Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
WT8. «September Ä EBLBT-MAGYARORSZÄG VASÁRNAPI MELLÉKLET B©dó Bélát Svejknél, Prágában #. oldal Mohácsi Regős Ferenc raj Hér* ^áttéri: A régi hegyen Emelj csak, magas öklödön tarts, mutasd a tájat lebegőbem A bádogtornyot, a réten a tó-•: ragyogtasd, mutasd. Hozd fel a régi delet a méi. ,. feszítsd az égre, homorítsd, és röptess el.engem újra, a fény árkai között, szemben a széllel. Lejt az a hegy, ama másik, magasan átereszted hunyorít lenti szurdoka. Hadd, hogy magamat fölragadjon, a tüskék elől, a nyirok elől. Oly teljes e dél. Hadd kezdjem újra. Néprajzi filmezés Szabolcsban Egy tanulságos szemle utóhangja A nyár kulturális eseményeinek sorában kiemelkedő helyet foglalt el a II. nemzetközi néprajzi filmszemle és tudományos tanácskozás amelyet Szekszárdon augusztusban tartottak meg. Nen árt az itt szerzett tapasztala tokikai egy kicsit foglalkoznunk. mivel néprajzi filme zésre éppen Szabolcs-Szal- márban még tág lehetősé? nyílik. A filmfesztiválon Ausztriai. Bulgária 3, Csehszlovákia 3. Franciaország 5, Hollandia 1. Lengyelország 1, Magyarország 47. NSZK 8, Spanyolország 1, Svájc 3, Szovjetunió 7 filmmel képviseltette magát. A filmek témaválasztásukban és színvonalukban eléggé eltérőek voltak: a néma dokumentumfilmektől kezdve, a legkitűnőbb színes művészi produkcióikig mindent láttattunk. A néprajzi filmezésnek még nincs nagy múltja. 1935 körül GÖnyei Sándor néprajzkutató (akinek könyvtára hagyatékként a Jósa András Múzeumba került!) készített kb. 600 méternyi néprajzi fűmet, elsősorban táncokról és népszokásokról. 1941- ben az Erdélyi Tudományos Inté.zet a Székelyföldön beható néprajzi kutatásokat végzett, azonban a több mint 7000 méternyi filmanyaguk 1945-ben sajnálatos módon elpusztult. 1948-ban Molnár István közel 700 méter táncfilmet forgatott. Szőts István filmes és Raffay Anna néprajzos 1955-ben kezdett hozzá egy un- „motívum- ! gyűjtés”-hez, vagyis az ország különböző területén különböző néprajzi jelenségek filmezéséhez. Sajnos, a Hunnia Filmgyár terve, hogy •' ezekből a gyűjtésekből a J Magyar táj filmet elkészítse, nem valósult meg, s a 20 000 méter film még mindig feldolgozásra vár. Az utóbbi éveli ben Lakatos Vince filmszakember készített több népművészeti témájú filmet, elsősorban a nagyközönségnek Ugyanakkor dr. K. Kovács László docens a paraszti gazdálkodás különböző mozzanatait filmezte, kizárólag tudományos célokból. Már a Szegeden 1968-ban megtartott I. néprajzi filmszemle tanácskozásán is arról folyt a vita, hogyan lehet a tudományos követelményeket és a technikai, filmművészeti igényeket összhangba hozni. Más szóval: hogyan lehet olyan néprajzi filmet készíteni, amelyik a közönségnek nem ..unalmas”, a néprajzkutatóknak pedig nem „tudománytalan”. Nyilvánvaló, hogy a filmes és néprajzos szoros együtt, működésére, sőt a másik szakmájából alapfokú ismeretekre van szükség. A ..tudományos — unalmas” és a „tudománytalan — művészi” kategóriáknak a „tudományos — művészi” film érdekében egymásba kell olvadniuk. Molnár János miniszterhelyettes a filmszemle záróülésén elmondotta, hagy a néprajzi filmezés kezdeti lépései után szervezettebb munkára van szükség. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a nagyközönség, js szívesen megtekinti a jó néprajzi filmeket. ígéretet tett arra, hogy a néprajzi filmezés ügyének gazdát keresnek. A filmszemlén két szatmári film is szerepelt, mindkettő inkább a tudományos kategóriához tartozott. A tyukodi „Gyékénykötők”-ről készült 20 perces színes, IS mm-es film (operatőr és rendező: Csömör Balázs, a forgatókönyv összeállítója: a •sorok írója), annak ellenére, hogy díjat nem nyert, nagy tetszést aratott, elsősorban a témaválasztásért, a munkafolyamat kitűnő ábrázolásáért, magas technikai színvonaláért Gyenge oldalnak a vágás és a kísérő hang technikai megoldása mutatkozott. A másik szatmári filmet az Országos Néprajzi Múzeum forgatta „A kölesei bábtáncoltató „ betlehemezés” címmel, kizárólag e népszokás dokumentálása céljából. A III. néprajzi filmfesztivál 1972-ben ugyancsak Szekszárdon lesz. A tapasztalatokon okulva máris elhatároztuk, hogy a követelmények és igényeik összeegyeztetése érdekében egy-két néprajzi tájegység bemutatására vállalkozunk. Mivel most az előkészületekre is jóval több időnk lesz, reméljük, hogy a legközelebbi találkozón nagyobb sikerrel szerepelünk. TJ ogy is írja Hasek: a “ báróné közben előszedte kosarából az ajándékokat. Egy tucat sült csirkét, rózsaszínű selyempapírba csomagolva, fekete-sárga zsinórral átkötve, két üveg hadilikört, rákötözött címkével, amelyen ez a felírás állt: „Gott strafe England”. (Isten verje Angliát) a címke másik oldalán Ferenc József és Vilmos császár volt látható, kézen fogva, mintha éppen azt a gyerekjátékot akarnák játszani, hogy: „Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva, nyuszi talán beteg vagy hogy már nem is ugorhatsz.” Kísérőnk megállít a nagy fehér épület előtt. Kórház. Itt feküdt — mondja — a „szimulánsok” közt, Svejk, a derék katona. Itt kapta az ajándékokat. . Mert Jaros- lav Hasek hőse valóban élt, kutyapecéri és közöshadseregbeli mivoltában. Prága gót templomait nézegetjük éppen, a tűhegyes, bűbájos karcsú tornyokat, a híres prágai zsidótemető szorosan egymásra hordott sírköveit, a gólemet készítő rabbi sírját, amikor hirtelen elöntött a svejki hangulat. Szinte láttam, hogyan osztja szét a derék katona az agg osztrák báróné sült csirkéit a szimulánsok közt, akiket beöntéssel, aszpirinnel s kinines vízzel kúrálnak a hadi kórházban, hogy észre térjenek, s kimenjenek az első világháború vágóhídiéra, meghalni a gyűlölt monarchiáért. Felnevettünk kísérőnkkel, emlékezve a derék katona mulattató, mégis mély értelmű kalandjaira. — nékem külön jólesett, hogy a szépséges Prága látogatásakor megálltunk a látnivalónak éppen nem nevezetes kórházépület előtt. Svejk miatt, — olyan hangsúllyal, mintha más országban valaki' azt m’őft'dan'ál'' itt "éTt Bovaryné, vagy másutt: itt vívott halálos párbajt Anyegin. Vagyis egy remekmű, a rangos irodalom bevonult a városemlékek sorába, a kalauz kötelességének tartja, hogy a Loretta építészeti bájossága, a sokszáz éves harangjáték ékessége, a Hradzsin termei mellett egy semmitmondó kórházi épületet is mutasson — mert itt feküdt kérem Svejk, a „szimulánsok” közt... Átmegyünk a hatszázéves Károly-hídon. a szobrokkal megnehezült hídesodán, — itt is járt Svejk, fülig _ érő katonasapkában, állig érő kimustrált mundérnadrágjában, két fegyőr között — hiszen emlékeznek rá... D e most a hidat bámulják, hat évszázadát, remekmívű bejáratát és túl sok tornyát, a sok hídú Moldvának azt az ékszerkarfényben játszó számyacska lebeg, mint két galamb a magasságos égben. Tapogatja Arina, tapogatja. mígnem bugyborékoló zokogásban tör ki belőle a meghatódottsóg. az asszonyi éllágyulás. — Alfrédocskám, egyetlen vigaszom, boldogságom... Az Ur Jézus még meghagyta, hogy ágyba fekvés előtt levegyék ám a szárnyakat, az angyalszárny zsanérra jár, akár az ajtó —levegyék és tiszta lepedőbe csavarják, mert hát a sürgés-forgás közben a szárny eltörhet pedig az nem akármiből, hanem újszülöttek sóhajából készül. Legvégül az Ur Jézus megszentelte a frigyet: meginvitálta az egész püspöki kórust. Szépen, hangosan énekeltek, de harapnivaló, az már nem volt egy fikarcnyi se, arrafelé ez nem járja... Átölelte Arina Alfrédot, s a selyemhagcsón szaladt is vele lefelé a földre. Oda is értek a Petrovka utcába... — lám, hova akart az asszony kilyukadni — Alfrédnak. akin nem hogy gatya, de az ég világon semmi nem volt. vásárolt is tüstént lakk félcipőt, kockás gyapjúnadrágot, vadászkabátot, meg piros bársony mellényt kötőjét. A hidak általában arra valók, hogy átmenjünk rajtuk a folyó egyik partjáról a másikra. De mintha ez a régi kőhíd, nem is ezt a fő célt szolgálná: autópark a bejáratnál, külföldi rendszámtáblákkal. a hídon bábeli hangok — a híd élő múzeumi tárgy. A harminchat mást-mást kifejező szoborcsoport közt — az alkotások a híd két oldalán vonulnak fel, — van egy, amelynek alapzatát rácsos ablakkal ellátott börtönnek képezték ki, a kőbörtönben szakállas rabok félmeztelenül, amint éppen bilincseiket törik szét. A bilincstörés kőből faragott ereje ragad meg — a maga módján Hasek is ezt tétette Svejkjével, a derék katonával. Ezt Húsz János is, akinek dogmát tagadó tanaiból végül is az csendül ki, hogy egyforma becsülés illeti meg a királyt, a papot és a népet; — máglyahalála nyilván ez utóbbi miatt történt. Hiszen még Marczali Henrik ódon, ókonzervatív Habsburg-katolikus nagy képes világtörténete is erre utal. S a teret, ahol az órás régi Városháza áll, szinte betölti magasodó szobra. Ayr őst az órát nézzük, magyarok, angolok, franciák, németek, svédek — az órát nem lehet Prágában kihagyni A megszálló német fasiszták a sok. elhurcolt mellé, ezt az órát is le akarták szerelni, — talán már nem volt rá idejük. Itt, most, a legendát hallgatjuk: az évet, a hónapokat, a napokat, a perceket és másodperceket jelző időmutató, s a hozzá tartozó órajáték készítő mesteréről, akit a régi prágai városurak megvakítottak, nehogy másutt is felszereljen ilyen káprázatos szerkezetet. Ez a szerkezet minden teljes órában kinyitja a magasban ablakait, s a két ablakban sorra megjelennek az apostolok, színes alakjuk faragott pompájával. Közben az ablak alatt a csontváz halál zsinórral rángatja a lélekharangot, csontkezével pedig kiveri a perceket — memento móri, gondolj a halálra, az időd lejár. Szép. Érdekes. Ismét Svejk- re kell gondolnom és „szimulánsaira”, akik közt például három súlyos tüdőbeteget addig kúráltak, a frontra küldésük érdekében, kininnel és beöntéssel, míg a temetőbe nem kerültek. Aztán az ódon szép Prága után megnézzük az új városrészt, a magasodó új lakótelepeket, a virágos ablakokat, a parkokat, a játszó gyermekeket Emlékezz az élőkre! Svejkre is, de az élőkre is kell emlékezni, az élőkre gondolni azokra is, akik ebben a szép városban laknak és mindenkire, mindenhol... — Egyéb majd otthon is akad — mondta. ’ Arina aznap nem dolgozott, kimenőt kért Szerjoga eljött, botrányt is csapott, de az asszony ajtót sem nyitott, csak kiszólt: — Szergej Nyifantics, most épp a lábamat áztatom, kérem, távozzon innét, botrány nélkül... Mire a legény szó nélkül sarkon fordult, és elment. Ezt már az angyali erő hatására tette. Arina olyan vacsorát csapott, hogy még egy kupec is megnyalta volna tőle a tíz ujját, mert hát ki akarta vágni a rezet. Egy palack vodka, óbor, aldunal hering krumplival, no meg tea szamovárból. Alfréd falatozta is ezeket a földi javakat, csakhogy nagyhamar levették a lábáról. Arina egy szempil lant ás alatt kiemelte a szárnyakat a zsanérból, begöngyölte. Alfrédot meg az ágyra fektette. Ott fekszik csodás fehéren a pehelydunnán, a rozoga, sok bűnt látott nyoszolyán, földöntúli ragyogás sugárzik belőle, hold meg vörös sugarak kergetőznek egymást váltva a szobában, fényké- vés lábon imbolyogva. Arina nevet és sir dalol és fohászkodik. Hallatlan boldogság jutott osztályrészedül ezen a megsanyargatott földön, Arina, boldog vagy te az asz- szonyok között! A palackot fenékig kiitták. Meg is volt a hatása. Alig, hogy elszenderedtek, Arina Alfrédra huppant izzó, hathónapos Szergejtől viselős hasával. Nem volt neki elég, hogy angyallal hálhatott, nem volt neki elég, hogy a szomszéd szobában senki sem krákog, senki sem hor- tyog, se nem szipákol, mindez nem volt elég a megveszekedett, telhetetlen asszonyának, nem. még a kidülledt forró hasát is melengetni kellett neki. S agyonnyomta Isten angyalát, asyonnyomta részeg mámorában, örömében, agyonnyomta, mint egy egyhetes csecsemőt, maga alá gyűrte, mígnem az halálos véget ért. A szárnyak pedig, a fehér lepedőbe bugyo- lált szárnyak, sápadt könnyeket csorgattak. S feljött a hajnal — a fák lombja lekonyult. A távoli északi erdők mindmegannyi fenyőfájo' pópasüveget öltött, mind megannyi fenyöía térdre borult. Megint csak ott állt Arina az Ur trónusa előtt, testesen, tagbaszakadtam vörös kezén még ott nyugszik az ifjú holttest... — Tekints le rám, Uram... Ezt már Jézus szelíd szíve sem bírta el, s megátkozta az asszonyt, felgerjedt haragjában. — Ahogy a földön viselkedtél, úgy viselkednek majd veled, Arina... — De hát, Uram Jézus — szólalt meg Arina alig hallható hangon —, vajon én teremtettem-e nehéznek testem, vajon én pároltam-s kisüstön a vodkát/ vajon én találtam-e ki a magányos együgyü asszonylelket... — Nem akarok többé veled bajlódni — kiáltott fei az Ur Jézus — agyonnyomtad az angyalom, te vacak... S gerjedelmes szélvésszel lependerítette Arinát a földre, a Tver utcába, a Madrid és Louvre szállodába, le a kis kamrájába, ami az ő földi osztályrésze. Ott pedig már meggyűlt a tenger baj. Szerjoga duhajkodik, ahogy ez a regrutához illik. Trofi- mics, a boltossegéd is megjött Kolomnából — s meglátta Arinát kigombölyödve, kicsattanó képpel. — A hasas mindenedet — kezdte, s csak mondta az ehhez hasonlókat. Az öreg Iszaj Abranovíeg hírét hallva a gömbölyödő hasnak, szintén zsörtölődik: — A történtek után — mondja —, nem vihetlek oltár elé, de azért szívesen elhálo- gatok veled... Az ilyen vénembernek inkább a nyirkos földben kellene már hálni, nem egyebütt, de azért mégiscsak leköpi az ember lelkét. Mintha mindenki megveszekedett volna — a kukták, a kupe- cek, a vendégek. A kereskedőember — játékos kedvű. S ezzel vége a mesének. De mivel hogy a három hónap is lejárt, s Arina szülni készült, kivánszorgott hát a hátsó udvarra, a selymes ég felé emelte szörnyű nagy hasát, és hangtalanul fohászkodott: — Látód’ Uram, látod ezt a hasat, úgy dobol benne mintha borsót rázna. Hogy mitől van ez — nem tudom. Még egy ilyet Uram Jézus, nem kívánok... Válaszul az Ur Jézus könnyeivel öntözte Arinát, aztán letérdelt: — Borsáss meg nekem, Arina. Bocsásd meg nekem, bűnös Istennek, amit veled műveltem. — Nem bocsátók meg neked, Jézus Krisztus — válaszolta Arina — nem én. Fordította: Wessely László Dr. Erdész Sándor Szilágyi Ákos Elindultam egyszer... Homlokom homokóra, vékonyan elpereg; varázslással, rothadó zenével hagytam, hogy rámije&szetek. Ijedten bégéinek bokraim, elpusztultak a pásztorok Hallgatásom sodra ing, kékjén hiányom átzokog Arcom eső szárnya söpri, tó-nyugalmam bőrösödik: könttöm alól nő egy dal. szemem alól két kis hal. Elindultam egyszer gyalog, arcom fölött vászon-száj szállt — ujjaim alvadt varangyok, homlokom eltalieskázták. PIHENŐ
