Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

«. e»á! KITLET-MAGYARORSZA« 1R?8 angiísatos 89. Szülők fóruma: Barátaink, az állatok GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! 7üles és a piroskakm Talán furcsának tűnik, hogy a uevelésről szólva a háziállatok is szerepelnek témáink sorában. Vajon a gyermek világképének, ismereteinek, érzelmi életének fejlődésében milyen szerepe lehet az állatoknak? Látszólag kevés köze van a gyermeki személyiség fejlődésében az állatoknak, s legtöbbször a mesefigurák alakjában ismerik meg az állatok tulajdonságait. A bá­tor oroszlán, a ravasz róka, a hűséges kutya, a játékos cica, a furfangos kanári, a levegő postása a galamb, és még számos állat már az óvodáskorban ismerősévé vá­lik a gyereknek. Más élmény azonban, amikor a szülők jóvoltából a maguk valóságában is megpillanthatják, sőt gondozásuk, az állatok fejlődése a gyermekektől is függ. A szülők nagy része — kivéve a falusi embereket — idegenkedik a háziállatoktól. Ennek sokszor az az alapja, hogy a bérházi lakásokban nem marad hely a kutyának, macskának. Legfeljebb a kalitkában „lakó” madarak, az akvárium díszhalai jelentik a maximális lehetőségeket. De vannak szülők, akik más okból ide­genkednek: a gyermekük egészségét féltik, sőt egyesek a tanulást féltik, ezért vonakodnak eleget tenni a gyer­mek rimánkodásának. Olykor a praktikum, a hasznos­ság vezeti a szülőket, hogy szert tegyenek egy macská­ra, kutyára. Esetleg a divatnak hódolnak. Napjainkban ismét divat a kutya, mint sétapartner is. Komolyra fordítva a szót, barátaink, a háziállatok több szempontból is hasznosak lehetnek. Eleven kap­csolatot jelentenek a természettel, a gyermekek figye­lemmel kísérhetik az állatok fejlődését, élményszerűen pillanthatnak be az élet törvényeibe, — születés, be­tegség, elmúlás, stb. A gondoskodás — az állatok ete­tése, tisztántartása, megóvása a betegségtől, stb. — fe­lelősségérzetüket is növeli. Ez a kis mozaik is egy lesz abból a sokból, milliárdból, amit más hatások alakíta­nak ki együttesen a gyermekben, s a rájuk bízott mun­ka becsületes elvégzésében valósulnak meg. A háziállatok gondozása, egészségük védelme ter­mészetesen összefügg az általános környezeti higiéniá­val, egyik erősíti, elmélyíti a másikat. Az a gyerek, aki tisztaságra, egészséges életrendre, edző életmódra szo­kott az állatok gondozásában, nevelgetésében is meg­őrzi ezt a tulajdonságát. Bármilyen furcsa, olyan eset is lehetséges, hogy az állatokkal kapcsolatos ilyen meg­szokás vetítődik át a gyermek saját környezetére. Köl­csönös ez, melynek a gyermek látja hasznát. A gyermeki környezetben élő háziállatok, a tapin­tatos szülői figyelemmel, fokozatosan elmélyítik a gyer­mekben az állatok iránti szeretetet. Az állatbarát gye­rek''áltálában nem válik állatkínzóvá', nem tűri az ok­talan és embertelen kínzást, amit a gyermekjátékoknál néhol tapasztalni lehet. Felháborodik azon is, ha a fel­nőttektől lát hasonlót, agyonkínzott lovat, akit gazdája ütlegel... Kétségtelen, hogy a gyermeket elsősorban ember- szeretetre szükséges nevelni. Ezzel együtt az állatsze­retet is fontos mozzanata lehet a nevelésnek. Az egész­séges lelkületű ember nem érez örömet az állatkínzás­ban, hanem megveti és — ha lehet megakadályozza — az ilyen szadizmust. Nem arról van szó, hogy aki az állatot szereti az bizonyára az embernek is barátja, hu­manista gondolkodású. Ismerünk irodalmi és történel­mi olvasmányainkból „nagy” személyiségeket, akik a széltől is óvták kedvenc háziállatukat, de gondolkodás nélkül mészároltatták le emberek százait, ezreit, ön­magában az áliatszeretet még nem mond el mindent egy ember jelleméről, humanizmusáról. Mégis az a jellemzőbb, hogy az allatszeretök között több a huma­nista, a mélyen érző ember. Ezért nem közömbös, hogy a gyermekek érzelemvilága. gondoskodó hajlama, meg­ismerő tevékenysége ezáltal is gazdagodjék. Persze, mint a családban sok minden, ez is annak függvénye, milyen a tradíció, a családi közösség légkö­re, érzelmi viszonya. Vannak szülők, akik gyermekko­ruk óta idegenkednek az állatoktól, különösen a ku­tyáktól. Ök nehezebben tudnak megbarátkozni a gon­dolattal, hogy teljesítsék a gyermek „kutya iránti ké­relmét”. Az akvárium vagy díszmadárkalitka pedig sok családban inkább a családfő hobbyja, — s amolyan urhatnámság is egyeseknél, a gyerekeknek tilos még a közelükbe is menni. Pedig mennyivel szemléletesebben megértenének számos biológiai, kémiai, élettani „lec­két”, ha csak egy kicsit is részesei lehetnének a szülői kedvtelésnek. Nem azért szóltunk a háziállatok és a gyermek kapcsolatáról, mert azt tartanánk; ahol nincsenek házi­állatok, a gyermekek valami pótolhatatlantól esnek el. De nem árt a puszta állatszeretet mögé is nézni a szü­lőnek, amikor gyermeke kérleli: jó lenne egy kiskutya, v agy cica. Természetesen kengurut ne vigyünk haza, vagy legalábbis módjával... Páll Géza Krecsmary László: Furcsa mondóka Kilyukadt a sütőtök: 'tern sül henna sütőtök, tem sül benne mákos rétes, rém sül benne túrós bélés, ehér kalács, májas hurka. — ni lesz veled, Hájas Gyurka'' találd csak ki, mi lesz veled! l'örd rajta a kobakod! Vagy ne is törd! — megmondom A kisebb lesz a pocakod! VÍZSZINTES: 1. Az ókori Athén Jelképe. 6. Ajándékoz. 7. Cipészek talpra­gasztója. 8. Kötőszó. 9. ...lapu. 11. Gyom. 12. Régi magyar család­név, a Czíllei mellett a legna­gyobb oligarcha család egyike. 14. Tiborka. 16. Megfejtendő. 18. Mondat építőköve (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 20. Visz- sza: vonatkozó névmás. 21. Tő­számnév. 22. Három, oroszul. 24. összekavart réz! 25. UAZI: 27. Megfejtendő. 28. Azonos betűk. 29. összevissza őriz!!! FÜGGŐLEGES: 1. Ajándékozta. 2. Tetejére. 3. OGX. 4. Olasz folyam. 5. LÉAB. 6. Megfejtendő (ötödik négyzet­ben kétjegyű mássalhangzó). 10. Misi és Zsuzsi elhatározta, hogy elmennek világot látni, Cirmi cica dorombolva csat­lakozott hozzájuk. Bodri az udvarban húsölt, az eperfa alatt. Amikor meg­látta őket, felugrott és meg­kérdezte: — Vau, vau, hova lesz a séta? — — Elmegyünk messzire — mondta Misi. — Egészen messzire, ahol vége van a világnak. — Hadd menjek el én is! — kunyerált Bodri farkcsó­válva. m — És akkor ki vigyáz a házra? — kérdezte Zsuzsika. — Vigyázzon Gáli! — mondta Bodri. Góli, a harcias gunár, amikor meghallotta, hogy hova igyekeznek, rög­tön elkezdett kiabálni: — Gi-gá-gá! Gi-gá-gá én is megyek világgá! — Nem lehet Góli — mond­ta Zsuzsika —, valakinek vi­gyázni kell a házra! — Vigyázzon rá Kakas Marci — mondta Góli. Ami­kor Kakas Marci meghallotta, miről van szó, egyszerűen rátelepedett Bodri határa és onnan lármázott: — Kukurikú, kikeriki... igyekezzünk csak innen ki! Végül is megkérték a szél­kakast, aki éppen vidáman forgott, mert déli szél fújdo- galt. Jókedvében elvállalta, hogy majd vigyáz a házra, így aztán megnyugodva in­dultak neki a nagy útnak, Misi és Zsuzsi. Cirmi. Bod­ri, Góli és Kakas Marci. Amikor az utca végére értek, és az utolsó házat is elhagy­ták, egy tarka kecskét láttak, amint jóízűen hersegeite a fogai alatt a vadsóskát. Tele szájjal nézett rájuk: — Mek-niek-mek, mek- mek-mek,.. hóvá mentek, gyerekek? IRíl. 11. Borókapálinkaféleség. 13. . . . baba és a negyven rabló. 14. Frissítő ital. 15. Földbirtokos gaz­dasági ügyeit kezelte. 17. Egy­mást követő betűk az abc-ben. 19. Az idő „orvosa”. 21. ... Fe­renc (ifjúsági regényíró). 23. Szovjet motorkerékpármárka. 24. Tör. 26. Szintén. 27. Néma húr! Megfejtendő; Vízszintes 16, függ. 6, vízszintes Múlt heti megfejtés; — SKANDINÁVIA — BALKAN - NORMANDIA — IBÉRIA — Könyvjutalom: Lukács Judit Debrecen, Berger Emese Szat­márcseke és Szécsényi Péter Nyíregyháza. Gi-gá-gá, gi-gá-gá. elme­gyünk mi világgá! — kia­bálta a kotnyeles Góli. — Egészen a világ végéig! — — Hadd menjek el én is! — kérte a gyerekeket a tar­ka kecske. Beleegyezlek azok jószívvel. Mentek, mentek mendegéUck. Amikor már az odvas vackorfát is elhagyták — hát kit látnak a porban sir riogatni? Egér Cinci volt bizony. Az egyik lábáról el­veszett a papucs a másik pa­pucs meg feltörte a lábát. Cirmi menten megsajnálta és felvette a hálára. Egér Cinci rögtön megnyugodott, amikor megtudta, hogy hová igye­keznek. Ám ekkor egy széles patak állta útjukat. A patak szélén nagy lapulevélen Öreg béka üldögélt: — Kvak, kvak, brekekek. Hová, hová, gyerekek? — kérdezte kíváncsian. — Mi bizony világgá, ha lehetne. De nem enged ez a patak — mondta búsan Mi­si. — Világgá? — nevetett a béka. hogy csak úgy rengett a pocakja. — Hiszen ez a pa­tak itt már a vVá-g vége, ugyan hová akarnátok még menni? Kvak, kvak, breke­kek. Ejnye, ejnye, gyerekek... Misi és Zsuzsi összenéztek. Összenéztek az altatok, Azu­tán megköszönték az öreg bé­ka felvilágosítását cs megin­dultak szépen hazafelé. Ott­hon a szélkakas már megunta a vigyázó tisztségét, és ami­kor meglátta ókét, már mesé­seiről duruzsolta: — Most már újra játszha­tok, megjöttek a vándorok! Bizony megjöttek és nem is kívántak többé világgá men­ni. Ferencsy Harisa. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya, úgy hívták, hogy Füles. Ott lakóit Füles a nagy udvar szélén, egy pici kutyaházban. Reg­gel kidúgta az orrát az aj­tón, hogy körülnézzen, de bi­zony, ha kimerészkedett, alig lépett egyet-kettőt, ott ter­mett a nagy piros kakas és rákiáltott: — Ki hívott és mit akarsz? Eridj be a házadba! Ezen az udvaron én vagyok az úr. — Kó-koko, kő-ko-ko! — kotyogták kórusban a tyúkok, ami az ó nyelvükön azt je­lentette. hogy igaza van a pi­ros kakasnak, a kiskutyának valóban be kell mennie a kutyaházba. Búsan húzódott vissza Füles, s csak álékor lett valamivel vidámabb, amikor meglátta a gazdáját, Petit. Ki is szaladt elébe egé­szen az udvar közepéig, hiá­ba nézett felé mérgesen a piros kakas. Még oda is vak- kantott néki olyasfélét, hogy: Nem félek tőled! Itt van a gazdám, aki megvéd. Ját­szották is szépen, míg csak Petinek el nem kellett men­nie az iskolába, s akkor Fü­les megint egyedül maradt. Azt gondolta, most már látta a kakas, hogy neki is szabad az udvaron játszania, de bezzeg nem hagyta annyiba a dolgot. — Ejnye, te szemtelen ku­tyaházi! Nem mondtam ne­ked, hogy meg ne lássalak az udvaron? — Fölborzolta a tollát, szembefordult Füles­sel, s bizony a kiskutya jobb­nak látta, ha békésen vissza­húzódik a kuckójába, A pi­ros kakas meg húzott egy 'hosszú c vonalat a kutyaház elé, s gőgösen igy szólt: — Ha ezen a vonalon át mersz lépni, tudd meg, hogy megbúbollak! így ment ez még sokáig. Ha meglőtt Peti, akkor Fü­les vidáman játszott vele az udvaron, de ha el kellett mennie, akkor a kiskutya szo­morúan visszatért, a házába. Csakhogy a kiskutyák gyor­sabban nőnek ám. mint a. ka­kasok. Füles is napról napra nagyobb lett, bozontos bun­dája nőtt, a .mancsaival pe­dig már el tudott takarni egy diófalevelet. De a háza kör­nyékét még mindig nem hagyta el. Egy őszi napon aztán történt valami. Füles már végzett az ebédjével, amikor arra szemtelenkedett egy kis veréb, mert meglátta, hogy maradt még valami csi­pegetni való a kutyatányéron. Félénken ugrált mind köze­lebb. de amikor megérezte, hogy Füles nem akarja bán­tani, hát egész közel jött. s elkezdett csipegetni. Jól is lakott hamarosan, s utána hálásan pislogott Fülesre: — Köszöinörh, hogy nem bántottál — mondta neki, — Pedig féltem ám tőled, hiszen akkora mancsaid van­nak, hogy azokkal nem egy verebet de még egy kakast is agyon tudnál csapni! No hiszen. Több se kellett Fülesnek. Nagy kényelmesen fölállt, megrázta bundáját, s elment a vonalig, amit a ka­kas húzott. Rátette a man­csát és elkezdte maszatolni. Addig-addig maszatolta, míg semmi sem látszott belőle. Észrevette ezt a kakas, gyor­san oda rúgtatott, de bizony még ki sem nyithatta a cső­rét, Füles már emelte a mancsát és zsuppsz! — rá­tette a kakas hátára. — Hripp, hrapp mitugrász! Ki az úr az udvaron? Annyi nekem egy kakas, ha úgy tetszik, bekapom! Megijedt ám erre a piros kakas. Valahogy kiugrott Fü­les mancsa alól, s szaladt vissza, a- tyúkok- -közér— Nem mert többé vonalat húzni a kutyaház élé, Ettől kezdve Füles, azaz most már Tal­pas lett az úr az udvaron, s ami a legfontosabb, soha nem élt vissza erejével, mint a kakas. A kisveréb pedig minden délben odamehetett a kutya tányérhoz, hogy ked­vére lakmá rozzan. Demény Ötté Bakó Ágnest Á veréb és a falevél Kipp-kopp szemerkél az eső. Jön az ősz és fut a nyár. messzi vándorútra indult fecskeraj és gólyapár, Zizz-zizz falomb magasából aláperdül egy levél, Ú, jaj! -*• sóhajt panaszosan. — Bar sohase lenne tél! jaj! Bárcsak üdén, zölden könnyű szélben lengenék! Hajnaltájban, napsugárban, harmatvizben fürdenék! Ipp-csipp! Jött oda a veréb. Hallotta jól mit beszél a zizegve földetérő fonnyadt, sárga falevél. 'pp-csipp! — mondta. — Én is fázom s nem szeretem a telet. A hó alatt ólelemből nem találok eleget. ■ipp-csipp! De hát búslakodni, hidd el komám, nem szabad: Gondolj arra, hogy helyetted tavasszal új rügy fakad* így oktatta bölcs-komolvan á veréb a levelet, s huss! felröppent csiripelve, hogy bevárja a telet. Vilagvándorok

Next

/
Oldalképek
Tartalom