Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

1. »Mal KBT.BT-'MAG'S’ARORSZA® i9*>. efetSber It. Szülők fóruma: GYEREKEKNEK 4z írás-olvasási zavarban szenvedő gyermekekről Egyes gyerekek az általános iskolában alkalmazott módszerek szerint képtelenek elsajátítani az írás, vagy az olvasás készségét. Olykor egyik sem megy nekik a kettő közül. A betűk megtanulásakor kitűnően halad- •íatnak, de egybeírásuk és az összeolvasás már nem si­kerül. Nagy többségüknél persze csak néhány hétig, esetleg mindössze pár napig tartanak a nehézségek. Itt most azokról szólunk, akiken csak speciális foglalko­zással lehet segíteni. A különlegesen súlyos esetekről. Világviszonylatban száz gyermek közül mintegy 12—15 iiyen akad, s a tüneteket dysgraphia (írászavar) és dyslexia (olvasászavar) néven említi a szakirodalom. Elkeserednek a szülők: nem értik, mi történt a ko­rábban jól haladó gyermekkel? A betűket összekeveri, kihagyja, a szótagokat felcseréli, stb. S míg például számtanból a legkiválóbb is lehet, írni-olvasni nem tud. S ha idővel úgy-ahogy mégis tanulna, az igen késve és igen sok vesződés árán valósulna meg. De végigkísérhet e probléma valakit akár egész életében is, ha nem figyelnek fel rá kellő időben! Az említett tünetek többnyire más zavarok kísére­tében jelentkeznek, s az utóbbiak segíthetik a baj fel­ismerését Ilyen lehet bizonyos beszéd- és mozgászavar, esetleg balkezesség — ami persze önmagában még nem betegseg —, a gyermek rajzainak merevsége, hiá­nyossága, szemmozgasanak összrendezatlensége (pél­dául olvasásnál), továbbá magatartásbeli rendellenes­ségek. A gyógypedagógia egyre közismertebb nevelési te­rület, szinte minden jelentősebb településen megtalál­hatjuk a kisegítő (gyógypedagógiai) iskolát is. Növen­dékei közül igen sósán .zenveunek írás-olvasási za varban. Náluk azonban nem csupán az irás-olvasasi Készség jeituno fogyatékosságáról van szó. hanem va­lamilyen formájú agyi károsodásról is. Másrészt gyógypedagógiai intézményeinkben nagy számú kör­nyezeti ártaiorn miatt retardált (értelmileg visszama­radott) gyermekkel találkozunk. De ezúttal nem ró­luk beszelünk. Akikről ml most szólunk, azokai nemcsak hogy épértelműként íratják be az' általános iskolába, hanem valóban (képesek is) minden tárgy- vail egy ah, naiaani társaikkal kivéve az írás-olvasást. Hatványozott hát a szülök és a pedagógusok felelősse­ge! Ha a gyermek szüntelenül azt halija környezété- oen, hogy elmaradott, buta, ha szidják, testvérei csú­folják, és úgy beszelnek róla, mintha értelmi fogyaté­kos lenne — önbizalmát teljesen elveszítheti, szorongóvá, gátlásos, ideges, túlérzékeny gyermekké válhat, aki idővel maga is elhiszi, hogy fogyatékos értelmű. Ret­tegni fog az iskolától, a tanulástól, végül a többi tárgy­ban Is eimarad társai mögött. Amennyiben értelmesnek tartják, de hanyagsággal, lustasággal vádolják, erőszakos, durva, agressd j gyer­mekké válhat. „Fellázad” a körülötte élők ellen, mert „nem aliarjak megérteni őt” szembeszegül velük, szabadjára engedi dühkitöréseit, hozzáférhetetlen, da­cos lesz. Hátrányos képességeit virtuskodással, az ősz tályközösség munkájának zavarásával igyekszik kom­penzálni; esetleg elcsavarog. Mindezekkel a körültekintő, tapintatos magatartás szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet. Gon­doljuk el: ha a család helytelenül értelmezi a gyer­mek nehézségeit, többször is osztályt ismételhet, nem beszélve az egyik legszomorúbb eshetőségről, hogy szellemi épsége ellenére még gyógypedagógiai osztály­ba is kerülhet. Hogy az ilyen és hasonló esetek megen gedhetetlenek fölösleges is hangsúlyozni. Különösen akkor, amikor a dyslexia és dysgraphia speciális fog­lalkozásokkal rendbe hozható, vagy legalábbis — az ilyen súlyos esetekben — lényegesen javítható. Mi hát a teendő? A fennálló zavarok ellenére is maradjon természetes a család magatartása. Ne szidják, ne csúfolják, ne bün­tessék a gyereket, aggodalmukat se fejezzék ki előtte. Ha bíznak a bajok megszűnésében, a gyerek nem vesz­ti el tanulási kedvét, és képes lesz jó viszonyt kialakí­tani iskolájával is; magatartása harmonikus marad, s a többi tárgyakban együtt tud haladni osztálytársaival. Az írás-olvasás zavarai miatt pedig a szülő fordul­jon gyakorlott, alsó tagozatban tanító gyógy pedagó­gushoz. A szakszerű útbaigazítás és foglalkozás meg hozza majd a kívánt eredményt. B. J. A medvebocs bánata Más kis gyereknek milyen pompás dolga van. Mamája mi mindent vásárol a boltban! Datolyát, mazsolát, marcipánt, fügét, Hányféle finom és ízes csemegét. A vásárban tükrös mézeskalácsot, Milyet az én szemem még' sohasem látott tnyem eleped egy csipet méz után, Itt sírok magarrban egész délután. Reggel óta niába várom a mamám Erdőszerte csatangol elkódorog, Ha hazajön egyre csak morog, S mindig üres a mancsa. Se méze se narancsa. Hozna egy kis medvecukrot legalább; Mégis csak gazság, Hogy a medvecukrot is a gyerekek kapják, S nem á medvebocsok. Nincsen igazság! Szenes Erzsi Ötletes ajáudékok Kedves és olcsó ajándék a színes, mintás mosóanyagbó! készített reggeliző szett. Szé lét díszítheti farkasfog, mé­terben kapható hímzett sza­lag, vagy egyszerű kis hor­golás is. Ha a család min­den tagja egyforma szalvé­tát kap. figyelmes ötlet hím zéssel, vagy rátéttel — vi rággal, almával, vagy má. motívummal — megjelölni melyik szalvéta kié. Kegge lihez, uzsonnához elég eg kis (25x25 em-es) négyzet alt kú szalvéta. Vacsorához na gyobb szettet «részi tsünk amire^áféy a tányér, az evő­eszköz, a papírszalvéta és a pohár is. Ötbey Irén t A kis csacsi Volt egyszer egy kis csacsi, szürke suba rajta, iskolába jó apja őszre beíratta. Vettek neki füzetet, hátitáskát, könyvet. Jaj, nehéz a tanulás, őgyelegni könnyebb. Elcsavargott a csacsi rétre, legelőre, így lett aztán csakhamar nagy szamár belőle. Bornemisza Endre ? Napsugár Álmaiból felkelt a nap, szórja a meleg sugarat, aranyozza a felhőket, simogatja a mezőket. Behinti a játszóteret, örül neki sok kisgyerek, most mennek az óvodába, jót játszanak nemsokára. Kis imposztor Kacskaringós kisostor, hová szöksz kis imposztor! Ne fuss ki az utcára, város forgatagába! Jaj, az utca de széles, Hogyan lett a nyusziból tapsifüles? autó száguld, állj, ne fus! gyere vissza, futva fuss! Azt mondják, valamikor ré­gen a nyuszinak éppen ak­kora füle volt, mint egy ci­cának. Hanem azzal a két pici fülével vagyon szeretett, hallgatózni, mert szörnyen kíváncsi természetű volt. Naphosszat az erdőt járta, megbújt a bokrokban, erre leskelödött, arra sündörgött és közben figyelt: miről csö­rög a szarka, mit susog a lomb, mit mond a mókus a szarvasnak, a mackó a far­kasnak Aztán a haszontalan nyuszi nemcsak hogy hallga­tózott, hanem még ' bele is kotyogott mindenbe. Végül is az erdő lakói meg­elégelték a dolgot. Nagy ti­tokban gyűlést hívtak össze a kerek tisztásra, hogy megbe­széljék, mitévők legyenek, hogyan tanítsák illemre a nyuszit. No persze, ő neszét vette a dolognak, és még a gyűlés kezdete előtt elment a tisztásra, bebújt egy szűk fa­jék a faodúból, de bizony az nem ment olyan könnyen. Szűk volt az odú, és addig- addíg forgolódott benne amíg a farka beleszórnit egy repedésbe. — Jaj, drága jó erdei la­kótár shk! — könyörgött ré­mülten. — Húzzatok ki in­nen, nyuszi becsületszavamra fogadom, hogy soha többé nem hallgatózom. — Jó helyen vagy te ott! — nevettek az erdeiek. De aztán addig rimánko- dott, fogadkozott a kis ha­szontalan, amíg v.'jül is meg­sajnálták. A mackó hatal­mas mancsával megragadta a nyuszi egyik fülét, a róka elkapta a másikat és közös erővel húzták, rángatták ki­felé az odúból. A nyuszi kis cicafüle pedig nyúlt, nyúlt, egyre hosszabb lett a sok hú­zástól, ráncígálástól. Végül is úgy szabadult meg, hogy egy jó darab leszakadt a beszo­rult farkából. Akkor aztán elrohant, elbújt az erdőbe és három álló napig borogatta vizes lapulevéllel hosszúra nyúlt tapsifüleit, kurtává lett farkát. A kemény lecke hasz­nált a nyuszinak, mert aztán soha többé nem kíváncsisko­dott. De a borogatás nem használt: attól bizony nem ment össze a füle és nem nőtt vissza a farka. Azóta is minden nyuszinak apró farkincája és nagy tap­sifüle van. Vajk Vera Bálkirálynő Bálba készül Barika, a fülében karika, a karikán csüngő. Megszólítja Marika — Szebb volna egy pántlik* s a pántlikán csengő. Csüngő-büngő fülönfüggő mégse való néked, kötök inkább a nyakadba kék pántlikát, szépet, kéket avagy pirosat, azzal leszel csinosabb, cseng csilingelője, meglásd, Bari, te leszel a bál királynője! TÖRD A FEJED odúba, hogy végighallgassa, mit beszélnek viselt dolgai­ról. Volt mit hallgatnia! Szidták, mint a bokrot, ne­vezték haszontalan ugrifüles- nek, neveletlen nyúlkölyök- nek, sót, még a szelíd őzike is azt mondta róla, hogy kot­nyeles bikfic. A nyuszi köz­ben már egészen hegyesre hallgalózta apró cicafülét, mégsem értette jól az őzike csendes beszédét, — Hangosabban, hé! — kottyantotta el magát, és ki­dugta a fejét az odú nyila­sán. — Alig hallok valamit. — Nohát! — szörnyülkgd- tek a gyűlés résztvevői. — Nem szégyelled magad, nyu­szi? Gyere elő, de szaporán! — Jövök is! — hetykélke- dett a nyuszi. — Hopp! Nekilendült, hogy kiugor­Vizszlntes: 1. Megfejtendő. 6 Csermely. 7. Járom (+’) 8. Tetejére. 9. Gyom. 11. Rómái loo, 49. 12. Vadászku­tya. 14. Kugli. 16. Foglyot. 1{. Zamat. 20. Hím allat. 21. Kicsinyí­tő képző. 22. Sík felület. 24. Öv. 25. Alvó ember képsora. 27. Re­ge. 2S. Középkori magyar oii- garohaesalád, 29. ZTZT. Függőleges: 1. Ellenség, oroszul. 2. Bőg. S. Fekhely. 4. Libahang. 5. Kiáltás, oroszul. 6. Megfejtendő fa vízszintes 1. folytatása). 19. Re­tesz. 11. Bálna. 13. Fogoly. 14. Tartó. 15. Keletkezés. kiindulás kezdet. 17. Egyik oldal. 19. Nyu­gati megyénk. 21. Bevégzett (p.. munka). 23. Ez van a takarítanak bútoron. 24. Gabonát barázdába szór. 26. E napon. 27. Mester Zoltán. Megfejtendő s Az október 17-1 nyíregyház' Nyírségi ősz vendéglátóipar! ren­dezvény egy ismert magyar nép­dalt juttat eszünkbe: vízszintes i. függ 6. Múlt heti megfejtés: TIZENHÁROM aradi verta NO. Könyvjutalom: Képíró Angéla Nagydobos, Filep Ilona Tunyog- matolcs és kulimár B. József Nyíregyháza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom