Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
WTO. augusztus 28. RETET MAGYARORREAC 1 eWa* Kommentárok A holnap szakmunkásai Sokba kerülnek a szakmunkástanulók a kisipari szövetkezeteknek, s amikor a szolga Hatások s egyéb kisipari munkák színvonaláról szólunk, rendszerint ez az ok rejtve marad a közvélemény előtt. Márpedig a szolgáltatások, a lakosság igényeinek jobb kielégítését végző kisipari tevékenység minősége, hatósugara attól is függ, milyen az utánpótlás, jut-e mindenüvé elegendő szakember. Ezzel a problémával foglalkozott csütörtöki ülésén a KISZÖV vezetősége. Megállapították, hogy a megyében 2053 ipari tanuló van a kisipari szövetkezetekben, az új tanévre 534 fiatalt vettek fel. A számokon túl azonban érdemes gondot fordítani a szakmunkás-utánpótlás korszerűsítésére, éppen az országgyűlés által megalkotott törvény szellemében, amely kimondja: a szakmunkásképzés célja korszerű, szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése. Ennek a társadalom által megszabott követelménynek azonban a kisipari szövetkezeteknél több akadálya is van. A szövetkezetek maguk viselik a tanulóképzés költségeit, az étkeztetés, ösztöndíj, munka- és védőruha mind az ő számlájukat terheli. Külön költségvetési támogatásban — a tanácsi iparral együtt — nem részesülnek a szakmunkás-utánpótláson fáradozó szövetkezetek. Olyan ellentmondás ez, amely abban is érezteti Szövetségi nőbizottságok Az elmúlt hetekben megyénk mindhárom tsz területi szövetségénél megalakultak a szövetségi nőbizottságok. Különös fontossága van a mezőgazdaságban a nőle szervezeti életének, de különösen a munkájukkal ösz- szefüggő problémák hatékonyabb intézésének. A szatmár-beregi területi nőbizottság alakuló ülésén az egyik felszólaló elmondta, hogy még mindig nem valósult meg a háztáji állatállomány gondozása után járó munkanapok jóváírása a tsz-ekben. Ez főleg a nőknél jelent, hátrányt» helyzetet. A szövetségi nőbizottság tartsa feladatának, hogy az elvégzett munkanapot — a háztáji állatállomány gondozása után járókat is — minden tsz-ben írják jóvá. Másik vitázó felvetette, hogy a nőbizottság megalakítását a tsz-vezetőség nem veszi komolyan. Ezért helyesnek tartaná, ha a szövetségi nőbizottság és a tsz-elnökök közösen tárgyalnák meg az A. B. ÉPÜLNEK A SZATMÁRI HÁZAK. Egri szakmunkások építik a méhtelein lakásokat az építőtábor ifjú szakmunkástanulóinak segítségével. Az új lakásokat — a többi munkahelyektől eltérően — az építés után közvetlenül vakolják is. Hammel József felvétele Baleseti őrjárat: Kézre, lábra vigyázzatok! Két csonkulást okozó baleset tanulságai Az ablaknál, ahol a pénztárai a fizetést osztotta, néhány ember álldogált. — Ez az első fizetésed, Viktor Vasziljevics — jegyezte meg Iván Szemjonovics, a részleg művezetője. Kézszo- ritással gratulált Vitykának, és bement a műhelybe. — No nézd csak, hogy eltűnt, — gondolta magában Vityka. — Gratulálok az első fizetésedhez, Viktor Vasziljevics! Ez célzás. Inni kell vele valamit. A mama, természetesen ezzel nem lesz elégedett. Megolvassa majd a pénzt, és mondja: „Ez valahogy kevés, Vityka.” En erre: „Mit tegyünk — ez az első fizetés. Illő volt a művezetőt meghívni a vendéglőbe. Ez, hatását, hogy a tanulóképzési költségek a nyereséget csökkentik, kedvezőtlenül befolyásolják a részesedési és fejlesztési alap alakulását, s a szövetkezetek vezetőségei általában nem szorgalmazzák a tanulólétszám növelését. Országos gondok, központilap m--"',datian problémák ezek. melyek megyénket különösképpen érintik, mind a lakossági foglalkoztatottság, mind a fiatalok továbbtanulása szempontjából. Megyénkben a legalacsonyabb a középiskolába jutó fiatalok száma, s a többség a szakmunkásképzés különböző formáiban oldhatja meg továbbtanulását. Ha pedig az egyik legtöbb tanulót igénylő ágazat a kisipari szövst- kezetek objektíve nem érdekeltek az utánpótlás nevelésében. mindez a megye egészét is érinti. Hogyan lehetne mégis előrelépni. addig is, míg az illetékes országos szervek a mostaninál kedvezőbb megoldást találnak a kisipari szakmunkásképzés elősegítésére? Két nagyobb feladat- csoportot különítettek el a KISZÖV vezetőségi ülésén részt vevők. Az egyik a tanulóképzés körülményeinek, az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi — üzemi feltételeinek fokozatos javítása. Korszerűen felszerelt es jól szervezett tanműhelyeket szükséges kialakítani, ahol a színvonalas képzés mellett jelentős termelési értékeket is termelnek a fiatalok, s ezzel is csökkenthetők a képzésre fordított kiadások. Az sem mellékes, hogy a új szervezeti forma jelentőségét, fontosságát. A nők foglalkoztatása érdekében tervszerűen kell keresni a munkaalkalmakat. Ha a nő teljesíti a férfiak számára előírt munkanapokat. a nő akkor sem kaphat fél holdnál több háztáji földet? Az ilyen szemlélet rontja a nők munkakedvét. A nők jó értelemben vett összefogásának megvan az ereje — mondta egy másik felszólaló. Egyik tsz-ben félszáz nő nem szavazta meg addig a működési alapszabályt, míg a férfiak és nők közötti megkülönböztetést a szövegben meg nem változtatták. Kétségtelen, hogy az általános hőmozgalom. a nők szervezeti struktúrája az eddigihez képest előrelépést igényel. A feladatokat az adott helyen kell intézni, a nehézségeket mindinkább a helyszínen megoldani. A kérdést tekintve ezúttal is könnyebbnek tetszik a megoldás az ipari vállalatokhogy úgy mondjam, — tradíció!” Vityka elpakolta a szerszámokat, letörölte a munkapadot, átöltözött, és várta a művezetőt. De úgy látszik, Iván Szemjonovics nem siet. Valamiről beszélgetett Kov- roginnal. a technológussal, aztán pedig bement az irodájába. Megjátszuk ezt a dolgot, — határozta el Vityka. Végre aztán a művezető odament Vitykához. Nem fordított rá különösebb figyelmet, meg se állt mellette, csak úgy menet közben vetette oda: — „No, a holnapi viszontlátásra”, és igyekezett a kijárat felé. Vityka utána szakmunkástanulókat egyenletes terheléssel foglalkoztassák, s folyarhatosan gondoskodjanak munkáról. Szükséges az ipari tanulók oktatóit is jobban ösztönözni. Néhol az is előfordul, hogy a tanulók teljesítményeit nem mérik külön. így csak a képzésükre fordított költségeket veszik számba, s ebből vonják le a következtetést: tanulókat nevelni ráfizetés a ktsz-nek. A dolog másik oldala éppen a szemlélettel kapcsolatos. Nem minden ipari tanuló kapja meg a kívánt támogatást, s még előfordul, ha elvétve is — mint Mátészalkán —, hogy a szakmunkásképző iskola magánkisiparoshoz rendeli ki a szakmai gyakorlatra kötelezett fiatalokat, ahol különböző munkákat, lakás-, autófestést végeztetnek velük. Ez nem egyeztethető össze a szövetkezet érdekeivel, de szakmai gyakorlatnak sem nevezhető. Sajnos, a bukott ipari tanulók száma is emelkedett, a tavalyi lóról 165-re, s ehhez a sok kilométeres gyaloglás, kerékpározás, s olyan tényezők is hozzájárulnak, hogy egyes szövetkezetek képviselői az elmúlt félévben egyszer sem tartottak szülői értekezletet, nem tájékozódtak kellően a szakmunkástanulók tanulási és egyéb gondjairól. E napi gondok megoldása is hozzátartozik ahhoz a nagyobb, a közérdeklődésre számot tartó kérdésekhez, melyek a lakosság ellátását, a szolgáltatások korszerűsítését szolgálják. P. G. nál, üzemekben, vagy éppen hivatalokban, mint a mező- gazdaságban. De, mint az említett tsz-szövetsógi nöbi- zottsági alakuló ülés felszólalói is utaltak, rá: a mező- gazdaságban „a nők szemszögéből” még mindig számos nehézséggel kell szembenézni. A szövetségi nőbizottságokon múlik, hogy mielőbb az egyéb szövetségi bizottságokhoz nőjenek. Elérjék azt a színvonalat, melyet már a szövetségi kereskedelmi és közgazdasági, szociális, kulturális, vagy éppen a verseny- bizottságok képviselnek. Tevékenységük fő vonalát mindenütt jelezték az alakuló üléseken felvetett kérdések és intéznivalók. Nem fér hozzá kétség, hogy a tsz-szövetségi nőbizottságok kellően betöltik hivatásukat, ha kellő figyelemmel és körültekintéssel keresik a problémák, a még meglévő ellentétek megoldásának módszereit. sietett, és megfogta a kabátja ujját: — Iván Szemjonovics, hát maga hová? — Hogy-hogy hová? Természetesen haza. — De hát én megkaptam az első fizetésem, s így a művezetőmet meg kell vendégelnem. — Senkit sem kell megvendégelnéd! Első fizetésedből vegyél egy tortát, meg egy üveg pezsgőt, és ezzel lepd meg a mamádat. — De én magával akarók inni. Ez tradíció! — Nem valami okos tradíció ez Vityka! — Okos, nem okos, de tradíció. Nagyon kérem, fogadja el... — Hagyjuk az egészet! — Maga talán nem kedvel engem?... Lehet, hogy rossz esztergályos vagyok? Ha igy van, mondja meg, és én átmegyek egy másik üzembe... — Ugyan, miket beszélsz! — Ha nincs kifogása elle„...mentem be a műhelybe és láttam, hogy Palicz András fogja a kezét, illetve csüngette és az vérzett. A kötözőeszközt, amit már korábban kivett a mentőládából, a kezembe nyomta, hogy részesítsem elsősegélyben. Ekkorra Csernák József bejött, elsősegélyt nyújtott, én pedig siettem az irodába és szóltam az elnök elvtársnak a történtekről, aki mentőt hivatott.” Igen — a jegyzőkönyvben A fenti szavakat Gerliczki Andrásnak, a nyíregyházi, vajda-bokori Szabolcs Szak- szövetkezet raktárosának írásos vallomásából idéztük. Meglehetősen népes bizottság előtt diktálta le és írta alá Palicz András hatvanesztendős tag balesetével kapcsolatban. Az idős ember egy univerzális famegmunkáló gépen dolgozott a baleset napján. Egy félméterszer félméteres, négy centi vastagságú fadarabot munkált meg. Középen félig már átvágta, amikor bal kezével átnyúlt a fűrészkorongon, — melyen semmi védőfelszereíés nem volt,''Közben a munkadarab visszavágott, a bal kéz hozzáért a koronghoz, s Palicz Andrásnak oda lett négy ujja. Ennek a látszólag „egyszerű balesetnek igen sok tanulsága van. Idézzük a szak- szövetkezet által a baleset napján felvett jegyzőkönyv néhány adatát. Az űrlap egyik nyomtatott kérdése így szól: a baleset időpontjában vólt-e a gépen megfelelő védőberendezés? Ha igen, használták-e? Mindkét kérdésre igennel válaszol a jegyzőnem, akkor meg gyerünk. Nem akarok én rosszat. Csc( leülünk egy étteremben, hallgatunk egy kis zenét... — Tudod, hogy én nem ihatom. Az orvosok eltiltották. — Akkor nem iszik, de legalább tiszteljen meg azzal, hogy eljön. Fél óra múlva az étterem egyik asztalánál ültek, előttük jegyzettömbbel kezében a pincér. — Hát akkor, halat, sonkát, salátát moszkvai módon készítve és pirogott. — Mindenből, természetesen két adagot. — Italt? — Én egy üveg ásványvizet, a fiatalembernek pedig hozhat két deci bort, — mondta Iván Szemjonovics. — Hogyisne! — vágott közbe Vityka. — Egy üveg konyakot! A pincér hamarosan meghozta az ételt, az ásványvizet és egy üveg márkás konyakot. könyv. Figyelemre méltó még a 14. számú kérdésre adott válasz: A baleset oka: véletlen. A vizsga? Horányi András, a szakszövetkezet elnöke előadta a balesetet vizsgáló bizottság előtt, hogy a szakszövetkezetnek van gépésztechnikusa is, aki „tudott’ a gép üzembe helyezéséről, látta azt, de olyan megjegyzést nem tett, hogy a gép biztonsági szempontból nem felel meg. Hallgassuk meg ezután Bálint Pál technikust. Idézet a jegyzőkönyvből: „Gépszerelő vagyok. Felügyeletem alá a karbantartó részleg, így a barkácsolóműhely, ahol a baleset történt, nem tartozik. A munkagépet két hónapja vették. Erről tudomásom volt. Elnök elvtárs egyébként megkért arra, hogy nézzem meg a gépet, hogy jó-e? Külön nem hangsúlyozta, hogy munkavédelmi szempontból is vizsgáljam meg. Faipari gépekhez — különösen biztonsági szempontból — nem értek. Ilyen vonatkozásban az elnök elvtárs felé nem is nyilatkoztam. Egyébként munkavédelmi ismeretekből a vezető beosztású dolgozókra köteles vizsgát még nem tettem le. Tudomásom szerint más vezető beosztású dolgozó sem tett ilyen vizsgát.” Nem véletlen Ezután könnyen érthető, ha dr. Botár Józsefiné, a városi tanács műszaki munkavédelmi felügyelője és Varga Endre, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője — az eredeti baleseti jegyzőkönyv— Az első fizetés örömére! — mondta Vityka, és megtöltötte a kétdecis poharakat... Húsz perc múlva Vityka se szó, se beszéd, áttelepedett egy fiatalemberhez, aki a szomszédos asztalnál ült. ...Iván Szemjonovics fizetett, aztán nagy nehezen kivonszolta az étteremből a kapálódzó Vitykát. Taxiba ültette és hazavitte. Amint Iván Szemjonovics is hazaért, átadta a fizetését a feleségének. Az asszonytárs megolvasva a pénzt, rosszallóan jelentette ki: — Te Vány ja, ez kevesebb a szokottnál! — Tökéletesen igazad van, — mondta sóhajtva Iván Szemjonovics. — Az egyik gyerek, aki a kezem alatt dolgozik, most kapott először fizetést. Illő volt megvendégelni az étteremben... Ez, tudod — tradíció. Fordította; Sigér Imre vei szöges ellentétben nem véletlenben látja a baleset okát, hanem a biztonsági előírások be nem tartásában. Az ilyen gépet, ha „levizsgáztatják”, nem engedik addig munkába állítani, amíg el nem látják úgynevezett hasító ékkel, mely vezeti a munkadarabot és nem engedi azt visszavágni. Továbbá kell ■ még rá egy védősisak, mely a fűrészkorongnak mindazokat a részeit elfedi, amelyek nem vesznek részt a megmunkálásban. Az univerzális gépen volt még egy fúró és egy egyengető gyalu. Ezek sem voltak ellátva védőberendezésekkel. Ezek- is balesetet idézhettek volna elő. A főbűnös: a gondatlanság A másik történet még szomorúbb. Itt egy fiatalasz- szonynak az egész jobb karja lett áldozata a sorozatos gondatlanságoknak. Helyszín: a Nyíregyházi Gumigyár egyik úgynevezett kalandergépének környéke. Rizskeményítőt kért az egyik asszony a másiktól, átnyúlt a szállítóhe- veder mellett — mindig így szokták — az elkapta a karját és összezúzta. A jobb kéz nélkül maradt nődolgozóval kapcsolatban a hivatalos üzemi nyilatkozatok ismét igyekeznek azt igazolni, hogy minden szabályos volt. Holott, némi olvasgatás után a baleseti óvó rendszabályok között, legalább hét szabálytalanság fedezhető fel. így például a 900 milliméteres kalandergép védőburkolata mindössze 30 milliméterre a tengelytől védett. Leállító gomb csak a gép egyik oldalán volt. (Ilyen gépen mindkét oldalon lennie kell.) Nem volt kifüggesztve a gép kezelési utasítása. Nem tudja igazolni az üzem, hogy a dolgozó nőt, amikor ehhez a géphez osztották be. külön kioktatták ennek a gépnek a veszélyeire. Orvosi vizsgálaton sem volt az áthelyezéskor. (Ez is szigorú szabály.) Ezt a gépet sem vizsgáztatták le, illetve volt szemlén. de az ott megállapított hiányosságokat nem pótolták. íme, tehát, egy korszerű nagyüzemben is el lehet követni mindazokat a hibákat, melyeket egy tanyai kisüzemben. És a következmény minden esetben ugyanaz: nyomorék ember. Az illetékesek mindkét esetben megtették a szükséges intézkedéseket, beleértve a felelősség megállapítását is. Nem kívánunk ennek az eljárásnak a befejezése előtt személyeket kipellengérezni. De igenis, küzdünk a főbűnös ellen, melynek neve: emberi gondaöansag. (Resuftely#) Jurij Rihter; Az első fizetés
