Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
MTO. augusztus tS. RELET-MAGYARORSZÄC Egymás után épölnek az új lakások a csengerl új lakótelepen. Vendéget fogadtak szerdán a csengeri építőtábor ifjú lakói Rödönyi Károly, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, a MÁV vezér- igazgatója és Szegedi Nándor, debreceni vasútigazgató látogattak el az építkezésekre és az ifjúsági táborba. Végignézték az építkezéseket és nagy elismeréssel beszéltek a fiatalok munkájáról. Hogy mennyire jogos az elismerés, az tudja megmondani igazán, aki látta már az utóbbi napokban „Üjcsengert”. — Először augusztus elsejéig volt szerződési kötelezettség. 'ehát akik addig jelentkeztek, azok házának felépítését kellett elvállalni november 10-i beköltözéssel. Addig 93-an jelentkeztek, azóta még hárman. Jelenleg — ez a szerda esti állapot — 92 ki van tűzve, a földmunka 95 százaléka, az alapozás 63 százaléka. a lábazat 38 százaléka, a felmenő fal 27 százaléka és a tetőszerkezet 23 százaléka elkészült — mondja Sarkadi András építésvezető. „ló itt...*4 Ha ehhez hozzávesszük, hogy 50 katona és 12 MÁV- kőműves és 15 ács dolgozik az építkezéseken, a többi munkát a tábor lakói végzik, akkor látszik igazán, mennyi munkát végeztek. — Jó itt lenni — mondják a miskolci ácstanulók: Sza- vicskó István, Tanhauser Ferenc, Imer Károly és Ihász Imre. — Jobb lenne a szakmánkban dolgozni. A másik problémánk, hogy nincs kimenő. Mas minden nagyon jó. — Sokkal többre lennének képesek a fiúk, csak sajnos el kell vennünk az ambíciójukat. Otthonról valószínű úgy indították őket útba, hogy saját szakmájukban fognak dolgozni. Én is úgy szeretném, de sajnos segédmunkásunk nincs és ezt nekik kell elvégezni. Hogy mégis nagyobb kedvet csináljunk nekik, kapunk minden turnus jutalmazására 2000 forintot és azt osztjuk szét a legjobbak között. Nagyon nehéz a kiválasztás, mert szívem szerint mindegyiknek adnék — mondja az építésvezető. Augusztus 20-ra készülnek Ebben a csoportban több fiatal van. mint legutóbb. Budapesti miskolci, kazincbarcikai és sajószentpéteri szakmunkástanulók, összesen 287-en. A napi munka után — vagy a délutánosoknak előtte — szinte minden lehetőségük megvan a szórakozásra, pihenésre. Méhteleken is épülnek a házak. Az út mellett Kocsis János újtehértói, Markovics György kálmánházi, Baraksó Sándor nyíregyházi és Tamás Sándor demecseri fiúk — mind a négyen a HA.FE tanulói — lapátolják a homokot. Szóba kerül a tábornyit- vatartás meghosszabbítása és hogy erről még a tanítási évben nem volt szó, erre a turnusra nem szerveztek építőket. — Itt maradunk szeptember egyig mind a négyen — mondják a fiúk. — Úgyis az egész tábort mi. a 110-es iparitanuló-intézet adjuk. A parancsnokság már augusztus 20-ra készül. Egész napos eseményt terveznek négy község lakosságával közösen. Oda mennek a táborba a kis- és nagyhodosiak, a garbolciak és a méhtelekiek és együtt ünnepelnek a tábor lakóival. Csak jó idő legyen. Ha mégsem úgy sikerül, akkor valamelyik község kul- túrházában ünnepelnek. A konyhasátorban készül az ebéd. Fehér köpenyben szaladgál egyik kondértól a másikig Kerecskényi László konyhafőnök. Valámíkor ő is szakács volt, de most az Alföldi Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi előadója Érti a szakmáját, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gasztronómiai bizottság pályázatán országos első díjat nyert a ..Pásztorkonyha, pász- torételeK” című munkájával. ló ebéd — repetával A délutáni műszak már sorakozik is az ebédért. Nagy Anna szakácsnő, Boros Jó- zsefné és Sárkány Magdolna segédkezik a kiosztásnál. Szárnyas raguleves, paradicsomos káposzta rozsdás marhasülttel a menü. Akkora adagot kapnak a fiúk, hogy alig bírjak megenni. De ha valakinek kevés, még repetáért is sorba állhat. Jánkmajtis a különleges lakók tábora. Itt mindig van valami új, valami különleges, amióta csak felállították a sátrakat. — Van — mondja a táborparancsnok. — Mindjárt a létszám. A legkevesebb, ősz- > szesen kétszázan Vagyunk, dé ebből is 34 gyereket a méhtejeki táborból kaptunk. Békés megyéből pedig 161-en jöttek. Azért van kellemesebb, különös is. Például a csorvási fiatalok esete. — Két kilencfős brigáddal jöttünk el otthonról — mondja Péterfi Mihály brigádvezető. — Nem tanulók vagyunk, hanem szakmunkások. Kőművesek, ácsok, villanyszerelők a csorvási t v:, fmsz, tanács dolgozói. Szabadságot vettünk ki, de már nem volt több, hát csak egy hétre jöttünk. Úgy gondoltuk, ennyi idő alatt is tudunk valamit segíteni. Fazekas László házának építkezésén dolgozik hat fő a brigádból. Kábái Mihály, Fa- bis Pál, Sütő Sándor, Feriit András, Nagy András és Vida Miklós. Egy-két percre állunk meg beszélgetni, de a ház asszonya máris sürgeti a fiúkat ,Á11 a gép. ha nem rakják az anyagot”. Míg lapátolnak. addig mondják felváltva az újításukat. Amikor ideértek és meglátták a hatalmas pusztítást, elhatározták: egy hét alatt ledolgozzák a két hetet. Hajnalban kelnek, délben beszaladnak megebédelni és délután újra kezdik, míg csak be nem sötétedik. A brigádvezető a többiekkel Angyal László lakását építi. Egy pillanatra állítjuk meg őket a munkában, de Angyal néni ezt az időt is kihasználja, kávéval kínálja a fiúkat. Az egyik sátor előtt három kislány. Fésülködés, újságolvasás, beszélgetés. Mi is beszállunk a beszélgetésbe, hátha hallunk valami érdekeset. — Hárman vagyunk itt lányok a táborban — mondja Szász Z.uzsa, most érettségizett szamosújlaki kislány. Orvosira jelentkeztem, és amíg nem tudom, felvettek-e, addig itt dolgozom. Egyébként a rádióban hallottam, hogy Sorban állás a fodrásznál. Három lány dolgozik a jánkmajtisi táborban. Obrácz Nagy Éva (olvas) Ceglédről, Szász Zsuzsa (fésül) és Juhász Ilona Szamosiakról jöttek két hétre segíteni. kevés a létszám a táborokban és úgy jöttünk el a barátnőmmel. — Juhász Ilona vagyok Szamosújlakról — mutatkozik be a barátnő. — Most leszek negyedikes a Krúdy- ban Nyíregyházán. Úgy volt, hogy Zsuzsi eljött hozzánk és mondja nekem: el kellene jönni dolgozni. Megbeszéltük a szüléinkkel és bementünk Gyarmatra a KlSZ-bizott- ságra. Azt mondták, jöhetünk és jöttünk. A harmadik kislány még csak nyolcadikos volt Cegléden. Obrácz Nagy Évának hívják és ő is a rádió „Ifjúsági randevújából” tudta meg, milyen nagy szükség van minden munkáskézre. Eljött. — Megijesztettek, mikor ide értem. Azt mondja a táborÁngyal Lászlőné feketével kínálja a csorvási szakmunkásokat, akik egy hét dolgozzák le a két hetet Jánkmajtison. alatt parancsnok, hogy beoszt a konyhára segíteni Erre én; nem azért jöttem, hanem építeni akarok. Megengedte. Nagyon jól érzem magam. Ezt az utolsó mondatot nemcsak Éva mondta, hanem valamennyi fiatal, akivel beszéltünk. És nemcsak Jánkmajtison, hanem valamennyi építőtáborban. Hogy ez így is van, legjobb példa Adám László zalaszentgróti fiatal esete, akiről már a múlt héten is szót ejtettünk. Akikkel ő jött, már régen hazamentek, Laci pedig még mindig Tivadarban dolgozik. Szükség van a munkájukra A legnagyobb tábort is megtöltötték az utolsó előtti turnusra. Majdnem kétezren jöttek el. Igaz vannak, akik nagyon kalandos körülmények között értek ide. A Komárom megyeiek az eger- farmosi táborba vonultak be két hétre, de az Eger-patak elöntötte a tábort. Akkor úgy volt, hogy hazamehetnek, de a fiatalok nem egyeztek bele. Inkább elköltöztek ide Tivadarba, mert mindenképp dolgozni akartak. Vagy a tiszavasvári lányok esete, akiknek a tanév végén nem fogadták el a jelentkezését, most pedig kiderült, igenis szükség van munkájukra. Egynek kellett szólni otthon, a többieket riadóláncban értesítették és most együtt rakják a téglát, festik sárgára szuvasodás ellen a hatalmas gerendákat a fizikailag erősebb fiúkkal. A most táborozóknak még egy hét van hátra a munkából. Bár ez nem mindenkire érvényes, mert a méhtelekiek 90 százaléka ottmarad szeptemoer egyig, a tanév kezdetéig, hogy még többet segíthessen a lakás nélkül maradt emberek gondjainak enyhítésében. Balogh József, és Hamme! József rioortia Fazekas Gizella Tiszavas- váriból jött a tivadari táborba. Tilki János brigád vezető a méhteleid táborba <» Bájról, jött el, valószínű három hétre. „Maradunk szeptemberig...“ Epítötábori hétköznapok a Szamosközben 8. otdaf
