Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
J970 augusztus 1. RELET-MAGYARORSZAG 8. «Mal — Vigyázz! Fel. Megy a másik fele. Csengerben, az állomáson kiabálta a vagonból munká- társának égy fiatalember. Aki elkapta, egymáshoz illesztve rakta be a téglasor tetejére, hogy éppen csak repedésnek látszott. — Két napunk ■ van még hátra — mondja a négy egyetemista közül Fosta József ötödéves villamosmérnökhallgató. — Szerződésünk van a TÜZÉP-pel, de nem elsősorban pénzt keresni jöttünk Kihalt áz építőtábor. A fiúk kint dolgoznak az új lakótelepen, csak az őrök és a csökkentett létszámú második műszak van otthon. Igaz, az első műszak létszáma is kevés, 276-an vannak összesen Esztergomból, Keszthelyről, Kecskemétről, Budapestről. Ez a létszám alig valamivel több, mint áz élso csoport fele voltSTOPPOS LÁNY. Vedniczki Mária Szentesről barátnőjével autóstoppal jött a jánkmajtisi építőtáborba. — Nagyon elégedettek vagyunk a munkájukkal . — mondja Palló János, a MÁV debreceni építési főnökségének Összekötő tisztje- — Kilencven lakásra van megbízásunk, ebből 78-nak az alápja ki van ásva, 58 alap lebetonozva, 17 lábazat áll. 13 fái felhúzva és ötnek a tetőszerkezete is kész. Sokkal töh - fiatalt tudnánk foglalkoztatni, de nincs. A mi létszámunkat pedig a tábor segítségéhez igazítottuk. Bent a táborparancsnokságon folyik a kulturális program egyeztetése- Csütörtökön á KISZ Központi Művész- együttese, szombaton az építők klubja, vasárnap áz ökö- ritói „Fergeteges”, hétfőn KRESZ-vetélkedő, tábortűz, ki mit tud, sportműsorok, annyi, hogy a filmvetítést alig-aíig sikerül a mozival úgy összehangolni, hogy mindkettőjüknek jó legyen. TÖBB FIATALT VÁRNAK a szatmári építőtáborok ÚJSÁGÍRÓ. Sébor Artur, a tivadari 1. sz. altábör faliújság-szerkesztője. BITE ZOLTÁN harmadéves víz- és gázszerelő tanuló a tivadari KISZ-tábor lakója. A méhteleid sátortábor parancsnokainak is gondterhelt az arca. 280 fiátal van a táborban, az építők meg sokkal többet kérnének. Négyszázasra tervezték a tábort, az első turnusban még többen is voltak, most meg ámi- kor a legtöbb munka tenne, nincs ember. Korábban mindig az volt a probléma, milyen munkát adjanak a fiúknak, most fordítva. — Szakmunkástanulók tábora ez — mondja Listván Attila táborparancsnok. A nyíregyházi 110-es és a 107- es, a vásárosnaményi és ra- kamazi szakmunkásképző tanulói dolgoznak. Nem a gyerekek a hibásak, hogy kevesen jöttek. Rakamazról például csak egy párat engedtek el. Az iskolában jelentkeztek, most meg akik maszeknál, vagy ktsz-nél dolgoznak, nem jöhettek. A gyümölcsösben épül az új „városrész”. Az állványon Klepács Miklós sényői és Vancsisin István nyíregyházi kőművestanulók falaznak, a más szakmájúak — Kovács András tiborszállási és Zimbo- rán János nyírcsászári — festők dolgoznak a kezük alá. A jövendőbeli lakosok is segítenek, feltöltik maguknak az új utcasort földdel. Munkaidő után sem pihennek a fiúk- A négyes brigád — Batta Mihály vezetésével — és a 30-as brigád Kertész Róbert vezetésével állandóan a sátrukat dekorálják, rendezik a környezetet- A sátrak hátsó részén szenny vízcsatornát ásnak, mert a korábbi kifel lejtett ugyan, csak az árok éppen áz ellenkező oldalon volt. Három kocsi fordul be éppen a jánkmajtisi tábor kapuján. Vége a műszaknak. Fürgén ugrálnak te a vietnami lányok és fiúk, aztán rohanás a mosdóhoz- A konyhában éppen elkészült a kara- lábéleves és a nagy szelet rántott, hús krumplival és uborkasalátával. Míg ebédelnek, a táborparancsnok panaszkodik. Ő is á létszám miatt van gondban — Volt rá eset. hogy az építésvezetők kivették, a kezemből a kis füzetét, amelyikben elosztottuk a létszámot és megnézték, másnak hány gyereket adtunk. Még a héten nem lesz különösebb probléma, de hétfőtől felére csökken a tábor létszáma. A vietnami diákoknak letelik a két hét és hazautaznak. Akkor aztán végképp nem tudom, hogy osztjuk el a fiatalokat. A 208 vietnami diákon kívül 146-an Békés megyéből, 26 lány a baktalórántházi gimnáziumból és Pestről, a Kandóból negyvennyolcán. Ja és még ketten Szentesről. Ök lepték meg legjobban a tábor vezetőit. Nem számítolt rájuk senki, csak beállítottak. hogy dolgozni jöttek. — Már régen elhatároztuk, hogy eljövünk, csak otthon nem akartak engedni kettőnket — mondja Ledniqzki Mária, a szentesi gimnázium negyedikes tanulója. — Autóstoppal jöttünk, öt kocsival Nyíregyházáig. Ott .aj rác* rosi KISZ-bizottságra mentünk. onnan irányítottak Tivadarba, de úgy. hogy tehet. hogy hazaküldenek. Hát haza éppen nem. csak a jánkmajtisi táborba irányítottak. Mert itt már voltak lányok is. Mégis, hogy engedték el a szülök idegen helyre, mert még sohasem jártak Szabolcsban? — így ni — mutatja Marika és alaposan elhúzza a száját. Egyheti könyörgés után. Persze stoppról szó sem volt, mert akkor igazán nem jöhettünk volna. Úgy elterjedt a híre. hogy mi vagyunk a stopposok. hogy amikor a Rajkó-zenekar itt volt, még őtk is tudtak a kalandos utazásról. Barátnője, Szívós Marika még ebédelni indul a baktai lányokkal, akik sorstársaik, mert őket is Tivadarból irányították a majtisi táborba. Nagy a fegyelem a 4 tivadari sátortáborban. Az altá- borok egymástól kötéllel vannak elválasztva és engedély nélkül még a másik táborba sem szabád átmenni. A tábor bejáratától csak néhány méter á Tisza A töltés kezdeténél egy figyelmeztető tábla: fürdeni tilos. A fiúk nem is mennek — nem is mehetnek — mióta a szerencsétlenség történt, de van azért valami szépséghibája az egész dolognak. Mégpedig az, hogv mások fürdenek a folyóban. Bár a tilos rájuk is vonatkozik, hiszen a táblán nem az áll, hogy csak a táborlakók nem. fürödhetnek, de úgy látszik, akik a vízbe merészkednek, nem tudnak olvasni. Ez pedig senkinek sem jó. A fürdőknek. mert a Tisza örökké kiismerhetetlen marad és ráadásul íngérli a fiúkat és nem értik, miért ez a megkülönböztetés. Ezt jó lenne, ba Időben tisztáznák az illetékesek és érvényt szereznének a tiltó jelzésnek. A táborban — mint eddig mindenütt — a létszám a legnagyobb probléma. Kétezernél többen voltak először. most még ezren sincsenek. Az 1-es táborban szabolcsiak vannak Kisvár- dáról, Vencsellőről, Deme- cserből, Mándokról és Ib- ránvból és egy gyerek a Budapesti Kölcsey Gimnáziumból. Ahogy ő ide került, nagyon hasonlít a szentesi lányok kalandjához. Szórakoznak és pihennek a fiatalok. Délelőtt dolgoztak. a délutáni műszak csaknem megszűnt és nagyban hátráltatják az építők munkáját. Legtöbb vállalat csak szakmunkásokat hozott, a segéd munkaerőt az építőtáboroktól remélte. Most problémák vannak mindenütt. ahol az ifjúságra szá- jrttpttak^^ ^ Akik itt vannak, azok nagyön sokat dolgoznak. De a fél létszám se- hogysem tudja pótolni a kiesést. Valahol hiba csúszhatott a számításba. Vagy visszaléptek a korábban jelentkezők — bár ez nem valószínű —, vagy nem engedik el őket — a szakmunkástanulókra gondolunk —, az őket foglalkoztató vállalatok, ktsz-ek és kisiparosok. Még három hét van hátra a táborozásig. Ez a turnus még egy hetet dolgozik és marad az utolsó csoportnak két hét. Még van tehát idő arra. hogy jobban, teljes létszámmal munkába állhassanak a telkes fiatalok. Ha kevés a várható létszám — ennek már most látszani kell —. talán meg tehetne kísérelni pótjelentke- zéssel kiegészíteni. Mert amióta a táborozás megkezdődött. sok fiataltól hallottuk: szívesen eltöltenének még két hetet nálunk. Megérné megpróbálni! Balogh József és Elek Emil riportja A jánkmajtisi táborban a vietnami lányok mellett már á baktalórántházi lányok is részi vesznek az újjáépítési munkákban. A napfényes délutánokat olvasással, tréfálkozással töltik. Az esztergomi fiúk: Virág Sándor, Kribusz János és Vasas Zoltán úgy megtanulták a „talicskázást”, hogy jövőre is ilyen munkát vállalnak. A Csenger határában épülő új lakótelepen már sorakoznak az új házak. Ide költöznek a jánkmajtisi családok. A kecskeméti szakmunkástanulók szabad idejük egy részét az asztalitenisz-bajnoksággal töltik.
