Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

1970. augusztus SS • KELÉT-MAGYARORSZAG S- diéts' közönségrekord Véget értek az idei zenei napok Nyírbátorban Képünkön: a szegedi filharmonikusokat Vaszy Viktor vezényli. (Módy Elek felvétele) Ami vasárnap Nyírbátor^ ban történt, az megyei hang­versenyeken szinte példát­lan: Beethoven IX. szimfó­niájának utolsó akkordjai után a templomot zsúfolásig megtöltő 1200 főnyi közönség negyedóráig helyéről felállva ütemesen tapsolt, nem moz­dult a helyérölt. A taps szólt a kiváló szegedi muzsiku­soknak, a műnek, amit tol­mácsoltak, de egyben dicsé­rete volt az idei zenei na­pok eseménysorozatának is. Ebben az évben negyedik alkalommal vállalkozott ar­ra Nyírbátor, hogy ha rövid időre is, de megyei kulturá­lis életünk középpontja te­gyen. Rangját és sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az idén több mint 3000 vendéget fogadtak e három rangos hangverse­nyen. A Tiszántúl és Észak- Magyarország egész területé­ről jöttek zenekedvelők, a nemes művészet kedvelői. Különvonatok, buszok, au­tók százai hozták őket, sok­szor nagyon is messziről. Aki részt vett a rendezvényeken, nem csalódott. A megnyitón sz replő debreceni muzsiku­sok. dalosok és szólisták Gu­lyás György Állami-díjas karnagy vezetésével forró hangulatot teremtettek, ami azt eredményezte, hogy az érdeklődés állandósult, sőt nőtt. így nem véletlen, hogy a szegediek szombati és va­sárnapi fellépése hatalmas közönséget vonzott. Szomba­ton két .Giszhmű, a Hungária és a Les Preludes került be­mutatásra a hangverseny el­ső részében, majd ezt köve­tően Sugár Rezső Hunyadi cí­mű hősi énekét adtait elő. Vaszy Viktor érdemes mű­vész vezetésével az együtte­sek és a szólisták — Karikó Teréz, Lengyel Ildikó, Szabó Miklós és Gyimesi Kálmán operaénekesek megnyerték a közönséget. Látható volt, hogy a vidéki zenei élet egyik fellegvárából, Szegedről olyan művészeket köszönthe­tünk Nyírbátorban, akik a zenei napok rangját jelenté­kenyen emelhetik. A vasár­nap esti koncertre olyan zsú­folt volt a templom, hogy állóhely sem maradt. A III. Leonora nyitány művészi tol­mácsolása ragadtatta tapsra először a közönséget, majd a világ zeneirodalmának fe­lülmúlhatatlan alkotása, a IX. szimfónia hangjai csen­dültek fel. A zenei produkciókon kivül említenünk kell azokat a rendezvényeket és kiállításo­kat is. amelyek a múzeum­ban zajlottak. Ezek közül elsőnek a sajnos csak keve­sek számára elérhető rene­szánsz kort idéző lovagtermi hangversenyt, amely jellegé­vel kiválóan illeszkedett a helyhez és alkalomhoz. Jan- csó Adrienne, Béres József, Kecskés András művészien rendezett műsora, Ádám Jenő Kossuth-díjas, bevezető­je élmény marad. A kiállítá­sokról mindennél ékesebben beszél az a több mint 2000 vendégkönyvi bejegyzés, amely a zenei napok idején került papírra. A hollóházi kerámiák, B. Nágy István képei. Ligeti Erika szobrai, kisplasztikái és plakettjei osztatlan érdeklődést keltet­ték. Hasonlóan gazdag érté­ket jelent a nyírbátori mú­zeum állandó képgalériája is, amely vasárnap Gyúró Imre járási vb-elnökhelyettes be­szédével nyílt meg. Megyénk■ művészeinek alkotásain kí­vül Telepy Katalin művé­szettörténész rendezésében találhatunk tőlünk elszárma­zott és más kortársfestők műveiből' is, mintegy kereszt- metszetét a mai magyar fes­tészetnek. (b) Szabó László — Sólyom József: Kémek * b Reggel indultak ismét út­nak, de alig mentek néhány órát. amikor egy hajót vettek észre a távolban. Megszólalt a riadóharang és a búvárna-) szád periszkóp mélységbe merült. Kár volt a riada­lomért, mert csak egy halász­hajó úszott el a közelükben. Az út nagy része zavartala­nul telt el. Egy napon azon­ban ismét megszólaltak a tengeralattjáró riadóharang­jai. Két bombavető gép tűnt fel az égbolton, s az U-Boot. amilyen gyorsan csak tudott, alámerült. De későn .. A re­pülőgépen észrevették őket. Linder leállíttatta a motoro­kat. s Daschék most tiszán hallhatták az amerikai repü lőgépek óriás motorjainak egvre kcireledő zúgását. Néhány másodperc múlva fülsiketítő robbanás hallat­szott. A búvárnaszád megre­megett, mint egy folyóvízbe dobott gyufaszál. Minden fény kialudt. De ez még csak a kezdet volt. Mert a két bombázógép szakadatlanul a merülés helye fölött kering­ve, könyörtelenül bombázta a vizet. Egy jó órán át szórták — kisebb-nagyobb időközök­ben — bombáikat, nyilván abból a meggondolásból, hogy a tengerealattjáró valahol alattuk, a közelben rejtőzkö­dik, S valóban egy bomba olyan kecel robbant fel, hogy a náci búvárnaszád utasai úgy érezték: menten össze­roppan a vaskalitka. Néhány pillanat múlva fel is hang­zott a vészkiáltás:. — Vízszivárgás a hajó or­rában! Linder kapitány, fejhagyva a korábban magára erőltetett nyugalommal, rémült arccal rohant a csaptaitokon át a naszád orrához. Csak akkor nyugodott meg valamelyes', amikor tapasztalhatta, hogv « repedés nem nagy, gyorsan be lehet szegecselni. S való­színűleg a náf.i búvárnaszá­dot végül is ez a kis repedés mentette rm/j, mert olaj ke­rült a vítibe. Az olaj felfutott a felszínre, s a bombázók, ab­ban a hiszemben, hogy végez­tek a naszáddal, abbahagyták a támadást. Motorjaik zúgá­sa egyre inkább elhalkult, majd teljesen elhalt a távol­ban. Az acéltestben síri csend uralkodott. Az ügynökök — ezek a mindenre elszánt és látszat szerint mindenre vál­lalkozó. megrögzött nácik — szentül meg voltak arról győződve hogy életük utol­só óráit élik. Linder ismét faarcot öl­tött, s mint aki mindvégig hidegvér’-el viselte <el a tá­madást. felsőbbséges mozdu­lattal nyugtatta meg alkal­mi vendégeit, hogy az ilyen csaták elaerülhetetlenek. ve- ve'.ejáró. az Atlanti-óceáni háborúnak Másnap újabb riadót je­leztek. A- ködből felbukkant egy nagy angol hajókaraván Tesztvizsga KRESZ ből * Uj mérce az autóközlekedési tanintézetek iskoláiban Válasz cikkünkre a Belkereskedelmi Minisztériumtól A zsúfolódó közúti jármű- forgalom egyre alaposabb, sokoldalúbb tudást követel mindazoktól. akik a volán mögé ülnek. Ezért a kor­mány rendeletben kötelezte az illetékes szerveket a gép- járművezetők oktatásának korszerűsítésére A kidolgo­zott új tanterv ez év január­jában lépett életbe a KPM autóközlekedési tanintéze­tek iskoláiban. Erről az új vizsgareform­ról érdeklődtünk Rózsa Gyu­lától, a nyíregyházi taninté­zet vezetőjétől, akitől a kö­vetkezőket tudtuk meg: Az idén már a hivatásos és nem hivatásos tanfolya­mokon egyaránt 110 óra jut alapkiképzésre. Akik hivatásos jogosítványt akarnak szerez­ni, további (176 óra oktatás­ban vesznek részt. Előbb az elméleti oktatás­ból vizsgáznak a tanulók, ami a közlekedési szabályok is­meretéből és az alapvető műszaki tudnivalókból áll. 1 udományos szakelőadások Mátészalkán A Szatmár-beregi Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége szervezésében tudo­mányos szakelőadások tartá­sára került sor a napokban Mátészalkán, a területi szö­vetség tanácskozó termében. A tanácskozáson, melyre a szatmár—szamosközi szövet­kezeti gazdaságok főagronó- musait hívták, megjelent dr. Halász Miklós, a MÉM szak- tanácsadója, Sípos Sándor, a Karcagi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet igazgatóhelyet­tese. A tanácskozáson részt­vevőket és a vendégeket Tóth József, a területi szö­vetség titkárhelyettese üdvö­zölte. A tanácskozás programjá­ban elsőnek a Délkelet-du­nántúli Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet iregszemcsei köz­pontjának tudományos fő­munkatársa, dr. Vincze László tartott 'előadást Keve- réktaíkarmányok vetése az árvizes területeiken címmel. Második témaként Márton Árpád, a Nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet tu­dományos osztályvezetője Az árvizes területek időszerű ta­laj mű vei és ének szakszerű módszerével foglalkozott. Az előadásokat filmvetítés és vita követte. — a búvámaszád sietve me­rült a víz alá. Szerencséjére a konvojt kísérő hadihajók nem vették észre a naszádot, s így nem is támadták meg... Tizenhat napi hajózás után Linder kapitány Dasch elé állt, s így szólt: — Még néhány óra, s partra szállhatnak. Az öt németnek már jár- tányi ereje is alig volt. Az­óta, hogy útrakeltek, idege­iket egyfolytában igénybe vette a tengeri utazás, s most csupán egyetlen kíván­ságuk volt: mielőbb szilárd talajt érezni a lábuk alatt. A fregattkapitány pontos utasításokat kapott, mielőtt elindult hol tegye partra az ügynököket. A parancs úgy hangzott, hogy annak a fa­lunak a közelében kell meg­állnia. ahol annak idején Dasch több ízben is nyaralt. Így azután az U 202-es az utolsó nap délutánján ismét a víz alá merült, s csökken­tett > sebességgel úszott a partraszállás helyéül kijelölt pont felé, (■Folytatjuk) Július elsejétől áttértek a nemzetközileg elismert teszt- rendszerre. A tanuló egy la­pon 25 kérdést kap, ezek mellett kérdésenként 3—3 pontban fel van sorolva a lehetséges válasz, amiből ki kell jelölni, melyik a helyes. Erre maximálisan 35 pont jár. Aki 30 pontot szerez, si­keres vizsgát tett. az annál kevesebbet szerzett tanuló megbukott. Az utóbbiak a hagyományos szóbeli vizsgán javíthatnak. Ugyanígy módosították a gyakorlati vizsgák rendjét is. Először 10 perc rutinvizsgán vezet gépjárművet a vizsgá­zó, ahol a motor üzembe he­lyezése. egyenletes indítása, folyamatos előremenete kap­csolásokkal és a jármű meg­állása adott ponthoz, szerepel a programban. Erre maximá­lisam 20 pont jár, vagyis 10 ponttól többet kell szerezni a sikeres vizsgáért. Csak ez­után mehet forgalmi vizsgá­ra a tanuló. A forgalmi vizsgát a váro­si közút; forgalomban bo­nyolítják le, ahol vezet a vizsgázó Ez 20 percig tart, ahol a forgalmi szabályok is­meretéről bizonyítja tudását a tanuló. Itt 40 pontot lehet szerezni, amiből 20 pont már megfelelő. Megtudtuk még azt is, hogy az új tesztvizsgából eddig minden kategóriát idesorolva — ötezren vizsgáztak, sike­resen. Legtöbb a bukás a mo­torkerékpárosoknál. (b. d) Lapunk július 26-i számá­ban Fejlődő nagyváros ellá­tási gondokkal címmel külö­nösen a tőkehús- és töltelék­áru-ellátás gondjaival és problémáival foglalkoztunk, melyben néhány javaslattal éltünk az ellátás javítása ér­dekében Cikkünkre a Belke­reskedelmi Minisztériumból dr. Kor >a Lajos főosztályve­zető-helyettes válaszolt. Ebben a többi között a kö­vetkeződet közük: „Nyíregy­háza és általában a városok részére — Budapest kivéte­lével — húsellátási keret nem kerül megállapításra. A vá­rosok ellátása az illetékes megyei tanácsok feladata. Szaoolcs-Szatmár megye az árvíz sújtotta területek újjá­építésére való tekintettel je­lenleg heti 200—250 mázsa hússal többet kap, mint azt eredetileg tervezték.” Ezek után közük, ismert az a kö­rülmény, hogy a megye nem árvíz sújtotta területein a hús­ellátás nem elégíti ki telje­sen az igényeket. Ez a hús­ellátási helyzet azonban az ország más területein sem kedvezőbb. A levél a továbbiakban rá­mutat: „Szabolcs megye a fejlődés figyelembevételével az utóbbi években az átla­got meghaladó mennyiségű húst kapott. 1966-hoz képest 1969-re a központi készletből származó húsmennyiség Sza­bolcs megyében 25,9 száza­lékkal növekedett... Jobb ’el­látás az országos helyzetre való tekintettel jelenleg nem biztosítható.” Á közgazdász kantinos Hosszú sor kígyózik a kis fémbódé előtt. Bakancsok, katonai gyakorlóruhák és bo­zontos frizurák látszanak. Belül kellemes kislányos hang: — Egy szamócaszörp és egy kávé, az annyi, mint... — Ez a tábor kantinja — mondja az egyik fiatalember, itt költjük el a zsebpénzün­ket. Mindent lehet itt kap­ni. csaik szeszes italt azt nem. Néha pedig jó lenne egy üveg sör. Mondtuk már, de ismeri a szöveget: a fejlődő szervezetnek az árt és így to­vább... Megvárjuk, míg zárásra kerül a sor. Világoskék kö­penyben, csillogó szemmel jön ki a „kantinos” és na­gyot sóhajt. — Majdnem 3000 forint a mai forgalom. Tudja meny­nyi bambit kell ezért elad­ni? A táborparancsnoktól hal­lottuk, hogy egyetemista kislány, erről faggatjuk. — Még csak másodikos te­szek a közgázon. Ha bír­ják cérnával, elmondom, hogy kerültem ide. A szüle­im Kishódoson laknak. Én Gyarmaton érettségiztem köz- gazdasági technikumban, de utána nem vettek fel se­hová. Elmentem Pestre dol­gozni. Két évig dolgoztam, míg végre felvettek a Köz­gazdasági Egyetemre, belke­reskedelmi szakra. Míg beszél, a keze addig is mindig jár. Poharakat mos, kávét darál és vizet önt a presszógépbe. — A szüleiül tsz-tagok. Éppen vizsgaidőszak volt, amikor megtudtam, hogy árviV. van. Hazajönni nem lehetett, csak a rádióból és a tévéből tudtam, hogy mi van itthon. Levelet nem kap. tam. Olyan ideges voltam, hogy attól féltem: nem tudok levizsgázni. Még a két test­vérem sem írt. Az öcsém a Kossuthban negyedikes, a húgom Fehérgyarmaton a közgazdaságiban másodikos. — Két hétig nem tudtam mi történt. Szinte bújtam a hírek elől és mindig vi­gasztaltam magam: nálunk biztos nincs semmi baj. Az­tán egy levélből megtudtam, hogy a mi házunkat is elvit­te a víz. Mire hazajöttem, már csak romokat láttam. Akkor még ott volt Kishó­doson az építőtábor és jöt­téik a fiúk a romokat elta­karítani, utána meg ásni az alapot. — Az egyik nevelő, aki a fiúkkal volt, az kérdezte meg, nem volna-e kedvem a táborban elvállalni a büfét. Gondoltam van éppen elég bajuk a szüleimnek, hátha megkeresem a tankönyvek árát a nyáron, hát elvállal­tam. Aztán, ahogy áttelepí­tették a tábort, jöttem velük. Most kerékpárral járok ide Méhtelekre mindennap. Legalább hozzászokom Méh­telekhez, úgyis itt fogunk lakni. Ide építik a mi há­zunkat is. Krakkó Erzsébetnek — így hívják a „kantinost” — lete­lik a nyári szünidő még ezen a héten. Nincs társa­dalmi ösztöndíja és sokba kerül az egyetem. Most a körülményekhez képest bol­dogan távozik. Nagy ki­adástól mentette meg a szü­leit a nyári munkájával és a másik dolog: a szeme előtt épül az új község, ahová a jövő nyáron, sőt már kará­csonykor hazajöhet. — Én vagyok benne a leg­biztosabb. hogy kész tesz. Két hónapig láttam, hogy milyen erővel építkeznek 'a srácok. (balogig

Next

/
Oldalképek
Tartalom