Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

'éCAbJLf -- ­iff». juiitlS» 5«. KFT TT-W AGYAGOT? «!**« I. oil#» 1 r Kongresszusi előkészületek a nyírbátori járásban Beszélgetés Kovács Ferenc elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával ÜJ ÜZEMH.AZ ÉPÜL Nyíregyházán a Háziipari és Népi Iparművészeti Szöveflk«- zetnek. A 8 millió forintos beruházásból megépülő háromemeletes üzemházban az üze­men és irodákon kívül helyet kap egy állandó kiállítási terem is. Elek Emil íelv* Vasárnapi körúton Sok volt a kirakodó — kevés a vagon AUGUSZTUS HÓNAPBAN minden alapszervezetben tag­gyűlésre ülnek össze a kom­munisták. Megvitatják a IX. ■kongresszus óta eltelt időben végzett — vagy el nem vég­zett — munkát, összegezik a feladatokat és megválasztják a szeptemberi taggyűlés bi­zottságait. E taggyűlések jó előkészítése nagy feladatot jelent az alapszervezetekben és hasonlóan a pártbizottsá­gok tevékenységében is. E munkákról beszélgettünk Kovács Ferenc elvtárssal, a nyírbátori járási pártbizott­ság első titkárával. — A felsőbb pártszervek határozatai nyomán egy ter­vet dolgozott ki a végrehaj­tó bizottságunk, amit a pártbizottsági ülés is jóváha­gyott — kezdte válaszát Kovács elvtárs. Ezt a tervet ismertettük az alapszervezeti párttitkárokkal, a választás előkészítésében segítkező já­rási aktívákkal és a párt ap­parátus tagjaival. A terv tartalmazza az elő­készítés és a választás egyes szakaszainak dátumát, ami a rend, a pontos munka miatt lényeges és ezt iparkodunk is betartani, a fontosabb azonban a politikai, tartalmi munka. A tartalmi feladatok meghatározásánál figyelem­be vettük a legutóbbi vezető­ségválasztás tapasztalatait. A terv és az egész segítő, irá­nyító munkánk irányelveket ad. Különben is a Központi Bizottság útmutatója nagyon világos és pontos eligazítást ad, amit minden alapszerve- zet megkapott. Segítségünk arra irányul, hogy erősítsük az önálló, demokratikus vá­lasztás előkészítését, javítsuk a munkastílust. — AZ ALAPSZERVEZETI PÁRTTITKÁROKKAL há­romszor találkoztunk érte­kezleten az előkészítő mun­ka során. Először csak tájé­koztattuk őket a Központi Bizottság határozatáról, majd megbeszéltük a terveket, amiről már szóltam, július 22-én pedig már megvizsgál­tuk az előkészületi munka menetét. A helyszíni ellenőr­ző. segítő munkánk és a legutóbbi értékelő tanácsko­zás nyomán azt állapíthatjuk meg, valamennyi alapszer­vezet tervet készített és en­nek az ütemezésnek alapján dolgozik a vezetőség többsé­ge. Ahol kisebb akadályok, ' Kálmánháza. Nem mutatja az idegenforgalom térképe, kicsi falu Szabolcs nyugati csücskében. Nincs semmi ér­dekessége, híressége. De la­kosainak mindig megvolt és ma is megvan a beszédtémá­ja. Múltidőben ilyeneket tud­nak: Egyszer tengerilopás­kor valakinek ottmaradt a kalapja, a csendőrök sokáig nyomozták, kié lehet. (Mert bizony, annyi egyforma rossz kalap volt akkor!) Egy csa­ládban tizennyolc év után született az első gyerek után a második. Igen furcsa. Is­mertek olyat, aki éjszaka lámpa mellett is vetni akart a határban. Feleségét agyon­dolgoztatta; gyerekei elme­nekültek. I Volt mindig kiről beszélni, t És ma? Ma is van. Sok megkérde­zett kálmánházi egyöntetű véleménye igazolja a mai „hírességeket”. Persze, a megkérdezetteket hosszú lenne mind felsorolni, ma­radjanak csak az idézett sze­mélyek. Tula: Mihály ötven körüli ember Valamennyi ismert elődje mind juhászkodott. Ö is úgy betanította a felesé­időeltolódások vannak, ott a helyszíni patronáló munkánk­kal segítünk. Általában azok az elvtársak járnak ki segí­teni egy-egy alapszervezet­hez, akik a legutóbbi vá­lasztásokon is' segítkeztek. A korábbi tapasztalatok, az alapszervezet tagjainak is­merete nagy előny ebben a munkában. — A vezetőségek figyel­mét nyomatékosan felhívtuk arra. hogy a tagnyilvántartás egyeztetése ne formális le­gyen, b""em használják ki véleménycserére. Ez a leg­több helyen így történt. Az ilyen négyszemközti beszél­getéseken a közösségi és egyéni problémák is sokkal inkább felszínre kerülnek. Ahol képzett, politikai ér­zékkel rendelkező vezetőség van, ezekből a beszélgeté­sekből igen sokat profitál­hat. Az emberek nagyon jó néven veszik, ha beszélget­nek velük. A baktalóránthá- zi járás megszűntével Ofe- hértó hozzánk került. Oda mi is kimentünk — a járás vezetői — és elmondhatom, az ismerkedésnél kölcsönösen sok tapasztalatot szereztünk. HANGSÚLYOZTUK, hogy a beszámoló mindenütt kol­lektív munka legyen, hasz­nosítsák az egyéni beszélge­téseken elhangzottakat, bíz­zák meg a pártcsoportokat anyaggyűjtéssel. A beszámoló egyes részeit osszák meg a vezetőség tagjai között. Az eddigi tapasztalatunk az: nincs már olyan párttitkár a járásunkban, aki magára zárná az ajtót és egyedül — mindenki más véleménye nélkül — készítené a beszá­molót. Azt mondhatom, hogy ilyen komolyan még nem vették soha az előkészítő munkát a vezetőségek, mint most. Már nem egy alap­szervezetnél készen van az augusztusi taggyűlés beszá­molója. A titkári értekezleteken mi néhány szempontra fel­hívtuk a figyelmet. Vizsgál­ják meg hogyan alakult az utóbbi négy évben a fizikai «dolgozók, a nők és fiatalok aránya az alapszervezetben. Járási összesítésben jobb eredmények is születhettek volna. Ez nem vonatkozik minden alapszervezetre. Majd amikor a vezetőségre tesznek javaslatot, ezeket a szempon­tokat ott is tartsák szem gét, három fiát, hogy min­den juhásztudományhoz érte­nek. „Mindenképpen nagyon ér­ti a dolgát. Nem tudják a tsz-ben úgy csavarni az el­érhető követelményeket, ha­szonhozatalt, hogy Tulai Mi­hály már ne tudna hozzáad­ni. Gyapjúhozam, szaporulat terén mindig túlteljesíti nor­máját.” Szinte napi kérdés hol van, merre jár a juhász mi az újabb eredménye? Évente mintegy kétmillió forintot képvisel a közös juh­állomány. Nagyon jó gazdá­ja Tulai Mihály. „Deák Mihályra aztán min­denki hallgat. Nagyszerű rend van növénytermesztő munkacsapatában.” Sok be­széd tárgya, hogy nemcsak buzdít a munkára. „Maga mutatja, csinálja a példát. Előre áll. Nem ok nélkül ve­zet a teljesímtényben is. Ilyen ember kellene sok...” Az igazsághoz tartozik, rogy Henzsel Mihály, a Rá­előtt. Már most. a következő taggyűlésen is a jelölő bi­zottságba őszinte, tapasztalt embereket válasszanak, akik megfelelően mérlegelni tud­ják, kiket terjesszenek, mint leendő -----tőségi tagokat a szeptemberi taggyűlésén a tagság elé. A VEZETÖSÉGVÁLASZ- TÁS, a kongresszus előké­szítése, ahogy az alapszerve­zetekben nemcsak a vezető­ség dolga, úgy a pártbizott­ságon is kollektív munkává tettük, természetesen az osz­tályok felelősségének elmo­sódása nélkül az egyéb munkát is közösen végez­zük. Fő feladatunk a kong­resszusra való készülődés, aminek megvannak a maga speciális tennivalói, ez azon­ban egyáltalán nem jelent­het valami befelé való fordulást, csupán a szerve­zeti élettel való törődést. A felkészülést mi azzal a jelszóval indítottuk, hogy a kongresszus tiszteletére min­den más területen is pezs­gőbb, aktívabb legyen a ténykedés. A beszámoló akármilyen kerek mondatok­ból is áll. ha nem aratnak le idejében, ha permetezet- len marad a gyümölcsös, az ottani pártszervezet nem végzett jó munkát. A kong­resszusi munkaverseny-válla- lásdk teljesítése egyik lénye­ges pontja az előkészületi munkának. A július 22-i tit­kári értekezleten is sok más egyébről tanácskoztunk, ami feladatot jelent a vezetőség számára. Itt van példáúl a téli pártoktatás előkészítése. BEFEJEZÉSÜL megemlí­tem, hogy járásunkban 55 alapszervezetben készülnek a taggyűlésekre. Egy-két eset­től eltekintve — ahol gyen­gébb, képzetlenebb a vezető­ség — mindenütt magasabb szinten, jobb módszerrel dol­goznak. mint a korábbi vá­lasztások előtt. A leggyen­gébb alapszervezeteket, a vb-tagok, az osztályvezetők patronálják. Reméljük ebből a munkából még egységeseb­ben, több hasznosítható ta­pasztalattal kerülnek ki alapszervezeteink. Ha pedig az alapszervezetekben jó munkát tudunk végezni, ak­kor a kongresszusi előkészü­letek biztos alapokon nyug­szanak. kóczi Tsz elnöke nevét nem akartam mindjárt felírni. Magától értetődőnek tartot­tam: tsz-elnök személye köz­vetlen gyakori beszédre ad alkalmat. „Nem a funkciója, ember­sége miatt van szóban töb­bet — mondták a faluban. — Apját 1927-ben eltemették, árván nevelkedett három testvérével. Henzsel Mihály elsőnek kezdte szervezni a faluban a szövetkezeti gaz­dálkodást. Azóta is hűen. emberséggel kitart elve mel­lett. Hatvanegyben, három tsz egyesülésekor szóba sem jöhetett volna más elnöknek Jól ismeri mindenki egysze­rű szavát, becsületes maga­tartását. Körülnézhettek ala­posan a területi szövetség­ben is. amikor Henzsel Mi­hályt választották a szociális bizottság elnökévé.” Jelentősen sok „szavazat” esett a megkérdezettek ré­széről Turóczi Sándor nö­Vasámap reggel már fél hatkor „egymásnak adják a kilincset” a gépkocsik a má­tészalkai TÜZEP-telepen. Az iparvágány mellől egymás után húznak ki a megrakott teherautók. 5 órától rakod­nak. Markológépek emelik át a kavicsot a vagonból a ko­csikra. A vállalat helyettes igazgatóját, Naményi Sán­dort panasszal'.köszönti Rá- tonyi Ferenc telepvezető-he­lyettes: 'r ■<-"-*> Álcu Ácsorognak a kapuban — Baj van. Nincs mit ra­kodni. Nem állít ki vagono­kat a vasút. Mátészalka kör­zetében nincs újabb, a TÜ- ZÉP-nek szóló szerelvény. A telepvezető-helyettes — aki egyébként a nagykállói telep vezetője, most itt erő­síti a TÜZÉP „árvizes szol­gálatát” — elmondja, hogy naponta 120—160 ember pa­kolja az építőanyagot Má­tészalkán, két műszakban, reggel 5-től este 8—9 óráig. Főként egyetemisták, és al­kalmi munkások, de sok gép is dolgozik, 30 gépkocsi hord­ja az anyagot, de több kivi­telező vállalat maga is szál­lít. Most erősítés érkezik: az egyetemistáknál most vál­tás van, még többen jönnek hétfőtől. — Szombaton 130 vagont állított ki a vasút. Abból vénytermesztőre is. Nyolc­gyermekes apa. Főleg azt írják javára, hogy „nagyszámú családját is pompásan maga mellé tud­ja szervezni a közös munkák végzésében. Dicséretes ered­ményeket ér el. Mindenütt, mindenen meglátszik, amire Turóczi Sándor, meg a család­ja teszi a kezét. Nem marad nyom nélkül a szorgalom, a pontosság.” Aztán ellenkezőjére válta­nak a szóval a faluban. Ami­kor Turóczi Sándor néha többet iszik a kelleténél. „Hogyan és miért történhet meg vele ilyesmi? Nyolc gyermek apjával?!” ★ Talán valami szenzációt, nagyobb változatosságot ér­dekesebb lett volna megír­ni. De ilyesminek egyszerűen nem akadt szószólója. Kü­lönben érthető: egy olyan kis faluban, mint Kálmánháza, csakis egymást mérik, elle­nőrzik az emberek. Üres és felületes szenzáció nem iz­gatja őket A maguk egy­szerű, de igaz valóságában élnek. Asztalos Bálint maradt még mára valami, a gépek gyorsan végeznek az­zal. Az Alkaloidából volt itt tegnap egy 25 tagú csoport. Nagyszerűen dolgoztak. Volt olyan rakodópár, amely két óra alatt kirámolt egy va­gon kavicsot. Hogy ma mi­vel foglalkoztatjuk az embe­reket, még nem tudom? A kapuban legalább 30 al­kalmi munkás ácsorog. Gyors tanácskozás az állo­más főnökével és a vasút- igazgatóság megbízottjával, ígérik, megpróbálnak va­lamit tenni, hogy legyen ra- kodnivaló Vietnamiak Csengerben Tovább Csengerbe. Az or­szágúton a munkaszüneti nap ellenére nagy a forga­lom. Mátészalkára mennek az üres tehergépkocsik, sok már visszatérőben van, épí­tőanyaggal. A TÜZÉP má­tészalkai telepein van tar­talék, van miből szállítani. De gazdaságosabb lenne, ha egyenesen a vagonokról szál­líthatnák az építőanyagot. Mert így is hihetetlenül drá­ga a szállítás. Messziről jön vasúton, itt sem jut el köz­vetlenül a rendeltetési he­lyére, gépkocsival szállítanak sokszor 50—60 kilométerre, plusz a többszöri rakodás költsége. (Természetesen a TÜZÉP az önkéntesek mun­kájáért is fizet!) Hogy eze­ket a kiadásokat ki fedezi, ez még kérdéses. Több tízmillió forint „lóg a levegőben”, pon­tosabban a szállító okmányo­kon. Ezeket a pluszköltsége­ket nem számolják fel az értékesítésnél. A csengeri vasútállomáson vietnami fiatalok rakják a téglát a vagonból a billenő teherautókra. Hangyaszor­galommal, pillanatnyi meg­állás nélkül dolgoznak. Fél nyolckor befutnak a nagykállóiak. A Zöld Mező Tsz 26 tagja szombaton is itt dolgozott. Rátonyi József kőműves elmondja, hogy 4 hét végét vállaltak. S, mert éppen megérkezett egy sze­relvény kavics, fogják a la­pátokat és mennek a vago­nokra. — Ezt a szállítmányt teg­nap 21 órára ígérték. Teg­nap 86 vagont raktunk ki, mert több nem volt. Százat tud befogadni az állomás. Mára várjuk még ugyancsak Nagykállóból a Virágzó Föld Tsz csoportját. a húsipari vállalat és a konzervgyár egy-egy népes brigádját — sorolja Papp Árpád telepve­zető. Itt is a depókról, a tarta­lékból kell majd anyagot szállítani. Megered az eső. Míg Fe­hérgyarmatra jutunk min­denütt sárral kínlódó szál­lító járműveket látunk. A* időjárás nem kedvez az uj- jáépítőknek. Mégis, vasár­nap is épülnek a házak. Csengersimán, az épülő ház­sorok között nem állt meg a munka a zuhogó esőben sem. A falakon ácsok dol­goztak: készülnek a tetők. Fehérgyarmaton, a MÁV Debreceni Igazgatóságának ügyeletese, dr. Bokor János jó szervezőnek bizonyul. Lesz munkájuk a nyíregyhá­zi „víkendezőknek”. Pil­lanatnyilag nincs szerelvény, de ha kiürül az 55 rakott va­gon, beállíttat a körzetből újabbat. Gyarmaton a ker­tészeti vállalat, a cipőgyár, a Nagyhalászi Kendergyár es a tejipari vállalat dolgozói felváltva segítettek a rako­dásban szombaton és vasár­nap. Nem kaptak izomlázat a nagy munkától Vásárosna- ményban az iparcikk kiske­reskedelmi vállalat önkéntes rakodói sem. Panaszkodtak, hogy 9-től 11-ig nem csinál­tak semmit. Hat után érkez­tek, kiraktak néhány vagon falazóblokkot, most három vagon deszka jutott. Gincsai György szesvezési osztályvezető egy pillanatra abbahagyja a deszkahordást: — Most 20-an jöttünk. Hat héten át minden vasárnap jövünk segíteni, ha kell töb­ben is. Hogy mennyit kere­sünk az egy nap alatt? Mon­dom, segíteni jöttünk. Hogy fizetnek is, az csak kellemes meglepetés. Jobban fel kell készülni — De készüljenek fel rá az állomásokon, hogy jön a segítség hét végén, mert míg álltunk, 2 óra alatt legalább 10—15 vagon anyagot kirak­hattunk volna — szól közbe Majchrics Mihály a nyír­egyházi bútorüzlet helyettes vezetője. A TÜZÉP-esek megerősí­tik: munkát kellene adni. itt dolgoznak a baktalórántházi szakmunkástanulók is, Ara­nyosapátiba pedig vissza­küldték a 30 tagú önkéntes csoportot. Az építőanyagipar 800 va- gonnyi anyagot ad fel na­ponta az árvíz sújtotta Szat- márnak. Ezen a hét végén valahol álltak a szerelvé­nyek. Éppen most, amikor erősítés érkezett a rakodás­hoz. A MÁV sürgette a vago­nok kirakását, Szabolcs meg­szervezte, felkészült. Sajnos, ez a hét végi „főpróba” nem nagyon sikerült. Kádár Edtt Cs. B. „Híres" emberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom