Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-05 / 208. szám
1*70. szeptember i KELET-MAGYÁRÖRSfcAo «. otdaf /f tirpákmesék tolmácsa Tarczali Adóm, a Népművészet Mestere Tavaly október 26-án nagy sikerrel szerepelt egy „tirpák"’ mesével a televízió „Röpülj páva” műsorában Tarczali Ádám nyíregyházi mesemondó. A 75 éves nyugdíjas építőipari munkás az idén, augusztus 20-án a Parlamentben vette át a Népművészet Mestere kitüntetést és a vele járó hatezer forintot. Száznegyvennégy mesét mondott magnetofonszalagra dr. Erdész Sándor múzeumi tudományos főmunkatársnak, népmesekutatónak. 1350 gépelt oldalt tesznek ki a mesék, melyekről Tarczali Ádám nem is gondolta, milyen értéket rejtenek magukban, s hogy ezért valamikor a Parlamentbe hívják kitüntetésének átvételére. Egyik szép meséjét augusztus 18-án a Kossuth rádióban is hallhattuk. Évek óta népszerű alakja környezetének, szívesen mesél idősebb barátainak éppúgy, mint a fiataloknak. Vándorútok szórakozása A városszéli Bartók Béla utcai házában lakik beteges feleségével, akinek gyakran kell gyógyszert hozni a városból. 1894-ben született Nyíregyházán, apja téglaégető volt, később, mikor otthagyta a téglagyárat, télen seprűkötéssel foglalkozott, nyáron gombát szedett az erdőben. A hosszú téli estéken seprűkötés közben hallotta nagyapjától, édesapjától az első —i mindmáig megőrzött meséket. De a gyermekkori meséket újabbak követték. — Hat elemi elvégzése után kőművestanuló lettem Müller Pál kőművesmesternél. 1913- ban lettem segéd. Nagyon sokát jártunk ki vidékre dolgozni. Esténként bográcsban felváltva vacsorát főztünk. Én mindig mentesítve voltam a vacsorafőzés alól, mesékkel szórakoztattam elfáradt társaimat, a nagyapámtól, apámtól és az öreg erdőkerülőtől hallott mesékkel. Aztán vándoroltunk faluról falura: az idős parasztemberektől is nagyon sok mesét, valóságnak mondott babonás történetet hallottam. Ismerkedés a munkásfolklórral De nem mindig volt zavartalan az ösztönös és a mindennapi élet gondjait feledtető mesélés. A vándorkőműves nehéz kenyere megismertette Tarczali Adámot a munkásszervezkedéssel is. Már 1907- ben tagja lett az építőmunkások szakszervezetének, aztán 1914- ben az első világháború szele sodorta egészen távol a csodálatos mesevilágtól. Munkácsra vonult be a 65. gyalogezredhez, áthelyezték Bécsbe, ahol szanitéc volt. Harcol az olasz fronton, 1918. április 27-én megsebesült, a trieszti, majd a budapesti kórházba került. 1919-ben a vörös őrség tagja lett. Munkásmozgalmi múltjáért 1969-ben az Elnöki Tanács a Tanácsköztársasági Emlékéremmel jutalmazta. Évtizedekig őrizte emlékezetében a vándorlások, a katonáskodás, s a gyermekkor színes és gördülékeny meséit, melyek forrása a szájhagyomány. 144 meséjéből a legtöbb tündérmese, tréfás és novellamese, hiedelemszerű monda és állatmese. A népmesekutató azért tartja igen értékesnek az elkallódástól megmentett meséket, mert Tarczali Ádám kitűnő emlékezőtehetsége révén a magyar néprajztudomány a munkásfolklór köréből kapott értékes anyagot, példásan bizonyítva, hogy a néphagyományok nem csupán a parasztságnál élnek. Húsz magnószalagon — Tarczali Ádám meséi a munkásosztály által őrzött hagyományokhoz tartoznak — mondta dr. Erdész Sándor. — S ezzel a meseanyaggal a munkásfolklórról szóló ismereteink kedvezően gyarapodtak. Fiatal korában, különböző munkahelyen dolgozva, katonai szolgálata idején szívta magába a meséket, emellett az úgynevezett „tirpák” hagyományoknak is alapos ismerője. Meséiben ugyanis a „tirpák” néprajzi csoportra jellemző motívumokat, mondákat is szép számmal találhatunk. A nyíregyházi munkásmesemondó több mint húsz magnetofontekerccsel , gyarapította a Nyíregyházi Jósa András Múzeum mesekincsgyűjte- ményét, egyben a magyar népmese kincsestárát. Meséinek száma, eredetisége, a munkáshagyományok értékes motívumai, az idős munkás emberi magatartása az ország legnagyobb mesemondói között vívtak ki helyet megőrzőjüknek, a Népművészet Mestere címmel kitüntetett veterán Tarczali Ádámnak. P. G. Az Északi körút mentén. Hammel József felv. Rossz kezdet ötven ember ácsorog, ázik bőröndjével együtt pénteken délelőtt a megyei tanács előtti járdán, ötven szabolcsi, vidéki szakember, aki három hónapja befizette a költségeket egy budapesti és Pest környéki szakmai tanulmányútra. Bejött a falujából azzal, hogy reggel hétkor indul a busz, s ebéd után már a mezőgazdasági kiállítást nézheti. Négy órán át várta a buszokat az ötven ember — egészen délután egyig, s aztán ki tudja meddig — hiába. Nem tudták, hogy közben mennyi heves szóváltás zajlott le az utazást szervező tanácsi mezőgazdasági osztály, az utazási iroda, és a buszokat kiállítani nem tudó AKÖV telefonvonalai között. Az AKÖV arra hivatkozott, hogy csak pénteken derült ki: a buszok üzemképtelen állapotban vannak. Az utazási iroda mást nem tehetett, mint sürgetett. A tanács illetékesei pedig egyszerűen nem értették, hogyan fordulhatott elő ilyen eset. „Ezerhétszáz embert viszünk fel így a kiállításra és a Pest környéki mezőgazda- sági üzemekbe tapasztalat- cserére a vásár egy hónapja során” — mondják a szervezők a megyei tanácson. Ez volt az első csoport. S kérdik: mi lesz a többivel? Hogy mit gondoltak azok az utazást bonyolítókról, akik csak péntek estére, éjjelre juthattak fel úticéljukhoz, ázot- fcan és viszontagságos körülmények között? Semmiképpen sem tartották az esetet good will-nek, vagyis a buszvállalat jó hírneve gyarapításának. K. J. Á jótékonyság határai Minap egyik termelőszövetkezeti elnökünkkel beszélgettünk a mátészalkai benzinkútnál. Valami apró baja volt a kocsinak, azt javították. Felhasználtuk az alkalmajt, elmondtunk neki néhány panaszt, melyet nem személy szerint ő ellene, hanem a termelőszövetkezete ellen hallottunk a falujában. Majd mindegyik úgy végződött, hogy ezt sem ad a tsz, azt sem ad. Az elnök türelmesen végighallgatta a felsorolt panaszokat, végígsimogatta csapzott haját és a lehető legnagyobb tömörséggel ezt válaszolta: „Harminchét napig élelmeztük több falu hozzánk menekült népét. Építési segélyt adtunk igen sok embernek. Mindezzel már régen túljárunk az eredetileg erre szánt ötmillión. Egyszerűen kifogyott a tárcánk.” A sok panaszra adott egyetlen válasz elgondolkoztató. Ez csak egy termelőszövetkezet, de hány hasonló ügy van me- gyesz'erte. Árvíz nem látta vendéglátók, akiknek megették, feltakarmányozták számos tartalékukat és még mindig csak kérnek, kérnek tőlük. Vagy falun belül is. Vendéglátás lesz öregeknek? Főzi a tsz! Sportolókat kell szállítani? Majd a tsz! Építőanyag kell? Fuvar? Nászajándék? Hiányzik valami községi munkához a munkaerő, a pénz? Majd megkérjük a termelőszövetkezetet ! Szoktuk azt írni, mondani, hogy ami a falu érdeke, az a tsz érdeke is. Ha a sportélet fellendül, jobban maradnak a fiatalok. Ha a kulturális élet jó, akkor meg jól érzik magukat és hazajönnek dolgozni. Hogy, ha egy melléküzemágon nem is lehet sokat keresni, de mellékjövedelmet ad, kezdjünk hozzá, mert a falu közérzete javul, s vele a tsz-é is. De nem szabad a jól jövedelmező termelőszövetkezetet sem összetéveszteni egy olyan fejőstehénnel, amely korlátlan anyagi eszközökkel rendelkezik, csak vezetői, tagsága zsugori, azért nem ad mindent, amit csak kitalálnak a faluban. És nem szabad azt hinni, hogy csak a jövedelem emelkedik. Nőnek a kiadások is. A sokat emlegetett kedvezmények mellett nőnek az adók, és a levonások. A kölcsönöket is vissza kell fizetni. Az új, jövedelmező ágazatok beruházása az első években tetemes részt vesz el az új jövedelmekből is. Az önmagában jó dolog, ha a mai szabolcsi falu ezerféle új igényt támaszt és szeretné mielőbb kielégíteni ott. a helyszínen. Az is a bizalom jele, ha őszintén a termelő- szövetkezethez fordulnak újra és újra, miben tudna segíteni. De ha anyagi eszközei végesek, ha nem tud mindenben rendelkezésre állni, amiben szeretnék, abban jó gazdasági gondolatok is szerepet játszhatnak. Hiszen a költséges korszerűsítés épp a holnapi többletjövedelemnek, — és a falu számára adott több segítségnek — veti meg az alapját. Vagyis ugyanannak, aminek az alapját venné el, ha a tsz — erején felül — ma segítene abban, amiben holnap már jobban tud. Gondoljunk erre is, ha egy- egy elutasított kérésről beszélünk. Gesztelyi Nagy Zoltán Szabó László — Sólyom fózsef: Kémek a búvárhaión (24.) Amikor az amerikai német magához tért, Conollv m°- solyogva így szólt: — Ha amerikai állampolgár is, ezzel még nem sokat mondott. Tegnap hosszú beszélgetésem volt Mister Daschhal. a barátjával. Elegendő ennyi, vagy esetleg megmagyarázzam részletesebben? Burger egy időre megnyugodott, s csak akkor kezdett isméi nyugtalankodni. amikor a New York-i városi fogház egyik cellájában összetalálkozott Henkével, Quirinnel és Schmidttel.. . De ezzel még csak az «ägyik csoport volt a szilárdan őrzött börtönfalak mögött, a másik szabadlábon tervezte, hogyan robbantsa fel tíz nap múlva az egyik legnagyobb amerikai alumíniumgyárat. Conoliy vezette a második csoport nyomozását is. s ehhez ismét megkereste Dascht. Már reggel tudta, hogy ennek a csoportnak a parancsnokával volt már dolga az FBI-nak. Amikor ugyanis Dasch Kerling nevét említette, Conoliy elgondolkozott. Aztán tüstént telefonált az FBI irattári főnökének, s egv óra múltán közölték vele Kerling nacio- náléját. Kerling megtartotta eredeti nevét, s így könnyen kiderült róla, hogy 1940 nyarán, amikor az FBI már hosszabb ideje megfigyelés alatt tartotta, mint a fasiszta Bund-szervezet ■ egyik amerikai vezetőjét. meg akart szökni az USA-ból. Egy másik, hasonló náci tár., saságában indult el Floridából. egy kis jachton, minden bizonnyal Franciaországba. Balszerencséjére — vagy éppen szerencséjére — nem sokat konyított a hajózáshoz, s a parti őrség éppen idejében érkezett, hogy mindkettőjüket ‘kimentse a hullámokból. A kis jacht ugyanis felborult. Az irattári adatok szerint Kerling utitársát Hermann Neubauernek hívták. — Nem ismer semmiféle Neubauert? — kérdezte nyomban a tájékoztatás után Conoliy Daschtól. — Nem, ilyen nevűt nem ismerek... — Kerlingnek ki a legjobb barátja? — Hermann Nicholas. Hosszabb időt töltött az USA-ban, mindenféle mesterséggel megpróbálkozott már. Tessék elmondani, mit tudnak róla, talán azonosítani tudom — mondta Dasch. S ekkor Conoliy felolvasta mindazt. amit Neubauer amerikai pályafutásáról tudtak. — Ez ő, Nicholas, vagyis Neubauer. ÍFolytatjuk) Tiszta várost! A városi lakosság visszatérő panasza: szemét és papír- hulladékok csúfítják el legszebb utcáinkat. A panaszok helytállóak. Az utcák tisztán tartásával kapcsolatos jogos észrevételeket továbbítottuk a városi tanács vb. egészségügyi osztálya vezetőjének. Ígéretet kaptunk, hogy az egészségügyi osztály az illetékesekkel megbeszélést folytat: Nyíregyháza város forgalmasabb úttestein, utcáin biztosítani lehessen az utcák tisztántartását. „A tiszta udvar, tiszta ház” mozgalom érvényesüljön az utcákon is. De ezen túl: egészségügyi szempontokból sem közömbös, hogy ha kell, akár a szabályos rendelet megtartása árán is meg lehessen oldani a város utcáinak rendben tartását. F. P. LAPSZÉLEN: Emberélet védelmében Az év első hét hónapjában 91 baleset volt. Ez figyelmeztető szám a megyei építőipari vállalatnál. Aztán egy rövid ismertetés a/ egyes munkahelyekről összehasonlítva a múlt évi ..teljesítményeket” az ideiekkel. Az I. főépítésvezetőség 16-ról 19-re „emelte” a balesetek számát, az V-ös 9-ről 18-ra. (Az I. főépítésvezetőséghez tartozik a Szabolcs-szálió építése, ahol a közelmúltban volt egy halálos baleset, s a posta építése, ahol könnyen halállal végződhetett volna egy munkás zuhanása a harmadik emeletről.) A fenti adatokat Somorjal Béla főmérnök ismertette a művezetőkkel, építésvezetőkkel a néhány napja megtartott első munkavédelmi konferencián Kritikusan, a „nehéz” kérdéseket sem kihagyva tartotta rövid beszámolóját. Szót emelt a sablonos, nem a gyakorlati munkához alkalmazkodó munkavédelmi oktatás ellen. A balesetek egyharmada rossz munka- szervezésből adódott. Ez szintén a műszakiaknak volt figyelmeztetés a megelőzésre. Ám megszívlelendők Varga Endrének, az SZMT munka- védelmi főfelügyelőjének szavai is: kevesellte a balesetek utá a 16 fegyelmi felelősségre vonást. Mégis most nem a számok, hanem a számok elleni tettek azok, amik szót érdemelnek. Ugyanis a vállalat vezetői — látván az évek óía szinte változatlan helyzetet — augusztusban munkavédelmi hónapot tartottak. Mondani sem l^ell, hogy a munkavédelem nem kampány, nem egy hónapig tart csupán, viszont ebben a hónapban még fokozottabb harcot indítottak a baleseteik ellen. Nagyobb gondot fordítanak a munkavédelmi intézkedési terv végrehajtására, az egyes dolgozók baleseti oktatására. Csak egyéni védőfelszerelésekre 134 ezer forintot költöttek ebben az évben. A korszerűbb gépek beszerzése szintén a biztonságosabb munkavégzést segíti elő. És a balesetek megtörténte ellen tesznek akkor is, ha beszélnek róluk, ha nem eltussolni igyekeznek azokat L. B, Októberbqp nyílik Pesten a mai magyar dráma színháza Október 15-én nyitja meg kapuját Thália új budapesti otthona, a 25. színház. Miben különbözik majd a 25. szíh- ház a többitől? — kérdeztük Gyurkó Lászlótól, az új színház író-igazgatójától. — A színházat eleve a közönség határozza meg, s nem fordítva. Mi nem csinálunk ebből titkot, egyetlen réteghez kívánunk szólni csupán. 100 főnyi publikumot befogadó nézőterünkön azoknak játszunk, akik a színházban nem csupán szórakozást keresnek, hanem ön- megismerést, s ugyanakkor a világra való odatekintést. A 25. színház az új magyar dráma otthona, világnézeti színház akar lenni. A játékstílusban is újat hozunk. Évente négy bemutatót tartunk. Az idei évadban Németh László: Gyász című regényének speciális adaptációjával nyitunk. A második előadásunk szerzője Platon, a harmadik premierünk az Egész élet című darabom lesz, a negyedik egyelőre függőben van. A 25. színház tagjai: Hau- mann Péter, aki a pécsi Nemzeti Színháztól került fel Pestre. Verebes István, Szendrő Iván és Jobba Gabi. S ezzel a teljes névsort el is mondtam — ugyanis mindössze négy állandó társulati tagunk van. Alkalmanként, a művek jellegétől függően, nyilvánvalóan másokra is apellálunk. — Az új színház ez év végéig a KISZ Központi Művészegyütteséinek Rottenbil- ler utcai székházában működik, s januártól, ha kész lesz a modern, kellemes színpadunk, akkor az Újságíró Szövetség Népköztársaság úti volt vetítőjében. Szlovák pedagógusok ajándéka a szatmári iskoláknak Megérkezett Szabolcsba a szlovák pedagógusok ajándéka az árvíz sújtotta iskoláknak. A Szlovák Pedagógus Szakszervezet ötvenezer forint értékű iskolai szemléltetőeszközt — fizikai—kémiai egységládákat, mikroszkópokat, epidieszkópokat és más értékes technikai tárgyakat — küldött a magyar pedagógusszakszervezetnek. Az ajándék már a szatmári iskolákban van, ahol jó hasznát veszik a modern taneszközöknek.
