Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

« w&m-wtätäSdBSzita rm rt Kalp&Htrkai ös$zcfog!afá UH A kambodzsai szabadságharcosok sikerei 1 A svéd miniszterelnök Moszkvában 15 napja a világűrben Sikerrel teljesít a Szojuz—9 A kambodzsai szabadság- harcosok a legutóbbi jelenté­sek szerint még mindig tart­ják a stratégiai jelentőségű Kompong Speu tartományi fővárost, bár a saigoni re­zsim 9. számú hadosztálya el­keseredett 'kísérleteket tett kiszorításukra. Közel vannak a partizánok egy másik tar­tományi székhelyhez, - Prey Venghez is, sőt egy harma­dik tartományi központ, a Phnom Penhtől alig nyolc­van kilométerre lévő Kom­pong Chnang is „veszélyben van.” Savang ezredes, a Lón Nol-kabinet szóvivője olyan „hírszerzőforrásból szárma­zó” értesülést jelentett be, hogy nem lehetetlen egy, a főváros ellen irányuló táma­dás sem. Ezek a hírek messze túl­nőnek katonai vonatkozá­saikon: nyilvánvaló az a po­litikai hatás, amellyel ezek nyomán a Fehér Háznak ott­hon — sőt külföldön is — számolnia kell. Ezek a hadi- jelentések ugyanis látványo­san igazolják azokat a kép­viselőket, szenátorokat és más közéleti személyisége­ket, akik óvták az Egyesült Államok elnökét „Vietnam megismétlésétől”. Márpedig — eddig minden emellett szól — pontosan kísértetie­sen ez történik. Az amerikai hadigépezet ezúttal is beavatkozott egy kis ázsiai országban, agresz- szióját ezúttal is csak a gyors katonai siker ígéretével pró­bálta igazolni (morális ér­vekről most már szó sem le­hetett, ehhez túl sokat tu­dott a világ a vietnami há­borúról) és a katonai siker is elmaradt. Gyorsan közeledik az a dá­tum, a hónap vége, amelyet Nixon, mint kivonási ha­táridőt megjelölt. Az ameri­kai, valamint a nemzetközi közvélemény egyre kevésbé érti, mit is várhatott a Pen­tagon ettől az újabb beavat­kozástól. Az az állítás, hogy a Kambodzsába behatolók megtalálják és szétzúzzák majd a DNFF „főhadiszállá­sát”, ma már kissé tragiko­mikusán hangzik. Hasonló sorsra jutott az egész kon­cepció, amely a kambodzsai kalandot valami csodaszernek igyekezett feltüntetni. Wash­ington már a behatolás pil­lanatában újabb morális ve­reséget szenvedett és ezt nem ellensúlyozzák a remélt, de elmaradt katonai győzelmek sem. A csodaszer ritkán al­kalmas gyógyításra, a kuruzs- lás pedig újabb veszélyek forrása. Moszkvai politikai körök­ben nagy érdeklődéssel te­kintenek Koszágin és Palme találkozója elé. Szovjet rész­ről rámutáthák áírá, ftöfy Olof Palme azt követően, hogy elfoglalta a miniszter- elnöki tisztségét, kinyilvání­totta a svéd kormánynak azt a szándékát, hogy tovább fej­lessze a svéd—szovjet jó­szomszédi kapcsolatokat és együttműködést, A Szovjet­unióban nagyra értékelik a svéd semlegességi politikát, amely korántsem jelenti, hogy Stockholm elzárkózik a világtól, hanem éppen ellen­kezőleg : Svédország mind északi szomszédaival, mind pedig a szocialista országok­kal kapcsolatainak elmélyí­tésére törekszik. A Pravda stockholmi tu­dósítója a lap keddi számá­ban Olof Palme miniszterel­nök látogatását nagy jelentő­ségű eseménynek minősíti a két ország szempontjából. Az Izvesztyija tudósítójá­nak a napokban jelentette ki Nilsson svéd külügyminisz­ter: országa támogatja egy gondosan előkészített, sok résztvevőt magában foglaló európai biztonsági értekezlet összehívását. Moszkvai meg­figyelők véleménye szerint ez a kérdés a Koszigin— Palme tárgyalások élvonalá­ban fog szerepelni. Olof Palmet, aki már két ízben, 1956-ban és 1965-ben látogatást tett a Szovjetunió­ban. megbecsült vendégként fogadják Moszkvában. Fidvél József, ás M TI moszkvai tudósítója jelenti: Több, mint két hete kering Földünk körül a Szojuz—9. Ezzel Nyikolajev és Szevaszty- janov messze túllépte az űr­tartózkodás amerikai világ­rekordját, ■ amelyet Frank Borman és James Lovell tar­tott, aki 1965 decemberében a Gemini—7 amerikai űrhajón 13 nap, 18 óra, 35 percet töl­töttek a világűrben. Szovjet részről a Szojuz—9 személyzetének huzamos koz­mikus utazását nem valami­féle rekordszempontok miatt tartják fontosnak. A szovjet tudományos körök fő kérdése továbbra is arra irányul: mi­lyen hatással van a kozmona­uták szervezetére a különle­ges környezet, amely a vi­lágűrben veszi őket körül. Mindenekelőtt arról van szó, hogyan viseli el az emberi organizmus tartósan a súly­talanság állapotát. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Prav­da keddi számában Kakurin, az orvostudományok doktora. Mint rámutat: tulajdonképpen nem csupán arról van szó, hogy tanulmányozni kell a súlytalanság állapotában fellé­pő fiziológiai folyamatokat, hanem ki kell munkálni azo­kat az eszközöket, amelyek végül is lehetővé teszik a hu­zamos űrrepülés során ezek­nek a kedvezőtlen külső kör­nyezeti tényezőknek az el­lensúlyozását, amelyek a vi­lágűrben kedvezőtlen befo­lyást gyakorolhatnak az em­beri szervezetre. A tudósokat most már az is foglalkoztatja, vajon a huza­ii MADÉS ÚJAK AZ SS ŐRSÉG SORA /BAH KElR pék/kor a szovjzrej* rŐERsvŐsöK sz/émé­TOJTAK RA, ÉS AMfNREZ- KEZDŐDIK, N KOMBAN AKCIÓBA LÉPNEK. A ZŰRZA VARR PELET ASZ­NA LKA ŐR DAL MARCA AV­IV 4 KEÍL TENN/ŐKAZ SS ŐRSÉGÉÉ. AZ A(t WEHRMACHE KAPOnAk ÉS AZ SS LEGÉNYEK KÖZT ZAJ LŐ , ÉLEZ-HAUL KÜZDELEM UzrAN / tPirr ácrnctsAiy kEPlMOV Ca'rJA, 4M/NRBEL/GR/K A PRÓBÁLJA PELrARRŐZDARN^ £>£... mos súlytalanság állapotában való tartózkodás megváltoz­tatja-e a szervezet működését olyannyira, hogy a normális földi viszonyok közé történő visszatérés után a nehézségi erő rendkívüli módon megter­heli-e a szervezetet. A szak­emberek azon is gondolkod­nak, vajon felmerül-e annak szükségessége, hogy az űr­hajóban valamiképpen ellen­súlyozzák a súlytalanság álla­potát. Június 16-án, magyar idő szerint 18 órakor a Szojuz—9 már 241-szer kerülte meg a Földet. ÍNyiKolajev és Szevasztyja- nov 15. munkanapja június 16-án, magyar idő szerint éj­jel 1 órakor végződött. A két űrhajós ezt a napot is az elő­irányzott programnak megfe­lelően töltötte. Reggeli, majd az egészségügyi ellenőrzés után a kozmonauták felváltva testedző gyakorlatokat végez­tek. A 222-és fordulóban Nyi­kolajev és Szevasztyjanov a kézi vezérlési rendszer segít­ségével oly módon tájolták be az űrhajót, hogy a kabin egyik illuminátora a Föld felé nézett. A nap folyamán az űrhajó­sok megfigyelték az égitestek helyzetét. Az űrhajósok beszámolói, a televíziós megfigyelések és a telemetrikus adatok szerint Nyikolajev és Szevasztyjanov munkaképessége továbbra is magas fokú. Jól viselik, már megszokták a huzamosabb súlytalanság állapotát, ugyan­olyan jól és biztosan érzik magukat, mint a földi edzése­ken. Június 16-án, magyar idő szerint reggel 9 órakor a Szojuz—9 személyzete meg­kezdte a 16. munkanapját. Nyikolajev rádión jelentette, hogy pihenőjük után változat­lanul jól érzik magukat. Nasszer nyilatkozata „Szívesen látnánk, ha Nixon elnök felhasználná befolyá­sát Izraelnél és rábírná, hogy vonja ki csapatait az arab területekről és az ENSZ határozatai alapján oldja meg a Palesztinái nép prob­lémáját” — mondotta Nasz- szer elnök Robert Fischer professzornak adott nyilat­kozatában. Fischer nemzet­közi jogot ad elő az ameri­kai Harvard egyetemen. Az EAK elhöke az Egye­sült Államok álláspontját elemezve a többi között fel­tette a kérdést: „Hogyan kí­vánják az amerikai vezetők fenntartani a katonai egyen­súlyt a Közel-Keleten, ha maguk is hozzájárulnak Iz­rael katonai fölényének fenntartásához? Hogyan le­het egyensúlyról beszélni olyan időszakban, amikor Iz­rael megszállva tart jelentős arab területeket ?” Nasszer a politikai rende­zés két. előfeltételét jelölte meg: az izraeli csapatok fel­tétel nélküli visszavonása az 1967 június 5 előtti vonalak mögé és a Palesztinái nép jogainak elismerése. — Mind a két feltételt tartalmazza az ENSZ Bizton­sági Tanácsának 1967. no­vember 22-én kelt ismert ha­tározata — hangsúlyozta Nasszer —, mely „egészséges alap lehet a közel-keleti konfliktus politikai rendezé­séhez", hozzáfűzte, hogy az EAK elismerte ezt a határo­zatot, ugyanakkor Izrael el. utasította azt. — Meggyőződésünk, hogy Izrael nem akar békét, ha­nem további expanzióra törekszik. Ami az arab or­szágokat illeti, ők nem akarnak háborút magáért a háborúért, de a megszállt területek felszabadítása nem­csak joguk, hanem köteles­ségük is. Nasszer elnök újból leszö­gezte az EAK álláspontját az Izrael és az arab országok közötti úgynevezett ..közvet­len tárgyalásokra” vonatko­zólag. — Olyan körülmények között amikor az agresszor arab területeket tart meg­szállva, ilyen tárgyalásokra nem kerülhet sor. Ami az EAK és az Egye­sült Államok diplomáciai kapcsolatainak helyreállítá­sát illeti, Nasszer hangsú­lyozta, ennek fő akadálya, hogy az Egyesült Államok fegyvereket szállít Izraelnek. „Az amerikaiak, mint ka­tonát tartanak engem szá­mon és úgy gondolják, hogy a katonák háborút akarnak. Jó, legyen. A háborúban azonban a katonák halnak meg és így ők azok, akik a békét leginkább óhajtják. Szeretnénk, ha a jó kapcso­latok helyreállnának az Egyesült Államok és Egyip­tom népe között. Miért ál­lunk szemben egymással, hn. szén nincsenek egymással közvetlen problémáink. Van­nak, akik azt gondolják, hogy ki akarjuk irtani az izraelieket. Ez nem igaz. mi csak az arabok igazságai akarjuk.” Az EAK elnöke válaszolt azokra a kérdésekre is, ame­lyek az Egyiptomnak nyúj­tott szovjet, támogatásra vo­natkoztak. Értékelte a Szov­jetunió segítségét, hozzátet­te azonban, „az országot az egyiptomi hadsereg védi és a megszállt területek felsza­badítása az arabok köteles­sége” „Kétségtelen, hogy jelen­tős katonai segítséget ka­punk a Szovjetuniótól. a szállított fegyverek azonban védelmünk hatékonyságának fokozásához szükségesek. A MÍG—21 -es gépek például légvédelmi célokat szolgál­nak. nem úgy, mint az ame­rikaiak által Izraelnek szál­lított Phantomok. amelyek or. szágunkat támadják és amelyek ellen a MÍG—21- eseket bevetjük.” Befejezésül Nasszer elnök ismételten hangsúlyozta, hogy az EAK nem törekszik háborúra, cáfolta a nyugati sajtóban megjelent közlemé­nyeket. amelyek szerint az arabok „le akarják gyilkolni a zsidókat”. — Amit mi akarunk, mindössze „az igazság meg­teremtése a mohamedánok, a keresztények és a zsidók számára és a paiesztínai ara­bok jogainak helyreállítása” — jelentette ki Nasszer. (Folytatás az 1. oldatról) Losonezi Pal, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége kedden es­te az Országházban fogadást adott dr, H. C. Franz Jonas. az Osztrák Köztársaság el­nöke tiszteletére. Magyar részről á fogadé son részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. Kállai Gyula, az Országgyű­lés elnöke, Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes el­nöke. Fehér Lajos és Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Biró József, Czinege Lajos, dr. Csanádi György, dr. Dimény Imre, Nagy Józsefné, Péter Ján<\), Vályi Péter, a kor­mány i.agjai, s a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más kép­viselője. A szívélyes hangulatú fo­gadáson Losonezi Pál pohár- köszöntőt mondott: az Oszt­rák Köztársaság elnökének egészségére, az osztrák nép­re. a maevar és az osztrák nép gyümölcsöző kapcsola­taira, Európa és a világ né­peinek kölcsönös megértésé­re, a békére emelte poharát. Fogadás az Országházbao

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom