Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

mis monrinjÁiesressijirut AZ MSZMP SZÄBOLCSSZA TMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA gXVII. ÉVFOLYAM. 13*. SZÁM ÁRA 1 FORINT Mii. JtNIÜS 14, VASARNAP LAPTTNK TARTALMÁBÓL! Család a sátorházban (3. oldal) Tulipán — hétszázért (5. oldal) A tekintélyről (7. oldal) Beszélgetés Baróti Lajossal a magyar labdarúgás időszerű kérdéseiről (11. oldal) Az osztrák elnök látogatása hazánkban Magas vendéget üdvözlünk június 15-én: Magyarországra érkezik Franz Jonas, az Oszt­rák Köztársaság elnöke, aki hivatalos látogatást tesz ha­zánkban. Magyarország és Ausztria sok évszázados kap­csolatai sok keserűséget hal­moztak fel történelmünkben, ezek az emlékek azonban va­lóban múlttá váltak, a két ország mai kapcsolatai jók, barátságosak. Az évszázadok hagyományaiból mégis ma­radt valami: a gazdasági egy­másrautaltság, és egy földraj­zi tény, a szomszédság. Ezt a mostani látogatást fontos találkozások előzték meg. Bruno Kreisky, akkori osztrák külügyminiszter (a je­lenlegi kancellár) 1963-ban Budapesten járt, a következő esztendőben Péter János ma­gyar külügyminiszter vissza­adta ezt a látogatást. Josef Klaus, akkori osztrák kancel­lárt 1967-ben üdvözöltük Ma­gyarországon, Fock Jenő mi­niszterelnök pedig tavaly má­jusban folytatott tárgyalásokat Bécsben. Ekkor adta át Lo- sonczi Pál meghívását Jonas elnöknek. Ezek a személyes találkozá­sok jelezték, hogy fokozato­san eltűntek a két ország kapcsolatait zavaró politikai problémák. A vagyonjogi meg­állapodás aláírásával, a ha­táreseményeket kivizsgáló vegyes bizottság megalakítá­sával, az idegenforgalom fel­lendülésével, a kulturális cse­re kiszélesedésével jó, politi­kai-emberi légkör alakult ki közöttünk. Nem nagyszabású, de említésre méltó jele ennek, hogy az idén nyáron újabb vonatjáratot állítottak be Bu­dapest és Bécs között. Ha mostanában osztrák és magyar politikusok találkozá­sakor főképpen a gazdasági együttműködés fejlesztéséről esik szó, ez a fentieknek kö­szönhető. S ami ezt a gazdasá­gi együttműködést illeti: ugyancsak jó eredményekről számolhatunk be. Tavaly a két ország kereskedelmi for­galma rekordmagasságot, mintegy 110 millió dollárt ért el. Ez több, mint kétszerese a tíz esztendővel ezelőttinek. Mi gépeket, vegyianya­gokat, s más félkész- és késztermékeket vásárolunk Ausztriától — partnerünk me­zőgazdasági cikkeket, külön­böző nyersanyagokat, olajat, kokszot, nyersvasat talál ná­lunk; a gépek és a készáruk aránya Ausztriába irányuló exportunkban sajnos még elég alacsony. Ezzel a felsorolással azon­ban még korántsem jellemez­tük átfogóan gazdasági kap­csolatainkat. Az egyszerű áru­csere-forgalmi megállapodá­sok természetesen rendkívül fontosak, de nagyon változé­konyak, túlságosan is ki van­nak téve a politikai szél já­rásnak, a konjunktúráknak. Az ipari kooperáció azonban alaposabb, mélyrehatóbb és tartós alapot biztosít két or­szág hosszabb távú együttmű­ködéséhez is. S a magyar— osztrák gazdasági együttmű­ködés mindinkább ilyen ala­pokra támaszkodik, efelé kí­vánjuk fejleszteni. Hadd em­lítsünk erre néhány példát. A Steyer gyárral közös traktor­típust viszünk a piacra, bizo­nyos ponton összekapcsoltuk a két ország villamosenergia­rendszerét, a nyergesújfaiui Viscosa gyár osztrák alap­anyagból készít műszálat. Cikkünkben eddig a két or­szág közvetlen kapcsolatairól, protokolláris szaknyelven szólva: kétoldalú kapcsolatai­ról szóltunk. A magyar és az osztrák kormány azonban kész arra, hogy nemzetközi síkon, például az Egyesült Nemzetek Szervezetében is együttmű­ködjék olyan kérdésekben, amelyekben azonos, vagy ha­sonló álláspontot képviselnek. Két európai országról lévén szó, Magyarország örömmel fogadta az osztrák politiku­sok kijelentéseit, hogy támo­gatják az európai biztonsági konferencia ügyét. A köztár­sasági elnök kíséretében van Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter is, aki ebben a minőségében először talál- • kozik Péter János magyar külügyminiszterrel, s megbe­széléseiken minden bizonnyal bő teret szentelnek nemzetkö­zi problémáknak, elsősorban az európai biztonsági konfe­renciának. Magyarország szívélyes ba­rátsággal üdvözli az osztrák államfőt. A szűkre szabott idő keretein belül igyekszünk minél többet megmutatni ne­ki, minél több helyre elve­zetni a vendéget. S természe­tesen tanácskozásokat is foly­tat majd: programjában fon­tos helyet foglalnak el (Jonas elnök szavaival élve) „az in­tenzív munkamegbeszélések magyar államférfiakkal”. Re­méljük, jól érzi majd magát nálunk, a szomszédos ország államfőjének kijáró tisztelet­tel és a jó együttműködés szül­te barátsággal fogadjuk Franz Jonas .elnököt. Tatár Imre Az OVH jelenti árad a Kraszna, Szamos és a Túr Kritikus helyzet a Tisza-völgyi árvízvédekezésben A Tisza kelet-magyaror­szági mellékfolyóinak raho- mosan növekvő áradása a Tisza-völgyi árvízvédekezés­ben kritikus helyzetet idé­zett elő. A Berettyó és a Sebes-Kö­rös magyarországi szakaszá­nak vízszintje általában 1 méterrel meghaladja az ed­digi legmagasabb vízállást. E folyók hirtelen áradása miatt szombaton 15 óra 30 perckor a víz hosszú szaka­szon 3—5 centiméterrel meg­közelítette a Kettős-Körös gátkoronáját. A folyók ára­dása tovább tart. Ezért a vé­delemvezetés elrendelte Szeghalommal szemben. a Berettyó bal partján az ár- vízvédelmi gát megnyitását és a várható árhullám egy részének az előre kiépített vésztározóba Vezetését. A vésztározó elöntése csak me­zőgazdasági területeket érint és csökkenti a Berettyó víz­állását. Ezzel az intézke­déssel kívánja az árvízvéde­lem a folyók magas árvíz- szintjét csökkenteni és a sűrűn lakott értékes terüle­teket az árvíz elöntésétől megmenteni. A Fekete-Körös, amelynek vízállása 80 centiméterrel ha. ladja meg az eddig észlelt legmagasabb vízállást, roha­mosan árad. A román szer­vek értesítése szerint a jobb parti töltés román terü­leten, az un. felfogó csatorna feletti szakaszon átszakadt. A kiömlött víz magyar terüle­teket egyelőre nem veszélyez, tét. Eléri az eddigi maximumot a Fehér-Körösön levonuló árhullám is. A Felső-Tisza térben pén­tekről szombatra annyi vál­tozás történt, hogy a Tisza Tiszabecsnél 8 centimétert apadt, lejjebb tovább árad. Vásárosnaménynál szomba­ton 10 órakor 768 centiméter volt a vízállás, s ennek meg­felelően másodfokú készült­séget tartottak. A Kraszna Ágerdőmajor- nál még mindig áradt. Két- óránként 2—4 centit emelke­dett a víz. Pénteken délelőtt 651 centimétert mértek, ami egy centivel haladta meg a maximumot. A Szamos is to­vább áradt a magyar szaka­szon. Csengéméi 669 centi­Katonai eskü a Szamos gátjainál Katonai eskü színhelye volt szombaton délelőtt Csen- gerben a Szamos gátja. A néphadsereg egyik alakula­tának tartalékos tiszt jelöltjei tették le az esküt. Az alap- kiképzés után szombatra ké­szültek fel az eseményekre, de akkorra már a gátakon voltak. A katonai eskü mindig ün­nepélyes keretek között zaj­lik, hiszen nagy esemény a fiatal katonák életében. Van nak azonban olyan rendkí­vüli körülmények — emlé­keztette a katonákat Sárközi Elemér, az alakulat parancs­noka — amikor a sok eszten­dő óta begyakorolt, hagyo­mányokká vált formákat nem lehet alkalmazni. A fiatal tisztjelöltek azért nem az állomáshelyükön tet­tek esküt mert a víz újra támadott. Az alakulat ré­gebbi katonái pontosan 1 hete érkeztek vissza állo­máshelyükre. 22 napon át védték a gátakat Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar me­gyében. A péntek reggel — június 12 — ismét a gátakon találta őket. Csenger és Komlódtótfalu környékén várható volt, hogy a Szamos ismét kilép medréből, ezért megfelelő lokalizációs tölté­seket kellett építeni. Az ala­kulat a polgári lakossággal együtt gyorsan felépítette homokzsákokból és homok­ból a szükségesnek látszó magasságig a gátat és szom­baton már volt idő, hogy a katonai esküt letegyék. A gát e pontjának — ahol az alakulat felsorakozott — különleges jelentősége van a katonák előtt. Május 14-én éjszaka éppen ezen a sza­kaszon estek át a „tűzke­resztségen”, az alakulat ré­gebbi katonái. Most újra támadott a víz, pénteken este emberek szá­zai álltak a gátakon és fi­gyelték a lassan, de állan­dóan emelkedő folyót, — ám az ár, most feltehetően gyengébb lett és nem tud kárt okozni. A régebbi küz­delem nyomai azonban még ott vannak a gátakon: áll­nak még a homokfalak, ame­lyeket akkor csapkodtak a Szamos sárga hullámai. így tette a hely szelleme a szokásosnál is sokkal ünne­pélyesebbé a tisztjelöltek es­küjét. (Marik—Kun) méter volt a vízállás. Ez azonban még Í4 centiméter­rel alacsonyabb a régi ma­ximumnál. Mind a Kraszna, mind a Szamos mentén erőteljesen és eredményesen védekeznek az ár ellen. Tovább erősítik a körgátakat, építik a loka­lizációs töltéseket. Szomba­ton 5670 kézi erővel, 200 földmunkagéppel, és 670 szállítójárművel folytatták a védekezést. A legjobban veszélyeztetett községekben minden eshető­séggel számolva továbbra is készültséget tartanak. Kiköl­töztetésre eddig csupán Tibor- szállás és Mérk—Vállaj mé­lyebb fekvésű területeiben került sor. A két községből mintegy 100 családot költöz­tettek a magasabban lévő, biztonságosabb helyekre. Lassan árad a Túr is. Itt az első fokú készültséget má­sodfokúra változtatták. Gáspár Sándor Phenjanhan A Gáspár Sándor vezette magyar szakszervezeti kül* döttség pénteken és szomba­ton a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság egyik legnagyobb ipari centrumába, Hamhüngbe látogatott, ahol megtekintette a gázgyárat, a műtrágyagyárat és a hadi­rokkantakat foglalkoztató üzemet. Találkozott a város párt-, állami, szakszervezeti vezetőivel. a helyi vezetők este fogadást adtak a kül­döttség tiszteletére. A kül­döttség szombaton repülő­géppel visszaérkezett Phen- janba. Jelentés a tavaszi munkákról Burgonyából többet vetettek a tervezettnél a mezőgazdasági üzemek és háztáji gazdaságok Megyénk nem árvizes terü­letein is általános a lemara­dás a mezőgazdasági munkák­ban a kora tavasz óta tartó meteorológiai „késés” miatt. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán most készült el a június elejéig a nem árvizes területeken be­fejezett munkák statisztikája. A kimutatás szerint (a burgo­nyavetést kivéve) szinte vala­mennyi növénytermesztési ág­ban elmaradtak a tervezett tavaszi munkák mértékétől. Az árvíz nem sújtotta terü­leten a borsóvetést 6414 hol­don végezték el, a tervezett terület 93 százalékán. A ta- vasziárpa-vetés csak 92 szá­zalékra sikerült, a zabvetés pedig 76 százalékra. A pillan­gós takarmányokból új lu- cernaveté^t a tervezett terület 70, új vörösherét 93 százalé­kán végeztek. A cukorrépa- vetés is elmaradt a tervezettől, 8800 hold helyett, csak 8000-et vetettek be, a cukorgyárak ismételt felhívása ellenére. Napraforgót a tervezett 22 ezer hold helyett, csak 16 ezer holdon vetettek. Ez egyike ama kevés művelési ágnak, amely még pótolható. A burgonyavetés az egyet­len, amit terv szerint teljesí­tettek a mezőgazdasági üze­mek és háztáji gazdaságok. A tervezett 47 142 hold helyett 47 269 holdat vetettek be jú­nius 1-ig. Mivel burgonyát még az árvizes területeken is vetnek, előreláthatóan ebből még több is lesz. Ugyanígy kukoricából, amelyet június 1-ig a tervezett területnek csak 85 százalékán vetettek el, de -ez még pótolható. Silóku­koricát fővetésként csak a tervezett 10 ezer hold felén vetettek eddig. A rizsveté­sekről még nincsenek adatok, mert zömmel a fehérgyarmati járásban vannak, amit eddig még nem mértek fel. Sajnálatos tény, hogy ugyánakkor amikor az elma­radt munkák miatt több gyomirtó vegyszer használata volna szükséges, ebben is je­lentőé elmaradások vannak. A kalászosoknak csak 55, a lu­cernának 25. a borsónak 75 százalékát vegyszerezték a tervezetthez képest. Elmaradt a kukorica vegyszerezése is Húngazinnal 57, Dikonirttal 75 és kombinált vegyszerekkel 70 százalékra. A zöldségterüle­ten is csak a tervezett 73 százalékát végezték el. A vegyszerezési munkák közül is egyedül a burgonya gyomirtó­szerrel való megmunkálása sikerült terv szerint: 101 szá­zalékra. Ahol az ár és belvizek nem foglalják el másra a munka­erőt, nagy erővel folyik a ku­korica kapálása, a cukorrépáé, a még elvégezhető gyomirtás vegyszerekkel és a burgonya, kukorica, takarmányfélék és napraforgók pótlólagos vetése. Jubileum és megújhodás Tanácsaink jubilálnak az idén. 1950 jú­nius 15-én megalakultak tanácsaink. — Most 20 esztendeje hívta őket életre a törvény, s választotta meg az első tanácstagokat az or­szág népe. Visszatekintve a két évtized ele­jére, túlzás nélkül mondhatjuk: a tanácsok megalakulása győzelmesen betetőzött egy politikai-harci szakaszt, amely a felszabadu­lással vette kezdetét, s a fordulat évével zá­rult. A társadalom többsége elfogadta a szo­cializmus felépítésének programját, vereséget szenvedtek az ezzel szembenálló politikai erők és szervezetek. A fordulat megérlelte a feltételeit annak, hogy a népképviselet, az államhatalom szervezete — híven a hatalom­ban véglegessé vált osztályváltáshoz — új keretet és új formát is kapjon a legalsó szinttől a legfelsőig. A választók olyan kép­viselőket, tanácstagokat választottak, akik személyükben és tevékenységükben a szo­cialista program talaján létrejött széles tár­sadalmi szövetséget fejezték ki. Azóta több választás és több kiegészítő törvény összetételében, működésében, hatás­körében lényegesen megváltoztatta a taná­csokat, szerepüket, jelentőségüket. Az elmúlt két évtizedben a tanácsok eredményesen és becsületesen vették ki részüket az országépí­tésből, a szocializmus felépítése történelmi programjának megvalósításából. Az is kétségtelen azonban, hogy épp most a két évtizedes jubileum időszakában va­gyunk részesei és canúi annak, hogy a ta­nácsok minden eddiginél jelentősebb meg­újhodás küszöbére léptek. Ennek iránya, célja, pontos megfogalmazást kapott a Köz­ponti Bizottság és a kormány áprilisi együt­tes ülésének határozatában. Napirendre ke­rült a tanácsok jogkörének mindenirányú bővítése, önállóságuk növelése, önkormány­zati vonásaik? erősítése. Mindez a legtelje­sebb összhangban áll a szocialista államel­mélet követelményeivel: a szocialista de­mokrácia szélesítésével, s az állami fegyelem, a demokratikus centralizmus erősítésével. A tanácsi munka továbbfejlesztésének — a sok összetevő között is — döntő kérdé­se most: tevékenységük gazdasági megala­pozása. Világos ugyanis, hogy az önállóság csak formális lehet, a hatáskör csak szóbe­széd, ha a tanács, mint a helyi lakosság nép­képviselete nem dönthet érdemben a község, a város legközvetlenebb, legalapvetőbb gaz­dasági, alapellátási, kommunális, kulturális kérdéseiben; ha nem rendelkezik saját bevé­telekkel, anyagi alapokkal, hogy a döntéseit meg is valósíthassa. S mindennek előnyös, nagyjelentőségű politikai kihatása növeli az emberek egészséges lokálpatriotizmusát, köz­életi felelősségérzetét és érdekeltségét, hogy részesei legyenek a közügyek megoldásának — végső fokon ösztönzője és táplálója ez egy magas fokú politikai-közéleti aktivitás kibontakozásának. A párt és a kormány irányelvei következetesen elősegítik e fontos elvek és célok megvalósulását. A nagyobb hatásköröknek természetesen együtt kell járniuk a nagyobb felelősséggel. A két évtized tömegesen kinevelt a tanácsok­ban olyan választott vezetőket, olyan appa­rátusi dolgozókat, s tömörített köréjük olyan tanácstagokat, társadalmi aktívákat, akik él­ni is tudnak a nagyobb önállósággal: van bátorságuk, képességük és képzettségük az öntevékenységhez, a kezdeményezéshez. Oly­kor megfeledkeznek arról, hogy talán a leg­nagyobb eredménye a tanácsoknak éppen az hogy ilyen embereket tudtak kinevelni. A tanácsok jövője az ő kezükben — jó ke­zekben van. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom