Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
i' MM rBLET-MAGYAR0RS2A0 IfHÖ, júnhis SS Elnöki államcsíny Ecuadorban Külpolitikai összefoglaló Nem igazolódtak a Men de-mondák ifit Folyainaioüiságol ígér az FDP-kongresszus Quito (MTI). Jósé Velasco Ibarra ecuadori elnök a hadsereg főparancsnokságának jóváhagyásával a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka diktátori hatalommal ruházta fel önmagát. Az AP tudósítójának értesülése szerint az elnök lépését az ország legfelső bíróságának egyik döntése váltotta ki, amely alkotmányellenesnek minősítette az elnöknek az adókra vonatkozóan a közelmúltban kiadott törvényerejű rendeletét. A hadsereg az elnöki intézkedés nyomán hajtóvadászatot. kezdett baloldali vezetők után, ejtőernyősök szállták meg az ország egyetemeit. A quitól központi egyetem területén harcok voltak. A katonaság sok személyt őrizetbe vett, köztük Manuel Aluirre professzort, a központi egyetem rektorát. Velasco Ibarra 77 éves és általános vélemény szerint az államcsíny szervezője az elnök unokaöccse, Jorge Acosta Velasco hadügyminiszter. Jelentések snerint az államcsínyt. a kormány tagjai is támogatják. 400 delegátus, 680 hazai és külföldi újságíró — nincs az a kogresszus, amely ne lehetne nagyon is elégedett ezzel a mérleggel. A nyugatnémet FDP, a szabad demokrata párt pedig nem tartozik a mammutpártok közé, így ez az arány még hízelgőbbnek tűnik. De csak azoknak, akik nem ismerik az FDP huszonegyedik országos kongresszusának előzményeit. A párt ugyan nem nagy, de szerepe az NSZK-ban rendkívül komoly, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között — parlamenti értelemben is — már régebben a mérleg nyelvének számít. Mint ismeretes, az B’DP döntése alapvető fontosságú volt ahhoz, hogy a legutóbbi országos választások után Brandt alakíthassa meg a kormányt, amelyben a második ember, a külügyminiszter éppen ezért lett Scheel, az FDP elnöke. Néhány nappal ezelőtt az ország három legfontosabb tartományában választásokat tartottak, amelyek az FDP számára igen rosszul végződlek. Sokan attól tartottak — a CDU—CSU arról álmodott — hogy a választási eredmények nyomán a párt néhány jobboldali képviselője, megfelelő politikai, vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében, átlép az ellenzék táborába. Ez létében fenyegethette volna a jelenlegi kormányt, amelynek meglehetősen „kicentizett” többsége van a Bundestagban. A minapi pártvezér, Mende magatartása csak megerősítette azokat a kombinációkat, amelyek szerint nem lehetetlen a szabad demokrata párton belül egy ilyen „palota- forradalom”. Igenám, csakhogy ez az átlépési akció korántsem maradt volna az FDP belügye. A Brandt-kor- rnány 1 esetleges bukása nemzeti, sőt nemzetközi jelentőségű fejtemény lett volna, természetesen negatív előjellel. Az FDP — és főleg a parlamenti csoport esetleges ösz- szeomlása — így válhatott volna világpolitikai horderejű tendenciák legalábbis ideiglenes veszélyeztetőjévé. Ez azonban szerencsére, és a jobboldali ellenzék nagy bánatára, nem következett be. Scheel külügyminiszter, ezúttal pártelnöki minőségben, elkötelezte magát az eddigi politika folytatására. AZ FDF túlélte kétségtelen krízisét és ez annyit is jelent, hogy a kormánykoalíció a veszélyes vihar után nyugodtabb vizek felé hajózik. Finn gazdasági küldöttség érkezett Budapestre Bror Wahlroos finn kereskedelem- és iparügyi államtitkár vezetésével gazdasági vegyes bizottsági tárgyalásokra küldöttség érkezett hétfőn Budapestre. A delegá(Folytatas az 1, oldalról) Közös erőfeszítésünk, amely arra irányul, hogy a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködését tovább fejlesszük, mindkét ország előnyére és javára válik. Ennek szellemében folytatok gazdasági és pénzügy] tárgyalásainkat, ezért teszünk lépéseket mindkét fél érdekeit szolgáló államközi megállapodások létrehozására. dót a Ferihegyi repülőtéren Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes fogadta, ott volt Marffi Ingmart, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Emelem poharam őexcellenciája, Nimeri elnök úr egészségére, minden kedves vendégünkre, a nemzeteink közötti barátságra, a béke megőrzésére, a szudáni nép függetlenségének megerősítésére, felemelkedésére, hazájuk további felvirágzására. Gaafar Mohamed Nimeri válaszolt Losonczi Pál pohárköszöntőjére. Beszédét lapzártáig nem kaptuk meg. Irtai Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre Hajhah így óm A REPÜLŐTÉRRE BEGÖRDÜLHET AZ ARCHlVANVAGOT szállító teherautót GvORS /Ram- bah MEGKEZDŐDIK A RAKODÁS. isi P/8/H EZREDES FESZÜLT IZGALOMMAL E/GVEU AZ ÓRAMUTATÓT. MÉG HÚSZ PERC. AZTAM A GÉPEK fELSZÁLLHAT, ÉS-Ml TÖRTÉNT VELE ELTŰNT. FELTEHETŐ, HOG Y UP/TZOT TETTE f&k ÜLDÖZŐBE.STIREi/A FELDERÍTŐ HADNAGY MOTORKERÉKPÁRON A FELMUTATÁSÁRA INDULT, ^HA- QYON TARTOK TŐLE- SAJNOSA LEGROSSZABBTOL TARTOK TERiMOVRÓl SEpiM- H'R A két Nílus A/asszer-tó e: CD KareimayU Porfs^a r^A^bara UGANDA\KENYA. • Muaam p néger ^ ^ őuzzasz/o mű oao, 2% köo/a/finomi/ö Nubiai néger 38% Arab Gemenígyoríds cat t §J Élelmiszeripar $$ Könnyűipar I rtCHRA Szudán az afrikai kontinens területileg egyik legterjedelmesebb országa. Kb. 2,5 millió négyzetkilométernyi területért T^6 millió ember él. Az ország lakosságának 39 százaléka arab, 36 százaléka nubiai néger, 2 százaléka pedig egyiptomi, angol és görög. A gazdaságilag gyengén fejlett országban napjainkban még a lakosság 95 százaléka írástudatlan, főleg nomád és félnomád állattenyésztésből szerzi be napi fenntartási szükségleteit Szudán elmúlt másfél évszázados története bővelkedett eseményekben. A XIX. század elején, 1819—1822 között Mohamed Ali egyiptomi uralkodó elfoglalta az országot és ezzel létrejött az angol behatolás bázisa, miután az egykori egyiptomi kormány is fokozódó brit gyarmati elnyomás alatt állott. 1899-ben Szudán Angol—egyiptomi Szudán néven a két ország kondomi- niuma lett, a brit főkormányzó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meggyilkolása alkalmat adott Nagy-Bri- tanniának, hogy egyoldalúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyiptomi csapatokat Szudánból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi viszonyok hoztak újabb fordulatot az ország életében. 1953-ban angol- egyiptomi szerződés jött ietre, amely szerint Nagy-Britanniá- nak három éven belül biztosítania kellett az ország függetlenségét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, 1956 január 1-én pedig kikiáltották alkotmányjogi függetlenségét. A fiatal köztársaságot az első politikai megrázkódtatás 1958 novemberében érte, amikor Ibrahim Abbud marsall katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. A második politikai sokkot 1963-ban élte át az ország, amikor Dél-Szu- dán néger törzsei fegyveres felkelést hajtottak végre az önkormányzati jog kivívásáért. Három éven keresztül polgárháborús állapotok uralkodtak az országban. Abbud diktatúrájának népi forradalom vetett véget 1964 októberében, de a hatalomra jutott forradalmi tanács első dolgának tartotta a kommunista párt alkotmányellenes betiltását, később pedig reakciós pártok koalíciós kormányának adta át helyét. 1969. május 25-én a reakciós rezsimet megdöntötték. A Nimeri tábornok vezette új kormány a haladó pártok, köztük a Szudáni Kommunista Párt képviselőiből alakult meg, s programnyilatkozatában leszögezte, hogy haladó, demokratikus belpolitikát, antiim- perialista külpolitikát kíván folytatni, barátságban akar élni a haladó arab országokkal és fejleszteni kívánja kapcsolatait a szocialista világgal. Az ország földrajzi magvát a Nílus két ágának, a Kék- és Fehér-Nílusnak tál alakú medencéje képezi. Területének 4 százalékát művelik rendszeresen, 18 százaléka legelő, 37 százaléka erdő. A többi szűzföld, illetve hasznosításra alkalmatlan sivatag vagy mocsár. Szudán gyengén fejlett agrárország, ahol az ipar és a bányászat jelentéktelen szerepet tölt be a nemzeti jövedelem létrehozásában. A feldolgozó ipart Khartűmban az élelmiszer-, bőr- és fémipar, a Nílus menti Atbarában az élelmiszer- és textiliparon kívül az építőanyagipar képviseli. Port-Szudannal külföldi tőkével évi egymillió tonna kapacitású olajfinomítót építettek. Az ország mezőgazdasága szempontjából igen nagy jelentősége van a Kék-Níluson, Szennái' közelében létesített makvai duzzasztónak. Ez 550 000 hektár föld öntözését tette lehetővé. A duzzasztó környéke a hosszú szálú gyapot hazája. Ez szolgáltatja a nemzeti jövedelem 65 százalékát, illetve az export 50—70 százalékát. Az elmaradottság leküzdése érdekében az idén ötéves fejlesztési tervet indítanak Szudánban.
