Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

* ©T&a KELET-MAGYARORSZAO 1970. fffln g Külpolitikai széljegyzet: Ez történt Olaszországban A Molinari-ügy nari annak idején — a többi v .. V ; \ _____ Aláírták a román— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést válság pedig nyilvánvalóan hátráltatja bármiféle reform bevezetését. A krízis kirob­bantásának további oka való­színűleg az, hogy a kormány ki akar térni a szakszerveze­tekkel való tárgyalások elől és szeretné meghiúsítani a szenátus tevékenységét, amely éppen a válás bevezetéséről tárgyalt. A helyzet súlyos és aggasz­tó Olaszországban, de pilla­natnyilag még nem drámai. Az általános sztrájk elmarad, a reformokért harcra kész dolgozó tömegek várnak, hogy a következő kormánnyal szemben vívják ki követelé­seiket. Római politikai körök a válság elhúzódására számí­tanak. Nincs kizárva az sem, hogy új parlamenti választá­sokat írnak ki. Bárhogy is alakul azonban, az új kor­mánynak is szembe kell néz­nie az ország gazdasági és szociális problémáival és nem hagyhatja figyelmen kivüJ azokat az erőket, amelyek a baloldal pártjainak vezetésé­vel Olaszország társadalmi megújulását követelik. között — bírósági ítélet nélkül végeztetett ki 114 francia ha­zafit. 1951-ben a francia had­bíróság Molinarit távollété­ben halálra ítélte. Ám a volt hitlerista páncélos tiszt kar­rierje Nyugat-Németországban azóta is fényesen halad előre, sőt felfelé ível. Brandték idegesek, vala­hányszor azt hallják, hogy hadügyminiszterük Helmuth Schmidt, a szociáldemokrata párt és a kormány jobbszár­nyához tartozik. Pedig ez a minősítés az eddigi tényeken alapszik. Még nem későr ha Schmidt megfelelő tanulságo­kat von le a Molinari-úgyből, ö maga változtathatja' meg a róla alkotott véleményt. Barangolás Bissau~Guineában íme, a szavanna. Társadalmi reformok meg­valósítását sürgető általános sztrájkra készült Olaszország, s helyette kormányválságba jutott. Rumor lemondása any- nyira váratlan volt, hogy még saját minisztereinek egy ré­szét is meglepte és súlyos bel­politikai helyzetet teremtett az országban. Ezt követően a három nagy szakszervezet fel­hívást tett közzé, amelyben felfüggesztette a július 7-re hirdetett általános sztrájkot. Röviden ez történt július 6- án késő délután Olaszország­ban. A fordulat annyira vá­ratlan volt, hogy az olasz rádió és tv esti adásában még kommentálni sem tudta az eseményeket. Csupán arra szorítkozott, hogy ismertesse Rumor Saragat államfőhöz intézett lemondó levelét, to­vábbá a politikai pártok első impresszióit a kormányválság­ró! Hűvös nyár van az idén Rómában, este pulóverben járnak az emberek, keddre azonban kiderült* hogy a hű­vös nyárban is hirtelen fel- fo i.sodhat a politikai hely­zet. Most úgy tűnik, ugyan­A revansizmus és a neofa- sizmus elleni harc szükséges­ségére hívta fel ismét a fi­gyelmet egy munkásgyűlésen mondott beszédében Max Reimann, — a még mindig betiltott — Németország Kom­munista Pártjának első titká­ra. Ha sok minden kedvezően változott is a múlt év ősze óta az NSZK-ban, nyilvánva­ló, hogy Reimann figyelmez­tetése időszerű. A Német Szo­cialista Egységpárt központi Lapja, a Neues Deutschland ugyancsak épp kedden szen­telt kommentárt a bonni ál­lamban fennálló jobboldali, reakciós veszélynek, elsősor­ban Strauss pártja, a CSU legutóbbi nürnbergi kongresz- szusával kapcsolatban. A fő baj azonban nem az, hogy az ellenzékben lévő Strauss és társai