Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

T970. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÁÖ ' 8. oldal Felelősségtől fűtött vita Vezetőségválasztó taggyűlés a 110. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben Benécs József íóröskatona köszöni Bodnár János, Tormai Péter, Krainhoffer Tamás, Szalai István és Horváth Mihály székesfehérvári fiatalok. 1 Estébe hajló taggyűlésen vitatták meg a kongresszusi irányelveket, a Szervezeti Szabályzat módosítására ki­adott javaslatokat és válasz­tottak új vezetőséget a 110. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet alapszervezetének kojji- munistái. Már a beszámolóban fel­vetett észrevételek, javasla­tok jól példázták, hogy eb­ben az alapszervezetben kö­rültekintően, nagy felelős­séggel tanulmányozták a Központi Bizottság doku­mentumait. Még inkább meg­mutatkozott az aktív véle­ménynyilvánítás a vita so­rán. Az intézetben több, mint 2700 ipari tanulót ta­nítanak, nevelnek. A mint­egy 40 főnyi kommunista pedagógusra, szakoktatóra vár az a feladat, hogy a párt politikája szellemében dolgozzon az egész tantestü­let, ők maguk példamuta­tók legyenek a szocialista szakembernevelésben. A Köz­ponti B;zottság irányelvei ezen a területen is magasabb követelményeket állítanak a kommunisták elé. Nemcsak egyetértő, hanem cselekvő, a párt helyes politikájáért állandóan tevékenykedő, a párt politikáját terjesztő párttagokra van szükség. Az intézetben a közösségért való felelősségérzetre neve­lésnek szép eredménye volt, ahogyan a tanulók és a ta­nárok helytálltak az árvíz sújtotta területek építőtábo­raiban. A nevelők egy része szinte az egész nyarat a tá­borokban töltötte. Jó mun­kájukért többen kaptak ki­tüntetést. Az irányelveknek a KISZ- szel foglalkozó része jelen­tős helyet kapott a beszámo­lóban és a vitában. Hangsú­lyozták, hogy nagyobb se­gítséget kell nyújtani a KISZ-szervezeteknek, de ugyanakkor a fiatalok esz­mei, politika5 és erkölcsi ne­velésében többet is várnak tőle. Az alapszervezetnek, a tantesületnek hatalmas tá­masza lehet a KISZ, amely­nek ott jelenleg is 800 tagja van, de jobb szervezéssel, tartalmasabb munkával még több is lehetne. Felvetődött olyan javaslat, hogy ilyen nagy létszámú ifjúsági szer­vezethez helyes lenne füg­getlenített KISZ-vezetőt al­kalmazni. Az iskolai honvédelmi ne­velésre hangsúlyozottan hív­ja fel a kommunisták figyel­mét az irányelvek. Az inté­zetben jól működő MHSZ- szervezetek vannak. Az elő­írt oktatási tanrendet azon­ban hiányosnak ítélték meg a taggyűlésén. Ugyanis a harmadéves tanulók órarend­jében nem szerepel testne­velés. A 17 éves fiataloknak pedig nemcsak a katonai szolgálatra való felkészítés, de egészségi szempontból is szükségük lenne testnevelési foglalkozásra. Többen vitat­ták az irányelveknek a kö­vetkező kitételét: „A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípus­ban törődjenek többet az egyéni képességek differen­ciált fejlesztésével, biztosít­sák és bátorítsák a tehetsé­gek szabad kibontakozását.” Voltak, akik úgy értelmez­ték, hogy leszűkül a vetélke­dőkre, versenyekre való fel­készítésre, tehát, egy-két ta­nulóval való külön foglalko­zást jelent. Többen szóvá tették a peda­gógusok kedvezőtlen anya­gi megbecsülését. Igen vitatott volt a Szer­vezeti Szabályzat néhány új kitétele. Ilyen volt többek között a tagfelvételi korha­tár 18 évre való leszállításá­nak javaslata. Többen éret­lennek tartják a 18 éves fia­talt a párttagságra, másoka KISZ-t féltik attól, ha a leg­jobbak a pártba lépnek. He­lyesen ért véget ez a vita azzal, hogy nem valami tö­meges belépésről van szó, de a legjobbaknak módot kell adni arra, hogy a pártba léphessenek. Pártmegbizatás- ként a KISZ-ben még inten­zivebben dolgozhat, ha a párt politikáját közvetlenül megismeri. A mai 18 éve­sek között jócskán találunk világnézetileg, politikailag olyan fejlett gondolkozásun­kat, akiktől nem kell félteni a pártot. Fiatalos lendületre, frissítésre a pártnak is szük­sége van. Néhányan kifogásolták a vezetőségválasztás négyéven­kénti tartását. Elkényelme- sedhet a vezetőség, sokáig terheli az alapszervezetet a nem megfelelő vezető —. ér­veltek többen. A többség a módosítás mellett érvelt, mi­szerint perspektívikusabban, nagyobb gyakorlattal dolgoz­hat a vezetőség, ha négy évig végzi ezt a munkát. Az évenkénti beszámoltatásnál pedig a vezetőségnek a saját munkájáról is számot kell adnia. Amennyiben a tag­ság úgy látja, hogy a veze­tőség nem végez jó munkát, bármikor visszahívhatja. Az egész munkát átfogó tr/­A mezőgazdasági kiál. lítás nem kényeztetett el bennünket, szabol­csiakat olyan díjakkal, melyeket mezőgazdasági gé. pékért adtak. Amilyen nagy dicsőséget aratott néhány felvonult kansertésünk és juhunk, olyan csend volt gépeink körül. Amekkora, — még mindig igen jelentős — elismeréssel fogadták nö­vénytermesztésünk és kerté­szetünk eredményeit, olyan sovárr az élelmiszeriparunk­nak járó két díjacska. Van egy kivétel. Fehér La. jós elvtárs, a Miniszterta­nács elnökhelyettese — és a mezőgazdasági nagyüzemek munkájának kiváló ismerője — sok időt töltött el egy sza. Az életmeníő — Körülbelül addig úsz­tam be, ahol az a kék csík van — mutat a vízre Sza- lánczy László, a vízügyi igaz­gatóság lánctalpas dózerveze­tője. — Most, ahol a kövek látszanak, ott akkor legalább másfél méteres víz állt. Bel­jebb sokkal mélyebb. Meg aztán kanyarnál gyors a fo­lyás és a híd miatt örvényes a víz. Talán, ha még 5—6 métert kell úszni, ottmara­dunk mind a ketten. Hogy is történt? — Ahogy felérek, látom, hogy két gyerek vergődik a vízben. Az ijedtségtől még kiabálni sem tud talk, csak gyűlés az új javaslat szerint gyakrabban lesz, mint ko­rábban volt. Szóvá tették, hogy a pártta­gok egy része nagyon le van terhelve társadalmi munká­val. Sokan ettől húzódoznak, mert az utóbb! években nem kapott megfelelő elismerést a társadalmi tevékenység. Nem kiváltságot kértek, de a munka arányában való elis­merésre a kommunisták is igényt tartanak. A város, a megye jövő szakmunkásainak nem lé­nyegtelen hányadát képző intézetben felelősségtől fű­tött vitában születtek meg az egyetértések. A taggyűlés néhány észrevétellel, javas­lattal elfogadta az irányelve­ket, a Szervezeti Szabályzat módosítását és végül megvá­lasztotta az új vezetőséget. bolcsi kisipari szövetkezet egy új gépe mellett és elis­merését fejezte ki az ötletes találmány megvalósítása fö­lött. A gép neve: TSZR—31 je­lű tömbösrakodó. Készítette: a Rakamazi Fa- és Fémipari Ktsz. Feltalálója: Gödény Vince. Teljesítménye: 4 ton­nát tud felrakni szállításra készen 5 perc alatt. (Lera­kodik 3 perc alatt.) Kétkerg- kes jármű, Zetorokhoz csatol, ják. Ha tömbösítik a szál­lítmányt. forradalmat okoz­hat sok százezer tonna el­szállítandó szabolcsi mező- gazdasági árunk gazdaságos, olcsó rakodási munkáinak megvalósításánál. dobálta őket a víz. Egy pillanatig sem gondolkoztam. Megállítottam a gépet, kiug­rottam és míg a víz széléig értem, ledobáltam magamról a ruhát. Míg Szalánczy László az egyik gyereket kihozta, so­kan összegyűltek a parton. Aztán ugrás a másik után. A víz már a Tisza közepe felé sodorta. Mikor majdnem ő is a kezébe került, egy újabb szerencsétlenség tör­tént, ami kishíján a mentő életébe került, örvény kapta el és csak nagy üggyel-baj- jal tudott szabadulni belő­le. — Nem mentem ki a par­tig. Láttam, hogy a gyerek még mindig vergődik. Újra nekirugaszkodtam. ' Sikerült elkapnom, de a nagy ijedt­ségtől úgy megmarkolta a lábam, hogy csak nagyon ne­hezen tudtam kivonszolni a partig. Eszméletlen volt. Kiöntöttem belőle a vizet és mesterséges légzést alkalmaz­tam. Tíz perc múlva már sa­ját maga öltözött fel, és ahogy utólag hallottam, nem is lett semmi baja. Eddig a történet. Ami utá­na történt, arról már Sza­lánczy László nem tud be­számolni, mert felült a dó­zerre és ment tovább. — Kaptam a múltkor a — Tizenkilenc! — Tegyél fel még egyet! — Nem lehet, mert akkor nem látod, hová kell vinni, meg orra buksz a feljárónál. A fenti párbeszéd a jánk- majtisi főutcán zajlott le An­gyal András házának építé­sénél. Úgy mondják, már a századik lakásnál is több, amit az építőtábor lakóinak segítségével csak ebben a községben felépítettek. Ehhez is még csak múlt szombaton kezdtek hozzá a Pest megyei Lakásépítő Ktsz dolgozói, de a hét végére tető alatt lesz. „Szinte üdülés itt(i — Tízen vagyunk egy bri­gádban — mondja Bodnár János brigádvezető, a 327-es székesfehérvári szakmunkás- képző tanulója. — Szeretünk itt lenni, de sajnos már lete­lik a két hét és haza kell menni. Maradnánk, de már így is háromszor maradtunk ki az oktatásból. Elektromű­szerészek leszünk, és — szin­te üdülés itt a jó levegőn dol­gozni. — Nem is látszik a kezün­kön, hogy fel lenne törve — mondja és mutatja is a ke­zét Tormai Péter. — Igaz, így nem sok mindent lehet látni, mert csupa téglapor az egész. A tábor bejáratánál már mély gödröt vájt a, sok gép­kocsi. A sátrak háta mögött másik kis tábort építettek, hogy a diákok mellett el tud­ják helyezni a nyíregyházi járás tsz-eiből és közös gaz­tanácstól egy kis ajándékot érte. Aztán megkeresett a két fiú apja is — Balogh Géza — és ő is megköszönte, de azóta, ha otthonról eljö­vök, édesanyám mindig a lelkemre köti, hogy vigyáz­zak magamra. Pedig jól tu­dok úszni. Megtanultam még tanulókoromban Pesten. Utá­na meg a kiskörei Tisza II. vízlépcső építésénél dolgoz­tam. Elnézést kér. beugrik a gépbe és elsimítja az egyre emelkedő töltést. A műveze­tő és egy fiatalember dicsé­ri. Visszajön, folytatja to­vább. — Nem ez volt az első esetem. Karácsonykor otthon, Kemecsén húztam ki egy idős asszonyt a kútból. Létrával másztam le érte. Nagykabát­ban voltam, de kirázott a hideg, mire sikerült ölben felvinni. A község felőli meredek parton már nem igen mer­nek fürödni a gyerekek. Igaz, meg is tiltották és a nyáron egy szomorú baleset is történt. Hogy nem három, csak egy áldozatot követelt a folyó, azt a mindig mosoly­gó, 20 éves fiatalembernek, Szalánczy Lászlónak köszön­heti Kisar lakossága. Balogb József, daságaiból dolgozni érkezett szakembereket. A régi tábor megmaradt a diákoknak. A parancsnok sátrában nagy a nyüzsgés. Elismerő ok­leveleket adnak Csáki József kezébe, amiket alá kell írni, hogy a táborzáráskor át tud­ják adni a fiataloknak. „Csak dicsérni tudjuk...“ — Nagyon megérdemlik — mondja Csáki József pa­rancsnok. — Itt van egy cso­mó köszönő- és elismerő levél, amit a vállalatok és azok az emberek -küldtek, akiknek a lakásánál dolgoztak a gyere­kek. Különösen sok dicsére­tet kapott Koczán László győri fiatal brigádja, akik Zsarolyánban dolgoztak. Mutatják a feljegyzéseket. Egyik Nagy Lajos főépítés- veze tő-helyettes aláírásával Téglás Károly brigádját di­cséri. Eigy mondáit a levélből: „Vállalatunk vezetősége és párttagsága csak dicsérni tudja azt az iskolát és annak pedagógusait, ahol ilyen lel­kes, erkölcsileg és szakmailag jól képzett tanulókat készíte­nek fel az életre”. De épp úgy dicsérik Budai József brigádját és kuszáit kézírással mond meghatottan köszönetét Benécs József 19- es veterán, volt vöröskatona, akinek házát ugyancsak a diákok segítségével épite. fel Zsarolyánban. A sátrak fakultan állnak a perzselő napon. Három hó­napja lassan, hogy felállítot­ták a katonák és azóta sok ezer gyereknek adott szállást egy-két, sőt a lelkesebbeknek három-négy hétre is. Most szeptember elejétől már nem a szabadságukat töltik itt a gyerekek, hanem az isko­lákban ősszel szokásos ter­melési gyakorlaton vannak. Háromezer háznál voltak A júniusi tervek szerint 14 ezer diák munkáját ígérte meg a KISZ Központi Bi­zottsága, ami az építőtábo­rozás történetében példátla­nul magas szám. A • határidő meghosszabbításával 18 ezer­nél is magasabbra emelkedik a résztvevők száma. De, ha valaki három hónappal ez­előtt és most végigmegy az árvizes területen, látja mit ért a segítség. Sorozatban állnak a szebbnél szebb há­zak és az eddig felhúzott há­romezerben legtöbb helyen ott van a fiatalok keze mun­kája is. (b,j> ... Akkor nekik is |ó? Labdázás — borsóval A dombrádi Vörös Csillag Tsz 12 vagon fajtaborsója a labdázás tárgya augusztus 2 óta. A szerződött borsót a tsz saját gépkocsin és vasúton szál­lította a vállalat debreceni telepére. Először augusztus 26-i keltezéssel kaptak levelet a dombrádiak a vállalattól, melyben közlik, nem veszik át a borsót, mert alacsony a csirázási szá­zalék. írták, menjenek érte, s szállítsák el. Erre a tsz vezet« felkeresték az Országos Vetőmagtermeltető Vállalat vezér­igazgatóját, aki utasította a debreceni telepet; vizsgálják felül a borsó minőségét. Később a tsz érdeklődött, mi történt az utasítás nyomán? Kiderült: semmi! Erre a TOT-hoz fordultak segítségért, ahol megígérték n támogatást. Ismét Debrecenbe ment a tsz-elnök érdeklődni: mi lesz a szövetkezet borsójával, mert a közösségnek kell a pénz. Itt újra közölték: ezek után sem tudnak mit kezdeni c borsóval. A huzavona után a szövetkezetiek megkeresték a Debre­ceni Terményforgakni Vállalatot, amelynek megbízottja meg­nézte a borsót, s közölte: hajlandó a borsó mázsáját 350 fo­rintért átvenni. Megszületett a megállapodás. Mire az Országos Vető­magtermeltető Vállalat debreceni telepén kijelentették: ha r borsó a terményforgalmi vállalatnak megér 350 forintot, nekik is. S mégis a vetőmagtermeltető vásárolta meg az árut. Amelj' akkor már másfél hónapja nem kellett. Született egy másik megállapodás is a tsz és a Vetőmag­termeltető Vállalat debreceni telepe között, melyben a többi között ez olvasható: „Ha a csiráztatás megismétlése esetén az eredmények kedvezően alakulnak, a tételt a szerződésben elő­írtak szerint számoljuk el.” Minden rendben tehát Csak néhány kérdés: Miért voll akkor szükség a labdázásra? Mi értelme volt a tsz segítség- kérésének, a sok utazgatásnak? Az ügy tanulsága: ne csak akkor érjen a borsó 350 forin­tot, amikor megjelenik a konkurrens. A másik, hogy nem szabad másfél hónapig a bolondját járatni a tsz-szel. S végül: a vállalatok és a tsz-ek partneri kapcsolatát ar ilyen esetek cseppet sem erősítik. Farkas Kalmár Cs. B Nagydíjas szabolcsi gép

Next

/
Oldalképek
Tartalom