Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Í979 augusztus 9. tfüf. WT-MAe?Aí!OT»S^A<f S oldal Emelkedett a postai küldemények száma A téli hónapokhoz ■wszo- nyítva emelkedett a postai forgalom a nyári időszak­ban. A Nyíregyházán lévő I-es postahivatalban az el­múlt hónapban 255 ezer le­velet adtak fel a januári 226 ezerrel szemben. Az ajánlott küldemények majdnem két­szeresére emelkedtek az év első hónapjához képest. A ja­nuárban 41 900 ajánlott kül­deményhez képest, júliusban 74 900 darabot adtak fel. Lot­tóból és totóból kétezerrel több érkezett be. ugyanez a szám vonatkozik a felvett expressz küldeményekre is. A küldemények kézbesíté­sénél is emelkedést mutatnak a számok. A januári 224 ezerrel szemben, júliusban 252 ezret kézbesítettek, az ajánlott leveleknél 7 ezer az emelkedés. Az expressz kül­deményeknél is ezerötszázzal nőtt a kézbesítés júliusban. A hírlapelőfizetók száma 29 600-ról, 30 200-ra emelke­dett. Egyedül a csomagoknál van visszaesés, 4500-ról 3500- ra. Ennek télen van a sze­zonja. Négyezer bélyeggyűjtő Szabolcsban Az utóbbi időkben egymás után alakultak meg a bé­lyeggyűjtő körök megyénk­ben. Ma már a 97 körben 3926 bélyeggyűjtő van. Igen sok fiatal hobbyja a bélyeg­gyűjtés. Ezt mutatja. hogy 57 szakkörben 1318 fiatal foglalkozik a gyűjtéssel. Az idősebbek főleg az üzemek­ben alakítanak kört, míg a fiatalok a KlSZ-szervezetek- ben. A Kiss Ernő utcán lévő területi irodához Szabolcs megyén kívül Hajdú és Szolnok megye bélyegesei is idetartoznak. A három me­gyében 169 körben 12 785 felnőtt és ifjúsági bélyeg- gyűjtő hódol szenvedélyének. A villamos nosztalgiája Buszutasok lettünk Több járműre, türelemre, intézkedésekre van szükség Nyíregyházán — Mit szól a nyíregyházi autóbuszhoz? — Sokkal jobb volt a vil­lamos Ha sokat is kellett rá várni, de szellős volt. Az em­berek szidták, de szerették. A busz kényelmetlen. Egy másik utas: — Ha kimegyek busszal Sóstóra, háromszor fürdők meg. A buszon kimenet, a strandon és visszafelé. Hát nem így van? ígéret maradt A nyíregyházi ember nosz­talgiával gondol a tavaly jú­nius elején megszűntetett villamosra. A villamos hozzá­nőtt az emberekhez, s bár egyetlen keskeny vágányon közlekedett csupán, s korsze­rűtlen volt, szerették. Jár­ta egy közmondás a villamos­ról, amely szerint aki siet, menjen gyalog, de ezt elfe­lejtették. Mert a villamos — különösen nyáron — nagy tömeget vitt egyszerre Sóstó­ra. s szálh'tott onnan haza. És a busz? Egy éve múlt, hogy 14 vo­nalon közlekedik. Akkor szinte napok alatt szűnt meg a villamos, s felkészületlenül vette át szerepét az AKÖV. A KPM illetékesei jó éve azt ígérték, hogy ha a város ve­zetői hozzájárulnak a forga­lom közútra tereléséhez, azonnal kap a város 12 villa­mospótló autóbuszt. A villa­mos kiment, a buszok csak decemberben jöttek meg, s azok sem alkalmasak városi, nagy forgalmú közlekedésre. De az AKÖV cserét eszközölt, s megpróbált elfogadható közlekedést csinálni Nyíregy­házán. Hogyan sikerült? A helyzet az elmúlt év má­sodik. 6 hónapjához i.képeit. érezhetően javult. A villamos „kisöccse”, az autóbusz 17 éve mutatkozott be először Nyíregyházán, de csak 1—2 járattal. Akkor az emberek többsége gyalogos volt. Ma 18 autóbusz jár állandóan és 4 áll tartalékban az utazókö­zönség kiszolgálására. S egy adat: egy év alatt 10 millió utast szállítanak a nyíregy­házi városi járatok, csak a városban! A májusi forgalom naponta — s akkor még nem volt csúcs a sóstói járatokon — 25 500 utas. S az igények állandóan növekednek, a kö­vetelmény mind nagyobb. Észrevételek hada Ebből származnak a pana­szok. Döntő többségük a zsúfolt­ságot veti fel — ez sajnos, igaz. Ami ebből következik: az utas — akinek a lábára lépnek, leszakítják a gomb­jait — ideges, különösen a hőségben. A közönség egy ré­sze még nem tanult meg köz­lekedni, nem ismeri a me­netrendet, a vonalakat, ma­gát a buszt, a szabályait, eb­ből is számos probléma adó­dik. Hátul áll meg sok em­ber, tőlük nem férnek a fel­szállók. Aki nem száll le, az is a leszállásra kijelölt aj­tóknál helyezkedik el, nehéz leszállni tőle. Van ilyen is. De a sze­mélyzet, a jegykezelők egy része sem áll hivatása ma­gaslatán. Nem szólítja fel a hátúi állókat, nem közli a megállókat, inkább csendes szemlélője az utazásnak. Az AKÖV-ön múlik, hogy példá­ul a perselyes járatokon sok­szor elromlik a persely, s hosszan tart a beszállás, csorbul a menetidő. A sze­mélyzet nem egyszer még an­nak adja példáját, hogyan nem kell beszélni az utasok­kal. Az utazást a buszon tehát mindkét félnek tanulni kell. De meddig? A többi probléma: hosz- szabbítást kémek a vonala­kon, járatsűrítést sürgetnek, vagy csuklóst igényelnek. A tanács osztályai, a tanácsta­gok, az egyének küldik a számtalan megjegyzést, ész­revételt, javaslatot, igényt. Csak legyen, aki teljesítse. Kevés a jármű A legégetőbb gond a kevés busz. A pillanatnyi igény kielégítéséhez kellene Nyír­egyházának 10 csuklós bus/ .Még akkor serp 'közelítené meg a hasonló Városok ’rend­kívül magas helyi járati buszállományát, holott az ipari munkáslétszám már ma is 20 ezer fő, az alkalmazot­také is több mint 15 ezer, s Nyíregyháza nagy iskolaváros is. A menetidőt igen nehéz 1 tartani amiatt is, hogy a vá­rosközpont amúgy is túlzsú­folt forgalmán kívül most folyik a közművesítés, egy év óta szinte minden hónapban át kellett helyezni a megálló­kat, s nagyok a kerülőutak. Ez nemcsak a közönséget, a MÁVAUT-ot is zavarja. A jó közlekedéshez persze jó utak is kellenek, ennek bi­zony ma még híján van a város. A megindult útépíté­sek nyomán reméljük, javul a helyzet. Szabó László — Sólyom József: iíémek a húvárhdjón (5.) Lassanként feloldódott kö­zöttük a tartózkodás és Lang részletesen beszámolt a gyár­ban folyó munkáról. A dok­tor kezdetben meglehetősen érdektelenül hallgatta, de an­nál inkább felcsigázódott ér­deklődése, amikor a munkás közölte vele, hogy az USA légierői számára dolgozik egy bombázó célzókészülék előállításán. — A tervrajz, amit önök­nek eljuttattam, ennek a nagy tervnek a része — vá­laszolta megfontoltan. — A világón egy hadsereg sem rendelkezik ilyen készülék­kel, és én nagyon szeret­ném, ha Németországnak is volna ilyer) berendezése, mert én sohasenj félejtem el, hogy német vagyok. Feltétlenül szereínértj, ha Németország kezébe kerülne ez a talál­mány. mert bizonyára nagy szüksége lenne rá. Ranken doktor megpróbált nyugalmat erőltetni magára, bár réndKívül izgatott volt. Lana magatartása kevésbé hatott rá — inkább az, amit tervrajzairól és a kis propel­lerről mondott. És ekkor az amerikai német egy olyan csomagot vett elő, amelynek a párját Ranken Hamburg­ban kézhez kapta. — Az én feladatom a cél­zókészülék előállításának el­lenőrzése — folytatta. — Ezért módomban van meg­szerezni és átadni önöknek a tervrajzokat. Esténként ha­zaviszem a tervrajz egy-egy részletét, s amikor a felesé­gem már lefeküdt, egyszerűen lemásolom őket. — A felesége is tud róla? — csapott le hirtelen Ran­ken. — Nem, szó,sincs róla! Különben a hajóstiszt útján már elküldtem a terv két részletét. Most még két rész­letet hoztam magammal. Rankennak minden kétsé­ge eloszlott. S ezt elsősorban az a tény tette, hogy Láng­nak emébe sem jutott a terv­rajzokról mikroszkopikus fényképeket készíteni, vagyis . olyanokat, amelyeket ekkor a modern kémszolgálatok már régen alkalmaztak. Ha pedig egyszerűen kézzel má­solta le a rajzokat, akkor szó sem lehet arról, hogy ebben az FBI-nek benne lenne a keze... — Herr Lang! Hiszen ec pompás! — kiáltott fel Ran­ken, és sokáig hálásan szo­rongatta a hazafias érzelmek­től áthatott német kezét. — Mondok önnek valamit, amit valójában ki sem sza­badna ejtenem idegen or­szágban a számon. Én né­met tiszt vagyok és köteles­ségemnek tartom megmonda­ni, hogyha a tervrajzok va­lóban azt ábrázolják, amit ön állít, óriási értéket ad a kezünkbe. Mert sut hiszem, azzal tisztába van, hogy bár­melyik országnak sok-sok pénzért eladhatná ezeket ß tervrajzokat. Nyilván Fran­ciország, de még Anglia Is hatalmas összegeket fizetne érte. (Folytatjuk) Amiben máris sokat lehet­ne tenni — bár elismerésre méltóak a változások — az a közönség tájékoztatása. Nem lenne szabad elfelejtenie egyetlen buszvezetőnek sem, feltenni a kocsi elejére is az útirányjelző táblát. A vál­tozásokat pedig az AKÖV- nek azonnal és többször is közölni kellene. az utasokkal. Talán a „KN" El kell ismerni, hogy a je­lenlegi helyzetben is sokat javult például a közlekedés a 12-es vonalain, s a Sóstóra is. A csúcsforgalmi időkben pótkocsikat küldenek, a 8 A vonalát a meleg napokon a Sóstóig hosszabbították meg. Ettől függetlenül a csúcsidőszakokban látszik, a busz milyen kevés. Több jármű kellene Nyír­egyházára. Jövőre már ter­veztek fejlesztést az AKÖV- nél, de az az idei igények ki­elégítéséhez sem elég, bár az igény mind nagyobb. Ez ügyben nem lehet megnyu­godni. Keresni kell a „KN” bevezetésének lehetőségét is, hiszen a vállalat munkaerő- helyzete máris kritikus. Ka­lauz nélkül minden ajtón le­hetne fel- és leszállni, ez gyorsíthatná a menetidőt, s enyhítene a zsúfoltságon, a tolongáson is. A villamos megszűnt. Busz van — s ezen kell javítani. Kopka János Mit mond a tudós: Mi okozza az időjárás szeszélyességét ? Az MTI munkatársának kérdésére dr. Berkes Zoltán, a földrajzi tudományok kandi­dátusa a következőket mondta el időjárásunk idei szokatlanul szeszélyes ala­kulásáról: — Az időjárás irányító té­nyezőit, valamint ezek egyenkénti és együttes hatá­sait a tudomány teljes pon­tossággal még nem határoz­ta meg. A meteorológiai sta­tisztika hűen és részletesen regisztrálja ugyan az ész­leléseket, de az okokat tel­jes biztonsággal tisztázni még nem sikerült. — A legnagyobb valószí­nűség amellett szól, hogy időjárásunkat általában a naptevékenység befolyásolja, az idei szeszélyes időjárásért pedig — bármilyen furcsán hangzik — a Nap viszonyla­gos nyugalma a felelős. Emiatt ugyanis ebben az évben szinte teljesen szaba­don játszhatta „saját játéka­it” a Föld légköre. Erre mu­tat egyebek között, hogy idén csaknem minden héten sza­bályszerűen bekövetkezett a hét végi lehűlés, amit kifeje­zetten az európai légkör saját „életritmusának” érvényesü­lésére utal. Közép-Európa igen kedve­ző terület a változékony időjárás kialakulására, hi­szen itt van három éghajla­ti „irányítás”, az atlanti­óceáni. a szárazföldi és a földközi-tengeri időjárási zó­na harctere, s a három té­nyező között amúgyis állan­dóan ide-óda hullámzó csa­ta kimenetelét igen erősen zavarják, illetve befolyásol­ják a földrajzi adottságok, elsősorban a Kárpátok és az Alpok hegylánca. — Amikor a Nap tevékeny­sége erős. az egymást köve­tő időjárási helyzetek között általában nincsenek akkora különbségek, mint amilye­nekre az idén panaszkodhat­tunk. Erős naptevékenység esetén általában nem alakul­nak ki tartósán szélsőséges időjárási helyzetek, például ilyenkor ritkák a hosszú, hi­deg telek. — A mostanihoz hasonló időjárás nálunk — folytatta dr. Berkes Zoltán — álta­lában elég ritkán, évtizeden­ként körülbelül egyszer-ket- szer fordul elő. Érdekes mó­don ebben a vonatkozásban nem a naptevékenység alap­vető. 11 éves időszakossága figyelhető meg. hanem ennek körülbelül a fele. Hiszen az idei év időjárásának előzmé­nyeit 1949-ben, 1954-ben. 1960-ban és 1965-ben talál­hatjuk meg. ami egyébként érdekes párhuzamot mutat a nagy árvizek előfordulásai­val is. Az ilyen esztendőkben szinte törvényszerű, hogy a légkörben lejátszódó, a Nap által nem túlságosan befo­lyásolt csata nagyjából a nyár végéig tart és őszre csitul el, többnyire ugyanis akkor alakul ki bizonyos egyensú­lyi helyzet a tengeri és a szárazföldi időjárási ténye­zők között. Elítélték a nyírparasznyai Kosa testvéreket Két férfi ül a vádlottak padján. Testvérek. Már mind a ketten voltak börtönben. A fiatalabb Kosa Gábor súlyos testi sértésért 4 hónapot, az idősebb Kosa Endre az édes­apja megöléséért három évet ült. A mostani vád: több em­beren elkövetett emberölés kísérlete. Kosa Gábor, 33 éves, há­rom elemit végzett tsz-tag, nyírparasznyai lakos: a vádat megértettem, bűnösnek érzem magam! Kosa Endre, 36 éves, négy elemit végzett segédmunkás, nyírparasznyai lakos: a vádat megértettem, nem érzem ma­gam bűnösnek!? ★ A bűncselekmény időpontja és kezdete ez év húsvét má­sodik napja, amikor sok em­ber néz a pohár fenekére. Az italboltban ittasan összeszó­lalkozik Kosa Gábor két ott­tartózkodó vendéggel, Toro- nyicza Árpáddal és Lehel Dé­nessel. Verekedés nem volt ugyan, de amikor Kósa tá­vozott, rázárta az ajtót a bent tartózkodó vendégekre, sőt még a kívül lévő keresztvasat is az ajtóra tette. Másképp nem tudtak kijön­ni, hát kitörték az italbolt ajtaját és a két megsértett ember ütni kezdte Kósa Gá­bort. A verekedés nem tartott sokáig, mert a közelben lévő Nagy Miklós önkéntes rendőr szétválasztotta őket. Kósa el­indult, és megvárta, amíg a bátyja, Kósa Endre a locsol- kodásból hazatért és elmond­ta, mi történt vele az italbolt­ban. Itt elhatározták, hogy megtorolják a fiatalabbik Ko­sát ért sérelmet. Kósa Gábor mindjárt ma­gához is vett egy konyhakést és egy zsebkést és elindultak. Útba esett Kósa Endre lakása, itt pedig ő szerelte fel magát egy tőrrel és egy zsebkéssel. Kósa Gábor vallomása: Ne­kem a kezemben nem volt semmi, nem figyeltem meg, hogy Endre bátyám kezében volt-e kés! Kósa Endre vallomása. Me­net közben eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz. Elő- resiettern, bementem a la­kásba és magamhoz vettem a pénztárcám és egy tőrkést. De azt csak azért, hogy ha To- ronyiczáékkal találkozunk, tudjunk mivel védekezni. A kést a nadrágzsebembe tet­tem, de útközben megsértet­te a kezem. Kivettem és ma­rokra fogva vittem a kezem­ben. Toronyiczáék Iákásánál megálltunk és bekiabáltam, hogy: gyere ki te pesti strici. Még a második kiáltásra sem jött ki, így tovább mentünk a cukrászdába. ★ Este nyolc óra körül a ké­sekkel hadonászva mentek be a nyírparasznyai cukrászdába a Kósa testvérek, ahol körül­belül negyvenen szórakoztak. Drabik Gyuláné vezető ami­kor meglátta őket, eléjük állt és felszólította, hogy távozza­nak. Azt már kár is leírni, hogy nem sikerült meggyőzni őket és, közben észrevették a két férfit, akit kerestek. Kosa Gábor Toronyiczára, Kósa Endre Lehelre támadt. Kósa Gábor — késsel mind a két kezében — csapkodott Toronyicza felé és többször megszúrta. Megsérült a keze, a lába, az egyik szúrás pedig két borda között a mellkast érintve a mellüregbe hatolt, átvágta a tüdőt és életveszé­lyes sérüléssel összeesett a magát kézzel védő ember. Ezalatt az idő alatt az idő­sebbik Kósa Lehelre támadt, de Lehelnek sikerült egy széket maga elé tartva távol tartani a megvadult támadót. Sőt egy alkalmas pillanatban a fejére ütött, amitől Kósa Endre megtántorodott. Ezalatt Kósa Gábor ellenfele össze­esett és így ő is bátyja segít­ségére sietett. ő is Lehelre támadt és neki is megszórta s nyakát. Á verekedésnek ezzel vé­ge lett, mert valaki a nagy kavarodásban kiütötte a vil­lanyt és a sötétben a két Kó­sa is abbahagyta a szurkáló- cást és kimentek a cukrász­dából. Elmentek a postára mentőkért telefonálni es itt tartóztattak le őket a rend­őrök. Kósa Gábor így mondja el a történteket: Elsőnek a bá­tyám lépett a cukrászdába. Sokan voltak. Megkérdezte, hogy: kik voltak azok öcsém, akik megvertek? Én rájuk mutattam. Mikor kiléptem a háta mögül és Toronyicza asztala felé mentem, Toronyi­cza felkapott egy széket és a homlokomra csapott vele. Én a zsebemhez kaptam, kivet­tem a fanyelű zsebkést és csapkodni kezdtem. , Kósa Endre vallomásából: Nem azért hívtam az öcsé­met, hogy megverjük Toro- nyiczát és Lehelt, hanem, hogy megigyűnk egy feketét A cukrászdába tőrrel a ke­zembe mentem be. A kést a jobb kezemben, marokra fog­tam. Megkérdeztem, kik vol­tak, akik megverték, de mire visszafordultam egy üveg, vagy egy pohár repült a hom­lokomhoz. Megszédültem és összeestem. Ahogy tápászkod- tam fölfelé, egy újabb ütést kaptam és négykézláb mász­tam kifelé a cukrászdából. Toronyicza Árpád kivérzett sokkos állapotban került a nyíregyházi megyei kórházba, ahol csak a gyors és szaksze­rű orvosi műtét mentette meg az életét. Lehel Dénes nyolc napon belül gyógyuló köny- nyebb sérüléseket szenvedett. Az ügyben csütörtökön hirdetett ítéletet a megyei bí­róság dr. Margitics Imre ta­nácsa. Több emberen elköve­tett emberölés kísérlete mi­att Kósa Gábor elsőrendű vádlottat 7 év, Kósa Endre másodrendű vádlottat 5 év szabadságvesztésre ítélte és 6—6 évre eltiltotta őket a közügyektől. Az ítélet kihirdetése után az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, míg á vád­lottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Ügyükben a r egfelsőbb Bíróság dönt. Balogh József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom