Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

MTW. július 29. KELET-MAGYARORSZÁG Szamosközért Miké, vagy Királyház! csinálta ? Változások Máriapócson HETVENNÉGY NAPJA, hogy rátört a víz a múlt ne­héz örökségét már-már fel­számoló szatmári tájra. A Balaton nagyságú tengerhez emberek ezrei, gépek százai vonultak fel. A soha nem ta­pasztalt összefogás, technikai felkészültség árán megmene­kült a szamosközi ember, de az elemek leromboltak ötezer házat, megsemmisítettek utat, iskolát, művelődési otthont, óvodát, tsz-központot és épü­leteket, tönkretették az idei termést. A kár óriási, a számítások Szerint két és fél milliárdos. De a társadalom összefogá­sa is óriási méretű. Akikor, már az első napokban elhang­zott a felhívás: „Minden le­hetőt elkövetünk Szamos­közért!” Nem volt az ország­nak olyan sarka, városa, köz­sége, tanyája, üzeme, tsz-e, iskolája, intézménye, amely­ben ne gyűjtöttek volna taka­rót, ruhaneműt, edényt és pénzt, bútort és takarmányt A Szamosköz tragédiája min­den állampolgár legszemélye­sebb ügye lett. Emlékezzünk csak: akkor, már akkor azt mondtuk, hogy ez a táj újjá­épül, szebb lesz, mint valaha Elhangzott, hogy őszre minden szamosközi árvíz súj­totta család feje fölött fedél ítész. NAGYON NAGY DOLOG ötezer otthont újjáépíteni, 3—4 ezret lakhatóvá tenni — még egy gazdag, nagy or­szágnak is becsületére válna. Milyen óriási áldozat ez a mi hazánktól, amely szűkén van az anyagi eszközöknek, az építőipari anyagoknak, erőknek e kártól függetlenül is évek óta! Hetvennégy nap telt el a vészterhes esemény óta, s el kell menni Szatmárba ahhoz, hogy lássuk: épülnek a házak, nőnek a falak, mind több a színes szalagokkal díszített ág a téglák tetején. De nehogy valaki is azt ' higgye, hogy minden megy önmagától, hogy csak az ár ellen küzdeni volt az igazán nagy dolog, a hősiesség, építe­ni már nem. i Az újjáépítés hatalmas energiákat köt le, nagyfokú szervezettséget, s legalább olyan méretű összefogást kí­ván, mint az árvédelem. Azon - .. ===== r — Mindenekelőtt kérhe­tek valamit? _ ??? — A nevemet ne írd le. Nem, még a kezdőbetűket sem. írd személytelenül. Tu­dom, hogy szép vagyok, és azt is, hogy nagyon ritka do­log így, 4 év kollégium után is „olyannak” lenni. Ártat­lannak. Nem, nem szűznek. Ezért a szóért magáért is ki­nevetnek. Igaza van a könyvíró nő­gyógyásznak, odahaza ina- ga a téma nem tabu. Lega­lábbis, amíg úgy tudják, hogy a gyerek nem hallja, vagy nem érti. De a kis magántu­lajdon létbizonytalansága, — bocsáss meg, közgazdasági technikumba jártam — a „mid lesz, ha már az se” — rám is hatott, amíg attól a környezettől meg nem szaba­dultam. És ez a belső fel- szabadulás maga sem ment olyan simán. Képzelj el egy nagyszerű, csodálkozó falusi kislányt, amint bekerül a nagyvárosba, kollégiumba, idegen lányok közé. Egészen más, újfajta társaságba. Ott­hon? Legfeljebb abban ver­senyeztünk, kinek van több Zorán-képe, és a fiúkról csak dolgozik most az ország, hogy november 15-ig álljanak a házak, s egy szoba-konyha beköltözhető legyen. Nem ke­vés a gát, az akadály, a prob­léma. A párt és a kormány veze­tőinek legutóbbi látogatása­kor elhangzott, hogy lassú az anyagok odaérkezése, a vago­nok ki- és berakása. Az épít­kezéseknél hiányzik a kismé­retű tégla, a folyami kavics, a földutak mentén még nem kezdődtek meg az otthonok újjáépítési munkái. Pedig ha beköszönt az esős ősz, már nem könnyű megközelíteni sem ezeket az utcákat. Az is­kolák, középületek — ame­lyek csak a családi házak után jönnek — hiányoznak, s a szeptemberi iskolaindítást sok helyen barakkokban, vagy másik községben lehet megol­dani. Ma még egy hónapig ott vannak a diákok a vagonpa­kolásnál, az építőtáborokban, de mi lesz azután? Erejéhez, lehetőségeihez mérten segít-e az újjáépítésben a megye? Kevés a gép. A vasárnapi, az éjszakai rakodás szinte isme­retlen volt még néhány napja is. Meg kell oldani e közsé­gekben a közművesítést, a vil­lamosítást, az utak építését. Otthont kell adni azoknak is, akik addig a tulajdonossal laktak egy házban mint csa­ládtagok, vagy főbérlők. Az árvizes területeken a kutak nagy része fertőzötté vált, új kutakat, vízműveket kell épí­teni. Mind kopmlex probléma. JÓ-VOLT HALLANI- a legutóbbi tárgyalásokon, hogy a kormány változatlanul nagy figyelmet fordít e gondok megszüntetésére. Folyamato­san helyreállítja a megrongá­lódott utakat a KPM, Szat- már több mint 400 -kilométe­ren kap korszerű utat. Meg­oldják a terület vasúti és pos­tai hálózatának teljes re­konstrukcióját. Az építésügyi miniszter első helyettese je­lentette be a legfontosabbat: őszre teljesítik a vállalt kötelezettséget, átadják a megépült lakásokat. Ez nem csupán az itteni la­kosok ügye, ez össztársadal­mi érdek — mondta múlt he­ti látogatásakor Tímár Má­tyás miniszterelnök-helyettes, akkor esett szó, ha azt em­legették, mennyije van az apjának otthon... A kolesz- ban pedig: két véglet. Nem, nem mindenki tartozik ezek közé, de ezek a legfeltűnőb­bek. Az egyik: akinek örök témája csak „az”. Vihogva, becsempészett magazinolda­lakat bámulva, súgdolózva, titkolózva, felvágva, hogy ő már így volt, meg úgy volt. és amikor a fiúkkal fociz­tunk, és az egyik véletlenül a melléhez ért, akkor egy csattanós pofon, és másfél óra zokogás utána. Aztán a másik társulat. Egy szó sem esett közöttük ilyesmiről, sőt tüntetőleg hall­gattak már a pikáns viccek­nél is, azután a WC-ben vé­letlenül láttam, amint az egyik azt a holland fogam­zásgátló tablettát adja oda a másiknak, és elmagyarázza, hogy hogyan is kell használ­ni... Valahogy így hidegedtem el s hangsúlyozta, hogy ehhez tartania kell magát minden­kinek. „Ezt a kormány szá­mon fogja kérni.” A lakáso­kon kívül meg kell építeni a falvak számára legszüksége­sebbeket, például az iskolát, mert a gyerekek évet nem mulaszthatnak. Amennyiben ez nem mindenütt sikerül, igénybe kell venni a lehető­ségeket: az iskolaév hosszab­bítását, ideiglenes épületek beszerzését, üdülőiskolákat, más községbe való járást. Világos választ kaptunk ar­ra is, ami a többi közintéz­mény újjáépítését illeti. Az ország teherbírása, az építő- kapacitás véges, ezért számí­tani kell arra is, hogy e terü­leten idén még nem lehet százszázalékos megoldást ta­lálni. Nem könnyű a helyzet, kü­lönösen ami a szállítást illeti. E pillanatban a lakások újjá­építéséhez szükséges anyagok mintegy negyven százaléka van a helyszínen. A vasútnak nagyon fontos népgazdasági kötelezettségei vannak, de ezektől függetlenül is vállalja a pontos szállítást, ha a vago­nokat gyorsan kirakják. Egy hét óta döntő fordulat követ­kezett be: Szatmárban igény­be vették a közerőt, a szabol­csi vállalatok munkásait és az elmúlt szombat és vasárnap munkája bizonyítja, hogy ez­zel az egyik legnagyobb gon­dunk halad a megoldás felé. SEGÍT AZ ORSZÁG, to­vábbra is teljes erejével. De természetes a központi kérés: a megye is maximálisan él­jen saját lehetőségeivel. Hív­ja haza a kárt szenvedett köz­ségekből eljáró munkásokat az építkezésekhez, szervezze meg az éjszakai, vasárnapi kirakodást, hogy a dátum, november 15 teljesíthető le­gyen. Ma már ezerháromszáz új házon dolgoznak. De nem nyugodhat addig sem építő, sem a szállító, sem irányító, amíg minden feltételt meg nem teremtett ahhoz, hogy a tél beállta előtt beköltözhes­senek új házaikba Szamosköz lakói. Ez az alapja annak is. hogy teljesíteni tudják a helyreállítás egyéb felada­tait, s jól zárjuk az évet a népgazdaság más területein. Kopka János az egésztől... Hát ennyi kép­mutatással jár? Brr... É6 azu­tán jött Ó. Tudom, hülyeség szentimentálisnak lenni. De valahogy imponált. Magas volt, elegáns, kocsija is volt, és kedves, okos, megértő. Igaz, vagy 8 évvel idősebb, de ez valahogy nem zavart. Amikor többre célzott, nem is tiltakoztam, csak egy kis időt kértem, hogy meggon­doljam, rászánom-e magam? De ezt sem tudta kivárni. Nem bírt tovább magával, „el­végre ő is férfi, neki nő kell” — és amikor ettől megijed­tem, erőszakoskodott. Azóta sem láttam, mert olyat mond­tam neki, hogy egy pillanat­ra kijózanodott és elrohant. Jártam táncolni, néha csó- kolóztam a körülöttem ke­ringő lovagokkal, nem mon­dom, néha jól is esett, de többnyire zavart. Ha tánc közben túl szorosan karoltak át, vagy túl szép volt egy holdas este... elvégre én sem lennék egészen fából.« De Nyolcmillió forint jövedel­met terveztek erre az évre a máriapócsi Zöld Mező Tsz- ben. Ezért, a háromezerkét­száz holdas közös gazdaság egy dolgozó tagjának csak­nem 30 ezer forint értékű terméket kell előállítani. Hogyan jutottak el idáig? Munkaerkölcsük mennyiben vált közösségivé az elmúlt évtizedben? Erről beszélget­tem Királyházi János elnök­kel, aki negyedikként áll az elnöki poszton; másfél évvel ezelőtt még növénytermesz­tési brigádvezető volt. Egyéb­ként helyi ember, jól ismer mindenkit, minden esemény­változatot. Előnyök a közösség rovására Nehezen jutottak ötről a hatra. Némelyek úgy gondol­ták, ha már összefogtak a könnyebb boldogulás érdeké­ben, ennek rovására külön előnyöket szerezhetnek. El nem végzett munkákat írtak jóvá, megrövidítve a becsü­letesen dolgozókat. Főleg fo- gatosoknak volt erre „kedve­ző lehetőségük”. Az almát úgy szüretelték, hogy lerázták a fáról. Az állattenyésztésben tes- sék-lássék módra fejték a te­hénállományt. így, bár meg­volt, mégis elveszett a tej egy része. Csekély 5—6 liter volt a fejési átlag. Nem tette érdekeltté a tagokat a jó munkáért járó külön jutta­tás. Minden előzetes bejelenté­sek nélkül kimaradoztak a közös feladatok végzéséből. Este számba vette a vezetőség a fontossági sorrendet, s más­nap felborult minden. Trak­torosok. rakodók egyszerűen nem jelentek meg dolgozni. A vezetőséggel szemben nem látszott különösebb tekintély. Gyakran hangzottak el jogta­lan követelések, fenyegetések. A pénzügyi dolgok nem ke­rültek egyensúlyba. A munkaerkölcs védelme Elhatározta a tagság előbb­re látó többsége, hogy Mikó Jánost hívják meg elnöknek, a szomszédos Kislétáról. Ott jobban mentek a dolgok, mit csináljak, ha egyszer én szeretni akartam ahhoz, hogy... Olyan szép volt ál­modozni. Azután szünidőben haza: és egy nagy zuhanás, — az otthoni barátnők. Az egyiknek már gyereke, férj­nél van. a férje iszik, és sze­rinte az egész csak arra jó, hogy végre hagyják aludni. A másik nagyon szeretett egy fiút, igen annyira... és a fiú katonának ment, megismert egy lányt, de a barátai előtt mind a kettőről eljárt a szá­ja, és szegény Kati azóta a falu rosszának számít... Akik pedig úgy gondolkoznak, mint én, és ki is mondják, azok a „züllött ifjúság”. Ha már férjhez ment, és elvált, az más.. A terveimet adjam fel, vagy az önérzetemet? Miért kell, hogy még mindig így legyen. A „glóriám”... csillog, és sértetlen. Csakhogy nem aranyból van. Ólomból... Persze, lehet, hogy végül még egyenesebb leszek tőle, mert azért is felemelem a fejem... De mondd, tényleg nincs harmadik út? Emelt fővel, de glória nélkül, az olyanok­nak is, mint én?... (Sz. J.) amihez nyilván köze van az elnöknek is. (Maradhat azért külön önállóságban a két tsz, legfeljebb Mikó János ket­tős elnökséget visel. Minden bizonnyal elbírja, segíteni fogják.) Mikó János valóban a munkaerkölcs becsületének megtartásával kezdte az el­nökséget. Egyik bérelszámo­lót, aki jogtalan munkát írt be, más munkakörbe (brigád­írnoknak) helyezték át. Va- na János rakodó többszöri figyelmeztetés ellenére itta­san állt munkába, azaz állott volna, de hazaküldték. A ve­zetőség javaslatára a közgyű­lés végül is kizárta tagjai sorából. Azok a beosztottak, akik érdemtelenül tettek ki­utalásokat, megtudhatták, hogy tőlük hiánytalanul le­vonják azt. A jó munkáért premizálást, külön juttatást szavaztak meg. Ezért most már még inkább érdemes jól dolgozni. Mikó János végül is — 5 év után — megelégelte a kettősséget. Kislétán maradt elnöknek. Ekkor választották meg elnöknek, 1969. május 27-én a volt brigádvezetőt, Királyházi Jánost. A falu ítélete A köz ellenére, a tsz ká­rára tenni ma már nem le­het a falu egészséges észre­vétele nélkül. A túlnyomó Bíráló hangon elemeztük az újjáépítéshez annyira fontos anyagnak, a folyami kavics­nak kitermelési munkáit a tiszabecsi kavicsbányában. (Kelet-Magyarország, július 15. „Kavicsbánya Tiszabe- csen.”) Leírtuk, hogy az amúgy is megterhelt vasuta­kat tehermentesítené, ha az árvizes területek közvetlen közelében kitermelhető tiszai kavicsból sokkal többet le­hetne elszállítani. Megírtuk, hogy a jelenlegi termelés az igényekhez képest nagyon ke­vés. Foglalkoztunk a munka- szervezés, a gépkarbantartás hiányosságaival és más, az ideiglenes bánya munkáját érintő problémával. Az Országos Kavicsbánya Üzem illetékes, nyékládházi üzemének vezetői cikkünk megjelenése után meglátogat­ták a tiszabecsi üzemet. Ta­pasztaltaikról beszámoltak az Országos Kavicsbánya Válla­lat budapesti igazgatóságán. Több intézkedést tettek a ter­melés megjavítására. Ezek nyomán a cikkünkben felve­tett kérdések egy részére kaptunk választ Kis György elvtárstól, a vállalat termelési osztályának vezetőjétől. Az osztályvezető mindenek­előtt leszögezte, hogy az ár­vízi újjáépítéshez szükséges kavics ügyét az egész vállalat kiemelt kérdésként kezeli és minden egyéb problémát megelőzően törekszik elhárí­tani az akadályokat. A követ­többség a rend, a fegyelem híve. Magukénak vallják a közös gazdálkodást, abból is akarnak mindjobban élni. Éppen ezért észrevehető, hogy igen megritkult a dur­va hang. Inkább az ésszerű meggyőzésé a szó. SzégyTen a falu bíráló észrevételére, ítéletére jutni. Rosszabb mint pár napi kereset vesztesége. Ha úgy alakul, vasárnap és más ünnepeken is dolgoznak. Múlt ősszel több vasárnapot is almaszürettel töltöttek a tagok. Most tavasszal vasár­nap került sor a háztáji föl­dek szántására. S ezúttal ugyancsak vasárnap is búg­nak a közös határban a kom­bájnok, szállítják a terményt. Meglesz a tervezett jöve­delem? Egy-másfél millió­val több is. Terven felüli ga­bonából. gyümölcsből, szőlő­ből, marha- és sertéshizlalás­ból. Év elején nem is gon­doltak csirkenevelésre. Je­lenleg 5 ezret tartanak. Biz­tonsági alapon hárommillió­juk van. ilyesmit először is­mer a tsz. Mikó, vagy Királyházi Já­nos csinálta? Nem. Inkább a szövetkezés, a közösség ható­ereje. Nekik csak közük van hoz­zá. Asztalos Bálint kező időkben el kívánják ér­ni, hogy naponta 350 vasúti kocsit megrakjanak kavics­csal. Sajnos, a vagonok meg­érkezése a célállomásokra és kirakása már nem ilyen biz­tosítottnak látszik egyelőre. Azonos időpontban a vállalat szállítmányaiból igen sok vasúti kocsi rakománya vesz­tegel a síneken. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a közeli Tisza-partról az eddiginél több folyami kavics kerüljön az építkezésekhez. Ennek a célnak az érdekében a vállalatnak egy E—300-as típusú szovjet rakodógépét Tiszabecsre vezényelték. Se­gítségével e héten már remél­hető, hogy a becsi termelés eléri a napi ezer köbmétert, ami körülbelül annyi, ameny- nyit a szállítóapparátus el tud vinni. (A bánya elméleti kapacitását a most hozott intézkedésekkel napi 1500 és 1600 köbméterre emelik.) Folynak az előkészületei a második nagy teljesítményű szatmári kavicsbánya megnyi­tásának. Ez a milotai Tisza- kanyarban lesz. A jelenlegi tervek szerint ezt szeptember­ben tudják megnyitni. Addig­ra Tiszabecsen már kitermelik a hasznosítható mennyiséget és eddig az időpontig remél­hetően elkészül az új út is, mely lehetővé teszi, hogy Mi- lotáról is tudjanak ilyen nagy mennyiségű árut elszállí­tani. («• Ólomglóna CIKKÜNK NYOMÁN Napi ezer köbméter kavics Tiszabecsről Szeptemberben Milotán nyitnak új hányát I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom