Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

% c«íaf KELET-MAGYARORSZÄO 1970. Június 27. Szülők fóruma: Nyári örömök — veszélyek Ezer Jelentése, árnyalata, hangulata van a szónak: vakáció. Pihenés, üdülés, gondtalan játék a gyerme­kek többségének, de nem gondtalan időszak a szülők­nek. Legalábbis, aki nem úgy gondolkodik, hogy a szünidőben szabadjára engedheti gyerekét, két hónap­ra szünetelteti a szülői .hivatás” gyakorlását. A lelkiismeretes szülő egész évben idegeit meg­feszítve foglalkozik a gyerekkel. Nem a gyámkodó és folytonosan zsörtölődő örök elégedetlenekre gondo­lunk, hanem azokra, akik igyekeznek önállóságra ne­velni a gyereket de nem bízták a legfontosabb ten­nivalókat a véletlenre, vagy a még kialakulóban lé­vő gyermeki személyiségre. A valóban segítő szándé­kú és inkább az ösztönzésre, a kedvcsinálásra, báto­rításra alapozó édesapákra, édesanyákra, nagyma­mákra, nagyp kra gondolunk, akik égy kicsit meg­fáradtak. s tálán jobban örülnek a vakációnak, mint az ifjabbak. A szülő azonban „örök-pedagógus”, nem tarthat szünidőt a nevelésben. A vakáció két hónapjában is naponta szembetalálja magát újabb és újabb prob­lémákkal, különösen a serdülőkorban lévő gyerekek­nél. Megkezdődnek a galerik esti összejövetelei, a ki- sebb-nagyobb randalirozás az utcán, a parkban, a für­dőhelyen és másutt. S ezekbe a csoportosulásokba könnyen belesodródnak — társaik biztatására — olyanok is, akikről eddig azt hitték a szülők, az is­kola, a környezetük, szolid, rendes gyerekek. Azokról sem szabad lemondani, akik a galerik régi tagjai, hangadók, vezérek. Őket is meg lehet és meg is kell .szelídíteni”. Az egyik veszély, amire szükséges felhívni a fi­gyelmet, éppen a szülők kifáradása, megpihenése a vakáció idején. S az érzéketlenség a gyermeki kilen­gésekkel szemben, olyan alapon és alibivel, hogy el­végre szünidő van, a szülő is többet megengedhet a gyereknek. De valóban így van-e? Vannak nevelési követelmények, amelyekben nem lehet engedményeket tenni. Ilyen a mindennapos életritmus fenntartása, ami nemcsak a felnövekvő em­ber közérzetét, aktivitását befolyásolja, de a kiala­kult szokásokat egészségügyi, viselkedési és egyéb normák további alakulását is. A túlméretezett lus­tálkodás, az ágyban kapott reggeli, a semmittevés ká­ros a gyermek további testi és szellemi fejlődése szempontjából. Ezenkívül nem is ad pihenést, kikap­csolódást sőt cselekvésképtelenségre, meddő meditá- lásra, munkátlanságra serkenti az iskolai időszakban megszokott életritmusból kiesett gyereket. Sokan nem tudnak mit kezdeni a vakációval, semmilyen prog­ramot nem készít a család. Szerencsések, akik üdülő­be, táborba eljutnak, még inkább ha szüleikkel me­hetnek. De a többség a megszokott környezetben töl­ti a nyarat. Esetleg egy-egy rokoni látogatás, néhány napos kirándulás színesíti a szünidei napokat. Nem arról van szó, hogy a szülő a vakáció min­den napját percre tervezze meg. s a gyerek dúskáljon a jobbnál jobb programokban. De a vakáció örömeit — a tapasztalatok szerint — nem az egymás után per­gő napok, nem önmagában a vakáció adja. Azt a bizonyos pluszt a szülőnek, gyereknek közösen kívá­natos hozzáadni, jól összeválogatni a család és a gyermek érdeklődési körének, mentalitásának megfe­lelő pihenési, szórakozási lehetőséget; az olvasási él­ményektől a kirándulásig. A nagyobb gyerekeknél ilyenkor külön gond a családnak, hogy dolgozzon-e a legifjabb ember né­hány hetet. Vagy ne fárasszák a gyereket, hisz elég neki egész évben az iskola, a napközi... Erre sem lehet mindenütt érvényes „használati utasítást” adni. Általában a gyermekek szívesen elmennek néhány órás munkára, ami nem terheli meg. fizikumukat, nem okoz kimerülést Sokan gazdag élményeket szereznek, később is szívesen gondolnak vissza azokra a napok­ra, amikor ők is „felnőttek” voltak, munkájukat el­fogadták, keresetükből néhány apró cikket is vásá­rolhattak. Nem csak az életközelségre, élményszerű munkára nevel ez, esztétikai élmény is a gyereknek. A jól végzett munka feletti öröm érzése, ami kihat egyéniségére, pozitív vonásaira, önbizalmat ad, ser­kenti a vállalkozó kedvet, emberségre nevel. Vannak szülők, akik úgy gondolkoznak, a fizikai munka nem pihenés a gyereknek. Némely szülő „rangon” alulinak is tartja azt. Az ilyen gyereknek meglehet, hogy nem töri fel a tenyerét a. lapát nyele, később kel fel reggel, de mindenképpen szegényebb lesz élettapasztalatban, élményekben. Ezzel a szülő­típussal rokon az, aki nem vesz tudómást róla, hogy a naptár — a gyermek további testi és lelki fejlődése — vakációt ír elő. Éppúgy naponta, hetente készülni kell a kis embernek, mint az iskolai időszakban. A túlzott követelményeket vasszigorral, vagy ajándéko­zással megvalósító szülő meg van győződve, hogy így helyes. Ne essen ki a gyerek a szünidő alatt se a ta­nulásból, ősszel annál nehezebb lesz az újrakezdés Mit. mondjunk az ilyen szülőknek? Nem mondjuk semmiképpen, hogy a gyerek egész nyáron ne vegyen könyvet, füzetet, ceruzát a kezé­be. Vegyen, de ne legyen ez iskolaszerű, számonké- rő, hanem oldottabb, játékosabb, életszerűbb, kivéve azokat, akik pótvizsgára készülnék. De ne vegyük el a vakáció jogát, örömét égyéniségíormáló erejét a gyerekektől. De a másik szélsőségtől is óvakodjunk: a szülő szülő marad a vakációban is Pál! Géza GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES! I. Megfejtendő (hazánk egyik legnagyobb tava). 6. Aluminium vegyjele. 7. Ibolyka. 8. Diplomá­ciai kocsik betűjelzése. 9. ...lógia (az élőlényekkel foglalkozó tudo­mány). 11. Államnak fizetjük. 12. Forma. 14. Északi férfinév. 16. Eger környéki tó, partján cani- pinggel. 18. Határozott névelő. 20. Omladék. 21. Európai nép. 22. Edényféleség. 24. E helyen. 25. Csúcs. 27. ÉTÉÖ. 28. NTMA. 29. Vonatot téríti el egyik sínről a másikra (utolsó négyzetben két betű). FÜGGŐLEGES: 1. Római 45. és 49. í. Keleti mértékegység. 3. Ilyen hal a kis béka. 4. Nikkel vegyjele. 5. ED­DA. 6, Nagy idegenforgalmi vi­zünk (névelővel). 10. Reakciós terrorsZervezet volt Franciaor­szágban az algériai eseményekkel kapcsolatosai}. 11. Névelös házi­állat. 13. Veszteség. 14. Tom be­tűi keverve. 15. Legnyugatibb ta­vunk (utoisó kockában két betű). 17. Nem kevés. 19. Csukott. 21. Bí­ró teszi. 23. Lim-... 24. Viták kö­zepe!!! 26, E napon, 27. Eszten­dő. Megfejtendő: Vízszintes 1, 16, függ, 6, 15. Múlt heti megfejtés s — A DÉL-AMERIKAI FÖLD­RENGÉS — Nyertesek: Földesi Éva Nyíregy­háza. Dovák Éva Penészlek és Csekk Tibor Hodász. játék a számokkal Ismert matematikai érde­kességekből, feladatokból köziünk o'J'héhártyat. Bér á‘ megfejtést Közöljük, mielőtt megnézné, érdeméé^ gondol- - kodni: valamennyi feladat átlagos matematikai művelt­séggel könnyen megoldható. 1. Tótágast is a talpán áll! Található-e a XX. század második felében olyan év­szám, amely tótágast állítva is ugyanannyi, mint a tal­pán? 2. Egy szovjet feladatgyűj­teménybőL Egy könyvért egy rubelt fizettem és még a könyv árá­nak a felét. Mennyibe került a könyv ? 3. Hány éves vagyok? Nyolcéves koromban apám 31 éves volt, most pedig két­szer annyi, mint én. Hány éves vagyok? 4.' Egyenlő számokkal. Fejeztük ki a 28-at 5 ket­tessel, az ezret pedig nyolc nyolcassal, kizárólag össze­adás segítségével! 0001 =8+8+8+88+888 :uaq;asa ^iposeui e ‘8S=S+Z+Z+ZZ :sepeazsso os[a zv 'f •ueXäsi sopi iXuuejazs -IfJI XSoij ‘arapjp itó(-jajj ypuAa sz qqsín ‘jEUfy e qqesop! \saab £z ede zy 'S -eqpqru Z 'S8-T96T ze Síp-adSaiu ‘-avers aaXn uba 'I x3sairadD3w M. S. Hogyan lett MoayorófalChól jószívű mókus ? „Éhes vagyok” — nyafogta Magyorófaló a mamájának. Mogyorófaló mindig éhes volt, Még a legöregebb mó­kusók sem emlékeztek ilyen falánk mókusgyerekre. Ezért is kapta a Mogyorófaló ne­vet. Mogyorófai ó egész nap rágcsált egyfolytában, reg­geltől estig. Mogyorófaló megette a diót és mogyorót még a testvérei elől is. Csúfolták is a mókusgyere­kek Mcgyorófalót falánksá­gáért és irigységéért, de őt ez nem érdekelte, ült egész nap a nagy fa ágain, és csak azt leste, kitol lehetne elcsenni egy kis harapniva- Iót. Egy szép napon Mókus- papa rengeteg mogyorót ho­zott haza és szétosztotta a gyerekek között. Mogyorófaló nagyon boldog volt. csak az bántotta, hogy úgy látta Lomposfarkú, a kisöccse na­gyobb és szebb mogyorókat kapott mint ő. El is határoz­ta hát, hogy elszedi Lompos- farkútól a legszebb, legna­gyobb mogyorót. Egy óvatlan pillanatban, mikor Lomposfarkú éppen azzal volt elfoglalva. hogy feltörje a mogyoróját. Mo­gyorófaló elcsente a legszebb, legnagyobb mogyorót. No, lett erre haddelhadd! Lom­posfarkú sem hagyta a ma­gáét, s addig-addig vereke­dett a két mókusgyerék, amíg az a legszebb, legna­gyobb szem mogyoró leesett a fáról. Több se kellett Mo­gyorófalónak. Rögtön elen­gedte Lomposfarkú bundáját, és uccu, nekiiramodott, hogy megkeresse az elgurult mogyorót. Szaladt Mogyoró­faló árkon-bokron keresztül, csakhogy gyorsabban gurult a mogyoró, s ígv elvesztette a szeme elől. Megkérdezte a fűszáltól: ' — Nem láttad véletlenül a legszebb, legnagyobb mogyo­rót errefelé? — De láttam, láttam — emlékezett a fűszál —. arra­felé gurult, a réten át. Mogyorófaló csak nem lát_ fa. hiába kereste a legszebb, legnagyobb mogyorót.. Meg­kérdezte hát a fűzfától: — Nem láttál errefelé gu­rulni egy óriási és csoda­szép mogyorót? — S a fűz­fának is eszébe jutott: — De láttam, csak sza­ladj az erdőbe, talán még utoléred! Futott tovább Mogyorófaló. de csak nem találta a leg­szebb, legnagyobb mogyorót. Hirtelen megállt. A nagy mogyoróbokor előtt találta magát. Meg is kérdezte rög­tön: / — Mogyoróbokör. ugye te biztosan tudod, hová lett a legszebb legnagyobb mogyo­ró. amit én keresek? — Hogyne tudnám — fe­lelte a bokor és úgy ne­vetelt. hogy minden ága ráz. kódott. hajlongott, telis-téli mogyoróval, mintha csak a szél fújná. — De amit te ke­resel, az nem a világ leg­szebb, legnagvobb mogyoró­ja, mert azt itt őrzöm a leg­felső ágamon. Annak a kis mókusnak tartogatom, aki­nek a legjobb szíve van. A bokor még akart vala­mit mondani, de Mogyorófa­ló belevágott: — Add ide nekem, add csak ide, hiszen én vagyok a legjobbszívű mókus a vilá­gon! — Ha tényleg te vagy az — szólt a bokor —, akkor szívesen neked adom. — É3 lehajolt, s legmagasabb ágá­ról lepottyant egy csodálato­san szép, óriási mogyoró­szem. Ezt várta csak Mo­gyorófaló. s máris nekilátott, hogy feltörje a mogyorót. — Mit csinálsz? — kérdez, te a mogyoróbokor. — Csak nem akarod megenni a mo­gyorót? Hiszen én azért tar­togattam ezt a mogyorót a legjobbszívű kis mókusnak, hogy elajándékozhassa. Hát a te számodra nem az a leg­nagyobb öröm ha valakinek ajándékot adhatsz? — De i-igen — dadogta Mogyorófaló —. az előbb csak tréfáltam. Tudod, nem is akartam megenni igazából a mogyorót, hanem elviszem a kisöcsémnek, Lomposfar- kúnak. ö az előbb elvesztet­te a mogyoróját, és én na-, gyón megsajnáltam, és elha­tároztam, hogy helyette el­viszem neki a világ legszebb, legnagyobb mogyoróját — fe­jezte be szégyenkezve Mo­gyoróin ló. — Milyen jószívű vagy — mondta a bokor. — Aki így tud örülni annak, hogy meg. ajándékozhatja a kisöccsét, az tényleg a legislegjobb szí­vű mókusgyerek a világon! De Mogyorófaló ezt már alig hallotta. Szaladt- haza­felé. Egész hazáig azon gon­dolkodott. vajon tévedett-e a mogyoróbokor — vagy ezen­túl valóban ő lesz-e a leg­jobbszívű kismőkus a vilá­gon. Fecske Judit Kreesmáry László: Vicces vers Egyedem. begyedem, kappanláb, — essen negyven paplan rád! Effyedem. begyedem, kappannyo.k, — jaj, hozzád ne kopván jak! Egyedem, begyedem, kendermag. — jaj, de haragos ember vagy! Egyedem, begyedem. szappanhab, — menj egy festett vadkannak! Effyedem, begyedem. aludttej. — sünmalaccal aludj el! Egyedem, begyedem. búbánat, — mért ne legyünk vidámak!? A rózsa Egyszer, nagyon régen, ké. ménv tél köszöntött a világ­ra. Vastag hó borította a fá­kat. a rétet, befagytak a pa­takok, ám csodálatos módon, az egyik kert védett sarká­ban nehány rózsatő épen maradt. A méhek birodalmá­ban fogytán volt már a táp­lálék. A méhkirálynő össze­hívta alattvalóit: — Van-e közöttetek olyan bátor, aki nekivágna a fa­gyos világnak? — kérdezte. — Talán akad a kertben va­lami téli virág, amelyről vi­rágport gyűjthetne és meg­menthetné társait az éhezés­től. Tüstént jelentkezett egy méhecske, de alig röppent ki a méhkasból, jeges hópihék nehezedtek a hátára. Úgy érezte, nyomban belepusztul, de a tudat, hogy társai tőle várják a segítséget, erőt, adott. neki. Dermedt volt már a szárnya, de csak repült, re­pült, mert észrevette az épen maradt rózsatövet. Azt re­mélte. be tud jutni a puha szirmók közé, de váratlanul elhagyta az ereje. Csüggedten róskadt lé a rózsa tövébe. Akkoriban a rózsák szára nem volt még tövises. A mé­hecske szomorúan rézett fel a virágokra — Itt kell elpusztulnom! — sóhajtotta. — Pedig né­hány szárny csapással elér­hetném a virágokat. Ki fog segíteni a társaimon? tövisei összeszedte minden erejét, és megpróbált felkapaszkod­ni a rózsa csupasz szárán. Csakhogy dermedt lábacskái visszacsúsztak, s a méhecske kimerültén esett vissza a földre. Megpróbálkozott má­sodszor, harmadszor, negyed­szer, sőt ötödször is. de min­den erőfeszítése hiábavaló volt. — Még egyszer, utoljára nekivágok! — mondta el­szántan, s újra kapaszkodni kezdett. És akkor megszánta sze­génykét a rózsa. — Hogyan segíthetnék ezen a derék méhecskén? — tűnődött, A méhecske keservesen ka­paszkodott. a rózsa pedig hirtelen kibocsátott magából egy hegyes kis tüskét, amely­be a méhecske megkapasz­kodhatott. Pihent egy keve­set, aztán folytatta az útját. És valahányszor megcsúszott a lába. a rózsa mindannyi­szor kibocsátott ess' tövist. A méhecske aztán óiból meg­pihent, és tövisről tövisre lépve, eljutott végre a rózsa szívéhez. Ott aztán összegyűj­tötte az értékes virágport, s repült vissza a méhkasba. így méntette meg társait. A rózsa szárán pedig attól a naptól kezdve tövisek nőnek. Olaszból fordította: Éder Zoltán Pálvölgyi Pál: Nehéz kérdés A százéves Állatkertije látogatott Évike, mert úgy vélte, hogy sok minden; meg kell ott még néznie.., Anyujával sorra járt hát sok ketrecet, karámot, nem hagyta ki sem a mackód sem a róka-családot. Nem kerülte el figyelmét a párduc s a teve sem, annyit jártak, annyit néz tele, mint amennyit kevesen... Krokodiltól elefántig, tigristől az özekig, sehol semmi ki nem maradt, mind fontos volt őnekik. Megcsodálták a zebrát is, s a csöpp lovat, a pónit, és a végén az óvoda — mindig vidám, mindig pajkos — apró állat-lakóit. ■ . És miközben ott állt Évi, gondolkodott módfelett.. , Végül aztán megkérdezte: — Mondd. Anyu, ez hogy lehet? Miért hozzák el őket ide, a napközis tanyára? Hisz láthattad, mindegyükneSl otthon van a marná jaj? ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom