Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
«.«ÜSS! IGBLET-MAGTARORSZAO WT8. augusztus SS. > Az események krónikája: HÉTFŐ: Nyugatnémet diplomaták tájékoztató kőrútja a nyugati szövetségeseknél — Frangiét választották meg Libanon elnökének KEDD: Arafat befejezte iraki tárgyalásait — Elsüllyesztették az amerikai ideggázokat tartalmazó „halálhajót” SZERDA: Súlyos harcok Vietnamban és Kambodzsában CSÜTÖRTÖK: A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése Moszkvában — Husszein király Kairóba érkezett PÉNTEK: Losonczi Pál elindult afrikai útjára — Amerikai közlés: az USA rakétákat szállít Izraelnek SZOMBAT: Üjabb tárgyalások Jarring közel-keleti közvetítéséről , „, , Í Európában és közelebbről e szocialista közösségben a hét legfontosabb eseménye a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése volt. Nyolc nappal azután, hogy Moszkvában aláírták a szovjet— nyugatnémet szerződést, hét «zocialista ország párt- és állami vezetői ugyancsak a szovjet fővárosban megvitatták a jelenlegi európai helyzetet Megállapították az ülésen, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés fontos lépés a feszültség enyhítésének útján, az európai helyzet normalizálásának terén. A szerződés — mondja az ülésről kiadott közlemény — szolgálni fogja minden európai ország aktív államközi kapcsolatai fejlesztésének ügyét A részvevők további lépéseket tesznek az európai biztonság megerősítése érdekében és intézkedéseket foganatosítanak, hogy az összeurópai értekezletet a legközelebbi jövőben meg lehessen tartani. Érdemes megjegyezni. hogy a „szocialista csúcstalálkozó” a Varsói Szerződés országai diplomáciájának aktivitását éppúgy jelzi, mint a szocialista államok kapcsolatainak, együttműködésének szilárdságát, A közel-keleti válság megoldására hivatott diplomáciai erőfeszítéseket rendikívüli mértékben zavarja az a huzavona, amelyet Tel Aviv és Washington között látott kibontakozni az elmúlt héten a világ, a vádak, nyilatkozatok, cáfolatok és ellennyilatkozatok özönével. Az izraeli vádaskodásokból csakúgy, mint felelős Tel Aviv-i vezetők megnyilatkozásaiból és az izraeli kormány más lépéseiből kiviláglik, hogy a táktikázási szándék epésebb, mint a békés rendezés igénye. Ez pedig joggal nyugtalaníthat mindenkit, aki a közel-keleti háborús tűzfészek végleges kioltását kívánja. Ami az unalomig ismételt izraeli vádakat illeti, ezek természetére abból is következtetni lehet, hogy még az amerikai hadügyminisztérium sem adott nekik hitelt! Pedig a Pentagont igazán ner, lehet ízraeí-ellenességgel vádolni. Sőt! Laird hadügyminiszter egy televíziónyilatkozatban kijelentette, hogy nincs értelme vitat- kozgatni valamiről, ami vagy 12 órával a tűzszünet kezdete előtt történt, vagy esetleg 12 órával utána __A Pentagon ura közölte, hogy az amerikai kormány megfelelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy tudja, mi is történik a Szuezi-csatorna térségében. (Ezt a kijelentést később a külügyminisztérium szóvivője azzal toldotta meg, hogy U—2-es repülőgépek felderítő repüléseket végeznek a csatornánál; e kémrepülések ellen egyiptomi részről természetesen erélyesen szót emeltek-) Az amerikai sajtó arról kezdett cikkezni, hogy „bizalmi válság" jelentkezik a* USA és Izrael viszonyában, Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony Lairddel étién tétben azt igyekezett bizonygatni, hogy a szuezi fronton „jelentősen megváltozott a katonai helyzet’'. Mindez azonban csak arra szolgált, hogy előkészítse a talajt az újabb amerikai fegyverszállításokhoz Izraelnek — s valóban a hét végén amerikai sajtó jelentések közölték, hogy az Egyesült Államok levegő-föld típusú — támadó — rakétákat juttat Tel Avivnak. Abba Bban. Izrael külügyminisztere egy másik vonalon helyezett el amolyan „diplomáciai aknát" a tárgyalásos rendezés útjába. Kijelentette, hogy Izrael semmi körülmények között sem hajlandó kiüríteni és az araboknak visszaadni a szíriai Go- lan-fennsíkot és a Tiran-szo- ros hajózásának ellenőrzését lehetővé tevő Saarm-El-Sejk- et. A Biztonsági Tanács emlékezetes, 1967-es határozata pedig, amely; most a közel- keleti rendezés alapja, az Izrael által megszállt összes területekről a csapatok kivonását írta elő, az Egyesült Arab Köztársaság és néhány más arab ország ezzel a feltétellel fogadta el a tűzszünetet és a közvetett tárgyalások megindítását. Jarring svéd diplomata közvetítő szerepét még ezen a héten sem kezdhette el, mivel nem sikerült megállapodásra jutnia az érdekelteikkel a legelemibb kérdésekben sem: hol, mikor és ki legyen a tárgyalópartnere? Izrael itt Is megkötötte magát: külügyminiszteri szinte« követeli a tárgyalásokat és a közel-keleti . térséghez közeli helyen, így például Ciprus szigetén. Az arab országok New Yorkban, az ENSZ székhelyéin kívánnak tárgyalni és nagyköveti szinten: már ki is nevezték a tárgyalásokon résztvevő diplomatáikat. Az arab tábortan történtek közül három eseményt lehetne kiemelni: Husszein Jordániái király kairói tár. gyalásait Nasszer elnökkel; as El Fatah vezetőjének, Ara- tatnak bagdadi tárgyalásait és végül a libanoni elnökválasztást Mindhárom eseményt abból a szemszögből érdemes továbbra is figyelemmel kísérni, hogy milyen hatással lesz az arab külpolitikára, a palesztin felszabadító mozgalomra, továbbá Jordánia és Libanon belpolitikai helyzetének alakulására. Pálfy József Koszorúzás a román ünnep alkalmából a rákosíigeti temetőben Románia nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnepség volt a rákosíigeti temetőben nyugvó román hősök sírjainál. A Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének képviseletében Dumitru Turcus nagykövet Jan Leonteicn kereskedelmi tanácsos és Emílián Birltea ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúzott. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Pesti Endre vezérőrnagy, budapesti helyőrség- parancsnok, továbbá a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Gerencsér Miklós: fekete tét «. Hanyatt-homlok engedelmeskedtek a pártszolgálatosok. Pad dal együtt vonszolták ki az ájult Balogh Ferencet. A báró még mindig vigyázzállásban cövekelt a szoba közepén. Weinhoff er némileg lecsillapodva kerülgette. — Te hülye vénasszony. Mutatod itt a kemény férfit, aztán meg összecsuklasz? Éppen most, amikor még dolgozni kell? Ma a Geheimniss Feldpolitzei megbízottja nélkül hajtod végre a feladatot! Tizenkét foglyot bízok rád! Most azonnal telefonálsz az irodába és ide rendelsz még hat embert. Indulás előtt beszédet fogsz mondani az Udvaron. Közlöd a társasággal. hogy sürgős éjszakai takarításra vonultok. A telefonhoz! Megint a rettenthetetlen, a marcona szakállas báró lett az idegbeteg Strahlendorf Gyulából. Zord elszántsággal lépett a telefonhoz, feltárcsázta hivatalát. Felesége jelentkezett. Élttől megingott elszántsága, de aztán annál gorombábban parancsolt: — Adja át a kagylót az ügyeletesnek! Nem érti?Le- csukátom, ha vitatkozni mer! Maga az, Kővári?! Álljon vi gy ázzba! Megparancsolom, hogy azonnal küldjön át a vármegyeháza udvarába hat embert. Legyen köztük Sze- lenszky József, Ferenczi László, Szalai Ferenc, László József. Ha nem lesznek itt 10 percen belül, kiköttetem. Végeztem! — így kell ezt csinálni! — helyeselte elégedetten Weinhoffer, A ferde nyakú, merev könyökű Kovács a rá jellemző sötét unottsággal kísérte be Ágoston Árpádot, Vidrát, a halálból megmenekült munkaszolgálatost. — Nekilátni. A falat Is lemosni. Ne csodálkozz, te barom. Csak embervér. Egy intéssel kiparancsolt» Weinhoffer a bárót a szobából. Minden magyarázat nélkül az alagsori fogdába vezette. Odalent ráérősen méregette a folyosó hosszát, út- jából félreugráltak a nyilasok. Először csak latolgatva bepillantott a cellákba az ajtók rácsain át. Járkálását többször megismételte, majd intett a foglárnak, hogy nyissa ki az első ajtót. A cellában förtelmesen lerongyolódott emberek szorongtak a bűzös, nedves hidegben. Mozdulni is alig tudtak, annyian voltak.- Na, ez így nem valami kényelmes — állapította meg Weinhoffer a szánakozás bizonyos árnyalatával. — Lépjen ki a három legvastagabb, hadd legyen a többinek egy kicsivel több helye. — Mivel tudták a foglyok, hogy a cellát elhagyni sem- , mi jót nem jelent, mozdulatlanok maradtak. A félsze- mű nyilas erre nagyot ordított: — Hiába beszélek?! Kifelé, poloskák! Te, te, meg te! Rámutatott egy tömzsi civilre, egy sísapkás munkaszolgálatosra, egy bedagadt szemű honvédra, akinek félig le volt szakítva a kö- penygallérja. A három férfi a folyosó ellenkező oldalára állt. arccal a falnak. Weinhoffer a másik cellához lépett Itt is ugyanaz a bűz, ugyanaz a zsúfoltság. Az emberekre vakkantott. — Na, itt az alkalom. Ki az a hárem pofa, akit a legjobban utáltok? Semmi válasz, csak riadt és balsejtelmű tekintetek. — Szóval nem utáltak senkit. Felebarátok vagytok. Akkor gyertek mind a nyolcán. — Felszólítására szinte összeforrtak a mozdulatlanságban az emberek. — Na mi lesz! Korbáccsal lazítsalak szét benneteket?! Erre elővánszorogtak a foglyok a sötét odúból, tétován, nagy-nagy lassúsággal sorakoztak a szemközti fal mellé. A következő cellában kizárólag szökött, vagy szökéssel gyanúsított, helyzetüket igazolni nem tudó katonák szorongtak. Hatvanon felüli öreg épp úgy volt közöttük, mint 16 éves kamasz. Viszonylag még elég jól bírták magúkat, nem romlottak le annyira a veréstől, a koplalástól. a fogdái élet viszontagságaitól, hogy az ellenállás kockázata nélkül küldhette volna őket Weinhoffer a halálba. Gondos mustrál- gatás után egy fogatlan, beesett szemű öreg parasztra esett a választása. Olyan aggastyán hadkötelesre, akit akkor vonultattak be, amikor Germanus Gyula: Nincsenek istenségek...* EGYIPTOM hivatalosan mohamedán ország, és az iszlám heti ünnepnapja a péntek. A napi ötszöri imát otthon is elvégezhetik a hívők, de illő dolog, hogy a péntek déli imát a mecsetben végezzék. Ilyenkor az előimádkozó a szószékről intelmet szór az igazhívők fejére, és áldást kér az államfőre. Ennek a beszédnek tehát politikai jelentősége is van. A kairói nép az ünnep előestéjét csütörtökön víg szórakozásnak: szenteli. A mulatóhelyek az Imádeddin úton megtelnek, az autók ezrei száguldanak összevissza jókedvű tulajdonosaikkal, és mindenki félbehagyja megkezdett munkáját. A mohamedán péntek nem okvetlenül szünet, az üzletet nem kell bezárni, és aki akar, dolgozhat is. Nem úgy a rákövetkező szombaton, a zsidók heti ünnepén. Ezen a napon a hitbuzgó zsidónak nem szabad dolgoznia, és egész napját, minden testi erejét és szellemi képességét az úristennek és az imának kell szentelnie. Kairó belvárosa néptelenné válik, a zsidó boltok nem nyitnak ki, és a vevőnek türelmesen vámia- kell, mert a vasárnap a keresztények, koptok, görögök, örmények, olaszok, libanoniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg álmosan az élet, várva a csütörtök boldogító délutánját. A vallásalapítók bölcsek voltak, ismerték az emberi természetet. Én rendszerint vasárnap kerestem fel a mohamedán régiségek múzeumát. Egyiptom a VII. században hódolt meg az arabok előtt. Hosszú évezredes történelme során szíriai pásztornép, perzsa, római, macedón és bizánci urak vetélkedtek birtoklásáért. A kopt egyiptomi tűrte az idegen igát, és egyik urának nyelvét sem vallotta magáénak, pedig a hódítók magas kultúrát honosítottak meg Egyiptomban. A pusztai arabok az iszlám jelmondatával — „Nincsenek istenségek; csak az egy igaz isten” — nemcsak a Nílus deltájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem megnyerték az őslakók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tömegesen tértek át keresztény hitük szakadár szektáiból az egyszerű, könnyen érthető, monotheista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kultúrájának egyik legerősebb bástyája lett. A MOHAMEDÁN MÚZEUM csodás gyűjteményt foglal magában. Az érdeklődő, vagy a kutató elé tárja mindazt, amit az iszlám ihletett művészei századok óta alkottak az iparban. Fajansz és •(Részlet a kiváló tudós „Kelet fényei felé” efpifl könyvéből.) Szálast „legfőbb haduri rendelettel” 14-től 70' éves korig minden magyar férfi lakosra kötelezővé tette a katonai szolgálatot. — Te miért vagy itt? — bökött rá Weinhoffer. — Mert idehoztak — felelte nyugodtan az öreg Weinhoffer csak úgy mellékesen jegyezte meg — Ide pedig ok nélkül senkit nem hoznak. Na, te vén haramia, állj csak ki a folyosóra. Az öreg sietség és félelem nélkül engedelmeskedett. Tizenketten álltak a falnál, háttal a celláknak. Fegyverüket készenlétben tartva figyelték őket a nyilasok, közben főnökeikre is pislogtak, hogy mikor indítsák el a menetet. Ekkor kísérte vissza a Forradásos Kovács Ágoston Árpádot. A foglár kötelességszerűen sietett kinyitni a 4-es zárkát, ahonnan Ágostont vérfelmosásra vitték, de Weinhoffer lomhán legyintett a foglár felé. — Hagyd. Vidrának még dolga lesz. — Majd Ágostonra mordult: — Falhoz! Szorítsatok neki helyet itt középen! (Folytatjuk) agyagedények, mécsesek, Ián*; pások, faragványok, bútorok, szőnyegek, ékszerek, szövetek, selymek, brokátok tömege kápráztatja az ember szemét. Akad is néző bőven. De még ennél is jobban lebilincselt a nemzeti könyvtár, A Korán-kéziratok remekel, félméteres oldalakon csak egy-egy vers, és kicsi, díszes, bőrkötéses példányok lapjai, olyan gyönyörű arab betűkkel írva, hogy inkább virágos indának, mint szentszövegnek hatnak. Az arab mohamedánok mindig nagy könyvgyűjtők voltak, és a régi arab irodalom még meglévő kéziratainak száma meghaladja a százezret. A nemzeti könyvtár értékes kincseket őriz. Van-e nagyobb öröm, mint hétszáz-nyolcszáz év előtti arab kéziratokat kézbe venni, s szemünkkel végigszántani azokat a sorokat, amelyeket szerzőjük nádtollával írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemelkedik az író jelleme, hite, ihlete, és megjelenik előttünk halhatatlan szelleme. Órákon át bámultam szinte révületben a márvánnyal simított papírokra, és éreztem, mint száll át rám is a rég múlt idők gondolatvilága és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyogó arab kultúrájába, amelynek szellemi alkotásait az eredeti papíron, ujjammal érinthetem, és értelmét agyammal felfoghatom. Ott feküdtek előttem a bőrkötésű fóliánsok, DsáKiz, Gazáli, al- Fáridh, Zamakhsari' művei és a költők dívánjai (Itt: versek gyűjteménye) Mutanabbi, Abu Nuvász. És egyetlen teljes versgyűjtemény kézirata Ibn Ruminak, aki 896-ban halt meg, abban az évben, amikor a magyarok bejöttek Pannóniába. ITT FEKÜDT ELŐTTEM Abdur-Rahmán al-Dsabarti kézirata Napóleon egyiptomi expedíciójáról. Mint szemtanú és a Napóleon létesített« „kilencek tanácsa” tagja, közelről látta az eseményeket1- Megfigyelő képessége bámu- latos volt. Egy ízben meglátogatta a Napóleon által élet; re hívott tudományos intézed tét, és figyelte a kémikusok kísérleteit, hogyan alakítják at a vegyületeket. Ezt a műveletet bűvészeinek, az ördög mesterkedésének tartotta. A „kilencek tanácsa” mohamedán vallásjog-tudósokból állt; és ennek a testületnek kellett volna az egyiptomi népet fokozatosan bevezetnie a de; mokratikus kormányzásba. A vallásjog-tudósok, az ulemák kívülről tudták a Koránt, de nem tudták, mi a különbség a francia és angol közötti Dsabarti kimerítően leírja: hogyan tért át Napóleon 33 iszlámra. Keleti ruhát öltött, és felszólította Szelim török szultánt, csatlakozzék hozzá, hogy együtt, mint mohamedán vezérek hódítsák meg a világot. Dsabarti, aki a XVIII. században a középkor tudását képviselte, nem értette meg Napóleon újítását. Hiába tanulmányozta a forrada-i mm tábornoka a Koránt, nem mozdíthatta ki a középkor dogmatizmusából a sejkeket, Dsabarti rosszallotta, hogy meg akarta reformálni a megkövesedett arab nyelvet, ég Allah rendelkezéseit összhangba akarta hozni a XVIII. század szabadelvű gondolkodásávaL LÉLEGZETEMET VTSZ; SZAFOJTVA olvastam DsaJ barti kéziratát, és feltűnt előttem „Nablion" alakja — ahogyan az egyiptomiak Na; póleont nevezték — keleti ruhában, turbánnal fején, a ..kilencek tanácsában”, amint háromszínű kokárdákat tű* fel a sejkek mellére. Ez a kép szárnyakra lendítette gondolataimat, és látni vél- te,m„ az^ is' hogyan menekült később néhány hívével vi, toriás gályán hazafelé. Már közeledett a francia partokhoz, amikor angol hadihajé tűnt fel a látóhatáron. Óriás} izgalom fogta el a franciákat, de Napóleon a Korán olvasó; sába merülve várta sorsát. Az an^ol hadihajó nem vette észre őket... és a történelmi fordulat elmaradt.
