Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

1970. szeptember 18. KELET-MAGYARORSZÄ© 5. oldal Hanyag szomszédok mialt... Szabálysértők a város peremén Űj házak a Határőr ufcán Beköltözés a fegyveres erők napjára A leendő Határőr utca részlete Csenger Újtelepen. Szabó András határőr felvétele Belki Pál lakása? — Igen! — Van itthon valaki raj­tad kívül? — kérdezi egy tíz év körüli fiútól Váradi Lász­ló, a városi tanács mezőgaz­dasági osztályának növény­védője. — Mindjárt szólok. „Úgy sincs azokon semmi*" Fiatalasszony jön ki a la­kásból. A nagy udvaron és a kertben alig látni olyan fát, amelyet ne rágott volna meg a szövőlepke hernyója. Már tudja, milyen ügyben keres­sük, mert Váradi László nem először látogatja meg őket. Utoljára e hónap nyolcadi­kén volt itt, akkor azonnal elrendelte a fertőtlenítést. — Mondtam én a férjem­nek, de azt mondta, hogy úgy sincs már azokon a fákon semmi. De ha ma hazajön, újra megmondom. . Körben a Belki-lakáson, szinte az egész Sulyán-bokor fertőzött. Eper- és szilva­fák, alma- és körtefák áll­nak, néhol egészen lekopaszt- va Gerda Pál tanyagazda, Turcsán József, Farkó And­rás Sulyán-bokori lakásának udvarán, de hasonlóképpen Magyar József Mohos-bokor 12 és Csernyik Pál Mohos­bokor 4. szám alatti udvarán. Visszafelé jövet a laktanya Volt már olyan balkányi ter­melőszövetkezeti tag, aki azt mondotta: az Uj Erő Terme­lőszövetkezet lassanként ott­hona lesz az idős járadéko­soknak, afféle szociális in­tézmény. A nem minden éllel felve­tett problémában van is va­lami kis igazság, mint mindig, ha a falusiak tréfálkoznak. Az utóbbi években igen sok idős ember élt a lehetőséggel, hogy egy esztendei termelő­szövetkezeti tagság után már járadékra jogosult és soroza­tosan kérték felvételüket. Mit tehetett az Uj Erő? Mi legyen ezekkel az' idős emberekkel? Felvette őket. Ötszáz holddal több Tálas Jánossal, a termelő- szövetkezet párttitkárával nézzük át az ide vonatkozó adatokat. Bizony a 216 jelen­leg nyilvántartott tag közül 76 járadékos vagy nyugdíjas. Az egészen kivételesen nagy arány, mely 140-re szűkíti le a munkára fogható tagok szá­mát, főlég az utóbbi években fordult ilyenre. Igen sókan jöttek át a szakszövetkezet­ből is. Ez tehát a dolog egyik ol­dala. A másik része viszont az, hogy körülbelül ötszáz holddal- gyarapodott a ter­melőszövetkezet szántóterü­lete. így most már 1520 hol­don gazdálkodhatnának, ami természetes számarány a dolgozó tagok és a földterület nagysága szemszögéből. Eléggé jók az átlagkerese­tek is. Az elmúlt esztendőben egy dolgozó tagra átlagosan 20 és 21 ezer forintos évi át­lagkereset jutott. Ez az átlagkereset megfelel egy munkanapra 60 forintos keresetnek. Nem túl jó, nem is rossz. Csak egy szépséghi­bája van ennek a számítás­nak. Mégpedig az, hogy az átlagot fejezi ki és szinte sen­kire sem érvényes. Igen nagy a szóródás. A konkrét esetek többségében szélsőségek for­dulnak elő. Hónapok — munka nélkül És ez már nem egészséges. Az okait is elemeztük. A szó­. és vasúti sínek közötti ré­szen is alapos pusztítást vég­zett a szövőlepke. Váradi László azt mondja, hogy a tu­lajdonos már nem él, de hat örököse sem törődik a felszó­lításokkal. Igaz három közü­lük Pesten lakik, de biztosan bérli valaki, akinek köteles­sége a kártevőket irtani. Elég csak egyen látni A Nagykálló felé vezető út mellett hatalmas területen fekszik a Göngyölegellátó Vállalat borbányai telepe. Több millió láda várja a gyümölcsszedést, hogy a ter­melők — egyéniek és közös gazdaságok — elvigyék a lá­dákat. A szállítás megindulásakor elég csak egyetlen ládán meg­látni a szövőlepke hernyóját, s visszaküldik az egész szál­lítmányt. A templomkert pe­dig tele van szövőlepkével. Bérlőjét felszólították már többször is, de eddig teljesen eredménytelenül. Buga Jó­zsef, Dózsa György úti lakos is valószínű csak a szabály­sértési birság kiszabása után lesz hajlandó valamit tenni. Visszafelé bemegyünk egy ház udvarára. Cserbák Mi­hály és felesége mutatja a kertet. Gyönyörű almafák, a fák alatt nem hogy gaz, de még egy lehullott levél sincs. Pirosra érett az alma és ródás, a szélsőséges esetek többségének az asszonyok foglalkoztatottsága az oka, illetve a foglalkoztatottság hiánya. A járadékos nőket leszámítva körülbelül 40 fa­lusi asszonyról van szó. Ahol ők volnának többségben dol­gozók a családból, rendsze­rint ott alacsonyabbak a ter­melőszövetkezeti keresetek. Nem kell persze attól félni, hogy szükséget szenvednek ezek a nők, hiszen legtöbb esetben az iparba eljáró fér­jek kiegészítik az alacsony termelőszövetkezeti keresetet. Mégis, a község közvélemé­nye érzi, hogy itt valami igazságtalanságról van szó, amit orvosolni kellene. Sokszor volt már erről szó a faluban. A termelőszövet­kezet alapszabálya a nőta­goknak is 150 ledolgozott munkanap teljesítését írja elő a nyugdíjjogosultsághoz, — mondja a párttitkár. És ezt a legtöbben el is tudják érni. De évi munkaidejükből fájdalmasan hiányzik egy­néhány hónap, mely alatt nincsen nőnek adható mun­ka. A férfiaknak egész évben tudnak munkát adni. Most, hogy az állattenyésztés bőví­tésére egy 100 férőhelyes is­tálló épül szarvasmarháknak, még inkább így lesz ez — a férfiak számára. Tehát to­vább torzul az arány. Egymásukban gyengék Nézzük csak az év eddigi munkaerőmérlegét. Január­ban—februárban: nőknek semmi munka. Márciusban sem, egészen tizenötödikéig Akkor megkezdték a burgo­nya válogatását és ültetését. Április 10-ig végeztek vele és aztán egy hónapig újra öl­be tett kézzel kellett várniuk a következő munkaalkalmat az asszonyoknak. Szerencsére már április­ban az elkésett tavasz utol­érésére az állami gazdaság kölcsönadta hat erőgépét. Nagy erőbedobással folyha­tott 400 holdon a kukorica alá a talaj előkészítése. Má­jus 10-én ezzel már tudtak foglalkozni az asszonyok. És aztán jött a kapálás, volt munka. Akkor meg annyi, hogy alig győzték. Összegez­ve: hiányzik három és fél hó­egyetlen levelét sem támadt, meg a szövőlepke hernyója. Egy méterre a kerítés. A szomszéd fái tele hernyóval. Hogy egyáltalán nem próbál­ta még irtani, az látszik raj­ta. Vámos László Pipacs utca 6. szám alatti lakos és a mel­lette lévők hanyagságán múl­hat a gondos gazda termése, illetve annak értékesítése is. Zárlat alatt... Ceninger József a többszö­ri figyelmeztetés ellenére sem fertőtlenítette a gyümölcsfá­kat. Sőt, szerdán reggel be­ment a mezőgazdasági osz­tályra és úgy bújt ki a fele­lősségre vonás elől, hogy be­jelentette: elvégezték a fer­tőtlenítést. Aznap délután néztük meg, a munkához hoz­zá sem kezdtek. Oldalakon keresztül sorol­hatnánk a neveiket, akik el­mulasztották a védekezést. Akinek nincs gyümölcsöse azt nem érdekli, hogy az eperfáját ellepte a szövőlep­ke. Sőt, még azt sem, aki nem szerződött exportra gyü­mölcsöt. De mi lesz azokkal, akik nem szállíthatják ki az almát — mert a terület zárlat alatt van — a hanyag szom­szédok miatt? Csak abban bízhatunk, hogy a szabály­sértési bírság jobb belátásra bírja őket. (balogh) nap, ami alatt szívesen keres­tek volna. (Természetesen nem kell félteni a balkányi asszonyokat, hogy nem talál­nak munkát a ház körül.) Valami segédüzem kellene, amelyben elsősorban asszo­nyokat lehetne foglalkoztat­ni. A 40 ember problémája látszólag nem nagy ügy, bár 140 tagból negyvené már nem kis ügye egy közösségnek. Főleg, amikor ilyen kereseti torzulásokat okoz. De nemcsak Balíkányban van ez így. Jó lenne ha a hasonló problémákkal küzdő termelőszövetkezetek szövet­keznének, valamilyen na­gyobb szabású, területileg megosztható tevékenység meghonosítására. Balkányban úgy érzik, hogy egymagákban gyengék a probléma megol­dására. És ebben igazuk van. ESZE TAMÁS kurucvezér leszármazottjai közé tarto­zik Esze Gábor, a tarpai tsz elnökhelyettese. 56 éves és minden őse Tarpán élt. Gyermekkorában a tarpaiak közül még sokan kuruckori öltözékben jártak és ápolták a kurucok szokásait, hagyo­mányait. ‘ Nagyapjától sok kuructörténetet és kurucnó­tát hallott, akinek padlásán voltak olyan iratok is, ame­lyek az Esze Tamással való rokoni kapcsolatukra utaltak. „Sajnos ezeket a sárga papí­rokat gyermekkoromban el­játszotta n — mondja” — pe­dig ma értékesek lennének a múzeum számára. ORSZÁGGYŰLÉSI KÉP­VISELŐ. A vásárosnaményi járást képviseli a Parla­mentben. A beregi emberek 8 évvel ezelőtt választották meg először, majd a négy­éves mandátum lejárta után újra. Sokat jár válasz­Határőreink is kiveszik ré­szüket az árvíz sújtotta szat­mári terület újjáépítéséből: három építőbrigádjuk dolgo­zik az első napoktól kezdve. Csenger térségében — ahol az árvízkárok a legnagyobbak voltak — a határőrök elsők­ként láttak hozzá a telkek kiméréséhez, az új lakóházak felépítéséhez. Elsősorban olyan házakon dolgoznak, amelyeket Komlódtótfalu- ban teljesen elpusztított a víz, s ezért Csenger Újtele­pen építenek helyettük újat. Az alapok lerakása, a fa­lak felhúzása gyorsan ment, már a belső munkákat vég­zik. Gyakran napi 10—12 órát is dolgoznak a fiatal ha­tárőrök. Legtöbbször szomba­ton és vasárnap is megjelen­nek az építkezéseken, hogy a fegyveres érők napjára va­lamennyi, általuk vállalt la­kást felépítve átadják. Azt is vállalták, hogy a beköltözhe­tő épületeket — ezt köve­tően — október 15-ig kívül­ről is bevakolják. A határőrök által épített la­kóházak falába alapítólevelet helyeznek el hermetikusan lezárt üvegben, hírül adva, hogy az árvíz által lerom­bolt lakást új, már biztonsá­gos helyen a BM határőrség ingyen felépítette. A házak homlokzatára emléktáblát he­lyeznek. Csenger új lakónegyedé­ben — ahol a határőrök is építkeznek — a lakosság ké­résére a tanács az egyik ut­cát Határőr utcának nevezi el. Az építésben részt vevő fiatalok helytállásáról elis­merően szólt Forró Dániel őrnagy, a nyírbátori határőr­kerület parancsnokhelyettese. tói között. Fogadónapokat tart, jogi és mezőgazdasági tanácsokat osztogat. De la­kásán is sokszor felkeresik az emberek ügyes-bajos dol­gaikkal. A hivatalos helye­ken pedig mindig a járás fejlődéséért harcol. Az el­múlt nyolc év alatt sokat fejlődött és az iparosodás útjára lépett a vásárosnamé- nyi járás. Ebben a képvise­lőnek is érdeme van. A já­rás tsz-elnökeivel havonta találkozik. Ilyenkor megtár­gyalják az aktuális mezőgaz­dasági ügyeket és a terme­lőszövetkezetek gondjait, eredményeit. így ismeri a járás valamennyi közös gaz­daságát. A TSZ-ELNÖKHELYET- TESI beosztása is nagy fele­lősséggel és sok munkával jár. A termelőszövetkezet melléküzemágaiért ő a köz­vetlen felelős. És a tarpai termelőszövetkezet biztos A lelkiismeretes munka mel­lett sokszor előfordultak olyan meglepetések is, ame­lyekre nem számítottak a ve­zetők. Megtörtént az egyik brigáddal, hogy a napi mun­ka befejezése után kimara­dást kértek, amit meg is kaptak. Eltávoztak a község­be, de nem szórakozni men­tek, hanem befejezték a hi­vatalos munkaidő végén fél­behagyott munkájukat. A határőrökkel együtt dol­gozott a Vasvári Pál ifjúsá­gi építőtábor fiataljainak öt váltása. Nagyon jó együtt­működés alakult ki köztük. A közös munka elismerésére a határőrkerület parancsno­ka „Kiváló határőr” jel­vénnyel tüntette ki Tóth Lászlót, Kocsán Pált és Szták Sándort, akik tábor­mében