Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

$ frtfoá KELET-MAGYARORSZÁO fS78. fűnk® S& A múlt év szeptemberé­ben történt, hogy egy fia­tal szovjet tiszt — Ivan Krjuk — megakadályozta egy nagy erejű bomba fel­robbanását az egyik uk­rajnai város szívében, A katasztrófa mindössze öt percen múlott, ., Először azt hitték, hogy közönséges cső. Az ásó éle­set csikordult, mint mikor vasat ér. De ahogy jobban körülásták, mindjárt látták, hogy nem cső, hanem vala­mi egészen más, furcsa tárgy fekszik keresztben a készülő csatomaárok útjában. Az is­meretlen tárgy domború ol­dalát rozsda fedte. Ettől óvatosabbak lettek. Hiszen nemegyszer előfordult már, hogy befulladt gráná­tokat és aknákat találtak a közelben. A csatorna ásását nyomban abbahagyták, s egyikük elment az „utászért”. Így hívták egy­más közt azt az idős mun­kást, aki a háború alatt egy robbantóalakulatnál szol­gált. Az „utász” nyomban beugrott a gödörbe, kezével óvatosan elkotorta a földet a furcsa tárgy körül. A körül- óllók előtt, akik között ek­kor már ott volt a gyárigaz­gatóság képviselője is, egy­re jobban kirajzolódott a henger alakú, vastag rozsda­réteggel borított test. Jó fél­méteres átmérője lehetett. Valamennyien úgy vélték, hogy bomba... .. .A riadó semmiképpen nem kellemes dolog, de azért mégis jobb, ha napköz­ben, a laktanyában éri az embert, mintha éjnek idején a lakásán keltik fel, amikor felriad az asszony, sőt, még a háromhónapos Andrejka is. Ezúttal tehát a szerencsésebb eset következett be, mert Ivan Krjuk alhadnagy sza­kaszát napközben. éppen ebéd előtt riadóztatták. Egy félóra elteltével a tűz­szerészszakasz kilenc katoná­ja és parancsnokuk már fel­sorakozva hallgatta az utasí­tást. — .. .A körzeti polgári vé­delmi parancspokhelyettes intézkedése alapján utasítom Krjuk alhadnagyot, hogy sza­kaszával hatástalanítsa a Szárni város területén talált repülőbombát... Miután az alhadnagy ellen­őrizte, hogy minden szük­séges felszerelés fent van-e a gépkocsin, útnak indultak. Útközben megpróbált vissza­emlékezni, hány helyen jár­tak ebben az évben, amely az ő katonatiszti pályafutá­sának első esztendeje volt. De olyan sokfelé akadt dol­guk, hogy mindig belezava­rodott a számolásba, vala­hányszor hozzákezdett. Csu­pán egyetlen számadatra em­lékezett határozottan: arra, hogy csaknem másfél ezer un. „robbanásveszélyes tár­gyat” tettek hatástalanná, köztük több mint száz repü­lőbombát. S most újabt bomba következik. Szárni nem nagy város. A javítóüzem, melynek udva­rán a bombát megtalálták, csaknem pontosan a város szívében fekszik. Körülötte egy iskola, három három- emeletes lakóház, egy bútor­gyár, egy garázs és egy üzemanyagraktár van... Krjuk alhadnagy beleug- rott a gödörbe, megtapogatta a szivar alakú test érdes, rozsdaette oldalát. Közben odaérkezett a város katonai parancsnoka, a rendőrkapi­tányság vezetője és a kerü­leti pártbizottság néhány munkatársa. Az alhadnagy kimászott a gödörből és je­lentette: — Német gyújtóbomba. Súlya — 500 kilogramm. Re- peszhatósugara — 1540 mé­ter. Az emberek összenéztek. Krjuk alhadnagy már tud­ta, mi a teendő. Először is gyalogsági ásóval óvatosan kiássa a bombát a földből. Majd emelődaruval odaállnak a gödör mellé, és drótköte­lek segítségével teherautóra emelik a bombát. Kiviszik messze a városon kívülre, mély árkot ásnak, belehelye­zik a veszélyes háborús „em­léket”. A bomba gyújtófejé­re trotil robbanótestet sze­relnek, ebbe gyújtózsinórt kötnek meggyújtják, aztán biztos -dezékbe vonulnak Néhány másodperc múlva a bornoa felrobban. A puha föld könnyen en­gedelmeskedett a kis gya­logsági ásónak. S a bomba­test „hátán” hamarosan elő­bukkant a gyújtó szorítógyű­rűje. Az alhadnagy előbb kézzel, majd zsebkendővel le­tisztogatta róla a homokot, hogy elolvashassa a bomba jel­zését. Fölébe hajolt a gyújtó­nak és csaknem hányát esett a megdöbbenéstől. A gyúj­tón ez állt: „E. L, A. Z. 17 A”. .. Kevés olyan tűzszerész akad, akinek ezzel a bomba­típussal lett volna már dol­ga. Ezek a gyújtóbombák szinte kivétel nélkül hibát­lanul működtek. S ha né­melyikük mégis befulladt, nem lehetett hatástalanítani, mert egy különleges szerke­zet nyomban felrobbantotta a bombát. Ezzel a bomba- típussal külön, részletesen foglalkozott a tűzszerészek tankönyve is: „.. .a bomba gyújtója kés­leltető óraszerkezettel van el­látva, amely a bomba becsa­pódásakor lép működésbe. A késleltetés időtartama néhány másodperctől 76 óráig ter­jedhet. .. .A német hadsereg ezt a gyújtót, általában, különle­ges robbanószerkezettel sze­relte fel, amelynek az a ren­deltetése, hogy működésbe hozza a gyújtót, ha azt ki akarják csavarni vagy emel­ni a bomba testéből.. S most egy ilyen ördögien kiagyalt robbanószerkezet fe­küdt földdel félig betemetve a 22 éves alhadnagy előtt. Krjuk alhadnagy, bár nem volt még túlságosan tapasz­talt tűzszerész, rögtön arra gondolt, hogy a gyújtó óra- szerkezete egyszer már min­den bizonnyal működésbe jött. Bizonyára közvetlenül a bomba becsapódása után. Az­tán az óraszerkezet valami­lyen oknál fogva megállt, így a bomba nem robbant fel. S nem lehet tudni, vajon hány perc van még hátra az óraszerkezet számlapján a robbanásig. Most a legfonto­sabb feladat: megakadályoz­ni, nehogy a bombát bármi­féle ütődés, rázódás érje, mert különben az óraszerke­zet ismét könnyen megindul­hat. Akkor pedig kész a baj! A város lakói nyugodtan viselkedtek. Néhányan a szi­gorú tilalom ellenére meg­próbáltak átjutni a kordo­non. Szinte el sem tudták képzelni, hogy ennyi békés esztendő után ismét veszély fenyegeti az életüket. Az alhadnagy, miután meggyőződött róla, hogy ez­zel a veszélyes bombatípus­sal áll szemben, nyomban telefonált a körzeti polgári védelmi parancsnokság tör­zsének és jelentette a hely­zetet V. J. Golcov ezredes­nek. Az ezredes hosszú ka­tonai szolgálata során már sok mindent megélt, most mégsem mert egymaga ha­tározni e hihetetlenül veszé­lyes helyzetben. Az éjszaka folyamán telefonált Moszk­vába. Reggelre megszületett a döntés: a gyújtóhoz ne nyúl­janak, hanem nagyon óvato­san csavarják le a bomba al­só fedelét s ezen a nyíláson át, forró gőz segítségével, ol­vasszák ki a több száz kiló­grammnyi robbanóanyagot. Vasárnap már kora reggel megkezdték az előkészítő munkálatokat. A szakasz négy legtapasztaltabb katoná­ja — Nyikolaj Kucskin tize­des, Juris Siska őrvezető, Va- szilij Kozub és Anatolij Dasz- jun harcos — védősáncot emelt a gödör köré. A többiejc ezalatt előkészítették az idő­közben odaérkezett különle­ges berendezést, amelynek a robbanóanyag kiolvasztásához szükséges gőzt kellett bizto­sítania. Krjuk alhadnagy — min­den lehetőségre felkészülve — a gödör szélére kirakta a ra­kétapisztolyt s hozzá néhány jelzőrakétát, majd óvatosan tovább folytatta a bombatest kiszabadítását. Végre sikerült teljesen megtisztítania a bom­ba „hátát” a rárakódott föld­től. Ezután valamivel arrébb kis csatornát kezdett ásni a majdan kiömlő robbanóanyag számára. Közben ötpercenként visszament a bombához, óva­tosan odadugta a fülét a gyúj­tóhoz, s másodperceken á‘ mozdulatlanná dermedve fi­gyelmesen haíigatózott. S mivel egyetlen egyszer sem hallott semmi gyanús neszt, egyre inkább megnyugodott. Már-már szinte biztosra vette, hogy az óraszerkezet nem in­dul meg többé soha.., Derült volt az idő, az őszi nap jó melegen sütött. A ke­ményen dolgozó katonák en­gedély t kértek, hogy levethes­sék a zubbonyukat. A nap melege a bomba oldalán is felszárította a nyirkos folto­kat. S amikor az alhadnagy egy fél óra múltán ismét oda­dugta a fülét a bomba gyújtó­jához, úgy érezte, hogy az óriási aceitest is egészen át- meiegedett. úgy számítottak, hogy kö­rülbelül két óra múlva végez­nek az előkészületekkel. Ad­digra megérkezik Golcov ez- reues, s az ő személyes irá­nyítása alatt hatástalanítják majd a gyújtobombát. Erre nem került sor. Déli egy óra tájban Krjuk alhad­nagy szabályos óraketyegést hallott a bomba belsejéoől. Nem hitt a fülének. „Az ör­dög vigye el, — mérgelődött magában. — Már képzelődöm is?!-’ Majd ismét rászorította a fülét a gyújtóra. Tik-tak, tik-tak... — ketyeg­te odabent kérlelhetetlenül az óraszerkezet. Az alhadnagy megrémült: most mi lesz? Most, ebben a percben, ebben a másodpercben menthetetle­nül elsöpör mindent a nagy erejű robbanás — a gyárat, a katonákat, a padokon körü­löttük üldögélő fáradt embe­reket, a házakat, az utcákat — mindent... Kiugrott a gö­dörből s egymás után fellőt­te az összes jelzőrakétát. A következő pillanatban felbőg­tek a város szirénái. Az em­berek rémülten futkároztak fel s alá. — Mi az? Mi történt?! — rohant oda az alhadnagyhoz a városi tanács egyik idős ve­zetője. — Ketyeg az óra! — Az lehetetlen! — Győződjön meg róla! Az idős férfi merev léptek­kel odament a gödöi’höz, be- leugrott, majd fülét a bombá­ra szorította. így hallgatózott néhány másodpercig, majd nagyon gyorsan kieviciíélt a gödörből: — Igaz... Egészen tisztán hallani. Mindenki az alhadnagyra nézett. Úgy néztek rá, aho­gyan a súlyos betegek néznek a kiváló sebeszre. Az előírások értelmében az alhadnagynak most emberei­vel együtt fedezékbe kellet: volna vonulnia. Az ilyen sú lyos, veszélyes helyzetben a legfontosabb az emberélet! Csakhogy a javítóüzem, a bútorgyár és a garázs hosszú időre használhatatlanná vá­lik, a lakóházak és az iskola tómba dőlnek, s a robbanás következtében menthetetle­nül kigyullad az üzemanyag- raktár. A népgazdaságot több milliós kár éri. No és az em­berek!.., Vajon lesz-e ideje mindenkinek arra, hogy el­hagyja a veszélyeztetett kör­zetet?! Az alhadnagy ekkor elszánta magát: — Mindenki vonuljon fe­dezékbe. Azonnal! Megpróbá­lom hatástalanítani a bom­bát! Most, hogy a legrosszabbra is elkészült, mintha kissé, megnyugodott volna. Beugrott a gödörbe. Még egyszer meg­hallgatta, valóban ketyeg-e az óraszerkezet. Azután megpró­bálta kicsavarni gyújtó szorí­tógyűrűjét, de az nem enge­delmeskedett az akaratának. A sok éves rozsda szinte rá­forrasztotta a gyűrűt a bomba acéltestére. Krjuk ekkor vé­sőt fogott s apró kalapács­ütésekkel próbálta kimozdíta­ni helyéből a szorítógyűrűt. Vastagon pergett lefelé a rozs­da, s a kihalt gyárudvaron mennydörgésként visszhang­zott minden egyes kalapács­ütés. Krjuk már-már úgy érezte, hogy nem tud meg­birkózni ezzel az átkozott szorítógyűrűvel, amikor az végre mégis megmozdult Először csak néhány millimé­tert, később már néhány cen­timétert engedett, aztán hát- borzongató csikorgással egy­re jobban csavarodott kifelé Az alatta lévő beállító gyűrűt az alhadnagy néhány másod­perc alatt kiszerelte, s a gyű­rű toppanva hullott a gödör Az események krónikája, HÉTFŐ: Nimeri szudáni államfő Budapestre érkezett Véget ért a Varsói Szerződés államainak külügyminiszteri ertekezlete, KEDD: A nyugatnémet FDP kongresszusa megerősítette a bonni kormánykoalíció fenntartását. Jahja Khan pa­kisztáni államfő Moszkvában. SZERDA: A kambodzsai felszabadító hadsereg fokozatosan kö­rülzárja a fővárost. Ribicsics jugoszláv kormányfő Moszkvába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Rogers sajtóértekezlete, Nasszer beszéde az ameri­kaiak „új közel-keleti tervéről”. Dr. Gustáv Husák beszámolója a CSKP plénumán. PÉNTEK: A magyar diplomácia eljuttatja a budapesti memo­randumot az európai országok kormányaihoz. Jübi- ieumi ENSZ-ülés San Franciscóban. SZOMBAT: Első visszhangok a budapesti memorandumra. Újabb összecsapások a Közel-Keleten. Másodszor is Budapest A MAGYAR FŐVÁROS NEVE ismételten bekerült ko­runk diplomáciai krónikájába az európai béke és biztonság ügyével összefüggésben. Ezt megelőzően 1969. március 17- én a Varsói Szerződés tagor­szágainak Politikai Tanácskozó Testületé kibocsátotta emléke­zetes „budapesti felhívását” egy európai biztonsági érte­kezlet összehívására. És most másodszor is a magyar fővá­ros volt, a .színhelye a Varsói Szerződésben tömörült or­szágok új, még konkrétabb kézdetnériyezésének. A hét elején az Országházban talál­koztak a Varsói Szerződés tagállamainak külügymi­niszterei. Tanácskozásukon memorandumot szővegeztek meg, amelyet az értekezlet megbízásából a magyar kül­képviseletek vezetői pénte­ken juttattak el az európai országok kormányaihoz. A történelmi jelentőségű szocialista javaslat az euró­pai biztonság megszervezé­sére, a földrész országai köz­ti együttműködés elmélyíté­sere az első megfogalmazás óta eltelt tizenöt hónap alatt fáradságos és türelmes dip­lomáciai tevékenység ered­ményeként közelebb került a megvalósuláshoz. Jogos büsz­keséggel mondhatjuk, hogy ebből a munkából nagy részt vállalt a magyar diplomá­cia, Államfői, kormányfői és külügyiminiszteri látogatá­sok egész során és — ahogy mondani szokták, — „a ha­gyományos diplomáciai csa­tornákon” a magyar állam­férfiak, Illetve nagykövetek sokat tettek azért, hogy egy­részt ismertessék a szocialis­ta országok javaslatait, más­részt megvitassák a földrész más államainak, a NATO tagjainak, a semleges orszá­mélyére. Végre megpillantot­ta magát a gyújtót.^ Most jó erősen megragadja és ki­rántja a bomba testéből. Igen ám és a különleges robbanó­szerkezet? Az nyomban mű­ködésbe lép, mihelyt ő meg­próbálja kiemelni a gyújtót, és a bomba robban. Ha vi­szont nem veszi ki a gyújtót, akkor minek kínlódott mos­tanáig a két gyűrűvel, miért nem vonult ő is biztos fede­zékbe a többiekkel, s hagyja, hogy jöjjön, aminek jönni kell? Most már végigcsinálja, lesz, ami lesz! S óvatosan megpróbálta kifelé húzni a gyújtót. Az azonban meg sem moccant. Az alhadnagy testét elöntöt­te a veríték. Már ügyet sem vetett az óraszerkezet tik- takolására. Ismét vésőt és ka­lapácsot ragadott. Megkísé­relte a tengelye körül elfordí­tani a gyújtót. Sikerült. Ekkor a gyújtó hüvelyének a pereme goknak az elképzeléseit. A BUDAPESTI KÜLÜGY­MINISZTERI , TALÁLKO­ZÓN meghatározták a szo­cialista javaslatot az európai biztonsági értekezlet napi­rendjére. Az első napirendi pont az európai biztonság megteremtése, lemondás az erőszak alkalmazásáról, a második a kereskedelmi, gaz­dasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok ki- szélesítése egész Európában. Végül a Harmadik egy kü­lön terv létrehozása, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozik majd. A szocialista országok kül­ügyminiszterei megállapítot­ták, hogy az első európai biztonsági értekezlet sikere egész sor európai értekezlet megtartását teheti hasznossá. Természetes dolog, hogy egyet­len konferencián nem lehet­ne valamennyi európai prob­lémában előrehaladást elérni, az európai biztonsági szerve­zet. végleges kialakítása hosz- szú időt igényel. Egy külön szerv létrehozá­sa, amelynek feladata az len­ne, hogy rendszeresen foglal­kozzék az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel, azt jelentené, hogy az érte­kezletektől függetlenül is in­tézményesen munkálkodhat­nának az európai államok a földrész kérdéseinek megoldá­sán. Szó esett a budapesti me­morandumban az Európában lévő idegen fegyveres erők csökkentéséről. Emlékezetes, hogy a szocialista országok már régóta szorgalmazzák az idegen csapatok kivonását, a külföldi támaszpontok felszá­molását. Ma is érvényben van az 1966-ban erről előterjesz­tett részletes javaslatuk. A alá feszítette a csavarhúzót meg a vésőt, és teljes testsú­lyával ránehezedett a két szerszámra. Szinte biztosra vette, hogy a bomba robban­ni fog, ezért a rozsdás fém csikorgását is fülsiketítő rob­banásnak vélte. A gyújtót mintegy öt centiméternyire si­került megemelnie. A bombá­nak elméletben már rég rob­bannia kellett volna. „ügy látszik, a különleges robbanószerkezet is berozsdá­sodott”, — gondolta Krjuk és folytatta a munkát. Két csípőfogóval megragad­ta a gyújtó hüvelyének pere­mét és lassan forgatva kife­lé húzta. Még egy kicsit... no még egy kicsit... s a gyújtó máris a kezében volt. A fülé­hez emelte. „Tik-tak, tik-tak” — ketyegte a gyújtó, mintha csak egy közönséges ébresztő­óra lenne. Az alhadnagy messzire elhajította a gödör­től a szerkezetet. A gyújtó még földet sem ért, amikor az NATO 1970. május végi,, ró­mai miniszteri tanácsülésén szintén hangsúlyt kapott a „kölcsönös és kiegyensúlyo­zott haderőcsökkentés” gon­dolata. Csakhogy ott más meggondolásból. Az amerikai szenátus többsége — mert csökkenteni akarja az Egye­sült Államok fizetési mérle­gének állandó deficitjét, mert meg akarja állítani a dollár inflációját — 1971. június 30- ig az USA nyugat-európai egységeinek egy részét haza szeretné rendeltetni... A NA­TO ezek után a szükségből erényt kíván kovácsolni, ami­kor a fegyverkezési hajsza két évtizede után egyszerre maga is a haderőcsökkentés hívé­nek kívánja feltüntetni ma­gát... A HÉT MÁSIK FONTOS ESEMÉNYE Rogers amerikai külügyminiszter sajtókonfe­renciája volt. Bár adós ma­radt az Egyesült Államok ál­tal a közel-keleti kérdés meg­oldására tett „új, politikai kezdeményezés” részleteinek ismertetésével, a kiszivárgott híreket részben megerősítet­ték Rogers kijelentései. Az amerikai terv, amelyet eljut­tattak a közel-keleti konflik­tusban érdekelt valamennyi országhoz és a nagyhatalmak kormányaihoz is, időtartam­ban korlátozott tűzszünetet ajánl a szemben álló feleknek. Utalást tesz a Biztonsági Ta­nács emlékezetes, 1987. no­vember 22-i határozatára és közvetve arra ösztönözné Iz­raelt, hogy tegyen intézkedé­seket vagy legalábbis ígérete­ket az elfoglalt arab területek részbeni kiürítésére. Az amerikai terv nyilván­való célja, hogy megossza az Izraellel szemben álló országo­kat, figyelmen kívül hagyja Szíria és Jordánia érdekeit. Nasszer elnök válasza, nem késett: A líbiai Benghaziban elmondott beszédében kije­lentette, hogy Szíria és Jor­dánia érdekei nem lehetnek alku tárgyai. AZ AMERIKAI TERV ES ROGERS NYILATKOZATA nemcsak az arab országokban talált kedvezőtlen fogadtatás­ra, hanem Izraelben is. Tel Aviv-i jelentések szerint iz­raeli vezető körökben rossz néven vették Rogers kijelen­tését, hogy „Izrael újabb ame­rikai fegyverek nélkül is ké­pes megvédeni magát...” Nem tartják másnak, mint sovány vigasznak, hogy Rogers hang­súlyozta: „Izrael szuverenitá­sa, függetlensége. területi sérthetetlensége nemzeti ér­deke az Egyesült Államok­nak” — hiszen ez a megfogal­mazás, bármennjdre is azono­sítja az USA-t Izrael érdekei­vel, nem tartalmazza az 1967- es hódítás elismerését. Rogers az új amerikai terv fogadta­tásától. tette függővé, hogy Izrael a jövőben milyen kato­nai segítséget kaphat az Egyesült Államoktól. Pálfy József alhadnagy máris ostorpattin­táshoz hasonló csattanást hal­lott, és a szerkezet még a le­vegőben apró szilánkokra hullott. Az óraszerkezet, te­hát, szabályszerűen működés­be lépett... A szakértők véleménye sze- , rint a bomba, amelyet Krjuk alhadnagy hatástalanított, majd egy negyedszázaddal ezelőtt hullott a városra. A hosszabb időtartamra beállí­tott késleltető óraszerkezet jó ideig még járt, majd a rúgó megnyúlása következtében megállt. Amikor a bombát kiásták a földből, az mintegy fél napon át hevert a tűző napón. A gyújtószerkezet átmelegedett és az óra ismét megindult Krjuk tűzszerész alhadnagy a robbanás előtt öt perccel sze­relte ki a gyújtót a bomba tes­téből. A katasztrófa mindössze öt percen múlott... S milyen ke­vés idő aa az öt perc! J. Platonov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom