Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Vasárnapi melléklet A munkás közérzete Törzsgárdához tartozó munkásokkal beszélgettem a minap több üzemben. Ahogy kezdtünk belemelegedni a problémák, gondok, feszegetésébe, éreztem: egyre nyílt szívűbbek, engedik, hogy belepillantsak belső ügyeikbe. Beavatnak, lássak, tudjam mi fáj, de megígértették velem, ne szóljak róluk név szerint az újságban. Egyik jelentős üzemünk precíziós szerszámesztergályosa már több, mint húsz esztendeje áll helyt. Sok múlik rajta. Ezektől az emberektől függ, milyen pontosak lesznek a szerszámok, s az exportra gyártott gép megfelel-e a követelményeknek. Ha csak a legminimálisabb tévedés fordul is elő, abból milliós károk származhatnak. ö említette, még nem látta két évtized alatt azt az irodahelyiséget, ahol órabéremelést kérhetne. Úgy hozta a sors, felesége beteg lett, sokba került a kórházi költség, ápolás, hogy restelkedés ide, vagy oda, túlteszi magát rajta, s kopogtat. Ötven fillér órabéremelést kért. Azt válaszolták neki, forduljon a szakszervezethez. Meghökkent. Mint említette, „nem segélyért” fordult az illetékeshez, hanem ötven fillér emelést kért a becsületesen eltöltött húsz esztendei munkájáért. Nagy ügy? — Nem. Kell-e erről tudni az igazgatónak, helyettesének, párttitkárnak, üb-titkárnak, mindazoknak az illetékeseknek, akik emberek ügyeivel foglalkoznak? Igen. Igaz, ez a dolog közvetlenül nincs kapcsolatban a tervteljesítéssel, mégis sokat lendíthet. Elősegítheti a munkás közérzetét, hangulatát, kellemes, vagy kellemetlen benyomását, élményét a termelékenységet, a gazdaságosságot az üzemi légkört. Egyáltalán szükség van-e arra, hogy vezetők, akik abban a bizonyos közegben, ahol élnek, dolgoznak, irányítanak, kapcsolatot teremtsenek, s odafigyeljenek a jó és rossz, a kellemes és kellemetlen véleményekre? Egyáltalán követelmény-e a vezetés számára az impulzusszerzés, az informálódás? Úgy gondolom igen. Ma már a korszerű vezetés el sem képzelhető kellő és szükséges információk szerzése nélkül. Nehéz lenne listát állítani arról, hogy ez mire terjedjen ki. Egy azonban biztos: minden olyan anyagierkölcsi és pszichikai tényezőre, amely alkotó légkört teremthet, elősegítheti az egyéni-üzemi-társadalmi érdekek helyes érvényesítését, a haladást, nagy a szükség. Természetes ehhez az szükséges, hogy fórumokat biztosítsanak a munkásoknak, amelyeken őszintén, nyíltan elmondhatják véleményüket, javaslataikat. Ezzel a munkások — mint a hatalom részesei — érzik a gyár iránti felelősségüket, kifejleszthetjük bennük még inkább a hatalom birtokosának az érzetét, s így teljesedhet ki a szocialista demokrácia a gyakorlatban. Tapasztalataim arról győztek meg, hogy ma már a törzsgárda tagjait nem annyira az anyagi-erkölcsi megbecsülés, a plusz szabadság, jutalom stb. foglalkoztatják. Kétségtelen ezek is. Érezni, hogy öntudatosabbak, túllátnak a szűk egyéni horizonton, foglalkoztatja őket az üzem sorsa, fejlődése, gondjai, s részt követelnek megoldásából. ök vannak az első vonalban, ők látják legjobban, . hal vannak hibák a munkafolyamat szervezésében, az anyagellátásban. Ezért sem lehet mellékes a vezetésnek, ők mit javasolnak, hiszen egy-egy okos javaslattal százezrek menthetők meg. Szükséges-e hát az információszerzés? Feltétlen. Jó vezetés enélkül ma már el sem képzelhető. Csakhogy ennek az információnak kölcsönösnek kell lenni. Tájékoztatni az üzem dolgozóit a vállalat sorsáról, gondjáról, mindenről, amely egyáltalán kihatással lehet jövőjükre. Ez az emberek biztonságérzetét növeli. És ez sem mellékes, mert az a munkás, aki tudatában van annak, hogy rá számítanak, megosztják vele a vállalatot és a munkatársakat érintő gondokat is, érzi, bíznak benne. Persze vannak olyan belső, szinte csak egy-egy egyént érintő problémák is, amelyeket senki nem tereget ki szívesen egy nagy fórum előtt. Olyan, mint az említett szerszámesztergályos esete is. Erre is kell — ha szükséges — négyszemközti fórumot teremteni. Lehetőséget és módot adni az embereknek arra, hogy esetenként találkozzanak ilyen apró ügyekben is a vezetőkkel, s igenis hallgassák meg őket, segítsenek rajtuk. Sok esetben — ha pénzzel segíteni nem is tudnak — az őszinte szó jobban esik. De ne fizessék ki őket odavetett szavakkal félvállról, mert ennek megvan a termelésre is kiható következménye, amelyet csak később lehet lemérni. Pártunk kongresszusi irányelvei is utalnak arra, a korszerű vezetés nem abban áll, hogy kinyilatkoztatunk valamit. Az objektív helyzet gondos elemzésén alapuló sok alternatívából a legmegfelelőbbet kialakító vezetési elv megköveteli, hogy ellenőrizzük is azok helyességét. Győződjenek meg a vezetők arról: azonosí- tották-e magukat a feladatokkal a munkások. Ha igen, milyen arányban, lehet-e számítani ,a teljes támogatásukra? A vezetés mindinkább művészetté válik. S nem elzárkózni kell a kellemetlen hatásoktól, hanem szembenézni azokkal, levonni a megfelelő következtetéseket, s a kollektívával együtt megkeresni a megoldás megfelelő módját. Csak ez a kölcsönös impulzusszerzés, a különböző hatások okos mérlegelése vezethet eredményre. Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy legfontosabb számunkra az ember. Az ember gondolkodik, érez, lát, hall. Olyan hatások-ellenhatások érik, amelyekkel számolni kell. Ez vonatkozik a vezetőkre is. Éppen ezért minden hatást fel kell fogniok, okosan reagálni azokra. Úgy, hogy a haladást szolgálja mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. Farkas Kálmán Szép, új köntöst kapott megyénk egyik büszkesége, a dohányfermentáló impozáns épülete. Az első 5 éves tervben létesült nagyüzem rekonstrukciós munkái jó ütemben haladnak. Hammel József felvétele Varga Csaba: Kesernyés colaíz 1. A mi zenekarunknál ismerkedtem meg vele. Hosszú, barna haja, törékeny, hártya bőre és fekete, mélyen ülő szeme volt. Legtöbbször szürke, rövid ujjú pulóverben járt, a puha anyag alatt kidomborodtak kemény mellei. Kicsit zárkózottnak látszott, keveset beszélt, úgy éreztem súlyos, kínzó szerelmet vár. ő nevezett el Mannának. Most sem tudom miért. Mi közöm lehet a mannához, a pénzhez. Az első randevúnkon elmondtam, hogy nem érdekel a forint, a rang és a görög homlok. A második találkozás után felmentünk az egyik barátomhoz. Három fiú és három lány szorongott a pici, hurka szobában. A magnó erős, recsegő hangja átitatta a bútorokat az ujjongásra vágyó életünket Itt csókoltam meg először. Néhány nappal később újra felmentünk ehhez a barátomhoz. Az édesanyja beengedett minket a fia szobájába. Egész este egyedül voltunk, simogattam az arcát, homlokát és egyszer-kétszer a derekát. Csókolgattam a száját. Szótlanul tűrte. Másnap este már hiába vártam egy ékszerbolt kirakata előtt. Később a legkedvesebb barátnőjének azt mesélte, hogy gyáva és hülye vagyok. 2; Dobszóló. Zaklatott, ideges ütem. Kihagyott hangközök. Forgott, forgott a tekercs. A beatdal vizesést idézett. Zuhogott, bugyborékolt a víz. Tompa, mégis rendkívül éles fájdalmat éreztem. Két órán keresztül vártam az ékszerbolt előtt. őrültség volt, hogy nem beszéltem. Hiába mondtam volna el érveimet, nein történt volna másképpen. Nem magyarázhattam meg, hogy nem azt akarom, amit a barátaim. Mit ér az? Inkább szerettem volna, amiről a borzongató, sejtelmes beat- énekek papolnak: szerelmet, símogatást. Egyszer voltam csak boldog. Évekkel ezelőtt történt, amikor minden szombaton táncolni jártam. Amikor felkértem azzal kezdte, hogy ugye szép a haja színe. Mosolygott, vadul forgott, minden számra táncolni akart. Imádta a zenét, nem engedett szóhoz jutni, csacsogott, magával ragadott. A táncest után hazakísértem, pedig kint lakott a város szélén. Akkor ismertem meg először a virágokat, a csillagokat, az éjszakát. A hold akkor sem akart előbújni. Volt is, meg nem is. Egy hosszú, dús növényzetű réten kellett átmennünk. Bokrok és virágok között. Hirtelen leült az ösvény szélére. — Csókolj meg! — mondta — Szeresd az ég virágait! 3. Képtelen vagyok megváltozni. Mindenkiben, mindenhol őt keresem. Szombatonként újra és újra táncolni megyek. Követem a barátaim. Mást nem tudok csinálni. Valakivel táncolok, némelyikkel lefekszem és így tovább. Csak őt nem találom meg. Tegnap hajnalodott, mirt: elindultam haza. Utcánk fölött már világosodott az ég. A lámpák egyre gyérebben világítottak. A megöregedett, hajlott hátú bérházak kísértek. Jöttem hazafelé. A nagy tölgyfaajtók félig nyitva. A; ablakok ugyanúgy. Békéssé; és csend. A megszürkült falak között hangtalanul múlnak az életek. A lakók korár kelnek és korán fekszenek Éjszakáik nyugtalanul telnek, a páradús melegben nehezen alszanak. A nagymamák várják a reggelt, hogj újra elindulhassanak sorba- álini a tejért
