Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

-• in^.irr-vrAf^a fftirorxy - rssvmwAW mkhermw fSW." sz^fem^Sf fi®; MAGYARÁZAT — Magával mi történt? — Móresre tanítottam egy huligánt. (Kallus rajza) BIZTONSÁGI ÖV R VflGÉP Vállalat felvételre keres NYÍREGYHÁZI MUNKAHELYRE: hegesztő, forgácsoló, kárpitos, villanymotor-tekercselő, mérlegkészítő, szak- és betanított munkásokat, segédmunkásokat, valamint egy fő vízvezeték és központifűtés-szerelőt. BALKÁNYI MUNKAHELYRE: lakatos és hegesztő szakmunkásokat DEMECSERI MUNKAHELYRE: Egy fő KÜLÖNLEGES GÉPJÁRMŰVEZETŐI JOGOSÍTVÁNNYAL rendelkező autódaru-vezetőt JELENTKEZÉS: balkányi munkahelyre a telepvezetőnél, demecseri és nyíregyházi munkahelyre: Nyíregyháza, Rá­kóczi út 100. Munkaügyi előadónál. (72851) Szolgáltatás Kurucbádogháza hajdaná­ban szegényes kisközség volt, de hogy a hetedik határban megépült földrészünk legna­gyobb cserebogár-tenyésztő telepe, ahol ipari célokra idomított bogarakat szaporí­tottak külhoni megrendelésre, a falu izmosodott, gazdago­dott. Neonfény ragyogott fel a szövetkezeti italbolt hom­lokzatán. A tanács kikövez- tette a község alján kacska­ringózó Bugyuka-patak fene­két, mivel a forgalom azon zajlott, lévén a patakmeder a legjobb közút az egész já­rásban. Nyílt még három tánciskola, egy virágkereske­dés, meg két nyilvános tele­fonállomás. Igaz, hogy ezek­ben egyelőre nem volt készü­lék, de igen szépen festettek a szederfák árnyékában. E fák alatt szokott össze­gyűlni a falu népe, hogy csöndes egyetértésben átkoz­za a televíziót, padlókefélő gépét, villanytűzhelyét, mosó­gépét és a technika egyéb csodáit. Ha Tutajos Mózsi bácsi, a nyugalmazott harangozó nem tanulja ki sebtében a villany- szerelést, bizony, háztartási gépek nélkül marad Kurucbá­dogháza. De hát Tutajos bácsi szorgalmas ember volt, s jó pénzért jószívű, így hát las-r sáriként mindenki sorra ke­rült. Mózsi bácsi azt mondogat­ta, hogy ő Csaba királyfi, a legendás hun vitéz. De hát ezt a kis hóbortját elnézték neki, s csak akkor került bajba, mikor felszereltek az első te­lefonokat a fülkékben. Ezeket Tutajos bácsi kiszerelte, és Noé bárkájának motorját akarta megépíteni belőlük. Mint Kurucbádogháza egyetlen és legidősebb huli­gánját telefonrongálásért el­ítélték Mózsi bácsit, s bizony, a rossz gépek rosszak marad­tak, mert nem volt ügyes kéz, amely életre keltse őket. Csak a lakosság esett két­ségbe, de nem a tanács. Meg­kereste az illetékeseket és se­gítségüket kérte a szolgálta­tóház megépítéséhez. Az emeletes remek csali részben népesült be. A föld­szinti üzletsort elfoglalta egy gomböntő, egy teknővájó, egy harangöntő, egy esőcsi­náló, meg két sírásó. Az emelet üresen maradt. Egyetlen szerelő jelentkezett, de arról is kiderült csakha­mar, hogy szélhámos, mivel gépjavítás helyett babból akart jövendölni az ügyfelek­nek. És mégis lett megoldás. öt idős egyén érkezett egyenesen a fővárosból. Be­költöztek az emeletre, kikö­nyököltek az ablakokba és elégedetten nézegették az elé­jük táruló tájat. Nagy soka­ság gyűlt a cigarettázók alá. — Mikor kezdik a munkát? — kérdezte Terka néni. — Reggel. — Hozzám jöjjenek elő­ször. Nem működik a rádióm. — Megnézzük. Megvesszük. — Rosszul mondja — ne­vetgélt Terka néni. — Meg­javítjuk! Ezt akarta monda­ni, ügyi bár? — Jól mondtuk, lelkem — verte cigarettája hamuját Terka néni fejére a legidő­sebb egyén. — Megszabadít­juk magukat a sok kacattól. Igaz, hogy nem vagyunk sze­relők, de annál jobb ószere­sek. Darázs Endre Egy mai Casanova A Hotel Lisboa kis csa- ládi szálló Velencé­ben, tíz percnyire a Szent Márk tértől. Amikor odaér­keztem, egy harminc év kö­rüli, jóképű, mosolygós arcú fiatalember ragadta meg a bőröndömet. A szobában bor­ravalót adtam neki; Luigi lelkes szavakkal köszönte meg. Másnap meg akartam kérni: intézzen el nekem va­lamit, de nem találtam a szokott helyén, a szálloda halijában. A portás felvilá­gosított, hogy a fiú nem jött munkába. — Beteg? — kérdeztem. — Nem, uram. Ma nem volt kedve dolgozni. Látva csodálkozásomat, el­mondotta, hogy Luigi nem hajlandó rendszeres munkát vállalni, és csak akkor jár be a szállóba — napidíjért — ha akar. Harmadnap megint dolgo­zott a szállóban és én elbe­szélgettem vele. Elmondotta, hogy mindössze tíz-tizenkét napot dolgozik egy hónap­ban, többet nem. — Na és az elég a megél­hetésre? — kérdeztem. — Még marad is belőle. Én ugyanis a szállásért nem fizetek. Egy özvegyasszony­nál lakom, nem fogad el tő­lem pénzt, mert nagyon ha­sonlítok a megboldogult fér­jére és jólesik neki látni engem, beszélgetni velem. — Szerencsés ember. És a kotzt? Hol étkezik? — Egy kifőzésben. És kép­zelje el, a tulajdonosnő sem fogad el tőlem pénzt. — Talán az elhalt férjére is hasonlít? — Nem a férjére, hanem az öccsére: tavaly motorsze­rencsétlenség érte szegényt. Kiköpött az öccse vagyok, mondogatja a tulajdonosnő, megtévesztően hasonlítok rá. Elmosolyodtam és ettől kezdve Luigit modern Casa­novának tartottam. Kedves csirkefogónak, akit a vélet­len sodort az ingyenélők kö­zé. Életformáját az határoz­ta meg, hogy véletlen má­sokhoz hasonlít. Nem keres­te a nők pártfogását, azok kényszerítették furcsa életére. — Tudom, mit gondol — mondta, — de nem tehetek arról, hogy ilyen tucatarcom van. Ennek köszönhetem, hogy az italboltban is ingyen kapok pálinkát. — Persze, mert hasonlít a tulajdonosnő fivérére. — A fiára, aki Amerikába vándorait ki. Pár nappal később meg­kérdeztem: mit csinál a megtakarított pénzével? — Sajnos, egyetlen lírám sem marad belőle. — Az lehetetlen — cso­dálkoztam, — hiszen koszt­ra, szállásra, italra nem fi­zet semmit. — De a keresetem legna­gyobb részét Júliának adom. Tudja, ő nagyon hasonlít Carmelitára. — Ki az a Carmelita? — A feleségem. Szicíliá­ban maradt, amikor én Ve­lencébe jöttem dolgozni. Palásti László FELVÉTELRE KERESÜNK: KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUMI ÉRETTSÉGIVEL RENDELKEZŐ FÉRFI MUNKAERŐT ÁRUFORGALMI ELŐADÓI MUNKAKÖRBE, TOVÁBBÁ RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni a munkaügyi előadónál. AGROKER Vállalat NYÍREGYHÁZA, KINIZSI U. 2. SZ. (72882) Papírhajó Moly Máté immár egy év­tizede a hivatal legmegbíz­hatóbb előadójának számított. Káros szenvedélyt nem is­mert, kizárólag a munka kö­tötte le figyelmét és idejét. Egyik nap özvegy Tabak Tódorné szelídített vadnyúl- tartási kérelme elveszett az íróasztaláról, tűvé tette mi­atta a fél hivatalt, beszedett egy marék idegcsillapítót —, de az akta estig sem került elő. Zúgó fejjel botorkált haza, undorral turkált a székelyká­posztában. Felesége, Eufrozi­na gyanakodó pillantással leste: vajon hol ténfergett, miféle romlott, ócska nő ete­ti, ha az ő finom, nagy gond­dal készített kosztját sem’ eszi meg! — Megcsaltál, Máté... — zokogott az asszony éjfélkor az ágyban, amikor a férfi el­fordult tőle, s kínjában a fa­lat kaparta. — A jelek azt mutatják, hogy szeretőd van... — Hirtelen felült, és szembe fordult vele, szeme szikrázott, mint egy vadmacskáé. — Valid be, hol az a dög, hadd írjam fel a címét! Reggel el­megyek és kivájom a szemét a szégyentelennek... Moly Máté hörögve kérte bocsánatát, s elmondotta vég­re: egy elveszett akta ment az agyára, már azt sem tudja fiú-e még vagy lány. Fegyel­mi vár rá, és elbocsátják, ha holnap sem lesz meg. Reggel a tükörből sajnál­kozva nézte meghasonlott szürke hasonmását. Úgy érez­te, hogy kilókat fogyott. Holdkórosként vánszorgott hivatalába. Fél kilenc után referádára hívta be magához főnöke, To­kos Lukács, és ő fogvacogva tántorgott be az osztályvezető szobájába. — Remélem, Tabakné ak­táját behozta... — kezdte To* kos Lukács. — Persze, hogyne, mi az hogy!... — dadogta Moly Má­té, majd hirtelen visításban tört ki. Idegei felmondták a szolgálatot. Őrjöngve röhö­gött. — Megőrült! — rivallt rá az osztályvezető. — Észnél van, ember? Maga a minisz­terhelyettes elvtárs titkárnő­je anyósának az ügyét gúny tárgyává teszi, kikacagja?... Csillapodjék már, az isten po­fozza meg...! Mire a mentők kijöttek ér­te, Moly Máté könnyesre rö­högte magát. Az intézetben két lábon szökdécselt, s az első hetek­ben csak káposztalevelet és nyers cukorrépát rágcsált. Jó hóna|:> múltán váratla­nul felkereste Tokos Lukács. Bűnbánó ábrázattal nyitott be gumiszobájába. — Isten engem úgy segél- jen, hogy megvan az akta, nyugodjon meg, Máté... — kezdte dadogva. — A kisfiam, Gedeon lopta el. Papírhajót csinált belőle a kölyök. Kép­zelheti, hogy kikapott tőlem. De ugye, most már nem ha­ragszik rám. Mondja, hogy nem haragszik!... — Nem haragszom — szu­szogta Moly Máté. — És ugye, már nincsen semmi baja... — aggodalmas­kodott az osztályvezető. — Nincs, — mondta Moly Máté közömbös hangon, — nincs semmi bajom. Apropó, — fordult ápolójához — va­lami változatosat, finomat szeretnék végre enni. Legyen szíves, hozzon egy marék szé­nát... Zoltai András KERESZTREJTVENY 1867. szeptember 20-án született Goldmann Hugó orvos. Érdemét tartalmazzák a beküldendő vízsz. I. , függ. 12. és vízsz. 38. sorok. VÍZSZINTES: 12. Az asszír császárok fejdí­sze. 13. A paripa.'14. A lusta. 15. Vége németül. 16. Energiaszolgál­tató. 17. Vigyázá. 18. TOA. 20. Kedves. 22. Colos hangzói. 23. Te­lek szélek! 24. Világtalan. 26. Éle­lem is, dísznövény is. 27. Német tojás. 28. Török férfinév. 29. Kis ház. 38. Ház része. 31. OLG. 32. Szóösszetételek elején á kapcsolt fogalom kettősségét jelenti. 33. Kopasz. 35. KTE. 37. A 27. vízsz. fordítottja. 39. Nátrium vegyjele. 41. Albán pénz. 42. Vízvezeték ré­sze. 43. Német katonai alakulat a II. világháborúban. 44. Vissza: foghús. 45. Vízinövény. 46. Erős kártyalap. 47. Beszédrész. 48. ÁE. 49. Részes mássalhangzói. 51. Bá­tor. 52. EEEE. 53. SMC. 55. „Mo­zikéban van! 57. Folyó a Szov­jetunióban. 58. Kevert nesz. 60. Japán államférfi volt. 61. A ka­száló 62. Világmárkánk. 64. OGE. 65. Éjszakai mulató névelő­vel. FÜGGŐLEGES: 1. Két lencsés távcső, francia eredetű szó. 2. Az 1917-ben ala­kult Ukrán ellenforradalmi nem­zeti tanács. 3. Véredénye. 4. In­dulatszó. 5. Színművésznőnk (Margit.) 6. Uttörőköszöntés. 7. Európai főváros. 8. Helyhatározó rag. 9. Fizikai fogalom. 10. A menyétek családjába tartozó ér­tékes prémű ragadozó. 11. Érzék­szervével felfog. 19. Egykori is­kolai íróeszköz. 21. A versírás összefoglaló néven. 25. A magyar pásztor terelő szerszáma. 26. Tv­bemondó, utónevének kezdőbetű­jével. 33. Szovjet sakkvilágbaj­nok. 34. Zemplén megyei község. 36. Mint a 9. függőleges. 40. Főn­szerű szél a székely földön, né­velővel. 43. Falusi kocsija. 50. Vá- gá. 54. „Végtelen” csúszó-mászó! 55. Jó fejű. 56. Egész testünket behálózza. 57. Város Észak-Ar­gentinéban. 59. Az első hajós. 61. Névelős mássalhangzó fonetiku­san. 63. NS. 65. Koponyánkban van. A megfejtéseket szeptember 28-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Szeptember 6-i rejtvény pályá­zatunk megfejtése: Forradalmi munkás és katona tanács és a vörös se­gély vezetője lett. Nyertesek: Bay Ernőné, Balogh Zoltán, Maleczky Mihályné, Os- váth Ferencné, és Székely -Lajos nyíregyházi, Ádám József buji, Jorka Erzsébet csengeri, Szom- oati Olga darnói, Oláh Józsefné kisvárdai, és Hankó Zoltán tisza- vasvári kedves rejtvényfejtőilS^ A nyereménykönyveket postán elküldtük. Fö AZ UDVARIASSÁG — Mit tehetek önért?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom