Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
T970. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁÖ ' 8. oldal Felelősségtől fűtött vita Vezetőségválasztó taggyűlés a 110. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben Benécs József íóröskatona köszöni Bodnár János, Tormai Péter, Krainhoffer Tamás, Szalai István és Horváth Mihály székesfehérvári fiatalok. 1 Estébe hajló taggyűlésen vitatták meg a kongresszusi irányelveket, a Szervezeti Szabályzat módosítására kiadott javaslatokat és választottak új vezetőséget a 110. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet alapszervezetének kojji- munistái. Már a beszámolóban felvetett észrevételek, javaslatok jól példázták, hogy ebben az alapszervezetben körültekintően, nagy felelősséggel tanulmányozták a Központi Bizottság dokumentumait. Még inkább megmutatkozott az aktív véleménynyilvánítás a vita során. Az intézetben több, mint 2700 ipari tanulót tanítanak, nevelnek. A mintegy 40 főnyi kommunista pedagógusra, szakoktatóra vár az a feladat, hogy a párt politikája szellemében dolgozzon az egész tantestület, ők maguk példamutatók legyenek a szocialista szakembernevelésben. A Központi B;zottság irányelvei ezen a területen is magasabb követelményeket állítanak a kommunisták elé. Nemcsak egyetértő, hanem cselekvő, a párt helyes politikájáért állandóan tevékenykedő, a párt politikáját terjesztő párttagokra van szükség. Az intézetben a közösségért való felelősségérzetre nevelésnek szép eredménye volt, ahogyan a tanulók és a tanárok helytálltak az árvíz sújtotta területek építőtáboraiban. A nevelők egy része szinte az egész nyarat a táborokban töltötte. Jó munkájukért többen kaptak kitüntetést. Az irányelveknek a KISZ- szel foglalkozó része jelentős helyet kapott a beszámolóban és a vitában. Hangsúlyozták, hogy nagyobb segítséget kell nyújtani a KISZ-szervezeteknek, de ugyanakkor a fiatalok eszmei, politika5 és erkölcsi nevelésében többet is várnak tőle. Az alapszervezetnek, a tantesületnek hatalmas támasza lehet a KISZ, amelynek ott jelenleg is 800 tagja van, de jobb szervezéssel, tartalmasabb munkával még több is lehetne. Felvetődött olyan javaslat, hogy ilyen nagy létszámú ifjúsági szervezethez helyes lenne függetlenített KISZ-vezetőt alkalmazni. Az iskolai honvédelmi nevelésre hangsúlyozottan hívja fel a kommunisták figyelmét az irányelvek. Az intézetben jól működő MHSZ- szervezetek vannak. Az előírt oktatási tanrendet azonban hiányosnak ítélték meg a taggyűlésén. Ugyanis a harmadéves tanulók órarendjében nem szerepel testnevelés. A 17 éves fiataloknak pedig nemcsak a katonai szolgálatra való felkészítés, de egészségi szempontból is szükségük lenne testnevelési foglalkozásra. Többen vitatták az irányelveknek a következő kitételét: „A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását.” Voltak, akik úgy értelmezték, hogy leszűkül a vetélkedőkre, versenyekre való felkészítésre, tehát, egy-két tanulóval való külön foglalkozást jelent. Többen szóvá tették a pedagógusok kedvezőtlen anyagi megbecsülését. Igen vitatott volt a Szervezeti Szabályzat néhány új kitétele. Ilyen volt többek között a tagfelvételi korhatár 18 évre való leszállításának javaslata. Többen éretlennek tartják a 18 éves fiatalt a párttagságra, másoka KISZ-t féltik attól, ha a legjobbak a pártba lépnek. Helyesen ért véget ez a vita azzal, hogy nem valami tömeges belépésről van szó, de a legjobbaknak módot kell adni arra, hogy a pártba léphessenek. Pártmegbizatás- ként a KISZ-ben még intenzivebben dolgozhat, ha a párt politikáját közvetlenül megismeri. A mai 18 évesek között jócskán találunk világnézetileg, politikailag olyan fejlett gondolkozásunkat, akiktől nem kell félteni a pártot. Fiatalos lendületre, frissítésre a pártnak is szüksége van. Néhányan kifogásolták a vezetőségválasztás négyévenkénti tartását. Elkényelme- sedhet a vezetőség, sokáig terheli az alapszervezetet a nem megfelelő vezető —. érveltek többen. A többség a módosítás mellett érvelt, miszerint perspektívikusabban, nagyobb gyakorlattal dolgozhat a vezetőség, ha négy évig végzi ezt a munkát. Az évenkénti beszámoltatásnál pedig a vezetőségnek a saját munkájáról is számot kell adnia. Amennyiben a tagság úgy látja, hogy a vezetőség nem végez jó munkát, bármikor visszahívhatja. Az egész munkát átfogó tr/A mezőgazdasági kiál. lítás nem kényeztetett el bennünket, szabolcsiakat olyan díjakkal, melyeket mezőgazdasági gé. pékért adtak. Amilyen nagy dicsőséget aratott néhány felvonult kansertésünk és juhunk, olyan csend volt gépeink körül. Amekkora, — még mindig igen jelentős — elismeréssel fogadták növénytermesztésünk és kertészetünk eredményeit, olyan sovárr az élelmiszeriparunknak járó két díjacska. Van egy kivétel. Fehér La. jós elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese — és a mezőgazdasági nagyüzemek munkájának kiváló ismerője — sok időt töltött el egy sza. Az életmeníő — Körülbelül addig úsztam be, ahol az a kék csík van — mutat a vízre Sza- lánczy László, a vízügyi igazgatóság lánctalpas dózervezetője. — Most, ahol a kövek látszanak, ott akkor legalább másfél méteres víz állt. Beljebb sokkal mélyebb. Meg aztán kanyarnál gyors a folyás és a híd miatt örvényes a víz. Talán, ha még 5—6 métert kell úszni, ottmaradunk mind a ketten. Hogy is történt? — Ahogy felérek, látom, hogy két gyerek vergődik a vízben. Az ijedtségtől még kiabálni sem tud talk, csak gyűlés az új javaslat szerint gyakrabban lesz, mint korábban volt. Szóvá tették, hogy a párttagok egy része nagyon le van terhelve társadalmi munkával. Sokan ettől húzódoznak, mert az utóbb! években nem kapott megfelelő elismerést a társadalmi tevékenység. Nem kiváltságot kértek, de a munka arányában való elismerésre a kommunisták is igényt tartanak. A város, a megye jövő szakmunkásainak nem lényegtelen hányadát képző intézetben felelősségtől fűtött vitában születtek meg az egyetértések. A taggyűlés néhány észrevétellel, javaslattal elfogadta az irányelveket, a Szervezeti Szabályzat módosítását és végül megválasztotta az új vezetőséget. bolcsi kisipari szövetkezet egy új gépe mellett és elismerését fejezte ki az ötletes találmány megvalósítása fölött. A gép neve: TSZR—31 jelű tömbösrakodó. Készítette: a Rakamazi Fa- és Fémipari Ktsz. Feltalálója: Gödény Vince. Teljesítménye: 4 tonnát tud felrakni szállításra készen 5 perc alatt. (Lerakodik 3 perc alatt.) Kétkerg- kes jármű, Zetorokhoz csatol, ják. Ha tömbösítik a szállítmányt. forradalmat okozhat sok százezer tonna elszállítandó szabolcsi mező- gazdasági árunk gazdaságos, olcsó rakodási munkáinak megvalósításánál. dobálta őket a víz. Egy pillanatig sem gondolkoztam. Megállítottam a gépet, kiugrottam és míg a víz széléig értem, ledobáltam magamról a ruhát. Míg Szalánczy László az egyik gyereket kihozta, sokan összegyűltek a parton. Aztán ugrás a másik után. A víz már a Tisza közepe felé sodorta. Mikor majdnem ő is a kezébe került, egy újabb szerencsétlenség történt, ami kishíján a mentő életébe került, örvény kapta el és csak nagy üggyel-baj- jal tudott szabadulni belőle. — Nem mentem ki a partig. Láttam, hogy a gyerek még mindig vergődik. Újra nekirugaszkodtam. ' Sikerült elkapnom, de a nagy ijedtségtől úgy megmarkolta a lábam, hogy csak nagyon nehezen tudtam kivonszolni a partig. Eszméletlen volt. Kiöntöttem belőle a vizet és mesterséges légzést alkalmaztam. Tíz perc múlva már saját maga öltözött fel, és ahogy utólag hallottam, nem is lett semmi baja. Eddig a történet. Ami utána történt, arról már Szalánczy László nem tud beszámolni, mert felült a dózerre és ment tovább. — Kaptam a múltkor a — Tizenkilenc! — Tegyél fel még egyet! — Nem lehet, mert akkor nem látod, hová kell vinni, meg orra buksz a feljárónál. A fenti párbeszéd a jánk- majtisi főutcán zajlott le Angyal András házának építésénél. Úgy mondják, már a századik lakásnál is több, amit az építőtábor lakóinak segítségével csak ebben a községben felépítettek. Ehhez is még csak múlt szombaton kezdtek hozzá a Pest megyei Lakásépítő Ktsz dolgozói, de a hét végére tető alatt lesz. „Szinte üdülés itt(i — Tízen vagyunk egy brigádban — mondja Bodnár János brigádvezető, a 327-es székesfehérvári szakmunkás- képző tanulója. — Szeretünk itt lenni, de sajnos már letelik a két hét és haza kell menni. Maradnánk, de már így is háromszor maradtunk ki az oktatásból. Elektroműszerészek leszünk, és — szinte üdülés itt a jó levegőn dolgozni. — Nem is látszik a kezünkön, hogy fel lenne törve — mondja és mutatja is a kezét Tormai Péter. — Igaz, így nem sok mindent lehet látni, mert csupa téglapor az egész. A tábor bejáratánál már mély gödröt vájt a, sok gépkocsi. A sátrak háta mögött másik kis tábort építettek, hogy a diákok mellett el tudják helyezni a nyíregyházi járás tsz-eiből és közös gaztanácstól egy kis ajándékot érte. Aztán megkeresett a két fiú apja is — Balogh Géza — és ő is megköszönte, de azóta, ha otthonról eljövök, édesanyám mindig a lelkemre köti, hogy vigyázzak magamra. Pedig jól tudok úszni. Megtanultam még tanulókoromban Pesten. Utána meg a kiskörei Tisza II. vízlépcső építésénél dolgoztam. Elnézést kér. beugrik a gépbe és elsimítja az egyre emelkedő töltést. A művezető és egy fiatalember dicséri. Visszajön, folytatja tovább. — Nem ez volt az első esetem. Karácsonykor otthon, Kemecsén húztam ki egy idős asszonyt a kútból. Létrával másztam le érte. Nagykabátban voltam, de kirázott a hideg, mire sikerült ölben felvinni. A község felőli meredek parton már nem igen mernek fürödni a gyerekek. Igaz, meg is tiltották és a nyáron egy szomorú baleset is történt. Hogy nem három, csak egy áldozatot követelt a folyó, azt a mindig mosolygó, 20 éves fiatalembernek, Szalánczy Lászlónak köszönheti Kisar lakossága. Balogb József, daságaiból dolgozni érkezett szakembereket. A régi tábor megmaradt a diákoknak. A parancsnok sátrában nagy a nyüzsgés. Elismerő okleveleket adnak Csáki József kezébe, amiket alá kell írni, hogy a táborzáráskor át tudják adni a fiataloknak. „Csak dicsérni tudjuk...“ — Nagyon megérdemlik — mondja Csáki József parancsnok. — Itt van egy csomó köszönő- és elismerő levél, amit a vállalatok és azok az emberek -küldtek, akiknek a lakásánál dolgoztak a gyerekek. Különösen sok dicséretet kapott Koczán László győri fiatal brigádja, akik Zsarolyánban dolgoztak. Mutatják a feljegyzéseket. Egyik Nagy Lajos főépítés- veze tő-helyettes aláírásával Téglás Károly brigádját dicséri. Eigy mondáit a levélből: „Vállalatunk vezetősége és párttagsága csak dicsérni tudja azt az iskolát és annak pedagógusait, ahol ilyen lelkes, erkölcsileg és szakmailag jól képzett tanulókat készítenek fel az életre”. De épp úgy dicsérik Budai József brigádját és kuszáit kézírással mond meghatottan köszönetét Benécs József 19- es veterán, volt vöröskatona, akinek házát ugyancsak a diákok segítségével épite. fel Zsarolyánban. A sátrak fakultan állnak a perzselő napon. Három hónapja lassan, hogy felállították a katonák és azóta sok ezer gyereknek adott szállást egy-két, sőt a lelkesebbeknek három-négy hétre is. Most szeptember elejétől már nem a szabadságukat töltik itt a gyerekek, hanem az iskolákban ősszel szokásos termelési gyakorlaton vannak. Háromezer háznál voltak A júniusi tervek szerint 14 ezer diák munkáját ígérte meg a KISZ Központi Bizottsága, ami az építőtáborozás történetében példátlanul magas szám. A • határidő meghosszabbításával 18 ezernél is magasabbra emelkedik a résztvevők száma. De, ha valaki három hónappal ezelőtt és most végigmegy az árvizes területen, látja mit ért a segítség. Sorozatban állnak a szebbnél szebb házak és az eddig felhúzott háromezerben legtöbb helyen ott van a fiatalok keze munkája is. (b,j> ... Akkor nekik is |ó? Labdázás — borsóval A dombrádi Vörös Csillag Tsz 12 vagon fajtaborsója a labdázás tárgya augusztus 2 óta. A szerződött borsót a tsz saját gépkocsin és vasúton szállította a vállalat debreceni telepére. Először augusztus 26-i keltezéssel kaptak levelet a dombrádiak a vállalattól, melyben közlik, nem veszik át a borsót, mert alacsony a csirázási százalék. írták, menjenek érte, s szállítsák el. Erre a tsz vezet« felkeresték az Országos Vetőmagtermeltető Vállalat vezérigazgatóját, aki utasította a debreceni telepet; vizsgálják felül a borsó minőségét. Később a tsz érdeklődött, mi történt az utasítás nyomán? Kiderült: semmi! Erre a TOT-hoz fordultak segítségért, ahol megígérték n támogatást. Ismét Debrecenbe ment a tsz-elnök érdeklődni: mi lesz a szövetkezet borsójával, mert a közösségnek kell a pénz. Itt újra közölték: ezek után sem tudnak mit kezdeni c borsóval. A huzavona után a szövetkezetiek megkeresték a Debreceni Terményforgakni Vállalatot, amelynek megbízottja megnézte a borsót, s közölte: hajlandó a borsó mázsáját 350 forintért átvenni. Megszületett a megállapodás. Mire az Országos Vetőmagtermeltető Vállalat debreceni telepén kijelentették: ha r borsó a terményforgalmi vállalatnak megér 350 forintot, nekik is. S mégis a vetőmagtermeltető vásárolta meg az árut. Amelj' akkor már másfél hónapja nem kellett. Született egy másik megállapodás is a tsz és a Vetőmagtermeltető Vállalat debreceni telepe között, melyben a többi között ez olvasható: „Ha a csiráztatás megismétlése esetén az eredmények kedvezően alakulnak, a tételt a szerződésben előírtak szerint számoljuk el.” Minden rendben tehát Csak néhány kérdés: Miért voll akkor szükség a labdázásra? Mi értelme volt a tsz segítség- kérésének, a sok utazgatásnak? Az ügy tanulsága: ne csak akkor érjen a borsó 350 forintot, amikor megjelenik a konkurrens. A másik, hogy nem szabad másfél hónapig a bolondját járatni a tsz-szel. S végül: a vállalatok és a tsz-ek partneri kapcsolatát ar ilyen esetek cseppet sem erősítik. Farkas Kalmár Cs. B Nagydíjas szabolcsi gép
