Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

5 rtdaJ im.'teT-MÄ<evARön§2X» auguszfue ti (Pclytatás az L oldalról) sektől elszigetelve vizsgálja. Ezzel kapcsolatban megje­gyezte: „Nem arról van szó, hogy valamelyik fel is ki akarna játszani bármely harmadik országot”. A Moszkvában lefolytatott megbeszélések gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működési vonatkozásairól Brandt szintén elégedetten beszélt, s kilátásba helyezte, hogy Schiller gazdaságügyi miniszter és Leussink köz­oktatási és tudományos ku­tatási miniszter még ebben az évben Moszkvába láto­gat. Végül a kancellár szüksé­gesnek látta ismételten biz­tosítani a nyugati szövetsé­geseket az NSZK irántuk való változatlan lojalitásáról. A néhárty perces sajtónyi­latkozat után a bonni kor­mányfő szálláshelyére, majd onnan kíséretével együtt a vnukovói repülőtérre hajta­tott, hogy a Lufthansa kü- löngépével visszatérjen Bonn- ba. A vnukovói repülőtéren Willy Brandtot Alekszej Ko­szigin. a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyek búcsúztatták. Willy Brandttal együtt ha­zautazott Walter Scheel kül­ügyminiszter, Egon Bahr, Conrad Aiders és Paul Frank államtitkárok, valamint a kancellár kíséretében tartóz­kodó más személyiségek. Willy Brandt kancellár Boeing—707-es gépe csütör­tökön közép-európai idő sze­rint 16,30 órakor ereszkedett le a Bonn—Wahn repülőteré­nek kifutópályájára. A kancellárt és kíséretét több száz főnyi tömeg, valamint a bonni kormány számos kép­viselője üdvözölte. A kancellár rövid repülő­téri nyilatkozatában hangsú­lyozta: „Az. amire töreked­tünk, a béke megszilárdítá­sát szolgálja és nyugati szö­vetségeseink támogatásával hozzájárulhat a szélesebb együttműködéshez és keleti partnereinkhez fűződő kap­csolataink megjavításához'. A láthatóan jó hangulat­ban lévő kancellár ezt kö­vetően Walter Scheel kül­ügyminiszter és a nyugatné­met küldöttség más tagjai­val együtt Bonnba hajtatott. Csütörtökön közép-euró­pai idő szerint 18,00 órakor Willy Brandt nyugatnémet kancellár venusbergi reziden­ciáján miniszteri tanácsko­zás kezdődött a Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződésről. A megbeszélé­sen Brandt kancelláron és Scheel külügyminiszteren kí­vül részt vett több minisz­ter, államtitkár és Klaus Schütz Nyugat-Berlin kor­mányzó polgármestere is. Csütörtökön Moszkvában nyilvánosságra hozták az alábbi szovjet—nyugatnémet közös közleményt: A Szovjetunióban tartóz­kodott hivatalos látogatáson 1970. augusztus U-től 13-ig Willy Brandt, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancel­lárja. A Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés megkötésével kapcsolatban érkezett Moszkvába. A szerződést a Szovjetunió nevében A. N. Koszigin, a minisztertanács elnöke és A. A. Gromiko külügyminiszter, az NSZK nevében W. Brandt szövetségi kancellár és W. Scheel külügyminiszter au­gusztus 12-én aláírta. A látogatás idején L. I. Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára megbeszélést folytatott W. Brandttal, A. N. Koszigin, a szovjet minisztertanács elnö­ke pedig tárgyalásokat foly­tatott az NSZK kormányfőjé­vel. A tárgyalásokon részt vett: Szovjet részről A. A. Gro­miko külügyminiszter. to­vábbá Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió nyugat-német­országi nagykövete és V. M. Falin. a külügyminiszté­rium kollégiumának tagja. Az NSZK részéről W. Scheel külügyminiszter, va­lamint E. Bahr, P. Frank. C Ahlers államtitkárok. H. Al- lardt moszkvai nagykövet. A megbeszélés és a tár­gyalások tárgyilagos lég­körben folytak és hasznosak voltak mindkét fél számára. A felek meggyőződése sze­rint az általuk megkötött szerződés kedvező távlatokat nyit a Szovjetunió és az NSZK közötti békés együtt­működés sikeres kifejleszté­séhez. különböző területeken, mindkét állam népének ér­dekében. A felek kifejezésre juttat­lak meggyőződésüket, hogv a szerződés elő fogja mozdíta­ni az európai biztonság meg­szilárdítását, az ezzel kap­csolatos problémák megoldá­sát és — társadalmi rend­szerük különbözőségétől függetlenül — minden eu­rópai állam békés együttmű­ködésének megteremtését. A Szovjetunió és az NSZK kormánya elő fogja segíteni az e célokat szolgáló lépé­sek megvalósítását. A felek között széles körű eszmecsere folyt a jelenlegi nemzetközi helyzet égés7 sor időszerű problémájáról is. Mindkét kormány kívána- natosnak ismerte el, hogy megfelelő szinteken eszme­cseréket folytassanak a felek számára kölcsönös érdekű kérdésekről. W. Brandt, az NSZK szö­vetségi kancellárja hivatalos--nn+iátosatásra hívta meg a Német Szövetségi Köztár­saságba A. N. Koszigint. a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökét. A meghívást köszönettel elfogadták. A lá­togatás időpontját később állapítják meg, diplomáciai úton. ZAVARGÁSOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN. Néhány hetes viszonylagos csend után Észak-Irországban ismét kiújultak az összecsapások a polgárjogi harcosok és ellenfeleik között. Felvételünk Londonderry egyik utcáján készült. (Kelet-Magyarórszág telefoto) Gerencsér Miklós: fekete tél «. Köteles Lenke viszont úgv viselkedett, mint aki a tréfa kedvéért marad halálosan komoly — Szó szerint a rabod va­gyok Erőlködve ügyelt idomított arckifejezésére a nyilas, ne­hogy fintorba csorbuljon mo­soda. Gyorsan elhagyta a szobát.. Annyira határozott volt, hogy kis híján díszlé­pésben masírozott végig a folyosón De hasztalan erő­szakolta a feszességet, ina meg-megroggyant. Nem érte fel ésszel, honnan támadhat benne ekkora állati félelem. Az ösztönei szították meg­magyarázhatatlan kétségbe­esését, s minél jobban küz­dött az inait harapdáló, tü­dejét markoló, halántékát szorító félelem ellen, annál akaratlanabbá vonzotta Prinz őrnagy parancsa. Mindenre gondolt, csak a kézenfekvő tényre nem: hogv elhaszná­lódott. megadta magát, tehe­tetlen médium, egy különös halott, aki abban különbö­zik a többi hullától, hogy változatos agóniával tréfálta meg a sors. Weinhoff er néhány párt- szolgálatost leckéztetett iro­dája előtt. — Szervusz — köszönt Faragó a felettesének. A félszemű parancsnok hi­degen mustrálta végig. Fog- hegyről. gyanús idegennek járó vakkantássat vetette oda: — Kitartás. Ez az ellenséges modor végre hozzásegítette Faragót a felismeréshez: valóban ki­taszított. Akár el se menjen a Gestapo Andrássy úti pa­rancsnokságára, Mégis ment. mennie kellett Kilenc óra volt és a hipnózis nem tűri ellentmondást. Pedig Weinhoffert hiúsága megsértése ’bőszítette. Ö má- tudta Magyarífv főispántól hogy Faragót vele egyenrangú beosztásra szemelte ki a Ges tapo Sopronba Még na kö teles lesz elfoglalni új hiva­talát. Két félelem kutyaszorító­jában tipródott a báró. Ha a feleségének engedelmeskedik, akkor Weinhoffer dühét hív­hatja ki maga ellen. Ha pe­dig nem mer előho­zakodni kérésével. Tóth Veronika támad rá, Az asszony hetek óta követelte rajta Szilágyi Lili vagyonát, gyávasággal, tehetetlenséggel vádolta, egyre gorombábban acsarkodóit. Strahlendorf Gyula hiába védekezett az­zal, hogy Szilágyi Lili ügye nem tartozik a hatáskörébe. Tóth Veronika hajthatatlan maradt. Sürgette: szerezze meg a hatáskört. Nem kell más, csak kérni Weinhoff ér­től a vegyesházasok gettója feletti ellenőrző jogot. A töb­biről majd ő gondoskodik. Szokásos gyűlölködő hangú-' tataihoz képest csaknem jó­kedvű volt Weinhofier. Élén­ken lapozgatott papírjai kö­zött és úgy látszott, örömé­ben issza egyik pohár bort a másik után. Mivel már bésö tétedett. egyébként is elérke­zett a lerészegedés ideje. De az alkoholizmus mellett most külön ok ragadta ivásra. Megszabadult Faragótól, akit kezdőitől nyűgnek érzett. Hiúsága könnyen kiheverte a szépfiú előléptetését. Sokkal fontosabb volt, hogy ezentúl nem kell örökké magán érez­nie a Gestapo-spicli alatto­Safitól Barbadosig A Ra—ll kalandos útja az Atlanti-óceánon Föld, föld!... 5200 kilométeres út után, az árboc tetejéről már feltűnt Barbados szi­gete. A kísérlet sikerült! (Foto: UPI—MTI—KS.) ötvenhét napon át rekedt hang érkezett rendszeresen az éterből: „Itt LI II B, itt LI II B, — kérem jelentkezni!” A hang a Ra papiruszhajóró! érkezett, amely nyolc ember­rel a fedélzetén haladt az Atlanti-óceánon. „Itt LI III A, — kérem je­lentkezni!” — érkezett a vá­lasz minden hívásra. A hang Oslóból jött. Ott ült rövid- hullámú adókészüléke előtt a 31 éves Chris Bockelie házának padlásszobájában. „A Te hangod a kilencedik ember a fedélzeten,” — üzen­te Thor Heyerdahl az óceán­ról. És Chris válaszolt: „Kö­szönöm." Második kísérlet öt nappal a nyugat-afrikai Sáribői történt ‘start után adták Heyerdahlék az első helyzetjelentést: „Minden rendben. Naponta 170 ki­lométert haladunk Mintha állatkertbe lennénk." Miért, mi történt? Egy madárraj pillantotta meg a nyitt tengeren a kő- korszaküeli hajót. Az ús2ó nádsziget vendégszerető pi­henőhelynek bizonyult. A madarak barátságot kötöttek Sindbad II-vel, a fedélzeti kacsával és Safi majommal. Ez utóbbit a marokkói start­helyről nevezték el és már Heyerdahl első útján is részt vett. IVtert ez Öt a második kí­sérlet. Pontosan 1 évvel eze­lőtt már elindult egyszer Thor Heyerdahl egy másik Ra-val Amerika irányába. Hatfőnyi legénységével 4300----- a==ag=s mos szemét, cselekvési sza­badsága végre valóban kor­látlan, És ami szintén lé­nyeges. a gyűlölt fiatalúr át­helyezésével bebizonyították a németek az iránta való tel­jes bizalmukat. Mindez so­kat javított Weinhoffer ke­délyén. Azzal akarta teljessé tenni örömét, hogy Faragó­nak döbbenetes meglepetést okoz. — Igyál te is — kínálta oda Strahlendorínak a de- mizsont. Parancsnoka barátkozó sedve láttán bátorság szállta meg a bárót. Töltött magának egy szutykos pohárba, boká­ját összecsapta és úgy tar­totta a poharat, hogy kipró­bálja. hajlandó-e koccintani vele a parancsnok. Weinhof­fer kegyeskedett észrevenni a kísérletet, amitől végképp el­múlt Strahlendorf szorongá­sa. — Kérlek tisztelettel, a szolgálat érdekében enge­délyért folyamodnék kiváló­ságodhoz. — Mi a fene. Éspedig? — Kérlek tisztelettel, esz közöld ki a polgármester test­vérnél, hogy a hatásköröm­be utalják a vegyesházasok gettóját. Elkomolyodva tűnődött a parancsnok. Pontos értesülései kilométert vitorlázott, és 800 kilométerrel a cél előtt egy vihar tönkretette hajóját. Az utolsó pillanatban érkezett meg a „Shenandoah”, a mentőhajó. A Ra vizes zsák­ként süllyedt el. Alig érzett Heyerdahl száraz talajt a lá­ba alatt, ezt mondta: „ És jövőre újra megpróbálom.” így is történt. Az 55 éves Thor Heyerdahl, akit 23 év­vel ezelőtt egy csapásra vi­lághírűvé tett útja a „Kon- Tiki” nevű tutajon, amellyel Peruból a Csendes-óceánon keresztül Tahitiba hajózott, így akarta bizonyítani, hogy Polinézia Dél-Amerikából né­pesült be, A Ra nevű papiruszcsónak­kal egy .másik olmélet.et akar alátámasztani Heyerdahl. Azt ugyanis, hogy a régi egyiptomiak már Kolumbusz előtt jártak Amerikában. Az egyiptomiak 4000 évvel ez­előtt ugyanilyen csónakokkal közlekedtek, mint a Ra. „LI II B hívja LI III A-t — vételi nehézségeink van­nak, — jelentette a Ra má­jus 26-án 9 nappal az indu­lás után. — Mit tegyünk-?” A rádiókészülék hibája a vállal­kozás egész sikerét fenyeget­te. Chris Bockelie rövid gon­dolkodás után így válaszolt: „Generátort vizsgálni... Ge­nerátort. vizsgálni...” És egy­szer csak újra jelentkezett a Ra: „Köszönjük, értettük. A generátor volt a hibás.” Norman Baker, egy ameri­kai a rádiós. Ö az egyetlen képzett tengerész a fedélze­ten. Ezért ö a kapitány. Szi­gorú fegyelmet tart. Áz első nap elmagyarázta mi a teen­dő, ha valáki a tengerbe esik. voltak Tóth Veronika ügyei­ről, végtére is a báró helyet­tese. a bároné bizalmasa, a Forradásos Kovács tüzetesen beszámolt neki a Kisfaludy utca 26-ban történtekről. — Minek neked az a ve­gyesházas gettó? Zavarát harcias pózzal lep­lezte Strahlendorf. — Aüambiztonsági hiva­tásom kötelez erre! A ve­gyesházas gettó nem eshet kí­vül a politikai felderítés lá­tókörén! Kizárólag a nyomo­zói munka érdekében ké­rem az engedélyt Semmi kétsége nem volt afelől Weinhoff érnék, hogy a báróné türelmetlenül vár­ja, mikor orozhatja el Szilá­gyi Lili vagyonát. Erre ! a vagyonra Weinhoffer nem tartott igényt. Elegendő ék­szert és nemesvalutát tarta­lékolt magának a menekülés­it ez, hamis okmányait ’ is mind beszerezte Amellett egyenesen üdvösnek tartotta, hogy alárendeltjei lekössék magukat a ha rácsolással, mert minél jobban belemerülnek mohóságukba, annál kevesebb idejük marad a közeli vég­re-gondolni. Nagyvonalúsá­gával mégsem kötinyelműskö- dőtt. (Folytatjuk) „A legfontosabb, hogy ne legyen pánik. A második legfontosabb a kiáltás: Min­denki a fedélzetre!” — „Nem lenne jobb mindjárt kidobni egy mentőövet?” — szakítot­ta félbe Georges Sourial, az egyiptomi. „Nem, az az én feladatom,” — válaszolta az amerikai. A Ra legénységé­nek többi tagjai: Juri.j Sen- kevics szovjet orvos, Santia­go Genovés mexikói antropo­lógus, Carlo Mauri olasz negymászó, Kei Ohara japán filmoperatőr és Ait Otman Medani marokkói hotelal­kalmazott. Az út első 15 napja za­vartalan volt. Június 2-án kacsahápogás érkezett az éterből. Norman Baker je­lentkezett: „Sindbad kacsa jól van. a legénység .szintén. Három napja szélcsend ván.” Viharban Mindenki végezte a napi teendőjét, amikor egyszer csak feltámadt a szél. A. hullámok egyré emelkedtek: 4—5—6 métert.. A Ra- mélyen merült a vízbe. Cápák, cethalak és óriási tintahalak bukkantak elő. „Örült ütünk van” — jelenti, Baker, a rádiós. A Ra—II most kellett, hogy bi­zonyítson. A Ra-—I-et 24 nácL kötegből kötözték, a Ra—II csupán két ha'almas nád- kötegböl állt. De a legmaga­sabb hullámok közepette is szilárd maradt. A szél egy­re erősödött. Június 13-a és 16-a között 560 kilométert tett meg a Ra, Június 19 -én Heyerdahl nagy izgalommal jelenti: „A bal kormányrudunk eltörött. A hullámok 12 méteresek, mint játékszert dobálnak bennünket. A kormány gyu­faszálként tört össze.” Három napig semmi hír nem érkezett a veszélyben forgó hajóról. A 4. napon végre jelentkezett Heyerdahl: „Megjavítottuk a kormányt. Reméljük kitart. A szelünk ismét jó.” Június 30-án, másfél hó­nappal az indulás után hajó tűnt fel a horizonton: a „Ca- lamarx” az ENSZ hajója. A Ra — nemzetközi legénységé­vel — ugyancsak az ENSZ zászlaja alatt hajózott. A hajók legénysége üdvözölte egymást. Két repülőgép meg­adta a Ra-nak a pontos hely­zetét. A kapitány módosítot­ta az irányt. A papiruszhajó egyenesen az Antillák egyik szigete, Barbados felé tar­tott. A Ra mélyen merül a vízbe. A nád telítődött... Vasárnap július 12-én fel­tűnik a szárazföld. 5200 ki­lométert hagyott a Ra—II maga mögött. A „Culpeper” motoros fedélzetén megérke­zik Yvonne, Heyerdahl fele­sége. Átkarolják egymást, s a vakmerő hajós csak ennyit mond: „Szép volt!” «. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom