Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

M76. augus*fcs Sí. rm.rr-MAevARORSzAíP f. eMkf Tíz nappal nyitás előtt Első számú pártmunka a termelés segítése, ellenőrzése Jegyzetek a Demecseri Keményítőgyár kommunistáinak tevékenységéről AUGUSZTUS HÓNAP­BAN szerte az országban taggyűléseken vitatják meg a kommunisták, mit tettek az elmúlt négy évben, hogyan hajtották végre a IX. kong­resszus határozatait. A kö­zelmúltban adtak erről szá­mot a Demecseri Keményítő­gyár alapszervezetének tagjai is. A pártélet sokrétű teen­dőiből helyesen emelték ki első helyre a termelést segí­tő, ellenőrző munkájukat. Egy üzemi alapszervezetnek az egész társadalommal szem­ben. de a saját üzemük dol­gozóinak javára is legfőbb kötelességük a termelést se­gíteni. Éppen abból az elv­ből kiindulva, hogy elosztani csak azt lehet, amit megter­melnek. A közvetlen fizeté­sek, a szociális helyzet javí­tása is egyenes függvényei a helyi termelésnek. A pártszervezet előtt az a feladat állt,, hogy segítse a gazdasági vezetést az új, pi­acképes termékek gyártásá­nak bevezetésében, a ter­melékenység növelésében. A korábbi években a pártveze­tőség beszámoltatta a gazda­sági vezetőket és ebből szö- vegezett egy jelentést a tag­gyűlésre. A vezetőségi beszá­moltatást most is megtartják, meg is vitatják a gazdasági vezető beszámolóját, de meg­kérik az illetékes vezetőt, hogy közvetlenül számoljon be a tagságnak. Elevenebb, érdeklődőbb, vitatkozóbb a taggyűlés, ha el'ső kézből kapják a gazdasági helyzet­ről a* ismertetést. Pontosabb a tájékoztatás, ugyanakkor a gazdasági vezető is többet meríthet a tárgyilagosabb vi. taból. Ez a módszer bevált. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a burgonyakeményítőben több­féle új gyógycukorka gyártá­sát vezették be, legnagyobb vállalkozásuk azonban a sztár hűsítőital-készítmé. nyék termelése. A közelmúlt­ban indult a próbaüzemelés. Jelenleg a hűsítők három fajtáját gyártják, a colát, a citromot és a narancsot. Nemrég három megye ke­reskedelmi szakemberei ta­nácskoztak a gyárban és nagy elismeréssel tapasztal­ták: Demecser is tud colát gyártani. Ha többet termel­nének, azt is mind megven­nék. Azon túl, hogy több párttag és két vezetőségi tag is részt vett a cola üzemrész építésében, az alapsnervezeti taggyűlésnek júliusban fő napirendje volt a colagyár- tás. A pártszervezet fontos feladatként jelölte meg az értékesítéssel foglalkozó szak­embereknek, hogy a téli hó­napokra is minél szélesebb piacot biztosítsanak a Colá­nak. Ne legyen nagy ingado­zás a nyári és a téli gyártás között. Az augusztusi taggyűlés foglalkozott a keményítőgyár­tással. Rövidesen megkezdő­dik a 2500 vagon burgonya szállítása, feldolgozása. Itt még nagyon sok a kézi munka, jól kell készülni a nagy mennyiségű nyersanyag fogadására. Javasolta a tag­gyűlés, hogy a7, áruk csoma­golásában javítsák a tech­nológiát, ahol lehet, vezesse­nek be gépesítést. Az utób­bi években nem fejlődött megfelelően az újítómozgalom Erre nagyobb gondot kell fordítani a pártszervezetnek is. A gazdasági vezetés ter­vezi egy új gyárrészleg épí­tését. ez a gabonakeményítő üzem lenne. Ezzel tovább nö­velnék a7. állandó dolgozók számát, egyenletesebb lenne a termelés, nagyobb választé­kú az előállított termékek száma. A PARTSZERVEZET NAGY GONDOT FORDÍT a szakszervezettel együtt. az anyagi-erkölcsi megbecsülés­re is. Évről évre fokozódik a jutalmak, prémiumok össze­ge, ami gyors és hatékony ösztönzője a termelésnek. A legjobbakat javasolják kiváló dolgozó kitüntetésre. 1968. ban 7 dolgozó, 1969-ben már 10 érte el a kiváló szintet. A 8 szocialista brigádban két év alatt 98-ról 134-re emel­kedett a tagok száma. A pártvezetőség részéről egy főnek külön pártmegbizatás a szocialista brigádokkal való törődés. Az országos vállalati versenyben 10 üzem között a második helyet érte el De­mecser. Hat dolgozó juta- iomutat kapott Moszkvába. A pártszervezet segíti a dol­gozókat tudásuk gyarapításá­ban is. A következő oktatá­si évben 11 fő tanul a marxizmus—leninizmus es­ti középiskolán. Többen képezik magukat esti egyete­men és szakmai felsőfokú is­kolákban. Az elmúlt években 4 mil­liót ruháztak be szociális, kulturális célokra. Most a colaüzemmel újabb 1 milliós szociális beruházás történik. Ahol élelmiszert gyártanak, ott a megfelelő mosdókra, fürdőkre, munkaruhákra és egyéb higiéniai felszerelések­re is fokozottabban szükség van. A legutóbbi taggyűlés is foglalkozott azzal a kérdés­sel, hogy az alsó üzemrész­ben — ahol főként nők dol­goznak — nem megfelelő a szociális ellátottság. ÖSSZEGEZVE A PART­SZERVEZET MUNKÁJÁT, megállapíthatjuk, hasznosan tevékenykedtek az elmúlt 4 évben, sok közük van ah­hoz, ami ebben a gyárban változott és a munka to­vábbi javítására vannak el­képzeléseik. terveik. Ezt pél­dázta a legutóbbi -taggyűlé­sük iS. .. X :.Ä- 'V ­Cs. B. Jelzőtáblák? Egy hete Nyíregyházán a 8-as autóbusz útvona­lán újra módosítottak egy keveset. A Szabad­ság téri megálló, most ismét a Nyírvíz palota illetve a MESZÖV-szék- ház épülete felé eső részre került. Egyik ol­vasónk panaszos levél­ben már szóvá tette, hogy az autóbuszmegál­lót jelző tábla viszont még mindig a régi, s immár rossz helyén van. A helyzet azóta is vál­tozatlan. a régi tábla itt is, másutt is megtévesz­ti az idegeneket, utaso­kat. Akiket fel kellene világosítani. (lányi) Kollegájának, Baranovnak a lakásszentelöjén Anatolij Boriszovics kiesett a tizen­hat emeletes ház ablakából'. — Hogy minek is jöttem én el erre a lakásszentelörel — kiabált magára, miközben pottyant lefele. — Ültem volna otthon, olvastam vol­na könyvet, ittam volna teát; ehelyett most a szabadesés törvénye szerint zuhanok. Igen. És ráadásul ki nekem ez a Baranov? — elmélkedett Anatolij Boriszovics, — kar­társam és semmi több. No meg a nála összesereglett kompánia is: — durva fic­kók, kellemetlen emberek! — De én is megérem a pénzem! — korholta magát. Hallgattam a sikamlós vicce­ket. Még hahotáztam is. No meg ez a, ez a ...hogy is hív­Világra nyíló ablak Már sablonnak tetszik, hogy sok megkérdezett fa­lusi idős ember ma szeretne fiatal lenni. Persze, az ilyen kívánságot nem lehet teljesíteni. S a vágyak nem ok nélkül valók. Szinte hihetetlennek tetsző változások­ra utalnak. Rengeteg irodalom szociográfiai munka foglalkozik a régi falu zártságával. Tömören kifejezve: voltak és eltek úgy-ahogy. Életek múltak el anélkül, hogy a falu népe túl látott volna a maga szűk horizontján. Esetleg férfiak jutottak távolra katonáskodásuk során, de ebben is több volt a panaszos sóhaj, vagy éppen a gyászos szomorúság. Generációk nőttek fel, s legfeljebb egy-egy közeli vásár alkalmával vagy járási hivatali ügy inté­zésekor jutottak túl saját falujuk határán. Jelen országrendünk, a merőben megváltozott tár­sadalmi, politikai helyzet tárta ki a zártságok kapuit. A falvaik számára mindenekelőtt a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás húzta fel a régi zsilipeket. Hovatovább úgy is mondhatjuk, a vidék, a falvak számára kinyílott a világ ablaka. Érdekes adatokkal bizonyít megyénkben a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetség irodá­jának egyik nyilvántartása. Idén negyvenkét fős cso­portokban utaztak Jugoszláviába. Olaszországba, a Szovjetunióba, Ausztriába, Lengyelországba szabolcsi tsz-ekből. Elnökök, agronómusok mellett többségben egyszerű tagok. Mint Lázár József gépszerelő, a Sza­bolcs községi Szabadság Tsz-ből, Nagy Miklós raktáros Tiszatelékről, Hegedűs Gyula növénytermesztő Tisza- bercelről, és még sokan mások. Jugoszláviából emléke­zetes marad számukra Ljubljana, Postojna, Olaszország­ból Trieszt, Velence, Ausztriából Graz; a Szovjetunió Kárpátukrajna területéről a Vereckei-hágó, Ungvár, Munkács nevezetességei. A kirándulások, csoportos utazások rendszerint szakmai programmal egybekötöttek. (Kellemes a hasznossal.) Szabolcsi tsz-gazdák, vezetők tanulmányoz­ták Lengyelországban a jastrebieczi kísérleti állatte­nyésztő állomást, megtekintettek egy modern baromfi­farmot és ellátogattak a Chocicze Állami Gazdaság ser­téshizlaló kombinátjába. A Szovjetunióban gazdag ta­pasztalatokat szereztek Ungvár egyik kolhozában. Az idei programban szerepel még, ugyancsak negyvenkét fős turnusokban két romániai és két auszt­riai utazás. Ezekre is már csaknem teljesek a jelentke­zések. Romániában Nagyváradon, Kolozsváron, Maros- vásárhelyen át vezet az útirány, s három napon át pi­hennek az utazás résztvevői a feledhetetlen szépsér?' Gyilkos-tó legszebb üdülőjében. S ezekhez az utazások­hoz is tartoznak tapasztalatcsere látogatások. Idén több, mint háromszáz falun élő ember jut el a megyéből külföldi utazásokra, a területi szövetség szer­vezésében. (A szövetség számára — az egyéb feladatok végzése mellett — ez a szervezési munka külön dicsé­retet érdemel.) S a világlátás általános szép élménye' mellett, sok jó, hasznosítható tapasztalat gyűlik. S ez a világlátás a szabolcsi emberek, falvak javára válik. Asztalos Bálint Á jövő faluja Látogatás a mezőgazdasági kiállításon Háztáii gazdaságokban is használható, ajtóval ellátott hajtató fóliasátor. Kétmillió iátogatót vár­nak a magyar élelmiszer- gazdaság 4 hetes seregszem­léjére. Augusztus 28-tól szeptember 20-ig a hazai — és a nemzetközi üzleti — közvélemény nap mint nap ide fog figyelni, az első iga­zán nemzetközivé tett hazai élelmiszer-gazdasági vásárrá. Nemzetközi seregszemle A kiállítás irodáiban ugyanis az első fontos adatok éppen a külföldi kiállítók nagy számáról szólnak. Két angol, kilenc osztrák, két bel­ga, két dán, négy francia, nyolc holland, két svájci, há­rom nagy nyugatnémet cég pavilonja épül máris, de köztük néhány olyan is, mint az „Internationaler Messe und Ausstellung dienst” (Nemzetközi Vásár és Kiállítási Szolgálat), mely egymaga 16 nyugatnémet cég termékeit kínálja. (Köztük szerepel a Daimler—Benz is.) A baráti országok közül 8 rendez „nemzeti bemutatót”: a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Ro­mánia és a Mongol Népköz- társaság. Utóbbi a nagy tá­volság miatt csak fotódo­kumentációval, de a többiek tartalmas, konkrét kiállítási anyaggal, saját pavilonnal «nutatják be ugyanazt, amire a kiállításrendező Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium is törekszik: a fel- szabadulás óta eltelt negyed­század fejlődését az élelmi- miszer-gazdaságokban. Ötvenkét szabolcsi kiállító A szakbizottságok nemrég fogadták el a hazai kiállítók végleges listáját. Meglepően sok Szabolcs-Szatmár me­gyei mezőgazdasági üzem nyerte el jó eredményeivel a megjelenés jogát. A Máté­szalkai Állami Gazdaság szarvasmarháival, a kisvár- dai Rákóczi Tsz sertéseivel a tornyospálcai Rákóczi Tsz sertésekkel, a nagydobosi Petőfi, a nyírmeggyesi Petőfi és a dombrádi Szőke Tisza Termelőszövetkezet juhokkal vesznek részt az állatbemu­tatókon. Egyetlen ló is beju­tott Szabolcsból a kiállí­tásra. Az is megjegyezhető, hogy a növénytermesztési eredmények bemutatásában Szabolcsnak igen sok: 22 gazdasága vett részt. (Csak Zala és Baranya előz meg 23—23-mal, Bács 24-gyel és Békés 26-tal.) Három állami gazdaság szerepel a növénytermesztő kiállítók listáján (Zárjelben közöljük az átlagtermés ada­tait.) Balkány rozzsal (14.40), Nyírlugos rozzsal (14) és Tiszalök búzával (27,80). 19 termelőszövetkezet: a csen­gerújfalui Béke napraforgó­val (14), a győr teleki Arany­kalász lucernaszénával (40.40), a hodászi Béke burgonyával (130,90), az ibrányi Rákóczi rozzsal (13,20), a jármi Al­kotmány kukoricával (27,80), a kállósemjéni Uj Élet do­hánnyal (10,10), a kemecsei Uj Barázda kukoricával (28.30) , a kisvárdai Rákóczi búzával (22,40), rozzsal (15,60), burgonyával (120,20), cukorrépával (340) és silóku­koricával (350), a kótaji Uj Erő lucernaszénával (38,70), a mándoki Uj Élet burgo­nyával (126,80), a nagycser- keszi Kossuth dohánnyal (12), a nagyecsedi Rákóczi kuko­ricával (29,50). a nyírbogdá- nyi Kossuth kukoricával (26.30) , a nyíregyházi Ság- vári búzával (20,10), rozzsal (13,10) és dohánnyal (10,60), a nyírbátori Kossuth do­hánnyal (14,40), a nyírcsászá­ri Uj Élet is dohánnyal (11,70) a rakamazi Győzelem rozzsal (14), a tiszaberceli Bessenyei kukoricával (26,50) (!) és a vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet a hol- dankénti 14,20 mázsát adó rozsával verseng a 67. Orszá­gos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítás és Vásár tízzel szaporított nagydíjá­ért (48), a három év előtti 16-ról 29-re növelt teljesít­ménydíjért, valamint a kere­ken 1800 darab első, második és harmadik díjért. (Hozzá­adva a kertészeti kiállítókat. 52 szabolcsi üzem állít ki a kiállításon.) „Kincsesbánva“ Lehetetlen egyetlen riport­ban beszámolni az épülő vá­sár látnivalóiról. Első napi beszámolónk legfontosabb észrevétele: a vásár szenzá­ciója, hosszú, országos vita előidézője lesz A korszerű fa­lu című kiállítási „telek". A pályázatnyertes csoport min­den ötletét beleépítették egy XXI. századi parasztházba. így gazda ma nem él ha­zánkban, de élhet — holnap. A kertes, kétszobás lakás után „takarmánykonyha és raktár” következik, majd — vele egybeépítve >— egy szarvasmarha-istálló. gumi­padlóval, trágyaráccsal. ön- itatóval, benne egy fejőste­hén. két hizóbika és egy vá­lasztott borjú. Aztán egy ser­tésistálló, 15 hetvenkilós fehér húsú sertéssel, miknek „há­lószobájuk” és ebédlőjük is van. A gazdasági udvarban egy vontató „szállít” állan­dóan szálas takarmányt az elképzelt eszményi háztáji­ba (mely még akkor is köz­hasznú lesz. ha ilyen). A ba­romfirészben tojóketrecek­ben Sex-Sal-Link hibridek — furcsa, de így van — „bar­na” tojásokat tojnak a kö­zönség szeme láttára. Hadd fejezzük be a „ház­táji” pavilon filmjének cí­mével mai tudósításunkat. Ez mindent elmond. A film címe, amit a közönségnek ál­landóan újra és ismét levetí­tenek, a következő: „Házunk- tája: kincsesbánya”. Gesztelyi Nagy Zoltán V. Kokijuskin: Lakdsszentelön ják csak — ráncolta össze a homlokát Anatolij Boriszovics — Ellocska. Belevaló kis csinibaba. Én pedig, én pe­dig előtte, — rágondolva es­tében. is elpirult. — Hát ez szörnyűség! — Az a csaj pedig, akivel itt csókolóztam, hát az való­ságos kalandor nőszemély! — gyötrődött Anatolij Boriszo­vics. — Meg a házigazda pocakos barátja, aki engem csak úgy Vászjának titulált, tipikus majompofa, tökfilkó. „Vászja haver!" — emléke­zett rá vissza Anatolij Bori­szovics és felnyögött. — És ráadásul, ez az én utolsó napom! Ilyen süketül kellett befejeznem ezt az utolsó na­pot, ezt az utolsót, meg az egész életet, amely oly sok szépet ígért! És mindez most félbeszakadt — Anatolij Bo­riszovics keservesen elmoso­lyodott. — Hát erre bizony soha, még álmomban sem gondoltam — állapította meg bánatosan Anatolij Boriszo­vics és sírva fakadt. Sirt, és közben esett lefe­lé. Végre lehuppant. Le a pázsitos járdaszél és a cso­dálkozó öregasszonyok közé. Lehuppant és mozdulatlan maradt, könnyes szemmel, tátott szájjal, jajszó nélkül. Mindenki odafutott hozzá. Anatolij Boriszovics pe­dig mozdulatlanul fe­küdt, és szívből örült, hogy Baranov kollégá­ja a földszinten kapott la­kást. Aztán felállt, vidáman összecsókolózott az általa ka­landornak titulált nösze- méllyel, rámosolygott a poca­kos majompofára, ölébe kap­ta Ellocskát és az élettel teljesen megelégedve elin­dult Boranov kartárs laká­sába, hogy folytassa a lakás­avatás megünneplésére ren­dezett ivászatot. Fordította' Sígér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom