Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
Wrm. ffltts M RELET-MAGYARORSZAG VASÁRNAPI MELLÉKLET •. oMáf Orbán Ottó: SUGÁR Csontok közt suhogás. Csak a szél, a testtelen angyal, üresség Valami mégis. Üveg-csöndböl valami zaj. Ének vagy nyüzsgés Valami mintha föltámadria és odaülne az asztalhoz, kavargatná a kávét. Valaki más a mi ruhánkban, a mi fintorainkkal és mozdulatainkkal, jellegzetes hanghordozásunkkal és föltett szándékunkkal, hogy a semmiből halásszunk madarat és füttyöt, ideül, szembe velünk, és üres szeméből a nap kiragyog. Valami hirtelen sugár átdöfi lényegünket: nyilak vagyunk a nyár sebében, sebek a levegő testén, huzat a fény csontjai között, esésben emelkedés. Szobrok egy olyan múzeumban, ahová nem jön látogató. Magyar boszorkányperek Hazai érdek ességek az Akadémiai Kiadó harmadik negyedévi tervében Napjaink és a nyelvművelés Az Akadémiai Kiadó harmadik negyedévi tervében több érdekes könyv kapott helyet közeli és távolabbi múltunkról. A magyarországi Tanácsköztársaság 50. évfordulója című kötet a múlt évben megrendezett ilyen tárgyú nemzetközi tudományos ülésszak előadásait összegezi Gábor Sándorné és Mucsi Ferenc szerkesztésében. R. A Averbuck szovjet történész- professzor válogatott írásait Andics Erzsébet rendezte sajtó alá. A magyar nép szabadságküzdelme 1848—1849- ben címmel. Heskenast Gusztáv Fejedelmi (királyi) szolgáló népek a korai Árpád-korban című könyve nemcsak az Árpádok X. századi állam- szervezését világítja meg, hanem érdekes adatokat tartalmaz arról is, hogyan nyomult előtérbe a magyarság gazdasági életében a földművelés a kalandozások korában. Szénássy Barna A magyar- országi matematika története című könyvében a kezdetektől a két Bolyai tevékenységén át a magyar matematika nagyhatalmi szintjének kialakulásáig kíséri nyomon a tudományág hazai fejlődését. Schram Ferenc a Magyar- országi boszorkányperek című kétkötetes munkája 451 Porfirjevnának —, kire ütött Anfisza. Az anyja házias volt. én pedig egészséges gondolkodású ember vagyok. Azt az emberi tevékenységet szeretem, amely megfogható eredményt ád. — Önre hasonlít a lánya — válaszolta mérgesen Nyi- na Poríirjevna — Ezt hogy gondoljá? Nem értem — csodálkozott Nyikoláj Nyikitics. — Én kertész vagyok, és belőle is kertészt akarok faragni, bár ő makaes.kodik Mindig csak egvet hajtogat Színházba — színházba. Mi ebben a haszon? A színházban csak mulatnak az emberek! — De a kertészet, uave. az már igen! Maga kertész — szólt, ellene Nvina Porfirjev- na —, de miért neveli ön a virágokat? A fél kertje tele van virággal, íme most is hozott nekem egy csodálatos virágcsokrot. — Ez a szemnek kellemes — magyarázta neki meggyőzően Nvikolái Nyikitics Nézze csak ezeket a színeilyen pert közöl betűhíven, teljes terjedelemben. Réthly Antal a XVIII. század hazai időjárási eseményeiről és eleimi csapásairól szóló adatokat gyűjti össze könyvében. A Comenius emlékév teszi időszerűvé a nagy humanista világhírű tankönyvének, az Órbis Pictusnak megjelentetését, A fakszimile kiadás a könyvgyűjtők számára valódi csemegének ígérkezik. Az életek és korok — demokraták, forradalmárok szocialisták címmel H. Balázs Éva szerkesztésében megjelenő hétkötetes kis sorozat Botev, Herzen, Ke- mal Atatürk, az úttörő ankét, a vöröstől a kékig és az aranyszínűig. Igen ritka virágok ! — Hogy hívják? — kérdezte szigorúan Nyina Por- firj'evna. miközben megnézte a hatalmas virágokat, melyek már akkor is reszkettek, ha a szellő a kertből belibbent a rendelőbe. — Nemezija, afrikai virág. Én egyenesen kiimádkoztam az egyik öreg virág- kertésztől, amikor Moszkvában voltam A térdei elé borultam Tekintsen csak erre a sziromra. A kék hogyan mosódik a lilába és a lila bíborvörösbe. — És mi ebben a kézzelfogható eredmény? — kérdezte váratlanul Nyina Por- firjevna. — Nem értem, mit kérdez? — Mi az eredmény ezekből a virágokból? ön nem eladásra tenyészti ugye? — Az életben soha egy szál virágot el nem adtam — válaszolta ünnepélyesen goi szocialista Tommann, továbbá Jaurés, Károlyi Mihály és Gandhi egyéniségét, életművét és hatását mutatja be. Ortutay Gyula fő- szerkesztésében pedig ötköte- tes sorozat jelenik meg „A múlt magyar tudósai” címmel. Az egyes kötetek Kő- rösi-Csoma Sándor. Eötvös Loránd, Korányi Sándor, Szabó József és Balásházy János alakját örökíti meg, ismertetve fontosabb műveiket és a róluk szóló irodalmat. A századelő egyik legjelentősebb magyar építészének, Lajta Bélának állít emléket a kiadó Vámos Ferenc több 100 fényképpel illusztrált posztumusz munkájának megjelentetésével. Nyikoláj Nyikitics. — Csak ajándékoztam. — Ejnye, ejnye! — mondta Nyina Poríirjevna és levette a cvikkerjét. Azonnal elvesztette szeme a szi- gorúságot, és fáradttá, de mégis jóindulatúvá vált. — Azzal dicsekszik, hogy barátja volt Arenszkij zeneszerzőn-'k. mikor itt élt. és a művészettől mégiscsak azt követeli. hogy gyakorlati haszna legyen. A művészet jó embereket, csinál és formálja az emberi lelket. Ez minden. — A művészet — ellenkezett bátortalanul Nyikoláj Nyikitics. — És a színház nem művészet? — kérdezte Nyina Poríirjevna. — Hogy gondolja ön? Anfisza helyes utat választott. Maga ne zavarja őt. Én bemegyek majd valahogy este hozzá és beszélgetek vele. i Nyikoláj Nyikitics nyugtalanul indult haza. Már alkonyat volt. A városban ki- gyúltak a lámpák, de ezeknél A NYELV A KÖZÖSSÉG ÉLETÉNEK ALAPJA és nélkülözhetetlen eszköze. Ápolása és művelése tehát az egész társadalmat illető feladat, örvendetes a közönség nyelvi érdeklődésének megélénkülése és kiszélesedése. Levelezőink és a nyelvhelyességi előadások látogatói főként az idősebb nemzedékhez tartoznak. ök azonban nehezebben békül- nek meg azzal a ténnyel, hogy a nyelv változik, nincsenek örök érvényű szabályai. s ragaszkodnak a ifjan tanult, elavult szabályokhoz, nyelvi babonákhoz. A fiatalok viszont közömbösebbek és érzéketlenebbek a nyelv- használat kérdései iránt. A nyelvi tudat és lelkiismeret elevensége tehát sokban nemzedéki kérdés. A nagyközönségtől érkező kérdések, vélemények. és méltatlankodások alapján melyek az utóbbi 2—3 évtized leggyakoribb nyelvhelyességi kérdései? Sok bírálat és megrovás éri a sajtót, a rádiót és a televíziót, amelyek a nyelvi művelődésnek is nagy hatású fórumai, de éppen széles körű kisugárzásuk folytán a nyelvrontásnak is bő forrásai, Ennek felelősségét csak igen kis mértékben csökkenti a nyelvművelésre szánt terjedelem. illetve műsoridő, amely elenyésző töredék az egészhez képest. Nem csodálhatjuk tehát, hogy az emberek főként .a hibák sokaságára figyelnek fel, s szembeállítják őket az ugyanott hirdetett helyes elvekkel. FELTŰNŐ SOKAN TILTAKOZNAK az idegen szók használata ellen, s jellemző, hogy erre is főként az idősebbek érzékenyek. Bennük él ugyanis a régi. egyoldalú nyelvművelés, a tisztogató purizmus szelleme, amelyben sok volt az elfogult magyarkodás. Más hangsúlyt kap azonban a kérdés, ha a szükségesség és a közérthetőség szempontjából tekintjük. Gyakran ugyanis csak a kényelem, divat. külföldmajmolás vagy műveltségfitogtatás a forrása az idegen szók használatának. Jogos tehát az érvelés például a metró-vitában a hagyományos földalatti és az új, találó mélyvg- sút mellett, s a tiltakozás a budapesti City kialakítása ellen, amikor már van történelmi Belvárosunk, s oda bizony nem illik a Váci utcai boutique sem. Sántít egyik lapunk válasza is az idegen szó kedvelését ért bírálatra: ha annak idején befogadtuk a latin iskolát, most miért berzenkedünk az effektus ellen? Azért, mert 500 évvel ezelőtt szükségünk volt az iskolára, ma azonban a hatás, eredmény. teljesítmény, következmény, stb. mellett szinte fölösleges fényűzés az effektus, nem jobban megvilágította a csendes utcákat a nyitott ablakokon kiáramló fény. Nyikoláj Nyikitics házában sötét volt. — Vajon Anfisza elment? Sóhajtozott, meggyújtotta a kézilámpát és kiment a kertbe, meg kellett támasztani az öreg almafát. A kertben a lócán ült Anfisza. Olyan csendben ült, hogy Nyikoláj Nyikitics hirtelen észre sem vette. Amikor meglátta, megijedt. Úgy ült ott, mintha nem is élne, összegörbült, beburkolódzott a kendőjébe. Nyikoláj Nyikitics leült melléje, Anfisza hallgatott. — Mi van veled, lányom? ■— kérdezte Nyikoláj Nyikitics és rátette kezét Anfisza vállára. — Csak nem vagy beteg? — Nincs semmi bajom — válaszolta Anfisza. és még lobban beburkolódzott a kendőbe. — Miért ülsz itt a sötétségben? szólva arról, hogy a magyar megfelelők pontos értelmi árnyalatokat jelölnek, és mindenki megérti őket. SOKAN ELÉGEDETLENEK azonban új magyar szavainkkal is: helytelenítés, tiltakozás fogadta az olyan szabályos, hasznos és sikerült képzéseket, mint pl. rendezvény, bérezés, termelékeny, olvasmányos, őszintéiden, meghibásodik, üzemel. A divat csábításával ellentétben ösztönösen húzódozunk attól, ami új, de gyakran túlzó és oktalan ez az idegenkedés. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne használjuk fontoskodásból, fölöslegesen ezeket a többnyire szakszerű vagy választékos megnevezéseket természetes, köznyelvi megfelelőik helyett. A tokmag- árus ne írja tehát ki bódéjára: Üzemel 10-től 18 óráig. Az újtól való irtózással rokon a régi, elavult szabályokhoz, vagy téves beidegzésekhez való ragaszkodás így születnek és terjednek a nyelvhelyességi babonák. Ilyen például az, hogy a fog segédigével szerkesztett jövő idő el fog menni) németes. Éppoly helyes, mint a jövőre is alkalmazható, jelen idejű elmegy, de nyomatékosabb, vagy pedig távolabbi időt, ill. valószínűségeit éreztet. Még általánosabb, a sajtó és a rádió „hivatalos” nyelvéből szinte kiírthatatlan, s onnan tovább burjánzó tévhit, az, hogy a személyes névmás csak emberre vonatkozhat, egyébként mutató névmást keill használni. Ezért azután így merünk írni (és már beszélni is): „Az előadó különféle szervezési kérdéseket terjesztett elő, s az értekezlet megvitatta azokat” (helyesen: őket); „Hasznos javaslatok hangzottak el, s azoktól sokat várnak” (tőlük). NEM BABONA UGYAN, hanem egy régebbi nyelvszokáshoz való ragaszkodás az ikes igék hagyományos, szabályos ragozásának követése. Az ikes ragozás egysége azonban már jó 200 éve megbomlott, keveredett a másijk rendszerrel, az iktelen ragozással, s ez nem okoz sem félreértést, sem szegényedést. É változást tudomásul kell vermünk, ezt teszik az iskolakönyvek is. Nem vitázhatunk tehát már azon, hogy egyem-e vagy igyák; mindenki ízlése, nyelvérzéke szerint választhat. A két, egyaránt helyesnek tekinthető alak közt van azonban stiláris különbség: az ikes változat régiesebb hangulatú, választékosabb, tehát inkább írott nyelvi elem, az iktelen pedig a közvetlenebb, élő nyelvhasználatban szokásos. A pongyolább, igénytelen köznyelvek jellegzetes újabb járványa a suksük-ragoAnfisza visszafordult Nyikoláj Nyikiticshez, és belenézett a szemébe. A kézilámpás a földön állt, alulról megvilágította Anfisza arcát. Nyikoláj Nyikitics ösz- szehúzta szemöldökét. Valami csillogott Anfisza arcán. Bágyadt fénnyel csurgott, aztán elvesztette fényét és leesett a sötét, homokos útra. — Apám! — átölelte Nyikoláj Nyikiticset ráncos nyakánál fogva és odasimult a vállához —. kedves, jó apó- kám! — Na, mi van veled? — dörmögött. Nyikoláj Nyikitics. — Talán szerelmes lettél valakibe? Vagy unatkozol? Mi? Anfisza rázta a fejét — Nem. nem lettem szerelmes. Én nagyon sok jót tehetek mindenkinek, apám. Sokat, mindenkinek. Ismerem az erőmet. Engedi engem színiiskolába, apám! Soha nem bánod meg. — Ha megérjük — meglátjuk —, hiszen nem holzás. A nyelvjárásokból terjedt el a háború utáni nagy belső népvándorlással és társadalmi átrétegeződéssel a „sohasem tudhassuk”, „mi ezt nem szeressük”-féle kifejezésmód. Rögtön megindult ellene a harc, de — bár visszaszorulóban van e hiba — még nem sikerült kiirtani. Annyit mindenesetre elértünk, hogy az emberek többségében tudatosult már e helytelenség, ha még belebeleesnek is. Hogy a nyelvi műveltség mércéjének tekinti a közvélemény, mutatja egy nő házassági hirdetésének jeligéje: „Tudhassa, láthassa kizárva”. HA A MEGGYÖKEREZETT HIBÁK és babonák elleni szakadatlan, de sokszor meddőnek látszó küzdelem pozitív eredményeit keressük, az érdeklődés állandósulásán és a tudatosodáson kívül p helyi kezelés” apró sikerei mellett néhány szerény, de általánosabb érvényű sikert is elkönyvelhet a nyelvművelő mozgalom. Ilyen például az a látszólag jelentéktelen, de értelmi súlyú dolog, hogy a moziműsorok címeibe visszakerült az egy időben elsikkasztott névelő. Az élelmiszereket már nem kiszerelik, hanem csomagolják (ha a műszó továbbra is él a szűkebb szak- nyelvben). Mintha megritkul- yplna a csekély hitelű minőségi áruk a kiváló, elsőrendű. stb. termékek javára, Szerencsére nem is váltak be az értelmetlen önkiválasz- tó boltok a sikerült önki- szolgálókkal szemben. A vi- lágtakarékossági nap is takarékossági világnappá rendeződött. Az újsághírek motorbaleseteméi már nem hal meg a pótutas (sajnos az utassal még gyakran megesik). A mérték utáni szabóság is egyre több cégtáblán tömörül mértékszabósággá. Ahogy az űrhajózás idegen műszavai találó magyar megfelelőt kaptak (műhold, mesterséges bolygó, űrhajó, holdkomp, stb.), szerencsés ötlettel tizenévessé magyaro- sodott a teenager, és szélesvásznú film lett a cinemas- copból. Még az olyan apróságot is örömmel láttuk, hogy a papír- és írószerboltok cégtábláin a diákok tömeges tiltakozására javították ki a pontatlan — illetve: pontos — ékezeteket. A fiatalság nyelvi tudatának és éberségének örvendetes, biztató jele ez is. MAKACSUL ELLENÁLLÓ HIBÁK és a javulás apró győzelmi tényei egyaránt sarkallnak bennünket további, lankadatlan munkára, bár tudjuk, hogy véget sosem ér. Kovalovszky Miklós nap kell odamenni, hanem ősszel. A szíve kihűlt. Nincs más hátra, mint elengedni. De hogy fog ő itt élni, turkálni a kertben Anfisza nélkül? A legjobb lenne mindent félbehagyni, elutazni vele, és ott élni Moszkvában. — Érthetetlen a mostani fiatalság — mondta Nyikoláj Nyikitics csendesen. Anfisza erősen hozzásimult. — Hagyd abba. kis bolondom — mondta Nyikoláj Nyikitics szigorú hangon, de a pillája megrezdült —, lehet, hogy én is veled megyek. De Anfisza sokáig nem tudott megnyugodni. Amikor a patak felől megindult a szél és kisírt szeme fázni ' kezdett, felállt és erősen belekapaszkodva Nyikoláj Nyi- kiticsbe, bement vele a házba — az öregnek vacsorái készíteni. Ford.; Lénárt Éva Csanády jános: In aeternum József Attila Akinek a munka fölette idegeit — s mégis feledte rossz emlékeit — míg fényes évek úsztak el fölötte: kiáll a partra, mint a kő, kristályaiban őrzi ő hevét. Rászállhatnak a madarak, fényes kvarcába kamaszok rúghatnak, s botló öregek, kik játszva rombolnak, építenek: napsugarak, záporszemek. — Mert kő az már, s még: nem homok!
