Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

1970. ffinlus 5. KEUET-WAGYARORSZAO S. oldal Anyag, pénz és kapacitás érkezik az ország megyéiből Immár harmadik hete újabb és újabb felajánlások­ról adhatunk hirt. Ponto­sabban csak egy részükről, mert lehetetlen lenne felso­rolni azoknak a vállalatok­nak és intézményeknek a nevét, melyeknek dolgozói fizetésüknek bizonyos száza­lékát felajánlották az árvíz sújtotta terület lakóinak tá­mogatására. Vas megye tanácsa elhatá­rozta, hogy a járási és .vá­rosi tanácsokkal együtt költ­ségvetési és fejlesztési alap­ból 10 millió forintot ajánl fel. öt műszaki dolgozót és két orvost is küld Csegöldre, akik részt vesznek a helyre- állítás és az egészségvéde­lem munkálataiban. Tizenkét állatorvos pedig az állategészségügyi fel­adatok ellátásában segít. Somogy megyében árvíz- segélyakció-bizottság alakult, hogy irányítsa, összehangol­ja a megye lakóinak, intéz­ményeinek, vállalatainak fel­ajánlásait. A Somogy megyei Beruházási Vállalat két fia­tal tervezőmérnököt küld Nyíregyházára, akik vállal­ták, hogy társadalmi mun­kában elkészítik egy árvíz sújtotta falu újjáépítésének tervét. A Somogy megyei MÉ­SZÖV, a megye terüle­tén levő szövetkezeti egységekkel közösen 800 ezer forintot ajánlott fel egy elpusztult szövetke­zett bolt újjáépítéséhez. Ezenkívül mintegy félmillió forint értékben építkezési anyagokat szállítanak Sza­bolcsba, és saját építőbri­gádjukkal 100 ezer forint értékű építőmunkát vállal­nak; 1 Hasonló céllal alakult tár­sadalmi bizottság Veszprém megyében is. A bizottság pénzadományokat és termé­szetbeni juttatásokat gyűjt; sátrakat, matracokat, ágyne­műt, takarókat, fehérneműt és tisztasági szereket. A vár­palotai ruhagyár dolgozói egynapi keresetükön kívül férő- és fiúnadrágokat jut­tatnak a károsultaknak. A Veszprém megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat dolgozói 170 ezer forintot és egy teherautó konzervet kül­denek. Az ajkai JŐkai-bánya dolgo­zói 100 ezer forinttal —egy­napi műszakbérükkel segíte­nek. Továbbra is érkeznek a híradások a segítőkészségröl Zala megyéből. A kisipari szövetkezetek dolgozói egyé­nileg eddig 250 ezer forintot ajánlottak fel. Ezenkívül a ruházattal foglalkozó szövet­kezetek ruhaneműt, ágyne­műt és törülközőket, cipőket küldenek megyénkbe. Az épí­tőipari szövetkezetek nyílás­záró szerkezeteket adnak, és elvégzik két családi ház fa- lazási munkáit, amelyhez 20 ezer forint értékű építőanya­got is biztosítanak. A faipari ktsz-ek búto­rokat adnak, a szolgál­tató ktsz-ek fodrász-, ci­pész és szabóműhelyt szerelnek fel. Az anyagi segítség mérté­ke önköltségi áron számítva is megközelíti a félmillió fo­rintot. Baranyából is érkeznek az újabb felajánlások. 4000 négyzetméter, ideiglenes hajlékok készítésére alkal­mas farostlemezt küld gyors­segítségül a Mohácsi Farost­lemezgyár vezetősége a Sza- bolcs-Szatmár meg>\ei árvíz- károsultak részére. A Déldunántúli Kőbánya Vállalat komlói dolgozói egynapi munkabérükhöz az építők napja megün­neplésére szánt összeget is hozzáadták, s elküldték megyénkbe. Vál­lalták, hogy felemelt éves programjukon túl 25 ezer tonna követ adnak an­nak a járásnak vagy községnek, amelynek a legnagyobb szüksége van építőanyagra. Üj férfi felsőruhákat 40 ezer forint értékben és új kárpitozott bútorokat, heverőket, fotele­ket, székeket 60 ezer forint értékben készít és küld a Pécsi Vegyesipari Vállalat munkásgárdája a kijelölt mátészalkai vagy fehérgyar­mati járásba. A legnagyobb kárt szenvedett községeink közül többnek a helyre- állítását vállalták megyei illetve városi tanácsok. Csegöldöt a Vas megyei, Fehérgyarmatot a Békés megyei, Komlódtótfalut a Bács-Kiskun megyei, Tu- < nyogmatolcsot a Baranya megyei Kérsemjént a Vesz­prém megyei, Nagyszekerest a Kecskemét városi, Nábrá- dot a Karcag városi, Kömö- rőt a Törökszentmiklós vá­rosi tanács, Jánkmajtist az OKISZ, Szamosbecset a Szabolcs-Szatmár megyéi Építő-Szerelő Vállalat patro­nálja. Általános iskolát épít Nagyszekeresen a Pest me­gyei Tanács. Az elpusztult lakóházak újjáépítéséig ideiglenes ott­honokra van szükség. Tu- nyogmatolcsra 600 — Nagy- gécre 112 — Komlódtótíaiu- ra 638 — Csengersimára 192 — Csegöldre 380 — Jánk­majtisra 400 — Fehérgyar­matra 996 — Panyolára 256 — Fény igére 400 — Kisar- ba 480 — Nagyarba 120 négyzetméter lakósátrat, il­letve faházat szállítottak ki eddig a lakosság elhelyezésé­re. Az ideiglenes otthonok megteremtéséhez is érke­zik az újabb segítség. A Pest megyei ÁFÉSZ-ek vállalták, hogy 20 ideiglenes lakóépületet állítanak fel Szabolcs-Szatmár megye ár­víz sújtotta vidékén. A Jász­berényi Hűtőgépgyár 5 ví- kendházat ajánlott fel, me­lyeket a helyszínen fel is szerelnek. A Budapesti 31. számú Állami Építőipari Vállalat több száz matracot, lepedőt, paplant és takarót küldött. A Budapesti Üj Élet Ruhá­zati Ktsz 400 törülközőt és öt csomag használt ruhát, a SZOT-üdülők siófoki üzemegysége takarókat, matracokat, párnákat és berendezési tárgyakat adott. * Az AGRIMPEX Mezőgazda- sági Külkereskedelmi Válla­lat a másfél milliós pénzbeni támogatás mellett két láda ruhaneművel segítette a ká­rosultakat. A ZÖLDÉRT 300 ezer forint értékű árut juttat Szabolcs-Szatmár megyébe. A SZÖVTERV dolgozó kol­lektívája félmillió forint ér­tékű társadalmi munkát vál­lalt az újjáépítéshez szüksé­ges tervek elkészítéséhez. Szabad szombatjukon dol­goztak az Egyesült Vegyimű­vek dolgozói. Ellenértékét, mintegy 150 ezer forintot a károsultak segélyezésére ajánlották fel és ezen felül több ezer fertőtlenítő hatású lemosószert juttattak el az árvíz sújtotta vidékünkre. A Debreceni Biogál Gyógyszer- gyár dolgozói csaknem 100 ezer forintot és nagy meny- nyiségü szappant, gyógyszert gyűjtöttek össze a károsul­taknak. Baktai Sándor és fe­lesége budapesti lakosok ér­di telküket ajánlották fel. Útnak indították a Baranya megyei egészségügyi intéz­mények adományát is, mat­racokat, ágyneműt. Érkezik a segítség a kárt szenvedett közös gazdasága­ink talpra állításához is. A Debreceni Agrártudo­mányi Főiskola kismacsi hibridüzeméből szomba­ton újabb kétezer mázsa rövid tenyészidejű kuko- ricavetömagot indítottak útnak a Szamos menti közös gaz­daságokba. A Baranya me­gyei Villány közös gazdasága száz mázsa kukoricát küld károsult tsz-einknek. A Zala- szentgróti Állami Gazdaság tenyészsüldőket ajánlott fel. A sárvári és a szombat- helyi tsz-szövetségek Zsa- rolyán, Tiszabecs és Ro- zsály termelőszövetkeze­teinek megsegítését szer­vezik, A Bács-Kiskun megyében működő Tsz Területi Szövet­ségek a héten érkeznek Má­tészalkára. hogy megbeszéljék a támogatás módját. A tas- si Petőfi Tsz tagjainak egy­napi keresetén túl 100 má­zsa szárított lucernát, vala­mint 200 mázsa silótakar- mónyt indít útnak vggonba rakva megyénkbe. A Kecskemét—Kiskun­félegyháza környéki tsz- szövetséghez tartozó kö­zös gazdaságok vetőma­got, takarmányt és fu­vareszközt is juttatnak. Az izsáki Sárfehér Tsz pél­dául a 72 ezer forinton kí­vül száz mázsa árpát ad é? 40 szarvasmarha nyári gon­dozását vállalja. A nagyobb gépműhellyel rendelkező gazdaságok pedig ingyenes gépjavítást vállaltak. Építő­brigádot is szándékoznak megyénkbe küldeni több hétre. Somogy megyében minden termelőszövetkezeti szövetség elvállalta egy-egy bajba jutott gazdaság támo­gatását. A házszámtábla megma­radt. Az ott van a megdőlt kapuoszlopon, s rajta ez áll: Kölcsey utca 35. Kis csoport áll az udvaron, kezükben lista, toll. (Udvar? Hiszen ez a kifejezés itt nem jó. Udvar csak ott van, ahol ház is van. Itt azonban csak az ud­var a létező, való. A ház — már csak fogalom.) A csoport közepén a gaz­da. Barázdált arcú, megtört vonású ember Pataki Miklós. Vagy ahogy Tunyogon is­merik: az idős Pataki. A kárbecslő az odaveszett érté­kekről kérdezi. A válaszok kicsit késnek, vontatottak. A gazda szeme a kert végére néz, az istálló, az ólak felé. de látszik, ő most sokkal messzebb jár — gondolatai időben és térben máshol vannak. (Gazda, kert, istálló, ólak... Gazda az, akinek van vala­mije. Kert az, amelyben nö­vények vannak, s a fák te­remnek. Istálló, ól, állatok A homokon is nehéz Többszörös erővel dolgoznak a nyírbátori Llj Barázda Termelőszövetkezetben A megye szatmári síksá­gának jó részét árvíz ka­tasztrófa sújtotta. Egyelőre felmérhetetlen anyagi és er­kölcsi kár keletkezett. De milyen helyzetben van a ho­mokos vidék, a nyírségi táj? Erre kerestem feleletet a nyírbátori Űj Barázda Tsz- ben. Vasárnap is a határban Baracsi János elnök azzal kezdi: jó télre rossz tavasz érkezett. Május második fe­lében sem tudnak egy kel­lemes idővel kiegyensúlyozott hétről. Az 1400 hold kalászosból nem történt ugyan lényeges kipusztulás, mindössze tíz- holdnyi területen pusztított a víz. Ellenben a csapadékos tavaszban idejekorán túlfej- lett a vetés, sok helyen ösz- szekavarodott, megdőlt a „kövérségtől”. Ez külön fi­gyelmeztet a betakarítás ne­hézségére. 192 hold, nagyobbára ter­mő gyümölcsös metszésével időben végeztek ugyan, hoz­zá is láttak negyedszeri per­metezéséhez, de nyolcvan hold közös szőlő metszését már megkésve, csak május 12-én fejezték be. A kapások egy részét is si­került a tervnek megfelelően elvetni. Ám mindjobban többszörözni kellett az erőt. A gépeket nyújtott műszak­ban üzemeltették, sőt négy vasárnap is dolgoztak a ha­tárban. így is 600 hold kö­zös kukoricából 100 hol­dat mind ez ideig nem tud­tak elvetni; a tervezett 50 hold cukorrépából is csak 15 holdon került földbe a mag. Bármilyen furcsán is hang­zik, a csaknem teljesen dom­bos, homokos határban is gátló tényező a talajvíz. Idős tagok dicsérete Az első negyedévben két UE—50-es új erőgépet kel­lett volna megkapnia a tsz- nek. Nem kapta meg. MTZ— 50-es és Szuper 50-es négy erőgép napokon keresztül állni kényszerült használha­tó gumiköpenyek hiányá­ban. Egyik erőgép, gépállo­mási garanciális javítás (mo­torcsere) után két hétig állt. Érthető, hogy ilyen körül­mények között többszörözni kellett és kell a soron lévő munkák végzését. Nagy helytállást tanúsít ebben a tagság, akik közül eddig he­ten kiváló dolgozói kitünte­tést, nyolcán miniszteri, öten megyei dicsérő oklevelet sze­reztek. S az elnök külön fel­hívja figyelmem idős tagok nagy szorgalmára. Mint a hetvenéves Németh Istvánné- ra, Csikós Mihályra. a még idősebb Nehéz Mihályra és a nyolcvan évet betöltött Szabó Sándornéra. Területet vállalnak munkálásra az idős tagok, őszinte igyekvéssel dolgoznak, s a nyolcvanon felüli Szabó Sándorné na­ponta ott van a dohányülte­tésnél. Míg még mindig vetési gondjai van a tsz-nek, köz­ben tovább ültetik a do­hányt, hogy meglegyen a szerződött 130 hold. Kapál­ják a burgonyát, a kerté­szetben a hagymát és — fő­leg nők — ültetik a tápkoc­kás dinnyét, uborkát.' És itt kell még megjegyez­ni, hogy a tsz három zöld­ség-, gyümölcsboltot tart fenn, annak minden árukészletét, bab kivételével, a nehézsé­gek ellenére is maga akarja megtermelni. Két számpár és ajánlás A közel ötezer holdas kö­zös gazdaság szántóföldi nö­vénytermelése utáni árbevé­tel egyező az állattenyésztés árbevételével. Ez arra mu­tat, az utóbbinak van na­gyobb fejlesztési lehetősége. S a vezetőség gyors cselek­vésére vall, hogy már meg is kezdték egy háromszázas szakosított szarvasmarha­telep kialakítását. Tizennégy- millióba kerül, 70 százalékos állami támogatással. Előre­láthatólag 1971 végén vagy 1972 elején kezdik meg a telep hasznosítását. Nem kevésbé érdektelen a szántóföldi termelés egyensú­lyozására a jól beállított ba­romfinevelő. Háromévi át­lagban évi 150 ezer vágó­csirkét szállítanak piacra. Gond, eredmény, terv „táplálja” a mostani több­szörös erőfeszítést. Tavaly el­érték, hogy 16 ezer forint fe­letti átlagkereset jutott a közösből egy dolgozó tagra. E szintet semmiképp nem en­gedik csökkenni. Sőt... És nem lehet elhallgatni a szatmári katasztrófát. A tsz öt mázsa szalonnát, száz má­zsa étkezési gülbaba burgo­nyát, ötven mázsa árpát és huszonöt napi gépi munka­napot ajánlott fel a bajba jutottaknak. AZ ÓRA lakhelye. Itt minden csak volt. Sár van, iszapos rom mindenütt. Egyedül a gazda maradt. A romhalmaz gaz­dája.) És mert kérdezik Pataki Miklóst, sorolja rendre, mi­jük maradt. Egyetlen faldarab van „lábon.” Falubelik, önkéntes segítők túrják a sáros kőhalmot. Mo­sógép kerül elő. Kilyukadt az alja. A televíziót óvato­san emelik. Szemre semmi baja. Csak az egyik sarka kapott kis nyomást. Kiteszik a napra, a meglapult rádió mellé (azt a szomszéd ház végéből kaparták elő, odáig ragadta a víz). Pataki János még reménykedett: a négy kismalac előkerül valahon­nan. Két malacka előkerült. Éhesen, kicsit megfogyva, de ott sipákoltak a szomszéd kéménye mellett. A kárbecslő ír: odaveszett ez és ez. Katonák jönnek, kérdik, mit segíthetnének. Idős Pa­taki Miklós felhős szemmel hátrafordul, ránéz arra, ami maradt, és nem mond sem­mit. Tovább bukdácsol a te­kintete, a „kisudvar” felé. Oda, ahol minden reggel az aprójószágot etette. Védőruhás ember zörög elő az ólromok alól, a kezében piros gumikesztyű — cso­korra való valamit hoz. Hogy közelebb jön, látni: kislibák voltak. A piros kesztyűs bo- csánatkérően a gazdára néz, s hogy látja borús tekinte­tét, szól: „Tudja, a fertőzés miatt.” Kiviszi a kis sáros tetemrongyokat az utcára, t bedobja őket egy zöldkeresz­tes autó gyűjtőtartályába. Egy keményen ledolgozott élet eredménye semmivé vált. Egy kiskatona ébresztő­órát hoz, s mutatja: ki kel­lene mosatni benzinnel, ak- Jíor talán még jó lenne. Idős Pataki pillantása odaréved az órára, elveszi, bütykös, ke­ményre cserzett bőrű kezével végigtöröl a maszatos üve­gen, s megnézi, mennyit mu­tat. Fél egy múlt három perccel. Akkor állhatott meg, amikor éjjel leroggyant a ház. Csavar néhányat a felhú­zón, s felderülő arccal néz a körülállókra: ketyeg! Idős Pataki Miklós mindenről megfeledkezve kérdezi: hány óra? Fél négy lesz öt perc múlva. Remegő ujjal állítja a másik srófot rajta. Szót fo­gad a mutató, beáll a helyé­re, újból számlálni a perce­ket Egri Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom