Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

1970 augusztus 20 KELET-MAGYARORSZAb I. oldat Majd jövő nyáron ? Hozzászólás a Kánikulai gyengeség című glosszához Az ötlettől a vesztegetésig i „Kockázat“ amit nem lehet az új mechanizmus számláidra írni Új taoterv a pedagógus­képzőkben A tanárképző főiskoláikon, a tanító és óvónőképző inté­zetekben új tantervek és programok lépnek életbe az 1970—71-es oktatási évben. A tantervek keretjellegűek, tehát a helyi adottságoknak, körülményeknek megfelelően töltik ki tartalommal az il­letékesek. A programokat a különböző tudományágak leg­újabb eredményeinek figye­lembevételével dolgozták ki. Az új dokumentumok a szep­temberben kezdődő oktatási évben mindhárom intézmény- típusban csak az első évfo­lyamon lépnek érvénybe, s azokat fokozatosan vezeti majd be a felsőbb évfolya­mokon is. ősztől a pedagógusképző intézményekben új tantárgy a bsszédművelés. Tanulása kötelező lesz valamennyi pe­dagógusjelölt számára. A be­szédművelés oktatása a leen­dő nevelőket hatékonyan se­gíti abban, hogy minél szeb­ben. tökéletesebben beszélje­nek magyarul. A tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképzőkben a tanévnyitó ünnepségeket ál­talában szeptember 10 és 20 között tartják. Száz sütőipari tanuló Fs^zadobon Évek óta problémát jelent a sütőipari vállalatnak a szakmunkások utánpótlása. Er a gond két évvel ezelőtt csökkent, mikor létrejött Ti- szadobon a Sütőipari Szak­munkásképző Iskola. Az is­kolának önálló tanműhelye és szakboltja is van. A tanulóidő 3 év, utána szakmunkásvizsgát tesznek a fiatalok Ebben az évben 12 tanuló tett sikeres vizsgát, akik a megyei sütőiparnál helyezkedtek el. Jelenleg 100 tanul Tiszadobon, ebből 20-an harmadévesek, 46 an másodévesek és 3-1-en első­sök, akik most jelentkeztek. A megye területén lévő ál­talános iskolák mellett sok a jelentkező a tiszadobi gyermekvárosból is. <b) AZ EGYIK LAKODA­LOMBAN az volt az általá­nos kívánság, a zenekar tel­jesen hallgasson, csak a kla­rinétos játssza a nótákat. Fújta szakadatlan a fekete, boiszerü, sokbillentyüs zene- szerszámot. Sokan mások mulattak, s ő játszott, dolgo­zott a kedvük teljesüléséért. ötvenkilenc éves. Dankó Zoltánnak hívják. Tud a ré­gi, híres cigány zenész Dankó Pistáról, de nem „köti magát’' rokoni ágához. Csu­pán azzal intézi el. akárki érdeklődött: keressen még egy Dankó nevű népi ze­nészt ma. Ő az. Esténként elfoglalja he­lyét a mátészalkai vasútállo­más melletti szövetkezeti ét­teremben. Szerényen, a többi kötött, nem hivalkodik, szi­gorúan tartja a kar íratlan szabályait. Ha kicsendül is klánétjának cifrázó hangja, az a zenekar játékának egé­szébe való. Arca két oldalt fe’pu'fad. szeme dűlted. Vé­kony ujjai fürgén játszanak az ezüst csillogásé billentyű­kön. Alacsony, vézna ember. Valóságos csoda, hogyan fújt ki eddin is annyi levegőt ma­gából dallá „varázsolva". TÍZ GYEREK APJA. De mér csak a feleségével tölti a navokat. A gyerekek mind do,goznak. főleg városokban, ivarban. Az apa klarinétjára nem kíváncsi egyikük sem. A maga fiatal koráról annyit őrzött meg. mint leg- keUemetlenebb emléket, hogy a győrteleki Ujfalussy Kevés Írás kavart olyan heves vitát Nyíregyházán, mint az a cikk, amely lapunk hasábjain a város nyári mű­velődési programjainak rop­pant szegényes helyzetét ele­mezte. (Megjegyzem, a sze­gényes is hízelgő arra a semmire, ami nem történt). A hivatásos népművelők csak a rosszallás hangján beszél­tek róla, mondván, az ob­jektív nehézségek... a társ­szervek és a többi! A közön­ség, illetve azok, akik közön­ség szerettek volna lenni a nyáron, helyeseltek, mond­ván: hja, ilyen ez a város... Nem akarok porolni a kö­zönség nagyon vitatható íté­letével, véleményével. De nem fogadom el a hivatásos népművelők véleményét sem. Mert igaz, hogy volt árvíz. Igaz, hogy az energiák nagy részét súlyos problémák so­kasága kötötte le. Megvédem azonban a cikk szerzőjének igazát, mégpedig kevés kom­mentárral, és néhány vitai­hatatlan ténnyel. Nyíregyházáról ezen a nyá­ron csupán az Idegenforgal­mi Hivatal szervezésében több, mint ötezer ember uta­zott el azért, hogy különböző kulturális, szórakoztató ese­mények tanúja legyen. Eh­hez a számhoz jön még azok­nak a szazaknak — hogy ne mondjam ezreknek a cso­portja — akik más szervek révén mentek az ország kü­lönböző rendezvényeire. Ezek közül néhány: nyírbátori ze­nei napok, gyulai várjátékok, szegedi szabadtéri előadások fővárosi kulturális események stb. Igény tehát volt, közön­ség is lett volna. Folytathatnám a sort azok­Elkészültek azok az össze­sítések, amelyek megyénk kereskedelmi forgalmának el­ső félévi alakulását mérték fel. Eszerint Szabolcs-Szat- már megye boltjai az év első hat hónapjában több mint 2 és fél milliard forintot for­galmazlak. A felmerésnek mégis az a legmegnyugtatóbb adata, hogy Szabolcs-Szatmár keres­kedelme sokkal jobban fel­méltóságosnál és a kocsordi gróf Tiszánál napszámosko- dolt. S mikor ismerkedett c klánéttal és szerette meg? Nem tudja biztosan. Annyit csupán, hogy a nyugdíj ré­szére eddig 2? éve igazolt. S 59 éves. Kellemes, nagy élményei közé tartozik, hogy a zenekar­ral együtt két ízben is szerepelt eddig a rá-dióban. Meg a szövetkezeti népi zenekarok vetélkedőjén 1964-ben (dön­tő Balatonbogláron), ahol 14 karral mérték össze tudásu­kat. Dankó Zoltán, a szálkái klarinétos „Kiváló népi ze­nész’’ kitüntetést kapott (és a 700 forint is „tisztességes borravaló’’ voltJ. Azt mondja, nem is voll nehéz idáig jutnia olyan prímás mellett, iránt a Hor­váth Lajos. A szálkái ci- qanyegyüites produkcióival ugyancsak országos névre tett szert, s annak a játéká­hoz a Horváth Lajos zene­kara játszik. , SZERÉNY EMBER. Semmi különösebb módon nem di­cséri magát. Hogy ö csak annyit tesz, mint a brácsás, a cimbalmos, vagy a bőgős a maga posztján. A zenekar teljes iátéka, az a minden. ,42 más lapra tartozik, hogy a munka sorrendjében olykor egyedül játszik. Mint az is: hány embernek telje­sítette már — a zenekartól külön — a kedvét?! Mint ab­ban a bizonyos lakodalom­ban is... (asztalos) nak az ezreknek a felsorolá­sával, akik idő, vagy pénz hí­ján itthon szerettek volna valamit látni és hallani. A nyíregyházi­aknak azonban be kel­lett rendezkedniük arr? ezen a nyáron, minden szép terv ellenére, nem tör« semmi. Elfogadom, hogy a nagy penzeket igénylő művelődési műsorok szervezésénél fon­tosabb is akadt. De vajon nem futotta volna vasárna­ponként egy-egy térzenére? Nem volt lehetőség arra, hogy a város gyermekei ré­szére az oly agyonpropagált bábegyüttesek vasárnap dél­előttönként szabadtéri ! sort adjanak? Hol voltak a nyáron az irodalmi színpa­dok? A táncegyüttesek? A zenekarok? A szabadtéri színpad az ŐRI beatműso- rainak szabad prédájává vált (igaz, ez jó üzlet!!) a Sóstó, a parkok, a más le­hetőségeit viszont üresen tá­tongtak. Nem a közönség hi­ányzott ezúttal, hanem a mű­sor. Rendezhettünk volna kiál­lításokat, viragkötési bemu­tatót, színvonalas színházi bemutatót. Elmúlt egy nyár gyenge moziműsorral, más megyékbe történt elvándor­lással. Az említett glossza író1' egy dantei mondással búcsú­zott az Olvasótól. Itt szeret­nék vitázni vele. f i ' abban, hogy nem ilyen ez a város! De ennek bizonyítására, sajnos már csak a jövő nyá­ron kerülhet sor. Bürget Lajos készült az idei évre, mint bármikor azelőtt. Kedvezőbb volt az év első felében a la­kossági vásárlóerő és az áru­alap közötti egyensúly, mint 1969-ben, A bolti kiskereske­delem az első fél évben átlag élelmiszerekből 13, iparcik­kekből 21, összesen 20 száza­lékkal. mintegy 106 millió forinttal nagyobb árukészlet­tel dolgozott, mint egy esz­tendővel korábban. Az elmúlt év kereskedelmi forgalmában különösen nagy volt a kereslet a tartós fo­gyasztási cikkek iránt. Ebből a tényből kiindulva a keres­kedelem mintegy 51 százalék­kal növelte a tartós fogyasz­tási cikkek készletét. Ennek ellenére a forgalom ezekből az árucikkekből az év első felében csak 14 százalékkal haladta meg az elmúlt évi szintet. A Szamos menti árvíz a megye első félévi kiskereske­delmi forgalmát számottevő­en nem befolyásolta. Az lit lévő szövetkezeti bolti kis­kereskedelem ez év második negyedévében a múlt évihez viszonyítva minimális, 5 százalékos forgalomnöveke­dést ért el. Ezalatt az ügynö­kök néhány sort írtak a ha­jó emlékkönyvebe, sőt az egyikük még illusztrálta is a szöveget: Uncle Sam jelleg­zetes figuráját rajzolta a lapra, hátában egy tőrrel, alatta a következő szöveg­gel: „Pontosan a szivébe!” Linder kapitány mosolyog­va vette vissza az emlék­könyvet, s elégedetten bólin­tott: igen, ezek megadják majd a jenkiknek .. — Most pedig aludni! — szólt hozzájuk a hajópa­rancsnok mert tudta, hogv az ügynököknek ébren keli tölteniük az egész éjszakát. S miközben ők lepihentek, a búvárnaszád periszkóp­mélységben. óvatosan su­Árubeszerzés miatt utazott 1968. júliusában a Sátoral­jaújhelyi Hegyalja és Vidé­ke Ruházati Szövetkezethez Szarvas László, a Nyírbáto­ri ÁFÉSZ-áruház igazgató­ja Molnár Károly osztály- vezetővel. Brenner Bélával és Kiss Miklóssal, az ÁFÉSZ főkönyvelőjével. Ott meg­egyeztek Lantos Miklós ktsz- elnökkel. hogy az áruház ré­szére vásárolt áruk számlá­zott nettó értéke után a kö­vetkező hónap elején a ktsz 2 százalékos jutalékot fizet ki négyüknek, üzletszer­zői tevékenység címén. Állományon kívüli bér? A látszólagos legalizálás­ra Szarvas László nevére megbízást készítettek, hogy a kapott jutalékon később ennek alapján egyenlő arány­ban osztoznak. A ktsz 2 millió 222 ezer 549 forint értékű árut szállított a nyír­bátori áruháznak és ezért személyesen és postán a négy „üzletszerző” egyenként 11 281, összesen 45124 fo­rintot vett át. A Hegyalja Ktsz elnöke a tiltó rendelkezések elle­nére állományon kívüli bér- k:'!t ij címén 68 augusztus­tól, 69 márciusáig 5 szövet­kezetnek és az Állami Épí­tőipari Vállalatnak 82 ezer 789 forintot fizetett ki. Az ügyben szereplő szövetkezett dolgozók foglalkozásukon kí­vüli munkaviszonyt csak az ÁFÉSZ-ek igazgatóságának engedélyével létesíthetnek. Ilyen engedély természetesen nem volt. de nem is lehetett volna, mert másodállásban nem végezhetnek olyan te­vékenységet, amely főfoglal­kozásukban is alapvető kö-_ telességük. Az ÁFÉSZ-ek azért alkalmazták őket, hogy a szövetkezeti áruházak mű­ködését — ezen belül az áru- beszerzést — az üzletszabály­zatnak megfelelően biztosít­sák. A nyírbátoriaknak egyéb­ként ez csak az egyik jövede­lemforrása volt. Szarvas és Molnár 68 júliusában a Nyír­bátori Férfiszabó Ktsz elnö­kének, Mátyás Józsefnek ajánlatot tett, hogy lekötik a ktsz kapacitását, ha a ktsz üzletszerzői tevékenységgel bízza meg őket. Mátyás ja­vaslata alapján a ktsz veze­tősége a javaslatot elfogad­ta, és 1968. júliustól 1969 áp­rilisáig összesen 30 522 fo­rintot fizetett ki a két üzlet­szerzőnek. Beosztásuk, feladatuk volt A múlt év elejétől a ko­rábbi beszerzési forrásokon túl más piacot is igyekezett felkutatni Zsukk Miklós a Nyírbátori ÁFÉSZ elnöke, Goda Sándor elnökhelyettes és Kiss Miklós főkönyvelő. Több szállítóval kötöttek olyan megállapodást, hogy egy meghatározott áruvásár­lási kontingens elérése esetén hant a part felé. Egy ellen­séges ország felségvizein jártak, ahol különösen sok volt a part mentén cirkáló hajó. Halkan zümmögtek a motorok. Besötétedett. Linder számításai szerint mindössze 800 méternyire lehettek a kijelölt partrész­től. Éjjel 11 óra volt, amikor felkeltették az öt ügynököt, s közöltek velük, hogy két óra múlva partra szállnak. Valamennyien felöltöztek, .negvacsoráztak. majd koc- .'intottak a kapitánnyal, az tán éjfél után készülődni kezdtek. Előhozták a tenger­alattjáró raktárából a rob­banóanyagokkal teli bőrön­bizonyos engedményeket ad­nak a szövetkezetnek. A vál­lalatok ilyen címen 82 ezer 191 forintot utaltak át. A szövetkezet vezetői annak el­lenére. hogy beosztásuknál fogva fő feladatuk a társa­dalmi tulajdon gondos keze­lése, bár tudtak arról, hog.i az átutalt összeg a szövetke­zetek nyereségalapját képezi, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy ezt az összeget az áru­ház vezető dolgozói között szétosszák, sőt Zsuk Miklós elnök. 10 305, Goda Sándor 10 296, Kiss Miklós 9913 fo­rint összeget kapott. Ráadá­sul a főkönyvelő a szállító vállalatok engedményeit sza­bálytalanul könyvelte el. 1968 augusztus 29-én Szarvas László áruházigazgatő egy olyan javaslattal fordult a vezetőséghez, hogy a közületi forgalom növelése érdeke » o a vállalati üzletszerzőket az áruházban vásárolt áruk után részesítse jutalomban. Az en­gedélyezés után 15 névre ősz - szesen 20 916 forintot fizettek ki. Szabálytalan kifizetések A kifizetéseket a főkönyve­lő szabálytalanul, kockázati alap terhére számolta el. A pénzt az esetek nagy többsé­gében Szarvas vette fel és fizette ki. Egy esetben azon­ban 2018 forintot — ami kéí névre volt kiállítva — meg­tartotta saját magának. Ter­mészetesen ezek a kifizetések is szabálytalanok voltak, mert az érintett személyeknek alapvető kötelezettségük volt az áruvásárlás — tehát nem üzletszerzés — hanem kizá­rólag munkaadójuk részére dókét, a matrózzsákokat, bennük a civil ruhákkal, és egy nagy gumicsónakot ké­szítettek elő. Néhány perccel hajnali egy óra elett a tengeralatt­járó óvatosan kidugta pe­riszkópját a víz fölé. De ak­kora volt a köd hogy jó­formán semmit sem leheteti látni — Ez csak jó — nyugtat­ta meg Linder az égyre íz- gatottabb németeket. — Víz­re bocsátani a gumicsóna kot' Egy percet sem szabad most már veszíteni — hang zott a parancs. S amíg a matrózok vízre tették a csónakot, s berak­ták a holmikat, az ügynökök történő saját árubeszerzés. Még egy adalékkal szolgál­junk, ami valószínű elkerülte a vizsgálat figyelmét, és ami még jobban aláhúzza hogy a nyírbátori szövetkezet ve­zetői nem tájékozatlanságból, vagy az új gazdaságirányítás adta lehetőségek rossz értel­mezéséből jutottak jogtalan és erkölcstelen haszonhoz. 