet most el kell mondanunk. ...A háború szétválasztotta őket. Antal mindössze kétéves volt, amikor az apja bevonult. Nem önakaratából ment, Farkas Antalt kényszerítették a katonai szolgálatra. És nem az ő bűne, hogy a fasiszták keletre űzték. Nem az ő bűne. Ma sem bonyolódhatunk a részletekbe. Egyszóval Farkas Antal Oroszországban maradt. Szovjet-Oroszországban, amely legyőzte a fasizmust. Feleségével megszakadt a levelezés. De amikor megkapta az első levelet a már szabad Budapestről, megtudta, hogy családja meghalt a bombázások Idején. Farkas Antal második hazájában maradt, a Szaratovi terület Atkarszk városában. Útja Atkarszkba vitte ez év elején Kovács József csapi lakost is. József — magyar. És bár elég jól megtanult oroszul, kiejtése azonnal elárulja őt. — Maga — külföldi? — kérdezte tőle valaki. — Nem, ugyan már! — mondott ellent József. — Szovjet állampolgár vagyok. — Hát... — Igen, valóban nem egészen úgy beszélek oroszul... Magyar vagyok. — Magyar? — kérdezte vissza Józsefet. — Igen! — Nálunk is van egy magyar, — mondla a vállalat igazgatója. — ö is szovjet állampolgár. A háború után maradt itt. Jó munkás. Ezermester. — Hová valósi? Kárpátontúlra? — Kárpáton túlról! — kö- aölte nyugodt örömmel József. így keresztezték egymást két férfi útjai. Farkas Antal beszélt Józsefnek a háborúról és a békéről, beszélt a meg- ■ talált boldogságról, s a veszteségéről. összebarátkoztak. Kovács József emlékezetéből nem törölte ki a látottat és a hallottakat. Visszafelé utazott a Volga mellől, vonata átvágta a Dnyepert. Volt ideje gondolkodni. — De vajon élnek-e? A fia — Antal... És a kicsi látta-e az apját?... És József kutatni kezdett. Nem minden ember kitartó. Nem mindenki szenteli magát arra, hogy másoknak segítsen. József keresgélt. Levelek indulnak a Vörös- kereszthez. Kérések jutnak el a Magyar Népköztársaság különböző szervezeteihez... És íme az első fecske — egy szerény visszhang Szombathelyről. Farkas Antii ír. Igen, ugyanaz az Antal, aki annak idején kétéves volt. — Maga visszahozta nekem apámat a sírból. Higgyem el egyáltalán? — kérdezte Józseftől. — Ugyanis mi értesítést kaptunk arról, hogy elesett... Antal apa nélkül nőtt fel. A nagyanyjánál nevelkedett. Elvégezte az iskolát, szakmát tanult, szerelő lett, most meg levelező úton tanul, a vágya, hogy mérnök lehessen. — Mondjon valamit az apámról, — kérte ismeretlen barátját. — Maga látta őt. Milyen? Hasonlítok rá? Egy borítékban fényképek lapulnak. József figyelmesen elmélyül a fiatalember arcvonásaiban. Hasonlit-e? Úgy tűnik, hogy igen! De ez még nem minden... Levelek indulnak Atkarszkba. Nyugodt hangú, lélekkel teli levelek. Minek nyugtalanítani Anton Pet- rovics új családját, a munkában tisztességesült embert, minek feltépni a régi sebeket? Hiszen oly sok év teltei. Igen, az évek elrepültek. De a fia hívó hangját, bármilyen messziről is hallatszott, felfogta a szíve. Csapra érkezik az apa fényképe. — Mint egyik vízcsepp a másikra! — mondja magában, egymás mellé téve a két fényképet. És tüstént határozott: az apának és fiának találkoznia kell. Antal, az ifjabb, meghívást kap. — Utazz hozzám! C pedig vendége lesz a teljesen idegen és mégis közeli Kovács Józsefnek. Nézegeti apja leveleit, s szeretne eljutni hozzá — látni, hallani őt. Hallani? A telefon nem áll ellen. A vezeték végén Atkarszk jelentkezik. — Ki beszél? — kérdi Anton Petrovics oroszul. — Apu... apu... — Antal? Az orosz beszéd magyarral keveredik. Apja és fia beszélnek, akik nem látták egymást 22 évig. — Utazz ide, kisfiam! — hallatszik a távoli hívó szó. És másnap az ifjabb Antal elutazott a szaratovi oblaszty- ba. Kísérőjének országunk területén ugyancsak Kovács József vállalkozott. Atkarszk jellegzetes városi zajával köszöntötte őket. Az apát nem látták az állomáson. Mentek a megadott címre. — Anya dolgozik, apa — az állomáson van. Fogadni... ...valószínű... magukat, — Szvetlána Antalra mutatott és elszomorodott. — Kerüljenek beljebb! —- hívta mindkettőjüket. Szótlanul leültek az asztalhoz. Szvetlána valahova elszaladt A percek végtelen hosszúra nyúltak. De végre léptek hallatszottak — nyugodt, kemény léptek, a házigazda lépései. Antal a szekrény mögé bújt elrejtőzött — Jó napot! köszönt a belépő. — És hol van A fiú nem tudta kivárni, apja karjaiba vetette magát * íme, tulajdonképpen ennyi az egész történet, amii szerettünk volna elmondani. Hogy megtörténhetett abban nagy része van Kovács Józ' fnek, egy határmenti város, Csap egyszerű lakójának.
