Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

1970. júl* 29. RELET-MAGYARORSZÄO 5. «Ida! A aegszámlált ember II. hmek, vándorok,városok A népesség összeírásakor nerrcsupán az élők számának memdakolása a cél, hanem az s, vajon milyen e népes­sé összetétele? Ezerféle cso- pftosítás kínálkozik — isko- 1? végzettség, foglalkozás, fb. —, de a két legfőbb, s :emzetközileg általános: a sor, és a nem szerinti össze­tétel. Előbbitől el kell tekin­tenünk, mert az idevágó ada­tokat most dolgozzák fel, utóbbiakét viszont már publi­kálták. Hazánkban valamennyi népszámláláskor nőtöbbletet állapíthattak meg. Igaz, a század kezdetekor — 1900- ban 1005 nő jutott ezer férfire — e többlet még minimális volt, az első világháborút kö­vetően viszont folyamatosan emelkedett. A csúcs a máso­dik világháborút követő első népszámláláskor. 1949-ben mutatkozott, 1081 nő jutott ezer férfire. Azóta némi ki­egyenlítődés megy végbe, e mutató 1960-ban 1073, 1970- ben 1067 volt. (Igaz, a múlt­ban sok országban, hazánk­ban is egy időben, a női né­pességet nem számlálták meg, az „ember” jelzőt még az összeíróívben is csupán a férfiak birtokolhatták... Az országban Budapesten jut a legtöbb nő: ezer férfire 1165. Utána Szegeden — 1158 —, majd Kaposvárott — 1137. A fiatal, újonnan keletkezett városokban e mutató jóval szerényebb, sőt öt helyen — Ajkán, Kazincbarcikán, Oroszlányban, Leninvárosban, s Várpalotán — ezer férfire ezernél kevesebb nő jut! Le­ninvárosban (Tiszaszeder- kényben) például mindössze 831. Igen, mint a csepp a ten­gert, ez is tükrözi: a férfiak a honfoglalók. A megyéket tekintve va­lamennyiben ezer férfire 1100-nál kevesebb nő jut. A legtöbb Somogybán — 1079 —, majd Zalában — 1068 —. s Hevesben (1067). Ezzel szemben Komárom megyében mindössze 1009, Veszprémben 1016, s Hajdú-Biharban 1018 nő jut ezer férfire. Az előző cikkben utaltunk arra, hogy részletesen is megismerkedünk a népesség növekedésének forrásaival Két fő forrás létezik, s ezek a természetes szaporodás, illetve az ország­ba máshonnét letelepültek. A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog béke­időkben!” — nem volt túl nagy: 51,5 ezret tett ki. 1949- ben 84,6 ezret. A csúcsot 1954-ben érte el — 223,3 ezer élveszületés és 106,6 ezer ha­lálozás egyenlegeként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a legkisebb a természetes szaporodás, mind­össze 21,7 ezerre rúgott. 1966 óta lassú emelkedést állapít­hatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer —, s így 1960—1969 között a tényleges szaporodás 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két népszámlálás végrehajtása közötti évtizedben. Az egész után vegyük sorra a részleteket, hisz’ akad kö­zöttük elgondolkoztató épp­úgy, mint örömteljes, 1960 és 1969 között a természetes szaporodás csak Budapesten volt negatív előjelű. (Többen haltak meg tehát, mint amennyien születtek.) Másutt erősen eltérő értékeket álla­píthatunk meg. A legmaga­sabb Szabolcs-Szatmár me­gyében volt a természetes népszaporodás, a népesség 9,6 százalékára rúgott. Ezt kö­vetően Hajdú-Biharban — 7,4, s Miskolc városban (7,0). A legalacsonyabb — a már említett Budapesten kívül — Szegeden — 0,5 —, Somogy megyében — 0,6 — s Csong- rád megyében (0,9). A kisebb járási jogú városok közül szembetűnő — és örömteljes — amit éves nők.) 1960 és 1969 kö­zött Budapest vándorlási kü­lönböze te 153 ezer főre rú­gott. A megyei jogú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyanez idő alatt viszont 403 ezer lélekkel csökkent... Százalékos arány­ban mérlegelve: a főváros népességének 8,5 százalékát tette ki a vándorlási külön­bözet, a megyei jogú váro­soknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gyarapodás —, a többi városnál pedig 9,4, míg a községek népességük 6,9 százalékát veszítették el a városok vonzereje következ­tében. Az ország 19 megyéjéből kilencben nőtt, tízben csök­kent a népesség. (1949 és 1960 között még csak öt olyan megye volt, amelyben mér­séklődött a népesség száma!) A vándorlási különbözet mindössze három megyében pozitív előjelű — Pest, Ko­márom, Fejér — a többiben több volt az el-, mint az oda- vándorló. A legnagyobb Nagy gond vándorlási veszteséget a fiatal települések produkálnak. A listát Lenin- város vezeti, a népesség 30,1 százalékára rúgó természetes népszaporulattal, majd Ka­zincbarcika — 22,3 —, s Oroszlány — 17,7 — a sor­rend. Nem véletlen, hogy a továbbiakban is a városok új nemzedékének képviselői: Aj­ka. Dunaújváros. Komló. Űzd, Várpalota... , míg a lista másik végén Gyulát, Makót, Orosházát, Szarvast, Baját, Balassagyarmatot találjuk. Amint írtuk: a természetes szaporodás az egyik tényező a tényleges népességnöveke­dés, illetve csökkenés össze­tevőjében. A másik a vándor­lási különbözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakos­sága hazánkban, az útra kelt állampolgárok célja nagy többségben a főváros vagy va­lamelyik fejlődőben lévő vá­ros. (Érdekesség, hogy a ván­dorlások több évré terjedő, havi részletezésű adatait vizs­gálva megállapíthatjuk: már­cius és áprilisban, illetve ok­tóber és novemberben mo­zognak a legtöbben az ország területén, nagy többségükben munkaképes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—30 a népesség 11,9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szenved­te el, majd ezt követően Sza­bolcs-Szatmár (8,6 százalék). Ha most ezek után a tény­leges szaporodást tekintjük — tehát a természetes szaporo­dás, valamint a vándorlási különbözet egyenlegét — ak­kor százalékosan — mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok kö­zül Pécs lakossága növekedett a leggyorsabban: 26,6 száza­lékkal. A további sorrend: Miskolc, Szeged, Debrecen és Budapest, míg a megyék kö­zül Komárom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt követően Pest és Fejér. A lista másik végén Békés és Hajdú-Bihar megyét találjuk — népességük tényleges fo­gyása egyaránt 4,5 százalék — majd Tolnát. A járási jogú városok közül legnagyobb lép­tékkel Leninváros lakossága gyarapodott — 220 százalék­kal —, majd Kazincbarcika és Dunaújváros. Negatív előjel­lel, tehát tényleges lakosság­fogyással szerepel Turkeve — 8,6 százalék — Mezőtúr, Haj­dúböszörmény, Csongrád, Hajdúnánás, Hódmezővásár­hely, Jászberény, Kapuvár, Karcag, Kisújszállás és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári járás szen­vedte el a legnagyobb vér- veszteséget: népessége 1960 és 1969 között 13 százalékkal csökkent... Következik: Hol és hogyan lakunk? Mészáros Ottó és felelősség Egészségügyi ellenőrök tapasztalatai az árvizes szükségkonyhákról Ki vitatná, hogy a gondo­kon túl óriási felelősség is emberek százainak, ezreinek étkeztetéséről gondoskodni. Most Szatmárban, a megcsen- desült folyók mentén a hely­reállítási munkán dolgozó sok ezer építő mindennapi ételét főzik meglehetősen al­kalmi, szükségkörülmények között. Olyan konyhákon, melyek egyik napról a má­sikra települtek egy-egy fa­luba. Kondérok az udvaron Nincs mindenütt szövetke­zeti étterem, konyha. Ahol pedig volt is a napközinek, óvodának konyhája, a szük­ség ott is kiszorította a sza­kácsnőket az udvarra. A konyhák kicsik, a megszokott létszám többszörösére főznek most. Óriási kondérokban fő a leves, a főzelék a szabad­ban, napjainkban általában 200 személyre egy-egy he­lyen. Mindenütt arra töreked­nek, ha mód van rá, meg­szüntessék az ideiglenes konyhákat, s központosítják a főzést. Előre gyártott panelek­ből „ütik össze” az étterem, konyha összkomfortos épüle­tét (raktárakkal, előkészítő helyiségekkel), mint például Nábrádon. Gyakori a sátoros megoldás. Kérsemjénben — külső segítség jött, hogy részt, vállaljon e gondból is, — a Bakony vidéki Vendéglá­tóipari Vállalat ugyancsak sátorban dolgozik. Az étel tápláló, változatos A rendkívüli körülmények között alkalmasak a célra: tápláló, (és választékos!) me­leg ételhez jutnak a nagy munka résztvevői. így látják1 ezt a megyei KÖJÁL munka­társai, akiknek ezekben a hetekben, hónapokban szin­te elsőrendű feladatuk, hogy folyamatosan ellenőrizzék az árvíz sújtotta területen lé­tesült tömegétkeztetési helyek rendjét, tisztaságát, az egész­ségügyi előírások betartását. Mellettük rendszeresen jár­ják a községeket a járási egészségügyi szervek dolgo­zói. Talán soha ilyen nehéz nem volt az ő munkájuk. Anélkül, hogy megalkudná­nak a szükséghelyzettel — hiszen ilyen körülmények kö­zött még fokozottabban be Szabó László—Sólyom József: Ciceró jele 8, — Eszerint Ciceró nem egyedül végzi az okmányok fényképezését... — mondta a fotósnak, aki ugyanolyan hírszerző tiszt volt mint ö Agyában villámgyorsan ker­gették egymást a gondolatok Ciceró korábban azt mondta, hogy az okmányok fényké­pezését teljesen egyedül ké­szíti, mégpedig akkor, ami­kor a nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részletesen el is mondta, ho­gyan hajtja végre az akci­ót. A nagykövet, aki rend­szeresen altatót szed. s ezért gyorsan elalszik, már ko­rábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az idő­ben tisztítsa és vasalja ki a ruháit... Ruhatisztítás alatt Ciceró kiveszi a zsebből a kulcsokat, kinyitja a páncél- szekrényt, kiszedi az okmá­nyokat és erős megvilágítás mellett égy Leica fényképe- aőgéppel elkészíti a repro­dukciót. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fotótechnikust, s megpró­bálta rekonstruáltatni vele Ciceró fotózási módszereit. — Ha én az okmányt fo­gom, lehetséges, hogy saját- magam fényképezem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényké­pezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghezvinnie. hogy mu­tató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Ciceró által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahány­szor fel kénzel akarta a gé­pet elkattintani. mindany- nyiszor elmozdult. Az vi­szont teljesen valószínűtlen, hogy Ciceró állványos mód­szerrel fényképezzen... Nem­csak azért, mert ez kompit-' káltabb, as azt jelentene, hogy neki kellene beállnia a rögzített lencse elé és talá­lomra fényképezni a kópiát, hanem azért is. mert ez nagy mozgással jár... Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Ciceró nem egyedül készíti a fényképfelvételeket, A két ujj mindenképpen két em­ber jelenlétére utal... Esze­rint tehát Ciceró hazudott... Mojzisch máris a követség távirászszobá jába rohant és diktálta a Berlinbe külden­dő szöveget: „Megállapítot­tam, hogv Ciceró nem egye­dül fényképezi az okmányo­kat Az egyik kópián két ujj, a mutató és középső ujj lát­ható. Korábban azt mondta, hogv mindent érvedül csi­nál. Utasítást kérek.” Rövidesen megérkezett a válasz: ..Számon kérni Cice­rótól. hogy mért hazudott. A-r okmányok valódiaknak látszanak, a führer minde­gyiket küiön-külön is látni akarja.” Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezek­nek az okmányoknak olvasá­sában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncep­cióit látta igazoltnak... S bár kétségtelenné vált, hogy Ci­ceró becsapta az összekötő­jét, az továbbra is sürgette nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt. odáig ment a dolog, hogy Mojzisch uta­sította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével ké­szítsen Ienyomatot a nagy­követ széfkulcsairól, másolat készül róla. S mindjárt át is adott, neki egy különleges viaszt, maid megfelelő hasz­nálati utasítással látta el, hogvan készítse el a lenyo­mató!. s hogvan helyezze el a speciális dobozba. Ennek során kérte számon Mojzisch a legutóbbi filmanyagnál ta­pasztalt „különlegességet”; Ciceró két uiiát... De az inas ezzel ütötte el a dolgot: — Elhiheti nekem. hogy egyedül csinálom,. Amikor felállítom a gépet az asztal­ra, az okmányt pedig egy megdöntött könyvnek tá­masztottam, a két útiammal meg kellett fognom, hogy le ne csússzon. (Folytatjuk) kell tartani és tartatni az előírásokat — tudomásul kell venniük: a sátor nem másod- osztályú étterem. Ezúttal in­kább a meggyőzés eszközé­vel figyelmeztetnek a hibák­ra : ha legközelebb jönnek, ez vagy az másként legyen. S az a tapasztalatuk, ez elég ÍS- Az építők étkeztetéséről gondoskodók — legyen az be­szerző, szakács, vagy takarí­tó — a konyhákon is erejü­kön felül dolgoznak az em­berek. Felelősséggel látják el megnövekedett feladatu­kat. Ha figyelmeztetést kap­nak, azonnal végrehajtják azt. Rend és tisztaság Az ellenőrzések pedig na­gyon alaposak, a legapróbb részletre is kiterjednek. Szi­gorúan ellenőrzik a három­szori mosogatást: zsiroldósze- res vízben, utána hípósban, majd forró vizes utánöblítés a követelmény. A konyhák kö­vét, — ahol van — a falát is hipós vízzel kell lemosni rendszeresen. A konyhák nem tárolnak napokra nyers­anyagot, folyamatosan kap­ják a friss főznivalót. Ennek ellenére a különböző rendel­tetésű raktárak, előkészítő helyiségek kialakítását meg­követeli a KÖJÁL. A szatmári tapasztalatokra hivatkozva mondják az ellen­őrök: itt most bebizonyoso­dott, hogy a felelőtlenség, a rossz, helytelen tárolás, az előre készletezés az okai az éttermi ételmérgezéseknek. Itt a szükségkonyhákon, a leg­nagyobb nyári kánikula ide­jén egyetlen fertőzési tünet, vagy ételmérgezés még nem fordult elő. K. E. LAPSZELEN Csak a háziasszony?... Kérdés — sajnos szónoki kérdés, választ nem nagyon remélünk —. vajon mindent a háziasszonyoknak kell megfizetni ? Vajon rizikóvál­lalás létezik-e kereskedel­münknek abban a részlegei­ben, ahol az apró minden­napi közszükségleti cikkeket szerzik be a vásárlók. A kérdéshez néhány il­lusztráció (sok száz közül): Hétfő, sóstói strand, büfé. — Van kifli? — Van. — De kérem, ez legalább kétnapos. — Igen. egész héten ilyen lesz. Nem kérdeztük, de látva az óriási kupac kiflit, bizto­sak vagyunk abban. hogy szombaton, igen helyesen, kánikulai vasárnapra számít­va rendeltek ennyit. Mint is­meretes. hideg vasárnap lett. Most azért egész héten („eszi, nem eszi...”) ezt vásárolják. Vagyis az időjárás szeszé­lyét a strandolónak kötele­ző kézpénzben honorálni ? A lap nemrégiben megbí­rálta a tejfölt, jóleső önkri­tika következett, sőt intézke­dés. Észrevehetően jobb lett a tejföl. Ezzel szemben két hete avas vaj kapható az üzle­tekben. (..Eszi. nem eszi...’.) Úgy látszik, mindent megfe­lelő minőségben nem tudunk egyidőben gyártani. Nem is­merjük az okokat, csak a végeredményt: a háziasszony­nak kell fedezni valakiknek a hibájából piacra került él­vezhetetlen áru költségét. MÉK-pavilon. A paradi­csomban néhány félig rot­hadt kerül. Kicserélik, da sértődötten. — Most csak 4 forint az ára, nekünk ezt is el kell ad­ni... Kicsi dolgok, lehet hogy ki­csinyesség szóvá tenni? (-s) \ férfiak feledékenyebbek A vonaton leggyakrabban elhagyott tárgyak: táska, kalap, demizson, esernyő és rádió Feledékeny emberek tucat­jai hagyja értéktárgyait a vonatokon utazásikor. Eze­ket a MÁV dolgozói össze­gyűjtik és megfelelő igazolás ellenében jogos tulajdonosa­iknak visszaadják. A nyír­egyházi MÁV-állomás gyűj­tőhelyén a talált tárgyakat két hétig őrzik. Utána a debreceni igazgatósághoz szállítják. Itt három hónapig vehetik még át tárgyaikat a tulajdonosok. Ha ekkor sem jelentkeznek értük, értékesí­tik a Bizományi Áruházak­nak. A feledékeny utasok több­sége férfi. Gyakran felejtik kalapjukat, táskájukat a vo­natokon. A nő<k általában esernyőjükről, zsebrádiójuk­ról feledkeznek meg. de nem ritka a női kesztyű sem. Évente mintegy 1000—1200 esernyőt találnak meg a sze­relvényeken. Amint javul az idő, valóságos esernyöinvá- zió van a begyűjtött tárgyak között. A talált tárgyak osztályán átnézik a csomagokat, lel­tárba veszik a bennük talált értékeket és ha esetleg cí­met találnak, akkor értesítik a tulajdonost. A legtöbb tárgyat hét vé­geken szolgáltatják be a be­csületes megtalálók. Ekkor gyakran találnak orkánokat és demizsonokat. Az utóbbia­kat rendszerint üresen. Egyik alkalomkor táskáját felejtette a vonaton egy fér- ‘ fi. Hálálkodva vette át a megőrzőhelyen, restelkedett, hogy ez vele előfordult. Pár napra rá az anyósa jött el helyette, hogy a vonaton fe­lejtett sálat .hazavigye a másodszor is feledékeny fér­finek. Gyakori, hogy nem keresik tulajdonosaik az elvesztett értékeket. így az elmúlt év folyamán több száz zsebrádi­ót értékesített a MÁV a Bizományi Áruházaknak. A napokban öt esernyőt, három kalapot, egy pár cipőt.. és több táskát tele ruhane­műkkel. adtak le a becsüle­tes megtalálók. Várják, ie- lentkeznek-e értük a tulajdo­nosok? B. O. Automata forgalomirányító Megkezdték a MÁV első központi forgalomirányító berendezésének szerelését a Szerencs—nyíregyházi vonal Mezőzombor—N y íregy há za közötti szakaszán. A szoviel berendezéssel automatikusan vezérelhető a 45 kilométeres vasútvonal 8 állomásának for­galma. Az automatát — mely a váltóállítástól a Jel­zőlámpák kapcsolásáig min­den forgalomirányítási és forgalombiztonsági feladatot fellát — fegyetlfen forgalom­irányító kezeli majd. a MÁV Debreceni Igazgatósá­gának székházában lévő központi vezérlőteremből. A biztosító berendezés üzem­be helyezését jövő nyárra ter­vezik. A közeljövőben a MÁV újabb központi forga­lomirányító berendezéseket vásárol az NDK-tól és a Szovjetuniótól, sőt. itthon is készül maid ilyen berendezés. Legközelebb a dél-balatoni vonalat automatizálja a MÁV„

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom