Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

f. oldal KELET-MAG Y ARORSZ AO 1970. Június 9. A kínai hadseregben kam­pányt indítottak a katonai pártszervezetek ráncba sze­déséért. Ezt nem is rejtik véka alá, sőt a sajtó időn­ként érdekes részletekkel is szolgái erről az intézkedés­ről. Még tavaly december 3-án olvashattuk a Zsenmin Zsi- baóban: „A pekingi fielyőr- ség egyik hadosztályának pártbizottsága háromszor is ellenőrizte az ezredparancs­noki állomány politikai lo­jalitását. Voltak tisztek, aki­ket a laktanyákba vezényel­tek, hogy ott a katonák kö­zött tartózkodjanak, velük együtt étkezzenek, tanulja­nak és dolgozzanak, sőt fel­kérjék a katonákat, hogy azok érlékeljék tevé­kenységüket, bírálják hibá­ikat és a hibák kijavításá­hoz adják meg a kellő segít­séget.” Van más módszer is az „cngedetlenkedők” elintézé­sére. Falura küldik őket. Azokat a törzstiszteket., akik „önzésük” mellett még a maoisták politikájával szem­ben is illojálisak, „fizikai át­nevelő munkára” küldik. Ilyenek az úgvnevezett „Má­jus 7-e iskolák”, amelyek lényegében koncentrációs táborok. Mao és csoportja a „párt sorainak rendezésére” indí­tott kampánynak „ultra-de­mokratikus” . jelleget próbál kölcsönözni. Állítólag min­denben a katonák döntenek, ök határozzák meg a vezető törzstisztek politikai lojali­tását, ök mondják meg. hogy ki maradhat a pártban és kit kell kizárni, kit kell megbüntetni. Ök ..nevelik át” és „forradalmasítják” a tiszti kádere' -.1 Persze a ka­(Folytatás az 1. oldalról) ha igen, követik-e parancsno­kaikat a fegyveres erők. So­káig kérdéses volt, milyen magatartást tanúsít majd Pedro Gnavi, a haditengeré­szet főparancsnoka, ö azon­ban lemondta Onganiával ter­vezett hétfői konferenciáját és ehelyett a szárazföldi erők, valamint a légierők parancs­nokához pártolt. A késő dél­utáni órákban a hétmilliós Buenos Aires külső képén nem látszott meg a fordulat jele. A világpolitika élénk sod­rásában meglehetősen nehéz valamiféle fontossági sor­rendet megállapítani. Még­is: ezúttal aligha túl­zás azt állítani, hogy a legutóbbi órákban a kö­zép-európai térség fejlemé­nyei álltak a nemzetközi ér­deklődés középpontjában. Három, egymástól nemcsak földrajzi, hanem politikai értelemben sem független kérdésről van szó: 1. A szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról, 2. a Bonn— Varsó közötti párbeszédről és a 3. a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi ta­nácskozásokról. Bonnban munkanap volt vasárnap a kabinet tagjai számára: a minisztertanács „elemző és szempontadó’' ülésen foglalkozott a Szov­jetunióval az erőszakról va­ló lemondásról folytatott megbeszélésekkel. A Rajna- parti kabinetülés azt jelzi, hogy ezek a két országon túl is rendkívüli érdeklődéssel kísért eszmecserék új. ma­gasabb osztályba léptek. Az ülésen a kancellár bi­zonyos elvi megállapításokat tett. Egyebek között kijelen­tette. hogy 1955 óta a világ- helyzet döntően megválto­zott, szerinte ugyanis ebben az esztendőben szűnt meg az amerikaiak nukleáris mono­póliuma. Az eddigi bonni kormányok jelentette ki Brandt — egyszerűen figyel­men kívül hagyták ezt az alapvető változást. Az ő kormánya azonban — ahogy kifejezte magát —, „nem­csak formalizálni, hanem normalizálni” akarja keleti kapcsolatait. Ha a kancellári szavakat Moszkvában a nyugatnémet delegáció konstruktív maga­tartása követi majd. megszü­lethet az az egyezmény, amely kontinensünk nyugal­mának lényeges pillére le­het. Bonnban megkezdődött a lengyel—nyugatnémet tár­gyalások immár negyedik szakasza. Ebben a vonatko­zásban a prognózis teljesen egyértelműnek tűnik: ered­mény akkor várható. ha Bonn hivatalosan elismeri az Odera—Neisse-határt. A Nyugat-Berlinnel kap. csolatos négyhatalmi tárgya­lások ugyancsak negyedik fordulójába lépték és mint a fenti két területen, ebben a vonatkozásban sem várha­tók gyors, látványos ered­mények. Az azonban biztos, hogy a hidegháborús csend után a világnak ebben a hagyományosan neuralgikus részében bíztató konzultáci­ók egész sorozata indult meg. Roma. (MTI): Az olasz belügyminisztéri­um hétfő esti közleménye sze­rint községtanácsi választá­sokon leadott szavazatok 23 százalékának megszámlálása után a kereszténydemokra­ták 39,2 százalékot, a kommu­nisták 29,3 százalékot kaptak. Heves harcok Kambodzsában PHNOM PENH: Phnom Penhben hivatalosan beje­lentették, hogy a partizánok elfoglalták az Angkor köze­lében lévő Siem Reap város stratégiai fontosságú repülő­terét, Egy szóvivő elmondot­ta. hogy a kormány erősíté­seket küldött a Siem Reap tartományi fővárosban re­kedt kormány csapa tok fel­mentésére. A hírügynökségi jelentések szerint a tartományi fővá­rosban heves harcok folynak, de a helyzet egyelőre átte­kinthetetlen. Fellángoltak a harcok a Phnom Penhtől 140 kilométerre északra levő Kompong Thom városának környékén is. A DPA szerint, amennyi­ben Phnom Penh környékén ''rthh i omlik a katonai helyzet, akkor számítani le­hel arra. hogy a főváros re­pülőterét lezárják es ezzel teljesen megszakad az össze­köttetés Kambodzsa és a külvilág között. A kormánykoalíciót képező .,balközép” pártjai összesen 58,7 százalékát szerezték meg az eddig összeszámolt szava­zatoknak. A szavazásra jogosultak 91,3 százaléka, azaz 32 730 162 olasz állampolgár járult az urnákhoz, csaknem ugyanany- nyi, mint a legutóbbi válasz­táson. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Választások Olaszországban Külpolilikai széljegyzetek: Ráncba szedés — lonák csak azokat „bírál­ják”, csak azokat „nevelik át”, akik nem tetszenek a maoistáknak. A „kulturálté forradalom” vörösgárdis­táihoz hasonlóan, most a „felbőszített katonák” ázol. akik másnak az akaratát hajtják végre. Mert ez az igazság. És ezt elkendőzen­dő, a „ráncba szedés” szerve­zői és mozgatói képmutató trükköket alkalmaznak. je­zsuita alakoskodásra, ön­megalázásra kényszerítik a tiszteket, megrendezik a bí­rálat és az átnevelés komé­diáját, és azt, hogy ezek a szerencsétlenek maguk kér­jék „forradalmasításu’at.” A figyelmes olvasó nyomban észreveheti hogv ez az egész komédia nem más. mint egy nagyarányú tiszto­gatás. Az angol Sunday Times május 3-i számában, hitelt érdemlő forrásokra hivat­kozva, a következő adatok­kal szolgál!: A t;sz' ogatás csak a pekingi katonai kör­zet törzsénél több, mint 100 magas rangú liszt itta áéái eredményezte, és még leg­alább 200 embert mozdítot­tak el más katonai körzetek törzsétől. Mao gazdag tapasztalatok­kal rendelkezik ellenségei eltávolításában. Kedvenc taktikája az „egyensúlyozás” a különböző társadalmi erők között. Macék 1959-ben a pártra támaszkodva nyerték meg maguknak a \ hadsere­get, s élére állították Lin Piaót. A „kulturális forrada­lom” alatt viszont a hadse­regre támaszkodva zúzták szét a kommunista pártot. Most pedig az újonnan lét­rehozott, engedelmes párttal szándékszik Mao és csoport­ja korlátozni a katonák sze­repét a belpolitikai életben, hogy fokozatosan ellenőrzé­se alá vegye az egész had­sereget. Persze ez nem lesz olyan egyszerű. A hadsereg már behatolt, beszivárgott az ál­lami, a politikai, a társadal­mi, a gazdasági és a kultu­rális élet minden területére. A helyszínen a „forradalmi bizottságok” révén a kato­nák irányítják a közigazga­tást és a pártot. A legtöbb parancsnok és vezető beosz­tású tiszt csak 'szavakban ismeri el a maoista direktí­vákat. Nem véletlen, hogy a pekingi sajtó azzal -vádolta meg számos „forradalmi bi­zottság” katonai vezetőjét, hogy engedetlen. Követelte munkastílusuk megváltoz­tatását; A maoista vezetes, — jog­gal — nem bízik sok vezető katonai személyiség politikai lojalitásában, Ezért van szüksége a parancsnoki és vezető tiszti állomány „meg­tisztítására" és „felfrissíté­sére." M. Gajdar (APN) EFTA és a Közös Piac Kontinensünk nyugati fe­lén egyre nagyobb figyelem irányul június utójára, ami­kor is „családi fotóra,” tehát együttes fényképeztetésre gyűlnek egybe a hat közös piaci ország és a szervezetbe felvételüket kérő Anglia és három társa — Dánia. Nor­végia és Írország — külügy­miniszterei. Ezzel a formá- líé” eseménnyel véHéti kez­detét a csatlakozási tárgya­lások hosszadalmasnak ígér­kező folyamata. A decemberi hágai közös piaci csúcstalálkozó komp­romisszumos megállapodása alapján július elsejével meg­kezdődnek a britekkel a tár­gyalások, mégha csak egy mosolyfotó erejéig is... Hi­szen nem sokkal előtte, jú­nius 18-án zajlanak le a brit választások, amelyek ugyan mit sem változtatnak a közös piaci kérelmezésen — merthogy mindkét nagy angol párt a csatlakozás mel­lett van, bárha a választék kétharmada ellene! —, vi­szont ilyenformán az ősznél előbb komoly es aprólékos tárgyalásokról egyszerűen gyakorlati okok miatt sem lehet szó; a nyári szabadsá­gok szintén perdöntőek... Ezekben a hetekben azonban az érintett főváro­sokban a valóban nagy ese­ményre készülnek. Könnyű volt ugyanis — legalábbis viszonylag könnyű — Hágá­ban meghirdetni a kezdetet, annál nehezebb megjelölni a jelenleg egymás vetélytársa- ként működő két nyugat-eu­rópai integrációs szervezet jövőjét. Nem vitás, hogy a Közös Piac ellenlábasaként létre­hozott EFTA össze sem ha­sonlítható sikeresebb vetély- társával; hiszen még egyet­len eredménye, a hét tagor­szág egymásközti kereske­delmének növekedése is szo­ros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a közös pi­aci megkülönböztetés kiszo­rította őket a hatok piacá­nak egy részéről. . . Az EF TA nem is tűzött ki maga elé igazi integrációs célokat, csupán a Közös Piacból ki­maradtak lépéstartását, pró­bálta biztosítani. S a szer­vezet halálos ítéletét abban s pillanatban írták alá, ami kor — Angliával az élen — néhanv tagja csatlakozási kérelemmel fordult Brüsz- szelhez. az ottani közös pia ri bizottsághoz Anglia és NATO-tag per* nerei könnyen bel érthetnek a mind több politikai leflegő együttműködést fejlesztő, s ma már a katonai kooperá­cióról. is egyre nagyobb hangsúllyal beszélő Közös Piacba. Semleges státusuk megőrzésével a svédek vagy «’'ái«!ak, osztrákok ezt nem tehetik. Vitathatatlan: komor koinliklos körvonalazódik Ny ugat-Európában. A Közös Piacon belül a franciák ragaszkodnak ed­digi kedvezményeikhez, s a maguk szája ízére kívánják „tökéletesíteni” a hatok szer­vezetét — még mielőtt abba a britek és más kívülállók beleszólhatnának. A napok­ban. a római NATO-ülés- szak után került sor — az olasz fővárostól nem mesz- sze, Bagnaia hegyi üdülő­hely egyik XV. századbeli villájában a hat közös piaci külügyminiszter tanácskozá­sára. S ezen a politikai együttműködés kereteit kör­vonalazták, kezdve a minisz­terek rendszeres konzultáci­ójától a külügyminisztériumi tisztviselők afféle „cseregye- rek” formájú kölcsönös — és persze időleges — alkalmaz­tatásáig. Mindenesetre a franciák máris kikötötték, hogy ha majd a témakör is­mét napirendre kerül, július derekán, a csatlakozókat a következő külügyminiszteri értekezlet másnapjára sza­bad csak meghívni, — az ér­demi vitában tehát egyelőre nem vehetnek részt. Pedig mondani sem kell, hogy ép­pen a politikai egység prob­lémái mennyire érdekesek a leendő új tagok számára. A fentiekből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Párizs a politikai kon­zultációk általa is javasolt rendszerével hajlandó volna elfogadni immár a nyugat-^ németek régi tervét a poli­tikai unió megteremtésére. A franciák csupán az angolok esetleges beleszólása előtt akarnak rendezni minden kérdést a hatok portáján, nehogy később meglepetés érje őket. Ámig tehát London a ka­puk előtt várakozik, a kibő­vülés és a belső alakulás mikéntjéről tóvá bb tart az évek óta folyó Párizs—Bonn kötélhúzás a .Közös Piacon. (5 a/ Economist szerint a briteket máris aggasztja, hogv amíg az idei második félévben nyugatnémet elnöke lesz a közös piaci miniszte­ri értekezleteknek, addig e posztra francia kerül — ép­pen a csatlakozást tárgvalá- sok kritikus szakaszában. — 1971 első felében, r Avar János irta: Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom