Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

i' MM rBLET-MAGYAR0RS2A0 IfHÖ, júnhis SS Elnöki államcsíny Ecuadorban Külpolitikai összefoglaló Nem igazolódtak a Men de-mondák ifit Folyainaioüiságol ígér az FDP-kongresszus Quito (MTI). Jósé Velasco Ibarra ecuado­ri elnök a hadsereg főpa­rancsnokságának jóváhagyá­sával a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka diktátori ha­talommal ruházta fel önma­gát. Az AP tudósítójának ér­tesülése szerint az elnök lé­pését az ország legfelső bíró­ságának egyik döntése vál­totta ki, amely alkotmányelle­nesnek minősítette az elnök­nek az adókra vonatkozóan a közelmúltban kiadott tör­vényerejű rendeletét. A hadsereg az elnöki intéz­kedés nyomán hajtóvadásza­tot. kezdett baloldali vezetők után, ejtőernyősök szállták meg az ország egyetemeit. A quitól központi egyetem területén harcok voltak. A katonaság sok személyt őri­zetbe vett, köztük Manuel Aluirre professzort, a közpon­ti egyetem rektorát. Velasco Ibarra 77 éves és általános vélemény szerint az államcsíny szervezője az el­nök unokaöccse, Jorge Acosta Velasco hadügyminiszter. Je­lentések snerint az állam­csínyt. a kormány tagjai is támogatják. 400 delegátus, 680 hazai és külföldi újságíró — nincs az a kogresszus, amely ne le­hetne nagyon is elégedett ez­zel a mérleggel. A nyugatné­met FDP, a szabad demokra­ta párt pedig nem tartozik a mammutpártok közé, így ez az arány még hízelgőbbnek tű­nik. De csak azoknak, akik nem ismerik az FDP huszonegye­dik országos kongresszusának előzményeit. A párt ugyan nem nagy, de szerepe az NSZK-ban rendkívül komoly, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között — parlamenti értelemben is — már régebben a mérleg nyel­vének számít. Mint ismeretes, az B’DP döntése alapvető fon­tosságú volt ahhoz, hogy a legutóbbi országos választá­sok után Brandt alakíthassa meg a kormányt, amelyben a második ember, a külügymi­niszter éppen ezért lett Scheel, az FDP elnöke. Néhány nappal ezelőtt az ország három legfontosabb tartományában választásokat tartottak, amelyek az FDP számára igen rosszul végződ­lek. Sokan attól tartottak — a CDU—CSU arról álmodott — hogy a választási eredmé­nyek nyomán a párt néhány jobboldali képviselője, megfe­lelő politikai, vagy egyéb el­lenszolgáltatás fejében, átlép az ellenzék táborába. Ez lété­ben fenyegethette volna a je­lenlegi kormányt, amelynek meglehetősen „kicentizett” többsége van a Bundestag­ban. A minapi pártvezér, Mende magatartása csak megerősítet­te azokat a kombinációkat, amelyek szerint nem lehetet­len a szabad demokrata pár­ton belül egy ilyen „palota- forradalom”. Igenám, csak­hogy ez az átlépési akció ko­rántsem maradt volna az FDP belügye. A Brandt-kor- rnány 1 esetleges bukása nem­zeti, sőt nemzetközi jelentő­ségű fejtemény lett volna, természetesen negatív előjel­lel. Az FDP — és főleg a par­lamenti csoport esetleges ösz- szeomlása — így válhatott volna világpolitikai horderejű tendenciák legalábbis ideigle­nes veszélyeztetőjévé. Ez azonban szerencsére, és a jobboldali ellenzék nagy bánatára, nem következett be. Scheel külügyminiszter, ezút­tal pártelnöki minőségben, el­kötelezte magát az eddigi po­litika folytatására. AZ FDF túlélte kétségtelen krízisét és ez annyit is jelent, hogy a kormánykoalíció a veszélyes vihar után nyugodtabb vizek felé hajózik. Finn gazdasági küldöttség érkezett Budapestre Bror Wahlroos finn keres­kedelem- és iparügyi állam­titkár vezetésével gazdasági vegyes bizottsági tárgyalá­sokra küldöttség érkezett hétfőn Budapestre. A delegá­(Folytatas az 1, oldalról) Közös erőfeszítésünk, amely arra irányul, hogy a két or­szág politikai, gazdasági és kulturális együttműködését tovább fejlesszük, mindkét ország előnyére és javára vá­lik. Ennek szellemében foly­tatok gazdasági és pénzügy] tárgyalásainkat, ezért teszünk lépéseket mindkét fél érde­keit szolgáló államközi meg­állapodások létrehozására. dót a Ferihegyi repülőtéren Asztalos Lajos kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes fo­gadta, ott volt Marffi Ing­mart, a Finn Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Emelem poharam őexcellen­ciája, Nimeri elnök úr egész­ségére, minden kedves ven­dégünkre, a nemzeteink kö­zötti barátságra, a béke meg­őrzésére, a szudáni nép füg­getlenségének megerősítésére, felemelkedésére, hazájuk to­vábbi felvirágzására. Gaafar Mohamed Nimeri válaszolt Losonczi Pál pohár­köszöntőjére. Beszédét lapzár­táig nem kaptuk meg. Irtai Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre Hajhah így óm A REPÜLŐTÉRRE BEGÖRDÜLHET AZ ARCHlVANVAGOT szállító teherau­tót GvORS /Ram- bah MEGKEZDŐ­DIK A RAKODÁS. isi P/8/H EZREDES FESZÜLT IZGA­LOMMAL E/GVEU AZ ÓRAMU­TATÓT. MÉG HÚSZ PERC. AZTAM A GÉPEK fELSZÁLLHAT, ÉS-­Ml TÖRTÉNT VELE ELTŰNT. FELTEHETŐ, HOG Y UP/TZOT TETTE f&k ÜLDÖZŐBE.STIREi/A FELDERÍTŐ HADNAGY MOTOR­KERÉKPÁRON A FELMUTATÁSÁRA INDULT, ^HA- QYON TARTOK TŐLE- SAJNOSA LEGROSSZABBTOL TARTOK TERiMOVRÓl SEpiM- H'R A két Nílus A/asszer-tó e: CD KareimayU Porfs^a r^A^bara UGANDA\KENYA. • Muaam p néger ^ ^ őuzzasz/o mű oao, 2% köo/a/finomi/ö Nubiai néger 38% Arab Gemenígyoríds cat t §J Élelmiszeripar $$ Könnyűipar I rtCHRA Szudán az afrikai kontinens területileg egyik legterjedel­mesebb országa. Kb. 2,5 mil­lió négyzetkilométernyi terü­letért T^6 millió ember él. Az ország lakosságának 39 szá­zaléka arab, 36 százaléka nu­biai néger, 2 százaléka pedig egyiptomi, angol és görög. A gazdaságilag gyengén fejlett országban napjainkban még a lakosság 95 százaléka írástu­datlan, főleg nomád és fél­nomád állattenyésztésből szerzi be napi fenntartási szükségleteit Szudán elmúlt másfél év­százados története bővelke­dett eseményekben. A XIX. század elején, 1819—1822 kö­zött Mohamed Ali egyiptomi uralkodó elfoglalta az orszá­got és ezzel létrejött az angol behatolás bázisa, miután az egykori egyiptomi kormány is fokozódó brit gyarmati elnyo­más alatt állott. 1899-ben Szu­dán Angol—egyiptomi Szudán néven a két ország kondomi- niuma lett, a brit főkormány­zó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meggyilkolá­sa alkalmat adott Nagy-Bri- tanniának, hogy egyoldalúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyiptomi csapatokat Szudán­ból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi viszonyok hoztak újabb fordulatot az ország életében. 1953-ban angol- egyiptomi szerződés jött ietre, amely szerint Nagy-Britanniá- nak három éven belül biztosí­tania kellett az ország függet­lenségét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, 1956 január 1-én pedig kiki­áltották alkotmányjogi függet­lenségét. A fiatal köztársaságot az első politikai megrázkódtatás 1958 novemberében érte, ami­kor Ibrahim Abbud marsall katonai puccsal magához ra­gadta a hatalmat. A második politikai sokkot 1963-ban élte át az ország, amikor Dél-Szu- dán néger törzsei fegyveres felkelést hajtottak végre az önkormányzati jog kivívá­sáért. Három éven keresztül polgárháborús állapotok ural­kodtak az országban. Abbud diktatúrájának népi forradalom vetett véget 1964 októberében, de a hatalomra jutott forradalmi tanács első dolgának tartotta a kommu­nista párt alkotmányellenes betiltását, később pedig reak­ciós pártok koalíciós kormá­nyának adta át helyét. 1969. május 25-én a reakciós rezsi­met megdöntötték. A Nimeri tábornok vezette új kormány a haladó pártok, köztük a Szudáni Kommunista Párt képviselőiből alakult meg, s programnyilatkozatában le­szögezte, hogy haladó, demok­ratikus belpolitikát, antiim- perialista külpolitikát kíván folytatni, barátságban akar élni a haladó arab országok­kal és fejleszteni kívánja kap­csolatait a szocialista világ­gal. Az ország földrajzi magvát a Nílus két ágának, a Kék- és Fehér-Nílusnak tál alakú me­dencéje képezi. Területének 4 százalékát művelik rendszere­sen, 18 százaléka legelő, 37 százaléka erdő. A többi szűz­föld, illetve hasznosításra al­kalmatlan sivatag vagy mo­csár. Szudán gyengén fejlett ag­rárország, ahol az ipar és a bányászat jelentéktelen sze­repet tölt be a nemzeti jöve­delem létrehozásában. A fel­dolgozó ipart Khartűmban az élelmiszer-, bőr- és fémipar, a Nílus menti Atbarában az élelmiszer- és textiliparon kívül az építőanyagipar kép­viseli. Port-Szudannal külföl­di tőkével évi egymillió ton­na kapacitású olajfinomítót építettek. Az ország mezőgazdasága szempontjából igen nagy je­lentősége van a Kék-Níluson, Szennái' közelében létesített makvai duzzasztónak. Ez 550 000 hektár föld öntözését tette lehetővé. A duzzasztó környéke a hosszú szálú gya­pot hazája. Ez szolgáltatja a nemzeti jövedelem 65 száza­lékát, illetve az export 50—70 százalékát. Az elmaradottság leküzdése érdekében az idén ötéves fej­lesztési tervet indítanak Szu­dánban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom