Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

*. oída! KELET-MAGYARORSZA6 VASÁRNAPI MELLEKLET 1970. augusztus i. Veres Péter kiadatlan kézirataiból Kevés író tud egy életen át mindig szoros kőzel- •égben maradni a természettel. Ö végig megmaradt ebben « közelségben. A Hortobágy szélén született, a pusztán gyerekeskedett. Itt bojtárkodott, s lett vasúti pályamunkás és napszámos, majd gazdálkodó kisparaszt. 48 éves koráig fizikai munkából élt. Később mint politikusnak és írónak az emberek és gondok sűrűjéből is volt szellemi ideje a makro- és mikrokozmoszra is figyelni. S mindarra, ami áz embert élteti, és ami az ember körül él. Az SO-es évek vége felé égy kötetet tervezett, „A ter­mészet könyve” címmel. Az ember és a természet, viszo­nyáról való gondolatait, töprengéseit akarta ebben á könyvben kiadni. De új, sürgetőbb dolgok, jöttek: cikkek, tanulmányok... Aztán hozzáfogott a „Kelletlen lány” meg­írásához. A terv így csak terv maradt. De a kötet anyaga jórészt megíródott. Egy kis része meg is jelént „Olvasó­naplóiban”, a nagyobbik rész még kiadatlan. Ezekből az irásoV^’ "dnnk itt közre néhány szemelvényt. Nádasdi Péter Széljegyzet a termeszei könyvéhez 1951-1957 Százmilliós kár érte a megye művelődési intézményeit Gulyás Emilné dr.-nak, a megyei tanács vb-elnökhelyettesének nyilatkozata a helyreállítási munkákról Ahogyan kevesbedik az öre­gedő ember előtt a még vár­ható tavaszok száma, úgy lesz szebb és becsesebb min­den elért tavasz. Ifjúkorában az ember In­kább csak a saját, de még inkább a lányok tavaszátlát­ja, s a természet csak hát­tér, később mint családapa, a gyermekei tavaszát látja, és a természetet haszonleső Énemmel nézi, hogy mit vár­hat a tavasz után következő nyártól, de az öregember már tud a tavaszban önma­gában is, esztétikusán gyö­nyörködni. AZ öregeknek ez a törvé­nye rám is érvényes. De szép is ez az 1951-es tavasz. Sok eső, elhúzódó virágzás, gan- dag, buja május! Még a sze­métdombok és a kőhalmok is szénát teremnek, vagy lega­lább gazt szülnek. * Régi földesuráknák halas­tavaik is voltak, hogy min­dig friss halat ehessenek. Nerrt tudom, ha az öntözéses gazdálkodást nagy területek­re kiterjesztjük, nem volna-e helyes, ha nálunk is minden falunak lenne víztárolója, il­letve halastava. Minden szer­ves anyagot fel kell használ­ni. és minél több anyagot kell bevonni ebbe a termelő körforgásba. És a földben és a vizekben még kiszámítha­tatlan mennyiségű, a szerves vegyietekhez szükséges al­katrész van. Hátha még az esővizet is megtakarítanánk ezekben az állóvizekben ? Minden állóvízben gazdag szerves vegetáció keletkezik. Milyen messze van még az ember a föld meghódításá­tól. ¥ Harminc fokon felül a me­leg. ez nem sok, de gőzös, párás a levegő, rosszabb a gázkamránál. Mindenki bú­vik, menekül a hőség elől, a strandok tömve vannak. Csak a paraszt és a munkás nem bújhatik. A munkást szorít­ja a mindennapi, a parasztot a jövő évi kenyér és minden egyéb, ami szoríthatja még. Aki teheti, üzemben, hiva­talban, iskolában tágít, de ők nem tágíthatnak. Még én is tágítok, ha lel- kiismeretfurdálással iá, de hűvösre húzódok. De szabad-e erről elfelejt­kezni? Nem, nem soha. Mert a munka nem csak öröm, még a jó munkával is velejár a szenvedés. Ez nem baj, csak öröm Is váltsa. Hadd harcoljon az emberfia, csak né hiába! ¥ Amikor énekel az ember, a gonosz, buja és telhetet­len állat, akkor az „Isten” szól belőle, a természetben és a világban ottlévő örök Seép, örök Jó, de mi a ma­gyarázat a többire. Arra, amikor a feleségét veri, a szomszédot lopja, amikor a gyengét megtapossa, a le- győzöttet megalázza, amikor gőgösen és nagypofával kiáll az emberek elé, és buta ké­pét az Ég felé emeli, és azt is be akarja csapni? ¥ Jó termés — rossz termés, már a régi időkben is minde­nütt ismeretes volt ez a két fogalom. De hogy mi a jó termés titka — a sok és jó emberi munkán kívül, ami más kérdés, mert attól még rossz termés is lehet — ezt még nem tudják. An ugyanis, hogy ez csak a bő esőzéstől van, nem igaz. Valószínű, hogy az esőnek' és a meleg­nek, a napfénynek és a szél­nek és minden egyéb ter­mészeti tényezőnek egy olyan szerencsés aránya 4s szerencsés megoszlása adja a jó termést, illetve a bő nya­rat, ami igen ritkán követ­kezik be, mert vagy az egyik, vagy a másik, vagy an eső. vagy a meleg, vagy a szél több a kelleténél. De az esőben is van hasz­nos és káros. Az eső a leve» gőből azt mondják — oxigént és nitrogént is hoz magával, de valószínű, hogy nem min­den eső egyformán. Egyszóval na, még erről is keveset tudunk. Az biz­tos, hogy ez az év — 1951 — rendkívül gazdag termést ad. Tin évben, ha egyszer adó­dik ilyen. S hogy mennyi megy belőle pocsékba, való­ságos nemzeti szerencsétlen­ség! Nekem a repülőgépnél, de még annál is, hogy ha az ember műszárnyakkal, s a hóna alá akasztott apró mo­torral repülni tudna, na­gyobb titok: hogyan tud egy kövér, gömbölyű, potrohos fe­ketedarázs repülni? Hiszen olyan mint egy hízott disznó kicsiben, s a szárnyai is ap­rók. A szárnyak gyors rezge- tésében volna a titok? ¥ t Ki meri azt állítani, hogy a szúnyognak nincs esze? Dehogy nincs, az ördög vi­gye el. Ha észreveszi az em­ber tenyerét, hogy emelke­dik, céloz és le akar rá csap­ni, ész nélkül menekül. Hon­nan tudja, hogy a kéz éppen reá emelkedik, hiszen a szú- nyogocska csak pár napos és nincsenek még harci tapasz­talatai. Örökölte ezt a véde­kező ösztönt? Nyilvánvalóan, de akkor a dolog még bo­nyolultabb lesz, mert hol a határ az ösztönös reflexcse- lekedétek és a tudatos, ész­től irányított cselekvés kö­zött? Ha valaki mőát azt mon­daná, hogy ez nem általános igazság, mert sok Szúnyogot agyon lehet ütni, annak én azt mondanám úgy van, de ez nem változtat ezen az alaptényen, mert csak azt a szúnyogot lehet agyonütni, amelyik már beszúrta a szí­vóját és nem tudja könnye­dén kihúzni az ember bőré­ből. Az is lehet, hogy a szí­vás kéje elnehezíti őket, mert hiszen az egyszeri vérszívás­ból peték lesznek: ez tehál anyai élethalálharc, létpa­rancs. No de ne csodálkozzunk: mindenki csak az egyetlen törvényt követi: élni —szül­ni — megmaradni! Július végi ülésén foglal’ a- zott a megyei helyreállítási bizottság a középületek hely­zetével, ezenbelül a kulturá­lis létesítmények újjáépítésé­nek meggyorsításával. Sza­bolcsban járt a Művelődésügyi Minisztérium küldöttsége is, Lugossi Jenő miniszterhelyet­tes vezetésével, Személyesen is képet alkottak a százmil­liós kárról, megbeszélték a megye vezetőivel a miniszté­riumi támogatás formáit, sür­gősségi rendjét.. Gulyás Emil- né dr-tói, a megyei tanács vb elnökhelyettesétől kértünk tá­jékoztatást a tárgyalások eredményeiről, az erőfeszíté­sekről, amelyekkel igyekez­nek megalapozni az új tan­évkezdést, gondoskodnak a feltételekről. Ötven új tanterem kell — Sajnos, az árvíz olyan területeket sújtott, amelyek azelőtt is gondokkal küzdöt­tek. Eléggé ismerték a volt csengeri járás települési vi­szonyai. A kis községek hiá­nyosan felszerelt kisiskolái­ban a megyei átlag alatt volt a szakrendszerű oktatásban ré­szesülő tanulók aránya. A fe­hérgyarmati járásban 81 szá­zalékos volt a szakrendszerű képzés, a megyei 92,32 száza­lékkal szemben. Az árvíz súj­totta részeken van a legtöbb osztatlan részben osztott és kislétszámú iskola. A megyei tanács elnökhe­lyettese elmondta, hogy ezt a helyi, a járási és megyei szer­vek, az országos szervek, a minisztériumok tevőleges intézkedései, kiemelt támoga­tása nélkül a maguk ereiéből nem képesek hiánytalanul megoldani, ötven új tanter­met, egy 180 fős középisko­lai diákotthont, 44 pedagógus szolgálati lakást, s 11 új mű­velődési házat kell belátható időn belül felépíteni, s 490 óvodai férőhelyről gondoskod­ni. Egyetértettek — és elv­ként fokadták el — a megyei szervek és a minisztériumi szakvezetők, hogy az újjáépí­tésnél és helyreállításnál nem a régebbi, kedvezőtlen ellátási viszonyokat fogják úgymond­ván „restaurálni”, hanem kor­szerűbb, az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeinek jobban megfele­lő létesítményeket építenek. Szolid fejlesztés — Az iskolák korszerűsíté­sében, a körzetesítésben az újjáépítések, helyreállítások mellett egy szolid fejlesztési programot is kidolgoztunk és kértük a minisztériumi veze­tők támogatását. Tervező kol­lektívák segítik a megfelelő iskolai típustervek adaptá­cióit, hogy amint a lakóház- építések gyorsuló üteme so­rán az építési kapacitások kezdenek felszabadulni, hoz­záláthassanak a legsürgősebb tantermek megépítéséhez. Op­timális viszonyok között is az összedőlt és megrongáló­dott tantermek pótlására léte­sülő ötven új tanterem jövőre készül el. Addig igen nagy erőfeszítések várnak a helyi, a járási és a megyei szervek­re, hogy a jelenlegi helyzet­ben a megye árvíz sújtotta községeiben is megkezdődhes­sék az új tanév, s lehetőleg minden gyerek a saját közsé­gében, vagy a közeli körzeti iskolában ülhessen az iskola padjaiba. Gulyás Eimilmé dr. vá­zolta azt a három „lépcsős” intézkedési tervet, melyet a Művelődésügyi Minisztéri­ummal közös megállapodás alapján készítettek az új tan­év előkészítése érdekében. 5013 általános és 840 középis­kolás gyerek él az árvizes vi­déken. A megye vezetői és a Mű­velődésügyi Minisztérium képviselői kérték az Építési és Városfejlesztési Miniszté­rium vezetőit* segítsék a me­gyét, hogy a jelenleg munkás- szállásnak, raktárnak hasz­nált tantermek helyett más elhelyezésről gondoskodja­nak az építőmunkásoknak. A tervek szerint 25 000 négyzet- méteres fabarakképületben helyezik el az újjáépítésben dolgozó munkásokat. Ha ez időben megtörténik, minde­nütt hozzáláthatnak az isko­lák építéséhez, helyreállításá­hoz. Ez különösen Fehérgyar­maton és Csengerban kíván rendkívüli összefogást,' 'jő szervezést és nagy felelőssé­get Barakkiskolák — Azokon a helyeken, ahol összedőltek a tantermek ki­lenc kétosztály-termas ba­rakkiskolát állítanak fel szeptember 1-re. Fehérgyar­maton, Tunyogmatolcson, Jánkmajtison, Kisarban, Nagyszekeresen, Méhteleken és Csengersimán. Négy isko­labuszt is rendeltünk a fehér- gyarmati járásnak a felsőta- gozatos tanulók szállítására a körzeti iskolába. Külön gon­doskodunk azokról a közsé­gekről, ahová az öt megszűnő községből sokan áttelepülnek, plusz tantermekkel, nevelők átirányításával. De azok gye­rekei is megkezdhetik a ta­nulást ősszel, akik valami­lyen oknál fogva a megszűnő községekben maradnak. Az alsótagozatosok helyben, a felsősök a körzeti iskolába járhatnak. — Minden erőnkkel azon vagyunk, ha minimális felté­telek, körülmények között is, de minden községben meg­kezdődhessen szeptemberben a tanítás. Ha mégis akadályok jönnek közbe, s az erőfeszí­tések ellenére sem sikerül ezt mindenütt elérni, elgondolá­sunk — melyeket a miniszté­riummal is egyeztetünk — a következő: Három megyei gyermekotthon lakóit áttele­pítenénk más megyébe, át­menetileg — Ököritófülpös- ről, Cégénydányádról, - Nagy­dobosról — s itt 720 gyereket tudunk elhelyezni. Ha ez nem bizonyulna elegendőnek — a közigazgatás korszerűsí­tése folytán megszűnt két já­rási székhely — Baktalóránt- háza és Tiszalök középületei­ben biztosi tünk kétszáz férő­helyet. A minisztérium hoz­zájárult ahhoz is, ahol nagyon rosszak a feltételek, hogy át­menetileg három váltásban kezdődjék meg a tanítás az­zal a kikötéssel, az alsósok délelőtti csoportokban tanul­hatnak. GyUjtött az ország; A megyei tanács vb-elnök- helyettes befejezésként el­mondta, hogy a Művelődés­ügyi Minisztérium akciójá­nak eredményeként jelentő# értékű iskolai felszerelést, be­rendezést, szertári szemlélte­tőeszközt gyűjtöttek össze a* ország különböző iskolái Sza­bolcsnak. Mozgalmat kezde­ményeznek, hogy minden ár­vizes iskola kapjon televí­ziót A nevelők helytállásáról megjegyezte, hogy többségük példásan helytállt a kataszt­rófa napjaiban, s most a* újjáépítésben, is tevékenyen részt vesz a szervezésben, a közös gondok megoldásában. Nincs jelentős elvándorlási szándék, sőt többen új hajlé­kot építenek, melyhez a mi­nisztérium plusz 15 kamat­mentes építési kölcsönnel tá­mogatta a járást. A személyi feltételek javítása — a neve­lőhiány enyhítése céljából kérik a Művelődésügyi Mi­nisztériumot, engedélyezze, hogy önként jelentkező IlL és IV. éves tanárképzés hall­gatókat hívhassanak meg ta­nítani az árvizes községek is­koláiba. Kedvezően fogadta a Mű­velődésügyi Minisztérium megyénknek azt a kérését, hogy 30—40 ezer forintos fel­emelt letelepedési kölcsönnel támogassák azokat a pedagó­gusokat, akik ezen a vidéken akarnak házat építeni, letele­pedni — fejezte be nyilatko­zatát Gulyás Emilné dr. P. CL Fegyház a körúton* A negyvennégyes tömeg­zárkát Szentes szobaparancs­nok rekedt hangja veri fel álmából: — Ébresztő! A stréberebb természetűek mintha ma hangosabban is­mételgetnék a felszólítást, pe­dig most a mélyen alvók is fürgébben ugranak talpra. Izgalmas napra ébredtek: három zárkatársukat viszik ma rögtönítélő bíróság elé. Percek alatt magukra kap­kodják ruháikat. A lepedőket összehajtogatják, a szalma­zsákokat egymásra rak­ják. Olyan por keletkezik, hogy vágni lehetne. Két rab hamar összesepri a szemetet, ami a szalmazsákok után a padlón maradt. Még szerencse, hogy nem kell sokáig álldogálniuk a porfelhőben. Kinyitják az ajtót. Torma törzsőrmester áll a bejáratnál az ügyeletes foglár. — Sétára sorakozó! — ki­áltja. A rabok megindulnak ket­tesével kifelé. A folyosón éórba állnak. — Hulla jelöltek a falhoz! — kiált Torma. • Részlet a hasonló címmel ^egjeleat regényből. Senki sem mozdul. — Na mi az? Megsüketí­tünk, vagy mi az anti lova? Magyarul beszélek. Hullaje­löltek a falhoz! A rögtöníté- lősök. Akik a statárira men­nek. Hárman lépnek ki a sor­ból, és állnak a fal mellé. Egy rongyos ruhás cigány- gyerek. Inge kilóg, mint a hátulgombolós nadrágú fa­lusi gyerekeknek. Mellette egy öreg román munkás tol - gálatos görnyed, jellegzetes román parasztgúnyában, hosszú, nadrágon kívül viselt vászoningben, fején kucsma, lábán bocskor. A harmadi­kon honvéd kincstári öltöny, de olyan állapotban, hogy aligha mehetne benne pará­déra. Zúbbonya, nadrágja gyűrött, bakancsából hiány­zik a fűző. — Házimunkás, megborot­válni őket! — adja ki az utasítást Torma, — Parancsára, tőrzsőr» mester úr — ugrik elő egy fegyencruhás, feltűnően el­hízott rab, a folyosó takarító­ja. A három rögtönftélős a házimunkással a folyosón marad. A többiek Torma felügyelete alatt kettesével megindulnak kifelé. Végig­mennek a folyosón, aEtán ki Szatmári Györgyi a lépcsőházba, onnart áz ud­varra. Ott már két másik zárka lákói sétálnak körbe- körbe. Kezüket a hátukon összekulcsolva, fejüket le­hajtva lépegetnek. Egymás­sal beszélniük nem szabad. A negyvennégyesek is besorjáz­nak a néma körmenetbe. Míg odakint a séta tart, a házimunkás elvégzi felada­tát. A rabok nem mehetnek nyírott, tüskés arccal a bí­róság elé. Meg kell őket bo­rotválni, ez a szabály. A szerszámokat: a tégelyt, a pamacsot meg a borotvát a házi már ki is rakta az ab­lakpárkányra. Odahívja ven­dégeit, és minden ceremónia nélkül munkához lát. A víz hideg, a szappan nem habzik, a borotva életlen, a házinak nem borbély a mestersége. De amire utasították, azt kö- telességszerűen elvégzi. Azt is, amire nem kapott paran­csot, Parázs Anti jött fél aE iro­dából, kezében papír, ceruza. A rögtönítélősök néhány sze­mélyi adatára van szüksége. Külön-külön hívja magához a tárgyalásra készülő vádlot­takat, néhány lépésre a ro­mán munkaszolgálatost bo­rotváló Harrytól. Harry Kob­ra besúgója. Nem kell tud­nia, hogy Parázs tanácsokat ad a vádlottaknak. A két ka­tonának nincs fogadott ügy­védje, csak az öreg mun­kaszolgálatosnak. Parázs a lelkűkre köti mindhármuk­nak, mondják el az utolsó szó jogán, hogy jelentkezni akárnak a transzportba, ta­lán az megmenti őket a ha­lálos ítélettől. Mire a negyvennégyes fel­jön a sétáról, a három rög- tönítélős megborotválva áll a fal mellett. Olyanok, mintha macskákkal hadakoz­tak volna. De Torma elége­dett, — Jól lékápartad róluk a koszt — dicséri a házit. — Ugye, nem fájt? — fordul a megborotváltakhoz. — A go­lyó még annyit se fog fájni. Ha-ha-ha. — Ha-ha-ha — röhög Tor­mával Harry. Újra megcsi- kordul a zár a negyvenné­gyes ajtaján. A rabok gyor­san lekapkodják csajkáikat a falipolcokról. Az ajtó kinyí­lik. Torma törzsőrmester lép be. Két rab nagy kondért ci­pel utána, a harmadik nagy kanállal követi őket. — Zupára sorakozó! — or­dít Torma. A foglyok — bal kézben csajkával, jobb kézben ka­nállal — libasorban járulnak a kondérhoz. Ki-ki megkapja a kanál levesét, és elvonul, hogy elfogyassza. Menne is a dolog simán, de Torma törzs úr szórakoz­ni akar. Szeme fennakad Tur- gyán Viszi 1. román munka-; szolgálatos bocskorán. A szí­jat a motozásnál abból is ki­szedték, csak annyit hagytak meg, hogy a bocskor a lá­báról le ne essen. Az már nem éri körül gazdája nya­kát. Nem tudja magát fel­akasztani. Vaszi» lábbelije még a többi rab kifűzött ba­kancsánál is trehányabbul hat. Járni is csak körülmé­nyesen lehet benne. Hát még ha viselőjének Torma szán­dékosan gáncsot vet. Vaszil elveszti egyensúlyát. A for­ró leves kiömlik. Zsírfoltot ugyan nem fog hagyni a zár­ka padlóján, de Torma bal­hézni akar. Ráförmed Vaszil- ra, aki ártatlansága tudatá­ban új adagért jelentkezik: — Kotródj innen! Te már kaptál. — De kiöntötte. A törzs úr kiöntötte — védekezik Va­szil. — Mit? Még visszapofá­zol? — üvölt Torma. — Na megállj, téged kétszer lövet­lek főbe. — Engemet nem. Én jer lentkezek a transzportba. Vaszilnak Is megmondták a Parázstól kapott jó tanácsot. — Milyen transzportba? Talán a mennyeibe? Odafel­vesznek. Oda én foglak átse­gíteni — gúnyolódik a töc:

Next

/
Oldalképek
Tartalom