1963- ban a szövetkezet vezetői bérleti szerződést kötöttek egy helyiségre, ahol korábban népbolt volt. Csakhogy a havi 345 forint bérleti dijat visz- szamenőleg 1964 január 1- töl fizették ki A szerződés­ből egyébként első látásra ki­derül, hogy nem szabályos, hiszen az aláíró szövetkezeti elnök csak 1965. júniusában került a nyírbátori szövetke­zet élére. Csoda-e ezek után, hogy akinek kifizették, — Nagy István — az éppen Kiss Miklósnak a szövetkezet fő­könyvelőjének a nevelőapja? A bíróság előtt A vesztegetési ügyet tu­lajdonképpen az indította út­jára, hogy nehéz pénzügyi helyzetbe került a Sátoralja­újhelyi Hegyalja Szövetkezet. A raktáron felhalmozott áru­juk értéke már meghaladta a másfél milliót és a Nemzeti Bank felszólította őket: szün­tessék meg a felhalmozást, különben felmondja a hite­lek folyósítását. Amint az ügyből kiderül, a ktsz elnöke megtalálta a módját a felhal­mozott áru értékesítésének és amint látjuk, a nyírbátoriak­nak ez csak a kezdet volt. A szereplők a szeptember harmadikén kezdődő bírósági tárgyaláson felelnek tet­tükért. Balogh József angyal sAndor gyorsan elbúcsúztak Linder- től. — Ha valami baj történik, egy piros színű rakétát lő­jenek fel — mondta, majd megnyugtatta őket: — Ha bajba kerülnek ágyúimmal fedezem a visszajutásukat Ha pedig minden- jól megy, a mielőbbi viszontlátásra! Siessenek, nincs kedvem ilyen veszedelmes környé­ken sokat időzni! A gumicsónak már elin­dult, amikor a fregatt kapi­tánya a matrózok után kiál­tott: — Álljatok meg! Eszébe jutott ugyanis, hogy olyan sűrű a köd, hogy valósággal elnyeli a tenger­alattjárót. s a csónakban ülő matrózok nem fognak vi-sz- izatalálni: Gyorsan egy bosszú kötelet hozatott, majd ledobatta a matrózok­nak, akik ezt gomolyitva in­dultak a part felé... (Folytatjuk) Százhatmillióval több tél év a megye kereskedelmében A klarinétos Szabó László —* Sólyom józsef: i€émek a búvávhajÓM (te) A felüljáró elmaradt .Őszintén őrülünk annak, hogy ez év végén már Debre­cen felől is befut majd a villanymozdonnyal vontatott sze­relvény Nyíregyházára. Annak is, hogy e villamosítási program első szakaszá­ban felvetődött: felül-, vagy aluljáróra lenne szükség a Nyíregyházáról Tiszavasvári felé vezető, rendkívül nagy for­galmú közúton. Időközben kihelyezték a kisvasutat a város­ból, e vonalat is a most említett út irányába terelték, ami tovább nehezítette a helyzetet. A felüljáró megépítése mel­lett szól ezenkívül, hogy a vá- ősből csak ezen az úton lehet kijutni a nyugati ipari övezetbe, ahol üzemeik, gyáraik egész sora található, s az ellátásban jelentős kereskedelmi lerakatok is itt közelíthetők meg. Ráajdásul a városnak a va­súton túl lévő része intenzíven fejlődő terület, a Ságvári- telep és környéke lassan egy nagyobb községnek felel meg. Jelentős a Tiszavasvári felé vezető közúton a távolsági for­galom is, hiszen igen sokan itt indulnak Budapestre. Sem felül-, sem aluliárú nem épült eddig. A nap je­lentős részében ezért több száz méter hosszan várakoznak itt a járművek a leengedett sorompók előtt, sokszor 15—20 perceken át. Ha összeadnánk, milyen veszteséggel jár ez, nyugodtan szembeállíthatnánk azzal az összeggel, amit egy felüljáró megépítése igényelne. Még nem ért véget a Budapest—Záhony vasútfejlesz­tés. Ismételten felhívjuk a KPM illetékeseinek a figyelmét a mind több gondot okozó nyíregyházi felüljáróügyre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom