Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
! oMa! RBLET-MAGYARORSZA8 rar«, mm a Egy kinevezés margójára Leomyid Brezsnyev beszéde a szovjet mezőgazdaság Sóik megfigyelő a kambodzsai amerikai beavatkozás másnapján úgy vélte: ismerve Richard Nixon hajlamát az úgynevezett „kicentizett” politikai döntésekre, csaknem bizonyosra vehető, hogy hamarosan valami „pozitívnak szánt” lépés történik majd. Nos, ez a vélemény tökéletesen beigazolódott. Az Egyesült Államok elnöke televíziós interjújában bejelen, tette, hogy David Bruce, veterán demokratapárti diplomatát. Washington korábbi bonni és párizsi nagvkövetét nevezi ki a párizsi USA-de- legáció vezetőjévé. Más körülmények között talán üdvözölni lehetne az amerikai gesztust. A7, előzmények ismeretében azonban nem csoda, ha ez a régóta aktuális döntés világszerte mérsékelt lelkesedést keltett. Ez a megállapítás mind a hosszabb. mind a rövidebb távú előzményekre vonatkozik. A hosszabb távú előzmény: Nixon azzal az ígérettel lett az Egyesült Államok elnöke hogy mielőbb befejezi az indokínai háborút. Az elnök nem befejezte, hanem kiszélesítette a délkelet-ázsiai amerikai beavatkozást. Kampánybeszéded során Richard Nixon azt is megígérte, hogy a korábbinál nagyobb súlyt helyez a Párizsban folyó Vi- etnam-konferenciára. Az elnök eddig ezt az ígéretét is egyértelműen a visszájára fordította: nem a zöld asztalra, hanem a „katonai megoldásra” helyezte a fő súlyt, tehát pontosan arra, amibe elődje, Lyndon B. Johnson belebukott. Ennek a magatartásnak látványos jele volt. hogy amikor Cabot Lodge visszavonult a párizsi USA-delegá- ció éléről, az elnök — Pierre Habib személyében — egy teljesen ismeretlen alacsony rangú diplomatát bízott meg ezzel a kulcsfontosságú feladattal. A diplomácia nyelvén ez nemcsak a tárgyaló partnerek, hanem a tárgyalt ügy sértő degradálá- sának tekinthető. Az amerikai lépés természetesen nem maradt válasz nélkül: előbb Xuan Thuy miniszter, a VDK-delegáció vezetője, majd Binh asszony, a DIFK külügyminisztere mondott búcsút a párizsi konferenciák termének. „Ha kell, visszatérek” — jelentette ki Binh asszony a búcsúzásnál. Nagy kérdés, hogy a kambodzsai agresszió után David Bruce kinevezése önmagában elég lesz-e ehhez. soron következő feladatairól Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a Politikai Bizottság plénumán beszámolót tartott a párt soron következő feladatairól a mezőgazdaságban. A Politikai Bizottság fontos határozatokat fogadott el, amelyek a termelés további növekedését célozzák. Brezsnyev többek között hangoztatta, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a Politikai Bizottság azon hatáfl Pravda cikke a Szojuz—2 áljára! A Szojuz—9 űrhajó tizennyolc napos repülése sok új információt szolgáltatott a tudomány és a technika különböző ágazatai, valamint a népgazdaság szakemberei számára — írja a Pravda csütörtökön. A lap tudósítója találkozott a repülés orvosi programjának egyik vezetőjével. A tudós kijelentette, hogy az űrhajósok sokkal könnyebben viselték el a repülést, mint az várható volt. A tornagyakorlatok, az űrhajó fedélzetén lévő különleges tornaszerek megtették jótékony hatásukat. Andrijan Nyikolajev nyugodt és kiegyensúlyozott, Vi- tulij Szevasztyjanov emóció nálisabb. A két ember különbözik természetében és temperamentumában .— hangsúlyozta a tudós. Nem volt világos hogyan szoknak össze a repülés során. Feszült helyzetekben természetükben megmutatkozó különbségek észrevehetőék voltak. Joggal lehetett vitatni azt. hogy érdemes-e összekapcsolni az ilyen „ellentéteket”. A tudósoknak azonban maguk az űrhajósok segítettek. Sem Nyikolajev, sem Szevasztyjanov nem akarták, hogy a legénység összetételéről más döntést hozzanak. A két űrhajós megőrizte az együttérző, ösz- szeforrott kollektívára jellemző kölcsönös kapcsolatokat. Ennek az útnak a során az űrhajósokra nehezedő terhelés szokatlanul nagy volt és a tudósok feltételezik, hogv ez fokozott érzékenységet válthat ki a különböző fertőzésekkel szemben. rozatának is, amely az állattenyésztési termékek jövedelmezőségének növekedésére vonatkozik. Beszélt a mezőgazdasági termelés komplex gépesítésének és a kemizálásnak elért nagyszerű eredményeiről, majd a gépesítéssel foglalkozott. Az előadó a továbbiakban a lakosság élelmiszerekkel való ellátásával, a szovhozok és a kolhozok össztermelésével és jövedelmezőségével foglalkozott. Számokkal illusztrálta, hogy például a falun milyen méretű fejlődést ho(Folytatás az 1. oldalról) rűen az anyagi javak bőségét, hanem az erkölcsi és szellemi javakban is gazdag embert jelenti. A szocializmus építésé ma is mindennapi forradalmi munkát követel, ha ez nem is olyan látványos, mint a fel- szabadulás utáni időkben. A gátakon, s az árvíz okozta károk helyreállításán dolgozó fiatalok tízezreinek áldozat- készsége bebizonyította, hogy ifjúságunk szívesen vesz részt e munkában: a szakszervezeteknek is fontos, feladata, hogy az ifjúság lelkesedését még inkább kibontakoztassa, jó munkájáért valamennyi fiatal méltó anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljön. A beszámolót széles körű vita követte, amelynek befejezése után Somoskői Gábor bejelentette, hogy az elhangzott javaslatokat a SZOT titkársága feldolgozza, s azokat a tanácsülés határozatába, illetve állásfoglalásába iktatja. Második napirendi pontként Somoskői Gábor ismertette a szakszervezeti vezető. sze^yeH újjáváiasztásáról. szóló1 SZÓT elnökségi ,r határozatot., amelyek a tanácsülés most jóváhagyott. Eszerint 1970. november 15. és 1971. május 10. között újjá kell választani az összes választott szakszervezeti szervet és tisztségviselőt, a szakszervezeti bizalmiaktól a Szakszervezetek Országos Tanácsáig. A tervek szerint 1971. május 5. és 9. között ülésezik a Magyar Szakszervezetek XXII. kongresszusa. Harmadik napirendi pontként Timmer József, a SZOT titkára a Magyar Szakszervezetek nemzetközi kapcsolatairól számolt be. Kiemelte, alapvető a szocialista országok szakszervezeteivel való egyre szorosabb együttműködés, de számos, a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségéhez tartozó szak- szervezettel is megállapodtak zott a lakásépítés új üteme, a villamos energia fogyasztása, a közművesítés és a lakások gázzal való ellátása. Leonyid Brezsnyev, mint központi problémát, a gabonatermesztést jelölte meg. Majd a mezőgazdasági beruházások fontosságáról szólt. Beszélt a mezőgazdasági gépkezelők kiképzésének és munkába állításának kérdéseiről, majd befejezésül a párt és állami szervek feladatairól szólt a mezőgazda- sági feladatok megoldását illetően. a kapcsolatok felvételében. Ilyen kapcsolatok vannak kialakulóban osztrák, luxemburgi, dán, svéd, líbiai, NSZK-beli és más az SZVSZ- hez nem tartozó szakszervezetekkel. Gál László, a SZOT titkára mondott zárszót, amelyben ismertette a kormány vezetői és a SZOT titkársága között május 25-én létrejött tanácskozás eredményeit. A titkárság a többi között javasolta a kormány vezetőinek, hogy a negyedik ötéves terv során a felhalmozás és a fogyasztás kedvezőbb arányait alakítsák ki, mint a harmadik ötéves tervidőszakban. Ezzel a véleménnyel a kormány vezetői is egyetértettek. A kormány vezetőivel abban is megállapodtak, hogy a termelői és fogyasztói árakat a negyedik ötéves terv során — ameny- nyire ez gazdaságilag lehetséges — stabilizálni kell, elkerülve az inflálódást. Ehhez hatékony intézkedések szükségesek. Ugyanakkor azonban bizonyos ármozgások továbbra is indokoltak. Ezzel kapcsolatban a szakszervezetek álláspontja, hogy az ármozgások nem veszélyeztethetik egyetlen 'dolgozó réteg élet- színvonalának tervezett növekedését sem. A SZOT titkársága kifejtette az említett tanácskozáson, hogy a lakáskérdéssel foglalkozó minisztertanácsi határozatot — amelyben jelentős mértékben figyelembe vették a SZOT javaslatait is, — helyesnek tartja. A zárszó az árvízzel kapcsolatos szakszervezeti intézkedéseket is ismertette. Gál László a szakszervezetek elismerését és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a gátakon és a védelem egyéb területein fáradhatatlanul küzdöttek az elemi erőkkel. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a zárszóban adott jelentést tudomásul vette. Ezzel a tanácsülés véget ért ősz Ferenc: (4.) — Lajosi Az úr... az elvtárs a Kocsis Gáspárné miatt van itt... — Hát annak meg mi panasza lehet énrám? — húzta ki magát Tóth Lajos. — Hát erre majd később visszatérünk — mondta a hadnagy és azon mosolygott, hogy két hete a nagy pangásban hogy tudott volna örülni egy ilyen ügynek is. Amikor visszatért a kapitányságra Sipos jelentette: — Egy asszony van itt. Megtámadta a szatír... Az ügy kezdett egyre kínosabba válni. A harmadik eset is igac volt. Az áldozat egy harmincéves asszony. Uj dolgot ő sem mondott el. Az elkövetés módja hasonló volt, mint a két másik esetben, Ba lácsnét is hátulról támadta meg a szatír, neki is a fülébe súgta, hogy hazavágja, ha kiabálni merészel. A helyszín ebben az esetben is a nagyerdő volt. Az asszony egyet len — nem túl használható — új nyomot adott: a férfinek egy jelvény volt a kabátján, valószínű sportjelvény. A dulakodás kikben meg is sértette az arcát. Kovács már alig mert az utcára menni, mert lépten- nyomon megállították és a szatírról érdeklődtek. Kovácsot ugyanis mindenki ismerte. Itt nőtt fel, az apja postás volt, anyja ma is itt él. Innen ment tiszti iskolára és egyedülálló édesanyja miatt ide kérte magát. A fél város csak Lacinak szólítja és nem ritka, hogy valaki a másik oldalról rikkant rá: — Lacikám, elfogtátok már azt a szatírt? Nem? Hát mi az istenért kapjátok ti ott azt a nagy fleetest? Hogy felírjátok. aki tilosban parkol? Kovács egyre idegesebb lett. ügy érezte magát, mint a sakkversenyző, aki időzavarba kerül. Már a megyei kapitányság is töbp esetben érdeklődött a nyomozás állása felől. Attól félt, hogy amennyiben nem tud valamit felmutatni, a megye kiküld „segíteni” valakit, aki mellett ő már labdába sem rúghat. Ezen a napon a -kiserdőben töltötte az estét. Szép krémszínű civil ruháját vette fel, és ráérősen sétálgatott. Enyhe május volt, még élvezte is az üdezöld tavaszi erdőt. Különösen a nőket figyelte. Megpróbálta a scatír szemével nézni őket. De ez nem ment. A helyi szatír abban is nehezíti a nyomozók dolgát, hogy nem egyfajta nőre specializálta magát. Egy tisztességes szatírnak ízlése van. Egyik a szőkére, a másik a kövér nőkre veti magát, de az válogatás nélkül támadott öreget, fiatalt, kövéret, soványát, hajszínre való tekintet nélkül. Már elhagyta aiz erdő közepét, amikor szemben vele úgy fiatal lány közeledett Lassan bandukolt, ábrándos szeme a semmibe meredt A2 Qyen álmodozó lányka valóságos szatírcsemege lehet — gondolta Kovács és miután a lány eléggé eltávolodott, utánafordult. Lassan követte, úgy, hogy a lány ne vehesse észre. Fától fáig szökellve ment utána. Egy bozót nagyot csörrent, a lány ijedten megtorpant. Aztán újra továbbindult. Néhány méter után megállt és visszafordult. Kovács nem akarta magát lepletmi, ezért világos ruhájában, teljesen harcszerűen beásta magát a rothadó avarba. A kislány éppen előtte haladt el, ha kinyújtja a kezét, eléri a karcsú bokádat. Kovács elmosolyodott: ha ez a lány tudná, hogy a Belügyminisztérium állományába tartozó őrangyalkája itt vigyáz rá... Ekkor az úton, a lány mögött feltűnt egy magas férfialak. Meglátta a lányt. Nesztelen léptekkel mögéje osont és magához rántotta. A lány ijedten felsikoltott. Kovács hadnagy felugrott a fa mögül és néhány ugrással elérte őket. Hátracsavarta a férfi kezét. — Segítség... A szatír... — sikoltozott a lány. — Nyugalom, kisasszony — felelte Kovács. (Folytatjuk) Túl a határon V. SVÁJC A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK egyik nagy "központja, s a városok között Genf szerepel az első helyen. A régi népszövetségi palota ma is a legelőkelőbb szálláshelye a világkonferenciáknak: az egyesült nemzetek európai titkársága is itt dolgozik. A palotát eléggé borsos belépődíj ellenében mutogatják a látogatóknak, s az egyik teremben díszes felírások hirdetik, hogy a hatalmas épületcsoport öt fő tervezője közül az egyik a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt az építés idején, 1930—1935 között. S ha az idegen látogató maga is a világszervezet ösztöndíjasaként került oda és az udvarias titkárság még azt is figyelembe veszi, hogy az illető a magyar UNESCO-bi- zottság kiküldötte, akkor a főtitkár magánszalonját is megmutatják — amelyik valóban igen finom és csinos magyar motívumú textíliákkal, falikárpittal, Kovács Margit, a zsolnai és a herendi gyár kerámia- és porcelánkészítményeivel van berendezve, s így méltán nevezik magyar szalonnak. Igen érdekes a Vöröskereszt munkája is, az egyik előadó azonnal előhúzta a budapestiek egyik jelentését, amely az ifjú egészségőr mozgalom eredményeiről számol be és nagy elismeréssel nyilatkozott erről, összehasonlítva sok nagyobb ország hasonló tevékenységével. Itt tudtam meg először, hogy mi is a helyzet valójában a hazai árvíz frontján, mert a segélyt nyújtó osztály állandóan kapcsolatban állt a budapesti, belgrádi, bukaresti hatóságokkal, hogy a veszélyeztetett helyekre irányítsák a megfelelő támogatást a kormányok ké- . rése. esetén. EGY MÁSIK ÉPÜLETBEN egy bábeli archívumot találtam: negyvenötmillió cédulával. A Vöröskereszt híradó, címnyilvántartó, kutató osztálya ez: ahol a háborús események, hadifogság, deportálás stb. kapcsán táborokba került, elvándorolt személyek adatai szerepelnek, hogy a hozzátartozók kérdéseit ki tudják elégíteni. S meglehetősen sajátságos érzés vett erőt rajtam, amikor a saját nevemmel ellátott cédulát kiemelte az előzékeny tisztviselő, pontos adataimmal, hajdani hadifogságomat illetően. Elmondták, hogy a második világháborúban, a vége felé négyezer ember foglalkozott Genfben a kereső levelek és a befutott névsorok egyeztetésével, kartotékolásávaí, a válaszok megírásával. És arra a legbüszkébbek, annak örülnek a legjobban, hogy a konkrét választ kapott érdeklődők három százaléka néhány sorban meg is köszönte a kedvező értesítést... A nagy nemzetköziségben élő Svájc sajátságos föderációs berendezkedése sok meglepetést rejteget a jámbor külföldi számára. Mivel kulturális, iskolai ügyek után érdeklődtem, mindenekelőtt kerestem az oktatásüggyel foglalkozó minisztériumot. Csakhogy ilyen Svájcban nincsen. Mind a 22 kantoii saját oktatásügyi irányító szervezettel rendelkezik, s például az iskoláztatási kötelezettség és lépcsőrendszer sem azonos az egész országban (vagyis, van olyan kanton, ahol 6 alsó, és 3 középiskolai osztály után lehet érettségizni, de ez lehet másutt 6+4, vagy 7+3 is.) Ei: különösen nagy gondot okoz azokban a családokban, amelyek kénytelenek más kantonba költözni, s ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Genfben már befejezték június elejére a vizsgákat, Lausanne- ban — negyven kilométerrel északra — az utolsó tanítási hétre készültek, de Szent Gallenben még csak a tanév hetedik hetében tartottak ekkor, mivel ebben a kantonban április közepétől a jövő év márciusáig tart a tanév. — akkor elképzelhetjük hogy ez a nagy kantonéiig önállóság bizonyos nehézségeket is hordoz magával.« TERMÉSZETESEN SVÁJCBAN IS előszeretettel kerestem a magyar emlékeket, mindjárt az első napon örömmel olvastam a múzeumi tájékoztatók között a bázeli meghívón Kassák Lajos versét német fordításban, amely- lyel Chagalle nagy kiállítását vezeti be a műsorvezető. (A verset még harminc évvel ezelőtt írta Kassák). Ugyancsak ez a tájékoztató ismerteti részletesen Bartók emlékkiállítását (nagy arcképpel), s Bernben a közben bezárt tárlat igen szép katalógusához is hozzájuthattam. S a zürichi népművészeti múzeumban nagy lelkesedéssel ismertem fel Kemény Zoltán, nemrég elhunyt szobrászunk két jellegzetes művét. (A harmincas években kivándorolt erdélyi származású művész hatalmas sikereinek főleg Svájc volt a tanúja, de a párizsi modern művészeti múzeum egy nagy termében kizárólag az ő művei kerültek megtisztelő helyen kiállításra.) Egyébként ma már az UNESCO kiadványain is mindenütt olvasható, hogy a nemzetközi nevelés évének igen kifejező, érdekes emblémája is a magyar származású Vasarely alkotása (a koncentrikus körökből kiképzett emberi fejforma: annak hangsúlyozására, hogy a nevelés, a tanulás, a tudás központja, centruma a fejben található) ízléses, kifejező, elgondolkoztató és modern egyszerre. Nem sok alkotásban sikerül mindezt egyesíteni; de itt valóban szép megoldást láthatunk. (A hazai folyóiratok és újságok is közölték és használják ezt a jellemző jelvényt.) AZ UNESCO EGYIK FONTOS INTÉZMÉNYE a Genfben székelő nemzetközi nevelési iroda. A tagállamoknak joguk van egy oktatási tárgyú kiállítás elhelyezésére, és a mi kormányzatunk is élt ezzel az alkalommal. Jól összeállított adatok, szép képek mutatnak be magyar iskolákat, városrészleteket, pillanatfelvételeket a tanítási munkából, stilisztikákat: sok oktatási-nevelési tárgyú könyv, folyóirat teszi színessé a bemutatót, amely kissé megkopott talán és néhány adata ma már helyesbíthető, kiegészítendő lenne, de így is jó képet adhat a bevetődő érdeklődőnek a mi kultúrpolitikánkról. Ez a szép épület volt egyébként a Népszövetség első székhelye, ezért is hívják — az alapítóról — Wilson-palo- tának. A genfi tó szép sétányáról lehet a kiállításokhoz bejutni, de a hivatali helyiségekhez egy kisebb, párhuzamos utcáról lehet bemenni. Nem messze onnan, ezen a rue des Paquis nevű úton egy nagy garázs falán, tekintélyes emléktáblán magyarul és franciául olvashatjuk a következő szöveget: „E házban lakott Klapka György 1848—49- es honvédtábornok, Komárom hős védője, a genevei képviselőház tagja (1856—57). Dicső emlékének közadakozásból emelte a Hungária genevei magyar diákok egyesülete. 1908.” Szépen sikerült domborművű portré mutatja a kiváló szabadsághős kemény arcvonásait, s alatta a szabadságharc és Genf város címere. KÖZISMERTEBB EMLÉKMŰ az a legalább háromméteres nagy szobor, amelyik Bocskai Istvánt mutatja be, közvetlenül Cromwell szomszédságában a reformáció nagy nemzetközi panteonjában, a száz méternél hosszabb puritán komorságú monumentális hatású emíékfal előtt. És az már megint más kérdés, hogy az egyetemmel szemben elhelyezkedő szobor- csoport sok-sok látogatója, az erre sétálgató szerelmes diákpárok sokasága között ki tudja vajon, hogy ez a furcsa nevű, sajátságos öltözetű, kar- dos-kucsmás. harcias ember ki is lehetett, s vajon mit is jelent az, hogy Transzüvánia fejedelme volt a XVII században?... Margócsy Msse#