serény munka folyik. A hegyekké nőtt folyamka- vdcs-csomók között két gépen aszfaltkeverést, négy kazán­ban pedig a bitumen melegít tését végzik. Az automata keverők mellett, munkások ellenőrzik a gép működését. Míg a fából készült, ví- kendházszerű, művezetői iro­dából leérünk a gépek közé, Lipták Pál művezető tájékoz­tatásul elmondja, hogy napi 400—450 tonna útépítőanyag keverését végzik el az üzem­pénzforrásait éppen a mel­léküzemágak adják. A | 7. kőbányája építőköveket ad a környéknek. A szatmári fo­lyók partvédelméhez is sok követ szállít a vízügyi igaz­gatóság Tarpáról. Újabban útépítéshez való zúzott követ is termelnek a tarpaiak. A tavasz folyamán vásárolt a tsz egy kőtörő gépet 60 ezer forintért. A tsz-nek 2000 hold erdő­je van! így nem csoda, hogy jó melléküzemágnak bizo­nyult a fatelep is. A szesz­főzdét most bővítik, mivel sok fiatal gyümölcsfája van a tsz-nek. (Az idén terem másodszor a 400 hold gyü­mölcsös.) Valamennyi mel­léküzemágat bővíteni fogják, de most a 14 millió forintos beruházással épülő tehenésze­ti telep köti le a tsz: ener­giáját — és az elnökhelyet­tes sok szabad idejét is. ESZE GÁBOR nemcsak a történelmi nevezetességű szü­lőfalujának, hanem az egész járásnak a hétköznapi dol­gait intézi. Úgy is, mint kép­viselő és úgy is, mint mező- gazdasági szakember. (nábrádi) parancsnokként és műszaki vezetőként vettek részt a közös munkában. A legjobb munkát végző öt — szak­munkásképző intézetekből ér­kezett — brigádot a „Kivá­ló határőr” jelvénnyel éke­sített oklevéllel tüntették ki. Köztük a Mü. M. 314. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet (Esztergom) kollektívá­ját, amely két táborban dol­gozott. Az épülő új házak szeb­bek, kényelmesebbek és erő­sebbek lesznek, mint a régi, összeomlott vályogházak. Rajtuk most az utolsó simí­tásokat végzik, s a határ­őrök által épített új családi otthonokat a fegyveres erők napján, amely közös ünnep lesz, vehetik birtokba a csa­ládok. ben. Jelenleg a Nyíregyházán épülő Északi körút munkála­taihoz kavicsaszfaltot és to- pegát készítenek, Az első keverő mellett Nemesik Ferenc gépkezelő el­lenőrzi a gép munkáját. Az aszfaltgőz kellemetlen szaga szinte fojtogat bennünket, de ő tudomást sem vesz róla. A műszerfalon gombot nyom meg, ezzel megkezdi a kevert aszfalt kiürítését a puttony­ból a szállítást végző teher­autóra, majd felénk fordul: — Tizennégy éve dolgozom a vállalatnál, de ez az év tett bennünket legjobban próbára. A szeszélyes időjárás folytán többször álltunk az eső miatt. — Meg vagyok elégedve. A nyári főszezonban elérem a négyezer forintot is, bár ek­kor tizenhárom órát dolgo­zunk. A bitumenkeverő-kazánok felé vesszük útirányunkat. A négy hosszú, tartályszerű kazánban 180—190 Celsius- fokra melegítik fel a bitu­ment. Az egyik ilyen „tartály” előtt Vabga Mihály a hőfok­mérő órát nézte. Miután meg­felelőnek találja a meleget a kazánban, nagyot húz a szó­dásüvegből és készségesen áll rendelkezésünkre: — Március elejétől dolgo­zom a vállalatnál, vezetőgé­pész beosztásban. Nagyon sze­retem a munkámat. Varga folytatja: — Megbecsülnek és megfi­zetnek. Nyáron egy kicsit melegünk van, főleg itt a kazán körül, de ki lehet bír­ni. Megtörli izzadt arcát, a kazánhoz megy, fokozza a hőmérsékletet, hogy megfe­lelő legyen a bitumen fel- melegedése. Útépítők. Ebben az évben — szerencsére — nagyon sok nyíregyházi utcán találkoz­hat velük a járókelő. (bd) Negyven asszony dolgozni akar é Gondok és remények a balkányi Uj Erőben Gesztelyi Nagy Zoltán ARCOK, EMBEREK A képviselő hétköznapjai Fedél nélküli munkahely Látogatás az aszfaltkeverőknél A Nyíregyházi Közúti Épí­tő Vállalat fedél nélküli üze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom