Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

?. eüáaf *ELET MAGYARORSZÄ« ÍWW. SS&pfféifflfer Ä állásfoglalás nemzetközi kérdésekről a lusakai csúcsértekezleten Lusaka Az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­főinek lusakai csúcsértekez­letén elfogadták a béke, a függetlenség, a fejlődés és a nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkozó dekla­rációt, valamint több határo­zatot A Dél-afrikai Köztársaság­ban kialakult helyzettel fog­lalkozó határozat megjegyzi, hogy a dél-afrikai hatóságok az ENSZ-határozatokat meg­sértve folytatják a faji meg­különböztetés és elkülönítés politikáját A határozat rá­mutat hogy Dél-Afrika el­nyomott népeinek a jogokért vívott harca törvényes harc. Az értekezlet elítélte a portugál gyarmatosítók ak­cióit és ezeket a béke és a biztonság veszélyeztetése­ként értékelte. A résztvevők követelték — mindenekelőtt a NATO tagállamaitól — a Portugáliának nyújtott min­den olyan segély beszünteté­sét, amelyet az afrikai né­pek elnyomására lehet fel­használni Az értekezlet résztvevői , szolidaritásukról biztosították Angola, Mo- cabique és Guinea (Bissau) népét. Felhívást adtak ki az említett országok felszabadí­tó erőinek nyújtott segítség fokozása érdekében. Az értekezlet állást fog­lalt a Portugáliával, Dél-Af­rikával és Rhodesiával fenn­tartott kereskedelmi kapcso­latok, a Portugáliával és Dél-Afrikával fenntartott diplomáciai kapcsolatok meg­szüntetése mellett, továbbá amellett is, hogy az értekez­leten résztvevő országok ki­kötőit és repülőtéréit zárják le a három ország hajói és repülőgépei előtt Az értekezlet elnökét, Ken­net Kaunda zambiai állam­főt felkérték, hogy juttassa el Angliához, az Egyesült Államokhoz és a NATO töb­bi tagállamához, valamint Japánhoz a gyarmati és faj­üldöző rezsimekkel folytatott együttműködés haladéktalan beszüntetésére vonatkozó kö­vetelést A rhodesiai helyzettel fog­lalkozó határozatban az ér­tekezlet elítéli Angliát azért, mert nem hajlandó hatékony intézkedéseket hozni — egye­bek között erőt alkalmazni — a rhodesiai fehér kisebb­ség törvényellenesen hatal­mon lévő rendszerének meg­döntésére. A gyarmatosítás felszámo­lásával foglalkozó határozat­ban az értekezlet résztvevői felszólítják Franciaországot és Spanyolországot, hogy a legrövidebb időn belül adják meg gyarmataik lakosságá­nak az önrendelkezési jogot. Az értekezlet résztvevői határozatot hoztak a közel- keleti és a délkelet-ázsiai helyzetről is. A határozatban követelik a megszállt arab területeken állomásozó izra­eli csapatok haladéktalan ki­vonását és teljes támogatá­sukról biztosították az indo­kínai népeknek a szabad­ságért és a függetlenségért folytatott harcál HAVANNA N. V Szolovjov ellentenger­nagy parancsnoksága alatt szovjet hadihajóraj érkezett Cienfuegos kubai kikötőbe, A szovjet vendégeket Aldo Santamariü őrnagy, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a kubai forradalmi hadiflotta főpa­rancsnoka üdvözölte és jó pi­henést kívánt a tengerészek­nek az Atlanti-óceánon tar­tott hadgyakorlat után. BONN í!­A müncheni bíróság „meg­határozatlan időre” elnapolta három SS háborús bűnös, Trimbom, Severin, Herz — ügyének tárgyalását, akik szovjet állarr/olgárok töme­ges kivégzésében vettek részt A vádlottakat szabadlábra helyezték, BELGRAD A jugoszláv szövetségi gyű­lés határozata értelmében nyi­latkozatot tettek közzé az or­szág sajtójában: ,*A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság kormánya fontosnak tartja, hogy felhívja a figyel­met arra a tényre, hogy nem rendelkezik biológiai fegyve­rekkel és a jöfőben sem szándékozik gyártani, vásá­rolni, vagy tárolni ilyen fegy­vereket Tartózkodik attól is, hogy bármi más módon bir­tokoljon ilyen fegyvereket Ezzel bizonyítja, hogy to­vábbra is kitart a békét és biztonságot szolgáló politiká­ja mellett ASUNCION Éhségsztrájkot kezdett két bebörtönzött paraguayi szak- szervezeti vezető. Gonzales Santander 9, Ireneo Aveiro pedig 6 iéve sínylődik börtön­ben. Nedves, levegőtlen, sötét cellákban tartják, kínozzák, ütlegelik őket és több száz bebörtönzött társukat, orvosi segélyben nem részesülnek. A Paraguayi Kommunista Párt kezdeményezésére az ország haladó közvéleménye követe­li a politikai foglyok szabad­lábra helyezését BONN Két belga katonát nyomott agyon egy Leopárd típusú tank a nyugat-németországi Eifep hegység vidékén folyó hadgyakorlatok során. A had­gyakorlatban, amelynek a „Sárga obellszík” fedőnevet adták, 6500 katona és 2000 harci jármű vesz részt. KARACHI Harmincötezren maradtak fedél nélkül Nyugat-Pakisz- tánban az utóbbi két nap fo­lyamán a tropikus esőzések következtében. A főváros sze­génynegyedét elöntötte a megduzzadt Ijalí folyó. Tízen meghaltak. BUDAPEST Péter János külügyminisz­ter bemutatkozó látogatáson fogadta Moustafa Ahmed Moukhtart, az Egyesült Arab Kde társaság új magyarorszá­gi nagykövetét, aki a közel­jövőben adja át megbízóle­velét. BELGRAD Belgrádban pénteken dél­után hivatalosan közölték, hogy a belga király és ki­rályné meghívására Joßzip Broz Tito köztársasági elnök feleségével október 0-tól 9-ig hivatalos látogatást tesz Bel­giumban. SZÓFIA Pénteken délelőtt Buszéba — Bulgária legnagyobb Du- na-parti kikötővárosába — érkezett Nicolae Ceausescn, a Román Kommunista Párt fő­titkára, az államtanács elnö­ke. A Barátság hídján — amely a bulgáriai Ruszét a ro­mániai Giurgiuval összeköti — Todor Zsivkov, a BKP Közpdnti Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke és számos más hiva­talos személyiség fogadta a vendégeket. A két szocialis­ta ország párt- és állami ve­zetőjének hivatalos tárgyalá­sai délelőtt a városi tanács épületében megkezdődtek. Egy TASZSZ-hírmagyarázat és a két Brandt-beszéd Körülbelül egy hónap telt el a világszerte nagy vissz­hangot keltett szovjet—nyu­gatnémet megállapodás óta. Az azóta eltelt idő — írja kommentárjában Orlov, a TASZSZ-iroda hírmagyará­zója — megerősítette, hogy a világközvélemény, minde­nekelőtt az európai közvéle­mény, legszélesebb körei úgy értékelik azt az eseményt, mint fontos hozzájárulást az európai feszültség enyhítésé­hez, az európai államok kö­zötti békés„ együttéléshez és gyümölcsöző együttműkö­déshez. A Szovjetunió hivatalos hírügynöksége emlékeztet ar­ra, hogy a szerződés értéke­lése a közelmúltban néhány fontos fórumon megtörtént — méghozzá, igen pozitív elő­jellel. „így például a skan­dináv államok külügyminisz­tereinek nemrég Oslóban vé­get ért tanácskozásáról ki­adott közlemény is hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés a Kelet és Nyugat közötti kö­zeledés fontos alapjává vált” — mutat rá a TASZSZ, majd a párizsi Figarót idéz­ve megállapítja: a szerződés­nek „egész sor további lépést kell maga után vonnia” ah­hoz, hogy egészségesebb le­gyen az európai légkör. Érthető, hogy ilyen körül­mények között a világ a szo­kásosnál is nagyobb érdeklő­déssel figyeli a bonni kancel­lár megnyilatkozásait — kü­lönös tekintettel arra a per­manens fenyegetésre, amit a jobboldali ellenzék a kabinet keleti politikájára jelent. Willy Brandt az elmúlt órákban két beszédet is mon­dott. Az egyik az augsburgi MAN-gyárban hangzott el. A kormányfő beszéde elején ki­jelentette, hogy a moszkvai szerződés nem gyengíti Bonn és a nyugati hatalmak kap­csolatait. „Az NSZK bizton­ságának alapja továbbra is az Atlanti Szerződés marad” — mondotta, többek között nyilvánvalóan azért, hogy ki­fogja a szelet a Kiesingerék vitorlájából. Már első tanulmányozásra is feltűnik a beszédnek az az eleme, amely mintegy lát­ványosan tudomásul veszi a CDU—CSU vezetésében ural­kodó személyi-politikai meg­osztottságot. Brandt nem vé­letlenül hangsúlyozta, hogy a moszkvai szerződés csak az első lépés, amelyet újabbak­nak kell követniük (ez a gondolat egyébként csaknem szó szerint azonos a TASZSZ említett kommentárjában idé­zett Figaro-megállapítással). A kereszténydemokraták vi­szonylag józan szárnyának vezetője és az ellenzék po­tenciális vezére Barzel ugyanis több ízben hangsú­lyozta a Kiesinger—Strauss- vonallal szemben, hogy az értékeléssel még várni kelle­ne, amíg a keleti politika más aspektusai is láthatókká válnak. Aligha lehet vitás, hogy a kancellár augsburgi beszédé­nek ez a része nem utolsó­sorban a Barzel-koncepció támogatását szolgálta, ezt erősíti meg a második, a ba­jorországi Kempten városban elhangzott Brandt-beszéd. A kormányfő itt ugyancsak szélesíteni Igyekezett azt a rést, amely az ellenzék szár­nyai és vezetői között tá­tong. A Pravda cikke Chiléről A Pravda santiagói tudósí­tói beszámolnak arról a tö­meges támogatásról, amelyet a chilei dolgozik, az értelmi­ség és a diákság legszélesebb körei nyújtanak Salvador Al- lendenek, a baloldal einök- jelöltjének. Ugyancsak a Pravda pén­teki számában jelent meg Oleg Ignttyev kommentárja az amerikai sajtó Allende el­len indított hadjáratáról. A nagy szám\i amerikai kom­mentárból világosan kitűnik az a tendencia, — mutat rá Ignatyev — hogy az Egyesült Államok monopolista sajtója a Chile belügyeibe való be­avatkozást készíti elő. A Christian Science Monitor cí­mű bostoni lap például rosz- szul leplezett formában' azt „tanácsolja” a Chilei Keresz­ténydemokrata Pártnak, hogy az októberi kongresszusi el­nökválasztásokon vonja meg a támogatást a népi egység­front jelöltjétől. A lap azzal ijesztgeti a kereszténydemok­ratákat, hogy „Allende győ­zelme véget vet a keresztény- demokraták kísérletének a nagyarányú társadalmi és gazdasági reformok megvaló­sítására”. A Pravda kommentátora emlékeztet arra, hogy Tomic, a kereszténydemokraták el­nökjelöltje úgy üdvözölte Al­kudét, mint törvényesen megválasztott elnököt. Frei jelenlegi elnök és Allende képviselői között az átmeneti időszakban kapcsolatok szö­vődtek, egyszóval megkezdő­dött a választáson győztes je­lölt hatalomátvételének nor­mális folyamata. Úgy látszik, hogy az események ilyen irá­nyú fejlődése nem tetszik az amerikai monopolista körök­nek. Nyomásgyakorlással és a szélsőséges reakcióra tá­maszkodva próbálják védeni önző érdekeiket. Ezen érde­kek arányaira jellemző, hogy az amerikaiak chilei tőkebe­fektetései meghaladják az 500 millió dollárt. Megélénkül az ENSZ Az Egyesült Nemzeted Szervezetének jövő kedden kezdődő jubileumi üléssza­kára élénkülő folyosói esz-, mecserék jegyében készülőd­nek a 126 tagállam képvisel® a New York-i üvegpalotában, amelyet sokan a háborús fe­szültségektől terhes nemzet­közi élet első számú bizton­sági szelepének tekintenek.. A világszervezet ezüstjubi­leumának hivatalos dátuma október 24 — ezen a napon lépett életbe 25 évvel ■ ezelőtt az 50 alapító tagállam által San Franciscóban jóváha­gyott alapokmány. Számos ország állam-, illetve kor­mányfőjének megjelenésére számítanak az október utolsó harmadában sorra kerülő 10 napos ünnepi ülésszakon, amely betetőzi a világszerve­zet negyedszázadon jubileumi ünnepségsorozatát. Értesülé­sek szerint Nixon elnök ok­tóber 24-ne jegyeztette elő felszólalását A vezető államférfiak New York-i látogatásával kapcso­latban máris a nem hivatalos két- és többoldalú csúcsta­lálkozók sorozatának lehető­ségét emlegetik .az ENSZ- palota folyosóin- Amerikai politikai körökben a várható „legfontosabb látogatóként" Koszigin szovjet kormányfőt emlegetik. Nixon elnök szá­mára ugyanis hivataliba lépé­se óta ez lenne az első alka­lom arra, hogy személyesen találkozzék a szovjet kor­mányfővel. Amerikai meg­ítélés szerint az ENSZ-évfor- duló nyújtotta alkalom fon­tosságát külön aláhúzzák a közel-keleti helyzet aggasztó fejleményei. ENSZ megfigyelők várako­zással tekintenék a közgyűlés jövő kedden kezdődő általá­nos vitája elé, amelynek ke­retében rendszerint a tagál­lamok külügyminiszterei fej­tik ki kormányuk álláspont­ját a nemzetköri helyzet vitás kérdéseiről. A külügyitfilfiSS®' terek összejövetele lesz előre­láthatólag az első alkalom? arra, hogy megkíséreljék élet­re kelteni Gunmar Jarring közel-keleti békemisszióját, mely Izrael bojkottja követ­keztében gyakorlatilag mát az első munkanapot, augusz­tus 25-ét követően holtpont­ra jutott A közgyűlés előkészítésé­nek fontos mozzanatát alkot­ják azok a konzultációk, ame­lyeket a különböző földrajrf csoportok képviselői folytat­nak egymással a jelöltekről a közgyűlés, illetve a főbizott­ságok elnöki tisztségére. A kialakuló hangulat arra en­ged következtetni, hogy • a többség Edward Hambrot tekinti a legesélyesebb jelölt­nek a közgyűlés elnöki tiszt­ségére. Ugyancsak élénk kon­zultációk folynak a főbizott­ságok elnöki posztjára számí­tásba jöhető jelöltek listájá­ról Mindezeknek a tisztsé­geknek a betöltéséről szava­zással döntenék majd a köz­gyűlés plenáris ülésén, a vi­lágszervezet ezüstjubileuma ülésszakának kezdetén. fekete-tél « Gerencsér Miklós: Mély hittel rajongott töké­letességéért — férjnek, ka­tonának, barátnak, szellemi lénynek egyaránt páratlannak tartotta magát, "tettei jogossá­gához kétség sem férhetett. Most arról kellett meggyőződ­nie, hogy ennyi kiváló tulaj­donság elviselhetetlen a kör­nyezet szemében, sikerei, eredményei szükségszerűen váltották ki az irigyek ár­mánykodását. Különben miért csaptak volna ekkora hűhót Szilágyi Lili ügyéből?! Meg­hurcolták, lealázóan bántak vele, úgy faggatták a városi pártvezetők, mint valami sö­tét bűnözőt. És az egész dol­got azért kezdték utólag fe­szegetni, mert időközben agyonlövette Ozoránét, azt a hetvennégy éves zsidó asz- szonyt. Mit tehetett volna, ha egyszer lakást kért tőle Tel­kes István, a nagy pártember, a főispán bizalmasa? Tagadta volna meg a baráti kérés tel­jesítését egy ilyen fontos sze­mélyiségtől? Vitéz Telkes Ist­ván a férfiúi szolidaritásra apellált, bizalmasan közölte, hogy barátnője számára kel­lene a lakás. Neki, báró Strah­lendorf Gyula Károlynak, a barátság lovagias tisztelőjé­nek akceptálnia kellett a bi­zalmas kérést, még akkor is, ha erkölcsi felfogása ellenke­zik vitéz Telkes életmódjával. Nem volt más megoldás, Ozo­ránét agyonlövette Kováccsal. És most őt választották bűn­baknak. Meg ákarják torolni a nemlétező vétkét, mert iri­gyel nyomasztónak érzik ra­gyogó jellemét, ritka képessé­geit, jogos karrierjét. Bőven ontotta Strahlen dóri az önsajnálat könnyeit. A büntetéstől való rettegés» a harag lobogásába váltott át, majd megint a hajszolt ál­dozat rémülete uralkodott el rajta. Micsoda sötét geng­szter ez a Jászai Zoltán! — gondolt meg-megújuló gyű­lölettel a repülőtisztre. Vég­tére is hálával, tisztelettel, köszönettel tartozna a tör­téntekért. De a kötelező vi­selkedés helyett elvetemült csirkefogó módjára firtat­ni kezdte, hova lett Szilágyi LiB vagyona. Nem volt neki elég a 4217 pengő, meg az a néhány ék­szer, amelyet a vegyesháza­sok gettójában vettek leltár­ba és amelyet ő a legnagyobb korrektséggel kezelt. Gyanú­val merte illetni őt, a becsü­letére mindenkinél kénye­sebb arisztokratát. És a vá­ros vezetői, ahelyett. hogy hivatásukhoz méltóan kieb- rudalták volna ezt a szélhá­most, inkább pártfogásba vették és nem átallották ki­tenni az üldöztetésnek őt, a hivatalos közeget, a feladata magaslatán állő katonát. Még szerencse, hogy birtokában volt a Szilágyi Lili által alá­írt ellennyugta, így legalább csattanós bizonyítékkal véd- hette meg becsületét. Jászai pedig hiába akaratoskodott, egyetlen fillérnek sem jutott a birtokába. Péchi városveze­tő utasítására az árvaszék­nél helyezték letétbe a 45 ezer pengőt, mint a 4 esz­tendős ifj. Jászai Zoltán örökségét. Arról pedig, hogy Szilágyi Lili 55 ezer pengőt és milliós értékű ékszert adott át, soha nem szerezhet­nek tudomást. De ha tudo­mást szereznének is, csak a Szemtelenség jogán vonhat­nák kérdőre, mert ő. báró Strahlendorf Gyula ezerszer többet használ a hungarista államnak, mint amennyit Szi­lágyi Lili vagyona ér. Hiába próbált megszökni rettegése elől a képzeletében felsorakozott üldözők elleni támadással, egyre közeledett feléje az ismerős fantom: az öngyilkosság vágya, 4—5 esz­tendőnként szokott rajta el­hatalmasodni a hátborzonga­tó kísértés, két alkalommal fel is kötötte magát, másod­szorra majdnem sikerült ki­múlnia. Megszokottan latol­gatni kezdte, mennyire meg­döbbennének, ha rátalálná­nak tetemére a fürdőszoba fogasán. Mekkora bűntudat kínozná az emberek lelkiis­meretét, hogy kegyetlen kö­zönyükkel, aljas üldözésük­kel a halál karjaiba kerget­ték őt, a pótolhatatlan fér­jet, a meleg szívű barátot, a rettenthetetlen katonát! Ömlőitek a báró könnyei. Már beletörődött az öngyil­kosságba. sőt görcsös kény­szer ösztökélte cselekvésre. Üldözőit megvetéssel átkozta, feleségét, barátait nem tar­totta méltónak a megbocsá­tásra. Ezek a vesztét akar­ták. azok védelem nélkül hagyták. Lám, a felesége egyszerűen kerüli, még ő mutat haragot, holott miatta került bajba, Weinhoffer második napja úgy tesz, mintha semmi szüksége nem lenne rá. Hiába kereste, visszaüzente, hogy most ne zavarja, fontosabb dolga van, mint vele foglalkozni Órák hosszat kínlódott, vádolta az egész világot Közben a sírást észrevétlenül hagyta abba. Majd épp ilyen észrevétlenül szinte örülni kezdett, hogy elhatározásra jutott. Már-már a kezét dör­zsölte: térítsen csak észhez mindenkit a döbbenet hogy ki is volt ő egyáltalán. Ha­lálfélelme visszájára for­dult. s ez a fonák állapot a lelkesedéshez hasonlított Strahlendorf többé nem kínlódott, fő gondja az lett, milyen búcsúlevelet hagyjon hátra. „Emberi méltóságom, sérthetetlen önérzetem az irieyek prédája lett” — for­mál gáttá magában a szöve­get. Olyasmit akart írni, ami egyaránt bűntudatra készte­ti hálátlan feleségét, közöm­bös parancsnokát és irigy üldözőit. Végül ez a rövid Bo­rocska nyerte meg a legjob­ban tetszését: „Meghaltam a becsületért” (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom