Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-30 / 229. szám

RELET-WAGYARORSZJ« S. (4M tfifli, srepfemEer 3Ö. ^ _ KOMMENTÁR Százezer ember kenyere A mátészalkai hűtőtárolóból exportra készítik elő a jo­natán' P-'ró Etelka és Bíró Emma. 4 Veszprém megyeieket dicséri Avatásra készülnek Kérsemjénben Sokszoi- volt téma az elmúlt években, hónapokban a jó, friss kenyér. Baj volt a szál­lítással, ellátással, minőségé­vel. Különösen megyénkben volt sok a panasz, ahol a falvak, a tanyák népe sok­szor nem, vagy késve jutotta mindennapi kenyérhez. Or­szágos konferencia foglalko­zott a kenyérellátás javításá­nak problémáival, napirendre tűzte a párt és a kormány is. Ennek nyomán tárgyalta a megyei pártbizottság, s így született kezdeményezés a kenyérellátás javítására. Ja­vasolták, hogy a fogyasztási és termelőszövetkezetek fog­janak össze és épí tsenek meg­határozott körzetekben ki­sebb, de jelentős pékségeket. Ez azóta a megvalósulás út­ján van. A kormány intézke­dés tett arra, hogy a taná­csok 30 százalékos állami tá­mogatással járuljanak hozzá ezeknek a falusi kenyérgyá­raknak a megépítéséhez. Ez érdeke a szövetkezetek­nek, érdeke a tanácsoknak. A fogyasztási szövetkezetek programot dolgoztak ki, mely szerint 1972-ig 15 ilyen falusi pékséget építenek. Ebből már kettő működik. Egyik Tor­nyospálcán, a másik Nagy­halászban. Ez év végére hat- kemencésre bővítik a nagyha­lászi üzemet az Ibrányi Megyénkben ma közel két, két és fél ezerre tehető azok­nak a lányoknak, asszonyok­nak a száma, akik bedolgo­zóként vállaltak munkát. Az oroszlánrészt ebben a Nyír­egyházi Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet vállalta. A szövetkezetnek jelenleg 1300 dolgozója van, akiknek nagy része otthon végzi munkáját. A bedolgozók és a közös mű­helyekben dolgozók között nincs semmiféle különbség, csupán a feltételek különböz­nek. Az országban először ve­zették be a bedolgozók fize­tett szabadságát. Csak ebben a fél évben erre a célra 119 ezer forintot fizettek ki a bedolgozóknak. Ezen még to­vább menve, más szociális juttatások odaítélésében sem tesznek kivételt bedolgozó és közös műhelyben dolgozó kö­zött. A korábbi évek gyakorlata az volt, hogy a szövetkezet csak 16 évet betöltött dolgo zót vett fel. Az új alapsza­bályban az életkori eltételt módosították, lecsökkentve 14 évre. E?.zel a megyében első­ként éltek. A szövetkezetben, akárcsak a bent dolgozók, az újonnan felvett lányok, a bedolgozók is szövetkezeti ta­ÁFÉSZ besegítésével, s így több, mint 22 000 ember ellá­tását biztosítja friss kenyér­rel. Épül már a nagyecsedi, tiszaszalkai pékség is, s a tsz-szel közösen a nyírbog- dányi. Ha elkészülnek, s ter­melnek, úgy csaknem 100 ezer ember kenyérellátása oldódik meg megyénkben. Országos konferencián hangzott el, hogy a kisebb közös vállalkozásban létesü­lő pékségek építését, működé­sét támogatni kell. Ez a párt és a kormány álláspontja is. Jó lenne, ha ezt tanácsaink az eddigiektől jobban figye­lembe vennék, s a meghatá­rozott állami támogatást biz­tosítanák a jövőben a szövet­kezetek által létesítendő épülő kenyérgyárakhoz. Kétségtelen, ha mind a ti­zenöt falusi péküzem meg­épül, még tovább javul a kenyérellátás. De ezek meg­valósításáért sokkal intenzí­vebben kell tevékenykedni ta­nácsainknak is és szövetkeze­teinknek is. (Gondolunk a szakemberképzésre, -ellátásra is.) Mert jelenleg ez is gond. Hiába lesznek a kisebb falusi péküzemek, ha nem lesznek szakemberek, akik a kenyeret sütik. Ezek kér ben is összefogásra van szükség. Sokkal nagyobbra mint ed­dig. (fk) gok, amennyiben részjegyet vesznek. A szövetkezeti ta­goknak pedig, függetlenül at­tól, hogy közös műhelyben, vagy otthon dolgozik, jár a szülési segély, a betegségi, esküvői, vagy rendkívüli se­gély. Csak gyermekgondozási segélyben neon részasülhet- ,nek a .bedolgozók, , de ennek egyszerű olta van. A gyer­mekgondozási segélyrendelet azért született meg, hogy biz­tosítsa a bedolgozó anyának azt, hogy otthon nevelhesse gyermekét. A bedolgozóknak erre már csak azért sincs szükségük, mivel munkavi­szony alatt is, eleve otthon vannak. így nincs akadálya, hogy gyermekük neveléséről otthon gondoskodhassanak. A nyereségrészesedés elbí­rálásában már ismét a közös nevező a döntő. Sőt, ugyan­úgy kaphatnak törzsgárdajel- vényt. mint a közös műhely- beliek és a hűségjutalmak is megilletik ezeket a dolgozó­kat. Ahogy eddig is megkap­ták és ezután is, jövőre a 20 éves évfordulóin, meg fogják kapni. Az elbírálásra pedig egyetlen adat: eddig a szö­vetkezet 28 ezer forintot fize­tett ki különböző segélyként. Ennek felét bedolgozók kap­ták. <hsj.) Nagy pusztítást végzett a májusi árvíz Kérsemjénben is. Az egyéb károk mellett pél­dául 74 lakás új jáépítése vált szükségessé. A község laká­sainak felépítését a távoli Veszprém megye vállalta. Alighogy elvonult az ár, a dunántúli megye vezetői, a vállalatok szakemberei meg­jelentek a faluban és az elsők között láttak hozzá az újjáépítéshez. A Veszprém Megyei Tanács II. számú Épí­tőipari Vállalata (Sümeg) fog­ta össze a munkát, vonult fel a szükséges emberi és gépi erővel Kérsemjénbe. De jöttek a megyében tanuló diá­kok is, hogy segítsenek. A- helyi lakosság — látva a veszprémiek igyekezetét — maga is jelentős számban vett részt az újjáépítés munkála­taiban. A napokban már ünnepel­tek Kérsemjénben: miután az újjáépítés a reméltnél is gyorsabb ütemben haladt az elmúlt hetekben, a segéd­munkát adó diákok elbúcsúz­tak a falu lakosságától. A Szamos partján tábortűz mel­lett műsort rendeztek, itt kö­szönték meg a helybeliek a 332 diák és 7 tanár fáradsá­gát, akik 3 csoportban dolgoz­tak Kérsemjénben. Június vége és szeptember közepe között közel ezer Veszprém megyei szakember fordult meg Kérsemjénben, hogy részt vegyen a falu újjá­építésében. A legtöbben napi 10—14 órát is dolgoztak, melynek nyomán ebben a községben az elsők között ke­rülhet majd sor az új laká­sok ünnepélyes avatására. Jól mutatja a munkák előrehala­dott állapotát, hogy eddig már a felépült lakások hat­van százalékát adták át tu­lajdonosuknak. De jó ütem­ben halad a többi lakás befe­jező munkálata is. A veszp­rémiek — amellett, hogy jó­val a november eleji határidő előtt felépítik az elpusztult lakóházakat — nemcsak egy helyiséget tesznek lakhatóvá, hanem teljes belső pucolást. padlózást végeznek. így is néhány napon belül a vállalt lakások mindegyike átadásra kész állapotban lesz Kérsem- jénben. A helybeli termelőszövetke­zet megsegítéséről sem feled­keztek el a veszprémiek. A Veszprém megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat — amely tevékenyen kivette ré­szét a lakások újjáépítéséből — vállalta, hogy egy közel 300 négyzetméter alapterüle­tű — negyedmillió forint ér­tékű — vasvázas raktárépü­letet készít ajándékképpen a kérsemjéni termelőszövetke­zetnek. Ezzel a munkával is végeztek szeptember utolsó hetében, s az átadásra a fa­luba érkezett a vállalat igaz­gatója, Benedek Mihály és Sinka József párttitkár. A tsz vezetői, tagjai meleg szavak­kal köszönték meg a segítő­szándék e szép példáját a vállalat képviselőinek és — levél útján — Bodogán Já­nosnak, a Veszprém Megyei Tanács VB elnökének. (a) > Talán a legszebb nevű ter­melőszövetkezet a Nyírség­ben: tiszakanyári Havasi Gyopár. Immár törekvés is van rá, hogy méltó legyen ne­véhez. Átépítik a központot. Jövőre parkosítják is. Nyir­kos András párttitkárral és Pálur Tivadarné főkönyvelő­vel járjuk a határt. Büszkén mutatják a nógyhoklas cse­metekertet. Apró ezüstfe­nyők, szomorúfűzek, dísznö­vények, -cserjék illata lengi komi a környéket. Szép is, értékes is. És az idén különö­sen jól jött. Terven felül 400 ezer forintot hoz a közösnek. Innen a homokról. Szállíta­nak a debreceni és a nyíregy­házi városgazdálkodásiaknak. Jövőre már tizenöt holdas lesz. Több lesz a jövedelem Még több munka, de több jövedelem is lesz. Mellette a túloldalon egészen a dombo­kig nyúlik a fiatal almás. Jö­vőre fordul termőre, de már az idén is szépen fizet. Hoz­za az egymilliót. Szintén ter­ven felül. Pirulnak a pirosló jonatánok. Kell Is, mert új fogalommal ismerkedtek itt is az idén. Árvíz okozta belvíz­kár: a szorgos munka gyü­mölcsét megtizedelte. Csak­nem másfél millió a kiesés a növénytermesztésből. Odave­szett félmillió értékű kenyér- gabona, ugyanennyi kukorica. Kár van a burgonyából, cu­korrépából, napraforgóból, s a pillangósokból is. Kinn vannak a határban az emberek. A falu szinte üres. Csatlakozott a kongresszusi munkaversenyhez a Havasi Gyopár is. Igaz, a brigádveze­tők kissé húzódoztak. De így is. úgy is meg kell, menteni amit lehet. Nincs is baj a szorgalommal. A hatvanesztendős párttit- kárt mostanában a kora reg­gelek a határban találják. Versenyben az idővel Kétszázhúsz holdon terem az ízletes gülbaba és a kis- várdai rózsa. Felét már ki­szedték a brigádok. Hajtja őket a nekik járó 20 százalék is. Cél az, hogy még a fagy beállta előtt kiválogatva ér­tékesítésre kerüljön novem­ber elejéig. Pálurné, a fő­könyvelő bizakodik. A ter­vezett 70 mázsás átlag meg­lesz így is. Vetőmagként ér­tékesítik. Szállítják már a napraforgót .is. Végzik a tisz­títást. s mint mondják jól fi­zet. Átlagosan 7 mázsát, öt­ven holdon termeltek az idén. A dohány pajták deszkái kö­zött kiviláglik a bámuló do­hány. Tele van mind. Tizen­egyezer póré. Hatvan holdon termeltek. Kertit és hevesi fajtát. Idejében végeztek , a permetezéssel, s így minimá­lis peronoszpórakár .érte. Idén foglalkoztak először kerti do­hány termesztésével. Sikerült. Magasabb a hozama, keve­sebb munkaerőt igényel. Szedik már a cukorrépát is ötvenöt holdon. Ebből 100 mázsás átlagra számítanak. A nem termő 50 holdas almás is megadja a 6 vagon he­lyett a tízet. De á 300 hóid kukoricából csalt 80 maradt. Ezt már nem tudják pótolni. —, Viszi a tagság apraja t- nagyját, az egész családot, hogy mielőbb végezzünk — mondja a párttitkár. — Csak így lehet versenyre kelni az idővel, mert más munka is van. Vetjük az őszi árpát, a rozsot. Igaz még az elején tartunk. Gyorsítani kell ezt is. Nyújtott műszakot szervez­tünk a. traktorosok között. Es­ténként, amikor a szállítá­sokkal végeztéit, még neun szállnak le a nyeregből, dol­goznak tovább. Hat erőgé­pünk. Ha az idő is szolgál bennünket, november 15-re teljesen végzünk a betakarí­tással is. Nem lesz könnyű, mert összesen kb 30 000 mázsa ter­mést kell felszedni, elszállí­tani, s ebben a tizenöt tagú szállítóbrigád ugyancsak be­lefárad. Műszerfal a ,,Zsigulihoz** Szerencse, hogy van mel­léküzemág. Ez „húzza ki” őket az árvíz okozta belvíz­kárból. Alig tíz hónapja mű­ködik a tsz-ben a tekercselő- üziem. Jelenleg 64 tsz-szel vannak kapcsolatban. Az első fél év 40- ezer forint tiszta jövedelmet hozott. — Fejleszteni kívánjuk — újságolja a főkönyvelő. — Béi-munkában gépkocsiba mű­szerfalak szerelését vállaljuk el; magyar üzemtől, amely a szovjet FI AT-hoz a „Zsiguli­hoz'’ készít műszereket. Nö­velik a munkáslétszámot is. Most készül az épület, ahol e munkát végzik majd/ Emellett ez a kis üzem el­látja a faluban a háztartási gépek javítását is. Jó szolgá­latot tesznek vele a lakosság­nak. Működik a drótfonó üzem is. Kerítésdrótokat ké­szítenek tsz-ek, fogyasztási szövetkezetek rendelésére. Az első fél évben 50 ezer forint tiszta jövedelmet hozott a közösnek. így talán sikerül pótolni a veszteséget a tiszakanyári Ha­vasi Gyopár- Tsz-nek. F. K, Kereseti lehetőség Szabolcsban Munkahely otthon Egyik határszéli kis falu­ban egy öregasszony lakott 8 éves kis unokájával. Min­denki elhalt a családból, ro­konságból, csak ketten ma­radtak. Az öregasszony mos­ni, takarítani járt, ebből fu­totta a nagyon sovány élet­re. Jancsi már harmadikos, csendes, szófogadó gyerek volt. A nagy szegénység meg­tanította a tűrésre. November havában jártak. Egyik este az öregasszony a nagy darab zsíros kenyér mel­lé egy bögre tejet adott va­csorára a kisfiúnak. Ritkán futotta tejre, de aznap a ta- nítóéknái mosott, és ilyenkor mindig adtak valamit, mert a Jancsit szerették, jól ta­nult, soha nem volt vele sem­mi baj. Nagyanyja ilyenkor mindig mesélgetett. — Az én legnagyobb örö­möm — szövögette a múl­tat az öregasszony —, ami­kor olyan kicsi voltam, mint te, a reggeli jó édes maláta­kávé volt. Talán azért örül­tem olyan igazán, mert hát egy szép barna bögréből it­tam. Ez a barna bögre szinte hozzám nőtt. Nagyon szeret­tem. Mindig szomorú va­gyok, ha arra gondolok, hogy Dömjén Miklós: Barna bögre a malátakávé is elmaradt, meg a bögre sincs többé. A petróleumlámpa már gyen­gén világított. A falra rajzo­lódó karikák egyre kisebbek lettek, majd a szobára lassan ráborult az éjszaka. Másnap reggel Jancsi az iskola után a boltos fiához szegődött. — Nagyanyámnak kará­csonyra szeretnék venni egy szép barna bögrét. Szegény vagyok, de meglátod, mega­dom majd az árát, ha kap­hatnák egyet hitelbe. A boltosfiú először dur­ván leszólta a társát, de egyszerre csak tágra nyílt a szeme, kaján ötlete támadt. — Ide hallgass, nem bá­nom, megkapod karácsonyra a barna bögrét, de azért meg kell, hogy dolgozzál. — Megdolgozni? De hát hol és mit dolgozhatnék? — A karácsonyi szünidőig minden reggel eljössz a há­zunk sarkához és a táskámat elviszed az iskoláig. Ha meg­teszed, megkapod a bögrét hitelbe. Jancsi lesütötte a szemét, nagyon is jól megértette, miről van szó, de nem ha­bozott egy pillanatig sem, vállalta a feladatot. Nagya­nyunak meglesz a barna bög­réje. Napról napra cipelte a bol­tosfiú táskáját, meg a sa­játját. Kétszer annyi utat kellett megtennie, mint eze­lőtt, mert ellenkező irányban laktak. Egy hét múlva szokatlanul nehéznek találta a táskát, a rákövetkező héten még sú­lyosabbnak. Érezte, tudta, hogy a másik ki altar vele babrálni, de meg sem muk­kant. Biztos, hogy tégla van a könyvek között. Szerencsére eljött a kará­csonyi szünidő, letelt a súlyos penitencia. Jancsi pedig meg­kapta a barna bögrét. Szép ünnepi estjük volt. Nagyanyu boldogan forgatta« barna bögrét, és kortyolgatta az ízes malátakávét. ★ Csípős hideg karácsonyi éj­szaka volt. A körúti taxiállo­másnál megállt egy köpcös, olyan hatvanas féle férfi. — Jól megfizetek, aki ha­zavisz Érdre. — Hazaviszem én. paran­csoljon S már indult is a taxi. Az utasból áradt a szó: — Kis házam, gyümölcsö­söm van Érden. Naponta busszal járok be a Műhelybe. Maszek vagyok. Iparom van... A sofőr csalt hallgatott, nem volt kenyere a sok be­széd. Közben, régi sofőrszo­kás szerint jól megnézte uta­sát a visszapillantó tükörben. Nem tudta hová tenni ezt az arcot Valami motoszkált az agyában Ho’ is látta ezt az embert? De az istennek sem tudott rájönni. — Tudja, — dőlt a szó a másikból — Szalmát- megyé­ből jöttem fel Pestre, ott születtem Kocsordon... A sofőr szeméről egyszerre lehullott a hályog. Ez a ko- csordi boltos gyereke! Kese­rű történet pergett le az agyában. Lázas izgalom for- rósította a homlokát. Lám. a Varga boltos vásott kölyke most itt ül mellette. Rövid percek alatt formát öltött benne az elhatározás. Már jó ide.ie futott a kocsi az országúton. — Mennyire van még ide az érdi ház? — Var az még jó 7—8 kilométer — felelte az utas. A sofőr, mintha csúszna a kocsi, kifutott az országút szélére. Egészen balra fordí­totta a volánt, úgy, hogy a taxi majdnem keresztbe állt meg az úton. A sofőr kiká­szálódott a kocsiból. — Vaiami baj van. Leállt a motor... Szálljon le ön is, együtt jobban boldogulunk. Fontoskodva vizsgálgatta' a motort, majd odaszólt az utasának: — Álljon egy kissé hát­rább. két-három méterre. Én visszaülök, megindítom a motort, figyelje majd, hogy forog-e a hátsó kerék? Beült a volán mellé, és csak úgy félvállról kiszólt az ablakon: — Tudja-e, hogy ki vagyok én? Az utas meglepődött. — Nem én! — Hát én is kocsordi va­gyok. A Balazs gyerek. Ba­lázs János — és tréfásan hu­nyorított a szemével. — Maga a Balázs, a Jan­csi? — vidult fel a másik. — Hát ez nagjrszerű, hogy így összetalálkoztunk. Micsoda szerencse...! — Lehet, hogy magának szerencse. Nekünk azonban van egy kis elszámolni va­lónk. Sejti, ugye, hogy mi? Egy barna bögrét vettem egyszer magától hitelbe. Varga Imre elvigyorogta magát. — Nahát, ez igaz, milyen jó az emlékezete — Jó bizony. Idehallgas­son Varga úr. A barna bög­re ára pontosan annyi, mint amennyit idáig az óra mu­tat. így hát kvittek volnánk. De ami hátra van az útból, azt a 6—7 kilométert most már a saját lábán fogja megtenn . Jó éjszakát! Beindította a motort, a már futott visszafelé a taxi. Pótolják a veszteséget Tiszakanyáron Ötlet, szorgalom a „Havasi Gyopárban“

Next

/
Oldalképek
Tartalom