Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
I97n ffinfire n rUTW-MAGYAnOTiSTAW * eMai A kisbíró államvizsgázik Székely Béla útja Tűrrlesétől — Tűrricséig Szinte csodálnivaló ennek az alig huszonnégy eves fiatalembernek a vasakarata, szilárd elhatározása, amellyel nekivágott, egy életpályának. Úgy döntött, tanító lesz. És most már harmadéves. Most áilamvizsgazík a Nyíregyházi Tanítóképzőben. Teljesül élete vágya. — Hol szeretne tanítani’ — Szülőfalumban, Turri- csén. — Miért? — Ez az amire nehéz magyarázatot adnom. Vonz a szülőfalu szeretete, az emberek. a bizalom amit velem szemben tanúsítottak. Talán éz a fő indokom. Két évvel ezelótt kötöttem ösztöndíjat a tanáccsal. A falu taníttatta A falu taníttatta. Havonta kilencszáz forint ösztöndíjat kap Turricsétől De, hogyan jutott idáig Székely Béla? Az ö pályaválasztása, ütja a katedráig eltért a szokásostól. — Valóban nem mindennapi. Amikor a nyolc általánost elvégeztem, besegítő családtagként dolgoztam a téeszben. Segítenem kellett, az apám 75 százalékos hadirokkant, éjjeliőr, szükség volt minden fillérre. Itt kezdődött az ismerkedésem az emberekkel, A kertészetben, ahol befogadtak és megismertem gondjaikat, örömeiket, s már gyerekkoromban elhatároztam, tanító leszek. Ez munka közben csak erősödött bennem. S amikor tapasztaltam, hogy sok még a tudatlanság, a szellemi sötétség, azt mondtam, most már minden áron tanítani fogok. És ez a szilárd elhatározás, a kitartás minden nehézségen átsegítette. Pedig nem volt könnyű az élete. Kapál a tsz- ben. közben beiratkozik a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium levelező tagozatára. Tanul este, ebédszünetekben, ládacipelés közben átgondolja a tananyagot. Nincs üres járat életében egy órányi sem. Lassan hozzászokik ehhez az életritmushoz. De, hogy több ideje legyen a tanulásra és felkészülhessen az életpályára, elmegy a tanácsra hivatalsegédnek. Két évig kisbíró, pörgeti a kutyabőrt, hirdeti a hivatalos közleményeket faluszerte. — Nem mondom, ez feltűnést keltett a faluban. »Lesz már érettségizett falu „kutyája”« — hallottam a megjegyzéseket. Eleinte bántott, de később nem törődtem vele. Bélát azonban másra is felhasználják a tanácsnál. Rédiákat állít ki, segít az adminisztrációban a tanácselnöknek, tanácstitkárnak. Éjszaka mentőért telefonál. Szinte minden fontosat tud, ami a falujában történik. Ki a beteg, melyik mama a várandós, s már éjszaka sokszor úgy fekszik le, tudja kelteni fogják, mennie kell mentőért. „Megismertem az embereket" — Ez az amiért nem bántam meg, hogy hivatalsegé- deskedtem. Megismertem falumat, az embereket. Bizalommal fordultak hozzám. Közben megfeszített erővel tanult, készült az érettségire Együtt végeztek a gimnáziumban a vb-titkarral, Kiss Sándorral. Székely Béla azonban jobb eredménnyel végzett, mint a titkár. Utana jelentkezett felvételre a tanító képzőbe Nyíregyházán. És ekkor érte az első csalódás. — Nem vettek fel. Bár a felvételin megfeleltem, de arra hivatkoztak, hogy helyszűke van. Kértek, hogy a következő évben jelentkezzek. Ez meglepett, mert tudtam, hogy kevesebb pontszámmal is vettek fel. Nem nyugodott bele. Minden hónapban felkereste az intézetet, az igazgatót. Kétkedett, lelkiismereti problémát okozott neki az ügy. Úgy érezte, nem őszinték hozzá. Azt gondolta, csak udvariasságból mondták. hogy helyszűke miatt nem veszik fel, valójában biztos nem felel meg erre a pályára. Kitartásán meglepődött Adriányi László, az intézet igazgatója is. Kezdte jobban érdekelni ennek a fiúnak a jelleme, akarata, kitartása, hivatásszeretete, Látták, hogy komoly az elhatározása. Székely Béla tanító akar lenni. És 1967-ben megnyílt előtte a tanítóképző kapuja. Határtalanul boldognak érezte magát. Pedig közben már hívták dolgozni a földhivatalhoz, tanácsra, pénzügyi előadónak, de ó nem tágított a céljától. Három nehéz év Elrepült a hárpm esztendő — Nem is volt olyan köny- nyű. Mindig azt éreztem, hogy a tanárok bizonyítást A most érettségiző fiatalok 46 százaléka jelentkezett a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára. A felvételi vizsgákat valamennyi nappali tagozaton június 25-e és július 20-a között tartják. Az írásbeli felvételik első napja nappali, esti és levelező tagozaton egyaránt június 25-e, ezen a napon a központi tételek alapján matematikából és fizikából felvételiznek a műszaki egyetemekre és főiskolákra, illetve felsőfokú technikumokra, valamint a tudomány- egyetemek természettudományi karainak megfelelő szakára pályázók. Június 26-án kerül sor az írásbelikre a várnak tőlem állandóan. Volt aki bízott bennem, akadtak, akik kételkedtek és bizalmatlanok voltak velem szemben. Bizony itt tapasztaltam, hogy ismeretbeli hiányokkal küzdők. Ezek különösen az első hónapokban mutatkoztak meg. Nehéz volt a kezem, a kapa megviselte, a cipekedés, a nehéz fizikai munka nehezült rám, bajlódtam a szépírással. Orosz nyelvet nem tanultam. A betűiekéi itt a tanítóképzőben ismerkedtem meg. Nehezen ment. Oroszból Ida néni (Bari Ida) reggelenként 7 órától korrepetált hetenként, háromszor. Amíg a többiek moziba jártak, én oroszt tanultam és szépírást gyakoroltam Sardi Béla tanár úr minden tanítási gyakorlatra két oldal írásmunkát követelt. Ezt teljesítenem kellett. Székely Béla azonban kitartott, Nem volt szabad ideje. Feláldozta a hivatásért. Amikor ezt a szilárd jellemű fiút megismerték sokan segítették a tanárok közül. Formálták, beszédhibáira figyelmeztették, felhívták a figyelmet modorosságára. Béla minden szóra ügyelt, s bizony sokszor az idegfeszültség miatt nem tudta nyújtani azt a teljesítményt, amire képes volt. De végül is sikeresen küzdött meg a tananyagokkal és saját magával is. Az első évben 2,26 volt a tanulmányi eredménye, s a harmadévre feltornászta 3,62-re. Államvizsgák előtt áll. Készül. Szorgalmasan, nagy-nagy akarással. Teljesül vágya, tanító lesz. Biztosan sikerülni fognak a vizsgái. így jutott el egy vasakaratú parasztfiú a kapától, a kutyabőrös kisdobtól a katedráig. Ez év szeptemberében az új tanév megnyitásakor lép először önállóan tanítványai elé. Hogy mit érez? — Szorongást. Nem lesz könnyű. De örülök. Az a tanítóm is ott van, aki harmadik elemista koromtól tanított. Király Albert. Tudom, hogy segíteni fog. Farkas Kálmán Mars Karoly Közgazdaság- tudományi Egyetemen, a kereskedelmi és' vendégiátóipa- ri főiskolán, továbbá a felsőfokú külkereskedelmi, illetve a felsőfokú pénzügyi és számviteli szakiskolákon. Ugyanezen a napon írásbeliznek az állatorvostudomá- nyi, agrártudományi, a kertészeti, valamint az erdészeti és faipari egyetemeken, továbbá az agrártudományi főiskolákon. A szóbeli felvételi vizsgák az írásbeliket követő egykét napon megkezdődnek, és általában július közepéig — de legkésőbb július 20-ig — be is fejeződnek. Június 25-én kezdődnek az egyetemi felvételi vizsgák Hivatása: a humor Hihi A humor hivatásos művelői magánéletükben általában halk szavú, tépeiődő emberek. A társaság kedvelt jei nem ők, családi és szűkebb baráti körben jó- pofaságot ne varjúnk tőlük. A derűs csevegőktől egy világ választja el őket, a dolgok mélyére ásó magányosságuk Hegedűs István, Munká- csy-díjas, a Ludas Matyi karikaturistája a legteljesebb módon erősíti ezt a megfigyelést; nehéz szólásra bírni. Felelősséggel méri mondatait, mintha csak önmagának beszélne. Sokáig álldo. gál a tárgyai előtt és emlékezik _ Gyűjtési mániám régi, a kisdiák világmegismerési vágya volt az indítéka Metternich nagyorrú karikatúráját 5 éves koromban vágtam ki magamnak egy lexikonból. Eklektikus vagyok, nem kedvelem a szokványos műtárgyakat, csak azt gyűjtöm, ami tetszik — tehát a bizarrt. A falon bőrfonatban két strucctojás, mellettük táblabírói ta.itékpipa. ősrégi körző. gyöngy hazberakásos kézi fújtató — órásmesterek hajdani szerszáma, amivel a finom szerkezeteket tisztították. Aztán ugyanebből egy nagyobb példány, ez már beillik a porszívók ősének. Az ágy mellett angol bőrpara-. ván, vörös postakocsit ábrázol, kicsit távolabb Farna- zetti, híres milánói kerá- mikus tányérja. négyezer éves egyiptomi sírfej, római kori dobókockák, homokóra és úti napóra, eredeti néger népművészeti fgregványok. csillagászati távcső és puskák, márványberakásos asztal 48 fele márványból, egyiptomi sírmécsesek, s hosszú nyakú gémet utánzó olló. — A tárgyak állandó jelenléte inspiráló hatással van rám. Azonkívül mindenféle formának állandóan készen kell lenni a fejemben, és a legjobb modellek ehhez a valóságos tárgyak. Több száz éves könyveim, melyeket ínyenc gyűjtők üveg alatt őriznének, nekem mindennap forgatott munkaeszközeim. A karikaturista a pillanat fonákságát látja, s a maradandó érvényűt rajzolja meg. A szüntelen mozgásban lévő nagytó]ág a modellje neki is. — A nyelvöltögető fonákságokat másokkal is észrevé. tgtni, spontán módon jelentkezett bennem. Ezzel sgySzabolcs megye legnagyobb malmát építik Kisvárdán. Az úi 20 millió forintos beruházásból megvalósuló ötszintes impozáns épület zsaluzásán dolgoznak az építők. Elek Emil (elvetet# Hét új óvoda — de kevés Ä társadalom segítségét kéri a Vásárosnaményi Járási Tanács Legutóbbi ülésén a járás óvodai helyzetével és a feladatokkal foglalkozott a Vásárosnaményi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A járásban tizenöt községben 24 gyermekcsoportban 630 óvodás korú gyermeket nevelnek. Ellátottságuk a megyei és az országos átlaghoz viszonyítva kedvezőtlen: a gyerekeknek mindössze 27 százaléka járhat óvodába. Fejlődött a járás községeiben az óvodai ellátottság, de a jelentkezések is nőttek. Évente átlagosan 30—40 gyerek felvételét kénytelenek elutasítani csak az óvodával rendelkező községekben, de a járás tizenhárom községében nincs óvoda. Ennék hátrányait főként az iskola első osztályában érzik meg a gyerekek. Ez év második felében három községben tervezik az óvoda megnyitását, Csarodán, Gem- zsén és Vámosatyán azonban az épületekkel — Gemzse kivételével — problémáik vannak. Mindezek megoldása után a három új óvoda sem veszi le a járás, a községek vezetőinek válláról a gondokat. Az igények alapos felmérése alapján távlati tervet dolgoznak ki a járásban, s a következő ötéves terv időszakában hét újabb községben — Beregsurány, Gelénes, Ilk, Márokpapi, Olcsva, Olcsva- apáti és Tiszaadony — létesítenek központi és helyi erőforrásból óvodákat. Az új óvodák létesítésén kívül nagy gondot okoz a járásban, hogy sok községben a jelenlegi óvodák egyre kevésidős lehet a formák, vonalak iránti érzékenységem. Úgy is mondhatnám, fényképező alkat vagyok, amit egyszer lefényképeztem, azt valamikor, amikor a legnagyobb szükségem van rá, előhívom. Asztalán, a barokk XVII. századbeli építményen félbehagyott munkájának nyomai. Háromszáz évig monostori szerzetesek ebédlőasztala volt az oroszlánlábakon álló masszivitás. Pár száz évig még lehet rajzolgatni rajta. A bútorait is sajátos igénnyel válogatta össze. Minden darabja súlyos műremek. De aláírása rövid kis nevetés: hihi. Nevének ismételt kezdőbetűiből állította össze. Csak így ismeri az ország, s a határokon tül a legnagyobb lapok olvasói is. Hihi, négy betű, őt lés azt a nevetést jelzi, amit karikatúráival kirobbant belőlünk. bé felelnek meg az igényeknek, a növekvő gyermeklétszámnak. Ilyen községek: Gu- lács, Jánd, Kisvarsány, Lónya, Tarpa, Vitka. Ezeken a helyeken az évi kihasználtság 100 százalékon felüli. Az év második felében a jelenlegi adottságokat jobban kihasználva új óvodai csoportot indítanak Vasárosnaményban és Vitkán. Mindkét községben ez további 25 gyermek elhelyezését teszi lehetővé. A járási szervek a további fejlesztésnek azt a módját szorgalmazzák, hogy a tanácsi szervek és a termelőüzemek közösen járuljanak hozzá az óvodák bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Ilyen lépéseket tettek már több helyen: Győrében a tsz 100 ezer forintot ajánlott fel, a kisvarsányi tsz egy négyórás kisegítőt adott az óvodának, a tarpai 23 ezer forintos babaházat épített, a Az egyik asztalnál Popo- vics Jánosné mosolyogva mondja: — Én most tulajdonképpen avizálok Koós Jánossal. Ö aranyérmet kapott, az én kitüntetésem is arany fokozat. Popovics Jánosné néhány perccel korábban vette át a „Kiváló véradó” kitüntetés arany fokozatát. Ezt a kitüntetést a Vöröskereszt azoknak adományozza, akik legalább hússzor adtak vért. Popovicsné pedig már 60- szoros véradó. — Szeretnék még többször is, hiszen gmíg adhatok, addig biztosan egészséges .vagyok. Aztán következtek az emlékek. 18 éve, 1952-től tartozik a rendszeres véradók közé, van bőven mesélni- valója. — A múltkor betelefonáltak a gyárba, hogy menjek azonnal. Elkérezkedtem az üzemvezetőtől, biciklire ültem. Negyedóra alatt ott voltam a vérellátó alközpontban. Leadtam négy deciliter vért és mentem vissza dolgozni. A világ legtermészetesebb hangján mondja. Közben azt is elmondja, hogy munkahelyén, a gumigyárban sokan kétkedve, idegenkedéssel figyelik, hogy ennyi vért adott. Nem tudják elképzel-' ni, hogy egy törékeny asz- szony háromhavonként. saját vérével siessen mások segítségére. — Nem várok én senkitől jutalmat, hogy ezt teszem. Most is meglepődtem, amitiszakerecsenyi tsz gyümölcscsel, parkjátszótér kialakításával segít, a gemzsei az óvodai főzőnő 4 havi bérét fizeti, hogy a tervezettnél előbb nyithassák meg az igen szükséges óvodát. A járási tanács végrehajtó bizottsága elismerését fejezte ki az óvodákat támogató tsz-eknek, termelőüzemeknek, azonban megjegyezték; a járás gazdasági egységei a jelenleginél többre is képesek lennének, anélkül, hogy az jelentősen befolyásolná anyagi helyzetüket. Különösen épületvásárlásokkal, az óvodai berendezési tárgyak — gyermekfekle- tők, szemléltetőeszközök, tornakészletek, vetítők, hangszerek. stb. — beszerzésével enyhíthetnék lényegesen a járás óvodai gondjait. kor megkaptam a meghívót az ünnepségre. Kivettem egy nap szabadságot, hogy eljöhessek. ★ — Példamutatóan. Ezt hangsúlyoztam nekik — mutatja ujját felemelve, nyomatokkal beszél Polcz János, a Gyulatanyai Állami Gazdaság igazgatója. Mindenki tapsolt, amikor a „Kiváló szervező” kitüntetést átvette. Éppen akkor jelentették be, hogy a gazdaságban aznap délig több mint százan adtak vért. Az ünnepségen résztvevő asszonyog összesúgtak. — Milyen szép fehér haja van. — És milyen fiatalos. Polcz elvtárs könnyedén, fürgén ment, s vette át a kitüntetést. Szakított egy kis időt arra, hogy eljöjjön az ünnepségre. Előtte egy értekezleten vett részt, s hazamenet még várják a gazdaság ügyei. A példamutatást pedig nemcsak munkatársaira, a gazdaság különböző vezetőire értette — akik szintén véradók —, hanem önmagára is. Ó sem „restelli” odatartani a karját, hogy vért adjon. •ár Hogy is mondták esen az ünnepségen? ..A társadalom elismerését váltják ki ezek az önzetlen emberek-- " Lányi Betonú (P g.) Véradók
