Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

1970. július í. KELET -MAGVA RORSZ AÖ I. rXM így készült a terv Mertünk választani Tábornyitás a Szamosközben Kishódoson dr. Horváth István mondott beszédet ✓ 2. MIUTÁN A PÁRT KÖZ­PONTI BIZOTTSÁGA kijelöl­te a tervezés gazdaságpoliti­kai irányait, a konzultációk •bra kezdődött újból. A terv- készítés központjának, az Országos Tervhivatalnak egy- egy szakterületi előadója s egy-egy vállalat közöjtt szemé­lyes konzultatív kapcsolatok alakultak ki: lényegeben az elméleti elképzeléseket mér­ték meg a kisebb gazdasági egységek gyakorlati tapaszta­latain. Szélesebb konzultáció­kat is szerveztek — 50—100 vállalat bevonásával, s itt már nem egyszer konstruktív vita is kerekedett. Ezekben a kapcsolatokban most már egy régóta várt, új vonás is meg­jelent: a vállalati vélemények­ből, beszámolókból, eltűnt a „félelem”, hogy tervutasítás­ként esetleg visszakaphatják az „őszinteséget”. Ez arra utal, hogy immár széles kör­ben megszületett jelenlegi irányítási rendszerünk lénye­gének, szellemének megértése: csak egyetlen dolog kötelező — tessék gondolkodni, kalku­lálni. Legfeljebb ez a kalku­láció ad majd „parancsot” va­lamilyen cselekedetre, maga­tartásra a vállalatoknál. Az összhang nem körlevelekben, hanem a szabályozókon ke­resztül érvényesül, s ezek nyújtják a kalkulációhoz is a pluszok és mínuszok egy ré­szét is. Az ágazati minisztériumok is részletesen válaszoltak a kérdésre: mi legyen egy-egy ágazat fejlesztési iránya. Ezt igyekeztek indokolni is, meg­jelölve hozzá a forrásokat, eszközöket. Igaz, persze, hogy pl. az egyedi nagyberuházá­sokra így beérkezett javasla­toknak a fele sem került be, nem kerülhetett be a tervbe, amely — hiába — a népgaz­daság egészének, egészséges egyensúlyát kell, hogy vi­gyázza, különben egy-egy tervidőszak programja köny- nyen elveszthetné minden re­alitását. ‘ A Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztéri­um, az Anyag- és Árhivatal, a bankok, a Munkaügyi Minisz­térium is új módon segítette a tervezők munkáját. Korábban ezek a hatóságok nem is na­gyon vettek részt a népgaz­dasági tervkészítésben, legfel­jebb a manuális részét, a szá­mításokat végezték el, mi­után a terv elkészült. Most menet közben az elemző, ér­tékelő alternatívák sokaságát „zongorázták” végig — keres­ve a legmegfelelőbb irányt, a legkedvezőbb hatásokat kivál­tó közgazdasági szabályozó módszereket. MINTHOGY AZ EGYEN­SÚLLYAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK, vagy az életszínvonallal, életkörülmé­nyekkel- kapcsolatos elképze­lések csak akkor valósulhat­nak meg, ha a termelés haté­konyságában, a kereslethez való alkalmazkodásban jelen­tős lesz a változás, s minthogy ezek csak akkor lehetségesek, ha a műszaki fejlődés felgyor­sul — így az OMFB (az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság) lett az egyik legfőbb partnere a tervezőknek: ta­nulmányaival, számításaival a műszaki fejlesztésre, a struk­túra változtatására az egyes ágazatokon belüli és közötti kapcsolatok fejlesztésére vo­natkozóan. A gyors műszaki fejlődés alapkérdés a IV. ötéves tervben — számottevő­en nagyobb összeget is szá­nunk rá, mint a korábbi öt­éves tervidőszakban tettük. 1969. őszén pedig belépett a tervkészítés menetébe a leg­korszerűbb technika: meg­kezdődött a népgazdasági terv lineáris programozási modell­jének gyakorlati összeállítása. Hazánkban eddig ez a legna­gyobb modellmunka. Felkel­tette — méretei, módszere miatt — a programozó szak­mai világ érdeklődését is. A modell ma már szinte pilla­natok alatt képes kiadni a nemzeti jövedelem, vagy a társadalmi termék mérlegét a IV. ötéves terv kategóriáiban. A tíz fő ágazat optimumszá­mításai (az adott lehetőségek és követelmények mellett a legkedvezőbb megoldások ke­resése) lefutottak már a gépe­ken, s a napokban elkészült az ágazatok között, együttes op­timumszámítás is. Mi az opti­mum, a legkedvezőbb megol­dás — fejlesztésben, gyártás­ban, kereskedésben — jelenle­gi adottságainkhoz, lehetősé­geinkhez képest? A gépipari ágazatokra pél­dául 3 alternatíva szerint szá­mítottak optimumot: milyen legyen a termelés szerkezete, a külkereskedelem szerkezete, s a ráfordítással arányos gyártási volumen — ha: maxi­mális nyereséget akarunk; ha: a tőkés viszonylatú kedvező devizaegyenleg a cél; és ha: a szocialista viszonylatú pozi­tív egyenlegének legelőnyö­sebb maximumát akarjuk. A mezőgazdaságra viszont pl. már nyolc ilyen „ha-t” fogal­maztak meg. Ezek a számitá-* sok pontos választ adnak ar­ra, hogy milyen termékek gyártását, termesztését érde­mes fejlesztenünk, milyen mértékben, s melyeket nem. Mit érdemes importálnunk, s honnan, s mit exportálnunk, s hova a legelőnyösebben. Ezek­kel a számításokkal most to­vább finomíthatok a tervja­vaslat egyes fejezetek A TERVKÉSZÍTÉS MENE­TE a lehetőségek közötti vá­lasztások sorozata lényegében. Választani kell rangsorolni. Ezek a választások a koncep­ció kidolgozásakor elkezdőd­tek már, s a IV. ötéves terv- javaslat kialakítását tán az teszi minden eddiginél figye­lemre méltóbbá — hogy mer­tünk választani, valamennyi kérdésben. A bizony jócskán kínálkozó, különböző megol­dások között mertünk rangso­rolni a szükségletek és a szükségesség között. A jóváhagyásra váró IV. öt­éves terv nem ígéretes terv — hanem munkaprogram. Tisztes, szorgos, tervszerű munkával valamennyi célja elérhető. Gerencsér Ferenc Rövid alvás után frissen, fiatalosan ébredt a tábor. Az első éjszakát töltötték a fia­talok Szamosközben, a Tisza és a Túr partján a KISZ nyári építőtáboraiban. Vasár, nap még a Nyugati pályaud­varon integettek a szülők­nek. hozzátartozóknak — amint a televízióban is lát­hattuk — és hétfőn már Ti­vadarban, Csengerben, Jánk- majtison és Kishódoson áll­tak sorba a reggeliért, utána pedig a munkaruháért. Megbolydult méhkasokhoz hasonlítottak a táborok. Kü­lönösen Tivadarban, ahol a hatalmas diófák árnyékában négy sátortábort helyeztek el. Az egyforma sátrak közül háromba-négybe is benéztek a fiatalok, míg megtalálták sajátjukat. Akik a ruhát megkapták, a füves része­ken kergették a labdát, má­sok a délutáni nyitásra ké­szültek. Rögtönzött kultúr- csoportot alakítottak, hogy a tábortűz mellett elszórakoz­tassák egymást és saját ma­gukat. • Háromezernél többen ér­keztek a 7 táborba szakmun. kástanulók, szak- és középis­kolások, közép- és felsőfokú technikumok tanulói a fővá­rosból, a Dunántúlról. az Alföldről és az Északi hegy­vidékről. Közülük sokan — az építőipari technikus jelűi­tek — nemcsak 2 hetet, ha­nem egy hónapot, a nyári gyakorlóidejüket töltik itt kemény munkában. Egy tábornyitó ünnepség mindig izgalmat jelent a fia. taloknak. Különösen izgal­mas volt Kishódoson, ahol — néhány érettségizett fiatal kivételével — a legfiatalab­bak, első és második éves szakmunkástanulók táboroz­nak tiszavasvári. tiszadobi és nyíregyházi 'intézetekből, akik most vannak először építőtáborban. A másik nagy izgalmat az jelentette, hogy az ő tábornyitójukon vett részt dr. Horváth István elv. társ, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára. Délutánt a bevonulást pró­bálgatták a fiatalok, este pe­dig már az igazi bevonulás­ra került sor. A nyíregyhá­zi katonazenekar indulójá­nak hangjaira vonultak be a tábor elé a fiatalok, a dísz­tribün elé. Laskai Károly tá­borvezető tanár jelentése után a zenekar a Himnuszt játszotta, miközben nemzeti­színű zászlót vontak fel a fiatalok a sátortábor köze­pén felállított rúdra. A felsorakozott fiatalokat Bánóczi Gyula, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára köszöntötte, majd dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott beszé­det. Tizenhárom éve, hogy elő­ször indultak útnak a fiata­lok a KISZ által szervezett építőtáborokba, hogy mun­kái okkal hozzájáruljanak a Feleki László: tAhoqij mondani szokták... Van egy barátom, rendes, tisztelettudó, jó érzésű, de van egy rettenetes szokása, pontosabban szavajárása. Kém képes két mondatot el­mondani anélkül, hogy bele ne szőné ezt a rémes for­dulatot: „Ahogy mondani szokták...” A legegyszerűbb kijelentéseket is ezzel fű­szerezi. Például: — Ebédelni voltam. Ahogy mondani szokták, jól belak­tam! Vagy: — Alaposan elvertem a gyereket. Ahogy mondani szokták, jól elhúztam a nó­táját. Ha csak kimondja a szót: „ahogy”... — már emelkedni kezd a rekeszizmom. Ilyen­kor rendszerint valami köz­mondás, bemondás, lapos közhely következik. Sokáig törtem a fejemet, hogyan lehetne erről a szörnyű szokásáról leszoktatni. Elő. szőr az egyenes módszerhez folyamodtam. Az egyik „ahogy mondani szokták” után hidegen kijelentettem: — Tévedsz, ezt nem szok­ták mondani. Csodálkozva nézett rám. — Dehogynem. Sok ember­től lehet hallani. Ahogy mondani szokták, a nép szá­ján él. Ez nem vált be. Uj mód­szereken törtem a fejemet. Mi lenne, ha a kutyahara­pást szőrivel elv alapján fog­nék hozzá a dologhoz? A gondolatot tett követte. Amikor a barátom legköze­lebb aziránt érdeklődött, hogy mi újság, így vála­szoltam: — Ahogy mondani szok­ták, semmi! Kicsit nézett, de nem szólt egy szót sem. Amikor meg­kérdezte, hogy vagyok, ha­sonló elv alapján feleltem: — Ahogy mondani szok­ták, jól! Később azt kérdezte, hogy nem tudnék-e 20 forintot kölcsönadni. így válaszoltam: — Sajnos, nem. Ahogy mondani szokták, nincs pén­zem. Mosolyogva nézett rám, majd így szólt: — Nem baj. Ahogy mon­dani szokták, arany a szí­ved, de üres a zsebed. Megrezzent valami ben­nem: a kudarc szele. Szóval így sem megy a dolog. Rá­jöttem, hogy helytelen úton járok. A kutyaharapást szőri­vel elv jó, de ezek nagyon rövid szőrszálak. Valami nagyot, jelentősei kell kita­lálni. Hosszas gondolkozás után rájöttem a helyes megoldásra. Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára köszönti a nyíregyházi, tiszavasvári és a tiszadobi fiatalokat. A bevonulást gyakorolják a fiatalok a kishodosi sátortábor bejáratánál, Ebédosztás a jánkmajtisi táborban. Hammel József felvételei népgazdaság és az ország részére igen jelentős beruhá­zások 'megvalósításához. Olyan táborok voltak eddig minden évben, ahol a diá­kok mosolyogva, szórakozva töltöttek el két hetet szabad idejükből. Szatmárban nem ilyen vidám most az élet. Ahogy Horváth elvtárs mondta: az árvízi helytállás után most egy újabb küzde­lem kezdődik, az élet roha­ma, az ifjúság teremtő, épí­tő rohama. A magyar ifjúsági építőtáborozás tör­ténetében nem volt még pél­da arra, hogy ennyi mun­kás-, paraszt-, értelmiségi, diák-, egyetemista fiatal vál­lalkozzék rendkívüli helytál­lásra. A katasztrófa éppen ak­kor érte Szabolcs-Szatmár megyét, amikor már a közös gazdaságok megerősödtek és Legközelebb barátom ag. gódva nézett ki az ablakon. Mint mondotta, kirándulásra készül, de attól fél, eső lesz. — Mit gondolsz, milyen lesz holnap az idő? — kér­dezte. Vállat vontam. — Nehéz erre válaszolni. Ahogy mondani szokták, Iz- land felől meleg légtömegek törnek be hazánk fölé, s ki­szorítással ■ fenyegetik az afrikai antipasszátot, északon tovább tart a lehűlés, né­hány helyen kevés eső, köd- szitálás várható, a hőmérsék­let alakulásában lényeges változás nem valószínű. Barátom megdöbbenve né­zett rám. — Ezt szokták mondani? — Persze! — veregettem meg a vállát. — Te nem élsz a nép körében! Végignézett rajtam, , majd sarkon fordult, és dühösen ott hagyott. Ahogy mondani tzokták, felhúzta az orrát. az emberek életszínvonala évről évre emelkedett, egy­más után épültek a szebbnél szebb házak. A katasztrófa egyik napról a másikra eltö­rölte ezeket a föld színéről Most, két hónapig 15 ezer fiatal dolgozik majd azért, - felnőttek segítségével minden talpra álljon, hogy új élet sarjadjon a romok felett. A párt megyei végrehajtó bizottsága nevében Murczkó Károly köszöntötte a fiatalo­kat, utána pedig Szittyán Erzsébet, az 5428-as Petőfi Sándor úttörőcsapat nevében virággal köszöntötte a KISZ KB első titkárát és köszönet tét mondott azért a segít­ségért, amit eddig is és ez­után is kaptak és kapnak a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségtől. Ottjárttunkkor egy nap telt el az építőtáborokban. Ez a nap még a játéké és ünneplésé volt, még műso­rokkal készültek a névadó tábortüzekre. Kedden viszont már megkezdődött a komoly munka. A debreceni vasút- igazgatóság építői máris 400 fiatalnak tudtak munkát adni. És így lesz most már két hónapig, hogy felépül­jenek a romba dőlt házak. (b. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom