Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
1970. augusztus 30. KELET -M AG Y A RORSZ ÄG 3. oldal Kongresszusi irányelvek A SZAVAK EREJE „Nem nézzük ölbe tett kézzel44 Kérsemjén újjáépül H arcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fogadják el a párt gazdaságpolitikai irányvonalát, ugyanakkor nem korszerűsítik a termelést, alacsony színvonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a társadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadályozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszon- élvezői legyenek.” Ezt a határozott, mondhatni úgy is, éles fogalmazású megállapítást idézzük most a Központi Bizottság múlt vasárnap nyilvánosságra hozott kongresszusi irányelveiből melynek vitája már folyik a pártcsoportokban, s folytatódik majd a szeptemberi, vezetőségválasztó taggyűléseken. Az idézett passzust nem kellett kikeresnünk, tintával bekarikázva csúsztatta kezünkbe egy korosabb, kommunista mérnök, miközben pártcsoportjuk megbeszélését hallgattuk. A nagy létszámú pártcsoportban — tizenheten vannak — már éppen a negyedik felszólaló töprenkedett azon, vajon mit tudnak ők — szavaik lényegét idézve — hozzátenni a Központi Bizottság igaz, de éppen tömörségüknél fogva általánosnak tűnő megállapításaihoz? Egyetlen pártcsoportban, pártalapszervezetben lenne gond csupán ez? Aligha. Mert hiszen az említett pártcsoport is csupán azért töprengett e megállapításon, mert nem vette észre az erdőtől a fát, az általánosban a nagyon is konkrétat, nekik szólót. A korosabb mérnök ugyanis nem véletlenül mutatta a tintával jelölt szövegrészt. Gyáruk a múlt évben, s az év eddig eltelt hónapjaiban is többször nézett farkasszemet a fizetés- képtelenséggel, termékeik elhelyezése mind nehezebb, mert a vevők mást, korszerűbbet, tetszetősebbet keresnek. A bajból úgy-ahogy ma még kihúzza őket az export- támogatás, s más állami segítség, ám nyilvánvaló, hogy időt nyernek csak ezzel, de a tényekkel való szembenézést nem kerülhetik eL A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei érthetően nem bocsátkozhatnak részletekbe, hiszen akkor vaskos kötetet töl- tenének meg. A tömörség, s ami a következménye, az ösz- szegező általánosítás azonban nemhogy akadálya, hanem éppen hogy forrása a megértésnek, a szavakból következő feladatok, tettek helyi meghatározásának. Való igaz: egy-egy pártcsoport, párt- alapszervezet teljes részletességgel nem képes megvitatni az irányelvek egészét, de erre szükség sincsen. Arra azonban igen, hogy minden kommunista közösség ismerje az irányelveket, s ezzel párhuzamban a maga sajátos területének, feladatának megfelelő irányelvrészleteket megkeresse, földolgozza, kibontsa a tömör mondatokba sűrített, a valóság ezer részletét tükröző lényeget. Az irányelvek ötödik fejezetében olvashatjuk: „A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását.” Nos, aligha indokolt ezen sokat meditálni — mondjuk — egy termelőszövetkezeti pártcsoportban, vagy pártszervezetben, ám egy pedagógus, egy tanácsi pártcsoportban vagy alapszervezetben elkerülheti-e figyelmüket? S ha már megragadta, logikus, hogy fölmérik saját területüket, az ott lévő helyzetet, a lehetséges teendőket. Azaz: az általánostól eljutnak a konkrétig, a szavaktól, az állásfoglalástól a tervekig és tettekig. Ez utóbbihoz értve természetesen a felsőbb pártszervekhez címzett észrevételeket, javaslatokat is. Mert ezek jelentik az irányelvek megismerésének, megvitatásának, s földolgozásának értelmét. A politikai dokumentumok, mint ez esetben a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, végső soron mindig ösz- szegezések, s ezért mindenkihez szólnak, de nem külön- külön mindenkihez. A megértés forrása éppen ezért csakis az lehet, hogy ugyanarról, az irányelvekről beszéljenek ugyan a kommunisták, de másként a tudományos kutatóintézetben, az államigazgatásban, s megint másként a termelőszövetkezetben vagy az ipari üzemben. A szavak ereje nem a szavak ismétlésében van, hanem a szavak keltette gondolatokban, véleményekben, s az azokból következő cselekedetekben. Valamit félreértettek ott, ahol úgy gondolják: „nem lehetünk okosabbak a Központi Bizottságnál”, s ezért megelégednek az irányelvek elolvasásával, formai megbeszélésével, anélkül, hogy a maguk okosságát, a helyi tapasztalatokat, tanulságokat és teendőket sorakoztatnák fel az irányelvek adta útmutatáshoz. A kettő együtt ad egészet. A Központi Bizottság az egész ország, a gazdaság, a társadalom, a párt eredményeit és teendőit összegezte. Törvényszerű, hogy a párt- szervezeteknek is ezt kell tenniük, a maguk hatósugarában, a maguk környezetére, tevékenységi területére értve. A IX. kongresszus óta eltelt esztendőkben az élet minden területén változások seregét, a fejlődés fényeinek tömegét jegyezhettük fel. A gazdasági reform bevezetése és realizálása, a harmadik ötéves terv megvalósulása az állami életben a szocialista demokrácia kibontakoztatása, az ideológiai, művészeti munkában nagy szerepet játszó alkotó viták kiragadott példák csupán a fejlődés, a változások érzékeltetésére. Van tehát alap a nekirugaszkodásra, a holnapi teendők fölmérésére. Az irányelvek minden kommunista közössé^, de minden más közösség számára is megjelölik, milyen irányban keressék e teendőket. Azt azonban, hogy e teendők végrehajtásának útja, módja, módszere és stílusa mi legyen, mit vegyenek előbbre, s mit soroljanak hátrább, csakis helyben dönthetik el. Ezért nem elég ismerni az irányelveket. Érteni is kell azokat. Érteni, tehát: alkalmazni! Az előzmények: Mondják, egyes árvízkárosultak csak nézik, hogyan építik újjá romba dőlt lakásukat, nem vesznek részt a munkálatokban. Odaérkezett építőmunkások furcsállták, hogy — mindegy melyik községben — a gazda reggel vet te a horgászfelszerelést, és ment pecázni. Amikor rászóltak, így válaszolt: „Felvettem a nagy hitelt, s azt mondták, nekem csak a kulcsot kell átvennem”. Építőtábori fiatalokat faggatunk erről a „kényes” kérdésről Tivadaron: így igaz-e? Többen felhorkannak: — Ha akad is ilyen ember, ne általánosítsunk !... Szívesen fogadnak bennünket és segítenek is... Ha pedig előfordult ilyen eset, meg lehet érteni: a besegítést nem számlázza a vállalat... Erre is van ellenérv a fiatalok között: — A mi műszak utáni társadalmi munkánkat sem számlázzák, mégis megyünk... S a legfontosabb kontra: apad a tábor létszáma, az építéseknél pedig kell a segéderő a befejezéshez, mindinkább helyből, ügy például, ahogyan Kér- semjénben csinálják — igazítják útba az újságírót a fiatalok. S mintha titkot árulnának el, szinte súgják: ebben a községben remélhetőleg már szeptember végén szedelőzködnek az építők, mert befejezik az újjáépítést. Először húzódoztak. •• Ez remek dolog, érdemes utánanézni, hogyan is szervezik az építést ebben a távoli kisközségben. Csehi József párttitkár, akiivel elsőként futunk össze, gyorsan fellebbenti a fátylat a „titokról”: — Amikor június végén megérkeztek a Veszprém megyei építőszakemberek, falu-“ gyűlést tartottunk, ahol tisztáztuk, milyen feladatot jelent a 74 ház újjáépítése. Elhangzott a kérdés is: ki szerződik le munkára a vállalathoz? Mi tagadás, először húzódoztak az emberek, kedvük sem volt, kilátástalannak tűnt a helyzetük. A folytatás: Kérsemj énben hamar felismerték a vezetők: csak úgy lehet gyorsan haladni az új- jáépítéssél, ha a helybeliek is részt vesznek a munkákban. A termelőszövetkezetben nyomban felmérték: hány emberre van elengedhetetlenül szükségük. Elsősorban a kertészethez kellettek emberek, meg a traktorosokra volt szükség. A többivel pedig beszéltek: az építők mellett ledolgozott órákat jegyzik a tsz-ben. Elmondták azt is, hogy beüthet a rossz idő — mint ahogy később volt is részük belőle — és megtörténhet, hogy télre fedél nélkül maradnak. Ezt a falubeliek nagy többsége megértette s nem hivatkozott arra, hogy ők megfizetik az építést. EGYMILLIÓ KÖBMÉTER FA TUZSÉRON. Naponta több száz vagon faáru érkezik a Szovjetunióból Tuzsérra, a Szabolcs-Szatmár megyei határ menti kisközség fatelepére. A Szovjetunióból érkező fa egy részét hatalmas híddarukkal vasúti kocsikba rakják, amelyek elviszik rakományukat az ország minden részébe. A faáru másik része feldolgozásra kerül, meghántolják a rönköket, deszkát készítenek belőlük, így kerülnek azután továbbszállításra (MTI foto — Kulcsár József) Hiába lövettek 1930. szeptember 1-ről így emlékezik a krónikás: „Néhány órán keresztül harctérré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen munkástömegek felvonulását nem tudta szétverni az állig felfegyverkezett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszakkal sem. Hiába rohantak a munkásokra a lovasosztagok, riadóautók, páncélgépkocsik, hiába lövettek a főváros dolgozóira: az ellen- forradalom terrorapparátusa gyöngének bizonyult a főváros elszánt dolgozóival szemben.” • Mi volt a végletes elkeseredettség oka? A politikai és gazdasági elnyomottság. Ezt a tényt minden szónál beszédesebben állapította meg a jegyzőkönyv, amely a tüntetés egyik halálos áldozatának hagyatékáról készült. Danyik János fiatal építőmunkás zsebében 4 fillért találtak és a munkakönyvét, amely szerint 1929. novembere óta nem volt munkája s megfejthetetlen csoda, hogy miből élt! ő maga már nem válaszolhatott erre a gyötrelmes kérdésre. De válaszoltak a pesti nyomortanyák, a csőlakók, az éh- béren vergődő munkások és munkásnők. És válaszoltak a szalmatetős, roskadozó vályogviskók falun, a morbus hungaricus áldozatai, az abszolút egyke és egyse. 1930. szeptember elsején megrémült a Vár ura, a kormány elnöke, a tábornoki egyenruhában feszítő Gömbös, a rendőrség hírhedt vezetői. Sortüzek fejezték be a napot. Vidéken Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr munkásai csatlakoztak pesti társaikhoz. Sopron, Eger, Székesfehérvár, Baja, Veszprém, Hódmezővásárhely, Békésgyula utcáin is felharsantak a munkásjelszavak, kommunista röplapok jelentek meg, 1930. szeptember 1. azt bizonyította: a reakció nem legyőzhetetlen; hogy a szociáldemokrata munkások is nyomban csatlakoznak a kommunistákhoz, mihelyt a közös ellenségre lehet csapást mérni. Az események bizonyították : történelmi következménnyé vált a munkásegység, valamint a parasztság felzárkózása a munkásság ol„Munkát! Kenyeret!” —követelte az 1930. szeptember 1-i tömeg. Olyan jelszó volt ez, amelynek politikai tartalmát nem kellett magyarázni senkinek. A tanulság pedig időtálló: a forradalmi párt igazát nem lehet megsemmisíteni, és bármily nagyok is egy nemzedék nehézségei: el kell tűnnie, amit a történelem halálra ítélt. 9. ML Volt olyan nap, hogy ötven kérsemjéni ember is munkába állt, leszerződött az építők mellé. És a többiek? Segítség hajnalban, este Az Alkotmány utcán már áll Huszti Imre bácsi háza. csak még vakolatlan. — Igaz, nekem a tsz-nél mindennap munkába kellett állnom a jószágok mellett, de amit lehetett, hajnalban, meg este segítettem. Mondták is a táborból érkezett legények, hagyja bátyám, azért vagyunk mi itt. Már hogy hagytam volna, nem nézhetjük ölbe tett kézzel. hogy mások dolgoznak. Meg hazahívtam az ipari tanuló fiamat Pestről, egy hónapig ő is dolgozott. — De hát magának ezt a segítséget nem számolják el, a kölcsönt ki kell fizetnie. — Ez igaz, de ha az ember belegondol, mit tesznek érte a messziről érkezettek, nem tudja megállni, hogy ne segítsen. Mert úgy dolgoztak azok a sihederek, hogy öröm volt nézni. Örömömben még azt is mondtam nekik, ha kész lesz a ház, levágok egy süldőt az ünnepségre. Most még nem tudja Imre bácsi, mikor jönnek vakolni, most fontosabb a mélyebben fekvő házak készítése. — De ha kapnék egy szakembert, nekiállnánk a családommal, kipucolnánk mi az egészet. Azzal sem törődik, hogy ezt a segítséget sem tudnák kimutatni a számlán. Ugyanígy nem törődött „az elszámolással” R. Tóth Imre sem, áld egyébként mezőőr a tsz-ben, a fia meg traktoros ugyanott Nem fordítottak hátat az épülő háznak, s nemcsak a kupica pálinkával kedveskedtek az építőknek, hanem amihez hozzáfértek, maguk is csinálták. Gyönyörű is a két család részére épült ház, már minden helyiségében szárad a vakolat. — Nemsokára jönnek meszelni a mesterek, csak előbb a faluszéli házakban végeznek ezzel a munká- vaL Jöttek a gyerekek a városból Elég sok idős ember lakik Kérsemjénben, akinek összedőlt a háza. öli már nem bírják a nehéz munkát, de igen sok háznál ott voltak a városból érkezett gyermekek. Bíró Pál fia Nyíregyházáról érkezett a barátaival, csak úgy égett a kezük alatt a munka. Tarai Zoltán bácsi fia pedig a szegedi pártbizottságnál vette ki a szabadságát s érkezett haza gyorsítani az építést. A befejezés: A tanácsházán az építők megbízottja nem örül az újságíró érkezésének: nem szeretné, ha „lelőnénk” a meglepetést. Nem is mondja, mikorra végeznek pontosan, de arról kezeskedik, hogy Kérsemjénben az elsők között ünnepelnek a veszprémi építők és a falu lakossága. S hogy ez bekövetkezhet, annak köszönhető: a helybeliek nemcsak nézték, csodálták a távolról érkezett szakemberek szorgoskodását, — maguk is beálltak a falak emeléséhez. Angyal Sándor A KSH IELENTI: A szabolcsi beruházások első fél éve A Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár megyei igazgatósága nyilvánosságra hozta a megyei beruházások első félévi alakulásának adatait. Ezek szerint az idei esztendő első felében jelentősen bővültek az állóeszközök megyénkben. Átadták rendeltetésének a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár különféle alapanyaggyártó új üzemrészeit, melyeknek kapacitása 1800 tonna gyógyszer- alapanyag évente. Elkészült Kisvárdán a képkeretet és karnist gyártó új üzem évi 1,7 millió méternyi kapacitással. Vásárosnamény- ban elkészült és a második félévi üzembe helyezésre készen áll a forgácslap ládaüzem új csarnoképülete. Ti- szalökön a faipar új szolgáltatóüzemet kapott évi nyolcezer ajtó és ablak gyártására. Nyírgelsén felépült végleg az új, ezervagonos gyiimölcs- hűtőtároló. Ezenkívül Nyíregyházán létesült az új Fenyves Motel ötven férőhellyel — a megye első igazi, olcsó turistaháza. Ezenkívül kapott a megye- székhely egy új orvosi rendelőt, létesült egy 75 férőhelyes óvoda, Dombrádon egy nyolctantermes iskola, Bökönyben egy háromszáz férőhelyes kultűrház, elkészült az új gyógyszertár Hodászon és Nyírbogáton. Felépült ezenkívül 141 új lakás, ebből 78 Nyíregyházán. Megyénkben tizenhét kiemelten fontos nagvberuhá- zás folyik, teljes költségelőirányzatuk közel négymilliárd forint, az idén erre a célra fordítható összeg 833 millió. Sajnos, e nagy létesítmények egy részénél az árvíz és a helyreállítási munkák miatt több-kevesebb elmaradás mutatkozik. Az első fél évben mindössze a keret egyharma- dát, 276 millió értékű munkát realizáltak az építők. Jól halad a Nyíregyházi Almatároló befejezése. Az idei terv 47 százalékát teljesítették az első hat hónapban, ami a nehézségek figyelembevételével kielégítő ütemnek mondható. Még jobb a mátészalkai almatároló befejezésének üteme, melyet 1971 júliusáról előrehoztak 1970. szeptemberére. Az 1400 vagon kapacitású almatárolót üzembe is helyezik az almaszüret idejére. Ugyanitt egy másik, 450 vagonos almatároló is épül, ennek az üteme is biztosított. Záhony átrakókörzet építésének munkái — a harmadik ütem folyik most — 44 százalékig, a nyíregyháza—kótaji vízmű készítése 61 százalékig tart, a tervezett időpontra üzembe helyezhetők. Több hónapos az elmaradás viszont a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola építésénél, ahol az idén tervezett költségeknek mindössze tizennégy százalékát tudták elkölteni. Szünetelnek a munkák a mátészalkai előköaművesített ipartelep kiépítésénél is, az ez évre tervezett 23 milliós munkából az első fél évben csak 146 ezer forintot realizáltak. A nagyberuházások kétharmadánál mutatkozik késés, de ez elkerülhetetlen volt, ha az építőipart az árvízi helyreállításra minden nélkülözhető tartalékával mozgósítani akartuk. Természetesen van egyéb tennivaló is a most folyó, ném árvízi munkák gyorsításánál. Jobb szervezéssel a késések jó részét be lehet hozni a második fél évben. (gnz)
