Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
4 ©Ma! KELET -MAGYARORSZÁG MW ffinfos ff Egy fedél alatt Ahol hatvanöt árvízkárosultat fogadtak magukhoz a háziak Ez is ritkaság az árvíztől sáros sivataggá változtatott Szamosközben: a gyügyei út melletti cukorrépatáblát kapálja a nőbrigád. Építés munkaegységért Jegyzetek a zsarolyáni Uj Barázda Tsz-rol — Amikor menekültek az emberek gyalog, szekérén, itt keresztül a hídon. Irén lányom kiállt a ház elé mondani, jöjjenek jóemberek mihoz- zánk. van hely. elférünk itt sokan. Egy-két napon belül 65 kisari lakos költözött be ide, a Petőfi út 23. alá. ahol különben is heten élünk: a vejem. Kiss József a lányommal. meg a négy gyerekkel és iómagam. Egyévestől 86 esztendősig özvegy Csapó Zsigmondné. a nagymama így kezdi az emlékezést arra a két hétre, amit soha az életben nem lehet elfelejteni... Szólt már a krónika hősiesen küzdő katonákról, munkásőrökről, sofőrökről, akik fáradtságot nem ismerve, sokszor életüket kockáztatva siettek a bajbajutottak segítségére Figyelmet érdemelnek azok is, akik ideiglenesen hajlékot nyújtottak az ár elől menekülőknek, megosztva velük fekhelyet, élelmet, meleget. Tivadaron Kiss József tsz- tag háza két héten át valóságos befogadóállomás volt. A nagymama így folytatja: — Egyéves gyermektől 86 éves magatehetetlen öregasszonyig mindenkit befogadtunk, aki jött a túloldal^ ról. Varjú Bálintot a katonák tolták háromkerekű biciklin; hoztak három ágyban fekvő beteget és vezettek be tiszta világtalan embert is. A pünkösdi ebéd Hol jutott hely ennyi embernek? Az idősek, a gyermekek és a nők belül a lakásban, majdhogynem „lapjával” aludtak. A férfiak jobbára kinn a nyitott színben. a padlásom- A háziak két héten át a padlón, vetettek maguknak ágyat... Még- csak a csirkenevelő ládát is fekhellyé alakították át. — Volt, aki viccesen meg is jegyezte reggelente: mi most nem felkeltünk, csak felálltunk. Ennyi embernek mindenekelőtt élelem kell. Amit tudtak, s amire a rövid idő Lehetetlen számba venni a társadalom sokirányú segítségét, amellyel körülveszi Szatmár árvízkárosultjait. Szüntelenül érkeznek a,- újabb és újabb felajánlások az ország minden részéből, hogy valamelyest könnyítsenek a nehéz körülmények közé jutott családokon. A legszükségesebbekkel — élelem. ruházat — nincs is különösebb baj. mindenütt, időben megkapták a gyorssegélyeket is a családok. Annál égetőbb szükség mutatkozik ezekben a napokban az ideiglenes hajlékokban. Tunyogmatolcson azzal állította meg például az újságírót Mikes Miklósné fiatalasszony. aki egy hónap múlva várja kisgyérmeke születését: kaptak ugyan egy kis faházat az elpusztult lakásuk helyett, de ebben az egy helyiségben kell lenniük alatt alkalmuk nyílt, hoztak magukkal az emberek. Egy kis szalonnát, sonkát, zsákokban néhány elázott baromfit. — Pünkösd első napján csak levesből 68 litert főz tünk. 12 tyúkot vágtunk, hogy jusson belőle minden kinek. Csapó nagymama arca megenyhül, amikor május 24-re tereli a szót. Azon a napon a rendkívüli körülmények ellenére is menvasz- szonyt öltöztettek itt, a „szépszobában”. Megírta már az újság is Kállai Tibor és Varjú Erika kisari esküvőjét. Mint menyasz- szony—vőlegény menekültek ide hozzánk Kisarból. az Erika édesanyjával együtt. Aztán elhatározták. egybe - kelnék Amíg ők odaát voltak Kisarban az esküvői szertartáson, mi itthon sütöttünk. főztünk nekik. Minden úgy volt. mint akármelyik lakodalomnál, csak kicsiben. Aranyos pár, ók még mindig itt laknak nálunk, most éppen elutaztak vizitelni a Tibor szüleihez Patak mellé. Hanem az örömanya! Majdhogynem az életébe került egy hajnali látogatás. Egyik nap korán felkelt az Erika édesanyja: még át lehetett menni a hídon, ő elindult, hogy megnézze a házukat. Gyönyörű lakásuk volt, gazdagon berendezve — s amikor meglátta összedőlve. rosszul lett, alig bírt visszajönni Tivadarra. Mentőt kellett hívni, kórházba szállítani, olyan súlyos beteg lett. A legtöbb gondot nem az okozta, hogy sokan voltunk, szorultunk. Képzelheti ezeket az embereket: szinte mindenük odaveszett, pedig valamennyi tehetősen élt már az utóbbi időben. Lelkileg teljesen összetörtek. Alig vártuk már az estét, mert van tévénk, azonnal bekapcsoltuk, hogy legalább azzal eltereljük a figyelmüket. Egyszer még az Erikát is láttuk a képen, lefilmezték a tévések. „Nem nézhettük el.~u Az udvar. Olyan volt két héten át a rendezett porta, mint egy csatatér. Szekerek, gépkocsik jöttek-mentek, azzal az idős nagyapával, aki betegsége miatt elkülönítésre szorulna. Hiába járja a tanácsházát, hiába félti születendő gyermeke egészségét, nem tudnak segíteni, azt mondták — s a szorult helyzet ezt meg is magyarázza —, hogy másnak még annyi sem jutott. Mint például ugyanebben a faluban az a Toldi utca 23. számú ház alatti család, amely — sátor, faház hiányában — a sertésólat tette úgy ahogy lakhatóvá. Ezernyi tennivalójuk van most a községi tanácsok vezetőinek. érthető, hogy minden igényt nem tudnak kielégíteni — s így van ez Tunyogmatolcson is. Változatlanul szükség van a lakosság megértésére, s ha kevés a gyorsan felállítható ideiglenes lakás, egyelőre húzódjanak meg ott — iskola, napközi otthon, stb —, rengeteg állatot helyeztek el a kertben az ólakban. — A vöm tavasszal vett kétezer forint értékű takar mányt. merthogy nekünk is kilenc darab jószágunk volt. Mit tehetett az ember: meg osztottuk a takarmányt Is a menekültek jószágaival. Nézze meg. mi maradt belőle Jóformán semmi. Aztán megtudom: kiürült a góré is a tyúkoktól, megcsappant a zsírosbödön Is. sokszor be kellett fűteni a kemencébe! Igaz. kaptak élelmet a károsultak, jegyre, Gulácsról hozták. „De hát tudja, milyen az ember: nem nézhettük, hogy csak azt egyék, amit onnan kapnak.” Abban a helyiségben, ahol az egyik anya két gyermeket pelenkázott, szinte ki nem aludt a tűz két héten át, szárítani kellett a kis megmentett ruhácskákat, meg vigyázni. nehogy megfázzanak a csöppségek... Aztán — merthogy ahhoz Is hozzászoktak már falun — megszámolni sem lehet, hányszor sistergett a presszófőzőgép... Ha a fiatalasszony reggelente kiment megkínálni a szabadban alvó férfiakat egy kupica pálinkával, egy literből nem is jutott mindenkinek... Nem, nem panaszkodik a nagymama, csak mert kérdezzük, ezért mondja el mindezt. Hiányzlk-e valami? Nem volt még idő utánanézni., de csak. nem képzeljük, rendesbeteknek adtak ők átmeneti otthont. Igaz, most majd olyan ..nagymosást” kell rendezni, amilyenre talán még ő sem emlékszik, — de nem számít. Van mosógép, nekiállnak és túllesznek azon is. Most rajtunk roll a sor— — Negyvennyolcban mi menekültünk odaátra. Kísér- ra: sose felejtem, milyen jó szívvel voltak akikor mához- zánk. Most rajtunk volt a sor, tiszta szívvel segítettünk. Amikor elköszöntek és megcsókoltak bennünket, azt mondtam: jöjjenek máskor is, de ne így, hanem ünneplésen. vendégségbe. Kijön még ennek is a sorja... Angyal Sándor ahol nem áll fenn az egészségromlás lehetősége. Vagy például a fiatalasszonyhoz hasonló esetekben keressék az intézeti elhelyezés lehetőségét. Érthető persze az emberek "agaszkodása is volt lakásukhoz, portájukhoz: mielőbb hozzá akarnak kezdeni ' a romok eltakarításához, az élet újraindításához. Ezért is halljuk különös örömmel azokat a híreket, amelyek ezekben a napok, ban a sátrak, a faházak. a lakókocsik felajánlásáról, útnak indításáról szólnak. S még mindig kevés ez a segítség! Több átmeneti otthon célját szolgáló alkalmatosságra lenne szükség. Akár a megyén belüli faipari vállalatok — hulladékból Is —. akár a távolabbi közösségek felajánlásai akkor lesznek a legközvetlenebbül érezhetőek. ha azzal ilyen átmeneti szükséghelységek létrehozását segítik. Ezer család várja még az ilyen támogatást Szatmáriján. Kicsike falu Zsarolyán. Az Uj Barázda Termelőszövetkezet termőterülete összesen 970 hold. És mégis, ebben a parányi szatmári faluban találtak egy olyan új módszert, amely kiváló közgazdasági érzékre vall. Munkaegységért akarják dolgoztatni a tagságot az újjáépítésben. Az ötlet nem egyetlen zseniális ember agyából pattant ki. Lassankint ért meg, a szükség diktálta. De a tanács, a tsz-elnök, a megyei megbízott egyszóval a falusi „agy- tröszt” jó logikáját dicséri. Munka a semmiből Az árvizes veszteségek meghökkentően nagyok. Járjuk Ary Jánós párttitkárral a fa- j-lut HB'.'íiyeneket mond: „ittvolt valamikor az Árpád utca, most az újrarendezéskor szeretnénk megfordítani”. Ezalatt azt érti, hogy az Árpád utca háztáji kertjei háttal álltak eddig a szomszéd utcának, és most az új házakat a telkek másik végében szeretnék újjáépíteni, hogy „igazi”, kétsoros utca legyen az Árpád utca. Az utca elején az első fertőtlenített kút már működik, rajta kék betűs tábla lóg: „Már iható víz.” De a földeken „munkát keres az Uj Barázda. Kétszáz mázsa búzából csak 20 holdat érdemes úgy-ahogy meghagyni, a többit megfojtotta a víz. Ezenkívül a termelőszövetkezetnek összesen két hold hagymája, öt hold takarmány- répája, és egy hold cukorrépája maradt meg, más semmi. A tagok pedig munkát követelnek. Ez adta az ötletet. Jobban mondva: ez kényszerítette ki. Az Uj Barázda Termelőszövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy élére áll a falu megsérült házai lebontásának, közösen megszervezi a munkát, a termelőszövetkezet feladatának tekinti a lakóházakban történt károk minél gyorsabb helyrehozatalát is. A bontást mintaszerű gyorsasággal elvégezték. A munkaegységek pontosan fel vannak jegyezve. Mentik a menthetőt Bejártuk a zsarolyáni határt, és a látottak alapján csak dicséret illetheti ennek a kis szatmári falunak a szorgalmát. A gyügyei út mentén van az a kis emeltebb rész, ahol kisebb volt a kár. Sovány kis cukorrépatábla maradt zölden, az iszaptenger közepén. Bizony kapálni kellett volna azt már egy hónappal ezelőtt. De hát akkor más volt a gond. Most viszont szorgalmasan dolgoznak rajta a falu asszonyai, lányai. „Lesz még ebből valami” — mondják. Kicsivel odébb a gyümölcsös. Már másodszor permetezik az almafákat, pedig a legkisebb szélfuvásra is hullik róluk az apró, éretlen alma. Minden lehető mezőgazdasági munkához hozzákezdtek, ami csak elképzelhető. Pártfogójuktól, a szombathelyiek területi szövetségétől kaptak 900 ezer forintot, hogy a napi munkadíjelőleget kifizethessék. Az őri és a pusztadobosi nem károsult nyírségi terme- lőszövetkezeteK kukoricával, forgómaggal, és burgonyával siettek segítségükre. Már ültetik a háztájiban a zöldséget, a közösben a burgonyát, tizennyolc holdon vetnek majd rövid tenyészidejű kukoricát, ezenkívül napraforgó és takarmányrépát. Á szombathelyiek 11 és fél vagon takarmányt küldtek, a pusztadobosiak búzát és burgonyát, 100 növendékjószágukat saját pásztoraikkal a Hortobágyra vitték legeltetni. Mindez azonban kevés. Az s - * ötmilliós kárt az elpusztult 185 sertést, összeomlott házakat a termelőszövetkezet nemcsak a saját kárának tekinti egy kissé, de azon a munkamérlegen sem akar változtatni, amit év eleji gazdasági tervében kitűzött. Már csak azért sem, mert a szorgalmas zsa- rolyániak kikövetelik, hogy dolgozhassanak. (Tavaly 48 forintot terveztek munkaegységenként, 57 lett belőle. Idén is 48-at terveztek és azt meg is akarják adni. De hogyan, ha nincs munka a földeken? Van a házakon!) Építés — bérmunkában Bónis György, a termelőd szövetkezet elnöke széttárja a kezét: — Mit tehettünk volna? Muszály volt kitalálni ezt a formulát, különben a munkát kérő emberek szétszednek minket. Hat brigádra osztjuk azt a létszámot, amelynek a mezőgazdaságban nem tudunk munkát adni. Úgy gondoljuk, hogy az építőiparnak fölösleges ide segédmunkásokat hoznia. Szeretném megtárgyalni velük, hogy a termelőszövetkezet munkásokat ad az építkezésekhez, — vannak szakmunkásaink is — a Vállalkozó pedig csaik a szakvezetést vállalja. Ez mindkettőnk számára előnyös megoldásnak kínálkozik. A bontásnál ia szakszerű volt a szervezettség. Ezt reméljük az építésnél is. Annak semmi értelme, hogy mindenki a maga házát épít- se, mert két ember egy építkezésen nem ember. Viszont egy begyakorolt brigád egyszerre húsz ház alapozását tudja elvégezni. Ha vita lesz a sorrenden, majd sorsolunk. Egy szorgalmas falu és egy élelmes vezetőség találkozásából született ez a jó elgon-i dolás. Érdemes felfigyelni ráj (gnz) Az almáskertek a legfontosabbak. Ezt tudják a zsarolyániak is. Papp Károly traktoros, Ary Endre és Zámbó József munkagépkezelők az árvíz óta már másodszor permetezik a gyümölcsfákat. Hammel József felvétele! A hajlék
