Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

X I mm KFT ft VtKGV/Cvnpvrifí RWi mm-fi CSALÁD — OTTHON Párizsi divat A párizsi tervezők mintha megunták volna a mini hosz- szan tartó sikerét, mert a tavaszi-nyári divatparádén való­ban merész ofíenzívát indítottak ellene. A maxi (bokáig érő) vagy a midi (lábszárközépig érő) viseletek ha hirte­len nem is. de lassan tért hódítanak, s még az sem szá­mít, hogy mindez időszerűtlennek tűnik napjainkban. A di- vatvilágnoz hozzátartoznak a legfurcsább változások,, sze­szélyességek. Ha jellemezni akarjuk tehát a bemutatókon látottakat, azt kell mondanunk, hogy az idei nyár divatját a midi és a maxi jegyében kombinálják. A leggyakoribb divatszí­nek a fehér, a bézs, a mézszín, a karamell, a tejeskávé szín, a gyantaszürke, a cinóbervörös, a rozsdaszín, a mályvaszín, a rózsaszín. Továbbra is divatos a tengerész­kék és a nyári gyümölcsszínek. A hosszá öltözet megváltoztatja a nő sziluettjét is. Az 1970-es divatban a testre szabott felsőrész és valami­vel a derékvonal fölött lefelé bővülő megoldás különö­sen a darázsderekú, karcsú nőknek előnyös. A másik na­gyon divatos újdonság a tubus-, vagy ceruzavonal. Párizs­ban megfigyelhető, hogy a tavaly nagyon divatos tuniká­kat egyre jobban kiszorítják a derékig érő, pántba fogott, vagy pánt nélküli kis kabátkák. A kiegészítő kellékek fontosságát és összhangját divatszabálynak mondják. Képes riportunk ezt is jól szemlélteti. Nina Ricci: Piros és fehér csíkos, vagy zöld és fehér­kockás maxiruhák. Mindkettő keskenyebb, vagy szélesebb kihajtott gallérral, rövid ujjal, fehér bőrövvel készült. / Dior: Csinos redingot ka­bát piszkosszürke Staron ga- bardinból. Kétsorosán gom­bolt, oldalt két széles zseb­bel, hátul a kis dragonertől lefelé három kereszthajtással bővül. Ted Lapidus: A tervező, aki egyébként nem ellensége a maxinak, mégis ezt a ró­zsaszín miniruhát nevezte kedvencének. Érdemes meg­figyelni az úgynevezett „sejt­mintás” plasztronnt és mandzsettákat. Patou: A három modell jellegzetesen ábrázolja az idén divatos háromféle hosszúságot. Balról-jobbra fehér- és kékkockás maxiruba, középen piros gyapjúkrepp minimo- dell tengerészkék bőrdíszítéssel, a fekete alapon fehér­pettyes kétrészest pedig midi hosszúságúra tervezték. Jean Hercey: Fehér alapon kockás Moreau pikéből szabott nyári délutáni ruha. A felsőrészén a függőleges be­állításokhoz az anyagé - szoknyával ellenkező irányban szabták. Kovács Mária Receptek EPERPARFÉ: 5 tojás sár­gájából. fél liter tejjel és 25 deka porcukorral lassú tű­zön, vagy gőz fölött állandó keveréssel sűrű krémet fő­zünk, s kihűtjük. Közben háromnegyed kilónyi meg­tisztított epret szitán áttö­rünk és hozzákeverjük a ki­hűlt krémhez. Háromnegyed liter tejszínt kemény hab­bá verve elvegyítjük a krémmel. Üvegtányérkákba rakjuk és 2—3 órára hűtő- szekrénybe tesszük. Készít­hetjük málnából, őszi-, vagy kajszibarackból is. Készíthe­tünk vegyes parfét is. Fele­fele, vagy harmada arány­ban ízesíthetjük vaníliával, gyümölcssel, csokoládéval is. MÁLNAHAB: 30—40 deka gyümölcsöt porcelántálban jól összetörünk. (Ha nem szeretjük magvasan, át is passzírozhatjuk.) ízlés sze­rint 10—15 deka porcukorral édesítjük. 5 tojás fehérjéből kemény habot verünk, s hoz­závegyítjük a gyümölcspép­hez. Poharakba, vagy mély üvegtálakba rakjuk, a te­tejét tejszínhabbal, vagy cukrozott tojáshabbal és mál­naszemekkel díszítjük. Le­hűtve tálaljuk. Készíthetjük eperből, ribizliből, kajsziba­rackból, őszibarackból is. Babapiskótát, vagy házi ké­szítésű pískótatésztát adha­tunk mellé. LIKÖRÖS EPERKRÉM: Mély tányérkákat háromne­gyed részig megtöltünk meg­tisztított. cukrozott eperrel, s annyi cukrozott, áttört eper levét öntjük rá, hogy ne fed­je el teljesen a gyümölcsöt. Citromlével egy pohárka ko. nyakkal, rummal, vagy ízlés szerinti fűszeres aromájú li­kőrrel ízesítjük. A tetejére keményre vert, cukrozott tejszínhabot rakunk, néhány szem eperrel díszíthetjük és hideg helyen pár órát érlel­jük. BUNDÁS KAJSZIBA­RACK: Érett, nagy, húsos kajszibarackokat meghámo­zunk. Kettévágjuk, porcukor­ral jól meghintjük, s kicsit állni hagyjuk. Közben 4 to­jásból, 6 evőkanálnyi liszttel és kevés tejjel sűrű pala­csintatésztát készítünk. Egy kevés kis olvasztott vajat adunk hozzá, majd elve- gyítjük a tojások keményre vert habjával. A fél baracko­kat a tésztába mártva, evő­kanállal úgy rakjuk forró zsírba, hogy bőséges bundá­ja legyen. Mindkét oldalán pirosra sütve, vaníliás, vagy fahéjas porcukorral meg­hintve, forrón tálaljuk. HABOS GYÜMÖLCSLE­PÉNY : Másfél pohár lisztet, egy pohár cukorral, egy po­hár tejjel, egy egész tojás­sal, 5 deka vajjal, s egy fél adag sütőporral jól ösz- szedolgozunk. A tésztát vaj­jal kikent tepsiben félig megsütjük. Közben 30—40 delta gyümölcsöt megtisztí­tunk. (Lehet eper. meggy, málna, sárga- és őszibarack, szilva.) Szép sorjában, hogy az egész tésztát egyenletesen beborítsa, rárakjuk a félig megsütött tésztára. Meghint­jük kevés zsemlemorzsával és a gyümölcstől függően több-kevesebb porcukorral. (Ha kedveljük, szórhatunk rá egy kis törött fahéjat is, vagy darált diót.) A tetejét 2 tojás sárgájából keményre vert, kissé megcukrozott to­jáshabbal borítjúk és nem túl meleg sütőben szép pi­rosra sütjük. Horgászsarok Csalikészítés — szakszerűen A legelterjettebb ponty­csalogató „étel” a puhára főtt, illatos, aranysárga szí­nű szemes kukorica. Keve­sen tudják azonban, hogy elkészítése nem is olyan egyszerű. Legtöbben néhány óráig forralják a kukoricát és azt hiszik, a dolog ezzel el van intézve. Az ilyen ku­korica azonban kemény — ha rövid ideig volt a tűz felett, ha pedig sokáig, ak­kor szétreped. Langyos vízben legalább 24 óráig áztatni kell a ku­koricát, majd lassan felme­legítjük a fazekat, vigyázva, hogy a víz ne érje el a for- rási hőfokot. Így tartjuk fe­dő alatt párolva félnapon át (legcélszerűbb fémplatt- nit tenni a takarékra állí­tott gázra.) Ezután nagyobb lángra kapcsoljuk, hogy a fazék tartalma a fedő alatt lassan forrásnak induljon, a víz éppen hogy áramoljék a fazékban. Ha a víz túlságo­san elforr, másik fazékban melegítsünk vizet, forraljuk fél óráig, úgy öntsük fel, mert hideg vízzel feltöltve megkeményed / a kukorica. Ezután hagyjuk az egészet kihűlni — és nem túlságo­san repedt, belül krémsze- rűen lágy, csalizásra alkal­mas- kukoricához jutunk. Még jobb természetesen, ha kuktafazékban főzhetjük, ahol túlnyomással melegít­jük az előzőleg beáztatott kukoricát addig, amig a fa­zék fütyülni nem kezd. Nagy előnve. hoffv a gőz mivel a főzés zárt, rend- szeben történik, nem ragad­ja magával a kukorica za­matét, melyet a ponty tá­volról is „felfedez”. A főtt kukoricaszemeket saját főzővir.ében tartsuk, hi­deg vízbe ne tegyük, rnert megkeményedik. A kemény kukorica viszont magába zár­ja a zamatét. De azért is ká­ros. mert kapáskor meg­akadályozza az eredményes bevágást, a horog ugyanis a kemény kukoricán nem tud átfúródni. Egyébként a ku­korica — különösen ősszel — a hideg horgászvízben is megkeményedik. A fortélyos horgászok ezért hidegben öt- percenként cserélik a kuko­ricacsalit, és nem hiába! A repedt kukoricaszem is alkalmas csalizásra, legalább­is ha nem annyira repedt, hogy leessen a horogról. A repedt kukoricából jól áram­lik a zamat, a ponty tehát messziről megkeresi. A há­mozott kukoricaszerti sikeré­nek is ez a titka: zamata ha­tásosabban oldódik ki és jut el a pontyhoz. Egyesek a főzés meggyor­sítására lúgos anyagokat ad­nak a főzővíube, — helytele­nül — mert idegen ízt adnak a kukoricának és tönkrete­szik az illatanyagokat, tehát megfosztják a csalit a távha­tásától. Mások cukros vízben főzik a kukoricát, mert állí­tólag a pontyok „édesszá- júak”. Ennek sincs értelme, mert a horgászvízben a cu­kor pillanatokon belül kiol­dódik. Eredményes viszont a virágméz haszálata, mert az ilyen mézben lévő növényi illóolajok megzamatosítják a kukoricát, tehát távhatása fo­kozódik. Ha hosszabb időn át tárol­juk a főtt kukoricát, erjedés­nek indul, megsavanyodik. A legtöbb horgász ilyenkor fa­nyalogva kiönti, pedig a ponty kedveli az erjedt ku­koricát — ha még nem rot­hadt. Az erjedés megakadá­lyozására késhegynyi nát- riumbenzoicumot használha­tunk (patikában kapható). Kevesen tudják, hogy a ponty nem kedveli a dohány­szagot. A dohányosok tehát jól testiik, ha szappannal megmosott kézzel tűzik fel a csalit, mert a ponty nagyon érzékeny a riasztó hatáág anyagok iránt „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom