Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

KKEOT-MÄG'fÄRÖKSZÄÖ — ÜNNEPI MELLEKLBf í97D. augusífos S9. TANMŰHELYBE» — Tödja mester, eredetileg kozmetikus akartam lenni... — Erről Jut eszembe ma hivatott az igazgató! MÜVÉSZSORS — Itt az ideje fiacskám, hogy áttérj a csendéletre... Kép szöveg nélkül. fyélúqalott vidámságok. JŰLIUSI BUÉK Az egyik budapesti szín­háznál működött egy zeneka­ri tag, aíkmek szépen jöve­delmező mellékfoglalkozása a kottamásolás volt. ö írta ki a stimmeket a partitúrából, de nem is ezzel a munkájá­val kereste a legtöbbet, ha­nem az ajándékokból. me- lyékkel a zeneszerzők. ha muzsikájuk sikert aratott, örömükben clhalmozták. Egyszer júliusban elfogta a világhírű Kálmán Imrét a Király Színházban, ahol a Csárdáskirálynőt játszották véget nem érő sorozatban. Meleg ide, hőség oda — mondotta a komponistának —, telt házunk van ma is. Tódulnak az emberek a Csárdáskirálynőhöz! A kiváló szerző igent bó­lintott, de egyébként — bár nagyon jól tudta, miről van szó —, nem nyúlt a tárcájá­hoz. Pillanatnyi osond. — Haj, haj! — sóhajtozott a kottamásoló. — Sok a munka. És milyen hőség van a zenekarban! Rettentően szomjas vagyok! — Igen? — szólt szórako­zottan Kálmán Imre, és másfelé nézett A derék másoló kezdte ne­vén nevezni a gyereket. — Látta Kálmán mester az összes zenekari stimmeket? Ugye, milyen gyönyörűen, tisztán írtam ki valameny- nyit? Azért a néhány fil­lérért. és éppen lakbérfizetés­kor! Csönd. Hosszú. kínos csönd. A komponista nyu­godtan szívta a cigarettáját Ekkor megszólalt a csengő, kezdődött a következő felvo­nás. A hangjegyek tudós má­solója körülnézett valamin tűnődött és végül — végső kétségbeesésében —, megra­gadta Kálmán Imre kezét, melegen megszorította és fel­kiáltott: — Hát akkor, kedves mes­ter, boldog új évet kívánok! Mire a komponista elegáns mozdulattal benyúlt a belső zsebébe— A SZAKÉRTŐ ■SWBV ! Rátonyi Róbert vidéken vendégszerepeit egyik ter­melőszövetkezetünkben. A délutáni előadás után a tsz vezetősége meghívta a mű­vészeket hogy nézzenek kö­rül a gazdaságban. — Legalább meglátják, ho. gyan dolgozunk, hogyan élünk, aztán ha valami ész­revételük lenne, csak mond­ják meg bátran, jólesne, ha hozzászólnának a dolgokhoz. Hát ami' a körülnézést il­leti, arra Rátonyi szíves­örömest vállalkozott de a hozzászólással, érezte, valami haj lesz. Városi ember, nem nagyon ért az ilyesmihez, nem szakértő. De nem akar­ta, hogy megsértődjenek, ép­pen ezért, miközben kinn sé­táltak a gazdaságban, egy helyen megállt és szakértő arcot vágva, csöndesen megszólalt: — Ahogy ezt én elnézem, ebből nem lesz szép búza! A tsz-elnök helyeslőén bó­lintott: — Nem ám!... Mert hogy ez — rozs! MŰVÉSZET A híres művészasztalnál arról folyt a vita, hogy a „művészet” szó miért nem fedi teljesen a német „Kunst” kifejezést. Néhányan úgy vélték, hogy a „Kunst” szó valójában több értelmű, legalábbis árnyalatilag. Ezt mások kétségbe vonták. Fényes Adolf bácsi tekin­télyére volt szükség most már a vita- eldöntéséhez. — No, ez aztán roppant egyszerű dolog — mondta a piktúra bölcse —, csak egy példára kell gondolni: Egy jó képet megfesteni — művé­szet; de eladni: Kunst! A FOGADÁS Mathieu Duval francia anatómus tréfás kedélyű em­ber volt. Egy napon így szólt egyik barátjához: — Rendkívüli emlékezőte­hetségem van. Fogadok ve­led, hogy a párizsi telefon­könyv 10 oldalán lévő neve­ket, úgy. ahogyan egymás után következnek, hiba nél­kül elsorolom neked. Ter­mészetesen a lakcímeket és a telefonszámokat nem, csakis a vezetékneveket! — Tartom a fogadást 10 üveg pezsgővel! Kezd el! — A nyolcvanadik oldalon kezdem: Duval... Duval... Dü. val... Duval... és így tovább a kilencvenedik oldal utolsó előtti soráig— A KRITIKA G. B. Shaw ifjú éveiben egy londoni újság zeneikriti­kusa volt. Bírálata egy orvos­kórus hangversenyéről mind­össze a következő két mon­datból állt: „Tegnap a londoni orvosok énekeltek. Emlékeztetni aka­rom őket arra, hogy amikor megkapták diplomájukat, mit fogadtak az orvosi hall­gatásról!” A PISZTOLY Krúdy Gyula nyár vége felé a budakeszi omnibuszon dö­cögött kifelé a nyaralókkal. A közbiztonságról folyt a be­szélgetés, és mindenki el­mondta, milyen óvintézkedé­seket tett. Egy férfiú elővett egy hatalmas pisztolyt. — Ezt — mutatta a omni­busz utasainak —, mindig magamnál hordom, ha így omnibuszon megyek ki. Er­dőn át vezet az út, nem le­hessen tudni... Megtámadhat­ják az omnibuszt— Ameri­kában sokkal különb dolgok is történnek. Krúdy Gyula elkérte a mordályt. Megnézte, majd így szólt: — Ezzel akar az úr véde­kezni? A férfiú bólintott: — Ezzel, uram. Az író elmosolyodott: — De hiszen ez játékpisz­toly! Ez lépésre se visz. A pisztolytulajdonos nem hagyta magát: — Pardon, uram. Van ne­kem otthon egy gyönyörű, hatlövetű Browning-piszto­lyom is! Krúdy csodálkozása határ­talan volt: — Hm. Otthon, uram? Hét mi az ördögnek tartja ott­hon? A férfiú a világ legtermé­szetesebb hangján válaszolta: — Na hallja, esetleg tá­madás esetén csak nem ve­tetem el magamtól azt a drá­ga pisztolyt!... Miloslaw Svandrlfk: A futball jegy Rettenetes lázban voltaim tud-e Klapper barátom je­gyet szerezni a futballbaj- nokságra, vagy nem? Az eszembe se jutott, hogy be­csap, annak ellenére, hogy közös főnökünk, Kcis- ticka, előttünk jegyezte meg: — Hát, emberek! — egy tri­bünjegy nagyszerű dolog lenne! Érthető hát, hogy izgatott voltam. Klapper jelleme vizsgázik: vajon az értékes belépőjegyet nekem adja-e, a barátjának, vagy a poca­kos főnökünknek? De az is foglalkoztatni kezdett, hogy vajon én ezt a szívességet hogyan tudom neki viszonozni? Persze, Kosticka igazgató, az más! Befolyásos vezető ember — neki szívességet tenni, az csak hasznos lehet! Klapper csakhamar meg­érkezett, és széles mosollyal átnyújtotta a jegyet. — Tessék, — itt van! Har­madik sov jobbra, majdnem középen. A legjobb hely az egész stadionban. Könnyeztem a meghatott­ságtól. Klapper igazi jellem, nem férhet hozzá kétség. — És Kosticka? — Majd otthon megnézi a tévében. Rólad tudom, hogy nagy futballrajongó vagy. Ö pedig csak sznobizmusból jár a meccsre... — Soha nem felejtem el neked — mondtam ünnepé­lyesen. — Megígérem, ha mindenki elhagy is, én nem... És ha valaha is segí­teni tudok neked valami­ben... — Ugyan, hagyd! — szólt közbe Klapper. — Csak nem fogsz egy vacak futballjegy miatt halát érezni? Ha va­lamit megígérek a barátom­nak, annak úgy kell lenniet Nem beszéltünk többet a dologról. Munka után Klap­per odajött hozzám. — Ideje, hogy lelépjünk.* — Még van egy kis dol­gom — mondtam, papírja­imba bújva. — Akkor szervusz, jó szó­rakozást! — biccentett, é* elment. Alig haltak el léptei a fo­lyosón, összeraktam az ak­táimat, és bekopogtam az igazgató ajtaján. — Igen...! — kiáltott bentről Kosticka. Beléptem. Bocsánat a zavarásért— KÉRÉSZ T REJTVÉN** 1943. augusztus 20-án lépett életbe a Magyar Népköztársaság új demokratikus alkotmánya, mely többek között biztosítja a vlzsz. 1, 70—36, és a függ 1. so­rokban foglaltakat. vízszintes j 14. Énekkarok. 15. A földró; fel­veszik. 16. Agyagból készült to­jás alakú csőrös fuvola. 18. Vég­tagrész. 19. Adósságát kiegyenlí­tette. 20. Beszédrész. 22. IEZA. 23. CNA. 24. Durva szövésű re­verenda. 26. „Hangtalan” német. 27. Allatlakás. 29. Olaszországi folyó. 30. Skálahang. 32. Email- ban van! 33. nyen szó is van. 34. Kínai—koreai határfolyó. 36. Szín­művésznőnk (Margit). 77. Folyó a Szovjetunióban. 40. Lám. 41. Föld- történeti középkor. 42. Lépkedett. 43. Bolti készlet. 44. Utolsó posta. 46. Részvénytársaság. 48. Ez a nap. 50. Csont latinul. 51. Kevert ára! 53. Balatoni fürdőhely. 56. „F.ktelen” spion. 58. Vissza: fo­lyó a Szovjetunióban. 60. Járom. 61. Csapda. 63. Olasz kis­város. 65. Felelőssé­get vállaló személyek. 67. Föld­közi-tengeri sziget. 69. Legyő- zöttsége. FÜGGŐLEGES: 2. Kevert teák (—’). 3. Farsangi viselet. 4. Rátámad. 5. Sárit betűi keverve. 6. Juttatna. 7. DÁA. 8. AAAA. 9. Kecskehang. 10. Fohász. 11. Szép szál, daliás. 12. Elmázol. 13. Izomdaganat. 17. Tű igéje. 20. Rossz emlékű német alakulat a második világháborúban. 21. Cso­dálkozást kifejező szócska. 24. Üdítő ital. 25. Lent. 28. Heveny gyulladás. 29. Tetőfedő anyag. 31. Kárt okoz. 34. Nomád népek kör­alakú nemezsátra. 35. Kéz része. 36. Viharos északi szél, a Dalmát partokon. 38. Folyó megyénkben. 39. Elegáns hölgy. 40. Regényei jelennek meg. 45. A legelnyomot­tabb Indiai kaszt tagját. ÍT. Ki­kötőváros a Szovjetunióban. 40. Mutatja. 5*2. Labdarúgó-mérkőzés sava-borsa, névelővel. 54. Kínai hosszmérték. 55. Gallium vegyje- le. 56. Gyógyít. 57. Valószínűtlen. 59. Nem érdekelte. 61. Női név. 62. Megtalál egyik fele. 64. IAS. 65. KEI. 66. KEA. 68. Zamat. 69. Kilencvenöt, római számmal. — szóltam. — De úgy tv?- dóm, hogy önt nagyon érde­kelné egy tribünjegy a fut­ballmeccsre. Engedje meg, hogy felajánljam az enyé­met. .. Fordította: Antalfy István Nitro kémia Ipartelepek felvesE fiúkat kollégiumi elhelyezéssel Balaton-parti intézethez, vegyipari szak­munkás ipari tanulónak. A vállalat az első év má­sodik félévétől 250,— Ft/ hó ösztöndíjas szerződést köt, mely összeget a ren­des tanulói ösztöndíjon fe­lül kapnak a tanulók. A szakmunkásvizsga előtti utolsó félévben tanulmá­nyi eredménytől függően kezdő seakmunkás bérté­tel 90%-át fizetjük. A szakmunkásvizsga leté­tele után állandó 5 napos 40 órás munkahelyet biz­tosítunk. Jelentkezés: a 303. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zetnél 6—14 óráig. Fűzfő­gyártelep. (B. 111534) * mm "• ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom