Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-15 / 242. szám
fSTO. TS. W.tBTi wrrtWTf *g y| megyei pártértekezlet tiszteletére Ezer lakást adnak át a kisipari szövetkezetek Hát hónappal ezelőtt tragédiát okozott az árvíz a Sza- mosközben. Emberek ezred váltak hajléktalanná, maradtak fedél nélkül. A társadalom összefogott és megkezdődött az újjáépítés. Ebből a munkából részt követelnek az ország kisipari szővetkezetei, de maguk a szabolcsiak is. A szövetkezeti építőipar munkájának koordinálásával Czim- balmos Istvánt, a Szabolcs- Szatmár megyei KISZÖV elnökét bízták meg. Tőle kértünk tájékoztatást az eddig végzett munkáról. — Mit tett és tesz a szövetkezeti építőipar a Szamosközért? — Az árvíz elvonulása után gyors felmérések alapján hangzott el a kormány felhívása a szamosiközi falvak újjáépítésére. A közel 5000 lakásból az ország szövetkezetei 1400, — ezenbelül a szabolcsiak 800 — lakás felépítését vállalták. A feladat emberfelettinek tűnt, hiszen az állami építőipar, amely 1700 lakást épít, nagyobb műszaki felkészültséggel rendelkezik. Vezetőinkben és dolgozóinkban azonban mégis szilárd volt az elhatározás: mind többet tenni a testvéri szövetkezeti mozgalom tagjainak és családjainak megsegítéséért. Ami a megyénk szövetkezeti iparát illeti, szeretném elmondani, hogy eddig átlagosan egy év alatt 400 társasházat és családi házat építettünk, illetve adtunk át. Most öt hónap alatt 800 laöröm volt hallani a közelmúltban megtartott megyei szövetkezeti kommunista aktíván a beszámolóban és a hozzászólásokban elhangzott véleményeket, amelyek szövetkezeti mozgalmunk fellendüléséről, azt is mondhatnánk megújulásáról, megerősödéséről szóltak. A megye szövetkezetei jól tevékenykednek a gazdasági reform teremtette új feltételek, köz- gazdasági szabályozók között. Megnövekedett önállóságuk, a szocialista bővített újratermelés követelményeinek megfelelően tervszerűen növelték termelésüket. A fejlődést bizonyító tényeket hosszan lehetne sorolni — és ez a jellemző a szövetkezeti mozgalmunkra —, van azonban . olyan külső tényező is, ami még kedvezőtlenül) befolyásolja a gyorsabb előrehaladást. Az MSZMP Politikai Bizottsága által ez év tavaszán jóváhagyott „Irányelvek a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére és a kommunisták tevékenysége a szövetkezetekben” dokumentumban többek között ez áll: A szövetkezetek működéséhez a megfelelő terület állami vállalataival azonos gazdasági fettételeket kell biztosítani, elő kell segíteni a szövetkezeteknek, mint a szövetkezeti tagság gazdasági-társadalmi vállalkozásának a fejlődését.” Az említett megyei aktíva- ülésen a szövetkezeti mozgalom majdnem minden területéről elhangzott olyan megállapítás, hogy az egyenlő feltétel lassan valósul meg. Például a kisipari szövetkezetek részéről felvetődött, hogy a cipőiparban, de a textilben is kis szériákban, ahol a kézi munkára támaszkodnak, versenyképesek, de jelentősebb tételeiknél — és erre igény van — a korszerűbben felszerelt gyárakkal szemben alulmaradnak. Elhangzott például, hogy a textilnél az alapanyagárak mozgása nincs összhangban az exportot bonyolító — ugyancsak állami vállalat áraival. Más szóval az alapanyagot feldolgozó ktsz két mammutvállalat közé szorulva tehetetlen a két vállakás építésére vállalkoztak szövetkezeteink. — Milyen segítséget kaptak a szövetkezetek újjáépítési munkájuk végzéséhez? — Az országos összefogás egész sor nagyszerű példájáról lelletne beszámolni, amely szinte egyedülálló szövetkezeti mozgalmunk történetében. A kormány felhívására a budapesti építőipari szövetkezetek és 14 megye kisipari szövetkezete jelentkezett, hogy részt vesz az építömunfcá- ban. A szövetkezetek azonban nemcsak jelentkeztek, hanem aktív segítséget is nyújtottak munkánkhoz. Az árvíz sújtotta területeken ugyanis — mint ismeretes — nyolc szövetkezetünket több, mint 10 millió forintos kár ért, s ezek közül több építőipari tevékenységet végző szövetkezet volt. Gépeket, tehergépkocsikat, különböző építési anyagokait küldtek, s ezzel elősegítették, hogy a kárt szenvedett szövetkezeteink mielőbb talpra álljanak. Az OKISZ először 8 millió forintot adott az építésben részt vevők munkájának támogatására. Ez azt jelentette, hogy már az indulásnál 18 teherkocsi, számos betonkeverő és földmunkagép rendelkezésre állt. Az OKISZ a kárt szenvedett szövetkezetek támogatására, a szolgáltatóhálózat területi fejlesztésére 9 millió forintot adoítt. A társadalmi összefogás, az anyagi juttatások, párosulva dolgozóink kettőzött szorgalmával és lat külön-külön tett árintézkedéseivel szemben. Elhangzott, hogy például a GELKA jobb alkatrészellátásban részesül, mint a ktsz- ek. Másrészt a gyárak által biztosított szervizmunkákat ő kapja. A kisipari szövetkezetekéi a GELKA ugyan köt szerződést garanciális javításra, de akkor a haszon egy részét lefölözi. A mező- gazdasági szövetkezetek és a partner vállalatok közötti kapcsolat sokat javult az utóbbi években, különösen nagy szerepe van ebben a területi szövetségek érdekvédelmi munkájának. Az ösz- szehangoltabb munka egyik akadályozója. hogy több megyei vállalatnak Budapesten van a központja és a helyi képviselőkkel érdemlegesen, jelentősebb változtatásról, szerződésmódosításról nem lehqt tárgyalni. A fogyasztási szövetkezetek területén sincs minden rendben. Habár jelentős társulásokat hoznak létre, hogy az elaprózott szövetkezetek helyett egy nagyobb egység álljon partnerként a nagy monopolvállalatokkal szemben. Több panasz vetődött fel az OTP és a takarékszövetkezetek működési összehasonlításánál is. Nagyobbak a kötöttségek a takarékszövetkezeteknél. A tanácskozás felszínre hozta azokat a problémákat, ahol a szövetkezetek még egyenlőtlen partnerek az állami vállalatokkal szemben. Remélhetőleg a Politikai Bizottság határozata nyomán rövidesen megszületnek azok az intézkedések, amelyek elősegítik az azonos gazdasági feltételek kibontakozását. Ezek azonban csak feltételek lesznek, amivel élni kell majd a szövetkezeteknek is. Természetesen a szövetkezetek jó működéséhez az egyenlő partnerség megteremtése egyetlen feltétel. A belső fejlődés, a szövetkezeti demokrácia. a jó ellenőrzés. műszaki fejlesztés, azohos és ' ülönböző típusú szövetkezeik társulása és még egy sor dolog az. ami nélkül nincs egészséges előrehaladás. Fontos dolog a megfelelő partneri kapcsolat, de nem minden. (csb.) erőfeszítésével vezetett ahhoz a nagyszerű eredményhez, hogy szinte nincs olyan nap, amikor lakást át ne adnánk az építtetőknek. — Hogyan állnak a vállalt határidők teljesítésével? — A Tiszalöká Vegyes Ktsz szocialista munkabrigádjaitól indult el a X. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet tiszteletére az a mozgalom, hogy november 10 helyett a megyei párbértekezlet napjáig, azaz október 31-ig a szerződésben vállalt lakások közül 1000-et átadjunk. A további 200 lakást november 10-ig, míg 100 lakást decemberben adunk majd át. A mai napig bezárólag a statisztika a következő összképet mutatja a szövetkezeti építőipar tevékenységéről: 1400 lakás alapja készült el, de 1300 már fal- egyenesben van, míg 1100 lakásnak van tetőszerkezete, sőt 250 házban laknak is. A számok tehát azt bizonyítják, hogy gyors ütemben végzik az építőipari tevékenységet folytató szövetkezeteink munkájukat. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezeti építőipar a legnehezebb területeken vállalt munkát, elsősorban ott és azokon a helyeken, ahol a legtöbb ház tönkrement, akkor különösen dicséretre méltó a tevékenységük. Például Tunyogmatolcson és Kisar- ban csaknem 300—300 lakást építünk. Ebben az újjáépülő községben van már oiyan utcasor, ahol 170 lakás áll. A budapesti szövetkezetek Jánk- mrajtison 260 lakás építését végzik nagy erőfeszítések árán, ugyanis a fővárosban a lakásépítési program keretén belül is a rájuk jutó 2000 lakást felépítik. Dicséretes tehát a ■ jánkmajtisi vállalásuk. — A szocialista munka- verseny értékelése és jutalmazása? — Több szövetkezetünk vezetője — igen helyesen — egy-egy termelési feladat teljesítését, azonnal értékelte és jutalmazta. Például a Mátészalkai Építő-Szerelő és Szakipari Ktsz vezetősége, amikor Tunyogmatolcson 30 nappal határidő előtt 20 lakást átadtak, ez alkalommal a munkaversenyben kitűnt dolgozói között 50 000 forint pénzjutalmat osztott ki. öt dolgozóját Kiváló dolgozó jelvénynyel, illetve oklevéllel tüntette ki. Több szövetkezetünkben kongresszusi hónapot kezdeményeztek és az itt elért termelési eredményeket menet közben értékelik és jutalmazzák. Az újjáépítés tehát ösz- szeforrott egész szövetkezeti munkánkkal. Nagy erkölcsi plusz, hogy a lakosság elismeréssel nyilatkozik munkánkról. Úgy gondolom, nem lehet számunkra szebb ünnep, mint az, hogy a X. pártkongresz- szust és november 7-ét azzal köszöntjük, hogy a megyei pártértekezlet napján az 1000 lakást átadjuk az építtetőknek — fejezte be tájékoztatóját Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke. Dragos Gyula Zsúfolt vasúti fülke. A sarokban, az ablaknál, nyilván a gazdaságosabb térkihasználás okából, ketten ülnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű ifjú ölében aligszoknyás leányzó kuporog. Hangos enyelgésüket az egybegyült utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel figyeli. — ígérd meg, hogy a központi házasságkötőben tartjuk az esküvőt... — kéri a 2 csók között támadt technikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll. — Természetesen! Utána pedig a Mátyás-pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné— KOMMENTÁR Partnerek egyenlőtlen pozícióból A lányok, asszonyok érdekében Nőbizottság alakult az SZMT elnöksége mellett Egyre többször esik szó a legmagasabb fórumokon is a nők helyzetének javításáról. A párt Központi Bizottsága, majd a SZOT tárgyalta és a határozatok nyomán legutóbb az SZMT elnöksége készített intézkedési tervet a bérből és fizetésből élő nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javítására Ennek részeként alakult meg az elnökség mellett működő önálló, 13 tagú nőbizottság. Elnöke Nagy Károlyné dr., a SZOT megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságának vezetője, aki az intézkedési tervről és az üzemi nőbizottságok előtt álló feladatokról 1 beszélgetett munkatársunkkal. s Kevés nő a vezetésben — Mindezekre nem azért került sor az elmúlt hónapokban, mintha hazánkban eddig nem történt volna semmi a dolgozó nők érdekében és most erre ráébredtünk. Hazánkban a nők politikailag és közjogilag egyenjogúak. Hogy mégis minden fórumon foglalkozni kell e nagyon fontos kérdéssel. az azért van, mert a gyakorlati életben nem mindig és nem mindenütt érvényesül a nők egyenjogúsága. Szabolcs-Szatmár megye nagy ütemű iparosodásának éveiben — 1962-től napjainkig — a bérből és fizetésből élő nők száma 10 ezerrel nö- veikedett, s ma már számuk meghaladja a 33 ezret. A nődolgozók többsége felelősséggel végzi munkáját. Nagy számban kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe, a szocialista brigádmozgalomba. Sok közöttük a kiváló dolgozó és ar. újító. Több ezren viselnek különböző társadalmi tisztségeket. Részt vesznek a társadalmi munkákban, a különböző politikai és kulturális rendezvényeken. Annak ellenére, hogy szakmai és politikai tevékenységükkel aktívan vesznek részt a megye gazdasági életében és a közéleti munkában, még mindig kevés a nők aránya a vezetésben. Tapasztalható az is, hogy ugyanazt a munkát végző nő kevesebbet keres, — mint férfimunkatársa. Ezeket az SZMT elnöksége állapította meg intézkedési tervében. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta Nagy Károlvné dr.: Nem kiváltságokat kérnek — Nőbizottságunk illetve az éppen e hetekben mindenütt alakuló üzemi nőbizottságok puszta léte természetesen még nem oldja meg a problémákat. Viszont éppen az a feladatuk, hogy ellássák a dolgozó nők érdekvédelmét. Ott lesznek a nőket érintő döntéseknél, és ellenőrzik azok végrehajtását. Hívják fel a gazdasági vezetők figyelmét az olyan jelenségekre, amelyek hátrányosaik a nők számára. — A nők nem kérnék olyan kiváltságokat, amelyek szemben állnak a társadalom érdekeivel. Tudják, hogy helyt kell állni a munkahelyen éppúgy, mint a férfiaknak. képezniük kell magukat. mert a technika rohamos fejlődése, a mindennapi élet növekvő követelményei így diktálják. Átmenetileg azonban a munkavállalás olyan eredménnyel járt. hogy több lett ugyan a család jövedelme, de. mert a család ellátása továbbra is inkább rájuk hárul, több lett a dolgozó nők gondja is az új helyzetben. Gondoljunk bele, nem találó-e a kifejezés: a dolgozó családanya egy eleven robotgép. A nőnek e kettős hivatásából fakadó gondjaival szemben sok még ma is a közömbösség, mintha neun az egész társadalom érdekéről lenne szó. Képzés munkaidőben felelő helyet kell kapniuk: azoknak a legfontosabb tennivalóknak, amelyek a dolgozó nők és a gyerekeket nevelő családok helyzetének javítását szolgálják. Szükség’* van a szolgáltatási hálózat bővítésére, elsősorban a javító-, tisztítórészlegekére. Ugyancsak bővíteni kell a kereskedelmi hálózatot, javítani a közétkeztetést és az üzemi étkeztetést Több óvodát és napközit szükséges építeni. Elsők között az üzemeknek kell gondoskodniuk — az anyagi lehetőségek figyelembevételével — a nődolgozókat érintő problémák megoldásáról. A nők véleménye jusson kifejezésrs a kollektív szerződések megfogalmazásában. Az iparban foglalkoztatott nők nagy része, mintegy 75—80 százalékuk betanított vagy segédmunkás. Ax üze- rtiekben nem minden esetben biztosítanak feltételeket a magasabb képzettség elsajátítására, a szakszervezetek pedig nem szorgalmazzák kellőképpen a szakmunkássá képzésüket. Lehetővé kell tenni. hogy munkaidőben szerezhesse meg szakmun- kás-bizonyitvánvát az arra törekvő családanya. Ezzel segítséget kapna, hogy szabad idejében nyugodtan végezhesse gyermekeinek nevelését. a háztartási munkát. Ha az üzemek, vállalatok nem segítik a nők tanulását, ezzel alapvetően gátolják munkahelyi előrehaladásukat. Pedig éppen az ellenkezőjére van szükség. A megyében élő nők helyzetét nehezíti, hogy éppen Szabolcsból jár el a legtöbb férfi dolgozni, s ez a családnevelésben még nagyobb terhet ró az asszonyokra. Nem sikerül megfelelően biztosítani, hogy a nők foglalkoztatásának gyors ütemű növekedését megfelelő arányban követte volna a szociális és szolgáltatási hálózat bővítése. Kevés az óvoda, az elhelyezhető gyermeklétszám az országos átlag alatt maradt. ■Az SZMT elnöksége intézkedési tervében egy sor feladatot jelölt meg. így a többi között azt, hogy a negyedik ötéves tervben megFoglalkoztatás egész éven át Figyelembe véve a megyében élő és dolgozni akaró nők számát, sajnos még mindig beszélhetünk ..munkanélküliségről”. Hogy minden asszony és lány munkát találjon, ha dolgozni akar. ehhez további munkahelyek létesítésére van szűk. Ezenkívül meg kell találni annak a lehetőségét is, hogy az időszaki — a legtöbb nőt foglalkoztató — üzemek, mint például a dohánygyár. a konzervgyár. az almatároló, egész évben tudjanak munkát adni valamennyi dolgozójuknak. Befejezésül arról beszélt az SZMT nőbizottságának elnöke, hogy összehangoltabb, tervszerűbb munka szükséges ahhoz, hogy a nők egyenjogúsága mind teljesebben megvalósuljon, keresőfoglalkozásuk és a családi, anyai hivatásuk minél kevesebb konfliktussal járjon — így ítéli meg az SZMT elnökségének a dolgozó nők helyzete . javítására készített intézkedési terve. De a hőknek is bátrabban kell kezdeményezniük, s merjenek felelősséget vállalni a cél: az érdekükben hozott határozatok érvényre juttatásáért. Ehhez lesz — és kell is. hogy legyen — szavuk a nőbizottságoknak. K. E. Átadták Mátészalkán az új, 4,5 millió forintból megépített banképületet Elek Emii feiv. A vonaton — Azt már nem. Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedélyes csókkal jutalmazta ezt a nemes, lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászúira megyünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A dalmát tengerpartra! Újabb csókból kifolyólag a társalgás hosszú percekre ismét megszakad. — Két szobát szeretnék., ábrándozik tovább a lány. — Egyik lenne a háló, a másik a társalgó... — Meglesz! — És egy harmadik is — gyerekszobának! A lány szólni sem tudott a boldogságtól. Csókolni, szerencsére még tud. Később azért mégiscsak megjön a szava: — Mondd, hány gyerekünk lesz? — Két fiú... (csók) ...és két lány... (hosszú csók) ...egyelőre... Még hosszabb csók, egészen addig tartó, míg a kalauz be nem szól: — Debrecen következik! A fiú felugrik, összekapkodja a csomagjait. — Jaj, nekem itt le kell szállnom! Na, szia! — gyors csókot lehel a lány arcára és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két széles válla el nem tűnik az állomás forgatagában. Közben a vonat is elindul újból, a lány felhúzza az ablakot, visszaül helyére. Percekig némán bámul maga elé, látszik, hogy valamin nagyon töpreng, majd udvariasan megszólítja a szomszédját: — Bocsánat, nem tetszik emlékezni, milyen néven mutatkozott be ez a fiatalember, amikor felszállt Szolnokon? Endre?... Béla?... Levente?— Sehogy sem tudom a neveket megjegyezni. Rémes, hogy milyen szónk• kozott vagyok mostanában— Radváayí Dm— 9.
