Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

WTO. szeptember 18. KELET-MAGYAR0RSZA6 8. oldal Az alkalmazkodóképes vállalat SOKSZOR TAPASZTAL­TUK a múltban, hogy bizo­nyos árucikkeket akkor kez­dett gyártani az ipar, ami­kor a divat már megválto­zott. A következmény: ma­gas készletállomány, kény­szer leértékelés és üzleti veszteség az egyik oldalon, kielégítetlen kereslet a má­sik oldalon. Az alkalmazkodás a gaz­dasági életben egyértelmű a vállalkozással. Minden gaz­dasági vállalkozás célja a lehető legkisebb ráfordítás­sal a lehető legnagyobb nye­reség elérése, miközben a vállalkozó kisebb-nagyobb kockázatot visel. Kockázat- viselés nélkül — tartósan — nyereségre nem lehet szert tenni, legalábbis abban az ésetben, ha a piac funkció­képes. Az esetleges kockázati veszteség minimálisra való csökkentéséhez természete­sen minden vállalatnak ér­dekei fűződnek. Többek kö­zött azért is kerül előtérbe a közép- és hosszú távra szóló vállalati fejlesztési koncep­ciók, tervek kidolgozása. Minden jel arra mutat, hogy. a gazdaságirányítás jelenle­gi rendszerében a vállalatok és szövetkezetek igénye a jövő kutatása és feltárása, a piaci lehetőségek és az eset­leges veszélyzónák feltárása iránt sokkal erősebb, minta múltban volt. És ez érthető, hiszen a vállalatok döntési hatáskörének növekedésével növekedett felelősségük és kockázatviselési kötelezett­ségük is. A tervezés tehát nem a felső szervek által kívülről diktált feladat töb­bé, hanem a vállalati dönté­si rendszer szerves része, belső igénye. Az esetleges kockázati veszteségek csökkentésére irányuló törekvés realizálódá­sának egyik lehetséges mód­ja alternatív fejlesztési kon­cepciók kidolgozása. Termé­szetesen sjkkal könnyebb ezt a követelményt felállítani, mint megvalósítani. Hiszen egyetlen vállalati fejlesztési terv kidolgozása is — ha azt valóban megalapozottan készítik elő — igen nagy energiákat köt le, nagy in­formációs anyag felkutatását és feldolgozását teszi szük­ségessé. Hát még az alterna­tívák kidolgozása! Igaz, hogy a népgazdasági összefüggések tekintetében nálunk a vállalatok bizto­sabb alapokra építhetnek, mint a tőkésországokban. A népgazdasági terv és a tervcélokkal összhangba/i lé­vő szabályozó rendszer, leg­alábbis középtávon megadja a vállalati orientáció fő irá­nyát. A népgazdasági terv mellett a vállalatok a mi­nisztériumok ágazati fejlesz­tési terveire is támaszkod­hatnak. Mindez már önma­gában is jó alap á vállalati középtávú tervek elkészíté­séhez. MINDEZ AZONBAN NEM ELÉGSÉGES, hiszen ezek a tervek nem foglalkozhatnak részletekbe menően az egyes áru (szolgáltatási) piacok helyzetével, a keresleti és kínálati viszonyok alakulá­sával, a technikai fejlődés valamennyi olyan részkérdé­seivel, amelyek pedig a vál­lalatok szempontjából sors- döntőek lehetnek. A részle­tek a vállalatokra tartoznak. Amikor a vállalat tervez, állandóan az a kérdés lebeg előtte: jól alkalmazkodik-e a változó viszonyokhoz, illetve hogyan alkalmazkodjék a minduntalan változó környe­zeti feltételekhez. Ez az al­kalmazkodási igény talán gyengébb a kohászatban és erőteljesebb a gépiparban, vagy a cuvatiparokban. Ezért a vállalatoknak olyan fej­lesztési politikát célszerű kö­vetniük. amely erősíti alkal­mazkodóképességüket, ma­nőverezési lehetőségeiket. Az alkalmazkodóképesség javítása természetesen nem öncélú. Bebizonyosodott, hogy a rugalmasság, a gyors rea­gálási készség a versenyké­pesség egyik fontos feltétele, amely önmagában is erőfor­rástényezőnek tekintendő. Az alkalmazkodóképesség­ről többen úgy vélik: min­dent megtettek, ha biztosí­tották, hogy vállalatuk ké­szen álljon minden válto­zásra való gyors reagálásra. Ha ezt megtették, igaz. hogy már sokat tettek, de még­sem mindent. A vállalkozó típusú vezető ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy passzív módon alkalmazkodik a mindenkori keresleti és kínálati viszonyokhoz, a mű­szaki fejlődés által kiváltott követelményekhez. Az alkal­mazkodás aktív értelmezése feltételezi, magában foglalja a környezetre való hatást, a környezet befolyásolását is. Ezt a vállalat bizonyos tech­nológiák és termékek élen­járó fejlesztésével, sajátos árpolitikával, piaci munká­val érheti el. Amikor piac- teremtésről beszélünk, rend­szerint arra gondolunk, hogy a vállalat nem csupán kö­veti a műszaki és a gazda­sági feltételekben végbement változásokat, hanem saját tevékenységével maga is e feltételek és viszonyok ala­kítójává, formálójává válik. Ez a fajta aktív alkalmaz­kodás nagymértékben függ a vállalat vezetési stílusától és a vezetők kockázatviselési készségétől. MAR SZÓLTUNK az al­ternatív fejlesztési koncep­ciók kidolgozásának a fon­tosságáról. Nos, jelentősége most válik igazán érthető­vé: a gyors és hatásos al­kalmazkodás — azaz a ver­senyképesség — feltétele az alternatív lehetőségek feltá­rása. Ezek kidolgozására for­dított munka rendszerint' bő-“* ségesen megtérül a vállalat számára, még akkor is, ha ezt nem mindig lehet szám­szerűen a nyereségben kimu­tatni. Vállalatainknál és szövet­kezeteinkben most folynak a középtávú tervezési munká­latok, folyik a felkészülés a IV. ötéves tervidőszakra. Úgy gondoljuk, hogy a vál­lalati alkalmazkodóképesség helyes értelmezése megala­pozói tabbá teheti a tervező munkát és a fejlesztési kon­cepciók kidolgozását. Dr. Varga György Az üdülőben nagy volt a szomorúság. Reggel fellőtték a piros rakétát. Piszkos Fred és Fülig Jimmy, a két csó- nakkölcsövző hazamentek, miután gondosan a bóják­hoz lakatolták a ladikokat. Versenyfutás folyt •már reg­geli után minden labdáért, minden biliárdgolyóért. Még a legbátrabbak sem mertek kifeküdni a stégre. Fürdésről álmodni sem lehetett. Csak a kövér fotóriporter vetkőzött fürdőruhára és in­dult neki a Balatonnak. Ba­rátai fog vacogva nézték. Hű­vös szél fújt Badacsony fe­löl, az a bizonyos, amely vagy abbahagyja szombaton, vagy igazán elkezdi és ak­kor szerdáig nem hagyja ab­ba. Rossz volt nézni egy kis vitorlás bukdácsolását a hul­lámokon. A fotós belegyalogolt a vízbe. Langyos volt, mint a fürdőkád vize. (Huszonkét fo­kos, három fokkal melegebb, mint a süvöltő szél.) A fele­sége törülközővel, köntössel, pulóverekkel várta a parton. A fotós gyalogolt befelé a „pocsolyába”, ahogyan sze­relmesei nevezik az Ezüst­partot. Nem kellett „már­tóznia”, a hullámok egyre magasabban benedvesítet­ték törzsét. Végül, a bója mellett a nyakig érő vízben ugrálni kezdett, hogy a szem­be jövő hullámok át ne csap­janak rajta. Jó játék ez, még gyerekkorában tanulta. Kár, KISVÁRD A: Megfontolt döntések Újszerű módon fogadta el legutóbbi határozatát Kisvárda Város Tanácsa. Első alkalommal történt, hogy a tanácstagok az előterjesztés mellé nem egy, hanem két részletesen kidol­gozott határozati javaslatot kaptak, s ezek közül — aktív vita után — fogadták el az egyik — éppen a második helyen sze­replő változatot. Ez az esemény talán nem is kerülne a nyilvánosság elé, hiszen belső ügye a tanácsnak, hogyan, milyen módszerrel hozza meg határozatait, ha azok Megfelelnek a város lakos­sága érdekeinek. Mégsem mellékes azonban, hiszen most szakítottak egy régi, már-már megkövesedő módszerrel: elő­terjesztés, határozati javaslat, s annak elfogadása vagy nem elfogadása. Ez utóbbi esetben hetek, hónapok telhettek el, míg az új határozatot megfogalmazták, s végigjárta a hivata­los utat. Mert a gondot az jelentette: ha a tanácstagnak a határo­zati javaslatban nem szereplő más, — tegyük hozzá: jó — el­képzelése volt, már kiegészíteni, módosítani kellett. S helyen­ként kényelmességből, vagy más okból ezek ki is maradhat­tak, vagy a tanácstag maga mondott le javaslatának határo­zatba foglalásáról. Hasonló gondjuk volt maguknak az előké­szítőknek is: hiába volt több jó elgondolás, a begyakorlott for­mula szerint ők maguk mondtak le az egyikről, hogy határo­zati javaslatot tehessenek le a tanácstagok asztalára. Egy beidegzés, egy ma már korszerűsítésre váró módszer felváltásáról döntöttek. Kétségtelen, a függetlenített appará­tusnak, a végrehajtó bizottságnak, az előterjesztést készítő személyeknek sokkal több munkájába kerül a két, vagy több féle határozattervezet elkészítése. Ugyanakkor előnye is van: még elmélyültebb, még alaposabb munkát kíván, s lehetőséget ad arra, hogy sokoldalúbban előkészített, több javaslatot tar­talmazó anyag kerüljön a választott testületek elé. Mindez a gyakorlatias hasznosságon kívül két további gondolatot vet fel. Az egyik: igen jól beillik az ilyen fajta, aprónak tűnő változtatás közéleti demokratizmusunk fejlődé­sébe. Élénkebb vita alakulhat ki, alaposabb lehet az előké­szítés, a tanácstagoknak már eleve van választási lehetőségük, kézenfekvőbb a mérlegelés, több értelmet nyer a szavazat le­adása. Mód van arra is, hogy több elképzelés legjobb elemei­ből alakítsák ki a végleges döntést. A másik gondolat: rendkívül nehéz témákban próbálták ki, vajon célravezető-e az új módszer. A következő tanács­üléseken tárgyalnak majd a negyedik ötéves terv irányzatai­nak valóra váltásáról, s ha vala nikor, akkor most nagyon fon­tos, hogy megfontolt döntései szülessenek. Lehetőségek so­rában kell elhatározni: mikor; milyen ütemezéssel, hol, mi épüljön, miből fizessék azt. Mert egyáltalán nem könnyű vá­lasztani például abban: több lakás épüljön, de összkomfort nélkül, vagy tízzel-hússzal kevesebb, de már a jövő korszerű városi lakása legyen. Vagy például a lakásépítésnél maradva: a rendelkezésre álló két-három hely közül, hol létesüljön az emeletes házak sora, vagy hol a földszintes családi házaké. De a költségvetés nagyon sok más ágában is dönteni kell. És ezek a döntések feltétlenül jobbak, megfontoltabbak lesznek, ha a széles körű választott testület tagjai valóban lát­ják a megvalósítható lehetőségeket, s nem kész elképzelések­kel, egyetlen lehetőséggel állítják szembe őket. Hozzá kell tennünk: másutt is próbálkoznak újabb és jobb módszerek kialakításával a községi, városi testületek munkájában. És ebben nem az elsőség a fontos, hanem az, hogy a községek, a választók javára történjék mindez. Marik Sándor „Megismerjük népeink eredményeit“ Szovjet pártmunkások megyénkben A pártmunkásküldöttség tagjai a Nyíregyházi Konzervg\'árban. Hasznos és sokirányú prog­ramja van a megyénkben tartózkodó SZKP Kárpáton- túli területe pártbizottsága 5 tagú delegációjának, melyet Vaszil Kerecsanin, a kárpát­ukrajnai területi pártbizott­ság agitációs és propaganda­osztályának vezetője vezet. Már a küldöttség összetételé­ből is kiderül, mi az, ami leginkább érdekli tagjait, hi. szén közöttük találjuk a munkácsi járási pártbizott­ság ideológiai titkárát, a szolyvai faipari üzemi párt- bizottság titkárát, egy peda­gógusnőt és az ungvári rádió magyar nyelvű adásainak szerkesztőjét. Ezeket a kedves vendége­ket fogadták szerda reggel a Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol az aznapi program kez­dődött. Czakó István, az MSZMP Nyíregyháza városi Bizottságának osztályvezetője adott tájékoztatást a város ipari és mezőgazdasági üze­meinek fejlődéséről, a kultu­rális és ideológiai munkáról, s stílszerűen azokkal a könyvekkel, kiadványokkal kedveskedett a vendégeknek, amelyek felszabadulásunk ne. gyedszázados jubileuma al­kalmával jelentek meg. A vendégeket elkísérte útjára dr. ördögh János, a városi tanács vb-elnökhelyettese és Hajdú Istvánná, a megyei pártbizottság munkatársa. A Zakariás hogy nem volt társa. Egye­dül, széles jókedvében elha­tározta, hogy a legnagyobb hullámot elnevezi Ezékielnek és vele úszik ki a partra. Jött is egy haragos, tara­jos, aminél nagyobbat még nem látott. „Te vagy Eze­kiel ” csapott a tarajára és igyekezett felkapaszkodni rá. A ravasz Ézékiel azonban le­dobta a hátáról. Még fel sem tápászkodott, máris szá­ján csapta egy másfélszer akkora, hogy öt percig krá- kogott utána. Szeme-szájate­le lett vízzel, de azért bol­dogan kérdezte: — Hát téged hogyan ne­vezzelek? — Za-ka-ri-ás-nak! — mo­rogta egészen érthető csobo­gással az óriási hullám, s mielőtt az ámuló fotós ma­gához tért volna a meglepe­téstől, karjára vette és szép lágyan kiszállította, egészen a stég alá, hogy csak fel kel­lett mennie a lépcsőn. Még mindig vidáman me­sélte a kinn várakozóknak az egész történetet. Harsá­nyan hahotáztak Ezékiel és Zakariás történetén és míg a felesége a frottírtörülköző­vel dörzsölte libabőrös há­tát, a barátnők irigykedve az asszony fülébe súgták: konzervgyárban Tóth János, a pártszervezet titkára tájé­koztatta a vendégeket a gyár alapításáról, fejlődéséről. Többek között elmondta, hogy a konzervipar 15 gyára között a termelési érték nagyságát tekintve a 6—7. helyet foglalják el, míg a ter­melés mennyiségét alapul vé­ve a 3—4. helyen vannak. Az elmúlt évben több mint 5000 vagon készárut termeltek, melynek az értéke megközelí­tette a 400 milliót. A gyár évi átlagos dolgozólétszáma 2800, s a termelt áruk 80—85 százalékát exportálják. Szólt arról, hogy a munkások bére évről évre emelkedik. 1968- ban az egy dolgozóra jutó bér 17 470 forint volt, míg ez évben a terv szerint elérik a 18 690 forintot. Legjelentő, sebb termékük .a parádicsom, melyből 2400 vagonnal dol­goznak fel. Az almafeldol­gozás mennyisége 2000 va­gon. Különösen érdekelte a kül­döttség tagjait a munkások szociális ellátottsága, műve­lődése. az ideológiai képzé­sük. a művészeti élet alaku­lása. Beszélgettek a munká­sokkal, megtekintették az öltözőt, az ebédlőt, elismerés­sel szóltak a látottakról. Megtekintették a kísérleti pektinüzemét is, amelyben a konzervipar részére évente 70 tonna anyagot készítenek, — Stramm ember a fér­jed. Forró zuhany alá állt, té­vézett és észre sem vette, el­szomorodott. A vacsoránál, amikor már huszadszor mon­datták el vele Zakariás tör­ténetét, határozottan rossz­kedvű volt. Meg is kérdez­ték tőle, miért. — Tudjátok — mondta el­gondolkoztam a dolgon. Én ezzel a jó kis hullámmal úgy összebarátkoztam ott a vízi magányomban, hogy való­sággal jóbarátok lettünk. És most azon búslakodom, hogy milyen rövid volt az ismeretsé­günk. Elém jött, hátára vett, lágyan megsimogatott és az­tán meghalt a parti köve­ken. Soha többé nem látom viszont. A társaság elhallgatott. Nem is vidultak fel, csak nehezen, a sarki halsütő asz­talánál, jó szürkebarát mel­lett. Másnap ismét szeles idő volt. A fotós újra bement a Balatonba. Ismét játszott a hullámokkal. Egyszer csak is­merős taraj közeledett fe­léje. „Zakariás!” — kiáltot­ta örömmel. Ö vált. Ismerős mozdulat­tal vette karjára, vitte ki. És nem halt meg, csak el­búcsúzott. Ezen aztán olyan jó kedvre derült a fotós, hogy egész este nem lehetett bírni vele. Attól a picike kis ténytől, hogy a hullámok nem halnak meg. (geeztelyi) s ezzel mintegy 30 ezer dol­lárt takarítanak meg. Üzemlátogatás után került sor a gyümölcslevek, befőt­tek kóstolására, s meggylé­vel koccintottak a gyár mun. kásainak egészségére, sok si­kert kívánva. Egyikük el­mondta, ezután jobban fi­gyelemmel kísérik majd ott­hon a vásárlandó konzerve- ket, s örülnek, hogy látták, hol és hogyan készítik. A szovjet pártmunkás-delegáció nevében a felszabadítási har­cokban is részt vett Valen- tyin Hrivo mondott köszöne­tét. s elmondta: örül, hogy megismerkedett a gyárral, munkásaival. „Ezek a tapasz­talatcserék azért is haszno­sak, mert hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy meg­ismerjük népeink eredménye­it és lelkületét.” Kérte a gyár vezetőit: ha turistaúton a Szovjetunió­ban járnak, keressék fel üzemüket. Bár mint mondta, ott ilyen édes árukkal nem tudnak kedveskedni, mert ő egy fafeldolgozó kombinát párttitkára. A küldöttség ezt követően az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Oktatási Igazgaíósá. gát kereste fel, ahol a tantes­tülettel együtt Ekler György, az oktatási igazgatóság veze­tője tartalmas tájékoztatást adott az igazgatóság szerve­zeti felépítéséről, oktatási rendszeréről. Elmondta, hogy ebben a formában 1968 janu. árjától működik az igazgató­ság. Főbb feladatai: a kollé­giumi rendszerű pártiskolai oktatás, melyen ez évben 1400—1500 hallgató, főiképp párttitkároik és pártvezetősé­gi tagok vesznek részt a kü­lönböző tanfolyamokon. Emellett működnek a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének általános, sza­kosító és speciális tanfolya­mai. Ezeken, a napokban több mint 1200 hallgató kezdi meg tanulmányait. Szólt ar­ról is, hogy emellett a marxizmus—leninizmus kö­zépiskolái propagandistáinak képzését is ellátják. Említet­te a gondokat is, s ezt kö­vetően hasznos eszmecsere alakult ki a különböző tan­tárgyak oktatásának módsze­reiről. a pedagógia egyes kérdéseiről, a szemléltetésről és más fontos kérdésekről. Különösen érdekelték a küldöttség tagjait az oktatás foglalkozásainak formái, módszerei, az ateista képzés módszered. Hosszas és köl­csönösen hasznos eszmecsere volt ez, melyet kölcsönösen gyümölcsöztetni lehet az ok­tató-nevelő munkában, az ideológiai képzésben. A délutáni órákban felke­resték a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskolát, majd a Nyíregyházi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumot, ahol szintén hasznos eszmecserék­re került sor. majd a tangaz­daságban fejezték be a szer­dai programot, ffiafaü •• Hammel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom