Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

relet-macyarorszao

Szép tettek a betűk mögött

Egy gépjavítás kollektíva ereje és a hétköznapok

— közös úton-nló ülés :Seiiiénye volt. , .„•k áofa, az egész ”

. Uágosító munka előzte ért véget a második világi 18—20 év^sék lejében mé, többségük egyházi iskolában v tek sokfélesége, ideológiai zürza\ ta a tisztánlátást. S a különféle ifj • zetek a maguk sajátos eszközeivel' > ködös, jó utat, jó célt nem mindig m képzeléseivel képtelenek voltak az szolgálatába állítani az ifjúságban fe 1 vágyat, képzelőerőt. w

A párt helyesen látta, hogy csaFe C/j e- fogás. az ifjúság erőinek tömörítése et.

Olyan demokratikus ifjúsági szervezetre van szükség, amely a párt vezetésével a munkás- és a parasztfiatalok szervezeti és ideológiai egységére épülve, forradalmi módon, kommunista módon neveli, tanítja élni ifjúságunkat.

A szép cél érdekében a mozgalom sok tapasztalt veteránja indult csatába, magyarázva a fiataloknak, hogy csak a közös úton, az előttük járó nemzedékkel is összekovácsolódva valósíthatják meg álmaikat, alakíthatják tágas, biztonságos otthonná a szabadságot nyert hazát. Magyarázták a fiataloknak, hogy az új társadalmi rendben nem lehet külön célja, külön útja a városi és a falusi ifjúságnak. A szocializmus építését az egész népnek, az ifjúságnak is közösen kell vállalnia.

Nagy volt a küzdelem, de az eredmény a küzdőket igazolta. A DISZ hamarosan pezsgő életet teremtett az üzemekben, a falvakban, az iskolákban is. Megkezdődhetett ifjúságunk egységes ideológiai nevelése. Száz és százezer

fiatal ismerkedett a marxizmus—leninizmus tanításaival. A gimnáziumba, az egyetemekre mind több és több munkás és paraszt származású fiatal jelentkezett. S azok az ifjú emberek, akik addig talál} ve(élvtársat, szemben álló felet láttak a másikbafi, még inkább felismerték, hogy a biztos jövő megteremtése közös feladat. ' *

A párt gonddal egyengette az egység ízét kóstolgató fiatalok útját. Az ifjúsági szövetséget tulajdon aranytartalékának tekintette. On- ían várta a fiatal, a mában felnövekedett, az új élettel, eszmékkel ismerős kommunista utánpótlást. S ezzel megnyílt a közös úton járó fiatalok előtt a teljes emberré, a céltudatos forradalmárrá válás lehetősége.

Hogyan élt az ifjúság a nagyszerű lehetőségekkel? Hogyan tanultak, hogyan készülődtek a feladatokra az akkori fiatalok? A mai negyvenesek helytállása a legjobb bizonyíték arra, hogy megtették, amit lehetett. Hiszen a mai derékhad az ő soraikból került a gondok, az élet élére. Példásan helytálló munkások, szövetkezeti parasztok, mérnökök, tudósok, alkotó művészek nevelődtek az egységes ifjúsági szervezetben. Az akkori DISZ-tagok többsége szorgalommal és becsvággyal vette ki részét az építőmunkából és hűséggel védelmezte demokratikus vívmányainkat.

Nem volt sem sima, sem akadályoktól mentes a DISZ útja., S a demokratikus ifjúsági szervezet nem volt mentes a tévedésektől sem. De a húsz esztendővel ezelőtt megteremtett egység rakta le a további fejlődés alapját. S a DISZ tapasztalatait jól tudja hasznosítani az utód, a mai életünknek megfelelően, a párttal, a néppel egységben magas ideológiai fokon dolgozó Kommunista Ifjúsági Szövetség is.

Kékesdi Gyula

Mint a városligeti hullámvasút, helyenként úgy néz ki a mátészalka—zajtai vasútvonal még ki nem javított része. Az itt átzúduló víz nem csak a töltést mosta ki a sínek alól, hanem helyemként még a vágányokat is elsodorta. Itt nagy erővel folyik a szakasz kijavításának munkája. A pályamunkások egyik csoportja Fehérgyarmat és Jánkmajtis között lapátolja a töltőanyagot a szállítóvonatról a lesüllyedt vágányok alá.

Hammel József felvétele

Ballagás a könyvtárban

— öt helyre hívtak ballagásra. Nem rokon egy sem, idegenek. A gimnáziumból egy egész osztály hívott meg. Vagy harmincán. Azt sem tudtam, mit csináljak, hogy senki se sértődjön meg. Mindegyiket innen a könyvtárból ismerem.

Hogy is kezdődött ezelőtt 23 éve özvegy Máthé Mi- hályné tiszavasvári könyvtáros „útja”?

— Úgy, hogy azt mondta a férjem 1947-ben: valakinek ezt csinálni kell. Én lettem ez a valaki.

Margitka néninek azóta hófehér szálak keveredtek a hajába. Lassan 60 éves lesz. Könyvek, folyóiratok birodalmában kék köpenyével olyan, mintha egy mesebeli ország mesebeli üagymamaja lenne. És hogy

tud mosolyogni! Talán ettől van, hogy apróbb és nagyobb gyerekek egyaránt nagy könyvbarátok Tiszavasvári ban.

— Ha csak annyit mondanak a gyerekek, hogy hányadik osztályba járnak, már tudom, milyen könyvet adjak a kezükbe. Tudom, hogy kik olvassák a Kincskereső kisködmönt, vagy hogy melyik osztályban mi a kötelező olvasmány.

Ismeri az idősebbek ízlését is. Különösen a piaci napokra készül fel.

— Kedden és pénteken még a férfiak közül is gokan bejönnek. öreg parasztbácsik ülnek le az olvasóban lapozgatni. Egyik a „Méhészet”-et tanulmányozza, a másikat egy másik mezőgazdasági szaklap érdekli. 40 folyóirat jár a könyvtárba.

Évtizedek alatt sok-sok könyvtári találkozásból lett kedves ismeretség. Azok sem szakadtak el Margitka nénitől, akik érettségi után egyetemekre, főiskolákra kerültek. Szünidő előtt levéllel keresik fel a könyvtárost, megírják, mit szeretnének olvasni a vakáció alatt. A könyvtáros sokszor tanácstalan, hiszen olyan kívánságok is vannak, amit a majdnem 20 ezer könyv között sem lehet megtalálni. Olyankor más könyvtárakból szerzi meg a kért olvasmányt.

Margitka néni számokat is említ. 14 éven aluli olMit jelent szocialista brigádban dolgozni? Erre a kérdésre kerestünk választ a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 11. számú telepének egyik újdonsült szocialista brigádjánál.

Kövér László brigádvezető:

— Amikor elnyertük ezt a címet, tulajdonképpen még nem is tudtuk, hogy mivel jár. Nagy dolgokat hittünk, s amikor a munkanapok egymásutánjában egyre inkább közelebb kerültünk annak megértéséhez, hogy mit is vállaltunk — ébredtünk rá. nem ördöngösség.

Tartozni valahová

Előkerül a brigádnapló. Első lapján a 10 brigádtag neve, a következőkön fiatal történelműit fontosabb eseményei: egy-egy közös beteg- látogatás, társadalmi munka, fiatal szakmunkástanulók patronálása. A lapokon egyre szaporodnak a bejegyzések: „Televíziót minden iskolának”, „Szépítsük városunkat”, s most a legfrissebb: „Segítsünk az árvízkárosultakon!” Ezek a sorok nem frázisok, reprezentatív bejegyzések, minden betűjük mögött becsületesen ledolgozott munkaórák tucatja rejlik. A vállalat dolgozói fizetésük 10 százalékát ajánlották fel. a bajba jutottak megsegítésére. A brigádtagok egy- gyel továbbléptek — akciót indítottak ruhaneműek gyűjtésére is.

•Jónás Anna a brigád egyetlen nőtagja:

— Amikor idekerültem, bevallom őszintén féltem. Attól, hogy nem fogadnak el'

,, teljes ártékü.kollégának. mert én „csak" egy nő vagyok. De »•mm tthagyiam el V magam,

már a kezdésnél „ráhajtottam”. És hogy érdemes volt. azt bizonyítja, hogy munkám minősége semmivel sem marad le a többieké mögött. S hogy ez így van. azt ennek a, közösségnek köszönhetem.

— Ök tanítottak meg a szakma minden fogására, s közöttük éreztem először, amit még ezelőtt soha; tartozom valahová. Együtt járunk színházba, moziba, vagy ha úgy adódik, táncolni. De ha vállalásról van szó. akkor is együtt látunk neki. így könnyebb. Amikor kommunista vasárnapot hirdetett a KISZ, mi is itt voltunk a gépek mellett. Ha valahonnan segítséget kérnek valamiben. mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt elkövetni az érdekükben. Igv van ez most is. hogy az árvíz emberek tízezreit tette hajléktalanná.

„Azelőtt nem mertem volna...“

Nevek, tények a brigádnapló statisztikai oldaláról: Kövér László brigádvezető

vasó vagy 250 lehet. A többi a nyolcszázból nagyrészt munkásfiatal. A község körüli tanyai településeket is ő látja el könyvvel. Szorgalmatoson, Józsefházán és a Bodor tanyán fiókkönyvtár van, a szociális otthon 300—400 kötetét fél évenként frissíti fel újakkal.

23 év csendes hétköznap- iainak egyik legszebb emléke lett az idei ballagás.

— Búcsút vettek a könyvtártól is a gimnazisták. Ballagás volt a könyvtárban. Gondolkoztam, hogy viszonozzam a meghívásukat? Egy-egy krémest kapott tőlem a cukrászdában az egész osztály. Aztán, hogy emlék is maradjon, amikor itt ballagtak, mindegyikük ruhájára egy-egy nefelejcscsokrot tűztem fel.

(baraksó) I

képesítő vizsgák előtt áll. a mezőgazdasági technikum gépész tagozatán. Két másik tag. Markovics Miklós és Garai János ugyanennek az iskolának harmadéves növendékei. S a többiek is igyekszenek minden téren előbbre lépni

Markovics Miklós 23 éves forgácsoló:

— Most nagy pontosságot igénylő munkát végzek, kísérleti gyártásra kerülő mun. kadarabot készítek. Ilyen munkára, nem sokkal ezelőtt még nem mertem volna vállalkozni. S hogy most, mégis csinálom, abban jó részük van munkatársaimnak. De nemcsak a műhelyben, munkaidőn kívül is sokszor együtt maradunk.

Amikor arról a bizonyos ..mesebeli” három kívánságról kérdezem, kicsit gondolkodik. s már sorolja is: — A Szerszámgépipari Művek részére készítünk alkatrészeket. Még sohasem jártunk a gyárban, szeretném, ha a későbbiekben egy tapasztalatcserére ellátogathatna a brigád. A másik kívánságom: megőrizni a szocialista címet, hogy az elkövetkező években is tulajdonosai lehessünk. A harmadik pedig az. hogy társaimmal együtt nekem is jól sikerüljön ez a technikumi év.

— És ha lehetne még egyet, amit tulajdonképpen

elsőnek kellett volna mondsu nőm: hogy mi is hozzájáruljunk valami módon ahhoz, hogy a hajléktalanná vált emberek ismét saját otthonaikba kerüljenek vissza. Ez nem kívánság, nagyon is reális és kézzelfogható dolog. Tőlünk telhetőén igyekszünk segíteni.

Kellemes csalódás

Garai János, a meós:

— Ez a brigád nevelt, 1964-ben a „Szakma kiváló tanulója” országos versenye után lettem szakmunkás, majd később meós. Először úgy éreztem, én vagyok a brigádban a „fizetett ellenség”. Igazságot kellett tennem saját barátaim munkáján. Nem volt könnyű dolgunk. Egyik oldalon a barátaim. akik elnézést vártak, a másik oldalon a kétezred milliméterig szigorú ellenőrző műszer. Először azt hittem, örökké tart a válságom. De kellemesen csalódtam. Elfogadtak, „prófétának a saját hazámban”. Nem néznek „kiemeltnek” a munkatársaim. Mindenben együtt tervezünk, s kölcsönösen segítjük megvalósítani az elképzeléseket.

Négy arcot villantottunk fel a tízből. Főbb vonásaikban ugyanilyenek a többiek

is.

Egri Gabo«

Gazdasági Jegyzet:

Kölcsön vagy segély?

Az elmúlt szombat estig az árvízkárosultak folyószámláján százhuszonhárommillió forint gyűlt össze és ebből eddig a fehérgyarmati járásban közel tizenhárommilliót, Szabolcs- Szatmár megyében több, mint tizenötöt osztottak ki a legjobban rászorulók között, összesen 7664 család kapta az említett fehérgyarmati járási tizenhárommilliót. (A természetben adott társadalmi segítség, ruhanemű, stb értéke másik hétmillió körül jár már.)

Olvasóinknak e két „sarokszámmal”, a százhuszonhárommal és a tizenhárommal kapcsolatban van két ismétlődően visszatérő kérdése: mi lesz a száztízmillióval? (És a többivel, mely még befut.) És: miből adják a kölcsönöket?

A két egymás után feltett kérdésre a közös válasz: az adományokból nem lesz kölcsön. Az adományokból nem lehet kölcsön. Amit a bajbajutottaknak felajánlottunk és adunk, abból segély lesz a leginkább rászorulóknak.

Rászoruló elég sok van. Gondoljuk csak el: nem volt mindenkinek biztosítása. Akinek nem volt, az nem kaphat biztosítási térítést az Állami Biztosítótól.

Itt érkeztünk a másik félreértéshez. Az Állami Biztosító a kitelepítetteknek fizetett kétezer forintot családonként. Ezt sokan segélynek nevezték, holott térítés, a biztosítási szerződésben is kikötött térítés arra az esetre, ha a családnak elemi csapás miatt el kell hagynia otthonát, — tegyük hozzá, hogy függetlenül a személyes tulajdonában esett kártól. Akik biztosítottak, „veszély-közösségbe” léptek, fizették a biztosítási dijakat, azok ezzel a térítéssel is csak azt kapják vissza, amit befizettek.

De sem a kitelepítési térítéssel, sem a biztosítási díjjal még nem térült meg mindenkinek minden kára. Nem beszélve arról, hogy a súlyos csapást, otthonuk romba dőltét nem egyformán bírja elviselni mindenki. Itt nem az idegek megterhelésére gondolunk elsősorban, hanem azokra a nehézségekre, melyekben az idős, magatehetetlen emberek találják magukat, akik úgy gondolták, hogy „abban a rossz kis házban” már eléldegélnek életük végéig és most nem akarják felvenni a kölcsönt sem házépítésre, mert arra gondolnak, ki, mikor fizeti azt vissza (nem beszélve a havi részletek törlesztésének nehézségeiről számukra.) Ök a legrászorultabbak. És nagyon nagy nehézségekkel küzdenek a sokgyermekes családok is. (Hazánk legnagyobb gyermekáldású körzetét találta el a természeti csapás Szabolcs megye északkeleti szögletében.) Senki nem kifogásolhatja, ha a kérdezett társadalmi segítségből ők részesülnek elsősorban. Ha az ifjúsági táborok mindenekelőtt az ő otthonaik újjáépítésében segédkeznek. Ha az építőanyagban nyújtott segélyből elsősorban ők részesednek. Ha a társadalmi munkát is elsősorban feléjük irányítják.

Ez segély lesz, segítség. Népgazdaságunknak még hozzá is kell tennie, hogy minimális szükségleteiket kielégítse.

A kedvezményes kölcsönök rendszere más. A kölcsön elsősorban arra való, hogy aki elavult kis háza helyett szebbet, jobbat akart építeni és most rákényszerült az építésre, mielőtt ereje lett volna hozzá, megépíthesse.

Ez az igazság.

És így iga»' ..