vissza akar­ják hozni a régi adenaueri hidegháborús politikát. Ennél nagyobb baj, hogy a Brandt— Scheel kormány változatlanul nem tanúsít egyértelmű ma­gatartást e veszéllyel szem­ben, továbbra is óvatosan fontolgató, hol előre, hol meg hátralépő politikájával aka­ratlanul is a veszélyt növeli, ahelyett, hogy megsemmisíte­né. íme, két friss példa e két­nyelvű politikára. Egyfelől — s ez pozitívum — ismét bíró­ság elé állítottak három há­borús bűnöst Münchenben, újból az igazságszolgáltatás eié került három tömeggyil- kos SS-tiszt, akik — ennyi idő elmúltával — azt hitték. — Maga honnan sEedté, hogy gyilkosság történt — forr i a hírhozóhoz, aki ép­pen il akart szelein!. — Úgy nézett ki... Seóltam hozzá, nem felelt... Nem mertem hozzányúlni... — Hölgyem, szálljon be a kocsiba — mondta Kovács, mert a tömegben többen ne­vetgélni kezdtek. — Igazán lehetne már egy Volgájuk. Ezzel a Moszkvics- csal nem sokra mennek — jópofáskodott a nő. — Még mindig jobb, mint a hullaszállító — morogta Kovács. Ahogy beértek a kapitány­ságra, a telefonhoz ugrott és a gyilkossági csoportot kérte: — Itt Kovács hadnagy... — Hadnagy elvtárs jelen­tem — hallotta a kagylóból —, a csoport két kocsival el­indult. Perceken bélül Ott lefimek. ,. .Kovács lecsapta a kagylót. csak neki kell gyűrköznie annak, aki Olaszország poli­tikai problémáit rendbe sze­retné tenni. A baloldal reg­geli lapjai „sötét” válságnak nevezik a krízist, minthogy előkészítésének körülményei mindeddig homályosak. A kormányválságot nem előzte meg semmiféle parlamenti vita, s Rumor miniszterelnök koalíciós partnerei közül elő­zetesen még csak nem is tá­jékoztatta a szocialistákat le­mondási szándékáról. Római politikai körök szerint ebből az következik, — amint ezt a baloldal lapjai meg is álla­pítják —, hogy a jelenlegi manőver jobbratolódást kíván előkészíteni az olasz belpoli­tikában. A feszültséget növeli, hogy a kereszténydemokraták jobb­szárnya és a szociáldemokrata párt mindezt oly helyzetben kívánná elérni, amikor a szakszervezetek, a baloldal, a népi erők, tehát a közvéle­mény nagy többsége egyre erősebb nyomást gyakorol a kormányra a reformok meg­valósításáért, a szociális hely­zet javításáért. A kormány­már végképp megúszták 25— 30 évvel ezelőtt elkövetett gaztetteiket. Ugyanakkor még mindig aktiv tábornoka a nyugatné­met hadseregnek, a Bundes- wehrnek az a Molinari gene­rális, akinek bíróság elé állí­tását Franciaország demokra­tikus érzelmű közvéleménye követeli —, de a nyugatnémet közvélemény demokratikus része is. Egy évvel ezelőtt bi­zottságot állítottak fel Fran­ciaországban Molinari tábor­nok háborús bűnös múltjának kivizsgálására, s noha a bizo­nyítékok serege megcáfolha­tatlan, a tábornok ma is a Bundeswehr 4. számú katonai körzetének parancsnoka. Moli­A szovjet párt- és kor­mányküldöttség, amely Alek- szej Kosziginnek, a miniszter- tanács elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tag­jának vezetésével hivatalos baráti látogatáson Romániá ban tartózkodik, kedden dél­előtt Ploestibe utazott. A sxovjet küldöttség felkere­sett egy kőolajkombinátot és egy kőolajipari felszereléseket gyártó üzemet. — Tulajdonképpen mi tör­tént magával? — fordult a nőhöz. — Nem is tudom .. Sétál­tam, hirtelen úgy éreztem, hogy minden eltávolodik tő­lem, a fák forogni kezdtek, majd mintha hirtelen besö- t-.edett volna... Jelzem, vol­tam már így néhányszor Nem gondolja, hogy vérsze­gény vagyok? — Most már jobban van? — Tökéletesen. És meg is értein magát, hogy ideges. B.rios azt hitte, hogy a sza- tír támadott meg. Na de, még csak az kellene. Tudnám, hogy mi a teendő. Tudja, en­gem jól nevelt az én anyu­kám. Tudom én, hogyan kel! védekezni. Egy jól irányzott rúgás és a suatír nem szatír többé . Tudja mit? Én vál­lalom, hogy lépré csalom ma­guknak azt a fickót. — Óriási ötlet — mondta elgondolkodva Kovács. Kedden a román államta­nács épületében aláírták a román—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A szerződés aláírása után Mau­rer és Koszigin beszédet mon. dott. Délután a kongresszusi palota nagytermében nagy­gyűlésre került sor, ahol a két ország miniszterelnöke beszélt. — Nos, megcsináljuk? — Nem. Most szépen men­jen haza és legközelebb, le­hetőleg az SZTK előtt legyen rosszul... Nem sokkal később hívatta a városi rendőrkapitány. — Gratulálok fiam... Ja­vaslom, hogyha szép írása van, kérje át magát a sze­mélyazonossági igazolványok alosztályára... Különben kö­zölnöm kell magával, hogy a nyomozás vezetését holnap átveszi magától Farkas őr­nagy elvtárs, á rhégyei kapi­tányságról... — És velem mi lesz? — Segít neki... Magát fog­ja elküldeni cigarettáért... — mondta az öreg. — Én na­gyon sajnálom magát... Pec­hes r. Én nem bánnám hogyha el tudta volna fogni azt a szatírt. Vagy legalább ma elfogná. Még van körül­belül 18 órája... 1. A szavannán keresztül Más gyarmaton felháborí­tó, ha nincs út. Otthon per­sze széles autósztrádát épí­tettek maguknak az európai urak, Afrikába már nem jutott aszfaltút... Portugália gyarmatain még ezt, a ha ragot sem érzi az ember. Ez a nyomorult kis ország ott­hon is csak ott épített ren des utakat, ahol a gazdasá­gi élet, vagy az idegenfor­galom nagyon megkívánja Tras-os-Montesban minden­esetre rosszabbak, mint az Azori-szigeteken, ahol nagy ápierikai támaszpontok van­nak. Hogyan épített volna ezen a szegény, gazdasági­lag sem valami jelentős kis gyarmatán, amelyet a rab- szolgakcreskedelem megszű­nése • ’ már csak presz- tizsokctioól tart fenn. A sza­vannán széles út nem vezet keresztül. Keskeny, kemény­re taposott, ösvényeken köz­lekedik itt a vándor; ennek hossza azonhan sok ezer kilométer Minden telephez, mindén folyóhoz, még az er­Visszanient az irodájába. — Sípos! Azonnal kerítse elő nekem Csontost! Ez a Csontos egy fiatal rendőr volt. Lányos képe miatt Ágikának csúfolták. Esvsrer egy műkedvelő elő­adáson lányszerepben lépett fel és a közönségnek fogalma sem volt róla, hogy a tűzről pattant kislány — fiú. Megjött Csontos. — Ide figyeljen, Ágika. Ne­gyedóra múlva jelentkezik nálam női ruhában. De olyan csinos legyen, hogy én is ma­gába szeressek... — Na de, hadnagy elvtárs .. — Telik az idő, Csontos elvtárs... — Mi lesz ebből? — Színjátszó előadás. Ma­ga lesz a kaméliás hölgy. Kovács tudta, hogy ez olyan lépés, mint amikor a kártyás a huszonegyben tizenkilencre még kér egy lapot. De nem volt más választása. Nem telt el negyedóra, és megjött Csontos, összecsap­ta tűsarkas cipőjét. — Hadnagy élvtárs, jelen­tem... — Foglaljon helyet, kisasz- szony... — mosolygott Ko­vács. (Folytatjuk) dő mélyén rejtőző hűvös forráshoz is eljuthat, aki kiismeri magát az ösvények útvesztőjében. Vezetőim és kísérőim tár­saságáéban ezért vágtam ne­ki vidáman Bissau-Guinea ösvényeinek. Az egész or­szág egyetlen parkos szavan­na. Fél éven keresztül kap valami csapadékot. A másik - fél év azonban száraz Ilyenkor a rekkenő meleg­ben elszárad az edzett elé- íántfű, de még a vadcukor­nád is. Májustól már sárgás­zöld, halott növényzetet szánt végig a tenger felől felkelt meleg szél. Örök. zizegés és zörgés tölti be a szavannát. De az ember fü­le gyorsan megszokja ezt a neszt, akár a szobában ke­tyegő ébresztőóráét, és ha egy pillanatra megáll, úgy tűnik, mintha végtelen csend honolna. A szavanna nem egyhan­gú. A földrajzkönyvek úgy jellemzik, mint az őserdő és a sivatag közötti átmene­tet. Ahogy az ősvadont a sok eső, a pusztaságot az örök szárazság, a szavannát a kettő találkozása hozza létre. Olyan helyzetben van a csapadékkal, akár a kis keresetű nagycsaládos em­ber az élelemmel: az éhen- haláshoz sok, a megmara­dáshoz kevés. Ahogy az em­ber végigtrappol a végnél­küli ösvényen, szüntelenül az élet és az elmúlás ösz- szecsapását látja. A nyári szavannának több köze van az elmúláshoz, mint az élethez. Európában ilyenkor minden csupa vi­rág. A fákon már ott érik a munka jutalma, az ízes gyümölcs Afrikában az ál­latok is elvándorolnak a kiszáradt mezőkről, és be­húzódnak az erdőbe. A ma- iomkenvériát is megviseli a szárazság. Leveleinek színe megfakul, a levelek petv- hüdten lógnak le az ágról. A réthez képest azonban més ebben az állapotban is üdének mondható: gvökér- rete r # 'árit ttié'vsé®''? ha­tol a töld alá. Leiiebb és léjjébb ereszti szálait, amíg csak nedvességét nem talál. Pófoncsanott uborkára em­lékeztető termésével meg át­segíti az ágatokat a nebéz időszakon Van o1,ran fa. amei’-en nagv keselyük szá­zai ütöttek tanyát. Dögöt, apró emlőst, nem talalnals ezekben az istenverte hó» napokban, így beérik ma­jomkenyérrel. Másik fán majomcsalád rakott fészket. A vidám csimpánzcsaládot azonban hiába keresi benne az ember. A fészek messzi­ről elárulja, miféle gazda foglalta el a majomkenyér- fát. A száraz időszakban a • fára mászó párduc és óriás­kígyó "is -bajba sodorhatja a csimpánzok a fegyveres em­berről nem is szólva. Ezért a csimpánz minden reggel új fészket rak. A régi­be csak ritkán tér vissza, pihenni. A forrás, a patak — a száraz szavannán ez az élet. Ide jár szorniának enyhíté­sére a tigris. A vízből kie­melkedő kövekről isznak na­ponta ötször is a tikkadt madarak. Ha á hosszú lábú antilop riem bírja már az éjjel is, nappal is gyötrő meleget, a partról beugrik a „hús” 25—30 fokos patak­ba, és ügyesen lubickol, de sose túl messze a parttól. A patak medre a közepe táján elmélyül. Ott a krokódilus az úr; iaj annak, aki a bi­rodalmába téved. Kísérőim a kötéltáncos biztonságával sétálnak át a túloldalra a széles patak medre fölé döntött ólajpálma törzsén. Meg Veil várni, mig átérnek, mert a pálma­fa rugalmasan mozog fel-le, lépteik nyomán. A part ma­gas; 6—8 méternyire a fa alatt folyik el a víz. Vi­gasztalnak: a krokodilus gyáva állat, fél az ember­től. Ha él is ebben á víz­ben, most elhúzódott. Csak rajta, mintha sétatéren jár­nék. Lassan, lépésenként köve­tem őket. Az' ingem, mire -átérek, nedvesebb a verí­téktől, mintha átúsztam vol­na a patakot. A túloldalon már nincs messze a falu. Lé lehet ül­ni; a hosszú úton felsebese- dett lábak hálásan duzzad­nak meg a gyepágyon. A mennyezetről lámpa he­lyett puska lóg le. Éz hadműveleti terület. Fel­szabadult föld, ahonnan már elköltözött az ellenség, a portugál gyarmatosító '’adsereg. Következik: Igényék Bur- kelénben. Máté György Ősz Ferenc: (8.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom